Dunántúli Napló, 1965. augusztus (22. évfolyam, 180-204. szám)

1965-08-15 / 192. szám

IMS. AUGUSZTUS 15. napló Csak elismeréssel lehet szólni a mezőgazdasági üzemek nyári munkájáról A megye mezőgazdasága teljesítette kenyérgabona-termesztési tervét Az idén a kedvezőtlen idő­járás miatt késve indult az aratás, de a jó szervezés és szorgalmas munka eredmé­nyeként maholnap jelenthet­jük: az aratást befejeztük. Az aratás megszervezéséről, vég­rehajtásáról. a mezőgazdasági nyári munkákról, a soron kö­vetkező feladatokról . beszél­gettünk Földvári János elv­társsal, a megyei tanács vég­rehajtó bizottsága elnökhe­lyettesével. Az aratás 88,9 százaléka géppel történt — Júniusban és július ele­jén igen csapadékos volt az időjárás. Ez gátolta a mező- gazdasági munkákat, de több­lettermésben jutott később ki­fejezésre: nem szorult be a szem, több kenyérgabonánk termett és most már elmond­hatjuk, hogy jó minőségű ga­bonát takarítottunk be. A búza hektolitersúlya elérte a 79—80 kilogrammot. — Hogyan sikerült a gépi aratás megszervezése és vég­rehajtása? Milyen munkát vé­geztek a kombájnosok? — Baranya megyében az összes gabonaterület 88,9 szá­zalékán gépekkel vágták le a termést. A kombájnok a te­rület 77,2 százalékán végezték el a betakarítást. A több mint 300 kombájn naponta 20—22 ezer ember helyett dolgozott. A kozármislenyi gépállomás ifjú kombájnosainak 500 hol­das mozgalmához megyénk­ben több mint ötvenen csat­lakoztak. Közülük csak egyet említek, Hofeeker Jánost, aki kombájnjával 1100 holdon ta­karította be a termést. A kombájnosok jó munkájának köszönhető, hogy az aratás be­fejeződött. Tizenegy mázsa körüli termésátlag — Milyen eredmények szü­lettek a kenyérgabona beta­karításakor? — A Baranya megyei ter­melőszövetkezetek tavaly át­lagosan holdanként 9,1 mázsa terméseredményt értek el ke­nyérgabonából. Az idén 11,1 mázsa átlagot terveztek, és az eddig beérkezett eredmények azt mutatják, hogy mezőgaz­dasági üzemeink a tervet tel­jesítik annak ellenére, hogy a jég mintegy 30 ezer holdon tett kárt a kalászosokban és jelentős területen pusztított a Duna és a Dráva áradása, valamint a belvizek. — A szép termésátlagokat annak köszönhetjük, hogy mezőgazdasági üzemeink több­ségében megfelelő volt a ta­lajelőkészítés, a vetés, több műtrágyát és vegyszert hasz­náltak. Sajnos, az egyes üze­mek között termésátlagok te­kintetében még mindig igen nagy a szóródás. Vannak 6—6,5 mázsás termésátlagok, de 20—22 mázsás holdankénti termések is. Csak egy pél­dát említenék: a hidasi ter­melőszövetkezetben kenyér- gabonából ebben az évben 20,5 mázsás holdankénti átla­got értek el. Pedig köztudott dolog, hogy a tsz nem éppen a legkedvezőbb természeti adottságokkal rendelkezik. A gabona-vetésterület nem változik — Milyen feladatok várnak a mezőgazdasági üzemekre a következő hetekben? — Már említettem, hogy a mezőgazdasági üzemek ter­mésátlagai között igen na­gyok az eltérések. Ezek onnan erednek, hogy az egyes üze­mek nem végezték el időben a talajmunkát, nem szórták ki alaptrágyaként a műtrágya nagyobb részét, egyszóval nem készítettek megfelelő mag­ágyat a kenyérgabonának. Ezért a mezőgazdasági üze­mek ezekben a napokban a rendelkezésre álló valameny- nyi szántótraktorral végezze­nek talaj munkát. Milyen ta­lajmunkát? Ezt minden eset­ben az adott mezőgazdasagi üzem szakemberei saját terü­letük adottságainak megfele­lően határozzák meg. Az a lényeg, hogy ülepedett, gyom­mentes és morzsalékos szer­kezetű vetőágyat készítsenek a kenyérgabonának. — A kenyérgabona vetéste­rülete az idén sem változik. A vetőmagellátás biztosítva van, minősége jobb, mint ta­valy. Mégis azt javasolom, a mezőgazdasági üzemek már ezekben a napokban kezdjék meg a csírázási próbákat. — Végezetül az időszerű, soron következő mezőgazdasá­gi munkák között nagyon fon­tos helyet foglal el a silózás és a sarjúszéna készítése. Mi­vel lucernából és vörösheré­ből — a múlt évi nagy po­cokkár miatt — csak keveset tudtunk betakarítani, több si­lóra és szénára van szükség. Minden üzem készítse el számvetését a téli takarmány- szükséglet biztosítása érdeké­ben. í A munkacsúcs ősszel van i — Mi a legfőbb tanulság,; amit az őszi munkákra nézve az aratásból le lehet vonni? < •— A nyári mezőgazdasági í munkákat általában jól vé- í gezték el a baranyai mező- 5 gazdasági üzemek. Csak elis-! méréssel lehet szólni az üze- í mekben tapasztalt munkaszer- S vezésről, a vezetők és dolgo-j zók tevékenységéről. Ilyen fe- j gyelmezett, szervezett és gyors < munkára van szükség az őszi j mezőgazdasági munkák el- j végzése idején is. Ennek! hangsúlyozása azért fontos, mert az utóbbi Időben a leg­nagyobb munkacsúcs a mező- gazdaságban nem az aratás j idejére, hanem az őszi beta­karításra és a kenyérgabona- j elvetés időszakára esik. A tv bemutatja a „Húsz órát“ „Adj-uramisten", de határtalanul...----------------------------- 3 A Magyar Televízió augusz­tus 18-án, szerdán mutatja be a magyar filmgyártás egyik jelentős alkotását, az idei moszkvai nemzetközi fesztiválon nagydíjat nyert „Húsz óra” című filmet, amelyet Sánta Ferenc regé­nyéből Fábry Zoltán rende­zett. Egy nappal korábban — 17-én — hozzák tv-képer- nyőre a „Győzelem a K— 2-n” című filmet, amely a Karakórum csúcsának meg­hódításáról szól. A doku­mentumfilm az embernek a természet fölött aratott győ­zelmét mondja él. A Tele­vízió e hónap végén mutatja be a „Szereti az embereket, professzor úr?” című ma­gyarul beszélő NDK játék­filmet. Augusztusban láthat­ják a tv-nézők a „Majd a Gyurka” magyarul beszélő angol burleszk-történetet is. Szeptember 5-én a „Klasz- szikusok a képernyőn” című sorozatban adja a Televízió George Czukor kétórás film­jét, a Rómeó és Júliát. Cím­szerepeket Norma Shearer és Leslie Howard alakítja. kJ em lenne kívánatos in- * ' tézkedés korlátozni, órákra beosztani a gázellá­tást, megfosztani a lakossá­got, a porcelángyárat, az üzemeket (sütödék, kórhá­zak, stb.), a panelüzemet a gázfogyasztástól. Erre per­sze nem kerül sor. Pedig a Gázművek P—7. típusú 14 kamrás kokszoló blokkját le kell állítani nagyon rövid időn belül, mert lejárt a szabványidő. megérett a fel­újításra, ami 11 hónapot vesz igénybe. Szükséges a felújítás, mert életveszélyes­sé válik a gázellátás az el­öregedett berendezéssel. A városi tanács ipari osz­tálya tisztában van ezzel. A tavasszal meghívták a nehéz­ipari miniszterhelyettest, dr. Lőrincz Imrét és segítségét kérték egy ideiglenes ben­zinbontó megépítésére. Kü­lönben a városfejlesztési tervben szerepel egy nagy benzinbontó létesítése 76 milliós beruházással, de ez még messze van. Az idő vi­szont sürget, november else­jével — még a tél beállta előtt — biztosítani kell az új gázforrást. A miniszterhe­lyettes meghallgatta a város kérését és valóságos mentő­akció indult meg Pécs la­kossága érdekében. Megvan a pénz — 3 millió — az Or­szágos Tervhivatal jóvoltá­ból, szakemberek készítik a Jövőre itt mar házak állnak Bönde Lajos földgyaluval egyengeti a talajt a közeljövőben épülő új épületek helyén a nyugati városrészben. Az árvíz emlékét a mohácsi parton már csak a megrogy- gyant házak őrzik, a csukott ajtók, zsalugáterek és a ka­pukra tűzött piros feliratok: „Beköltözni tilos”; 120 ház vált lakhatatlanná, vár átépí­tésre vagy lebontásra. Az ár­hullám legmagasabb szintjét sötétbarna, fakuló vonal jelzi a cementgáton, és a gáton be­lül épült vízisporttelep csó- nakdájának a falán. A stég­ről most evezősök indulnak percenként, könnyű kajakok­kal siklanak át a szigetre, já­tékosan bevárják a hajókat, "aztán hirtelen előrelendülnek újra és ide-oda csapongnak a vizen, mint a molnárkák. A hajók most éppen a fejem fe­lett úsznának, ha a Duna az árvizes szintjét tartaná, s a túlparton csak a fák koronáját látnám... De a folyó már megszelídült, engedelmesen belesimult a medrébe, a dom­bok. erdők közé. A Duna- parti emberek megnyugodtak, útrakeltek a hajók északon, délen, és egykedvűen végig­ballagnak Európa nagy or­szágút ján. Mohács vízihatár. A kikötő­vel szemben, a szigeten el­helyezett jelzőlámpákkal egy- vonalban fél napja horgonyoz a csehszlovák „Inovec” hat megterhelt uszállyal. A kifa­kult öreg lapátos hajó most felvonta összes zászlait és el­indult a Dunán felfelé. Las­san mozdulnak az uszályok, hiába, az „Inovec”-nek már nehéz a hegymenet. De neki­feszül, és lassan felkapaszko­dik a kikötőtől a csónakházig, A DUNA VARÁZSLATA aztán tovább, egyre tovább. Úszó faluk, tanyák, a föld legfurcsább települései. Ami­kor a csónakház elé ér az „Inovec”, kinyílik rait egy aj­tó, s nyílásában fejkendős asszony jelenik meg. A kezében lavór. Körülnéz, aztán a vizet a folyóba löttyinti. Úgy látszik nagymo­sást tartottak a hajón, mert csakhamar megjelenik egy másik asszony is és tereget­nek. Néhány pillanat múlva már ingek, kezeslábasok, min­denféle férfi és női fehérne­műk lobognak a könnyű du­nai szélben. Az „Inovec” meg csak ballag, mint a többi ha­jó, fel Bratiszlaváig, aztán vissza a folyó deltájáig, vagy még tovább, a Fekete-tenger valamelyik távoli kikötője fe­lé. örökké úton, évtizedeken át.;; Pillantásommal a Bár alatti kanyarig kísérem, ami­kor aztán az utolsó uszály, és a hajót kísérő sirályok is eltűnnek a fák között, elindu­lok a komp felé. Edzett fuvaroslovak és mo­gorva orrú teherautók helyez­kednek el egymás mellett, szekeres gazdák és víkendező autósok préselődnek össze a nyolc-tízperces átkelés idejé­re. A komp utolsó négyzetmé­tereit batyuzó. piaco’A sziget­lakok, strandra induló mohá­csiak foglalják el, aztán neki­lendül a lomha vízijármű. A szél d Duna közepén aztán lesöpri róla a lovak csípős istállószagát, a benzin és nyers olaj szagot, felkapja ésmesz- szire sodorja a délszláv be­szédfoszlányokat, a táskará­diók rekedt rikácsolását. A szigetre vezető út két olda­lán a gátig még derékig víz­ben állnak a fák, de ezzel már senki sem törődik. Homorúdon tele a kocsma, öreg kalapos parasztok iszo­gatnak a söntés előtt. Amint belépek, elém áll egy hatva­nas öregember: — Akar rexezni? — Akarhatok ... — Egy korsó sörbe? — Lehet — mondom. Az öreg ember a dákó vas­tagabbik végével löködi a go­lyókat, és nagyokat kiált köz­ben: „Nem elég, ez sem elég, gyerünk a pirosat!” A kocs­maiak körülállnak bennün­ket, s az öreg ember nagy csatakiáltások közepette meg­nyeri a korsó sört. Amikor megemeljük a kriglit, nevet­ve rám kacsint: — Jó kedve van, bátyám. Oka lehet rá ... — mondom. — A nap felkelt, süt is, a mező zöld, a Duna a medré­ben folyik — mondja, aztán leönti az egész korsó sört. „A Julka házát kellene megkeresni, a kis öregasszo­nyét, ahová bevert egyszer évekkel ezelőtt az eső, s Jul- ka sült csirkével és forralt borral kínált...” — gondo­lom, és úgy találomra elin­dulok a part felé. Julkát nem találom .:. Ki tudja, él-e még? Megért egy néhány árvizet, talán ezt is megérte. 56-ban a háza tete­jéről szedték le a katonák, ott kuporgott, mint egy haragos mesebeli boszorkány. Julka helyett halászokra bukkanok, éppen déli tüzüknél ülnek. Egyik a parazsat rendezgeti, a másik két lapos követ tart készenlétben. A parázs alói aztán agyagban sült ponty kerül elő. Az egyik lapos kő­re lefektetik az agyaggöngyö­leget, a másikkal rávágnak és kifordul belőle az illatos hú­sú ponty. A pikkelye bőröstől levált róla, csak enni kell;.. És inni rá, ha van mit. — Evett már agyagban sült pontyot? — Nem akarom az ebédjü­ket .. ; — Ott a másik a parázs alatt..; Bor azonban nem volt... A halászok vizet ittak a sült pontyra, én meg sürgető szom­júságommal újra átkeltem a folyón, s a révkocsmában szép, gyöngyöző fröccsöt it­tam. A szigetről jól látszanak a város fölé emelkedő lágyhaj­lású dombok, szőlők, pincék. Bár, Dunaszekcső — híres a boráról, de ízben, zamatban a mohácsi, Vaskapu környéki borok sem maradnak el. A Székelyszabarra vezető út mentén a kiránduló szinte bármelyik pincébe bekopog­hat. A pincék elől végiglálni a Duna-partig gyúródó domb­soron, s a délutáni fényben szépen kirajzolódnak a szom­szédos dombtetőkön álló dió­fák, hársfák, nádfedelú pin­cék, csőszkunyhók. A borok persze a gazdától, a gazda szakértelmétől függnek, így aztán a jó talajízű cirfándli mellett néha noha is akad, de ez igazán kevés. A kör­nyék egyik legjobban tisztelt szőlősgazdája Németh bácsi, a hajdani híres Teleki-féle olt­ványtelep szakembere. Aki igazán jó bort akar inni, hát legjobb, ha Némethék pince­ajtaján kopogtat. A Vaskapunál véget ér a mohácsi határ, a domb másik oldaláról és a Szabar környé­kén emelkedő dombokról már nem lehet rálátni a Dúna völ­gyére, a táj képe is megválto­zik ; s ; Mohács a Duna nélkül is érdekes, szép település lenne, de a folyó teszi különlegessé, egészen egyénivé, utánozha­tatlanná. A folyó furcsa, or­mótlan hajóival, hajósnépek­kel, vízi vándorokkal, és ta­lán az áradás örökös veszé­lyével is .;. A házak homlok­zatán és az emberek arcán csillogó fény, az a bizonyos többlet, életmódban, tempera­mentumban — a Duna va­rázslata. Bertha Bulcsu programot, terveket — Pé­csett Helényi Miksa gépész­mérnök és műszaki kollektí­vája immár fél esztendeje éjt nappallá téve dolgozik — a Gázművek lakatosai össze­szerelik a gépi berendezés egy részét, az Országos ön­töde Vállalat hét szakembert küld bizonyos speciális cső­hálózat felszerelésére. Szé­kesfehérvár üzemei anyagot szállítanak. A tervdokumentáció elké­szült. Mindenféle tervdoku­mentációnak végig kell tár­nia egy kálváriát, hogy kü­lönböző intézmények — Egészségügyi Minisztérium, szakszervezet munkavédelmi felelősei, Országos Tervhiva­tal, Építésügyi Minisztérium, Tűzrendészeti Hatóság, Be­ruházási Bank ... stb. — rá­üssék a pecsétet, miután megállapították, hogy saját szak-szempontjaik alapján a terv és a program megfelel a követelményeknek. A terv­dokumentáció rendben van, minden szerv jóváhagyta. Ismételjük: a Tűzrendészeti Hatóság is engedélyezte. A falak már állnak. " S most a tűzrendé­szet meggondolta a dolgot. Nem javasolja az engedé- lyeziést, mert a falak mérete 12 centiméter — amiről a tervek alapján már tudtak korábban, de nem szóltak — és nem 25 centiméter, ami jobb volna, hogy robbanás­kor a felszabaduló energia fölfelé áradjon és ne oldal­vást. De miért robbanna? Tizenkét — a pécsivel azo nos — benzinbontó berende­zés működik az országban rosszabb körülmények kö­zött. A pécsi benzinbontó biztonsági foka ötszörös lesz a megkövetelt kétszeres fok helyett. Ezért nem rob­ban. És azért sem, mert a robbanási lehetőség sokkal nagyobb mértékben kizárt dolog, mint a bánya vagy a repülőgép, vagy a jelenlegi gázberendezés esetében. Csu pán arról van sző, hogy a lehető legmerevebben ragasz kodnak a tűzrendészeti elő­írásokhoz, amelyek önma­gukban helyesek, de kérdés, hogy a valóságban realizál- hatók-e? A 76 milliós ben- zinbontó bizonyára jobban megfelel majd a követelmé­nyeknek, de az 76 millió, s nem hárommillió! Az eszményien helyes és a_ realitások nyújtotta lehe­tőségek egymáshoz való kö­zelítésében sajnos más vo­natkozásban is tapasztalha­tunk megvalósíthatatlan igé­nyeket. A Vegyesipari Válla­lat Lotz Károly utcai tele­pére 50 köbméter vasbeton víztárolót követel a tűzoltó­ság, mert ha netán tűz lesz. az utcai vízhálózat csőrend­szerének szűk keresztmet­szete miatt a vízellátás ne­hézségekbe ütközik. Igaz. De a víztárolóhoz fél mill’ó forint kellene. Honnét? Tűzrendészeti szabályok el hanyagolása éppen olyan súlyos kárt okozhat, mint a túlzott merevség. Van eg'’ bizonyos határ, amelyen túl már ábrándokat kerget min­den intézmény. Bizonyára csökkenne a balesetek szá­ma, ha hat nyomsávos mű- utak vezetőnek el a megye legkisebb falujába is. De ez nem megy, ez csak ábránd. L| inden tiszteletet mee- 1 1 érdemel a Tűzrendé­szeti Hatóság, végül is a sza­bályzat — nagyon helyeden — szentírás előttük is. De a lehetőség határain belül és rugalmasan kell a szabályo­kat, rendeleteket érvényesí­teni. A kívánt 25 centis fa­lak megépítésére sem i d ő. sem pénz nincs, különben pedig értelme sincs. Aggo­dalmuk alaptalan. Aggoda­lomra inkább az adhatna okot, ha netán az új beren­dezés nem készül el a kí­vánt időre és a már nem üzembiztos régi berendezés­sel kellene továbbra is biz­tosítani a gázszolgáltatót. Ez esetben valóban fö---1’- na a veszély. S erről jobb nem is beszélni. Rab Fereae < )

Next

/
Thumbnails
Contents