Dunántúli Napló, 1965. augusztus (22. évfolyam, 180-204. szám)

1965-08-24 / 198. szám

1965. AUGUSZTUS 84. napló 3 Miért kevés a gyümölcs? Az utóbbi idők legrosszabb évjárata Téli almából és csemegeszőlőből megtelelő lesz az ellátás A Baranya megyei Vegyes! parcikk Kereskedelmi Vállalat rendezésében lakberendezési kiállítás nyílt a Kossuth tér 8. szám alatti bútorházban. A kiállítás tökéletesen beren­dezett lakó-, dolgozó-, illetve hálószobákat mutat be. Célja a különböző lakberendezési tárgyak: bútorok, szőnyegek, csillárok, képek és kerámiák egységének szemléltetése. A szép bútor még nem minden — hangsúlyozza a kiállítás. Az önmagukért beszélő min­ta-szobák mellett a kiszolgálók tanácsaikkal a helyszínen segítik a lakberendezési prob­lémák megoldását. Á kiállítás augusztus 31-ig tart nyitva. Húszezer forint egy-egy lóért Olaszországba és Svájcba exportál sportlovakat a bólyi gazdaság Kereskedelmi szaknyelven szólva ezekben a napokban „lefutóban” vannak a nyár utolsó gyümölcsféleségei is, anélkül, hogy némelyikből igazán jóllakhattunk volna. Pedig jól indult a szezon, hi­szen eper volt bőségesen, de a cseresznye már csak megmu­tatta magát a bolti rekeszek­ben. A háziaszonyoknak mégis a meggy hiányzott a legjob­ban. ez a közkedvelt befőző- gyümölcs érintette legérzéke- nvebben a szigetvári kon­zervgyár tervteljesítését is. Megyénk legjellegzetesebb gyümölcse az őszibarack, még a kajszinál is kevesebbet ter­mett. A szilva, de még a gö­rögd ínnyé sem „jött be” az idén. Mit műtőt a statisztika? Nagyjából ezt a képet tük­rözi az a statisztika is, me­lvet a MÉK gyümölcsfelvásár­lási osztályán a nyári gyü­mölcsfelvásárlásról, illetve a fogyasztásról készítettek. A gyümölcs felvásárlásban je­lentkező lemaradást már nem lehet bepótolni, mert ellentét­ben az előző évekkel most nemcsak egyes gyümölcsféle­ségeknél, hanem kivétel nél­kül, minden nyári gyümölcs­nél igen nagy volt a termés- kiesés. Kivétel ez alól a már említett eper, melyből az idén háromszor annyit vásároltak fél, mint tavaly, keréken 9 vagonnal, ami még a befőzési igényeket is kielégítette. Jól beállottak a két éves telepí­tések s a legnagyobb eper­mennyiséget ezúttal is a nagy- kozári és felsőszentmártoni termelőszövetkezet, valamint a kővágószöllősi termelői vidék szállították. Hasonlóan jó ter­mést adott a feketeribizke is, melyből 1,5 vagonnal vásárol­tak fel s ennek zömét a hi­dasi málnatermelő szakcso­port termelte. Ezt a nyersfo­gyasztásra nem alkalmas gyü­mölcsöt egyenesen Budafokra szállították, ahonnan egy ré­szét szörp formájában expor­tálták, a zömét azontjan bel­földön dolgozták fel gyógyá­szati célokra. A málnatermés­sel azonban már nem lehet dicsekedni, összesen 40 má­zsát produkált a megye, ami az igényeknek még a töredé­két sem elégítette ki. De nézzük tovább a statisz­tikát. Cseresznyéből 8 vagon volt a megye felvásárlási ter­ve, ezzel szemben mindössze 3 vagonnal lehetett felvásá­rolni, ami a tervnek csak 37,5 százaléka. A 17 vagon meggynek csak 0,7 százalékát vásárolta fel a MÉK, még a közönséges és vadnak számító cigánymeggyből sem volt kí­nálat. A sárgabarack is lefu­tott cikk ma már, ebből 39 vagon helyett csak 18,5 vagon „jött be”, ez is zömmel a nagyüzemekből, tsz-ekből. Táj­jellegű gyümölcsünk az őszi­barack is hiánycikk az idén. A 34 vagonos terv eddig csak 3,2 vagonban realizálódott. Ennek a szezonja ugyan még nem ért véget, most fognak beérni a kései magvaváló faj­ták, azonban nagy termést ezektől sem várnak a szak­emberek. őszi barackból min­dent összegezve, 12—13 vago­nos kiesés várható. Országos gond a gyenge termés Megyénk közismerten gyü­mölcsszegény megye s mindig is behozatalra szorult. Mint a MÉK illetékes osztályán el­mondották, ezen a nyáron hiá­ba fordultak az ország más vidékeihez, segítségért a rossz időjárás nemcsak Baranya gyümölcstermelőit sújtotta, hanem országos gonddá nőtt. Pécs város és Baranya gyü­mölcsellátási problémáinak megoldásában a nagy gyü­mölcstermelő megyék mind­össze 3,5 vagon kajszi, 50 mázsa őszi barack, 2,8 vagon nyári alma és 57 mázsa körte behozatalával segítettek, ami csak enyhítette az ellátási gondokat, de korántsem oldot­ta meg. Ez a gyümölcsmeny- nyiség a friss fogyasztásra sem volt elegendő, tartósítás­ra, befőzésre ebben az évben a MÉK jóformán nem is ér­tékesített gyümölcsöt, sem a lakosság, sem a konzervipar részére. Nagy az export lema­radás is, hiszen az idén mindössze 315 mázsa kaj­szi ment NDK-exportra, más semmi. A rossz termést sokfélekép­pen magyarázzák. Kajszinál és szilvánál azzal, hogy ezek a gyümölcsök ciklusosán két- három évenként adnak teljes termést, s most, mivel tavaly rekord szilvatermés volt, ép­pen a hullámvölgybe kerül­tünk. A málnatermesztés visz- szaesését a nem megfelelő árakkal magyarázzák. Meggy esetében — itt elsősorban ci­gánymeggyről van szó — a fák elöregedésben, kipusztu­lásban, az utánpótlás — mivel ez főleg szórvány-gyümölcsö­sökben terem — hiányában keresik a baj okát. Ezt igazol­ja a SZÖVÉRT felhívása is, mely a gyümölcstermelőket arra szólítja fel, hogy tele­pítsenek minél több meggyfát, melyhez még csemete sem kell, csak egy kis gondosko­dás. A nemes gyümölcsöknél a legfőbb bajt kétségtelenül az időjárás okozta megye- és or­szágszerte. Tavasszal virág­zás idején hűvös, esős volt az idő, gyenge a kötés s ami ter­més megmaradt, az később éretlenül, zölden hullott le, hiába védekeztek a legjobb vegyszerekkel, a rossz időjá­rástól nem lehetett a gyümöl­csöt megvédeni. így történhe­tett meg, hogy Baranya szo­kásos évi 40—45 vagonos őszi barack hozama — ennyi minden évben meg szokott teremni — az idén 25 vagon alá zuhant. Ilyen körülmények között csak azt kérdezhetjük: Mit hoz az ősz ? Mi várható még, hiszen, mint arról értesültünk, az idén még a dinnye is kevés, ami tipikus fogyasztási gyü­mölcs lévén, enyhíthetne gondjainkon. A sárgadinnye már lefutott, a görögdinnyé­nek most van a szezonja, az előbbiből 40 vagonnal, utóbbi­ból 100 vagonnal rendelt a kereskedelem, eddig azonban öszesen 2 vagon dinnye érke­zett a baranyai piacokra. Az előző hetek hűvösebb időjárá­sa miatt a görögdinnye nem tudott beérni, alacsony a cu­korfoka, gyenge a minősége. Előreláthatólag ebből sem fe­dezi a kereskedelem az igé­nyeket. A szilvaszezon csak most indul, de a felmérések azt mutatják, hogy a tavalyi mennyiségnek csak 10 százalé­ka kerül az idén a rossz ter­més miatt forgalomba. Cseme­ge, illetve más étkezési sző­lőkből a jelek szerint azon­ban kielégítő lesz az ellátás. Több, mint 40 vagonnal vá­sárol fel a MÉK Baranyából és más megyékből. Megfele­lő lesz a téli almaellátás is, ebből 250 vagon felvásárlását tervezi a MÉK, ami fedezi majd a szükségletet. Az egész almamennyiséget más me­gyékből „importáljuk”! — Áramszünet lesz augusztus 24-én 7—16 óráig kisfeszültségű hálózat karbantartása miatt a Damjanich u., Bartók B. u., Szé­kely B. u„ György u., Vilmos u„ Aradi vértanúk útja által behatá­rolt területen. — 25-én, 26-án 7— 16 óráig az Alkotmány u„ Xavér A Bólyi Állami Gazdaság Békáspusztai lótenyésztő tele­péről az idén első ízben exportáltak saját tenyésztésű sportlovakat. A gazdaság 1962-ben kezdte meg félvé­rek sportcélokra való tenyész­tését, nevelését és idomítá- sát. Nemrég hat ló vizsgá­zott a szakemberekből álló bizottság előtt. Mindegyik átugrotta a 120 centiméteres akadályt, amivel sportra al­kalmas mivoltukat bizonyítot­ták, Közülük négy Olaszor­u., Attila u. által behatárolt terü­leten. — 25-én 7—15 óráig nagyfe­szültségű berendezés karbantartá­sa miatt a Fürst S. u., Diósi u„ Darázs u., Dályok u„ Pélmonostor u., Baranyavár u., Kiskőszeg u., Mészkemence u„ Eper u., Pólya u. által behatárolt területen. szágba, egy Svájcba és egy hazai egyesületbe került — az állami gazdaság egyenként húszezer forintot kapott ér­tük. A tenyésztőtelepen je­lenleg újabb öt sportoló áll már „készen”, azaz megfele­lően idomítva és további húsz csikó betanítását vég­zik ezekben a hónapokban. Többségüket Svájcba expor­tálják majd. A bólyi gazdaságban ezen­túl évente 25—30 csikó lát majd napvilágot és közülük legalább húszat sportlónak nevelnek. A lovak főidomá­ra, a 67 esztendős Gál Iván, fiatal korában fogatos tüzé­reknél szolgált, mestere tehát a lónevelésnek, idomításnak. Közel fél évszázados tapasz­talatait négy fiatalemberrel osztotta meg: lóidomároknak képezte ki őket és most — irányítása mellett — ezek lo­vagolják be a csikókat. Elkészült akővágótöttösi út Kővágószöllős és Kővágótöt- tös között elkészült az egyki- lométeres vizes-makadám út. Az átadási ünnepségre a na­pokban került sor. Pusztai János, a Pécsi Járási Tanács VB elnökhelyettese mondott köszönetét Töttös lakosságá­nak és több pécsi üzemnek, amiért közreműködtek az út megépítésében. A lakosság 170 ezer forint értékű társadalmi munkát vállalt, illetve teljesített. Ér­dekükben állt, hogy az út minél előbb elkészüljön, hi­szen a felnőtt lakosságnak mintegy hatvan százaléka jár be Pécsre hivatalokba, üze­mekbe, iskolákba s most, hogy az új úton már megindulhat az autóbuszjárat is, könnyeb­ben és gyorsabban közleked­hetnek Pécs és Kővágótöttös között. Áramszünet A HETEDIK RIPORT HELYETT EREDETILEG egyetlen riportot akartam írni, arra számítva, hogy kiválasztok majd magamnak egy jellegzetes típust s kifagga­tom (mi az életének a célja, mi a véleménye a világról, s a környezetről, elégedett-e s lát­ja-e az életének az értelmét, mit szeretett volna a kezdet időszakában s mi valósult meg a vágyaiból?) de már az első riport megírása előtt kiderült, hogy sokkal többről van szó, mint egy könnyed s felületes kérdezz-felelek- ről, s később az egy riportból hat riport lett. Az igazság az, hogy lehetne még további ti­zenkettő, s még mindig csak annak a meg­állapításánál tartanék, hogy az ember élete tulajdonképpen csak egy lehetőség, s értelme nagyjából attól a ponttól kezdődik, amikor elkezd kialakulni bennünk a célok és, a fel­fogások összhangja. Ezeknek a riportoknak azonban mégis van néhány tanulságuk. Visszagondolok a mottókra meg a partne­rekre, akiket tulajdonképpen a barátaimmá fogadtam, nem csak azért, mert bíztak bennem s újságíró számára a legtöbbet tették, amit égy riportalany tehet: önmagukról, érzéseik­ről, felfogásukról beszéltek, de azért is, mert az egyetlen K. F.-né kivételével lényegében mindegyiket (azokat is, akikről nem írtam ri­portot) ugyanaz a szívós, rendíthetetlen am­bíció fűti, mindegyik tisztában van a képes­ségeivel s a lehetőségekkel, s mindegyikben felfedeztem a kor magasabbrendű moráljá­hoz s teljesítményeihez való alkalmazkodás igényét. Ami közös bennük, bennünk: tudjuk, hogy nem elég, ha egyszerűen csak beleszüle­tünk a világba s benne élünk, a kockázatokat is vállalni kell. amiket előttünk is vállaltak, s utánunk is vállalni fognak. Az ember helyt­állásra született, írtam » hatodik riportban. Az ember cselekvésre született, írtam vala­mennyi riportban. H. János azt mondta: az én életcélom az, hogy olyan munkám legyen, amiben a legtöbbet tudom nyújtani magam­ból. R. Ernő azt mondta: én elértem a célo­mat, vasipari szakmát szereztem. K. Bálint azt mondta: nagyon sokat dolgoztam eddig az életemben, de ha újra kezdhetném, akkor is csak a földet meg a falut választanám, ezt szeretem. R. József 59 évig dolgozott a vil­lamosiparban, ez legalább 18 ezer munkanap, majdnem 150 ezer munkaóra. Valaki azt mondta: vagy szerencsém volt a riportpartnerekkel, vagy pedig gondosan elő­re kiválasztottam őket, hogy meglepetés ne érjen, az általános kép ugyanis ennél körül­belül két fokkal borúsabb. Nem volt szeren­csém, s nem választottam ki különösebb gond dal előre senkit, mindössze arról van szó: nem hallgattam el, hogy az ember éltető ele­me a munka, a céljait a munkája árán ér­heti és éri el, s a céljai harmonikusan illesz­kednek a társadalmi valósághoz, általában nem akarnak mást és többet, mint ami és amennyi emberileg lehetséges és amire képe­sek. Persze, nem vagyunk egészen egyformák, előfordulhatnak ellenkező példák, elő is for­dulnak, de azt hiszem nem véletlenek azok a levelek, amiket a K. F.-néről szóló riport meg jelenése után kaptam: a levélírók nem értet­ték K. F.-nét, hogyan lehet, hogy betölti az életét egy szépen berendezett szoba. ÉVEKKEL EZELŐTT véletlenül egy egész éjszakát végigmászkáltam egy éjjeliőrrel, az éjjeliőr öreg volt, jóval túl a nyugdíjhatáron, mentünk csak körbe a kerítéseken belül, az öreg állandóan a családjáról beszélt: csak volt családja, elvitte a háború a feleségét, a két katonafiát s a házát is. Mi az' élet értel­me, öreg, kérdeztem. A család, mondta mo­gorván s szigorúan, a család az élet értelme, de erre az ember csak akkor szokott rájönni, amikor megöregszik. V. Teréz azt mondta: ha férjhez megy az ember, akkor a családi élet kerül előtérbe. R. Ernő azt mondta: a csa­ládomban csak annyi örömöm van, hogy sze­retem őket, kitartok a feleségem mellett, meg fog gyógyulni, ez a célom. K. F.