Dunántúli Napló, 1965. szeptember (22. évfolyam, 205-230. szám)

1965-09-16 / 218. szám

1965. SZEPTEMBER 16. napló 5 Október — múzeumi hónap Bíróság előtt a szélhámosnő Megnyílik a mohácsi múzeum — Üj kiállítások Pécsett, Komlón, Pécsváradon — Emléktáblákat helyeznek el — Kalevala-est Közel 350000 forint forgott Ványiné kezén —A leg fondorlatosabb módszerekkel dolgozott — Hová lett a kicsalt pénz ? Immár hagyományossá vált a múzeumoknak ez a sereg­szemléje, amelyet októberben rendeznek meg ismét. Az el­múlt évek tapasztalatairól, a múzeumi hónap rangjáról a következőket mondja dr. Dan- kó Imre, a Janus Pannonius Múzeum igazgatója. Hetvenezer látogató — A magyar múzeumok specialitása ez, de a korábbi évek szép tapasztalatai alap­ján talán nemzetközi viszony­latban is meggyökeresedik. Nemrégiben az UNESCO ér­deklődött és kért tájékoztatást a rendezvénysorozat lebonyo­lításáról, eredményeiről. Itt Baranyában nekünk az a ta­pasztalatunk, hogy a múzeu­mi hónap egyre gazdagabb eredményeket fog hozni. Leg­inkább a szervezési munka a nehéz, hiszen a belső tartal­mi munka végső soron adott, az a múzeum munkatársai­nak rendszeres és állandó te­vékenységéből fakad. A tavalyi eredmények, ami­kor a Janus Pannonius Mú­zeum fennállásának 60. évfor­dulóját is ünnepeltük egyben, fényesen igazolták az erőfe­szítések jogosultságát. Orszá­gosan is kiemelkedő volt a több mint 70 ezer látogató, résztvevő, és a vándorkiállí­tások olyan sikert arattak, hogy jelenleg is járják még a megyét. Sikerült felkelteni a szélesébbkörű érdeklődést a múzeumi ügy iránt és ezzel kapcsolatban aktivizálni a múzeumbaráíok körét. Falumúzeum Tormáson — A tapasztalatok alapján milyennek tervezik az idei múzeumi hónapot? — Nem egy általános nép­művelési eseménysorozatról van szó, hanem a múzeum adottságaira, nevezetesen a tárgyi anyagra épülő ismeret- terjesztésről, népművelésről. Ennek legkézenfekvőbb for­mája a kiállítások rendezése. Három állandó kiállítás nyí­lik, Tormáson falumúzeumot rendeztünk be Tormás törté­nete és népélete című kiállí­tással. A néprajzi osztályon pécs-baranyai népi szőlészet és borászat címmel nyílik ki­állítás. Mohácson sor kerül a MŰSOR - SZÍNHEZ - MOZI A MAGYAR RADIO PÉCSI STÚDIÓJÁNAK 1965. szept. 16-i, csütörtöki műsora a 223,8 m középhullámon: 17.30: Sziert)-horvát nyelvű műsor: Rádió híradó. válogatás hanglemeztárunkban. 18.00: Német nyelvű műsor: Hírek kommentárral. Kívánsághangverseny. A hét vidám története. Dallal, tánccal. 18.30: Magyar nyelvű műsor: Zenélő levelezőlap. 18.55: Társasház építkezés. Riport- műsor. I. rész. 19.10: Operettnyitányok. 19.25: Dél-dunántúli híradó. 19.40: Táncritmusban. 19.58: Műsorismertetés. 20.00: Műsorzárás. MOZI: Park: A fekete tulipán (szv., szí., háromnegyed 2, 4, negyed 7, fél 9). Jó idő esetén az utolsó előadás a kertben. Petőfi: A fekete tulipán (szv., szí., negyed 3, fél 5). A szép An­tonio (szv., háromnegyed 7, 9). Híradó Mozi (a Parlc filmszín­házban): Universiade 1965. Magyar híradó, 65/18. sz. világhíradó, Pró­baút, Temetés, Enyém, tied. (Elő­adások 11-től i óráig folytatóla­gosan). Zsolnay K. O.: Halál a cukorszi­geten (szí., 5, 7). Pécsszabolcs: Varázsemberke (szi., 11 és 5). 90 perc az élet (7). Mecsekalja: A hazug leány (szv., 7). Vasas n.: Egy éjszaka szerelme (szv., 7). Mohács: Az álmok utcája (6, 8). Siklós: Harc a banditákkal (szv., 8'. Sellye: Pásztorkirály (5, ifjú­sági előadás). Szigetvár: Riói ka­land (szv., szi., 8). Áramszünet — Áramszünet lesz szeptember 2—30-ig 7—16 óráig hálózatátépítés miatt Postavölgy és Reménypuszta területén. — 16-án 7—10 órfiig Frankel Leó u., Tolbuhin út ke­leti oldalán. — 17-én 1—19 óráig a Fekete Gyémánt tér és kömyesó épületekben. Kanizsai Dorottya múzeum megnyitására, amelyben egy­előre egy kiállítás lesz, Ké­pek Mohács történetéből cím­mel. Időszaki kiállításaink kö­zött szerepel egy műemléki kiállítás Pécsváradon, egy fegyverkiállítás Komlón, a ré­gészeti osztályon pedig a Nemzeti kincseink című kiál­lítás. Két vándorkiállítást in­dítunk el a megyében a moz­gó művelődési ház segítségé­vel, egyik a pécs-baranyai felszabadulási emlékkiállítás átrendezett formája, másik egy reprodukció-gyűjtemény nagy európai festők munkái­ból. A Múzeumi szerda esték sorozatban számos érdekes előadást tervezünk, lesznek helytörténeti-néprajzi és régé­szeti kutatótáborok, honisme­reti szakkörvezetői találkozó, országos tapasztalatcsere mú­zeumi restaurátorok részére, tárlatvezetések, a múzeumba­ráti kör közgyűlése, múzeumi vetélkedők, múzeumi rejtvény sorozat stb. Megyénk nagyjai — S mi lesz az idei mú­zeumi hónap újdonsága? — Idén először összekötjük a múzeumi hónapot nagy dá­tumokra való emlékezéssel. Bartók Béla halálának husza­dik évfordulója alkalmából Bartók-emlékkiállítást rende­zünk, előadást tartunk. A Pannónia Szálló falán emlék­táblát helyezünk el, Bartók Béla ugyanis 1923. október 30-án, világkörüli útja után vidéken először itt adott hang versenyt. A Kalevala megjele­nésének 130. évfordulója és a zseniális fordító, Vikár Béla halálának 130. évfordulója al­kalmából Kalevala-est és em­lékkiállítás lesz. Emléktáblát helyezünk el a pécsi zenemű­vészeti szakiskola falán is, itt tanult ugyanis Vikár Béla. Ugyancsak emlékkiállítás és emlékműsor lesz Nagypeter- den, Baksay Sándor szülőfa­lujában, halálának 50. évfor­dulója alkalmából. Szülőházán emléktáblát helyezünk el. Ta­lán ebből is látható, hogy a múzeum gazdája kíván lenni a jövőben is a Pécsett vagy Baranyában született, vagy egykor itt tevékenykedett hír­neves embereknek, meg sze­retné szüntetni azt az esetle­gességet, amely a hagyomá­nyok ápolása terén még akad. Az emléktáblák ugyanakkor folyamatosan is biztosítják, hogy ne feledkezzünk meg városunk és megyénk nagy­jairól. Várják a tanulóifjúságot — Milyen eredményeket várnak az idei múzeumi hó­naptól? — Az általános műveltséget gyarapító, népművelő feladat mellett más céljaink is van­nak. A nevelés szempontjá­ból nagyon sokat várunk az iskolák megjelenésétől, aktivi­tásától. Ezek az események, hogy csak egy példát említ­sek, mondjuk a Kalevala-est olyan élményként hathatnak a diákokra, amely hatással lehet a jövőre is. Minden­esetre intenzívebben számí­tunk rájuk mint eddig, már csak azért is, mert a múzeu­mi hónap eseményei feltétle­nül sokat jelentenek a látó­kör, a műveltségi kör szem­pontjából is. Az idegenfor­galom tekintetében is lehet, sőt, biztosan lesz is szerepe a múzeumi hónapnak. A belső idegenforgalomra gondolunk leginkább. Az emléktáblák révén is „több nevezetesség” lesz, ha így nézzük a dolgo­kat. De ha Tormás például odavonzza a környező közsé­gek lakosait is, s egy ilyen közös esemény alakul ki azon a tájon, az is nagy eredmény lesz. Mindenképpen Pécs és Baranya jobb megismerését segíti elő a múzeumi hónap valamennyi rendezvénye. A termelőmunka vonatokzásában említésre méltó lesz a mo­hácsi termelőszövetkezeti mú­zeumi nap. De az üzemi tár­latvezetések is jónak ígérkez­nek. Minden egybevetve: na­gyon reméljük, hogy az idei múzeumi hónap sem marad le eredményeiben a tavalyi mögött. H. E. „A szélhámosnő hálójában” címmel beszámoltunk Ványi Gyuláné pécsi lakos üzelmei- ről. Ványiné állás, lakás, hűtőgép, hullámpala, cement és felsorolni is hosszadalmas lenne, mi minden megszer­zésére vállalkozott. Ha vala­ki autót akart vásárolni, Vá­nyiné ajánlkozott: ő elintézi. „Intézett” lakáscserét, álla­mosított házak visszautalását, tüzelő beszerzését. ígért szolgáltatásai fejében jelentős összegeket vett át a hozzá fordulóktól, illetve köl­csönöket kért. Alig két és fél év alatt közel 350 000 forin­tot csalt ki, kért kölcsön az ügyük intézésében remény­kedő emberektől. Hitelezőinek csak akkor fizette vissza — egészében vagy részben — a kölcsönösszeget, ha feljelen­téssel fenyegették, Élelmes, rokonszenves embernek ismerték A szélhámosnő bűnügyét már harmadik napja tárgyal­ja a pécsi járásbíróság. Ki­hallgatása során gyakran hi­vatkozik arra, hogy nem ígért lakást, állást, nem ezért kap­ta az összegeket, hanem csu­pán kölcsönként. A tanúk — akiktől a kü­lönböző összegeket felvette — Vány inét élelmes, rokonszen­ves embernek ismerték. Kész­ségesen ajánlkozott problé­máik elintézésére, meghall­gatta panaszukat. Kisebb szí­vességeket tett, hogy nagyobb bizalommal legyenek iránta. Az egyik tanúnak például be­szerezte a tüzelőjét. Milyen kedves asszony, mindent meg lehet vele beszélni! — volt- az illető véleménye és el­mondotta problémáját: házát akarja eladni, de úgy, hogy a lakóknak lakást kellene sze­rezni. „Semmi az egész, ép­pen a napokban szereztem is­merősömnek lakást” — mond­ta Ványiné. Az ügy elinté­zése érdekében miért is ta­gadott volna meg tőle egy kis kölcsönt. Először 10 000 forintot kért, majd később 15 000 forintot. „A lakás el­intézéséhez kell a pénz” — mondta. S az ígéretből nem lett semmi. Módszere volt, hogy csak néhány napra kérte a pénzt, s először csak keveset M. Ferencnétől 500 forintot kért. „Nem akarok hazamenni Uj- mecsekaljára pénzért s lá­nyomnak láttam egy szép kis kabátot, megvásárolnám.” M. Ferencné az 500 forintot át­adta. A pénzt másnap vissza­kapta. Beszélgetésük során M. Ferencné megemlítette, hogy nővérének lakásproblé­mái vannak. „Ez is problé­ma? 5000 forint az egész és rendelkezésére áll a lakás — mondta. — A pénzt csak ak­kor kell kifizetni, ha már beköltözött a lakásba” —tet­te hozzá. Milyen nagyszerű asszony ez a Ványiné, nem is kérte az 5000 forintot, csak akkor, ha a dolgot nyélbe­ütik! A bizalom teljes volt, Később azt mondta: „Most kell a pénz, azonnal.” A kért összeget átadták. Néhány hét múlva ismét jelentkezett: „Még 5000 forint kell,” Azt is megkapta. Mindig talált kibúvót Ványiné tudta, hogy a hoz­zá fordulókat sokáig nem le­het hitegetni, de az utolsó pillanatban is talált kibúvót. Z. László Trabantot akart vásárolni. Ványiné ajánlko­zott, hogy megszerzi. Z. László 44 000 forintot adott Ványiné- nak, de amikor látta, hogy nagyon hosszadalmas már ez az autószerzési ügy, kérte a pénzt vissza. „Holnap utaz­hatunk Budapestre, ott vár bennünket az ismerősöm, aki az ügyet intézi, megkapja az autóját” — mondta Ványiné. Elindultak Pest felé s ami­kor útközben egy községben megálltak, Ványiné kiszállt az autóból és a postára ment telefonálni. „Jaj, ne is men­jünk tovább, most beszéltem telefonon az ismerősömmel, valami akadály jött közbe, az autót csak később tudja majd elintézni”, — mondta Z. Lászlónak. Sikerült a ha­táridőt ismét elhalasztania. A tanúk egymás után áll­nak a bíróság elé és elmond­ják, hogy határtalanul bíztak ■a „jó beszélőkészségű” asz- szonyban. Dőlt a pénz Vá- nyiékhoz. Csak egy példát: özv. B. Jánosnétól — akinek szintén „házügye” volt — 1962. augusztus 18-án 6000 fo­rint, októberben újabb 6000 forint, 1963. április elején 5000, április közepén 6000, majd április végén 12 000 forint köl­csönt vett fel. Június 18-án újabb 5000 forintot. Mire fordította a pénzt? — Mire fordította ezeket az összegeket? — kérdezte a bíró. — Nem tudom — hangzott immár ki tudja hányadszor a válasz. V. Ferencék is „üzleti” kap­csolatban álltak Ványinéval, lakást ígért, s tőlük is 12 000 forintot vett fel. Amikor sür­gették a lakást, Ványiné elő­ször a Jókai utcába vitte őket, s az egyik épülő házban meg­mutatta, melyik lakás lesz az övék. Később Ujmecsekalján egy épülő 7 emeletes házban jelölte meg lakásukat. Ebbő] sem lett semmi. — Nem kérték vissza tőle a pénzt? — kérdezte a bíró V. Ferencet. 1 — Kértük, de megnyugta­tott bennünket, mert mutatott egy névre szóló takarékbetét­könyvet — már nem emlék­szem pontosan, 43, vagy 45 ezer forintról szólt. — Ványiné! Van magának takarékbetétkönyve? — kér­dezte a bínó. — Nincs. V. Ferenc: — Kérem, én saját szemem­mel láttam, sőt látta a felesé­gem is. „Ványinénak volt takarék- betétkönyve” — mondta egy másik tanú, B. Emilné. ö is látta. A tanúk között hallgatta ki a bíróság özv. K. Mihálynét, aki több mint 30 000 forintot adott Ványinénak egy lakás reményében. „Kérem, annak a pénznek meg kell valahol lennie, én ismerem jól őt, nem öltözködte el, a lakásuk sem volt olyan, hogy arra költötte volna”. A különböző szolgáltatások, ügyintézések fejében felvett, illetve kölcsönkért összegek visszafizetésének halogatására Ványinénak voltak más „mód­szerei” is. Ha már nagyon szorították a visszafizetésre, akkor közhivatalt betöltő sze­mélyek nevében táviratot kül­dött hitelezőjének, s a távirat szövegével nyugtatta meg őket: minden rendben van, csak még egy kicsit várni kell. Megtörtént, hogy hiva­talos személyek nevében tele­fonált hitelezőinek. A hiszékenység netovábbja Ványiné alaposan ismerte Pécs új építkezéseit. Több „ügyfelének” mutatta meg a Jókai utcában, Ujmecsekalján és még számos helyen a ieen dő új lakásukat. Volt aki he­tekig összecsomagolva várta, mikor költözhet a Ványiné szerezte új otthonába. Ványiné nem dolgozott se­hol sem. Ennek ellenére egyik ismerősének a DÉDáSZ, a má síknak a Vendéglátó, a har­madiknak az AKÖV alkalma­zottjának mondotta magát. „Nekem azt mondta, hogy az AKÖV likvidációs osztályán dologzik” — mondta egy tanú, majd hozzátette: „Amikor fel-, hívtan telefonon az AKÖV-öt és Ványinét kértem a likvi­dációs osztályról, kinevettek, hogy ilyen osztály nincs is”. Hova tette a kölcsönkért összegeket? — a tárgyalás ed­digi szakaszáig még nem de­rült ki. Tény, hogy egyik adós­ságát a másutt felvett összeg­ből fizette vissza, — de így is — az előzetes számítások sze­rint — mintegy 200 000 forint­tal tartozik. Becsapta jó isme­rőseit, régi barátait, rokonait is, mindenkit, aki elhitte, hogy lakást, állást, autót tud sze­rezni. A hiszékeny hitelezők most kétségbeesve tárgyalták az ügyet a bíróság folyo'óián, azon gondolkodnak: honnan kapják vissza pénzüket? Garay Ferenc Közlemények — A Szőlő- és Gyümölcstermelő Szakszövetkezet értesíti tagjait, hogy a Petőfi utca 63. szám alatti raktárában mindenfajta műtrágya beszerezhető kedvezményes áron. — Fafúvós hangszer oktatása. Pécs város Doktor S. Művelődést Háza zenetanfolyamán (Komlódi József tanárnál). Beiratkozás: szeptember 19-ig a művelődési házban (Déryné u. 18.). (x) A BANDZSA SIPEK A szocialista ven­déglátóipar hőskorá­ból származik ez a történet. — Azonnal elmegy — és megnevezett egy alföldi várost az akkori főnököm — és rendbehozza a Korona Szállodát. Az utasítás értel­mében másnap reg­gel útrakeltem és dél felé váratlanul és ismeretlenül be­toppantam a szállo­dának a zsúfolt ét­termébe, amelyet rö­vid határidő alatt rendbe kell hoznom. — Na — állapítot­tam meg magamban, — olyan éttermet sem láttam még, ahol a bécsiszeletet makarónival szolgál­ják fel. Első pillantásra azt hittem, hogy valami különös kívánságnak tesz eleget a konyha, de később meggyő­ződtem róla, hogy a vadgdalthűst. sőt a szalontüdőt, és min­dent rizzsel vagy ma­karónival szolgálnak fel. — Kérem — for­dultam a felszolgáló­hoz —, ebben a vá­rosban annyira sze­retik a makarónit? — A, dehogy — felelte rezignáltam — csak a séf megint „mátós” hangulatban van és nem készített burgonyát; Megtudtam, hogy „régj kenyeres tár­sam”, a bandzsa Sl- pek a konyhafőnök, akivel hosszú időn át dolgoztam Buda­pesten, még a II. világháború előtti időkben. — Csakhogy te vagy itt! >— borult sírva, nevetve a nya­kamba. amikor be­léptem a konyhába. Délután leültem ve­le baráti beszélge­tésre. — Nem