Dunántúli Napló, 1965. július (22. évfolyam, 153-179. szám)

1965-07-01 / 153. szám

tW5. JÚLIUS L Estéről estére dzsessz tánc — hangulat napló 5 ők hárman hasonlóak ab­ban, hogy esténként megszó­laltatják hangszerüket. A tánc­zenekart, melyben játszanak, szereti a közönség. Ebben is hasonlóak. De mi a további azonosság és mi az eltérés abban, ahogyan hivatásukról, a dzsesszről, a tánczenéről és általában a zenéről gandolkod nak? — Erre voltunk kíván­csiak: ezért faggattuk az Olimpia-étterem tánczeneka­rának vezetőjét: Vér Érnőt, a Kazinczy-étteremben zon­gorázó dr. Tallián Frigyest, valamint Kovács Árpádot, aki együttesével idén a Rózsakert­ben játszik. Hogyan lesz valakiből fánczenész? Első kérdésünk: hogyan lesz valakiből tánczenész? Vér Ernő: Eredetileg köz- gazdasági egyetemet végeztem, az Erdőgazdaságnál kaptam állást. De a számok világánál jobban érdekelt a zene. Ezért tudtam hűtlen lenni eredeti­leg tanult foglalkozásomhoz, hogy most már hű maradjak, a zenéhez. Tallián dr.: A tanácson dol­gozom főállásban. De emellett esténként évek óta zongorá­zom a pécsi szórakozóhelye­ken. Szívesen teszem, de főál­lásomat nem hagyom ott. Kovács Árpád: Főhivatásom a tánczene művelése. Zene- művészeti szakiskolát végez­tem, szolfézs-fuvola szakot. A tánczenélés mellett Magyar- bolyban harmonikát tanítok, itthon szaxofont, zongorát. Kérdés: E tények mögött kutassunk mélyebben. Hol a forrás, a kiindulópont és mi­lyen a mához vezető út? Vér: Még a háború előtt ta­nultam zongorázni, de arra nem gondoltam, hogy egyszer ez lesz a főhivatásom. Már állásban voltam az Erdőgaz­daságnál, de emellett rend­szeresen zongoráztam. Majd tánczenekart szerveztem. Ta­lán még vannak, akik emlé­keznek a negyvenes évek vé­gén működő zenekaromra, a Bambi-együttesre. A kétféle hivatást azonban egyszerre gyakorolni hosszabb ideig le­hetetlen volt. Egy este „re­pülőzni” mentem a Nádor­étterem zenekarához. Megkér­dezték: nem volna-e kedvem ott maradni — végleg? Ott maradtam. Van ennek már több, mint tíz esztendeje. Az­óta egyedüli hivatásom a tánc­zene. Tallián dr.: Gyerekkorom­ban tanultam zongorázni, mert tanítottak. Eleinte kínlódtam a skálázásokkal. De később el­vittek hangversenyekre és én megszerettem a zenét. A jogi egyetemen zenekart szervez­tünk évfolyamtársaimmal, köz tűk Deák Tamással, aki ma közismert, népszerű kompo­nista és tánczenekarvezető. Egyetemi rendezvényeken sze­repeltünk, később hívni kezd­tek, nem mennék-e zongoráz­ni? Elmentem. Azóta is hol itt. hol ott zongorázom. Vég­leges foglalkozásomnak azon­ban a jogot tekintem. Ma is ilyen munkakörben dolgozom. Kovács: Gyerekkoromban sokát énekeltem. Nyolcéves­ként operaénekes akartam len­ni. A könnyűzene felé csak az érettségi után fordultam. Pé­csett a szakiskolában a ta­nárképzőt végeztem, közben — egy kis mellékesként — ze­néltem. 1960-ban alakítottam önálló zenekart. Nyaranta a Balaton mellett játszottunk. Most ezt tekintem fő hivatá­somnak. A XX. század zenéje Kérdés: A tánczene műve­lése mellett szeretik-e a ko­moly zenét és kiknek a mű­veit? Vér: Elsősorban Bachot sze­retem és a klasszikusokat. Az­tán Bartókot, Hindemithet, Prokofjevet, tehát a modeme­ket. hiszen műveik a dzsessz- hez közel állnak és belőlük m! is szívesen táplálkozunk. Tallián dr.: Számomra is elsősorban a klasszikusok: Bach, Haydn, Mozart, Beetho­ven művészete a legkedve­sebb. A romantikusok már távolabb állnak tőlem, pedig a tánczene is tele van ro­mantikával. Ennek ellenére a klasszikusok mellett teszem le a voksot, és persze a mo­demek mellett, mert ők vise­lik magukon a XX. század je­gyeit. Kovács: Természetesen na­gyon szeretem a komoly ze­nét. Talán közelebb is áll hozzám, mint a tánczene. El­sősorban Beethovent említem, a romantikusokból már ki­nőttem. És nagyon szeretem Bartókot, valamint a modem kamaradzsesszt. Kérdés: El is jutottunk a lényeghez: mi a véleményük a dzsesszről? Vér: A dzsessz a XX. szá­zad könnyűzenéjében messze első helyen áll, mert azonfe­lül, hogy jó hangszeres tudást kíván, improvizatív készség is kell hozzá. Tallián dr.: A dzsesszt csak igen képzett muzsikusok tud­ják jól művelni, mert nagy zeneelméleti tudást követel, ezenkívül olyan technikai biz­tonságot, mellyel tökéletesen uralkodni tud hangszerén. Pél dának hadd említsem Oscar Petersont, aki különleges stí­lust teremtett tercettjévél a dzsessz történetében és most Mozart egyik zongoraverse­nyének előadására vállalko­zott, vagy a mi Ciffra Györ­gyünket, aki dzsessz-zongoris- taként kezdte és ma a világ legelős zongoraművészei közé tartozik. Kovács: Véleményem sze­rint a dzsessz még kiforratlan, különböző stüusirányzatok lé. téznek. Ennek ellenére a dzsesssz létjogosultságot nyert, még ellenzői is kénytelenek elismerni önálló művészi érté­keit és hatását a XX. század zenéjére. Amit a közönség kíván Kérdés: És mi a vélemé­nyük arról, amit elsősorban művelnek: a tánczenéről? Vér: Lassan már nem fog­ják párhuzamba állítani a dzsesszt a tánczenével, any- nyira elkülönülnek egymástól művészi szinten, az előadási hely tekintetében. A dzsessz koncertprodukció, a tánczene megmarad szórakozóhelyek ze­néjének. Érdekes, hogy a mai ifjúság megteremtette a ma­ga sajátos tánczenéjét, ezen belül a maga sztárjait. Régen a tánczenélés sokkal nagyobb igényeket támasztott, mint ma. Itt van pl. a gitáregyüttesek divatja. Hála az elektromér­nököknek, a különböző Echo- készülékeknek: a gitár alap­elemeinek ismeretével is már elfogadható zenét lehet produ­kálni. Még a konzervatív an­golok is hogy elragadtatták magukat Beatles-eik megítéld, sében. De kérdem: meddig tart ez a gitár-divat? Tállián dr.: A tánczenére természetesen szükség van. így a vendéglátó üzemekben a közönség igényeinek meg­felelő jó tánczenét kell ját­szani. Mindig a hely törzs- közönsége dönti el, hogy mit kell játszanunk. Ha ezen be­lül jót nyújtunk, akkor jó a zenekar. Kovács: A szórakozóhelye­ken a közönség nem szereti a dzsesszt, mert az koncentrá­lást, figyelmet igényel. A han­gulathoz illő zenét kell ját­szanunk, nem lehetünk ön­célúak. S a zenészek vágya? Utolsó kérdés: Milyen mű-] vészi élményre vágyódnak? Vér: Szeretném látni a há- < rom Bartók táncjátékot. Tallián dr.: Olyan zenei j produkcióra vágyom, melyet j Pécsett kiváló akusztikájú j hangversenyteremben hallgat­hatok meg. v Kovács: Szívesen megnéz- í ném Szegeden a West Side Story előadását, sajnos, erre< nem lesz alkalmam... Kérdések és válaszok: azo-! nos és eltérő vélemények. De ami a lényeg: a zenét j mindhárman nagyon szeretik...! — nt — Húsz perc a bizottság előtt Felvételi vizsgázók a Tanárképző Főiskolán Elnőiesedik a pedagóguspálya Szabályos év végi, ünnepi hangulat. Sötétruhás, nyak- kendős fiatalemberek, kosztü­mös lányok járkálnak, üldö­gélnek a folyosókon: a falon kék kartonból kivágott nyíl, rajta fehér betűkkel: FEL­VÉTELI VIZSGÁKHOZ. A nyíl a földszintről a második emeletre vezet, ahol a becsu­kott ajtók mögött nyolc vizs­gabizottság fogadja a külön­böző szakokra jelentkezett felvételizőket. Az idén nincs lényeges vál­tozás a jelentkezési létszámot illetően: a tavalyi 1046 jelent­kezővel szemben az idén 1130 jelentkezést fogadtak el. A nagy ugrás az elmúlt évben következett be, tavalyelőtt ugyanis csak hétszáz körül Semmelweis emlékünnepségek Száz éve halt meg Sem­melweis Ignác, a gyermek­ágyi láz elleni küzdelem nagy harcosa. Ma, július 1-én szerte a világon meg­emlékeznek Semmelweis Ig­nác munkásságáról. Pécsett és Baranyában valamennyi egészségügyi in­tézetben Semmelweis emlék­ünnepségeket tartanak. Az emlékünnepségek keretében Baranyában összesen 205 egészségügyi dolgozót tün­tetnek ki. Az egészségügyi dolgozók mellett az ország­ban összesen 100 orvos, va­lamint gyógyszerész része­sül miniszteri kitüntetésben. volt a jelentkezők száma. Megnövekedett tehát az ér­deklődés a pedagóguspálya iránt, de hogy a megnöveke­dett érdeklődést mi okozza, nem lehet kideríteni. Ez a terület egyébként aggasztóan „elnőiesedett”, a hallgatók és jelentkezők 70—75 százaléka nő. A felvételi vizsgák június huszonötödikétől július hete­dikéig tartanak. A vizsga két napig tart, az első nap írás­beli és gyakorlati, második nap szóbeli vizsgát tesznek a pályázók. Az idén összesen huszonhét szakra jelentkeztek továbbtanulásra. A humán szakok népszerűbbek a reál szakoknál, legnépszerűbb a magyar—történelem szak. A becsukott ajtók mögött magyar—orosz szakra felvéte­liznek. Hárman ülnek a hosz- szú asztal mögött, egyikük felel. Oroszul társalog a vizs­gáztatóval Puskin munkássá­gáról. A jelölt folyékonyan beszél, versekről, Anyegin­ről, Puskin után Tolsztojt kérdezik: az is megy. Végül egy kérdés: — Hogyan mondaná oro­szul: A Karenina Annát fil­men még nem láttam? A válasz azonnal megszüle­tik. Jó. Vége a vizsgának. Fiatalember következik, ma­gyarból felel, tétele: József Attila. Kicsit akadozva beszél, lassan, nem is várom meg a végét, még az életrajzi rész­nél kimegyek a szobából Az egyik ajtó előtt - őke fiatalember álldogál. Mö­götte egy teremben öten «me­nyednek könyveik fölé. A fia­talembert Rónai Tamásnak hívják, Budapestről jött hete­dikén érettségizett a Toldy Ferenc Gimnáziumban. — Szeretem a biolós’át meg a földrajzot — mondja —. Sajnos csak 3,5-re sike­rült az érettségim, meg az­tán kicsit váratlanul ért. hogy nem biológiából, hanem ké­miából kell vizsgát tennem. Lehet, hogy most nem sikerül Akkor elmegyek katonának, utána valami szakmát tanu­lok. Húsz perc múlva jön ki, ki­csit lemondó arckifejezéssel: ■— A kémia nem ment va­lami jól — mondja —, nem hiszem, hogy sikerült. Majd egy-két év múlva levelezőn megpróbálom. Egyre kevesebben állnak az ajtók előtt: a zöme már le­ment, elnéptelenedik a má­sodik emelet. Holnap újabb izgulók jönnek, sötétruhás, nyakkendős fiatalemberek, kosztümös lányok. Kampis JKit h ú z a n y ár diimi ja ? Öregdiákok klubja Érdekes kezdeményezést va­lósít meg a Pécsi Nagy Lajos Gimnázium. Az iskola K'SZ- bizottsága elhatározta, hogy a felszabadulás huszadik év­fordulója tiszteletére iskolai kitüntető jelvényt alapit, még­pedig arany, ezüst és bronz fokozattal. Ennek során fel­merült az ötlet: a gimnázium öregdiákjai nem segíthetné­nek-e az ifjúsági szervezeti munkában? Az ötlet megvaló­sítása céljából most megszer­vezik az iskola öreguiákjai- nak klubját. A klubba önkén­tes jelentkezés alapján azok tartoznak majd, akik valami­lyen téren segítséget adnak vagy kapcsolatot tartanak az iskolával. Ezzel valószínűleg lerakják a társadalmi alapot többek között a zenekar, a fotoszakkör, a sportszakosz­tály, a pályaválasztási tanács­adás, a KISZ-élet, az iskola­múzeum, a marxista klub te­vékenységéhez. Az öregdiákok klubjának tagsága önkéntes és semmiféle anyagi kihatás­sal nem jár. A BÁNYÁSZFESTO Én mindig úgy képzeltem el egy festő műtermét, hogy ott rengeteg festékesdoboz, piszkos ecset, félig kész ké­pek serege hever egy rakáson. A festői rendetlenség alatt ezt értettem. Tévedtem. Érdy Győzőnél nem ezt találtam. Ott csak kész képeket meg néhány vázlatot, rendet — s mondhatnám azt is, hogy fe­gyelmezettséget. Mint a képein. Hatalmas mappát rak elém. Rémülten nézek rá: ezt ne­kem most mind végig kell néznem? Persze. Hiszen azért jöttem, hogy végignézzem! Ekkora termésre mégse számítottam. Háromszáz kép egyrakáson !■ Szörnyűséges tömege a mű­veknek! Pécsi utcák. Emberek aSzé- chenyi-aknán. A kacskarin- gós Pécs. Mecsekszabolcsi ut­carészlet. Szénszállítás télen. Ujmeszesi bányászházak. Uj- meszesi bányász-legényszálló. És emberek megint, munká­ban, munkában, munkában. És megint házak, házak, há­zak. utcák. Olajkép kevés van, legtöbb a tus. Ki ez az Érdy Győző? — Bányászfestő vagyok — mondja. A tavalyi bányász­napra meghirdetett rajzpályá­zatra is ezzel a jeligével küldte be képeit. „Bányász­festő”. Valóban az? Az. Hosszú volt, nagyon hosszú volt az út, amíg Érdy Győzőből, a bányagépészből Érdy Győző festőművész lett. Az autodidakta gyötrelmes út­ját Érdynek a tőkés világban kellett végigjárnia. S ez az út mindig nehéz; gyötrelmes. Csak úgy ösztönösen, a tehet­ség drága aranyaival gazda­gon, de útjelzők nélkül neki­vágni a festészetnek — soha­sem volt könnyű. Ma sem az. Ha a bányagépész Érdy le­tette a gépész munkaeszkö­zeit, szerszámait. Érdy a fes­tő felvette a másik hivatás­hoz szükséges eszközöket. Ki­ment a Mecsek aljára, fes­tett. Megleste az elfelejtett Pécset, megfestette a kacska- ringőkat, a hegyi utakat, a düledező ‘kerítéseket, a kerte­ket. És elvitte a képeket a bányászokhoz. Nézzétek, eze­ket festettem! Aztán, egyszer csak felvet­ték a Képzőművészek Szövet­ségébe. Egyszer csak meghí­vást kapott egy megyei kiál­lításra. A Népfront nagyter­mében a pécsi festők legjobb­jai között kapott helyet. 1965-ben már három kiál­lításon szerepelt. A múlt hé­ten újra zsűrizték legújabb képeit. Martyn Ferenc a Szö­vetség helyi csoportjának el­nöke — önálló kiállításra ja­vasolta Érdy legújabb képiéit. Hatvanon felül, az ember már fárad — ez a közhiede­lem. Érdy most kap új erőre. Itt maradt, ma is itt él a bá­nyászok között, a fekete, szén­poros emberek világában. — őket festi, az ő vidéküket, a Mecseket, a muníkát és a tá­jat. És képein rend, fegyel­mezettség van — mint a mű­termében. Nem abszolút ér le­iemben. Nem úgy, ahogyan a hadsereg sorakozik fel dísz­szemlére. A tájak, a munka, a házak és a kertek — vász­nain. rajzlapjain, ecsetje vé­gén és a szívében: a dolgok belső rendjét és fegyelmét tükrözik. Ezért szépek. Ezért nem elvontak, nem zavaros­modernek és nem modem­zavarosak. Szépek. Mint az élet. Gyevi Károly Városunk legkedveltebb ru- > házati boltjai közé tartozik a ! Tünde és mellette az Elegán­sa. Bár az esős Medárd negy­ven napi rossz időt jósolt, a nyár megérkezett, s a nyár színeit, hangulatát harmoniku­san követi a női ruhák di­vatja. Az Elegancia volt vezetője, Tészás elvtárs az új lastex nadrágokat mutatja, melyek nyaraláshoz, kiránduláshoz nélkülözhetetlenek. Zöld, pet- rolkék, barna, fekete és piros színekben pompáznak a pul­ton. Áruk mérettől függően 350—445 forint. Nagyon prak­tikusak, kis helyre be lehet őket szorítani, nem gyúród­nék, nem kell vasalni. A közkedvelt Salome anyag­ból fehér, türkisz és sárga színben csinos köpenyek kap­hatók. Áruk nem azért csak 230 forint, mintha divatja­múlt vagy hibásak lennének, csupán Pesten nagyobb szé­riában gyártották le, mint kellett volna, s a fölösleget olcsó áron küldték le Pécsre. A nyár slágerei a színes, könnyű karton és zefír ruhák, blúzok. A bolt közel 5000 nyáriruhával várja az igazi nyarat, rengeteg fazonnal, színnel, formával, mintával. A ruhák üdék, világosak, mint egy nagy csokofr virág. Idén divat a nagyvirágos min­ta, de a pettyes, csíkos és absztrakt mintájú -is „fut”. Formára nézve ugyanúgy illik a böszaknyás, mint a szűk, a zsák- vagy ingruha. Mindeb­ből óriási választék van, és nagy előny, hogy egy fazon­ból nem készült annyi, hogy úton-útfélen hasonlóval lehes­sen találkozni. SZÍNHÁZ A MAGYAR RÁDIÓ PÉCSI STÚDIÓJÁNAK 1965. júl. 1-i, csütörtöki műsora a 223,8 m középhullámon: 17.30: Szerb-horvát nyelvű műsor: Rádió híradó. Evezz, evezz... A Dalmacija vokálegyüttes énekel. 18.00: Német nyelvű műsor: Aktuális témák. Kívánsiighangverseny. 18.30: Magyar nyelvű műsor: Zenéről zenére. Közben: 1. A természetes vitaminok. Baranyai Aurél gyógyszerész előadása. 2. Portrék a gátról. László Lajos riportja. 19.15: Dél-dunántúli híradó. 19.35: Zenélő levelezőlap. 19.58: Műsorismertetés. 20.00: Műsorzárás. SZÍNHÁZ: Nemzeti Színház: Nyári szünet. Tájszínház: Bolond lány (este 8 órakor). Pécsvárad. MOZI Park: Nemo kapitány (szv., szi., 4, fél 7, 9). Jó idő esetén az utol­só előadás a kertben. Petőfi: Robbantsunk bankot (szv., fél 5, fél 7, fél 9). Híradó Mozi (a Park filmszín­házban): Magyar híradó, Műanya­gok a mezőgazdaságban, Gusztáv az előtérben, Napszakos ritmusok, 65/12. sz. világhíradó. (Előadások 11 órától 3 óráig folytatólagosan). Pécsszabolcs: Udvari bolond (szv., szi., 5, 7). Mecsekalja: Lövés a ködben (7). Vasas II.: Szemet szemért (szv., 7). Mohács: Szerel­mesek vannak köztünk (6, 8). Szi­getvár: Jog és ököl (fél 9). Siklós: A tárgyalás (szv., 8). Harkány: Veronese a szeretemben (szv., 7). Zsolnay K. O.: 101 kiskutya (5,7). Sárga lenvászon kiskosztü­möt próbál egy fiatal nő. Remekül áll neki, a szín, a fazon is kifogástalan. — Ezt meg is veszem — mondja —, hisz csak 170 fo­rint. Ennyibe kerülne a var- ratása, s hol van még az anyag és a többi! Nem vásár­lási szándékkal jöttem be. csak nézelődni akartam, de ezt nem szabad elszalaszta- nom. És nagyon udvarias volt az eladónő, segített felpróbál­ni, pedig tudta, hogy nem akarok vásárolni. Máskor is ide jövök. — Igen, — mondja az üz­letvezető —, aki egyszer ná­lunk vesz valamit, az máskor is visszatér ide. Már kialakult törzsgárdánk van. Különleges átmeneti kabátot várnak, plasztik szivacs kabá­tokat, melyekből a mintadara­bok már megérkeztek. Külön­féle divatszlnekben lesznek kaphatók és rendkívül szépek. A Tündébe is látható né­hány különlegesség. Csodála­tos szép brokát tv-pizsamák érkeztek, néhány darab csak a legújabb fazonból Most jöttek a német álom­szép nylon kombinék rengeteg csipkével, fehér és sárga szín­ben: még nézni is gyönyörű­ség! Bár strandolni még kissé hűvös van, sok fürdőruha fo­gyott el s állandóan jönnek az új szállítmányok. Mindenki megtalálja a kedvére valót, kreppnylon és színes karton, bikini és egyberészes fürdő­ruha kapható. Tréfásan mondja az üzlet­vezetőhelyettes: „Monokini nincs, szerencsére nem is ke­resnek”. Vászon pantallók, akiknek a lastex drága, és nagyon szép frottír köpenyek sorakoznak a polcokon. Szép szatén kom­binék és hálóingek bő válasz­tékban és olcsó áron kapha­tók. Most várják a különleges német habselyem pizsamák érkezését, körülbelül 140 fo­rintos áron. Mindenki vásárol. Ki szinte­tikus kardigánt, ki jersey pu­lóvert, ki fehérneműt. Min­denki vásárol, még az is. aki csak nézelődni jött be, mert nem mehet el közömbösen a sok szép mellett. (x) — A Siölö- és Gyümölcstermelő Szakszövetkezet felhívja tagjait hogy gyümölcs-szerződésüket júl. 15-ig kösség meg a Bajcsy Zs. u. 6. sz. alatti irodában, naponta a délelőtti órák alatt. Átvétel ■ Tiborc utcai telepen megkezd*, doti. i \ f

Next

/
Thumbnails
Contents