Dunántúli Napló, 1965. július (22. évfolyam, 153-179. szám)
1965-07-13 / 163. szám
JŰLTÜS 13. napló 3 Üj utak a magánerőből történő lakásépítkezéseknél Egyre több a társasház — Erélyes intézkedésekre van szükség a telekspekuláció ellen 1961-ben 710, 1962-ben 850, 1963- ban 802, 1964-ben pedig 892 lakás épült fel magánerőből városunkban és megyénkben. 1965 első félévéig csaknem 600 ilyen lakásra kértek az OTP-től hitelt. A magánerős építkezések révén az 1955—1964 között eltelt tíz évben 5645 lakással gyarapodott Baranya és Pécs. A FORDULAT JELEI Bíztató perspektívát jelent az a tény is, hogy növekszik a társas- és csökken a családi házak aránya. Jellemző, hogy amig 1961-ben mindösz- sze két társasházat építettek magánerőből városunkban ösz- szesen 16 lakással, addig 1964- ben már 11 társasházat adtak át Pécsett 132 lakással. Ez a magánerőből történő pécsi építkezések 34 százalékával volt egyenlő. Társasházat építettek ezenkívül Szentlőrincen és Mohácson is. Bár a 34 százalék még nem nagy rész, valamit mégiscsak jelez. A városi ember kezdi megérteni, hogy a kertes családi ház a huszadik század második felében tömegméretekben nem építhető, s olyan illúzió, amely nem követhető. Eljutottunk oda, hogy a többségnél már nincs szükség hosz- szú, kínos-keserves rábeszélésre ahhoz, hogy a táreasházra szavazzanak. Ebben persze közrejátszik az OTP, illetve állam ösztönző politikája is. A társasházak építői ugyanis nagyobb kölcsönt kapnak. Amíg a családi házhoz ragaszkodó városi lakosoknak 68 ezer forint hitelt folyósítanak átlagosan, a társasházak építőinak a maximális 120 ezer forintot is kiutalhatják. TÉGLAHIANY Az OTP 1961-ben 35 millió, 1964- ben pedig már több mint 60 millió forint kölcsönt adott azok számára, akik magánerőből építkeznek. Szinte minden kérelmező hitelt kapott, a köl- csönhiány tehát sehol sem aka dályozta az építkezéseket. Kissé nehezebb a dolgunk az építőanyagokkal. Szinte minden évben hiány van vala miből. Tavaly a cementből, az idén pedig a téglából. A Ba- ranya-Tolna megyei Téglaipari Vállalat 4 millió téglával tartozik a TÜZÉP-nek. Ez a mennyiség körülbelül 200 la-5 kás felépítésére elegendő. Ebből 1,2 millió a téglagyárakban áll, gépkocsi hiányában azonban nem tudják elszállítani. (Reméljük, az árvíz elmúlásával javulni fog a helyzet!) A többi 2,8 millió elkészült ugyan, de az általános téglahiány miatt az ország más részébe kellett küldeniök. A vállalat most, a harmadik negyedévben szeretné pótolni ezt a hiányt. Az elmúlt években a telkekkel sem volt nagyobb baj. Falun a telekhiány egyelőre nem okoz komolyabb problémát, Pécrett pedig ezidáig találtak olyan telkeket, amelyek köz- művesítve voltak, illetve aránylag kis költséggel köz- művesíthetők. Most már azon- ban — a foghíjaktól eltekintve — végképp kifogytunk az ilyen telkekből. A jövőben tehát szaporodni fognak a gondjaink. AZ ÉLET KÖVETELI Mivel a magánerőből történő építkezések aránya a következő években növekedni fog, s az ilymódon felépülő lakások száma Pécsett meghaladja az évi ötszázat, intenzív kutatások indultak meg beépítésre alkalmas területek után. A Pécs városi Tanács és a Pécsi Tervező Vállalat egyaránt arra a következtetésre jutott, hogy erre a célra a Magaslati úttól északra fekvő területek ígérkeznek a legalkalmasabbaknak. A területet keleten a tettyei vízmű, nyu! gáton pedig az Aranyhegyi út környéke határolja. Ezen a tájon többnyire szőlők találhatók. Amig az építkezés híre ki nem szivárgott, egy négyszögölnyi terület ára 150 forint körül mozgott. Az építkezés hírére ellenben tüneményes gyorsasággal 300 forintra szökött fel, s azóta is makacsul tartja magát. Már utaltunk arra, hogy ezen a területen sem vízvezeték, sem csatornázás,- sem pedig megfelelő villanyhálózat nincs. Építkezés előtt tehát a területet közművesíteni kell. A közművesítési költségek Erdélyi Albert, a városi tanács építési és közlekedési osztálya főmérnökének becslése szerint 30—35 millió forint összegre rúgnak majd. Ennyi pénzt a városi tanács nem tud kifizetni. Viszont a lakók sem bírják. Ezért nem marad más, mint megosztozni az összegen. A költségek egy részét magára vállalja a tanács, a másik részét azonban az építtetőknek kell kifizetniök. Tekintve, hogy a közművesítés egyénként is drágítja az építkezést, a 300 forintos telekár irreálisan magas összegnek bizonyul, s létében fenyegeti az egész elképzelést. Ezért nincs más választás, mint módosítani a jelenlegi gyakorlaton. Olyan megoldást kell találni, amely törvényes, az ottani szőlősgazdák számára is . elfogadható, egyben alkalmas arra, hogy letörjön mindenféle tele'kspekulációt, s elejét vegye annak, hogy egyesek busás haszonra tegyenek szert csak azért, mert szőlejük beépítésre váró területen fekszik. KOORDINÁCIÓS SZERVET! hogy nincs más választás. Egy kislétszámú, de hatékony intézményt kell létrehozni. ÜJ HÁZTÍPUSOK A tetemes közművesítési költségek még több fontos, gyakorlati következtetéshez juttatták el a Városi Tanácsot, a Tervező Vállalatot, az ÖTP-t és minden olyan szervet, vállalatot, amely az építkezések előkészítésében, lebonyolításában közrejátszik. íme néhány: 1. A magas közművesítési költség miatt családi házakat nem, vagy pedig csak egészen korlátozott számban lehet építeni a szóbanforgó területen. A családi házas beépítési módot sem a tanács, sem pedig a lakók nem tudnák megfizetni. 2. A közművesítési és egyéb költségeket csak akkor tudják minimálisra redukálni, az új városrészt csak akkor lehet városképi szempontból elfogadhatóvá ten ni, ha a tervezésben és kivitelezésben szigorú, egy kézben összefogott koordináció érvényesül. 3. Ez a szigorú koordináció, továbbá az építkezések mérete azt kívánja, hogy a kivitelezést az állami vállalatok, illetve ktsz-ek vegyék a kezükbe. A régi módszerek — ismerősök, barátok tömege segít, — ákiket egy többé-kevésbé tapasztalt kőműves irányít — itt már nem, vagy csak kis mértékben, kiegészítő szereppel alkalmazhatók. Az állami építkezéseket a Tervező Vállalattól a Beruházási Bankig, a Beruházási Banktól az építőipari vállalatokig számos nagylétszámú intézmény, Vállalat fogja ösz- sze. A magánerőből történő építkezéseknek semmiféle ilyen szervük nincs. Foglalkozik velük a tanács, a tervező vállalatok, az OTP és mások, olyan intézmény azonban, amely az egész építkezést szer vezné, irányítaná és lebonyolítaná, nem található. Ez az állapot nem tartható tovább. Bár nem vagyunk hívei az irodák szaporításának, most mégis azt kell mondanunk. Az új városrész kialakítására egyébként már megtörténtek az előkészületek. A Pécsi Tervező Vállalatnál a közelmúltban megbeszélést tartottak ebben a tárgyban, s mintegy 30 tagú munkaközösséget alakítottak a tennivalók előkészítésére. lebonyolítására. A munkaközösséget később más vállalatok, intézmények képviselőinek bevonásával kibővítik. A közösség egyik tagja, Dénesi Ödön Ybl-díjas tervezőmérnök irányításával elkészítik a szóbanforgó terület elvi beépítési és közművesítési tervét és a többi terveket. Vázlatterveket készítenek a különböző lakóépület-típusokról, lehetőséget adva arra, hogy ki-ki a magának megfelelőt választhassa. Mi sem természetesebb, hogy az előkészületekben aktívan részt vesz a Városi Tanács és az OTP is. Az utóbbi egy mintatársasházat kíván építeni a Tettyei Vízmű szomszédságában. A mintaházat berendezik, s megnyitják az érdeklődők előtt. Magyar László Nagygyűlés és díszszemle Mohácsom Ünnepélyesen el búcsúztatták a dunai árvízvédelem lios katonáit Mohács városa, melyet több mint száz napig fenyegetett a Duna árja, vasárnap ünnepélyesen búcsúzott az árvízvédelem hőseitől: néphadseregünk bátor katonáitól. A város főtere, ahol néhány napja még az árvédelmi osztagok készenléti tehergépkocsijai álltak, zászlódíszt öltött erre az alkalomra. Itt sorakoztak fel a verőfényes vasárnap reggelen a mohácsi Duna-szakasz védelmében részt vett katonai egységek és a munkában használt egyes technikai eszközeik, gépjárműveik. A mohácsiak ezrei vették körül a hatalmas teret, hogy a városból való végleges elvonulásuk előtt még egyszer találkozzanak a honvédekkel. Pontosan kilenc órakor kürtszó harsant, s a díszszemle parancsnoka. Kovács István alezredes jelntést tett a térre érkező Marties Pál vezérőrnagy hadseregparancsnok-he- lyettesneik, aki köszöntötte a katonákat és megszemlélte a felsorakozott egységeket. Ezután megkezdődött az árvíz- védelemben részt vett honvédek tiszteletére rendezett ünnepi nagygyűlés. A városi tanács székháza előtt felállított díszemelvényen ott voltak Navies János, az MSZMP Baranya megyei Bizottságának titkára, Baris István, a járási és Borsos János, a városi pártbizottság titkára, Takács JóJól sikerültek a villányi honvédelmi napok A Magyar Honvédelmi Sport- szövetség július 9-én, 10-én és 11-én jólsikerült honvédelmi napokat rendezett Villányban. Július 9-én a nagyközönség részére honvédelmi jellegű filmeket vetítettek a moziban, majd július 10-én este fáklyás felvonulást, továbbá tábortüzet, valamint tűzijátékot rendeztek a községben. Vasárnap, július 11-én, a pécsi úttörők zenekara zenés ébresztővel köszöntötte Villány lakosságát, majd utána harcászati verseny kezdődött. Ezen három község: Márok, Villány és Nagyharsány három MHS-alapszervezetének tagjai vettek részt. Az úttörők tájékozódási versenye után a villányi MHS-alapszervezet lőterén sor került a lövészverseny megrendezésére is. A lóverseny után a modellező klub tagjai repülőmodell- bemutatót, a motoros klub tagjai pedig motocross bemutató-versenyt tartottak. Este jólsikerült honvédelmi bált rendeztek. Ennek tiszta bevételét az árvízkárosultak megsegítésére fordítják. zsef, a járási és Pálkuti Keresztéit/, a városi tanács végrehajtó bizottságénak elnökei, Gombás Lukács, a Dél-dunántúli Vízügyi Igazgatóság vezetője, valamennyien egyúttal a területi árvízvédelmi bizottság tagjai, a magyar néphadsereg képviseletében pedig Marties Pál és Szabó József vezérőrnagyok. A Himnusz elhangzása után Mohács párt- és állami szervei, társadalmi szervezetei s a lakosság nevében Borsos János, a városi pártbizottság titkára köszöntötte a katonákat. Hangsúlyozta: az, hogy Mohács és a környék lakossága ezen a napon békén ünnepelhet és nem az árvíz pusztítását szenvedi, elsősorban a honvédeknek, az ő hősies helyt állásuknak, kitartásuknak köszönhető. A katonák korunk egyik legnagyobb békecsatáját vívták meg a Duna gátjain a rendkívül magas és tartós ár ellen. Néphadseregünk jól vizsgázott fegyelemből és helyt állásból, s a szocialista rendszer iránti ragaszkodásból és méltán vívta ki a lakosság szeretetét, tiszteletét. — Majd Kádár Jánosnak, az MSZMP Központi Bizottsága első titkárának személyes üdvözletét tolmácsolta. Ezután Marties Pál vezérőrnagy, hadseregparancsnok- helyettes szólt a katonákhoz, s köszönetét mondott a tiszteknek és a tiszthelyetteseknek, akikre a szervező munka nehéz féladaa hárult és a honvédeknek, akik az első vonalban — a Duna töltésein — éjt nappallá téve oltalmazták a gátakat, s ezzel a gátak mögött elterülő városokat, falvakat és mezőgazdasági területeket. Ilyen nagyarányú társadalmi összefogás csak a szocializmusban lehetséges, ahol a közösség érdeke a döntő. Kiemelte azt, hogy a közös küzdelem az ár ellen még szorosabbra fűzte a kapcsolatot a nép és a hadsereg között, s újra bebizonyosodott, hogy a szocialista haza békében és háborúban egyaránt számíthat a katonák áldozatkészségére. A mohácsi dolgozók részéről Agócs Béla, a Selyemgvár műszaki vezetője fejezte ki háláját a honvédeknek, a város és környékének megvédéséért. A katonák nevében: Bucsi Sándor tizedes köszöh$£| meg az elismerő szavakat, elbúcsúzott a város lakosságától, s azoktól a vízügyi és polgári dolgozóktól, akikkel együtt küzdöttek a gátakon. Majd átadta a városi pártbizottság titkárának a honvedek árvízvédelmi munkáiét megörökítő fényképalbumot. Az Intemacionálé hangjaival ért véget a nagygyűlés és kezdetét vette a katonai díszmenet. Délelőtt kilenckor ment el a 4402-es német csoporttal és amikor egy órakor visszajött, azt mondta, hogy visszatérő „bűnösökkel” találkozott. Igaz, gyakran előfordul, hogy külföldiek alkalomadtán visszajönnek Pécsre, de mégsem annyiszor, hogy ezt megjegyezni ne volna érdemes. Ezek a találkozások egyébként is kedvesek az idegenvezető számára. Mert amikor az első két percben azt méricskéli, hogyan foghatná meg a csoport „lelkét”, mert azonosulnia kell velük, ha azok kellemes élményekkel akarnak visszatérni ebből a városból hazájukba, és a harmadikban felismeri Karit Jénából, Ingridet Drezdából, vagy Jant Varsóból, máris úgy érzi, hogy könnyű dolga van. — Igen, mert az idegen- vezetőtől minden csoport mást vár. Mást kell adni egy termelőszövetkezeti csoportnak, megint mást egy egyetemi tanárokból álló társaságnak. S ha külföldiekről van szó, nekik egészen másként kell bemu- tani a várost. A külföldiek esetében például az ő történelmükhöz kötve mondom el a magyar történelmi eseményeket. Tudom, hogy az osztrákokat érdekli a pestisoszlop, a lengyelek szívéhez közel áll Báthory, és ha ezekkel szimpátiát tudok teremteni, máris nyert ügyem van. IDEQEN VEZETŐ Dr. Szalay Attila véletlenül lett idegenvezető. Mivel nem pécsi tüke, 1953-ban, amikor idekerült, újat jelentett neki a város, megnézett minden épületet. Olvasni kezdett a város történetéről, és amikor 1958- ban egy német csoport mellett több napon át tolmács- kodott, már mindent tudott róla, amire egy idegen kíváncsi lehet. Azóta szinte szünet nélkül végzi ezt a munkát, amely számára nem is munka, nem is szolgálat, hanem elsősorban és majdnem kizárólagosan — élmény, sőt, pihenés is, legmegfelelőbb kiegészítője annak a tevékenységnek, amit az Építőipari Vállalatnál végez. Valójában azonban igen-igen fárasztó az idegen- vezetés. Az idegenvezetőnek sok mindenre kell egyidő- ben figyelnie: a csoport hangulatára, saját előadására, az időjárásra, a vendégek fáradékonyságára, a jó időbeosztásra. S mindezt nem is a vezetői díjért, hiszen az a munkához képest, csak csekély figyelmesség. — Valami több kell ennél az idegenvezetéshez, mert valóban, a díjazás nem olyan, amiért vezetni érdemes. Legalább is annak a hetven pécsi embernek — aki ezzel foglalkozik — a döntő többsége nem a díjazásért csinálja.. Azt vallja, hogy az idegenvezetőnek csak a szépet és a jót szabad, láttatnia még akkor is, ha ő maga bosszankodik a gyakran tatarozott, mégis málladozó vakolatú épületek láttán, ha kultúrálatlan a vendéglátás valamelyik étteremben, ha .. i — Komoly hibának tartom, hogy a nagy kereslet miatt a vendéglátóipar kissé a hatóság képében tetszeleg. Kell egy egyágyas szoba? „Elvtárs, csak magának!” Pedig ez sosem lehet szívesség dolga, ez üzlet. A vendéglátóipar monopolisz- tikus helyzete nem jó az idegenforgalom számára, mert az idegenforgalom komplex dolog. Nemcsak tájat, műemlékeket, élményt kell nyújtani a vendégnek, hanem fedelet a feje fölé, gondoskodni róla, hogy ne menjen el innen éhesen. Mi egyedül sose fogunk valódi idegenforgalmat csinálni. Segítség kellene? Elsősorban a jó étkezés, a gyors kiszolgálás jelentené ezt Pécsett, Harkányban, Siklóson és mindenütt Baranyában. A külföldi vendégek és a pécsi idegenvezetők kapcsolatából ha ritkán is, de szép barátságok szövődnek. Alan Ryalls címén kívül még jónéhány külföldi barátjáét őrzi Szalay Att’la. Az angol camping szövetség főtitkára először kíván cs vendégként érkezett Pécsre. Másodszor már Szalay Attila barátjaként jött, azután itt töltötte a szilvesztert a családjával.- Ezekben a napokban pedig négyhetes pihenésre vá-ja Angliába — pécsi vendégeit. — Ebben a hivatásban az embernek mindig az a vágya, hogy minél több barátot szerezzen a városnak, a külföldiek esetében pedig az országnak. S ha sikerül, hál nagyon tud örülni neki. — Az angliai útra nagyon készülök. Eléggé jel bírom a nyelvet és biztosan sokat fogok látni. Egyébként legkedvesebb nyelvem az angol és ezéit külön örülök annak, hogy angol nyelvtudásomat négyhetes utunk alatt tovább tökéletesíthetem. Titkon az órájára pillant: már sehol sem kap ebédet. Neheztel miatta? Nem. Megszokta ezt. Talán akkor, amikor 89 vezetésével felállította 1962-ben az éves rekordot? Vagy később, amikor az új idegenvezetők kiképzésébe belefeledkezve észrevétlenül elmúltak az ebédidők? Nem is tudja már. S ha számot adhatna is erről, az már mit sem változtat azon a tényen, hogy az idegenvezetőnek, még akkor is helyt kell állnia, ha koplalásról van szó. II. M.
