Dunántúli Napló, 1965. szeptember (22. évfolyam, 205-230. szám)

1965-09-19 / 221. szám

* 1965. SZEPTEMBER 19. 4 «napló Tanévkezdés a Tanárképző Főiskolán 27 millió for n! csaknem 5000 hallgató tanárképzésére Városunk legnagyobb kul­túrintézményében, Dunántúl általános iskolai tanárképzé­sének fellegvárában, a Pécsi Tanárképző Főiskolán az idén a tizennyolcadik tanév kezdő­dő, t meg. Ebből az alkalom­ból felkerestük dr. Kálmán- chsy Zoltán főiskolai igazgató helyettest, hogy az új tanév < 'kitűzéseiről, az elmúlt tan­év eredményeiről tájékoztas­son bennünket. — Milyen feladatokat rótt a Tanárképző Főiskolára az elmúlt tanévben megkez­dett oktatási reform? — Az elmúlt tanévben megindult az új. négyéves, két szaktárgyas képzési rend­szer, s életbe léptek a gon­dosan kidolgozott tan tervek és programok, amelyek a tan­anyag korszerűsítésének igé­nyével készültek. Főiskolánk oktatói a reform során 84 programot dolgoztak ki, és 89 jegyzet megírására kap­tak megbízatást 1297 ív, — vagyis 25 940 lapnyi terjede­lemben. A jegyzetek egy ré­sze már el is készült, és se­gítségül szolgál hallgatóink számára a tanári hivatásra való felkészülésben. — Az elmúlt iskolai év­ben miként alakult a Főis­kolán a hallgatók tanulmá­nyi átlaga? — A számszerű adatok jó munkáról tanúskodnak. Nap­pali tagozaton 3,69. levelező tagozaton 3,46, államvizsgám 4.07 volt az átlag. A júniusi és szeptemberi tanáravató-ün- nepségeken 346 levelező és 213 rendes hallgatónknak adtuk tjtnxaz általános iskolai tanári ■oftievelet. összesen tehát 559 .kivel gyarapodott ebben az évben a főiskoláinkon végzett tanárok száma. — Az új tanév -milyen. hallgatói létszámmal kez­dődött meg? — Hallgatóink létszáma az idén is gyarapodott. A zala­egerszegi tagozattal együtt 1460 nappali és 3350 levelező hallgató, vagyis csaknem öt­ezer hallgatóink Száma. Ezek­nek oktatását 169 Oktató lát­a el. Miként az elmúlt, év­ben, úgy az idén is segíteni fogjuk a zalaegerszegi kihe­lyezett tagozatot amelyet az általános iskolai tanárhiány mielőbbi megszüntetése érde­kében hívott létre művelődési kormányzatunk —- átmeneti telleggel. Ezen a tagozaton 85 hallgató tabuit az elmúlt év­ben. A szegedi József Attila Tudományegyetem kihelye­zett tagozatának segítésé a 'övőben is folytatódik az igé­nyekhez mérten. Mivel rövi­desen a levelező hallgatók lét­számának erőteljes csökkené­sével lehet számolni, ezért fokozottabb mértékben ke­rül előtérbe a nappali tago­zaton a képzés színvonalának emelése, illetve a felmerülő szükséglethez mérten a kép­zés kiszélesítése. A fokozott igényhez képest a tárgyi és személyi feltételekre vonat­kozóan távlató fejlesztési terv készül. — Milyen személyi válto­zások történtek a főisko­lán? j — A művelődésügyi minisz­ter Székely Jenó tanszékveze- 'ő főiskolai tanárt ló munká­ja elismerése mellett felmen­tette az igazgatóhelyettesi tisztsége alól, s ugyanakkor megbízta dr. Kolta Ferenc Megvásároljuk iolvasott könyveit, szeptember 23-án a komlói könyvesboltban (8—16 óráig). Átvesszük régi és újkiadású szép- irodalmi, tudományos és ifjúsági könyveit. Készpénzzel azonnal fizetünk. tanszékvezető , főiskolai ta­nárt az igazgatóhelyettesi teen dők ellátásával. — Á sokrétű oktató-ne­velő munka mellett mi­lyen jellegű tudományos kutatómunka folyik a tan­székeken? — Oktatóink