Dunántúli Napló, 1965. augusztus (22. évfolyam, 180-204. szám)

1965-08-03 / 181. szám

1985. AUGUSZTUS S. napló 3 önkényes lakásfoglalók Alföldről jött az asszony bét apró gyerekkel. Sohasem járt még a pécsi városi taná­cson, de azért megtalálta. Az iroda, amit keresett, egy kes­keny, eldugott folyosóról nyí­lott, de azért oda is eljutott Bekopogott, maga elé küldte két gyermekét, majd megállt mögöttük, s az Íróasztal kö­zelében megszólalt: Kél gyermekkel vadidegen városban — Szentesről utaztam Ide. nem tudtam meglenni a fér­jemmel. Kérem, segítsenek ember már, hiszen mindenki lakást, ahol megaihatok, he­lyezzék el a két gyereket va­lamilyen otthonba, amdg állást szerzek és keresni tudok... Dr. Kőszegi János hosszú évek óta dolgozik ebben az irodában, melynek ajtajára a „II. kér. tanács, igazgatási osztály” feliratú tábla van ki­függesztve. Sokat látott, edzett ember már, hisze nmindenki ide jár — az is, aki lakást akar. meg az is, aiki önkénye­sen foglalja el azt —, de ez a szentesi asszony még őt is meglepte. Micsoda felelőtlen­ség egy olyan városba menni, letelepedni akarni, ahol sem rokon, sem pedig ismerős nincs! Hogy adjanak lakást egy olyan asszonynak, aki Pécset csak hallomásból ismer te, amikor a város régi lakói­nak kívánságát sem tudják teljesíteni? Ezek bizony fogas kérdések, amelyekre a szentesi asszony sem tudott válaszolni. Végül belátta, hogy elhamarkodottan cselekedett, s még ő örült, amikor útiköltséget kapott, s visszautazhatott, ha nem is Szentesre, hanem Hatvanba a szüleihez. Bármennyire is furcsa a szentesi asszony esete, a ta­nács szempontjából még a szerencsésebbek közül való, hiszen ő legalább kért. Sokkal nehezebb dolguk van azokkal, akik nem kémek, hanem vesz­nek és ragadnak. Szállásfoglalás a lépcsőházban Ezek közé tartozik Lakatos István bonyhádi segédmunkás is, aki nyolc hónappal ezelőtt feleségével és két gyermeké­vel beköltözött Pécsre. Mivel üres lakást, ahol meghúzód­hattak volna, nem találtak, a Doktor Sándor utca egyik épü­letének lépcsőházában ütötték fel sátorfájukat. Amikor megkérdezték tőlük, hogy miért jöttek Pécsre, a férfi arra hivatkozott, hogy nem kapott Bonyhádon mun­kát. A tanácsi emberek fejü­ket csóválták, hiszen Bonyhá­don, a telefonkönyv szerint több mint egy tucat ipari és mezőgazdasági üzem, kiren­deltség vagy intézmény talál­ható, ezért elképzelhetetlen, hogy valahol ne sikerülne el­helyezkedni. Különben is, a férfi munkaerőt az egész or­szágban keresik. Ezért azt ta­nácsolták Lakatos Istvánnak, hogy költözzék vissza Bony­hádiba. A férfi nem fogadta meg a jótanácsot. Ezt követően egy olyan lakást foglalt el, ame­lyet másnak utaltak ki. Beköltözés igazgatói segédlettel A közismert lakáshiánnyal magyarázható, hogy néha a vállalati igazgatók, s mások is segédkezet nyújtanak az önkényes foglalásokhoz. Így történt a Bajcsy Zsilinszky út 16-ban is. Ez egy pécsi vállalat irodaépülete volt, melyet még másfél évvel ez­előtt a szanálások miatt ürí­tettek ki. Amikor a ház megüresedett, az igazgató megkérdezte a Most aktuális, most olcsóbb! nyári vásár augusztus 2—21-ig 30 és 60 9/o-os árengedménnyel vásárolhat a Baranya megyei Ruházati Kereskedelmi Vállalat holtjaiban tanácsot, hogy elhelyezhetné-e a felszabadult irodákban a vállalat két dolgozóját. A ta­nácson világosan megmondot­ták. hogy nem, mert a há­zat lebontják. Az igazgató mégis megengedte gépkocsi­vezetőjének és egy női dolgo­zójának, hogy beköltözzenek a lakásba. Az előbbi egyma­gában. az utóbbi pedig férjé- val és két gyermekével ren­dezkedett be. A tanács csak akkor tud­ta meg, hogy kijátszották, amikor bontani akarták az épületet. Drámai helyzet ala­kult ki. A sofőr ugyanis haza­robogott Darányba, teherautó­ra ültette feleségét és két gyermekét, felpakolta búto­rait, s így tért vissza a Baj­csy Zsilinszky út 16-ba. A törvény szerint az önké­nyes beköltözőnek még akkor sem szabad kiutalni az ál­tala elfoglalt lakást, ha egyéb­ként megtehetnék. A gépkocsi- vezető családját tehát min­denképpen vissza kellett vol­na költöztetni Somogyba. A bontásnak csak annyi köze volt a dologhoz, hogy nem várhattak a visszaköltöztetés- sel: egy nap alatt lebonyolí­tották. Megvizsgálták a szomszéd­ban lakó női dolgozó és hoz­zátartozóinak helyzetét is. Amint kiderült, pécsiek vol­tak, korábban az Aradi Vér­tanúk útján éltek. Lakásuk ugyan nem volt elég nagy a négy ember számára, de lak­ható otthon volt. Igényt tart­hattak volna egy nagyobb la­kásra, de ők nem a törvényes utat választották, hanem a Bajcsy Zsilinszky utcába köl­töztek, abban a hiszemben, hogy a szanálás idején újat fognak kapni. Ma a Szigeti út egyik házá­ban élnek körülbelül akkora lakásban, -mint amekkora az Aradi Vértanúk útjai volt. Pénzbírság háromezerig! Mivel az önkényes lakás- foglalás szabálysértésnek mi­nősül, a tanács a gépkocsi- vezetőt 450, a másik családot pedig 300 forintra bírságolta. Hatszáz forint bírságot fize­tett a kérdéses vállalat igaz­gatója is. Tekintve, hogy a pénzbírság összege a három­ezer forintot is elérheti, a büntetés nem a legsúlyosabb, arra azonban elegendő, hogy meggondoltságra intse az em­bereket. Hadüzenet a szilikózisnak Pécsett a Szénbányászati Tröszt Kutatási Osztályán számos olyan kísérletet foly­tatnak, amelyek vagy a mun­kaegészségügy megjavítását, vagy a balesetek megelőzését szolgálják. Elsősorban a gáz­kitörés. a sújtólég- és a szén­porrobbanás megelőzésének le­hetőségeit kutatják, s azokat a lehetőségeket keresik, ame­lyekkel leküzdhetik a bányá­szok egészségének veszélyes ellenségét, a szilikózist. Nagyon fontos munkát vé­gez a kutatási osztály szén­por laboratóriuma. A robban­tó bombába szénport és me­tángázt helyeznek el, majd ennek robbanásakor keletkező tényezőket műszerekkel rögzí­tik. A képen: Palanki József robbantáshoz készíti elő a bombát. A dombói juhász Megszólal-e Ingmar Berg­man Pécsett, Vajszlón és Kozármislényben? A vá­laszt egyelőre nem tudni. Ingmar Bergman, a nagy svéd •,filmes” gondolatai mindenesetre itt fekszenek előttünk, karcsú ‘kék kö­tetben és döntésre várnak. Köröttünk, a városi könyv­tár igazgatói irodájának falán Jókai, Mikszáth és a többi ,-nagy”, úgy lehet irigykedve hallgatja, hogy a modem kolléga írását rövi­desen nemcsak elolvasni le­het, hanem meghallgatni is, akár behúnyt szemmel- vagy magnetofonra venni és a nadrágzsebbe téve ha­zagyalogolni vele, aztán ott­hon papucsban, pizsamában megintcsak hallgatni. Jó do- lag ez, különösen ha majd teljes egészében megvalósít­ják. A tanácskozás már meg is kezdődött: Szőllősy Kálmán: — A megjelent könyv­termés az átlagember szá­mára nehezen követhető. Csak a legjobb könyvke­reskedő vagy könyvtáros rendelkezik teljes áttekin­téssel a magyar olvasó számára eddig ismeretlen külföldi szerző vagy először megjelent magyar író mű­veiről. Sok olvasó csali ak­kor látja a mű igazi érté­két, ha már végigolvasta. Ha nem volt jó- akkor bosz- szankodik a rááldozott idő miatt. De ha jó a könyv, akkor sem egyformán tét­Megszólai-e Ingmar isrpait? szik mindenkinek. Ezek a régi, egyszerű igazságok ma már fokozottabban érezte­tik hatásukat, hiszen a könyvtermés egyre nő- s egyre nehezebb benne el­igazodni. Rudolf Gyula: — Mielőbb össze kell ál­lítanunk a tervet, lehetőleg hosszú időre. Igaz, nem ismerhetjük egész pontosan a közeljövőben megjelenő új könyveket. De műfajok, tartalmi jelleg szerint már most el lehet dönteni a fel­olvasó színpad programját. Az is meghatározható, hogy az évadban hány előadást és hol tartunk. A vita tehát megkezdő­dött és mire eljön a szep­tember- Thália istenasszony — mint már annyiszor, — ismét szoros házasságot köt az írókkal és költőkkel. Bár ebben a házasságban tulaj­donképpen csak félörömek lehetnek. Hiszen arról van szó, hogy a frissen megje­lenő könyveket dramatizál­va, felolvasó színpad jelleg­gel előadják a városi könyv­tár irodalmi színpadának tagjai. Éppen hogy köny- nyebbé tegyék a fentebb el­mondott válogatást, és az ol­vasó élő hangok segítségé­vel kellemesebben döntse el- melyik könyv áll legköze­lebb szívéhez. A könyvtári olvasótermek ebből a cél­ból néha előadóteremmé változnak majd át. Azt azonban, hogy kosztümben, vizuális hatással vigyenek színre egy-egy jelenetet, nem tudják megoldani, helyiség, kosztüm és legfőképpen idő híján. Szerencsére. Nem lenne ugyanis kel­lemes, ha a könyv egyik hatását és követelményét, a liépi fantáziát a felolvasó színpad jelmezei, képei eset­leg rosszul befolyásolnák az olvasóban. A hang még ár­tatlan, sőt segít. De ennél több csak rombolná az ol­vasásélményt. Thália tehát ezúttal csak a hangját vi­szi a házasságba. S most mégis ez lesz a jó házas­ság. Nézzük csak az előnyeit! Rudolf Gyula: — Amit lehet, párbeszé­des formában adunk elő. Persze röviden, csak a re­gény legjellemzőbb részeit. Ha ezt nem tudjuk megol­dani, például az elmélkedő művek esetében, akkor fel­váltva olvassuk fel, de ugyancsak a legjellemzőbb fejezetekből. Mindezek előtt persze az irodalmi színpad tagjai közül többen elolvas­sák a könyvet, — több szem többet lát! — hogy könnyebben válogathassunk a fejezetek között. Szőllősy Kálmán: HASIG ÉR A FÜ a vásá­rosdombói kaszálókon, domb­oldalakon. A fű, amely min­dene a birkának. Gömbölyöd- het most a bárány, hízhat az ürü, növesztheti fésűs gyap- ját a jerke, a toklyó, van most terülj asztalkám a le­gelőn. így gondoltam én s meg is mondtam Bazsinka Lajosnak, akit a szentlőrinci juhász­napon ismertem meg, de ta­lálkoztam vele már előbb is Szentegáton, egy tanfolyamon. Ketten voltak ott Bazsinkák. A bátyja Csikóstöttösön pász- torkodik, meg Lajos bácsi, a dombói juhász. Pásztor, még­hozzá dunántúli juhász volt már az apjuk, nagyapjuk is, s a két testvér is csak egy szakmát tudott elképzelni, mely férfiágon öröklődött ná­luk, mint a családnév. Bátaszékről kiindulva vé­gig-,.portyázták” az egész Dunántúlt, külön-külön nyáj­jal, de mindig tudták, a má­sik hol jár, ott. ahol a leg­jobb a fű a birkának. Zala megyét már akkor is kerül­ték, mert arra mindig sok az eső, Tolna is csak utolsóként jött náluk számításba. Ellen­ben Fejér megye, no meg Somogy és Baranya dombjai igazi juhászcsemegék voltak s azok ma is, kivéve, ha sok az eső. Bazsinka Lajos nem egye­temi tankönyvekből tanulta meg ezt, hanem a maga bő­— A könyvtárak törzs- közönségét is bevonjuk eb­be az előkészítő munkába, néhány ráérő tagnak kiad­juk a frissen megjelent verseskötetet, regényt, affé­le gyorsolvasásra és utána véleményt kérünk, hogy me­lyik könyvből és mit ad­junk elő. Mivel újabban a színját­szó csoportvezetők szakmai továbbképzését a szakrefe­rensek végzik, Bucsky Mi­hály megyei és Rudolf Gyu­la városi szakreferens meg­szervezi majd. hogy a vá­rosi könyvtár irodalmi szín­pada mellett a szakmai továbbképzés résztvevőinek ezek a felolvasó színpadi előadások legyenek a stú­diótanulmányai. Sőt, a szín­pad 12—14 állandó tagja mellé a Pécsett és közvet­len környékén élő színját­szó csoportvezetők is betár­sulnak és minden előadásu­kon szerepelnek majd. Az így 30—35 főre nőtt együt­tes szeptembertől rendsze­resen dolgozik. Első bemu­tatójukat novemberben tart­ják majd, talán Ingmar Bergman könyvéből. Utána ezt a műsort sorra kiviszik több faluba is. A lényeg: a színjátszó együttesek is megtalálják az utat a jö­vőbe és ugyanakkor a könyvpropaganda is a bő könyvtermést követni tudó segítséget kapjon, ősztől te­liét egy fokkal könnyebb lesz a tájékozódás az új kötetek között. Földessy Dénes rén azokban az időkben, ami­kor még a bérlegelőkért ke­mény pengőket számolt le a Dunántúl legkülönbözőbb pontjain a községi elöljárók­nak. Az ő mesterségét még a mai modern világban sem ta­nítják iskolában, apáról fiúra száll a juhász-tudomány. Vagy inkább művészet? Mert nem művészet-e 1500 birkát úgy­szólván a semmiből eltartani': — Egy kis mihasfna borsó­szalmát, meg kevés takar­mányrépát kaptam nekik a télre, hogy nem volt legelő, és 20 mázsa abrakot az el- lés előtt álló anyáknak, de ebből 16 mázsát visszaadtam. Én a magam idejében sem abrakoltam a birkát, most sem kell — szögezi le hatá­rozottan, mikor Tarrósról jö­vet Gerényes felé jártában út­közben egy kis beszélgetésre invitálom. S mindössze any- nyi engedményt tesz ebbéli meggyőződéséből, hogy elis­meri, az abrak jó a vemhes anyának, de ha az ember egyszer rákap a zsákból ete­tésre, „megette már a csuda”. — Meg különben is — te­szi még hozzá —, etetőhelyem sincs az abrakoláshoz, ötszá­zas a nyáj a hodályban s ha ezeket abrakra eresztem, agyonnyomják egymást a nagy tülekedésben. Egyelőre kilátás sincs új hodály építésére, amelyben a nyájat legalább kétszázas egységekre megbontaná. Lám csak az idén is a tarrósi ho- dályból növendékmarha-istái- lót építettek, s eddig még úgy van, hogy az ottani nyáj a szabad ég alatt telel. Ez már nemcsak a vezetőségen múlik, inkább azon, megkap­ják-e a megyétől az ígért be­ruházást. A vezetőség most már kiáll mellette. Január­ban is a zárszámadáson jó példaként említették Bazsinka Lajost. Sajnos a szövetkezet 600 ezer forint mérleghiány­nyal zárt, s bizony nem sok örömük telt az elnöki beszá­molóban, melyből arról kel­lett értesülniök, melyik ága­zat mennyi veszteséget hozott — mert jócskán ráfizettek a sertéságazatra, de a marhára is. — Némi iróniával jelen­tette be az elnök a felsorolás végén, hogy van egy