Dunántúli Napló, 1965. augusztus (22. évfolyam, 180-204. szám)
1965-08-23 / 197. szám
r IMS. AUGUSZTUS M. napló 3 Változatlanul tovább erősítjük a párt és a nép egységét Kádár János ünnepi beszéde Békéscsabán (Foltyatás az 1. oldalról) Augusztus 20-án a Viharsarok székhelyén, Békéscsabán az alkotmány ünnep tiszteletére nagygyűlést rendezett az MSZMP városi bizottsága, a városi tanács és a Hazafias Népfront helyi bizottsága. A központi ünnepségen a megye csaknem minden helysége képviseltette magát. A nagygyűlésre mintegy húszezren gyűltek össze a város zászlókkal díszített főterén, hogy meghallgassák az ünnepség szónokát, Kádár Jánost, az Békéscsaba lakossága, a nagygyűlés közönsége szívből jövő szeretettel köszöntötte a város vendégét és a nagygyűlés elnökségének többi tagját: Pullai Árpádot, a Párt Központi Bizottságának osztályvezetőjét, Klaukó Mátyást, a Békés megyei Pártbizottság első titkárát, Papp Istvánt, a megyei tanács végrehajtó bizottságának elnökét, Szakmán Gyulát, a Hazafias Népfront megyei bizottságának elnökét, valamint a díszemelvényen helyet foglaló városi vezetőket, a békéscsabai üzemek, vállalatok és intézmények képviselőit, a város iparának és mezőgazdaságának kiváló dolgozóit. A nagygyűlést a Himnusz hangjai után Such János, a békéscsabai városi pártbizottság titkára nyitotta meg, majd Kádár János emelkedett szólásra. — Tisztelettel emlékezünk a magyar államot megalapító István királyra és még nagyobb lelkesedéssel, teljes szívünkből köszöntjük az új munkásállamot megalapító magyar népet és Alkotmányát — mondotta beszédében, majd hálával emlékezett meg a hazánkat felszabadító szovjet népről és azokról a hősökről, akik ezen a földön meghall- tak a népek, a magyar nép szabadságáért. Kádás János szólt a felszabadulás óta eltelt húsz esztendő eredményeiről és hangsúlyozta, hogy a magyar ipar hatszor annyit termel, mint 1938-ban és a magyar mező- gazdaság is mintegy harmadával termel többet, mint a háború előtt. Régen dolgozó népünk százezrei éheztek, rongyokban jártak, nem volt egy becsületes ünneplő ruhájuk. A dolgozó ember az országutak vándora volt, mert még a munka sem volt mindig biztosítva. A kis birtokkal rendelkező paraszt- embert is örökké fenyegette az árverés és a törkremenés, s nagyon gyakran szólt a végrehajtó dobja a szegónypa- raszti, kisparaszti házak udvarán. Ma van munka és a munkáért tisztességes kereset jár. Van ingyenes betegbiztosítás, öregségi biztosítás, fizetett szabadság és számos, más vívmány. Hozzá tartozik a képhez az is, hogy népünk újságot olvas, rádiója van, rohamosan terjed a televízió. Mindezt egybevetne, merem mondani, hogy dolgozni ugyan kell. de a munkáért tisztességes kereset jár és meg lehet élni. Amikor tegnap errefejé jöttem, láttam az egyik faluban, hogy a hentes- és mészáros üzlet előtt vagy harminc asz- szony húsért állt sorba. Ez természetesen nem lélekemelő látvány, jobb lenne, ha több hús volna. Az igazság az, hogy a húsellátás a jelenlegi igényekhez képest nem kielégítő. De amikor az Alkotmány ünnepére, meg a húsz esztendőre, meg a régi és az új világra gondolok, az is eszembe jut, hogy 25 évvel ezelőtt az a harminc falusi asszony nem állt volna ott a hentes és mészáros előtt. Nem azért, mert sok hús volt, sem nem azért, mert nekik nem kellett, hanem egyéb okok miatt Nálunk jelenleg a húsfogyasztás országosan évenként és fejenként 50.3 kilogramm. Ha a fejenkénti húsfogyasztást nézzük, a 126 számontatott önálló állam között nagyon előkelő helyen vagyunk, még előkelőbb helyen, mint a tokiói olimpián voltunk. Ez az igazság. Népünk vívmányai között, túl az élet anyagi feltételein és a művelődési lehetőségeken nagyon fontos és nagyon értékes az, hogy nálunk tisztelik a dolgozók emberi méltóságát és népünknek is megvan a maga becsülete a világban. Szólni szeretnék a jelenlegi helyzetről és politikánkról is. Politikánk lényeges vonása, hogy változatlanul tovább akarjuk erősíteni a párt és a nép egységét, államunk legfőbb politikai alapját, a munkás-paraszt szövetséget. Politikánknak része a nemzeti összefogás, ugyancsak azzal a céllal, hogy az a szocialista társadalom teljes felépítését segítse elő. A Horthy- világban az volt a helyzet, hogy a piros-fehér-zöld zászlót az urak vitték, az ő államukat jelképezte, s a mi kezünkben a vörös zászló volt. Most mi azt valljuk, hogy egyik kezünkben a vörös, a másikban a nemzetiszínű zászlóval kell előre mennünk. Azt mondjuk: nemzeti összefogást a szocialista társadalom felépítésére. És ha valaha jó kezekben volt a piros-fehér- zöld zászló, akkor most van jó kezekben, mert most nem a burzsoázia tartja, hanem maga a dolgozó nép. Legyünk büszkék arra is, hogy szocializmust építünk, hogy a kommunista valágnézetet hirdetjük, és arra is, hogy magyarok vágyunk és a piros-fehér- zöld zászlót is ml visszük előre. munkája, tudományos, mérnöki munka, tervezés kelL Ez mind kell ahhoz, hogy eszméink valósággá váljanak. Azt is mondják, hogy nem vagyunk elég erélyesek. Ez persze megítélés dolga. Mi azt tartjuk, hogy úgy jó, ahogyan most van; a nép nagy többsége — nemcsak a régi, meggyőződéses kommunisták — elfogadja a szocialista célt, beleilleszkedik a társadalmi rendbe, rendes és normális kapcsolatban van és együtt dolgozik a kommunistákkal. Mit érnénk azzal, ha az országban volna néhány százezer nagyon radikális kommunista, a nép többi része viszont szembefordulna a kommunizmus eszméivel? Mit ér az ilyen radikalizmus? Az a véleményünk tehát, hogy folytatjuk bevált politikánkat, mert jó eredményei vannak, s megvédj ük — mind a jobboldaliakkal, mind a kalandorkodásra hajlamos álbaloldaliakkal szemben. Azoknak pedig, akik azt mondják, hogy liberálisak, puhák vagyunk, azt felelem, hogy az eszme hirdetésében legfőbb fegyverünk a meggyőzés. Eszmét nem lehet furkós- bottal terjeszteni. Csöndet lehet csinálni furkósbottal, de eszmét hirdetni, tömegeket megnyerni nem, beszélgetni kell, meggyőzni, még meggyőzni, még vitatkozni. Ha nem szükséges, miért verjük az asztalt, miért kiabáljunk, miért riasszuk el az embereket az ügytől azzal, hogy a nem ellenséges embereket is az ellenségnek ajándékozzuk, vagy odataszi góljuk. Természetesen van határ is, az, amikor valaki kezet akar emelni rendszerünkre. Akkor közbelép a népi államhatalom. A meggyőző szóval kezdjük — ez a legerősebb fegyverünk, — de tartaléknak ott kell lennie népi államunk erejének is. Ezt sem szégyelljük igénybe venni, ha a szép szó nem segít. De a szép szónak óriási előnye van. Annak idején már Lenin azt tanította, hogy ha az elleenségesen fellépő emberekkel szemben csak adminisztratív eszközt alkalmazunk, tehát bebörtönözzük, de nem leplezzük le őket a nép előtt, akkor nem elég hatásos az adminisztratív eszköz sem. Most is előfordul, hogy valakit becsuknak nálunk, ha meg nem engedhető dolgot tesz, ha a rendszer ellen fordul. Itt is érvényesül az állampolgári egyenlőség. Nyugaton például most amiatt békéden kednek egyesek, hogy nálunk papokat tartóztattak la. Nem papokat tartóztattak le, de az utóbbi hónapokban letartóztattak két-három segédmunkást, akik azelőtt szerzetesek voltak. Nálunk állam- polgári egyenlőség van. Ha valaki a rendszer éllen uszít, vagy szervezkedik, őrizetbe veszik, és megindítják ellene a megfelelő eljárást, függetlenül attól, hogy szerzetes volt-e azelőtt, vagy sem. Ma vannak nálunk meggyőződéses kommunisták, szocialista emberek, — ezek nagyon nagy többségben vannak — van egy kevés antikommunis- ta is, de közbül még van nagyon sok ember, aki se nem kommunista, se nem anti- kommunista. Ax akadályokkal bátran szembe kell néxnünk Marx eszméi győznek az egész világon Vannak persze kritikusaink itthon is, de még inkább a nagyvilágban, ez magától érte- ődik. Vannak, akik azt mondják, hogy konzervatívak vagyunk, mert most, a kibernetika meg az atom korszakában Marxot követjük. Erre mi azt mondhatjuk, hogy amikor Marx elkezdett írni, már három év múlva azt mondták róla, hogy elavult. Közben elmúlt egy évszázad és Marx eszméje, a kommunizmus valósággá vált a világ jelentős részén; létrejött a Szovjetunió, majd azt követően a szocialista világrendszer. Hadd írják csak a burzsá tudósok, hogy elavultak Marx eszméi, ez mit sem változtat azon, hogy nemsokára az egész világon ezek az eszmék fognak uralkodni és mirídenütt szocializmus, kommunizmus lesz. Vannak baloldali kritikusaink is, akik azt mondják, hogy nem vagyunk elég radikálisak, mintha inkább puhák, meg liberálisak lennénk. A radikalizmusról persze nem nehéz beszélni és ha a baloldali frázisok segítenének, akkor egyáltalán nem kellene dolgozni. Ez azonban nem segít; a szocialista társadalom felépítéséhez jó politika, meggyőzés, a fizikai dolgozók Egyeseik nem értették, hogy egy Hazafias Népfront ösz- saejövetelen, megfordítva azt a jelszót, hogy aki nincs vélünk, az ellenünk van, egyszer azt mondtam, hogy aki nincs ellenünk, az velünk van. Megmagyarázom, hogyan értet tem. Amikor fegyveres összecsapás, harc folyik, természetesen teljesen más szabályok ural kodnak, de normális viszonyok között, békés államban, szocialista rendszerben igenis mondhatjuk, hogy aki nem összeesküvő, nem folytat aknamunkát, nincs ellenünk, az velünk van. Az ilyen embereknek is van munkahelyük — hivatal, gyár, vagy mezőgazdasági üzem, — minden reggel bemennek, dolgoznak és ha tét szik nekik, ha nem, ténylegesen a szocialista társadalom építésében vesznek részt, mert az egész társadalom a szocializmust építi. Ebben az értelemben mondtam, hogy aki nincs ellenünk az velünk van. Ez helyes is. Nem szabad a mostani helyzetet lebecsülni. Nem kell lebecsülni, hogy a nép nagy többsége jó szívvei magáévá teszi a párt politikáját és a párt módszereit. Mert nemcsak az a döntő, hogy mit hirdetek, az is számít, hogy hogyan hirdetem. Ezért van fontossága a módszernek a párt politikájában. Demokratikus módszereink vannak minden becsületes dől gozóval szemben, és erélyes módszereink vannak tartalékban a nem becsületes emberekkel szemben. Ez a helyes, így építünk és dolgozunk a gazdasági élet területén, a kulturális élet területén és minden más területen. Kádár elvtárs ezután a nép- gazdasági terv első félévének teljesítéséről beszélt. Hangsúlyozta, hogy a számok nem rosszak és ebben már tükröződik a Központi Bizottság gazdasági munkával foglalkozó decemberi határozatának jó eredménye. Az ipari termelés 6 százalékkal növekedett, a termelékenység 5 százalékkal és a legfontosabb az egészben az, hogy a termelés mennyiségi növekedésének 85 százalékát nem új létszámmal értük el, hanem a munka nagyobb termelékenységével. Ennek a határozatnak a szellemében kell tovább dolgozni. Vannak természetesen problémák, nehézségek, akadályok is, amelyek különböző emberekre különbözöképp>en hatnak. A kishitű embert az akadály letöri, a bátor embert még nagyobb bátorságra serkenti. Akadály mindig volt, a fejünket mindig kellett törnünk és dolgozni mindig kellett. Az akadályokkal is bátran szembe kell nézni és harcunkkal, két kezünk munkájával, ésszei le lehet őket küzdeni. Az akadályok részben történelmi eredetűek hiszen nekünk évszázados elmaradást kellett 20 esztendő alatt behoznunk. Le kellett győznünk közbeeső akadályokat is, mint a száj- és körömfájás, a rettenetes esőzések egész tavasszal, azután a nagy árvíz. Amikor mindenféle bajok vannak, egyesek sopánkodnak, összecsapják a kezüket: istenem, mi lesz? Nem azon kell gondolkoznunk, hogy most mi lesz, hanem azt kell mondanunk, hogy ha cigány-gyerekek P>otyognak az égből, akkor is kommunizmus lesz. És ha így látunk hozzá, akkor legyőzünk minden nehézséget. Állatállományunk alapjában véve kiheverte a nagyon súly06 száj- és körömfájást és most dolgozunk, harcolunk éves tervünk, ötéves tervünk jó befejezéséért. Országosan most az aratási munkában vagyunk, ami az idén nagy és különösen nehéz. Pillanatnyilag az egész országban 90 százalék felett van a learatott gabona részaránya. Jelenleg a dolog úgy áll, hogy a gabona-veszteség közel négy százalék — ennyi ment tönkre a belvizek, meg a kiöntések miatt — viszont a gabonatermés országosan — úgy látszik — valamivel a tervezett félett lesz és valószínű, hogy kenyérgabona tervünket mégis teljesítjük. Ami a kukoricát illeti, az is jól mutat és ha szép, napos őszünk lesz, akkor a kukorica- termés is rendben lesz. Ezért mondom, hogy ha összefogva megnyomjuk a munkát, akkor legyőzzük a nehézségeket, viszont ha nem, akkor a nehézségek győznek te minket. Élesen elítél jük ax USA agresszív lépéseit Kádár János ezután külpolitikai kérdésekkel foglalkozott. A nemzetközi helyzet jelenleg bonyolult, nehéz és az utóbbi esztendőben bizonyos értelemben élesedett. A nemzetközi reakció támadásba ke? dett és különösen a világre- akció élén álló Egyesült Államok különböző agresszív lépéseket foganatosított már a múlt esztendőben. Pártunk és kormányunk álláspontja ebben a kérdésben világos. Mi a leehatározpítnb- ban, a legélesebben elítéljük az Egyesült Államok agresszív lépéseit. Az az elvi álláspontunk és meggyőződésünk, hogy egy ország belügyeibe senkinek sincs joga beavatkozni, az Egyesült Államoknak sem. Az a meggyőződésünk és elvi ál- láspontunk hogy a gyarmati rendszert, és annak újabb formáját a neokolon i a 1 i zrr. üst is meg kell semmisíteni, fel kell számolni. Az az elvi álláspontunk, hogy az államoknak békében és függetlenségben kell élniök és ezért minden háborús provokációt és agresz. sziót elítélünk. Mi szolidárisak vagyunk a vietnami népp>el. a Dél-Viet- namban élőkkel és az Észak- Vietnamiakkal egyaránt. Ami bennünket, szocialista országokat és más haladó országokat és népeket illet, egy a kötelességünk: segítsük a vietnami nép harcát. Vietnami testvéreink a mi szabadságunkért és függetlenségünkért is harcolnak, amikor saját földjüket védik és nekünk erkölcsi kötelességünk, hogy segítsük őket. Segítjük és segítem fogjuk őket a jövőben is. Mi azt valljuk, hogy a szocializmus viliágügy, a béke az egész emberiség ügye és mind a szocializmus, mind a béke ügye oszthatatlan. Aki a szocializmus és a béke híve, annak mindig ott a helye, ahol ki kell állni a szocializmusért, a nemzeti függetlenségért, és a békéért. A jelenlegi viszonyok közt az emberiségnek lét érdeke fűződik ahhoz, hogy megakadályozzuk egy új világháború kitörését és ezért ma a kommunizmus minden őszin te híve a békének is hive. A szocializmus minden őszinte híve — a szocializmus építésének érdekei is megkövetelik, hogy béke legyen. Kötelességünk. hogy megakadályozzuk a világháború kitörését — mondotta, majd beszédének befejező részében ezeket mondotta: A Központi Bizottság biztosan kezében tartja az ügyek vezetését, irányítását. Szüntelenül arra törekszünk, hogy a tömegekkel együtt dolgozzunk. A tapasztalat bizonyítja, hogy a világo6. határozott és megfelelő pártvezetés elengedhetetlen feltétele az előrehaladásnak, a iobb életnek. Ha ezt követjük, ha hívek maradunk Marxista elveinkhez, ahhoz, hogy a néptömegekkel, a mun kásosztállyal, a parasztsággal, az értelmiségiekkel nagyon szoros egységben dolgozzunk, ha a hibákat nem kenjük el, de az eredményeket • sem becsüljük le, akkor, ahogyan az elmúlt években nagy sikereket és eredményeket értünk el, ugyanúgy a jövendő évek is a szocializmus új győzelmeit hozzák népünk számára. Erőnk legyőzhetetlen A párt a munkás-, a paraszttömegekre, az értelmiségi, tömegekre, a nép erejére épít és támaszkodik. Nemzetközi téren velünk van a Szovjetunió, a szocialista országok, és az imperializmus dien küzdő minden nép. Szilárd meggyőződésünk, hogy a szocialista és minden más imperialista-ellenes ország együttes ereje nagyobb, mint az imperializmusé és ez az erő az emberiség életét a haladás irá nyába fogja vinni. Ez az erő legyőzhetetlen — fejezte be nagy taps közepette szavait Kádár Jánoo. Az ország más részében Is tartottak nagygyűléseket. Eger ben a Felszabadulás téren több ezren vettek részt a alkotmány ünnepe alkalmából rendezett nagygyűlésen és hall gatták meg Szirmai István, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának a Központi Bizottság titkárának ünnepi beszédét. Mohácson Komócsin Zoltán, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára mondott ünnepi beszédet. Miskolcon Péter János külügyminiszter és Szegeden Erdei Ferenc a Hazafias Népfront titkára emlékezett meg alkotmányunk ünnepéről. Elfogadták az új román alkotmányt Bukarest: A román nemzetgyűlés egyhangúlag megsza vazta az ország új alkotmányát. Ezzel az ország neve hivatalosan „Román Szocialista Köztársaság” lett. A képviselők ezt követően a nagy nemzetgyűlés irodájának két új alelnöki tisztére Kovács György marosvásárhelyi írót, valamint Maria Grozát, az 1957-ben elhunyt nagy román államférfi lányát választották meg. Ezután Nicolae Ceausescu, a RKP Központi Bizottságának főtitkára javasolta, hogy az Államtanács elnöke ismét Chivu Stoica legyen. Javasolta továbbá, hogy a három alelnöki tisztre Constanta Craciun asszonyt, a Művelődés- és Mú- vészetügyi Állami Bizottság eddigi elnökét, Gere Mihályt, a Maros-Magyar Autonom Tar tomány Néptanácsának elnökét. és Ilié Murgulescut, a Tudományos Akadémia elnökét válasszák. Egyben javaslatot tett az Államtanács tizenöt tagjának megválasztására. A javaslatot egyhangúlag elfogadták. Ezután ismét Nicolae Ceausescu lépett a szónoki emelvényre és javasolta, hogy a Minisztertanács elnökévé újra Ion Gheorghe Maurert válasszák. Ennek egyhangú elfogadása után Maurer előterjesztette az új kormány névsorát. Javaslatait az ülés titkos szavazással egyhangúlag jóváhagyta. Az új kormány névsora több ponton tér el az előzőtől. Az eddigi egy első alelnök — Gheorghe Apostol — mellét két újat választottak Alexand- ru Birlandeanu és Emil Bod- naras személyében. Az alel- nökök sorából kimaradt Gheorghe Radoi, viszont bekerült Josif Banc, a RKP Maros- Magyar Autonom Tartományi Bizottságának első titkára ás Fazekas János eddigi élelmi- szeripari miniszter. Megtartotta alelnöki tisztét Petre Blajovici, Gheorghe Gaston Marin akit ugyanakkor felmentettek az Állami Tervbi- zottság elnöki tiszte elől, Go- gu Radulescu és Ilié Verdet. Leontin Salajan, a fegyveres erők minisztere, Cornell j Manescu külügy- és Cornel Onescu belügyminiszter az új kormányban is megtartotta tárcáját. A fentieken kívül öt tárca cserélt gazdát: az állami tervbizottság új elnöke Roman Moldovan az új élelmiszer- ipari miniszter Bucor Schiopu, a Mezőgazdasági Főtanács elnöke Nicolae Giosan. külkereskedelmi miniszter Gheorghe Cioara és a Művelődés- és Művészetügyi Állami Bizottság elnöke Pompiliu Macovei tett* i Hatszorosára emelkedett iparunk termelése MSZMP Központi Bizottságának első titkárát Az ünneplők sorában ott voltak a város szépen fejlődő ipari üzemeinek — köztük az újonnan létesített és még mindig tovább épülő békéscsabai konzervgyárnak — dolgozói és a környékbeli termelőszövetkezetek mintegy három és félezer főnyi tagságának képviselői, akikkel a nagygyűlés után a Május 1. Tsz-ben rendezett munkás-paraszt találkozón együtt ebédelt és szívélyes beszélgetést folytatott a Központi Bizottság első titkára.