tollából az elmúlt év során 65 publikáció jelent meg, 9 napvilágot lá­tott két hagyományos kiad­ványunk: a Tudományos Köz­lemények és a Módszertani Kiadvány soron következő év­folyama is. Négy témában az Akadémia Koordinációs Bi­zottságának ajánlásával, 52 té­mában távlati, 24-ben pedig tanszéki éves terv alapján vé­geztek kutatómunkát tanszé­keink oktatói. — Milyen külföldi kapcso­latok alakultak ki más test­vérintézményekkel? — Szorosabbra fűztük a baráti szálakat a lipcsei peda­gógiai intézettel, a nagyszom­bati és az újvidéki egyetem tanárképző fakultásával és a drogobichi főiskolával. Az elmúlt tanévben számos kül­földi vendég fordult meg ná­lunk tapasztalatszerzés, elő­adástartás és kapcsolatfelvé­tel végett. Tudományos anké­tünk, melyet „A kommunista tanárképzés pedagógiai és lé­lektani problémája” témakör­ben a KISZ Központi Bizott­ságával karöltve rendeztünk, nagy érdeklődést keltett An­kétünkön a tanárképzéssel fog­lalkozó hazai felsőoktatási in­tézményeiken kívül képvisel­tették magukat külföldi test­vérintézményeink is. Mind­ezeken kívül 210 személy kül­földi cserelátogatásáit bonyo­lítottuk le —, ezen belül a főiskola énekkarának vendég- szereplését Lipcsében, s a lip­csei főiskola énekkarának lá­togatását Pécsett. — Költségvetési szem­pontból milyen beruházá­sok történtek a főiskolán? — Állapiunk költségvetési keretében 27 millió forintot fordít főiskolánk fenntartásá­ra, növekvő színvonalú mű­ködtetésére. Ebbői a hallga­tóinkra különböző juttatások címén fordított összeg csak­nem tízmillió forint. Beruhá­zásokra és felújításra négy- millió-hatszázötvenezer forin­tot fordítottunk. így felújítás­ra került a központi épület­ben a tetőzet, a fedett uszoda, s elkészült a főiskola ötödik üvegháza, a mezőgazdasági te­rület kerítése, és 19S6 végére befejeződik a gyakorlóiskola felújítása. Jelentős összegeket fordítottunk a tanszékeit ok­tatási munkáját szolgáló mű­szerek, gépek és felszerelési tárgyaik beszerzésére is. — Az új tanév új felada­tai? — A mostani tanévben már két évfolyam halad az új kép­zési rendszer szerint —, napi- pali és levelező tagozaton egyaránt. Tovább folytatjuk a felsőoktatás módszertani prob­lémáinak vizsgálatát. l’ánk vár ebben az évben a főis­kolai napok megrendezése, amelynek tudományos és kul­turális programját, valamint a sparta kiadót főiskolánkhoz méltó színvonalon kívánjuk lebonyolítani. Amint az elmondottakból látható — fejezte be tájékoz­tatását dr. Kálmánchey Zoltán igazgatóhelyettes —. szocialis­ta társadalmunk rendkívüli gonddal és áldozattal segíti elő a kommunista tanárkép­zést. Joggal várható hát cse­rében, hogy ifjúságunk becsü­lettel készüljön fel a tanári hivatásra, s munkahelyén szo­cialista öntudattal, szívvel-lé- lekkel állja meg a helyét. Jelentkezni lehet On tözőgépész- tan folyamra A Baranya megyei Ta­nács V. B. Mezőgazdasági Osztálya felhívja a megye termelőszövetkezeteinek és tagságának a figyelmét, hogy október 18-án 5 hóna­pos, bentlakásos szakmun­kásképző tanfolyamot indít az antözőgépész szakmá­ban. A tanfolyamra jelentkez­het minden 21 évnél idő­sebb tsz-tag. aki az általá­nos iskola VIII. osztályát elvégezte. 1931 előtt szüle­tetteknél 6 éLemi elegendő. A tanfolyam helye Siklós lesz. Szállásról és étkezés­ről a megyei mezőgazdasá­gi osztály gondoskodik. A hallgatók a tanfolyam ideje alatt keresettérítésben részesülnek, amelynek ősz- szege havj 240 forint és el­tartott családtagonként 30— 60 forint. Jelentkezési kérelmeket a megyei tanács mezőgazda- sági osztályához kell bekül­deni október 10-ig. Öt Mecsek-garnitúra naponta Havonta száznegyven garnitúra Mecsek hálószobabútort készí­tenek a Pécsi Bútorgyárban. Jövőre havonta húsz garnitúrá­val gyártanak többet, mint jelenleg. A bútorok lapjait hen­gercsiszolón munkálják meg. HŰSÉQ és munkaszeretet Amíg hallgatom Gaják Sán­dor gyárvezetőt, aki termelés­ről, gépesítésről, emberekről beszél nekem, leírok egy mondatot, be is karikázom: „Itt semmi sem változott...” Aztán később egy másikat: „Mégis változott valami ...” Mert első megállapításom fe­lületes, bár némi alapja van azért. Hazafelé, a Szigetvári Téglagyárból kétfelé osztom a látottakat. Tehát: ami változott. Szép reményekre adhat ala­pot a gépesítés eddigi üteme. Az utóbbi években elég sok gépet kapott az üzem és fo­kozatosán csökken a nehéz fizikai megerőltetést _ igénylő munka. A bányában óránként 15 köbméter agyagot termel ki a kotrógép. A szállítás csil­lékkel történik, de itt már igénybe veszik a kézi erőt. Éppenséggel nem okoz külö­nösebb fáradságot ez sem, mert e tele-csilléket lejtős pályán futtatják a garatig, vi­szont a csillesort visszafele kis „kuli” Diesel-mozdonnyal vontatják. A csilléket billen­tő« rendszerrel ürítik, a ga­ratról szállítószalagra kerül az agyag, a keverést, a prése­lést, vágást is gépek végzik el. A kocsikat már kézzel rakják meg és emberi erővel I történik a nyers tégla bera­kása az égető kér' eucébe, de a kihordása is. Sajnos, a leg­nehezebb munka a kihordás, erre a munkafolyamatra még nem állítottak be gépeket, s egyelőre nincs is szó róla. A kihordás egész embert kíván. Nemcsak kellő izom- zat és erő kell ahhoz, hogy a téglával megrakott három­százötven kilós talicskát a ke­mencétől a prizmáig kitolja valaki, hanem más is. Lehet hogy frázisnak hangzik, de mégis leírom: hűség a gyár­hoz. Téglagyárban nehéz törzs­gárdát összehozni, vagyis olyan brigádot, amelynek tag­jai nem vándorolnak egyik városból a másikba, hanem hosszú évekre odakötik magu­kat a munkahelyhez. Sokan elmenekültek már innét, pe­dig a kereset nem rossz, de a körülmények nem éppen csalogatóak. Ami változott itt — a gépesítésen kívül —vo­natkoztathatom az emberekre is. Sikerült egy — igaz hogy gyérlétszámú — törzsgárdát összhozni, amelynek egyik ro­konszenves tagja Vámosi Ist­ván. Nyolc esztendeje dolgo­zik ebben az üzemben, mint téglakihordó. Nyolc esztendeje múlt augusztus 27-én. Ponto­san tudja... — Azért tudom pontosan, mert sokszor eszembe jutott, amikor megbántam.., — Miért? — Nézze. A kemencében öt- ven-hatvan-hetven fokos a hő­ség. Onnét kell kitolnom föl­rakás után a három és fél­mázsás talicskát. Tavaszon, amikor a szezon megkezdő­dik, nyolcvan-nyolcvanöt kiló vagyok. Szezon végére hat­vannyolc ... — Mégis marad .. — Persze. Pedig mehettem volna könnyebb munkára is, mondjuk a konzervgyárba vagy a mozsgói termelőszövet­kezetbe. — Mi tartja vissza? A ke­reset? Lantos Antal most ér ki a talicskával ide a prizmá­hoz. Hallja, miről faggatom Vámosit. — Nemcsak a kereset — módja Lantos —, sőt elsősor­ban nem az, bár szép a pénz. Így nyáron jóval két­ezren felül kapunk, télen vi­szont alig ezret, néha nyolc­százat. De évi átlagban meg­van a havi ezerkilencszáz-két- ezer forint. — Hanem? Ismét Vámosi folytatja: — Nem szeretünk vándo- I rolni. Letelepedtünk a csa­láddal, itt lakunk a gyárte­lepen. Megszoktam a munka­társaimat is, de főleg ezt a munkát. Úgy vagyok ezzel a szakmával, hogy csak szi­dom, még azt a napot is, amikor elkezdtem, de mégsem Csak csávázott magot vessünk! Nagy teljesítményű gépek Hatásos csávázószer a HCB A nagyüzemi gazdálkodás | sok előnye közé tartozik az j is, hogy vetőgabonáinkat könnyebben. egységesebben tudjuk csávázni, A csávázás szükségességé­re már a múlt században rá­jöttek a termelők és a ku­tatók. Linhardt György nagy magyar hövénykórtan- tudós javaslatára bevezették a mezőgazdaságban a kosa­ras csávázási, aminek lénye­ge az volt, hogy kosárban, kádban rézgálic oldattal pá­colták, majd hosszú ideig szárították a vetőmagvakat. Ez a kisüzemi módszer ma már nem alkalmazható, mert egy-egy gazdaság nem ritka esetben 20—30 vagon vető­magot is csáváztat egyszerre. Ezért helyette nagyüzemi csávázógépekkel végzik e műveletet. A növényvédő államág tu­lajdonában lévő nagyüzemi gépek óránként 30 mázsa gabonát tudnak csávázni. A gépeket villanymotorral vagy traktorral lehet meg­hajtani. Emberi munkaerő csak a gép kiszolgáláséhoz kell. Azokban az üzemek­ben, ahol gabonafúvó is van, ott a nehéz zsákolási munkát meg lehet takaríta­ni, mert ezt is gép végzi el. E könnyebbségek ellenére mégis sok a hiányosság. A csávázásra szánt vetőmagnak tisztának kell lennie! Előző­leg a töreket, konkolyt, üszögpuffancsokat el kell tá­volítani, mert ezek nedves csávázás esetén összetapad­nak, vizesek lesznek és a tá­rolt. gabonában megindítják a csírázást, emelett a csává­zógép teljesítményét és a csávázás minőségét is rontja a piszkos gabona. A nagyüzemi gépekkel tör ténő csávázás lényege ugyan­az, mint a kisüzemié volt, nevezetesen a vetőmagot megvédj ük a kőüszög-fertő- zéstől. E betegség óriási ká­rokat okozhat. 1965-ben Ba­ranyában Magyarszék határé ban egy búzatáblán a kő­üszög 17 százalékos termés- csökkenést okozott, mert csá­vázatlan vetőmagot vetettek. A kőüszög-gomba spórái csépléskor a cséplőgépben vagy kombájnban széthulla­nak, rákerülnek az egészsé­ges magvakra és csírázáskor a gomba spórái is kicsíráz­nak, majd belenőnek a ga­bona csírájába és megfertő­zik azt. Az ilyen fertőzött tövek aztán csak kőüszögös kalászt fejlesztenek. Csávázáskor növényvédő- szert, illetve gombaölő szert juttatunk a magvak felületé­re és így meggátoljuk a be­tegséget okozó gombák fej­lődését. Az elmúlt években csak higany tartalmú szerekkel csáváztunk, de 1964-ben a hirtelen nagy kárt okozó törpe üszög-fertőzés — ami hasonlít a kőüszöghöz, csak a tövek alacsonyak marad­nak — szükségessé tette, hogy e betegség ellen is vé­dekezzünk. Ez ellen a hi­ganytartalmú szerek hatás­talannak bizonyulta^ és ezért HCB (Hexaklorbenzol)- lal kell csávázni. HCB mind­két kőüszög ellen hatásos szer. A por alakú csávázó­szerből 200 gr./q a szükséges mennyiség. Amennyiben a gazdaságok nem szereztek be HCB-t, vagy nem is tudnak hozzá jutni, úgy a Higosan, Rado- san Ceresan stb. csávázó­szerek is jók, de csak a kő- üszóg ellen. A törpeüszög ellen nem. Szerencsére a törpeüszög nem okozott ed­dig minden évben veszélyt. Hosszú idő után 1964-ben 15—20 százalékos károk is keletkeztek egyes búzatáblá­kon, pl. Töttösön. 1965-ben ugyanott csak 0,5 százalékos volt a kár. Erre azonban nem szabad alapozni, mert esetleg az Időjárás kedve­zően hat a torpeüsaög fejlő­désére és a HCB-csávázás elmaradása esetén máris nagy terméskiesés keletke­zik. A porüszög ellen — ami szerencsére kisebb mérték­ben jelentkezik — e csávázó szerek nem nyújtanak vedel met. A porüszög elleni nagy­üzemi védekezési módszerek még eddig nehezen kivite- lezhetők és a további kuta­tásuk egész Európában folya matban van. A termelő üzemek vezetői­nek nagyobb része belátja már a csávázás szükséges­ségét, de sajnos, csak kisebb részük tudja megvalósítani, hogy a csávázásra és vetés­re szánt gabonát alaposan megtisztfttassa, pedig ez egy alapvetően szükséges véde­kezési teendő, mert tisztí­táskor a beteg üszögpuffan­csokon kívül még a gyom­magvakat is eltávolítjuk. Dr. Varga István hagyom abba. Azt hiszem, mégis csak megszerettem. Nyolc év bizonyít valamit, nem? — Nekem meg tizenhárom év — szól közbe Lantos. — Szép idő. — Dolgoztam a kőbányai téglagyárban is, meg más üzemekben, de mindig a tég­laiparban. Nem lehet ezt el­hagyni. — önök itt laknak a gyár területén. Eléggé távol esnek Szigetvártól is, meg a legkö­zelebbi falutól is. Unalmas az élet itt, nem? Egymásra néznek. Azt mond ják, nem unatkoznak. Van egy kis kertjük, kukoricát ter­mesztenek, sertést hizlalnak, mert a hús az nagyon kell, a „talicskát etetni kell”. Néha átmennek Zsibótra, — Vá­mosi anyósa lakik ott —, az anyósnak van egy kis szőleje, egy kis noha, egy kis otelló, de mindegy, az is valami. Szilvás útbaesik, megisznak egy fröccsöt, kettőt, hármat, eltelik a vasárnap. És itt a televízió is, amely az üzemé, meg a munkásoké. — Hogy? — Úgy hogy közösen vet­tük évekkel ezelőtt. Az üzem állta felét, a másik felét meg mi adtuk össze. Furcsállom egy kicsit, ilyen­re még példa nem volt, hogy egy nagy vállalat ne tudjon televíziót venni a dolgozói­nak. De a későbbiekben kide­rült, hogy ezen nincs is mit csodálni. Mert a vállalatra valóban nem lehet ráfogni azt, hogy bőkezű ott, ahol bi­zony valamit adnia kellene. A gyárvezető Gaják Sándor nem szívesen mutatja meg a für­dőt, öltözőt vagy a szállást. — Nem érdemes megnézni — mondja. — Talán mégis érdemes — mondom én. S a látvány — amelyben részem van — bizonyítja, hogy ezen a téren itt semmi, de semmi sem változott. A fürdő hallatlanul piszkos falú kis helyiség. De legalább van meleg víz. Az öltöző zsúfolt, rozsdás, rokkant ajtajú szek­rényekkel, a fal és a padló­zat itt is piszkos. Az asztal­nál férfiak, nők ülnek, ebé­delnek. (Kolbász, szalonna, barna kenyér, fonott kalács, kávé, tojásrántotta, gyümölcs — amit így hirtelenjében lá­tok kicsomagolva.) Üzemi ét­keztetés? Van, a Szigetvári Konzervgyárból hordják az ebédet, csak ezen a héten nem, mert a konyhán valami üzemzavar van, de hétfőtől lesz megint. — És a szállás? Gaják elmondja: a szállás tulajdonképpen a közös étte­rem tálalójában van. Két em­ber lakik ott, Naszvadi Jó­zsef és Putnoki János. Gaják Sándor azt is a telkemre köti. hogy ez a helyiség tu­lajdonképpen nem munkás- szállás, csak kényszermegol­dás, hogy ennek a két em­»

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents