Dunántúli Napló, 1965. augusztus (22. évfolyam, 180-204. szám)

1965-08-17 / 193. szám

1M5. AUGUSZTUS IX napló 3 Célszerűen gazdálkodni a műszakokkal Milyen műszaki, szervezési intézkedéseket tettek a Mecseki Széntrösztnél a ]\EB vizsgálata óta? Két hónappal ezelőtt a Népi Ellenőrzési Bizottság Bara­nya megyei elnöke levelet küldött a Mecseki Széntröszt igazgatójának. Ebben emlé­keztette a trösztigazgatót, hogy a NEB vizsgálatot tar­tott a trösztnél a műszakfel­használásokkal kapcsolatban és néhány intézkedést java­solt. A napokban felkerestük Pozsgay Károlyt, a tröszt fő­mérnökét, hogy megkérdezzük, mit valósítottak meg a NEB javaslataiból. — A Népi Ellenőrzési Bi­zottság vizsgálódásának az volt a célja — mondotta Pozs­gay Károly főmérnök, — hogy megállapítsa: a termelési fel­adatok jobb megoldása érde­kében használjuk-e fel a rendelkezésre álló műszakszá­mot, helyesen alakítottuk-e k; a műszakarányokat, illetve ennek érdekében milyen mű­szaki, szervezési intézkedése­ket tettünk, és mit tettünk a kieső műszakok csökkentése érdekében. Megnézték, hogy a műszaíki fejlesztési tervben előirányoztuk-e a föld alatti és a külszíni improduktív munkák gépesítését. A NEB megállapította, hogy a trösztnél még a vizs­gálat'előtt olyan szervezési és műszaki intézkedéseket tettek, amelyek a műszakfelhaszná­lást alapvetően befolyásolták. Ezek közül a lényegesebbek: több üzemet összevontak,. be­vezették a négynegyedes mun­karendet. nagy termelőkon- centrác'ókat alakítottak ki, a szállítást korszerűsítették és jelentős eredményeket értek el az új technológiák beve­zetésével. — Érdemes még megemlí­teni — emlékeztet a tröszt­főmérnök a NEB vizsgálatá­nak tanulságaira —, hogy akad egy-két műszaki feladat még számunkra. Ilyen pél­dául, hogy megoldjuk a ter­melő koncentrációkban a gé­pesített szállítás önműködő vezérlését, valamint a föld­alatti anyagmozgatás gépesí­tését a munkahelyeken. A TH- acélgyűrűk visszahozása a föld alól, illetve a visszahozás gépesítése és a fatereken a fakirakás, a famozgatás gé­pesítése is olyan megoldandó műszaki feladat, amely jelen­tős m "s/akmegtakarításit. gaz- dFsé"--abb műszakfelhasz- nábV biztosít. — A NEB vizsgálata meg­állapította, hogy bár a gépe­sítésben van előrehaladás, az nem felel meg a szükségle­teknek. A NEB elnökének le­vele rámutat arra, hogy jog­szabályok és rendeletek gá­tolják a műszaki fejlesztést, márpedig a rendeleteknek in­kább segíteniük kellene azt. — Teljesen egyetértek a NEB azon megállapításaival, melyek szerint a jogszabá­lyoknak előmozdítaniok, nem pedig fékezniük kellene a fej­lődést. Felsorolok néhány ilyet, amelyet a vizsgálatról szóló összefoglaló jelentés is megemlített. Például jelenleg is érvényben vannak az 50/1955. MT—KDB és a 31/1964 OBF rendeletek. Ér­vényben van a 18/1957-es, a 14/1958-as, a 25/1957. NIM rendelet is. Ezek előírják, hogy a telephelyre érkező szállítmányt darabonként kell megmérni hosszúság és vas­tagság szerint. Ez még trösz­tön belül is sokszor három­szori számlálást — és termé­szetesen ennyi műszakot is — jelent, ami annyi munkát ad és olyat, ami a gépesített ki­rakást eleve lehetetlenné teszi. Ezért van, hogy tröszti szin­ten mindez kb. 100 műszak' nap improduktív többletmű­szakot jelent. Mindezt tetézi az a szomorú állapot, hogy a telephelyekre mind nagyobb arányban érkezik