Dunántúli Napló, 1965. augusztus (22. évfolyam, 180-204. szám)

1965-08-01 / 180. szám

napló 1965. AUGUSZTUS ti 4 Kiváló az idei búza Összegyűjtötték a segélykérő lapokat A segélyek nagyságáról társadalmi bizottságok döntenek Először az ingóságokban keletkezett károkra adnak segélyt A pécsi gőzmalomba beérkezett új búzát laboratóriumi vizs­gálatoknak vetik alá. Az idei temés jobb minőségű, mint a tavalyi, nagyobb a sikértartalma. Mohácson a városi tanács bejáratánál hatalmas hirdetés tájékoztatja a károsultakat a segélykérés módjáról, a se­gélykérő-lapok kiadásának he­lyéről és idejéről; a hangos­bemondó naponta többször is megismétli a felhívást: „Se­gélyt csak az kaphat, aki ki­tölti és beadja a Vöröskereszt által kibocsátott kérdőíveket”, s így van ez a többi árvíz sújtotta községben is. Az el­múlt héten közel ezer család részére adták ki a kérdőíve­ket, melyek pontosan összege­zik az ingóságokban és ingat­lanokban keletkezett károkat. Július 31-én lejárt a benyúj­tási határidő, a végrehajtó bi­zottságok javaslattal látják e! a beérkezett kérelmeket, ma és holnap összeülnek a tömeg­szervezetek képviselőiből álló társadalmi bizottságok, s dön­tenek a segélyek végleges nagyságáról* A szoba is az ember? K. F.-né: ... a* embernek van egy helye az életben, azt meg kell szokni. AZT MONDJA: negyvenhá­rom éves. Többnek látszik vagy kevesebbnek? Asszonyról lévén szó, azt hiszem: udva­riasság nélkül nem lehet ezt eldönteni. Leültet a szobában: ha várnék egy percet, mondja, amig rendbe hozza magát, ép­pen főzéshez készülődött. Né­zem a szobát: nehéz, városias bútorok, ízléses rézkarcok a falon, a könyvespolcon Tolsz­toj. Sartre, Arany János, Mes­terházi és háború előtti ki­adású lexikonok, középen egy nagy, puha szőnyeg, az ablak­redőnyt leeresztették, a fények megszűrve érkeznek be kint­ről. az ablakpárkányon egy nagy feketebogár mászik, be­jönne, de az ablak zárva van. Elhamarkodottan azt is mond­hatnám, hogy kint a falu van, az ablakon túl, nincs ezer la­kosa, természetes vonásaival: a levegővel, a fákkal, a fanyar földszaggal, s mindennel, ami az életre emlékeztet, és itt bent van a város, mintha va­laki bezsúfolta volna ide a szobába. Aztán megértem: nem város ez, ami körülvesz itt a szobában, hanem egy fáradságosan kialakított, s mű- zeum'zerűen megvédett élet­forma. A franciák azt mond­ják: le style c’est l’homme. Belép K. F.-né, egy elégedett szempillantással végignéz a lakáson, egy fegyelmezetten beosztott csatateret lehet ilyen magabiztosan az ütközet előtt végigmémi. — Sohasem dolgozott? — Én mindig dolgozom, ko­ra reggeltől egészen késő es­tig— mondja finom mosollyal. Egy pillanatig zavarban va­gyok; K. F.-né, ha valahol személyi űrlapot tölt ki, a fog­lalkozási rovatba ezt szokta beírni: htb. — Munkahelyre gondoltam. — Mielőtt férjhez mentem. K. F.-né férje jól kereső szakember, torv szerint jövőre vesznek egy Trabantot, az utóbbi hét évben háromszor voltak külföldön, két fiúk van, egészségesek, jól tanulnak, az asszony érettségi után dolgo­zott egy ideig, talán egy évig. aztán férjhez ment, azóta a családnak él, mondja lágyan, kissé érzelgősen. — Szerette azt a munkát? — Melyiket? — Mielőtt férjhez ment. Hallgat, megnedvesíti a szá­ját. a szobanövényeket nézi. — Nem tudom. Bérelszá­moló voltam — mondja kissé fanyarul. NEGYVENHÁROM évesnek lenni már felelősség, gondo­lom, egyénileg is, társadalmi­lag is. Ez már nem a hanyag megoldások, s a „ha ma nem, akkor majd holnap” filozófiá­jának az időszaka, az ember ebben a korban már megtanulta tisztelni a részeredményeket is, ebben az időszakba? már többnyire minden tisztázódott az ember előtt: mit tett, s mit mulasztott el. Nagyjából már pótolhatatlanul. — Városi lány létére meg­szokta a falut? — Alföldi létemre megszok­tam a hegyeket is. Az ember­nek van egy helye az életben, azt meg kell szokni. | — A sorsra gondol? — Arra. — A maga véleménye sze­rint az élete másképpen is alakulhatott volna? Furcsán néz rám, bizonyta­lanul, mintha a kérdéseim megzavarták vagy kifárasztot­ták volna, s lehet: meg is bánta már, hogy beleegyezett ebbe a riportügybe. — Miért alakult volna más­képpen? — Tehát boldog? — Miért ne volnék boldog? Azt mondja: az ember kí­vánságokkal indul az életbe, s hogy boldog lesz-e, az első­sorban a kívánságoktól függ. — Az én időmben, amikor férjhez mentem, még más volt egy lány kívánsága az élettől. — Egy jó házasság? — Jó családi élet. Az én életcélom is az volt, a család és az is maradt PRÖBÄLOM magamban megkörvonalazni a filozófiá­ját: lánykorában a ködös bi­zonytalanságból valami rendít­hetetlen biztonság után vágyó­dott, a család, mondja másfél órán belül már legalább hu­szadszor: erre tette föl az egész életét. Ki kellene rakni ebből a szobából a bútorok egy részét, gondolom, a zsú­foltság nem egyenlő a biz­tossággal. Miből áll egy nap­ja —, kérdezem. Megigazít va­lamit az asztalon, megint a kis finom mosoly: azt akarja hallani tőlem, hogy milyen nehéz egy háziasszony élete? Hallgatom a házirendet: a férjem ekkor megy munkába, a fiúk ekkor mennek iskolá­ba, ekkor érkeznek, ekkor für- denek, ekkor vacsoráznak, ek­kor olvasnak, ekkor feksze­nek, ekkor kell kelteni őket, ekkor ez, ekkor az, csak hall­gatom, mintha hosszú, szinte véget nem érő ünnepi beszéd volna. Türelem, alázat, önfe­gyelem. Szürke kis hős, nyom­talanul él, se igazán boldog, se igazán boldogtalan, az ér­zései kizárólag a családtól függnek. Az egész tulajdon­képpen egyszerű matematikai számítás: a család, a férj s a két fiú helyett: boldogtalan s fáradt, helyettük aggódik s virraszt. De nem helyettük boldog, Legjobb esetben ve­lük. — Ha akartam volna, or­vosnő is lehettem volna — mondja egy idő múlva hal­kan, ősziesen, mintha vigasz­talni akarná önmagát. Értem, amit mond, meg se kérdezem, hogy milyen orvos­nő lehetett volna, s miért nem lett, talán » világ legjobb orvosnője lett volna. Vannak érzelmes pillanatok, amikre egyszerűen nem tud haragud­ni az ember. — Szabad idejében mit szo­kott csinálni? — Olvasok, kézimunkázom, esténként a televíziót nézem. A családommal vagyok. Még egyszer megkérdezem. Boldog? Mosolyog. — Miért nem hiszi el, hogy boldognak érzem magam? MIÉRT NEM HISZEM EL? Tulajdonképpen elhiszem, sőt: biztos vagyok abban, hogy K. F.-né boldog, mert ponto­san az történt az életében, amire feltette az életét: sze­rényen, józan beállítással, csak úgy vagyok én ezzel, mint az úszó, aki egyszerűen nem érti meg: hogyan fullad­hat egy ember a vízbe. K. F.- né kimegy, behoz valamit, köz­ben nézem a szobát a nehéz, városias bútorokkal, a nagy puha szőnyeggel, olyan az egész, mintha egy uzsonnára készülne a család, vagy iga­zuk van a franciáknak? A szoba is az ember? (Thiery Árpád) Mohácson és a hozzátartozó külterületeken 650 családot ért kisebb-nagyobb kár. A kár­bejelentés és felbecslés meg­történt. A városi tanács me­zőgazdasági, építési és adó­ügyi csoportjai a helyszínre küldött szakemberekkel segí­tették a munka mielőbbi be­fejezését. Végleges kárösszeg­ről beszélni azonban még min­dig nem lehet, mert a beje­lentett károk összege még így is rendkívül szubjektív* A végrehajtó bizottság most minden egyes kérelmező lap­ját átnézi, javaslattal látja el azokat, a szükséges módosítá­sokat elvégzi, s így terjeszti a kérelmeket a segélyezési bizottság elé, mely augusztus 2-án tartja ülését. Dunafalván 280 bejelentés érkezett a tanácshoz. A vég- rehaitő bizottság szombaton délelőtt értékelte a beadvá­nyokat. Vitás esetekben hely­színi szemlét tartanak. A ká­rok jelentős része a háztáji gazdaságokat és gyümölcsösö­ket érinti. Dunaszekcsőn 110 segélyké­rőlapot adtak be. A károk többsége itt is a kerteket ér­te, a hosszantartó ár nem­csak a termést, de a gyü­mölcsfákat is tönkretette: a víz alá került barackfák és cseresznyefák szinte kivétel nélkül kiszáradtak. Döntés: ma és holnap A Vöröskereszt országos el­nökségének tájékoztatása sze­rint július végéig 61 millió forint gyűlt össze az árvízi segélyalapra. A kibocsátott bélyegek 70 százaléka már gazdára talált, s az ipari mun­kások nagy többsége is meg­tette felajánlását. Az árvíz­károk helyreállítása és a ká­rosultak megsegítésére tett felajánlások azonban nem egy­szerre, hanem folyamatosan érkeznek. A különböző hiva­talokban és üzemekben más­más időpontban van fizetés, s gyakran részletekben fizetik a felajánlott összegeket. A mi­előbbi gyors segítségadás ér­dekében ezért a segélyezés el­ső ütemében csak az ingósá­gokban keletkezett károkra adnak segélyt. A segélyezési bizottságok tehát a kár teljes összegéből mostani üléseiken csak az in­góságokat és háztáji gazdasá­gokat ért károk összegét ve­szik alapul. A károk nagysá­ga mellett legfontosabb té­nyezőként a szociális helyze­tet veszik alapul. A segélye­zési bizottságok 1-én és 2-án elvégzik munkájukat, megha­tározzák a végleges összeget. Ezt a határozatot három nap­ra kifüggesztik a községi ta­nácsokon. A községi döntése­ket ezután a járási segélyezési bizottsághoz, Mohács járási jogú város esetében pedig a megyei segélyezési bizottság­hoz továbbítják, jóváhagyás céljából* Kifizetés: augusztus közepén A járási társadalmi bizott­ságok által jóváhagyott se­gélyösszeget az OTP-fiókok adják ki. Ezt a munkát — a tervek szerint — augusztus 20-ig befejezik* Azok a károsultak, akik iga­zolható okok miatt nem ad­ták be kérelmüket július 31- ig, utólagos bejelentéssel él­hetnek a segélyezési bizottság felé a késedelem részletes in­doklásával. A segélyezési bi­zottság döntése ellen a hatá­rozat kifüggesztése után fel­lebbezéssel lehet élni. Á kaland vége A pécsi járásbíróság ítéletet hirdetett Cs. Ferenc és Sch. Ferenc bűnügyében. A két fiatalkorú el akarta lopni a pécsi repülőtérről az MHS sportgépét és azzal Olaszországba re­pülni, A pécsi járásbíróság Cs. Ferencet és Sch. Ferencet egy rendbeli fegyveresen elkövetett tiltott határátlépési kísérletért, egy rendbeli társtettesként elkövetett, a társadalmi tulajdonban különösen nagy kárt okozó lopás kísérletéért és egy rendbeli emberölésre irányuló előkészületért mondotta bűnösnek és ezért 3 év, illetve 2 év 4 hónapi szabadásgvesztósre ítélte őket. Mecseknádasdról öt kilo­méteres, kátyús, bakhátas földút vezet Óbányára. Au tók csak nagy ritkán, sz.’ [ ráz nyári időben merész­kednek el a hegyek közé szorult faluig. Egy-egy eső i a tán az út szekérrel is jár­hatatlan. A kiránduló per­sze ritkán néz a lába alá, mivel a figyelmét leköti a különlegesen szép vidék. A Vasárnap délután Egerágun: Lóverseny Vasárnap délután két órai kezdettel nagyszabású lovas- műsort rendeznek Egerágon. A Bólyi Állami Gazdaság sportlótelepe, a mohácsi* szentlőrinci és pécsi lovas­iskolák- a pécsi öttusázók részvételével itt rendezi meg lóversenyét. A lóversenyen és díjugratáson kívül Vókány, Ojpetre és Egerág termelő- szövetkezetei bemutatják legszebb tenyészállataikat és fogataikat. Tizenegyezer lornl selyemgnbóból Bogádmindszenten a út­törő ifjúsági szakkör ;lső- ízben foglalkozott az idén selyemhernyó-tenyésztéssel. A Baranya megyei MÉSZÖV mezőgazdasági osztálya 12 doboz petét adott az ifjú te­nyésztőknek. A gyerekek fel- kiismeretesen gondozták, etet­ték a hernyókat, és a kedve­zőtlen időjárás ellenére or­szágosan Is kiemelkedő ered­ményt értek él. A tizenkét doboz petéből csaknem há­rom mázsa gubót neveltek. A jó minőségű selyemgubó­ért a földművesszövetkezeti beváltóhelyen Sellyén, mint­egy 11 ezer forintot kaptak* Fekeferibizli- rekordtermés Hidason Tavaly 30 mázsa feketeri- bizlit termelt a Hidasi Málna­termelő szakcsoport. Ez év­ben termőre fordult az új te­lepítésű ribizli egy része, s a három hold mutatótermése­ként, rekordmenmyiséget szed­tek. A tavalyi 30 mázsával szemben idén 130 mázsa fe- keteribizlit értékesítettek. Zö­mét a Német Szövetségi Köz­társaságba és az északi orszá­gokba exportálták. Jövőre összesen hat hold új telepítésű ribizli fordul termőre, amelyről az idei ter­mésmennyiség többszörösét szeretnék betakarítani. Ugyan­csak jövőre fordul termőre a fóliás szamóca is az egy hol­das kísérleti táblán. A szép eredményeket látva! idén ismét új tagok kérték felvételüket a szakcsoportba. Különösen nagy az érdeklődés Mecseknádasdon, ahol a ter­vek szerint az idén három hold fekete és piros ribizlit telepítenek. mecseknádasdi lágy ívű domboldalak, hirtelen szik­lás, meredek hegyvonulatok­ban folytatódnak. Az üdén zöld, bokros, fás magasla­tok magukba szívják a nap­fényt, mint az itatós és hű­vös árnyékot vetnek a völgy­re. Délben aztán, amikor a nap megáll az ég üveges közepén, a völgy forró kat­lanná változik, a házak, fák. tenyérnyi udvarok felett fi­noman remeg a levegő. A romantikus, időtlenségbe hajló hangulatot a közeli Réka-patak és az óbányai völgy szikláin végigzuhogó Halász-patak teszik teljessé. A táj szépsége Óbányán érintetlen, eredeti, nyers. Erő sugárzik a merészen tagolt tájból, a szakadékok peremén f elkiáltó jelkén' áll­nak a fák és figyelmeztet­nek, hogy itt még az em­bert bármelyik pillanatban érhetik meglepetések. A faluszéli kis kertek, félvad gyümölcsfák érintik az erdőt, szinte egybeolvad­nak. A szűk völgykatlanban a házak a meredek emel­kedő aljában szorongnak, az udvarok terjeszaedese- nek határt szab az erdő. a patak, és maguk a hegy­falak. — Az élet itt nehéz — mondja Müller József vb- elnök, s a látogatót mellbe vágja a mondat. Akaratla­nul is felnéz a világoskék égre, a zöld hegyekre, a hívogató óbányai völgy té­lé pillant, s csak nehezen érti meg, hogy a termesz-e ü

Next

/
Thumbnails
Contents