Dunántúli Napló, 1965. augusztus (22. évfolyam, 180-204. szám)
1965-08-29 / 203. szám
Sajátos módszerekkel jrsztendőről esztendőre nő a felnőtt „iskolások” száma, s ez örvendetes. Ma már minden különösebb meggyőzés nélkül is érzik az emberek a tanulás szükségességét a gyárban és a termelő- szövetkezetekben egyaránt. A tanulást — mint munkájuk segítőjét, életük előrelendítöjét — tartják számon. Joggal. A gyárakban és a termelőszövetkezetekben is állandóan fejlődik a gyártási, termelési technológia, újabb és újabb gépek könnyítik, gyorsítják a munkát. A gépek kezeléséhez pedig értő emberekre van szükség. Az elmúlt évek tapasztalata azt bizonyítja, hogy a gyárak es a termelőszövetkezetek vezetői többségükben támogatták munkásaik tanulási szándékát, nemcsak kedvező munkaszervezéssel, hanem anyagikkal is. Sok olyan gyárunk ' es termelőszövetkezetünk van mar, ahol a kulturális alap egy részét a dolgozók iskoláiban tanulók képzésére fordítják, biztosítva részükre a rendszeres korrepetálási lehetőséget, sőt, ezen túlmenően a vizsgára való előkészítés anyagi és személyi feltételeit. Az eilmúlt esztendőben eredményesen kapcsolódtak a felnőttoktatás munkájába a népművelés dolgozói is. Még a tanév megkezdése előtt előkészítő tanfolyamokat szerveztek a művelődési házakban. Elsősorban a két legnehezebb tárgy, a helyesírás és a matematika „rejtelmeibe” avatták be a hallgatókat. A tapasztalat azt bizonyítja, hogy a tanfolyamokat és az ezzel kapcsolatos korrepetálási lehetőségeket szívesen vették igénybe az iskolába jelentkező felnőttek. A jó előkészítéssel azonban nem érhet véget a népművelők tanulást segítő tevékenysége, munkájuk neheze csak ezután következik: a tanulás tíz hónapja alatti rendszeres segítségnyújtásban. Miben segíthetnek? A felnőttoktatás jelenlegi formáiban a humán-jellegű tárgyak — magyar és történelem — tananyagának összeállítása nem veszi eléggé figyelembe a felnőtt életkori sajátosságait. Mivel a rendelkezésre álló idő kevés, nem adhat kellő ismereteket a mai irodalomhoz, s művészethez. A felnőtt praktikusságra törekvése megköveteli a sokoldalú szemléltetést, amihez az iskola nyújtotta lehetőség önmagában kevés. Mindez meghatározza a segítés módjait. m művelődési házak ter- " vében — a pedagógusokkal történt megbeszélés alapján — helyet kell biztosítani olyan ismeretterjesztő előadásoknak, amelyeket a dolgozók iskolájának tananyagában szereplő témakörökből állítanak össze. Bár ezek az előadások nem pótolhatják a tananyagot, de könnyebbé tehetik annak: megértését, elmélyítését, összegezését. Ezt kiegészítve: meghatározott időszakonként az egyes tantárgyakhoz kapcsolódó kisfilm- vetítéseket rendezhetnek. Segíthetnek a népművelés dolgozói azzal is, ha a vezetésük alatt álló irodalmi színpadokat bekapcsolják az irodalom-oktatásba. A tananyagban szereplő írók-költők műveinek bemutatásával színesíthetik, érdekesebbé és vonzóbbá tehetik a magyar órákat. Vitathatatlan tény: a szemléltetés ereje fokozza az élményszerűséget. Ami élményt jelent a diáknak, az könnyebben megmarad az emlékezetében. A csaknem félezer állandó jelleggel működő irodalmi színpad közül vajon hány dolgozta ki éves programjában a felnőttoktatás segítését szolgáló szemléltető műsorokat? A könyvtárak ugyancsak tevékenyen részt vehetnek a felnőttek tanulásának segítésében. Nemcsak úgy, hogy külön kézi könyvtárakat hoznak létre a tanuló felnőttek részére a tananyaghoz kapcsolódó szakkönyvekből, lexikonokból, kötelező olvasmányokból, hanem úgy is, hogy rendszeres kapcsolatot teremtenek a hallgatókkal. Van már példa rá, hogy nem egy helyen, a vizsgaidőszak közeledtével szinte tanulószobává alakul át a könyvtár, ahol a könyvtár dolgozói még a tételek kidolgozásához is segítséget nyújtanak. A haszon kettős: nem csupán a tanuló felnőttek munkáját könnyítik, hanem az irodalmat tanuló felnőttekből irodalmat kedvelő embereket nevelnek. Tény: a tanulást befejező felnőttek közül igen sokan továbbra is rendszeres látogatói maradnak a könyvtáraknak. Könyvtárává fás Egerágon A pécsi járás legszebb szabadpolcos körzeti könyvtárát avatták Egerágon. A kölcsönzőhelyiség és a tágas olvasóterem ablakai utcára nyilának. A helyiségeket a községi tanács parkettáztatta, fénycsővilágítást és falikarokat szereltetett az olvasóterembe, függönyöket szerzett be, a megyei tanács által biztosított keretből pedig modern bútorokat vásárolt. Korpa Sándomé könyvtáros nagyon ízlésesen rendezte el a bútorokat s az olvasóteremben egy könyvkiállítást is rendezett, hogy ezzel is emelje az ünnepi hangulatot. Korpa Sándor vb-elnök ünnepi megnyitójában röviden ismertette a könyvtár fejlődését, a körzet kialakulásának körülményeit, s örömét fejezte ki, hogy községük ilyen szép könyvtárat mondhat magáénak. Ezután két KISZ-es lány szavalata tette színesebbé a kis ünnepséget. Majd a vb-elnök átadta a könyvtárat a község lakóinak. A Megyei Könyvtár kiküldött munkatársa rövid tájékoztatást adott a megye könyvtári helyzetéről. Végül megemlékezett arról, hogy a társadalmi összefogás szép példája Egerág, mert itt valóban közügy a könyvtár ügye. Valamennyi társadalmi és tömegszervezetnek — főleg a tsz-nek — része van abban, hogy itt ilyen szép könyvtárat létesíthettünk. Józsa D. Piroska megyei könytvár06 Ami esztendőről esztendőre visszatérő probléma: a tanuló felnőttek hétköznap nem, vagy csak alig tudnak időt szakítani a könyvtárak, klubok, művelődési házak látogatására. Ennek ellenére vasárnap délelőtt csak nagyon kevés helyen tart nyitva a könyvtár, a klub, a művelődési ház, akkor is főleg gyermekmatinékat rendeznek. Ezen feltétlenül változtatni kellene az új népművelési évadban. 5 okoldalúan és sajátos módszerekkel segíthetik a népművelési dolgozóink a felnőttoktatást. Eredményt azonban csak úgy lehet elérni, ha a gyárak és termelőszövetkezetek oktatási felelősei, az iskolák és a művelődési házak igazgatói, valamint a könyvtárak vezetői szoros kapcsolatot tartanak fenn a felnőttoktatás tartalmi munkájának emelése érdekében. <P. e.) A Modern Magyar Képtár új szerzeményei közül ezúttal Barcsay Jenő Szentendrei táj alakokkal című alkotását mutatjuk be. Foto: Szokolai Dicséret és elmarasztalás A nyelvhelyesség, a jó helyesírás mindenkire egyformán kötelező szabály ugyan, de bizony or, hogy elsősorban élenjáró intézményeink munkáját ellenőrzi, bírálja az előbb említett szempontból is a nagyközönség. Amennyire méltán el lehet várni, hogy az akadémiai kiadványokban, így pl. a Helyesírási tanácsadó szótárban, ne legyenek helyesírási hibák, annyira fontos, hogy a sajtó, a közintézmények kiadványai, sőt az üzemek, a vállalatok közlései, megnyilatkozásai is híjával legyenek a helyesírási hibáknak. Dicséretet érdemel a II. kér. Tanács, mert a kifogásolt belvárosi utcák nevét azonnal kijavíttatta. Folytatnánk a sort, de egyelőre nem akad toliunkra több dicséret, legfeljebb í.ollseprűzni való. A sok közül ez alkalommal ragadjunk ki egy közismert vállalatot.! Városunkban sok ezren veszik igénybe naponként az autóbuszközlekedést. Csak természetes, hogy utazás közben az utazók szétnéznek az autóbusz belsejében is. Némelyik buszban igen goromba helyesírási hibák tündökölnek! Kezdjük talán a legszembetűn óbbon. Mindegyik busz elején feltüntették a tulajdonost.. Több kocsiban ezt olvastuk: 12. AKÖV. Pécs. Réth-u. 43. Ebben bizony elég sok hiba a(kad. Elsőnek talán azt a gyakori hibát kell említenünk, hogy birtokos jelzős intézménynevek, címek elő rendszerint elfelejtik kitenni a határozott névelőt. így kellene tehát inni: A Fegyveres Erők Klubja, A Szakszervezetek Baranya megyei Tanácsa stb. A másik hiba: az ún. betűszókban sem a betűk közé. sem a betűszó után nem tesz- szük ki a pontot. (424. pont) Így írj.uk: OFOTÉRT. KISZ, KÖZÉRT stb. A pécsi buszok jelzése tehát helyesen így lenne: A 12. sz. AKÖV tulajdona. Meg kell még említenünk, hogy a Rét utca nevét sohasem írták és írják helyesen h-val. Régebben a Rét utcát keresztező (mad József Attila) utcát Ráth utcának hívták, s ennek analógiájára sokan a Rét utcát is h-s változatban kezdték írni. Ügy látszik, az évtizedekkel ezelőtt szokásos helytelen írásmód újra lábra kapott. Ha az AKÖV ‘ékesei nem veszik rossz néven, felhívjuk még szíves figyelmüket néhány apróságra is. Ilyen pl. az, hogy a Daindolok különféle neveit — ..egfigyelé- sünk szerint — mindenütt helytelenül Deindolna' írták. Régebbi tollseprűkben (így: ^ 1959. jún. 24., majd 1961. szept. 28.) már igazoltuk, hogy r e szó a daljni dől (= távoli völgy) szláv szavak összetételéből keletkezett. így szerepel ez a helynév Pécs város régi jegyzőkönyveiben is. nincs tehát alapja a Deindol-féle írásmódnak. Azt is ülik a pécsieknek tudni, hogy a Zsolray Vilmos nevét y-nal kell írni. Bajcsy-Zsilinszky nevét szintúgy! Ismételjük: a felsorolt hibák nem mindegyik autóbuszban észlelhetők, vannak hibátlan helyesírású buszok s. Bízunk abban, hogy a 12. AKÖV vezetősége módját a- lálja majd annak, hogy a buszok gondos átnézésével ezeket a csak részben felsorolt helyesírási hibákat kijavójat- ja, s ekkor elmarasztalás helyett csaik dicsérhetünk majd. Toliseprű Folyóiratszemle Az Új írás augusztusi száma a fiataloké. Vers- és prózaanyaga ugyanis zömmel a harminc körüli évjárat műveit tartalmazza, s ha ehhez hozzávesszük az e havi számiban bemutatott Kon dór Béla grafikáit is, az Űj írás címében az új jelzőt most valóban jogosnak érezhetjük. A szerkesztés a fiatalok cső portján belül még külön téma- és életszféra-csoportosítást is megvalósít. A versek többsége ugyanis a mai falu problémáit tükrözi. Éppen a legfiatalabbak: Hatvani Dániel, Raffai Sarolta. Rózsa Endre, Ágh Ist- Mn közölnek jó színvonalú, érdekes mondanivalójú „falusi” verseket. Közülük Hatvani Áznak a tanyák és Ágh Temető című versét érezzük a leg kiérleltebbeknek: az egyikben a Vác! Mihály Kelet felől-cik- ’ iának hangvétele, a másikban Agih versében, egy sajá- tosijuhászgyulai, de már a jó- nx&rtfflBH sót jubászferenci eredményeket is magába olvasztó versmegoldás jelzi, milyen szorosan tapadnak a fiatalok a magyar költészet korábbi és jelenlegi főerére, a- nélkül, hogy epi gonsággal lennének vádolhatok. Igen érdekes, hogy az idősebb generációt képviselő Jobbágy Károly Demény Ottó és Páí József szinte ugyanabból az aspektus ból vizsgálja verseiben a negyvenévesek és a mai húszévesek generációs és egyéb kapcsolatait, viszonyát, s keresi az érintkezési pontokat. Különösen Pál és Jobbágy verse figyelemreméltó ebből a szempontból. A folyóirat Arcképcsarnokunk sorozatában most Sza- konyi Károlyt mutatja be, s Illés Lajos tanulmányán kívül két Szakonyi-írást is közöl. Az egyik, a Négy fénykép, amolyan élmény-rögzítő ujj- gyakoriat-eoc. de a nagyobb igényű novella, A hals ütő, teljes értékű és jellegzetesen Szakonyi-elbeszélés, plasztikusan megrajzolt alakokkal, kissé túlbiztosan megírva, de kitűnő hangulati és nyelvi egységben tartva. A már régebben folyó Galambos Lajos- regény, a Zsilipek, most nagyot ugrott és a befejező rész közlésével egyszerre összefogta a korábbi részeket is. Úgy érezzük, . Galambos, a maga másfajta írói eszközeivel, ugyanarra vállalkozott, mint Sánta a Húsz órában, de szélesebb, epikusabb, tágabb körben és nagyobb emberi horizonton mozogva. A két mű érdekesen rajzolja fel a vajúdó falusi élet az elmúlt két évtizedben felmerült problémáit, s a kettős tükörrendszer sajátosan ki is egészíti a képeket. Rákosy Gergely szatirikus kisregénye, Az óriástök, ugyanerről a korszakról szól, ám sok kitűnő rész-ötlete ellenére sem képes fele olyan mélyen sem belehatolni a személyi kultusz nagy emberi problémáiba, mint akár Sánta, akár Galambos, pedig a szatíra sem kínál erre kisebb — legfeljebb csak más eszközli és módszerű — lehetőségeket. Figyelemreméltó még a számban Pemeczky Géza az aixmtgarde-ot és a különféle -art művészeteket testközelből vizsgáló írásainak első része, a Tanulmányút a Pávakertbe, s a Franz Kafkára emlékeztető két írás, illetve Kafka magyarul most először közölt naplórészlete. A Nagyvilág e havi száma egy sokat emlegetett és vitatott, de csak né hány beavatott által olvashatott dráma, Samuel Beckett Godot-ra várva című műve ke ré csoportosít néhány anyagot. A megszületése után tizenhét, bemutatása után tizenkét évvel nálunk is közzétett „anti- dráma” sikeresen, bár szándékán kívül oszlat el egy mítoszt, azt tudniillik, hogy ez a mű a huszadik századi dráma- irodai otn egy csúcsa lenne. Va lószínűleg az is közrejátszik az igen mérsékelt lelkesedésben, hogy az anti-dráma eme őse után sorakozott többi Bec- ket-mű, de főként a nyomában felnőtt iskola jónéhány képviselője és jónéhány műve sokkal jobban megvalósítja azokat az elképzeléseket, melyeket ez a nálunk inkább csak emlegetett, de nem tisztázott drámaíró iskola képvisel. A Godot azonban ezt az utóéletet leszámítva, önmagában is sokkal inkább tűnik egy ügyesen megcsinált, helyenként meglepően zavaros, polgárpukkasztó blöff nek, mint egy iskola talp kövének. Akár az egész avant garde-ban, ebben is sok a han dabanda, a szándékos ugratás, mely mögött a tagadáson túl semmi mást nem találhatunk, de még ez a tagadás sem meggyőző, hiszen nem mindig derül ki, mit is tagad. Persze tartunk tőle — M. G. előszava is erősíti ezt a gyanúnkat — hogy, mint Pomádé király ese tében, itt se igen akad majd kritikus, aki ki merje mondani, hogy a király pucér. Pedig ha jobban megnézzük, valóban nem sók ruha található rajta — csakhát Becketről nem illik rosszait mondani ... A szám még másik két írást, Lengyel József sok okos gondolat mellett sok vitathatót is tartalmazó, az antidráma és amtiszínház kérdéseit feszegeid Olvasónaplóját és Radnóti Zsu zsa Avantgarde törekvések a szocialista drámában című tanulmányát is nyilván a Bec- ket-darabhoz kapcsolja, helyesen. Néhány összefüggést ezáltal sikerrel világítanak meg. De az úgynevezett „abszurd színház” kérdéseit össze foglalóan elemző, nagyobb tanulmányt — különösen a Go- dot után — szívesen olvasnánk még a folyóirat valamelyik közeli számában. Van bőven tisztázni való, szinte az alapfogalmak világos és határozott körvonalazásán kellene kezdenünk az ezzel a társmü- vészetek felé ágazó kérdéskomplexummal való foglalkozást, de megérné, mert talán sikerülne vele megingatni néhány bálványt, melyeket sokan, de ok nélkül imádnak. Takács István