feldolgo­zatlan, kéregben lévő szállít­mány. Ezeket a telephelyen többször kell mozgatni és feldolgozni, de ez emberi erő­vel történik. Gépesítés esetén sok-sok műszakot lehetne megtakarítani e munkák so­rán. — A Népi Ellenőrzési Bi­zottság összefoglalójában to­vábbi lépéseidet sürget a termelés koncentrálására Nem volna-e indokolt ennek érdekében a koncentráltság mérőszámának kidolgozása? — Ki is dolgozzuk, még­pedig figyelembe véve a Me­csekben folyó bányászkodás sajátos körülményeit. Ezt a munkát már elkezdtük. A NEB vizsgálata óta két irány­ban dolgoztunk. Igyekeztünk kidolgozni a műszaki vezetés hatékonyabb módszereit anél­kül, hogy a műszaki dolgo­zók egyéni érdekeit sértenénk ezzel. Ma már annyira va­gyunk, hogy a tröszt elgondo­lásai alapján az üzemvezető­ségek konkretizálják ezirányú gondolatainkat. A részfelada­tok közül foglalkoztunk a külszíni és a föld alatti anyag mozgatásokkal. Ennek ered­ményeképpen született meg Kossuth-bányán olyan anyag- ellátása rendszer, amely az anyagnak a munkahelyre tör­ténő szállításán kívül a szállí­tás gazdaságosságát is figye­lembe veszi. Hasonló a hely­zet azoknál az ellenőrzéseink­nél is, amelyet a tröszt állo­mányában lévő tehergépko­csik ki használtsági fokának megállapítására végeztünk. Az ebből fakadt következte­tések leszűrése jelenleg van folyamatban. A koncentrációk fokának emelésére nemcsak azért van szükség, mivel az gazdaságos, hanem egyszerűen azért, mert a helyzetünk is kényszerít rá. — Végül egy kérdést még a műszakmulasztások alakulá­sáról. Az igazolatlan mulasz­tások jelentősek-e? — Vannak, de nem jelentő­sek. Inkább egyes személyek esetében fordulnak elő ismét­lődően. Ezek ellen részint a nevelés, részint a fegyelmező eszközök, büntetésiek azok, amelyekkel küzdünk. így óhajtjuk az igazolatlan mű­szakmulasztások számát csök­kenteni — fejezte be nyilat­kozatát Pozsgay Károly a tröszt főmérnöke. Gyevi Károly Az elvarázsolt kastély A Vidámparkban a forgó hordó mellett a napokban elkészül az elvarázsolt kas­tély. Az új játék, amelyet augusztus 20-án helyeznek üzembe, sok meglepetéssel szolgál majd a látogatóknak. Miért nincs üdülője száz állami gondozott gyermeknek? Pécsett, az Állami Gyógy­pedagógiai Nevelőintézetben és az Állami Nevelőotthon­ban tartózkodnak állami gon­dozott gyermekek, összesen százhuszan. Az iskolai szün­idő minden gyermek számára a nyaralást jelenti, majdnem minden gyermek szülei gon­doskodnak a nyaralásról va­lamilyen formában. Azok a gyermekek, akik ezekben az otthonokban élnek, vajon hol nyaralnak? Milyen lehetősé­w Étterem a város peremén Ez már valóban a perem­város pereme, de a negyed­osztályú büfé egyáltalán nem emlékeztet a külvárosi kocs­mákra. Tükrös, neonfényes ital-polc fedi a fal három­Ipari tanulók jutalomüdültetése Pécsett A nyáron három kéthetes, egyenként csaknem 100 fős tur­nusban látta szállóvendégül az ország különböző részeiből ér­kezett ipari tanulókat testvérintézetük, az újmecsakaljai 506. Ipari Tanuló Intézet. A modem, impozáns otthonban jól érez­ték magukat a vendégek, azonkívül az otthon vezetőjének, Kubinka Györgynek és nevelőinek vezetésével megtekintették a város nevezetességeit, kirándultak Siklósra, Harkányba és Sikondára. Az utolsó csoport hétfőn a Kis-réten játékokkal, zsákbanfutással, lepényevéssel búcsúzott a kedves két héttől, a váróétól és környékétől. negyedrészét. „Tükröshátú” a hűtőpult is — amely ugyan egyelőre nem működik, most javítják — de rendeltetése a gyümölcslevek és házi rétes­készítmények hűtése. A fala­kat nemrég festették, a bú­torzat korszerű, rövidesen föl­szerelik a függönyöket is. A boltvezető Bozsánovics Pál- né, akit — fiatal kora elle­nére — „Ica néni”-nek be­céznek a vendégek. Kedves­ség. megszokottság, tisztelet. — Elégedett-e a vendégek­kel — Nagyon. Kilenc éve dol­gozom itt kint az erőműnél, ebben a büfében és a szom­szédos cukrászdáben. Csak úgy tudok a vendégek kedvé­ben járni, ha gondoskodom bőséges áruválasztékról. Ez néha nehéz, de azért most például van többféle borom, söröm, ha a hűtőpult elkészül, szendvicseket is árulok, sü­teményt, jégkrémet. — Kikből áll a vendég­sereg? — Az erőmű, az ERBE, a kesztyűgyár idehelyezett tele­pének dolgozóiból. Ez a zöme. Pontosan féltizenkettőkor megnyílik az étterem ajtaja, amely a büféből vezet át egy hatalmas csarnokba. A hosz- szanti fal mentén végigér a pult, amely mögött fehérkö­penyes asszonyok adagolják az ételt. A szemközti falnál há­rom-négy mosdókagyló folyé­kony szappantégellyel. Törül­köző nincs ... Azaz hogy de­hogy nincs! Elektromos kézi­szárítók a mosdókagylók fö­lött! Naponta 1200—1400 dol­gozó étkezik itt reggel-dél- ben-este. A „nagy” tömeg ét­keztetését alig másfél óra alatt bonyolítják le önkiszol­gáló rendszerrel. Az asszo­nyok — szakácsnők egyéb­ként — műanyagtálakba adagol ják a levest, főzeléket, kom- pótot vagy sült tésztát A vendégek kiválasztják az ét­lap vagy az előfizetéses me­nükártya alapján az ebédet, ők rakják tálcára, kiviszik az asztalokhoz és elfogyasztják. Utána az edényeket beadják az ablakon ... — Nem adják be! Sajnos, — mondja a konyhavezetőnő, Klein Ferencné. — Így az­tán nekünk kell behordanunk az edényeket, pedig csúcsidő­ben nagyon sok munka há­rul ránk a konyhában. — Hány fős személyzettel dolgoznak? — Huszonhatan, de tizen­nyolc tagja van a szocialista brigádunknak. Valamennyien nők! Az a célunk, hogy a konyhalányokat megtanítsuk a „szakácsművészetre”. Köz­ben persze elvégzik az egy­éves tanfolyamot is és meg­kapják a szakmunkásbizo­nyítványt. Tagyon jól össze­szokott gárdánk van. Előfor­dult már, hogy például ami­kor Bíró Józsefné beteg volt, fölváltva naponta meglátogat­ták, bevásároltak helyette a boltban, takarítottak, főztek. A konyhát, éttermet, bü­fét a Mecseki Üzemi Vendég­látóipari Vállalat üzemelteti. Az önkiszolgáló rendszert már évekkel ezelőtt bevezet­ték és bevált. Az ételek ol­csók. Nyolc forintért rán­tottszeletet körettel fogyaszt­hat a vendég. A „legdrá­gább” étel a kétszemélyes fa­tányéros — 14—15 forint, ami igazán nem sok érte. Az ét­lap is bő választékról árul­kodik: csirke, vagdalt hús, halászlé, rántottszelet, három­féle főzelék, főtt tészták, dinnye, szőlő, alma, barack, sütemény ... stb. — Van-e panaszkönyvük? — Igen! — mondja konyha vezetőnő. Kihozza. Legutóbbi bejegy­zés tavaly keltezett: unták a csirkét... geket nyújt számukra az in­tézet? Dorosits József, az Állami Nevelőotthon igazgatója: — Minden évben kirándul­ni vittük a gyermekeket va­lahova. Harkányban, Sikon- dán több alkalommal, Abali- geten, sőt tavaly ősszel Bu­dapesten voltunk. A Balaton­ra is ellátogattunk, az alsó- bélatelepi strandon fürödtek a gyerekek. Ezek persze mind egynapos kirándulások vol­tak, mert az élelmezési költ­ségek miatt nem tudtuk meg­oldani a többnapos kirándu­lásokat. Az idén kirándulni sem tudtuk elvinni őket, mert nincs rá pénzünk. Elég régi probléma ez, és nem orszá­gos, mert tudomásom szerint majdnem minden gyermek- otthon rendelkezik valami­lyen üdülővel, nekünk nincs, de nagyon hiányzik. Szabó Józsefné, a Gyógypedagógia gondnoka: — Két éve merült fel ez a gondolat. Ezeknek a gyerme­keknek a nyaraltatása nincs megoldva. Intézetünk ugyan elküldi a gyerekeket egy má­sik intézetbe, ahonnan mi is fogadunk nyaralókat, de ez a módszer nem megoldás. A gyerekek nem érzik jól ma­gukat, rosszul néznek ki, sen­kinek sem jő ez. Tavaly ta­láltam egy villát Fonyódon, beadtam a kérvényt a tanács­ra, az hozzájárult, a minisz­térium is hozzájárult a meg­vételhez, nagyon szép helyen van, csak az a baj, hogy ki­csi. Kicsi bizony, ha elgondol­juk, hogy legalább ötven főre kell számolni. A gyermekeket rendes körülmények között el kell helyezni, konyhát és elő­készítő helyiséget biztosítani, mosdót és WC-t, azonkívül a felügyelő- és konyhaszemély­zet részére ugyancsak bizto­sítani kell a megfelelő helyi­séget. Hogyne lenne kicsi egy kétszoba-konyhás villa? A KÖJÁLL nem is adná meg a működési engedélyt, arról nem is beszélve, hogy ott még nem tart az ügy. Tamási Béla, a városi tanács művelődési osztálya gazdasági csoportjának vezetője: — A mi álláspontunk eb­ben a kérdésben egybehangzó az intézetekével: valóban szükség volna az üdülőre. Ellenben mi- feltételekhez kö­töttük az ingatlanvásárlást: csak abban az esetben tu­dunk foglalkozni a dolog­gal, ha MEGFELELŐ épüle­tet találnak megvételre. A vásárlással a Gyógypedagó­giai Nevelőintézetet bfztófe1- meg, valahol azonban halt az ügy. A fonyódi ház semmi esetre sem alkalmas, bármilyen szép helyen van, és a pénzt kizárólag olyan ingatlanra adjuk ki, amely működhet majd, mint gyer­meküdülő, és mint ilyen min­den feltételnek szigorúan megfelel. Szó volt egy má­sik épületről is, ez reálisabb­nak bizonyult, egy vendéglő, ahol nyolc-kilenc helyiség van, csak nem tudom, hogy miért nem ezt az ingatlant terjesztették föl? Tökéletesen érthető, hogy a Városi Tanács nem járul­hat hozzá olyan vételhez, amelynek esetleg problémái lesznek. Végül is százezrek­ről van szó, és mindenkinek az érdeke, hogy a százezreket okosan fektessék be. A pénz­kérdés nem probléma. Tatay János, a városi tanács pénzügyi osztályának vezetője: — Abban a pillanatban, amikor megfelelő ingatlant találnak, a pénzt biztosítani tudom. A pénz fölött ugyan nem én rendelkezem, hanem a VB, de már szó esett róla, és pártolták az ügyet, ez természetes dolog. Mind­annyian tudjuk, hogy erre valóban szükség van, egyet tudok mondani: a tanácson nem múlik a vásárlás kime­netele. Ezzel a Gyógypedagó­gia vezetőségét bíztuk meg, bízzunk, hogy még mindig foglalkoznak a kérdéssel, méghozzá olyan intenzitással, amilyent igényel. „Két éve merült fel a gon­dolat” mondták a Gyógype­dagógián. Évente tehát egy ingatlant találtak, s ez sem­mi esetre nem mondható megfelelő intenzitásának. Ä vendéglő épülete a tanács sze­rint is megfelelne: miért hát a nagy nyugalom? Ha pe­dig az épület az intézetnek nem megfelelő, miért nem keresnek másikat? Egy kissé agilisabb ügyintézés szükséges — a Gyógypedagógia részé­ről. L

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents