Dunántúli Napló, 1965. július (22. évfolyam, 153-179. szám)
1965-07-04 / 156. szám
»65. JÚLIUS 4.- napló — 3 Korszerűsödő üzemeink termékei Évi 70 millió devizaforint-megtakarítás Újhegyen Újfajta üvegmosó és szárítóberendezés a Sopianában Európai elsők között a szigetelőgyártásban * Gyakran írunk új ipari beruházásokról: felépült a Mohácsi Farostlemezgyár, Zóbák- akna, a STAZA födémelem- gyár, a Panelgyár, a Hőerőmű, a Patyolat, hogy csak a „nagyját” említsük. De hírt adunk arról is, hogy némely üzemben teljes vagy részleges rekonstrukciót hajtanak végre, bővítenék, új gépeket állítanak üzembe: ilyesmi történt az újhegyi Mosóműben, a sütőiparban, a Pécsi Porcelán- gyárban, Sörgyárban, Bőrgyárban és szinte valamennyi ipari létesítményeinkben. Csupán gépiekre és berendezésekre a második ötéves terv eddigi éveiben a következő összegeket fordítottuk az állatni szocialista szektorban: 1961: 446 831 000 forint 1962: 421 181 000 forint 1963: 723 160 000 forint 1964: 695 848 000 forint. Most lépjünk valamivel tovább, s nézzük meg, hogy ez a nagyarányú fejlesztés miképpen jelentkezik a termékek oldaláról: korszerűek-e egyáltalán ezek a berendezések, megfelelően szolgálják-e a gyártmányok fejlesztését, a termékek minőségének a javítását, s milyen változásokat jelentettek az iparágban vagy a vállalatnál; Nehézszuszpenziós szénmosómű A hollandok szabadalma, amelyet Csehszlovákia megvásárolt és gyárt. Ez a technika és technológia a legkorszerűbb, amelyet ismernek a világon. Az újhegyi rekonstrukció egyébként az iparfejlesztés mintája is lehetne: a 112 millió forintos beruházásnak csak 15 százalékát fordították építkezésre, 85 százalékát gépekre és berendezésekre. f A nehézszuszpenciós mosóművet a csehek szállították és szerelték, a többi berendezéseket a magyar ipar készítette és szerelte fel. A nehézszusz- penziós mosó próbaüzemelése a végéhez ért és a napokban tartották meg a garanciális felméréseket. Minden tekintetben kiállta a próbát az új technika és technológia. Mi a lényege? A régi mosási eljárással csak 18—19 szá zalékos koncentrátumot tudtak előállítani, amelyet Dunaújvárosiban újra kellett mosni, hogy a kokszkamrákba tölthessék. A jelenlegi mosómű a szabvány 12 százalékos minőségét állítja elő: azonnal vihető a kokszoló kamrákba, így, a nyersszéntermelés növelése nélkül megháromszorozták a kokszolásra alkalmas szén mennyiségét évente 198 ezer tonna a megtakarítás. De miyen megtakarítás! Mivel külföldről kellett Vásárolnunk, így devizaforintban jelentkezik a népgazdaság előnye. Évente: 70 millió! A sütőipar automatizálása Az elmúlt néhány év alatt jelentős fejlődés történt ebben az iparágban is. Több automata és félautomata sütőkemencét és tésztafeldolgozó gépsort vásároltak a pécsi és a Baranya megyei üzemekbe, sőt néhol teljesen új üzemet is építettek. Azonban itt mégis található bizonyos ellentmondás: a minőség például nem tartott és nem is tarthatott lépést _ a technikai fejlődés ütemével. Itt inkább csak a termelékenység emelkedéséről van szó, valamint a nehéz fizikai munka megszüntetéséről^ és a kívánt higiénia biztosításáról. Pécs város sütőüzemeinek fejlődése után, most a megye üzemein a sor: Sellye, Har- kányfürdő, Pécsvárad, Mohács, Komló, Siklós és Szi-1 getvár kaptak vagy kapnak újtípusú automata kemencéket j és gépsorokat. A Patyolat Mosoda Vállalat új üzemet kapott új gépi berendezésekkel. Néhány gépe a világszínvonalat is eléri, de a többi berendezés is az újabb technikához tartozik. Hazánkban a pécsi Patyolat üzem a legkorszerűbb. Igaz, hogy ezzel együtt bizonyos hátrányai is vannak: mivel prototípus, a hibák is itt jelentkeznek, mig a következő üzemeknél már e tapasztalatok alapján változtatnak. r A tanácsi vállalatok közül említésre méltó még a Mohácsi Vegyesipari Vállalat és a Komlói Helyiipari Vállalat. A mohácsi üzemben a bútoripar és a gépkocsigyártó ipar részére készítenek rugókat. Most új kerethajlító ,orsózó és fonó gépeiket vásárolnak az NSZK- tól. Az új gépekkel megkét- szerezik termelésüket. Az újdonsült Megyei Szerelőipari és Szolgáltató Vállalat (volt MEGYEVILL) kapcsoló szekrényed és tokozott berendezései keresettek a külföldi piacokon is. Újgyártmány a Sopianában A Sopiana Gépgyár néhány termékét a BNV-n kiállították. A doboztöltő automata, a hidraulikus kezelő járda, a meggyszártépő és dobozzáró gépek sikert arattak a szakemberek előtt. Különösen sok elismerő szót kapott a gépek formája, tetszetős küleme. A gyár jelenleg új gyártmánnyal jelentkezett: elkészítették az üvegmosó és szárító berendezés prototípusát. A berendezést most szállítják el a Nagykőrösi Konzervgyárba, hogy ott a megfelelő próbaüzemelést elvégezzék; A berendezés egy teljes vonalhoz kapcsolódik, — üveg utánke- zelő vonal — a lezárt üvegeket mossa és szárítja. A berendezés terjedelme élég nagy: hat méter hosszú és körülbelül 2.5 méter széles. Az előállítási költsége, illetve ára 300 ezer forint körül lesz. Ebből a berendezésből nem csupán a hazai igényeket kívánják kielégíteni, hanem a szovjet szakemberek megrendeléseit is. Egyelőre 48 darabot készítenek belőle a pécsi gyárban. Ez a termék teljesen új, mivel ilyen még nincs a magyar konzervgyárakban, de a külföldi megrendelés tanúsága szerint a Szovjetuniónak is újat fog jelenteni Nagyobb szakítóerejfi szigetelők A Pécsi Porcelángyárban a termelékenység emelkedése és a nehezebb fizikai munka kiküszöbölése a munkahelyi körülmények javítása mellett a gyártmányok terén is történt némi változás, különösen a szabadvezetéki szigetelők fejlesztésében. Ugyanis most épül hazánk területén is a magasfeszültségű kooperációs vezeték, amely 400 kilovoltos erősségű, a hajdani 220 helyett. Éppen ezért a szigetelők mechanikai igénybevétele is megnő, a 12 tonna közepes szakítóerő helyett 15 tonna szakítóerőt kell kibírnia az új hosszúrúd szigetelőknek. A gyár szakemberei kidolgozták az új technikát és technológiát, valamint anyag- összetételt, hogy a szigetelők megfeleljenek e megnövekedett követelményeknek. E téren a pécsi gyár felzárkózott az európai vezető országok mellé és talán csak Francia- ország, az NSZK és Dánia állja a versenyt. A szakemberek előtt nemrégiben mutatták be az új nagy szakítóerejű szigetelőt, amely minden tekintetben megfelelt a várakozásnak és a szakemberek elismeréssel nyilatkoztak. A régi gépek átcsoportosításával Több üzem élt ezzel a lehetőséggel: egyszerűen átcsoportosították gépparkjukat, aminek eredményeképpen javult a minőség és jelentős termelékenység emelkedés következett. Ezt tették néhány évvel ezelőtt a Pécsi Bőrgyárban. Előfordult, hogy a gépek átszervezésével egyidőben új technikát is beállítottak a sorba, mint például a Szigetvári Cipőgyárban. A szigetvári üzem cipőit zömmel külföldön adja el. Ezeket a cipőket keresik a piacokon, s elégedettek a minőségével is. Az elmúlt időszakban vásároltak egy automata kéregkihúzót és egy or- ványológépet. Amióta ez a két gép működik, még nagyobb a termelékenység és kevesebb a másod- és harmadosztályú áru, de az sem lényegtelen, hogy mind a két gép nehéz fizikai munkától mentesíti a dolgozókat. A Cipőgyár terveiben még elfogadható, ha 100 pár cipőből 91 pár az elsőosztályú minőség. Ezzel szemben az utóbbi időben 100-ból általában 95 pár elsőosztályú. A minőségre talán még csak annyit, hogy a vevők részéről a múlt esztendőben 0.65 százalék árura volt kifogás. A gyár technikája, — az említett két gép is — a jelenleg ismert világszínvonalnak felel meg. A Mohácsi Selyemszövőgyárban új gépeket nem vásároltak, csak a régi 7—8 ti-, pus helyett 4 típusra csökkentették a gépek „választékát”. Ennek az átrendezésnek a termelékenység emelkedésén kívül kihatása van a minőségre is, de igen jelentős eredmény, hogy ezentúl a karbantartás és az alkatrészellátás sokkal könnyebb lesz. A mohácsi gyár hosszú évek óta — a hazai hasonló üzemek között — első helyen áll a minőségben. Eredményes beruházások Az említett példák ékesen bizonyítják, hogy a sok-sok millió forint, amelyet a gyárak korszerűsítésére fordítunk nem vaktában kidobott pénz. Évről évre tervszerűen és fokozatosan emeljük üzemeink technikai és technológiai színvonalát, lehetőséget teremtünk a gyártmányok fejlesz-» tésére, a termékek minőségének az emelésére, a termelékenység javítására és korszerűbbé tesszük gyáraink egészét. A beépített technika a legújabb színvonalat képviseli és az általuk készített termékek minősége állja a versenyt a hazai és külföldi piacon egyaránt. Gazdagh István Időjárásjelentés Várható időjárás vasárnap estig: felhőátvonulások, több helyen átfutó esővel, zivatarral. Mérsékelt, időnként élénk északnyugati szél. Várható legalacsonyabb épszakai hőmérséklet 11—16, legmagasabb nappali hőmérséklet vasárnap 21—25 fok között. A Balaton vizének hőmérséklete Siófoknál 11 órakor 25 fok. Szedik a karfiolt a mohácsi Uj Barázda Termelősző vetkezet kétszázkilencven holdas kertészetében. Naponta 7—10 mázsát adnak át a MÉK-nek. — Szokolai felv. — C* ' • r tf r ni Szilagyi főmérnök Két jellemző vonásét ismertem meg. Csendesen szűkszavú és tárgyilagos. A folyton recsegő telefonba sem kiabált, inkább türeämesen ismételt többször is. A kilencvennapos árvíz alatt sohasem esett pánikba, de rózsaszínűén sem festette le a helyzetet. Kilenc éve dolgozik a vízügynél. Ma 34 éves és csoportvezető főmérnök. Űj beosztása Mohácshoz köti május 16 óta. Szilágyi Elemér az itteni szakaszvédelem vezetője. Nem „árvizes”, a víz- gazdálkodás fejlesztési csoportot bízták rá. Akikor hát hogyan került ide, mikor az igazgatóságom van árvízvédelmi csoport? — Jogos a kérdése. Az árvízvédelmi csoport folytatja megszokott, rendes védelmi munkáját, ahonnan nem akarták elvonni az erőt és így engem bíztak meg a Duna jobb partján a húsz kilométeres védelmi szakasz vezetésével. Most, hogy a Duna — ha lassan is —, de visszahúzódik, már megkérdezhetem: melyik volt a legkritikusabb időszak az utóbbi hetekben? Gondolt-e arra, hogy a védelmére bízott gátak mögött húszezer ember álmatlan éjszakákat, nyugtalan nappalokat él át? Egyáltalán érezte-e azt a nagy veszélyt, ami Mohácsot és környékét fenyegette? — A veszélyt mindig érezte az ember, de nem annyira* mint a kívülállók. Én tudtam, hogy milyen erővel védekezünk, és ez biztonságérzetet nyújtott. Azért nálam is volt kritikus időszak, a 970-es víz- állás^ amikor 1010—1020-as magasságot jeleztek. Ez már messze meghaladta volna a maximumot. Ilyen nagy próbatétel még nem volt. Megmondom őszintén, akkor drukkoltam, de reménytelennek sohasem láttam a helyzetet. Legfeljebb az erőlködés volt nagyobb... Az erőlködés, hogy utolérjék az áradás ütemét, mert kezdetben az árvíz messze megelőzte a védekezők erejét A tetőzés előtt néhány nappal sikerült utolérni az árvizet. — Már féltünk a töltésmeg- hágástól, az erős átázástól, a szakadástól. A meghágás különösen veszélyes lett volna, hiszen azt. jelenti, hogy 8—10 kilométeres szakaszon emelni kell a gátak koronáját. — Ebben az időben keveset aludt... — Csak néhány órát. Volt úgy, hogy hajnali fél négyig bent voltam az ügyeletien, akkor lefeküdtem. Négykor már ébresztettek, megérkezett Stelczer Károly, a VITUKI igazgatója, látni akarta a védelmi szakaszt; És délután fél háromig étien, szomjan, álmatlanul, fáradtan a töltést járták. Nemcsak Szilágyi főmérnök volt így ezekben a napokban, hanem munkatársad is. Ekkor történt, hogy az égjük mérnök reggel letörten jött be. — Tudjátok, mit álmodtam? — Két óra alatt ugyan mit lehet álmodni? — Szerintem sókat! Például azt, hogy már a Béke Étteremnél van a Duma vize, és az utcákon csak rocsóval lehet közlekedni. Még álomnak is rossz. Szilágyi főmérnök pedig azon té- pelődött, hogy a part menti épületek alatt hogyan lehetne kifürkészni a bújkáló víz útját, de a hosszabb tépelődés- re nem adott időt a Duna. •— A védekezés is építő munka, csakhogy itt nincs felvonulási idő. A megérkező anyagot, gépeket, munkaerőt azonnal be kellett vetni. Gyors intézkedés és főleg helyes intézkedés szükséges — és ez a legnehezebb. Például pénteken este kilenckor adták a távmondatot, hogy Debrecenből, Szegedről jönnek a szkrépe- rek. Szombaton hat órakor már megérkeztek és folyamatosan 53 földnyesőt kellett munkába állítaná. Ahogy ismerem, azért mindig magabiztos és nyugodt volt. Elgondolkodik, csak aztán felel: — Így volt, mert maximálisan bíztam munkatársaimban. Tudtam, hogy amit megbeszélünk, azt úgy is hajtják végre. *— Sohasem volt ideges’/ *— Azt nem mondhatom. Kétszer kihoztak a sodromból. Egyik alkalommal a cementiparitól kértek kocsit. Nem tudtunk biztosítani, mert magunknak is kellett, és ezt olyan nehéz volt velük megértetni. Máskor az AKÖV jelentett nyugtalanságot számomra. Minden este megbeszéltük a következő napi szükségletet, másnap mégsem jelentek meg a kocsik a gátakon. Két napig hiába vártuk őket, végül a területi árvízvédelmi bizottságnak kellett szólni. Éppen a kritikus időszak előtt volt ez Értékes, száraz, napsütéses napokat veszítettünk él ezzel. Gondolhatja, hogy izgultam ... Nehéz elképzelni! Most is ilyen szavakat használ, hogy *,óvatos, szép munka volt”; meg azt mondja, hogy... s,izgalmas műszaki munka!”. És hozzáteszi még: — Ma látom már, hogy bizonyos fokig konszolidálódott a helyzet. A védekezésre felvonultatott erővel tovább javí tottuk a gátak minőségét. Itt a „múlt-idő” egy kicsit a jövőt is jelenti. A gátak mentén rengeteg az anyag, terméskő, föld, homokzsákok. Elszállításuk költséges lenne. Viszont a töltés magasításánál és vastagításánái majd jó célt szolgálnak. — Sokat fogyott az utóbbi hetekben! — Csodálkozik? Ma sem ettem — és az órájára néz. Már három óra. Ha befejeztük ezt a beszélgetést, akkor sem mehet el. A bóljá közerő megbízottja várja a munkanapigazolásokat; S hogy élteréljem a buzgárokról, homokzsákokról és Pátria-lemezekről a szót, a nyaralást említem. Beutalóm volt éppen 23-ára, de lemondtam. Sok mindent feláldoz az ember, ha szükséges. ha látja, hogy van eredménye ... Gáldonyi Béla. t l i 4
