Dunántúli Napló, 1965. július (22. évfolyam, 153-179. szám)
1965-07-15 / 165. szám
IC*' TTÍLItTS 15. napló 3 Árvíz után a mohácsi gyárakban Csak az emeleten doboztak - Körülfalazott gyárkémény Mindenütt rend és fegyelem — Az anyagi kár mértéke elenyésző A Tímár utcában két üzem van egymás mellett: a Selyemszövőgyár és a TEMA- FORG. Az utca képe még ma is árvízi. A gyárak felőli oldalon víztócsák, iszapos lerakódások, homokzsákok. A magasabb oldalon viszont alkotó munka folyik: a halászati szövetkezet tagjai a nagy hálókat készítik elő. A halászok is panaszkodnak — Egy kis halacskát beleteszek egy pohárba, azt csukott szemmel egyszeri markolással kiveszem. De most ez a halacska egy nagy lavórban volt, négy-öt markolással se került a kézbe. így voltunk mi is a megáradt folyóval. De hogyan voltak a gyárak munkásai, amikor a víz szintje magasra emelkedett? seeyemszövOgyAr Szűcs főmérnök mondja: — A városi tanács június 17-én este leállíttatta a gyárat és a férfiak a gátakra mentek. 18-án este újra indultunk, ennyi volt az összes kiesésünk az árvíz idején. — A víz nem tört be a gyárba? — Csak az udvart öntötte el, de azt is csak azért, mert a szennyvízcsatornákat lezártuk. A Duna szintje egyébként a földszinti munkatermek padozatával volt egyszintben. A kazán füstjáratát is elzárta a felszivárgó víz, de sikerült egy lokomobil-kéményt szereznünk és megfordítottuk a füstjáratot. — Milyen termeléskiesés vagy kár keletkezett? — Az említett leállás miatt 10 000 négyzetméter áruval termeltünk kevesebbet, ha ezt is kárnak nevezzük, akkor 126 000 forint. Ettől függetlenül a tervfeladatainknak eleget tettünk. Az első negyedéves tervet 104.3 százalékra, a második negyedévet pedig 100,8 százalékra teljesítettük. — Hiányzások? — A kitelepítések idején sok dolgozónk maradt távol néhány napig, most meg a visszatelepítések jelentenek ugyanilyen mértékű kiesést. A munkások egyébként nem estek pánikba, nyugodtan dolgoztak.— Nincs is kár az épületben? — Nincs. TEMAFORG A gyár udvarára még „benéz a Duna”, a falak alja iszapos, a bejárat körül homokzsákok vizet vesznek körül, de néhány méterrel arrébb az üres zsákokat száro- gatják. A kép már az ütközet utáni helyzetet mutatja. Keller Gyula műszaki vezető szabályos árvízi naplót vezetett és vezet még ma is. Abból idézünk: „Június 10. Több helyen, de főleg a pincékben, a pincei raktárakban, a ventillátorok és a villamosmotorok aknáiba beszivárgott, i a talajvíz. Ahogyan a Duna : emelkedett, ezek a felszivárgó vizek is növekedtek.” — Június 14-én a termelő gépekkel le kellett állnunk. — Csak az alagsorban volt víz? ^ — Később, június 15-én már a nyújtóüzem padlószintjét is elöntötte 15—20 centiméter magasan. Ekkor kiürítettük a gyár földszinti helyiségeit, csak az emeleteken dolgoztak. — Hogyan védekeztek? — Homokzsákokkal emeltünk gátat a víz elé. Segített a honvédség is. A termelés sajnos még ma is áll, csak az emeleti részeken dolgoznak. I}e résztvettünk az általános védelmi munkákban is, naponta átlag 35 dolgozónk segített a gátakon. — Mikor indulhatnak teljes ütemben? — Jelenleg leltározunk és a vízből kimentett 30—35 villanymotort javítjuk. Lassan visszatér a rendes üzemmenet, de amíg a Duna szintje a 800 centiméter alá nem apad, addig nem indulhatunk, mert a mélyebb részeken levő víz csak azután tud visz- szafolyni. — Mekkora a káruk? — Még nem tudjuk. Egy egész havi termelés elveszett, de az épületeket majd csak ezután vizsgáljuk meg. i-Es szAivrO téglagyár — A kilátások? — Ha az ősz enyhe lesz, talán sikerül az éves tervet teljesíteni. FAROSTLEMEZGYÁR Benéztem az ártéren levő MEGYEVILL telepére. A víz már visszahúzódott, de az épületeknél senkit sem találtam. El kellene takarítani az iszapot, és akár dolgozhatnának is, de hogy miért nem őrzi valaki a telepet, azt nem tudom. Csak úgy szabadjára hagyni mindeijt, mégsem volna szabad. A téglagyár agyagbányája teljesen víz alatt áll. Ettől függetlenül rendes munkatempó folyik az üzemben. Szeme- lácz József üzemvezető tájékoztat. — A víz nem zavart meg bennünket, mert jó előre számítottunk a veszélyre és a kemencék huzatcsatomáinál védőfalakat építettünk, majd a falakat homokzsákokkal vettük körül. Az átszivárgás ellen szivattyúzással védekeztünk. A bánya viszont 80 százalékban víz alá került, körülbelül 50 000 köbméter vizet kell kiszivattyúzni, hogy rendesen termelni tudjunk.- Az égetést semmi sem zavarta ezek szerint? — Sajnos, igen. A kemencék padozata átnedvesedett és ez mintegy 30 százalékos visz- szaesést jelentett. A nyersgyártás is csökkent, sokan voltak az árvízi védelemnél. A múlt hónapban 3190 munkaóra, de júliusban is naponta nyolc ember volt a gátaknák. — A féléves tervet hogyan sikerült teljesíteni? — A nyersgyártást 94 százalékra, az égetett téglát pedig 83 százalékra teljesítettük. Nem kimondottan az árvíz zavart bennünket, hanem a nagy I esőzések még jobban visszave- ' tették a termelést. A Farostlemezgyár olyan magasan fekszik, hogy a dunai áradás egyáltalán nem zavarta őket. Dr. Amrik László főmérnök a következőket mondta: — A gyár nép' ízben állt le az árvízveszély idején, s ekkor a férfiak a gátakon dolgoztak. Egyébként naponta 36 munkásunk állandóan az árvízvédelmi szervek rendelkezésére állt és ott dolgozott. — A négy műszakon kívül volt-e valami közvetlen vagy közvetett akadályuk? — A kikötőnknél lehet esetleg probléma, de azt jelenleg nem tudjuk megállapítani. Ha az apadás a megfelelő szintre érkezik, akkor búvárokkal megvizsgáltatjuk a rézsüt. — A nyersanyagutánpótlás valószínű szünetelt az áradás idején. — Igen. Sőt, a fűzfát szállító erdőgazdaságok sem tudtak termelni, hiszen területük víz alá került. Ezt esetleg majd később érezzük, de a főhatóságunk olyan intézkedést tett, hogy a fűzfa igényünket más forrásokból elégítsék ki, hogy ne történjen fennakadás. — Az éves terv teljesítését megzavarta a dunai árvíz? — Az a négy műszak kiesése érintette a tervet, de úgy, hogy a már megszerzett 220 köbméteres túlteljesítésünk 160-ra csökkent. így tehát bízunk a túlteljesítésben, de annak a mértéke valamivel kisebb lesz. A gyárban ma rendes munka folyik, az előre beütemezett évi karbantartást végzik a TMK dolgozói, amellyel a napokban végeznek. Megnyugtató, hogy a mohácsi gyárakban az árvízveszély idején is a legteljesebb nyugalom és fegyelem uralkodott, a gyárak munkásai segítséget nyújtottak az árvízvédelmi szerveknek és azzal egyidőben a gyári termelést sem csökkentették, védték a gyárukat és védték a városukat. A termelés során történt kiesések — kivéve a TEMAFORG telepét — nem jelentősek és az anyagi kár is elenyésző. Gazdagh István Neonszerelő — Szokolai felv. — Fiatalok segítsége az aratásban A szederkényi KlSZ-alap- szervezet tagjai elhatároztak, hogy a vállalt társadalmi mun kájuknak egy részét a helyi termelőszövetkezetben végzik akkor, amikor arra a legnagyobb szükség van. A szövetkezetben megkezdődött az árpa aratása, s a fiatalok az elmúlt hét folyamán — szombaton délután és vasárnap délelőtt — segítettek a betakarításban. Szombaton tizenketten, vasárnap pedig harminchatan vettek részt az árpa aratásában. A KISZ- alapszervezet tagjai a két napon összesen 324 óra társadalmi munkát végeztek, amelyért a termelőszövetkezet vezetősége elismerését és dicséretét fejezte ki a fiataloknak. Rz árvízkárok helyreállításáért: A lakosság anyagi erejéhez mérlen segít A pécsváradi járásban az elmúlt héten indult a gyűjtés. A községi tanácsok a tömegszervezetek bevonásával kezdték meg a munkát, s általános az a tapasztalat, hogy a lakosság mindenütt nagy megértéssel, segfteniakarással támogatja ezt az akciót. A Garázdaságért a bíráság előtt R. József, a Mohácsi I. sz. Téglagyár fiatalkorú segédmunkása 1963-ban köny- nyű, illetve súlyos testi sértés miatt már állt a bíróság előtt. Javítóintézeti nevelésre ítélték. Az intézeti nevelés nem fogott rajta. Május 12-én délután befejezte a munkát, a közeli italboltban égy korsó sört ivott. Este ismerősével visszatért az italboltba — jmnot, pálinkát, bort ittak. Ittasan indultak a gyár kultúrtermébe tv-t nézni. R. József itt találkozott Kothgasszer Antallal, akivel még 1963- ban együtt követték el bűncselekményüket s együtt voltak az Aszódi Állami Fiú nevelő Intézetben. R. József régi társát is megtámadta, ököllel az arcába ütött, majd ismerősével tovább indult. Utukat a mohácsi szőlőhegy felé vették, ahonsan kerékpárral és gyalogosan már jöttek a farostlemezgyári munkások az éjszakai műszakra. R. József megszólította néhá- nyukat, provokatív magatartást tanúsított. Műszakra igyekezett Rózsafi Sándor mohácsi lakos is. R. József őt is megszólította, Rózsafi odament hozzá, azt hitte, hogy tüzet akar kérni. A „fenegyerek” azonban minden ok nélkül Rózsafi arcába vágott, majd amikor az a földre esett, az arcába rúgott. Rózsafi Sándor a támadás következtében 8 napon túl gyógyuló sérülést szenvedett. A garázda fiatalembert a rendőrség elfogta. A pécsi járásbíróság a napokban tárgyalta bűnügyét és a garázdálkodót súlyos testi sértés bűntettéért 2 évi szabadság- vesztésre ítélte. gyűjtést eddig tíz községben fejezték be, mindenütt a kiadott bélyegek másfélszeresét, í sőt több helyen kétszeresét > adták el. A járásban eddig > 64 ezer forint jött össze. A í községek közül a legkiemel- < kedőbb eredményt az erzsé- í beti közös körzeti tanácshoz) tartozó, 295 lakosú Szellő) községben érték el, ahol a tsz- tagok 2660 forintot fizettek j be. Hasonlóan szép eredmény- < nyel zárult a gyűjtés Szebény- í ben, ahol 4745 forintot gyűj-j töttek össze. Az egyéni hozzájárulásnak j is sok szép példája van. Püspöklakon Szőcs Lajos i tsz-öregségi járadékos 1000 ío- < rintot ajánlott fel a károk í helyreállítása érdekében. Fel- j ajánlását azzal indokolta, hogy őt már érte árvíz, tudja, mit j jelent kenyér és fedél nélkül maradni. Százforintos hozzájárulás szinte minden faluban előfordul. A Görösgali Állami Gazdaság szocialista brigád- < ban dolgozó munkásai fizeté- \ sük 3 százalékát ajánlották fel, emellett azonban még egy külön műszakot is szerveznek j a nagy munkakampányra j való tekintettel. A tettek indítéka M ár szelídebben hömpölyög a víz. Ágakat, bokrokat, deszkákat visz a hátán, deréknyi vastag fákat sodor a parthoz. Az üres térségen képkocsik, dömperek, földgyaluk, vontatók, lánctalpasok parkolnak, egy részük már elindult hazafelé. A Duna vízszintje Mohácsnál alatta van az 1954-es tetőzésnek. Most már nyugodtan állíthatjuk: az elemi erővel vívott több mint száznapos küzdelemben az ember győ zedelmeskedett. Az egy akarattal, eav szívvel küzdő katonák és civilek seregéről megkapó történeteket, a hely! állás epizódjainak egész sorát idézhetnénk. írók. költők kötelessége, hogy megénekeljék a katonák, sofőrök mérnökök, orvosok, funkcionáriusok az egész ország összefogásának nagyszerű példáit. De most nem feladatunk a részletek boncolgatása hanem mintegy összegezése: a tettek indítékának mérlegre tétele a célunk. Az ország felszabadulás utáni történetében gyakran idéztük és idézzük is. milyen messziről indultunk el és hova jutottunk 1945 óta. Leginkább a gazdaság fejlődésének tényeivel igazoljuk a szocialista társadalom maga- sabbrendűségét. Az emberi viszonyok, érzelmek változása sokszor csak nagy ünnepek alkalmából kapják meg méltó helyüket. A gondolkodás átformálódása természetesein lassúbb folyamat, mint a gazdaságé, legtöbbször apró momentumokból tevődik össze; ellentmondással teld, göröngyös az út, kitérők, buktatók tarkítják. De mindenki elindul valahonnan és törvényszerűen egy magasabb fokra jut el. Az ember, miközben átalakítja a gazdasági életet, a társadalmi rendet, új kultúrát teremt, lépésről lépésre levetkőzi a múlt nézeteit, önmaga is formálódik, átalakul, a korábban tíz. vagy százezrek eszméi, erkölcsi normái fokozatosan a sajátjai lesznek. Húsz éves fejlődésünknek éppen az a legszembetűnőbb vonása: a társadalom megváltoztatása közepette az emberi viszonyoknak ez a törvényszerű átalakulása elősegítette a szocialista tudat erősödését. Annak a folyamatnak voltunk és vagyunk tanúi, amelynek eredményeként a szocialista tudat jellemző lesz a dolgozók többségére. Ennek meggyőző bizonyítéka az, hogy a dolgozók nagy része ma már nemcsak magáénak vallja a szocializmus építése, a párt politikája céljait, hanem tettekben megnyilvánuló felelősséget is érez azok mind teljesebb megvalósításáért, védelméért. Felelősség a társadalom, a szocializmus ügyéért. — Mennyi minden foglaltatik ebben! A mai kor emberének hitvallása az egyetlen igazságos rend mellett; a szocializmus építése célkitűzéseinek tudatos vállalása, igenlése; e célok másokkal történő megértetése és elfogadtatása; a hétköznapok sodrában sokszor hősiességnek is beillő tettek. Az ár ellen összefogott egységes akarat csak egyik, kétségkívül a legnagyobb tanúságtétel a szocializmus ügyéhez való ragaszkodásnak, de bárhol járunk, üzemekben, intézményekben, termelőszövetkezetekben, ezrével találkozni emberekkel akik helytállnak, tudásuk legjavát nyújtják a munkában, a közéletben. Bátran vallják: számukra a szocializmus az egyetlen életforma. Szenvedélyesen bírálnak,- vitatkoznak, mindig jobbat akarva keresik a leghelyesebb, legcélravezetőbb megoldásokat. A felelősség vállalása számukra nyugtalansággal teli napokat jelentenek, olykor álmatlan, pihenésnek szánt órákat, szórakozásból ellopott perceket, amikor az az izgató kérdés foglalkoztatja őket: miként kellene hasznosabban, jobban munkálkodni a közért? Van-e annál felemelőbb kép, amikor az emberek örömben és bajban egyaránt felülemelkednek önön magukon és akaratuk, tetteik a legszélesebb, a legnemesebb értelemben kiterjeszkedik a közösségi érdekig? leányén messziről jutottunk el ide! Az építőmiunka ” lendületében jó lenne egy kicsit gyakrabban megállni, felmérni ezeket a változásokat, elsősorban tanulságai miatt. Kár lenije tagadni: sokan még most teszik meg az út nagyobbik felét. Bizalommal, tisztelettel és nagy türelemmel kell segíteni őket az úton tovább. Nincsenek örök emberi tulajdonságok, megváltoztathatatlan nézetek, amelyeket nem lehet leküzdeni. Az elmaradottabb emberek, akikben erősebben élnek a múlt maradványai, a kezdetben csak annyiban érzik sajátjuknak a párt politikáját, amennyiben az egészen közvetlenül elősegíti egyéni érdekeiket, felelősségtudatuk is csak a saját és családjuk boldogulásáig ér el. A szocializmus kiteljesedésével ismeretlen összefüggések tárulnak fel. Minél tevékenyebben dolgoznak a munkahelyen, részt vesznek a közéleti tevékenységben, annál inkább kitágulnak a határok, az önzést a közösségért végzett önzetlen munka váltja fel. Tegyük fel a kérdést: figyelembe vesszük-e munkánkban mindig ezt a fejlődési folyamatot? Teremtünk-e olyan közszellemet, amely serkenti a felelősségtudat kialakulását és további erősödését? Építünk-e eléggé a dolgozók felelősségtudatára, támaszkodunk-e rájuk, amikor nagy és kis dolgokban dönteni kell? Olyan kérdések ezek. amelyeket elsősorban a vezető tisztségekben dolgozóknak kell önmagukban feltenni. A vezetők alakíthatnak ki olyan légkört, amelyben kiteljesednek az egyéni törekvések, célok, meghallgatásra találnak a vélemények, javaslatok, egy áradatba terelődik a kollektíva tevékenysége. Ma még gyakran hallani ellenkező példákat: a termelési tanácskozásokon elhangzott javaslatok nem valósulnak meg, a munkások keveset tudnak a gyár egészének gondjairól, feladatiról. Ezek a jelenségek a felelősséget leszűkítik a munkapadra. Kétségtelenül az a legfontosabb, hogy mindenki elsősorban saját kötelességének tegyen eleget maradéktalanul, azonban a felelősségnek munkapadra, íróasztalra való leegyszerűsítése az önzést, a belenyugvást erősíti. Sokkal szélesebb értelmet kap ez a fogalom, ha megértjük, hogy a demokratikus centralizmus az egyszemélyi vezetés és a kollektíva alkotó kezdeményezésének, véleményének és ellenőrzésének egységét jelenti. Ha a javaslattevők foganatját látják az okos szónak, akkor maguk is felelősséget éreznek annak sorsáért, dolgoznak megvalósításáért. A gazda szemével nézik a gyárat, nem tűrik el a hibákat, tevékenységük eggyéforr a vezetés elgondolásaival — a gazda felelősségérzete alakul ki bennük. Erről az erőről soha nem mondhatunk le, sőt fokozottabban a szocialista építés szolgálatába kell állítani. A tettek indítéka: a dolgozók szocialista fele- ” lősségtudata a haza ügyéért. Nemcsak az ár ellen küzdők erejét sokszorozta meg. hanem jelen volt és megtalálhatjuk mindig az építőmunka bármely területén. Építsünk erre a felelősségvállalásra, fejir-<= ük. erősítsük, mert meggyorsítja a szocializmus építését. Bocz József *