szégyelled magad — mondtam neki —, -a többi kol­légád ma már rég igazgató, üzletvezető, és te, aki szervezett ember létedre, meg­ismerted a háború előtti idők nehéz és keserves munkáját, 1 most amikor szük­ség van rád, eliszod az eszedet!? Emlé­kezz vissza, valami­kor sokat foglalkoz­tunk ezekkel a gon­dolatokkal, amelyek ma megvalósultak és te a megváltozott, új közönségnek az ét­teremben a bécsiszc- letet makarónival adod? Hát hallott már ilyet a világ? — Másképp lesz minden, csak ti nem tudod, mit szenved­tem én az elődödtől, attól a csibész Ko­vács igazgatótól. S mit tehettem én bá­natomban, mint jó) „bekávéztam”. De igé rém és szavamat adom, hogy megvál­tozik minden, nem iszom többet egy kortyot sem, de vi­gyél magaddal Pécs­re. ha visszamész in­nen. — Csoda történt a Korona Étteremben, — mondták a ven­dégek, amikor más­nap nemcsak sokféle módon elkészített burgonyaköret, de minden más is ta­lálható volt az étla­pon. — Valóban csoda, — mondták a szállo­da dolgozói is, csak két-három régebbi kolléga rántott egyet a vállán, mondván, hogy majd meglát­juk ..; De ami igaz, az igaz, a bandzsa Si- pek úgy dolgozott, mint régi fénykorá­ban, a Hangli kioszk­ban Budapesten. Az étterem forgalma megnőtt és híre ment a városban, hogy mi­lyen ételkülönleges­ségek készülnek a Koronában. • Bandzsa Sipek pe­dig kora hajnalban talpon volt. végigjár­ta a piacot és lel­kendezve mondotta, hogy új karfiolt lát­tam, hozassál ne­kem 10 kilogrammot és láttam még fiatal bárányt, abból is ké­rek egy pár kilót, meglátod, milyen meglepetést készítek ma. De mivel minden csoda a közmondás szerint is csak rövid ideig tart, hát ilyen rövid ideig tartott a bandzsa Sipek tün­döklése is. Alig két hét múlt, amikor egyik este vészjósló csend, sötétség foga­dott a konyhában. — Mi történt? — kérdeztem ijedten. — Miért nem készülnek a vacsorához? Hol a séf? — Ott fekszik 1— mondta Galambosné, az öreg kézilány, s kinyitotta a hámozó ajtaját, ahol egy szalmazsák félén he­vert, több, mint tök- lészegen. — Ne tessék ráz­ni! — mondta. Egy órán keresz­tül próbáltuk. még vízzel is leöntöttük az arcát, de a ban­dzsa Sipek nem éb­redt fel, csak más­nap reggel, amikor bánatos arccal meg­jelent az irodában és azt mondta: — Ne haragudj, hogy leittam ma­gam, de megint eszembe jutott az a csibész Kovács igaz­gató, aki olyan na­gyon kiszúrt velem. (Kcnedi Mihály) ! NI agán- és iársas&iázépiiők! Építkezéseikhez, erkélyekh ez, terasztetőnek, válasz­falakhoz szobaajtók üvegez éséhez az alábbi öntött üveg- féléket ajánljuk: Mintás öntött ornament üveg 3.5 mm vastag 114x160 cm méretben Mintás öntött katedrái üveg 3.5 mm vastag 114x160 cm méretben öntött recés zsinórüveg 5 mm vastag 114x160 cm méretben Öntött huzalbetétes drótüv eg 6 mm vastag 114x160 cm méretben Rekesz árban 40.60 40.60 50.60 86.60 Az árak négyzetméterben értendők. Vágót árban 48.10 48.10 60,— 102,­Kívánságra nemcsak ládán ként, hanem vágva is kar hatók az iparcikk és földművesszövetkezeti szakbol­tokban és vegyesboltokban. I

Next

/
Thumbnails
Contents