-né azt mond­ta: az életcélom a család volt és az is ma­rad. R. József azt mondta: ha az embernek sikerül a családi élet, akkor elégedett lehet. K. Bálint azt mondta: a körülményekhez ké­pest a legtöbbet szeretném nyújtani a csalá­domnak a gyerekekből az legyen, amire képe­sek. A család, a család, a család. Hát igen. Az ember egy ideig, anélkül, hogy erkölcsi­leg bűnösnek érezné magát, hajlamos arra, hogy felületesen fogja fel a család jelentősé- .gét, a feleség (vagy a férj) sokszor csak egy szükséges rossz, a gyerek nem egyszer csak egy különös játékszer, aztán elkövetkezik egy időszak, amikor az ember kezdi megérteni a család alapvető és elfogadott jelentőségét. A munka s a család, az ember életének a lényege, megpróbáltatásaival s fáradt örömei­vel együtt, csak látszólag kevés ez, ehhez fű­ződnek az ember életcéljai, a munkában s a családban hangolódnak össze a célok és a fel­fogások. Ez egyúttal maga a boldogság is? A dolog persze nem ilyen egyszerű, a boldog­ság életszemlélet kérdése. Vannak pesszimis­ták, akik sohase lesznek igazán boldogok, s vannak, akik rosszabb körülmények között is teljesen boldogok tudnak lenni. Életszemlélet, felfogás kérdése ez, nem utolsósorban. A pesz szimistáknak látszólag igazuk van, az ember szeret tisztában lenni a helyzetével s a le­hetőségeivel. s igaz az, hogy az embernek, mint egyéniségnek az élete, életének az ér­telme a filozófiai következtetések egy bizo­nyos pontján túl nem valami bíztató, az erő­feszítések látszólag értelmetlenné válnak, s állandóan felbukkanhat a kis kellemetlen kér dés: miért, csakhogy az ember életét még­sem ezek az egyéni bizonytalanságok s filo­zofikus feltételezések határozzák meg. Az életben lehetnek szomorú bizonytalanságok, vannak is, kezdve a betegségektől a zilált belső viszonyokig, a skála elég széles, de az emberek túlnyomó többsége telítve van alap­vető madáchi ambíciókkal, valami csodálatos, utánozhatatlan hajtóerővel, ami értelmessé és magabitossá teszi az embert s az életet is. A NAGY TANULSÁG, amit a riportokból magamnak leszűrtem, s amit igyekeztem meg is fogalmazni: az ember élete nem attól nyer értelmet (s nem attól boldog vagy boldogta­lan), hogy a „világmindenség” nosztalgiája szempontjából s egy bizonyos ponton túl tény leg jelentéktelennek látszik s tehetetlen, ha­nem attól, hogy az ember dolgozik, hogy há­zat épít, gyerekeket nevel, szerelmet vált, hogy van két alapvető, egyszerre ösztönös és tudatos küldetése: a munka és a család. Az ember felelős azért mert ember, felelős az arányaiért: tisztessége szerint nem vállalkoz­hat nagyobb feladatra, mint amennyit az ere­je elbír, de köteles mindent megtenni, amit maximálisan megtehet. Az élet és a tovább­haladás alapja ez, egyénileg is, társadalmilag is. Az ember eljuthat olyan filozófiai síkokig, ahol a lét lényege, értelme, az ember s a világ közötti viszony a maga teljes valósá­gában tárul fel, de csak itt érti meg igazán azt, amit Kovács Bálintról szóló riport vésén próbáltam megfogalmazni, s amit most sem fo­galmazhatok meg másként: az ember egész élete, a kezdettől a végig észrevétlenül bele­mosódik az eredményekbe s a célokba, mert az ember nem önmagában s nem önmagáért van. Thiery Árpád t

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents