Dunántúli Napló, 1965. augusztus (22. évfolyam, 180-204. szám)
1965-08-20 / 196. szám
1965. AUGUSZTUS 80. ritipiö 5 Komócsin Zoltán ünnepi beszéde (Folytatás az 1. oldalról) ország minden kincse és gazdagsága. minden lehetőség, ami az emberek előtt állhat, bármilyen tekintetben a dolgozó népé örökre és visszavonhatatlanul. Az 1949-ben törvénybe iktatott magyar alkotmány leszögezte, hogy a Magyar Népköztársaság társadalmi rendjének alapja a munka. Az alaptörvénybe rögzítettük, hogy a Magyar Népköztársaság megvalósítani törekszik a szocializmus elvét: mindenki képessége szerint, mindenkinek munkája szerint. Az alkotmány biztosítja a munkához, pihenéshez. az egészségvédelemhez, művelődéshez, a törvény előtti egyenlőséghez való jogát, a szólás-, a sajtó- és gyülekezési szabadságot. Ezek a jogok és kötelességek, amelyeket a mi alkotmányunk rögzít, a mi életünkben már magától értetődik. Magától értetődik az általános iskoláskorú gyermekeknek csak úgy, mint az időseknek. Ha ma közöttünk vannak viták ilyen vagy olyan gazdasági, politikai, társadalmi, kulturális, eszmei kérdésben, s ezek a viták néha lehetnek élesek is, de egy tekintetben vita nincs, nem is lehet, hogy a régi rend örökre a múlté. A magyar nép elindult a szocialista építés útján és nehézségek árán buktatókon keresztül, néha megtorpanásokkal, de mindig rendületlenül előrehalad egészen addig, amíg teljessé válik a szocializmus felépítése, amíg megvalósul nemzetünk legnagyobbjainak álma, a kommunista Magyarország. önmagában is értékelhetjük azt, amit alkotmányunk rögzít, ha régi életünkkel hasonlítjuk össze mai életünket. Ma már szinte nincs is összehasonlítási alap. Ma már senki sem abból indul ki, hogy milyen volt a helyzet a 30-as években, a második világháború éveiben, hanem a mai életből, abból, amit már elért és abból, hogy mik az igényei. Gyökeresen más, gyökeresen új élet alakult ki az elmúlt két évtized nyomán. Ma van az igényeknek egy természetes, magától értetődő rendje: lakást akarnak az emberek, rendes ruházkodást, étkezést, kultúrát akarnak, lakásberendezést, rádiót, tv-t, motorkerékpárt, és ott vannak a reális álmok, közöttük az autó, magánház, stb. Ma már a meglévő igényekhez mérjük az álmokat, ahhoz mérten fejezzük ki, mit akarunk a továbbiakban tenni. Ami a kizsákmányoló országok társadalmi rendjét illeti, az a helyzet, hogy a legfontosabban nincs és nem is lehet vita: a hatalom itt és ott gyökeresen más kezekben van. Itt a nép kezében, ott pedig a kevésszámú gyáros, bankár, földbirtokos, az úgynevezett felső tízezer, a milliomosok kezében van. E tekintetben nincs semmiféle összehasonlítási alap. Van ösz- szehasonlítási alap a tekintetben, hogy milyen az átlagos életszínvonal nálunk és milyen például Franciaországban, Angliában, Svájcban, Svédországban, vagy az Egyesült Államokban. Behozzuk a lemaradást Nem csinálunk abból titkot, hogy ezekben az országokban a munkás, paraszt, értelmiség, kispolgár átlagos életszínvonala még nagyobb, mint Magyarországon. Hogy mi ennek az oka. minden értelmes ember teljes világossággal ismeri. Az az oka, hogy Magyarország, meg lehet mondani, hogy 150 éves török, majd osztrák, német hódoltság alatt élt és félgyarmati sorsban sínylődött, mig ezek az országok gyarmatokat hódítottak meg, száz és százmilliókat zsákmányoltak ki. Ezekben az országokban a technikai, a tudományos fejlődés hosszú ideig gyorsabb lehetett, nagyobb anyagi alappal rendelkezett, mint a mi országunkban és a többi kelet-európai testvéri szocialista országban, beleértve ez esetben a Szovjetuniót is. Nekünk tulajdonképpen sok évszázados lemaradást kell előbb behozni ahhoz, hogy teljes mértékben versenytársakká tudjunk válni. Ezt az elmaradást 20 év alatt még nem lehetett eltüntetni, de az elért eredmények alapján teljes bizakodással elmondhatjuk, hogy most a közeli távlatban a lemaradás, a különbség csökkenni fog. Kicsit távolabbi célként állíthatjuk magunk elé, hogy megszüntetjük teljes mértékben az elmaradást, leküzdjük a különbségeket és teljes mértékben magunk mögé fogjuk utasítani a leggazdagabb, legfejlettebb országokat, beleértve az Egyesült Államokat is. Még a most élő nemzedékek életében be fog következni, hogy a mi országaink nemcsak társadalmilag, világnézetileg, emberi szempontból lesznek magasa bbrendűek, hanem anyagi javakban, élelemben, ruházkodásban, kultúrában, élvezeti cikkekben is többet, sokkal többet fognak nyújtani, mint amit a leggazdagabb, legfejlettebb kapitalista ország valaha is a történelem során képes volt. Erről tanúskodnak legfrissebb eredményeink, azok az eredmények, amelyeket a magyar nép 1905 első hét hónapjában elért. Ha valaki elolvasta a közelmúltban sajtóban megjelent tervjelentést abból láthatta, hogy ioarunk és ezzel együtt a munka termelékenysége kielégítően fejlődik, a terveket teljesítjük. Hat százalékkal termeltünk többet, mint a múlt év hasonló időszakában. Köztudott, hogy mezőgazdaságunk a most folyó mezőgazdasági évben a múlt év őszétől sok rendkívüli megpróbáltatással küzködött. Pocok-kár, száj- és körömfájás, árvíz-veszély és tényleges árvizek voltak Nyugat-Dunántúlon. Az időjárás sem volt a legkedvezőbb egész mostanáig, mégis ezekkel a természeti csapásokkal megküzdve fejlődik népgazdaságunk. Ami a kenyérgabona termést illeti egész jó eredményeket értünk el. A párt és a kormány számára őszinte és nagy örömet okoz a mohácsi termelőszövetkezetek kenyérgabona termés terén elért jó eredménye. Egyik-másik vonatkozásban szinte világrekord számba illő holdankénti terméshozamot értek el 20 mázsás holdankénti átlaggal. Ehhez mindenkinek, akinek létrehozásában köze van gratulálunk, szívből köszönjük és minden jót kívánunk. Ez az eredmény nemcsak termelőszövetkezeti gazdák gyarapodását jelenti. Komoly hozzájárulás a magyar nép nagy családja gondjainak enyhítéséhez, kenyérgondjainak megoldásához Fejlődésünket kifejezésre juttatják azok a számok is. amelyeket a felvásárlás eddig' eredményei mutatnak. Sertésből 25 százalékkal, szarvas marhából 7 százalékkal, ba romfiból 13 százalékkal, tojásból 11 százalékkal többel vásároltak fel hét hóna- alatt mint a múlt év hasonló idő- szakában. Viszont tejből a felvásárlás 10 százalékkal alacsonyabb volt. mint a múlt év hasonló időszakában. Időnként nehézségek vannak a vajellátásban. Ennek, egyetler oka a száj és körömfájás. Joggal bízhatunk abban, hogy néhány hónapon belül e tekintetben is javulás várható. Ai9 utolsó száz év legnagyobb árvizét hárítottuk el kém is M kell mennem, nem maradhatok bent. Lelakatolja az' ajtót, visszamegy a géphez, a kőtömbre ráhelyezi a paxi- tot, beköti. — A paxitnak az a tulajdonsága, hogy amerre ellenállást „érez”, arra adja a nyomást, ott repeszt. Ismét kinyitja a lakatot, de közben megnyomja az elektromos dudát, amelyet hallani a bánya bármelyik pontján. Bent egy öreg, viharvert rézkürt lóg a falon, ezt használták jeladásra az elektromos duda előtt. Kinéz az ablakon, az elektromos berendezésen elcsavar valamit és kint fölcsap a láng, a paxit pokolit dörren. EGY-EGY MŰSZAK ALATT negyven-ötven robbantást bonyolítanak le a törőgépnél, és ha egy-egy robbantás a szereléssel együtt alig tart két- három percig, mégis csak időrablás. S talán ez is okozta a tavalyi balesetet. Mert a törőgéphez beosztott három ember teljesítménybérben dolgozik, vagyis bérük függ attól, hogy a dömperek hányat fordulnak egy műszak alatt. A dömpereket úgy számolják, hogy egy sűrűn lyuggatott táblába fapálcikát szúrnak a megszámozott lyukakba —, akár a rex-asztal poén-számoló tábláján. Csak itt egy „poén” egy dömpert jelent... Ha robbantanak a gépnél, akkor a dömpereket a figyelők — erre az időre leállítják. A tavalyi esetnél a figyelők nem mentek ki, gondolták, gyorsan lerobbantanak, mire a dömperek megérkeznek. Az akkori lőmester előkészítette a rob hántást. Az, etető Juhász Sándor _ ahelyett hogy kiment volna figyelőbe — elbújt a gép mögé. De észrevette, hogy a paxit lecsúszott a kőtömbről. Odaugrott, visszatette, de bent már elcsavarták a robbantó gombot. Juhásznak " ' « kezelője.:} — S a lőmester? — Bíróságra került. Büntetést kapott. A lőmestereknek egyébként jogosítványuk van, „betétlapokkal”. Kisebb fegyelmezetlenségek esetén elvesznek tőle egy betétlapot. Esetleg az egész jogosítványt, végérvényesen ..: — Nem idegesítő ez a felelősség? Szabó kétértelműen mosolyog, karjával leír egy kört a levegőbe: — Nézzen körül, a „természet lágy ölén”. Ez megnyugtatóan hat az emberre..: Még mindig nevet, én meg nézem a mélységben elterülő — valóban gyönyörű — vidéket. Falvak, parcellák, szántók, kukoricások, a napfényben vibrál a levegő, távolabb felrajzolódik a horizontra a siklósi vár szép kontúrja. Csak az a baj, hogy mindezt az ember úgy látja, mintha egy áttetsző fehér selyemkendőt tartana a szeme elé. A porfüggöny érdekes, de irigylésre egyáltalán nem méltó. A por ..-. por ..; és megint csak a por..; belerágja magát az ember bőrébe, hajára, ruhájára, torkába, szájába. És sokat kell ebből nyelni, mert szótváltani csak ordítva lehet. Szabó elkomolyodik: — Van felelősség, de ha a szabályokat betartjuk, akkor nincs baj. Nem lehet baj. — Mi jó van ebben? — Miben? — A kőbányászatban. — Jó?! Semmi. Nem lehet jó, ha nagy a zaj, annyira nagy, hogy otthon is hangosan társalog az ember a családdal, meg a por és a piszok. De tudja... senki sem kény- szerített engem a bányához. Én még soha másutt nem dolgoztam, csak itt. Fiatal koromban, tizenöt évvel ezelőtt jelentkeztem itt munkára, azóta dolgozom itt. És itt is maradok, Pedig van könnyebb munka is a világon. A fene sem érti, miért van ez, de nem hagynám el a bányát, annyi szent. Ne higgye, hogy a pénz miatt, mert az az ezer- nyolc-kétezer forint, ha nem is kevés, de nem is sok. Mégis fogja az embert ez a ronda, kopár hegy. Vagy talán túl szép a hegy. Az is lehet. Fogja azt is aki még soha nem jutott föl idáig. Ezt onnét tudom, hogy rendszeresen jönnek jelentkezők a faluból, meg a környékről. Nem emelik a létszámot, most körülbelül száznyolcvan ember dolgozik itt, de 1966 végén, az új mészkőőrlő indulására 120—130 embert vesznek föl. A BM Építőipari Vállalat szívesen átvenné a jelentkezőket, de ahogy Schmieder József fiatal üzemvezetőtől tudom, a jelentkezők c s a k a kőbányában akarnak dolgozni. — Miért? — EGY KICSIT TRADÍCIÓ ez ezen a környéken. Én mondtam a fiúknak, hogy jöjjenek el építeni, s ha elkészül az új üzem, ők lesznek az elsők, akiket átveszek. De inkább várnak. Attól félnek, hogy az Építőipari Vállalat esetleg áthelyezi őket más munkahelyre és elszakadnak a bányától. Alig hiszem, hogy ettől félidők kellene, hiszen az építők örülnek, ha munkaerőt kapnak, akár csak egy esztendőre is. De a fiúk aggodalmát — egészen érdekes módon — a kőbányához való vonzódásuk táplálja. Nem ismerik a bányát, csak látják, lent a faluból a sima, félelmetes sziklafalakat, a fúrók okozta apró kis porfelhőket, látják a hegyoldalban mozgó „apró” gépmonstrumokat s ez a látvány úgy csalogatja őket, mint kőbányász apáikat, nagyapáikat. Romantika? Lehet, hogy az is van- benne. De végül is <—, nem mindegy? Rab Ferenc A magyar nép vállalja az átmenőt! nehézségeket, mint ahogyan vállalja az állandó nehézségeket, a lakásgondot és más egyéb számos problémáját. Erre különösen nagy bizonyságot szolgáltatott a világrekord-számba illő árvíz- veszély, amit néhány héttel ezelőtt sikerült elhárítani. Az újságokból köztudott, hogy körülbelül az utolsó száz év legnagyobb és leghosszabban tartó árvízveszélyével kellett szembeszállni a magyar népnek és elsősorban azoknak, akik közvetlenül az árvízveszély leküzdésének első frontján küzdöttek. Köztudott, hogy ezt a veszélyt leküzdöttük. Ezzel a veszéllyel szemben sikeresen tudtuk felvenni a küzdelmet. Jól tudjuk, hogy amennyiben nem sikerül a veszélyt Mohács térségében elhárítani, azt jelentette volna. hogy a város kétharmada víz alá kerül. Ugyanez volt a helyzet a többi súlyosan veszélyeztetett területen is. Ha van igazi hősköltemény, amely' kitartásról, bátorságról szól, akkor ezt a mostani árvízről meg lehet írni. Engedjék meg, hogy felhasználjam ezt az ünnepi gyűlést, hogy a párt Központi Bizottsága, a Forradalmi Munkás- paraszt Kormány és külön Kádár elvtárs nevében a legteljesebb elismerésünket, köszönetünket fejezzem ki mindazok nak, akik az árvízveszély első frontján küzdve, állhatatosan, bátran helytálltak és győztek. A másik amiről említést kell tenni, az a technika, amit a munkás-paraszt kormány az árvízveszély első vonalában küzdők rendelkezésére bocsátott. Ezt észrevette az egész város közönsége, de észrevették olyanok, akik nem voltak az árvízveszély közelében, de erre vitt az útjuk, közeli kapcsolatba kerültek az árvíz ellen harcolókkal. Köztük számos ellenségünk járt itt, akik közül nem kevesen azért jöttek, hogy tanúi legyenek az új mohácsi vész bekövetkezésének, ha átszakad a gát. De a gát nem szakadt át! Láthatta mindenki, hogy a fő, a legfőbb tényező, az ember mellett ott volt a technika. A gépek és egyéb eszközök, amelyeket a párt, a kormány bo- ccátott az árvíz ellen küzdők rendelkezésére. Ezen túl pedig világosan, tapinthatóan, kézzel foghatóan bizonyosodott, mit értünk el a technika fejlődésében az elmúlt két évtized alatt. Bizonyította, hogy a magyar ipar, a munkásosztály, a technika, értelmiség mire képes. Az ember és a technika diadalt aratott az árvízveszéllyel szemben. Jó példa az ország és világ számára, a magyar nép számára, ugyanakkor figyelmeztető ellenségeink számára. Az árvíz ohozia húr oh ni a nemzet összefogása pótolni fogja Az árvízveszéllyel kapcsolatban szükséges olyan problémáról is beszélni, — mint hogy ezen már túl vagyunk, — hová is tegyük azt az anyagi kiesést, amit az árvíz okozott. Köztudott, hogy egészében körülbelül másfél milliárd forint kárral lehet számolni. Ezzel a másfél milliárdos áldozattal sok tízmilliárdos kárt hárítottunk el. Ilyen kis országban, mint Magyarország, ez komoly kár, mint hogy komoly kárt jelentett a száj- és körömfájással kapcsolatos kiesés, mint a tavalyi pocok- kár és más egyebek, amelyek természeti csapásként rárnk- jöttek. Ezeket nem lehet félvállról kezelni, ezek komolyak, figyelmet érdemelnek, kormánygondok Az árvíz ellesni küzdelem bebizonyította, hogy ha helyt kell állni, számítani lehet az ország minden lakosára. Ahogyan leküzdöttük az árvíz közvetlen veszélyét, ugyanúgy be tudjuk pótolni az árvíz elleni védekezés és a közvetlen árvíz okozta súlyos károkat is. A gáton tanúsított hősies munka magával ragadta a magyar népet, nagy munkalendületet, nagy kezdeményező készséget váltott ki. Vagyis itt van a garancia, a biztosíték arra, hogy az év végére bepótoljuk és be is pótolhatjuk az elmaradást. Éves tervünket úgy teljesítjük, mintha az árvíz és a többi természeti csapás meg sem történt volna. Az árvíz- veszély leküzdését, a front első vonalában harcoló hősies magatartást jeladásnak, példaképnek tekinthetjük. A nemzetközi kérdések közül azt az egyetlen kérdést szeretném érinteni, ami jelenleg Magyarországon és azt mondhatni az egész világon legjobban érdekli az embereket. A vietnami események tőlünk ugyan jónéhány kilométerre játszódnak le. de a magyar dolgozó nép legnagyobb rokonszenvvel. testvéri együttérzéssel figyeli azt. ami Vietnamban történik ás ennek megfelelően fogadja a Vietnamból érkező híreket. Azon az állásponton vagyunk, hogy minden támogatást, politikait, erkölcsit, anyagit. katonait megadunk a szabadságáért küzdő hős vietnami népnek. Jószomszédi viszony Jugoszlávia ml Röviden szeretnék foglalkozni a Magyar Népköztársaság és a Jugoszláv Szövetségi Köztársaság kapcsolatával. Köztudott mindenki előtt és ünnepi alkalmakkor különösen jó szívvel beszélünk arról, hogy a jugoszláv—magyar kapcsolatok hogyan alakulnak állami, társadalmi és pártvonalon egyaránt. A jugoszláv—magyar gazda'*«* együttműködés szinte viharos iramban halad előre, beleértve a termelési együttműködési kapcsolatokat is. Jelenleg a jugoszláv testvéri néppel gyorsuló ütemben áll helyre az az egységünk és jószomszédi, baráti, testvéri viszonyunk. amely a két nagy történelmi múltra visz- szatekintő nép számára elengedhetetlenül szükséges. öröm az is számunkra, hogy az együttműködés, barát?®® és testvériség útját erősítik a párt és állami vezetők, a diplomaták, gazdasági, külkereskedelmi vezetők, a kultúra munkásai, a néptömegek is. örülünk, hogy Magyarországról tömegesen utaznak Jugoszláviába és Jugoszláviából Magyarországra. Jó alkalom volt erre a szegedi szabadtéri játékok. Meggyorsítja a közeledést a nemrég megkötött kishatár- forgalmi egyezmény. Az alkotmány évfordulójának előestéjén rendezett ünnepi gyűlés alkalmával megragadom, hogy az itt jelenlevőknek és jelenlevőkön keresztül Mohács város és a mohácsi járás összes dolgozóinak átadjam pártunk és kormányunk. Kádár elvtárs legjobb kívánságait, szívélyes baráti üdvözletét, elismerését es köszönetét. A nagy tetszéssel fogadott, beszéd után a mohácsi Uj Barázda Tsz két nődolgozója ai új búzából sütött kenyeret adott át ajándékul Komócsin Zoltán elvtársnak. Az Intema- cionálé elhangzása után művészi műsor következett, amelyben fellépett a Bartók Béla Művelődési Otthon szimfonikus zenekara, népitánc- csoportja, irodalmi szinpada, valamint egy népdalénekes. Új színfolt Pécs közlekedésében A A 12. sz. Autóközlekedési Vállalat nyitott panorámaautóbuszt készített, hogy ezzel lehetőséget nyújtson a Mecsek, a táj és a város szépségeinek megtekintésére. A panoráma-buszt egy 500 000 kilométert futott Ikarusz 31-es autóbuszból alakították át a vállalat dolgozói. Az autóbuszt a Kossuth téri indítóállomáson — a felajánláshoz képest — augusztus 20án adják át az utazóközönség rendelkezésére. Az autóbusz a Dömörkapu vonalán közlekedik amennyiben a városnéző sétákra csoportok igénylik, a ’’áros belterületén különjárati célokra is rendelkezésre bocsátják. A különjárati igényeket a Kossuth téri indítóállomáson kell bejelenteni. Foto: Csik Fér ette