nyere­séges ágazatuk is, mely a 225 ezer forint ráfordítással szem­ben háromnegyedmilliót ho­zott, és ez a juhászat. MERT MIBŐL IS ÉL a bir­ka? A 300 hold legelő, amely a művelésre teljesen alkal­matlan domboldalakon, árkok és szakadékok peremén, erdők zugaiban terül el —, ez a ju­hászé. Az se mind. Egyes részeihez hozzá sem fér, mert a szőlők között, meg a dom­bokon beékelődve művelt föld- sávok zárják el a bejáratot. Ott vénül a fű anélkül, hogy a nyáj elérhetné. Gabonatar­lók, csutaföldek — ezek pótol­ják a legelőt, mind haszonta­lan, semmitérő dolog, amit csak a birka értékesít. Ilyen, a baranyai ember szemében semmit érő, haszontalan és szemétre való hulladékokból állítja elő a gyapjút, a bá­rányt, amely mindkettő fon­tos exportcikk és a külföld bármilyen mennyiséget át­vesz belőle. Csoda-e há' V gy ilyen kis ráfordítással ez az ágazat nyereséges? Inkább azon kell csodálkozni, hogy sok nagyüzemben veszni hagy­ják ezeket a hulladékokat. Igaz, Vásárosdombón sem érne semmit ez a sok lim-lom melléktermék, ha nem volna Bazsinka Lajosuk. A birkát már elvitte volna a métely, mint ahogy májbetegségben pusztult el a szomszédos gere- nyesi nyáj is. Hatszáz birká­ból 290 maradt tavaszra. Ek­kor kérte meg az ottani tsz- elnök Bazsinka Lajost. parto- nálná a juhászatukat. S a dombói juhász a szürke há­tán nap mint nap átkocogott Gerényesre, kihajtotta a bir­kákból a májmételyt, megállí­totta a pusztulást. A tarrósi nyáj is dögrováson volt már, amikor tavaly átvette. Úgy kellett a birkákat Zetoron át­hozni, mert a gyengeségtől, a soványságtól nem álltak megW) a lábukon. A dombói juhászt' keze alatt ez a nyáj is rend­bejött Bazsinka Lajos tudományá­nak híre ment az egész kör­nyéken. Hogy csinálja. ho­gyan sem, azt senki nem tud­ja. Tény, hogy a májmétely- kór ott dühöngött hónapokon át a környéken, s egyedül a dombói nyájakat kerülte el a veszedelem. Pedig máshol gyógyszereztek is, Bazsinka birkáinak nem kellett a Dis- tokain, úgy elkerülték azok a mételyes legelőrészeket, mint­ha csak megérezték volna, merre tanyázik ez a vesze­delmes kór. Sánta vagy rü­hes birkát az ő nyájában hír­ből se találni, s bárányai, ha nem is esznek abrakot, szé­pek. Mert Lajos bácsi jó bar .í- ságban van a modern tudo­mányokkal. Megtanulta azt. is, amit apái nem tudtak Az­előtt évente az őszi eresztésre 25 kost hoztak Hertelendröl. jókat, rosszabbakat, most csak hármat, de jót. Gyapjúfüri- magasságuk a 10 centit is meghaladta s 14 kiló gyapjút adtak darabonként. Ez a há­rom elit-kos Bazsinka Lajos 4,5 kilós nyírósúlyú nyáján sokat fog javítani, s most. hogy felemelték a gyapjú árát, ez egyáltalán nem mel­lékes körülmény a tsz-nek. — Csak egy a baj — mond­ja búcsúzóul —, a rossz idő. Nem volt jó ez a sok eső a birkára. Olyan ez tudja, mint amikor az eltévedt hajósok szomjan pusztulnak a tenge­ren. Itt a sok fű. ho"' akár bele is fúlhatunk, de nem sokat ér a báránynak. Nincs íze, hiányzik belőle valami, ami száraz években benne SZÉP A JUHÁSZÁT Vása rosdombón, szép, mert ott van Bazsinka Lajos s nagyon is tisztában van vele, ha ő nyugdíjba megy, egyik napról a másikra megszűnik itt a juhtenyésztés. Hiába „jó ága­zat”, hiába éri meg: ahol nincs jó pásztor, nem marín meg azon a környéken a bir­ka sem. — Rné —

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents