Dunántúli Napló, 1965. július (22. évfolyam, 153-179. szám)
1965-07-31 / 179. szám
JW5. JÚLIUS 31. napló — 3 Miért sok a baleset a tsz-ekben? Kevesebb kocsival több árut Premizálják a közhasznú fuvarra jelentkezőket Még mindig nincs megoldva a vasárnapi és éjszakai rakodás Könnyelműség és virtuskodás — Büro krácia a felelősség megállapításánál bennünket?! Már négyszer buktam a sárkányéról, még- sincs semmi bajom, Bukni tudni kell!” A hetvenkedő tsz-tagot valószínű lehűtötte volna néhány tragikus végű bukás látványa. Valószínű megtanította volna arra, hogv a bukás nem mindig fejeződik be szerencsésen. Lengyeltóti János, a szigetvári tsz traktorosa például alig néhány hete borult fel traktorával és meghalt. A mostohagyerek A nagyipari üzemekben függetlenített vagy félfüggetleni- tett munkavédelmi felelős található, akinek csak az a dolga, hogy a munkások testi épségére ügyeljen. A megye termelőszövetkezeteiben több tízezer ember dolgozik, mégis nyomát sem találjuk az önálló munkavédelmi felelősnek. A járásokban a gépesítési előadóra bízták a munkavédelmet, a megyei tanácsnál szintén. Tekintve, hogy a gépesítési előadónak rengeteg más irányú elfoglaltsága van, nem meglepő, hogy legjobb akaratuk ellenére sem foglalkozhatnak sokat a munkavédelemmel. Többé-kevésbé besegít a munkavédelembe az SZMT is. Arra azonban, hogy átfogja és rendszeresen ellenőrizze a termelőszövetkezeteket ebbői a szempontból, sem ideje, sem pedig ereje nincs. Elsősorban a maga területével — ipari üzemek, MEDOSZ stb. — kell foglalkoznia, ezért a tsz-ek munkavédelmi ellenőrzése gyér és hiányos. A hiányos ellenőrzés arra vezet, hogy a legtöbb termelőszövetkezetben nagyon keveset törődnek a munkavédelemmel. A munkavédelmi felelős jobbik esetben még kioktatja a brigádvezetőket, a brigádvezetők azonban nem, vagy alig adják tovább ismereteiket. A termelőszövetkezetek munkavédelme ezért nagyobb részt még ma is csak formális, mely jegyzőkönyvek és nyilatkozatok gyártásában merül ki, „Jámbor óhajok" ken, nem kellene-e kiterjeszteni az SZMT hatáskörét. Emberéleteket menthetnénk meg, sok sérülést megelőzhetnénk ezzel az intézkedéssel. A tsz-ek anyagi érdekei is az ilyen intézkedés mellett szólnak, hiszen a szövetkezetek minden évben sok-sok tízezer forint kártérítést fizetnek ki az SZTK-nak a saját hibájukból eredő balesetek miatt. Ha kevesebb lenne az ilyen baleset, kisebb lenne a kártérítés is. Havonta egyszer ül össze a Megyei Szállítási Bizottság. Az ülések frázis- és szócsép- lésmentesek, és sohasem tartanak tovább két óránál. A titkárság vezetője Magyar Zoltán. — Mikor alakult a bizottság? — Hatvankettő elején. — Ki hozta létre és miért? — A Közlekedés és Postaügyi Minisztérium. Legfelsőbb fórumunk a Központi Szállítási Tanács, amelynek elnöke maga a miniszter. A mi bizottságunk felépítése a következő: elnök, titkár- titVáltott műszakban Egymást váltják a műszakokban Böbék Sándor traktoros és felesége, a Szigetvári Gépállomás dolgozói. A patapoklosi Vörös Txobogó Tsz 22 holdas tábláját készítik elő a silónapraforgó másodvetésének. A képen: a gyűrűshenger után köti a tárcsát és a boronát a „kétműszakos házaspár”. Expedíció a négyezer éves faluban Az ipari üzemekben mindennapos téma a munkavédelem és a balesetelhárítas. Plakátok sokasága neveli a dolgozót, szigorú előírások, rendszeres ellenőrzések gondoskodnak arról, hogy megvédjék a munkások testi épségét. A termelőszövetkezetekben csak elvétve találkozni hasonló intenzitású munkavédelemmel, holott a balesetek száma több, mint az iparban. Amíg 1961-ben csak 577, 1964-be 1 már 930 olyan balesetet jer gyeztek fel a baranyai tsz-ekben, amelyek 8 napon túl gyógyuló sérüléseket okoztak. Csupán a 8 napon túl gyógyuló sérülések miatt 1964-ben 14 872 munkanap esett ki a termelésből. A mezőgazdasági balesetek minden évben 3—8 halálos áldozatot követelnek a tsz-tagok soraiból, legtöbb a baleset az állattenyésztésben Minden olyan ember, aki nem benfentes a mezőgazdaságban, arra gondol, hogy főként a fokozódó gépesítés miatt szaporodnak a balesetek. Tévedés! A statisztikai adatok szerint ugyanis 1965 első félévében a balesetek 32 százaléka az állattenyésztésben, 17 százaléka pedig a fo- gatos szállításnál fordult elő. A balesetek felének tehát nem, vagy alig van köze a gépesítéshez. Az állattenyésztési dolgozók sérülései leginkább rúgásból és harapásból származnak. Sokan azért kénytelenek beteg- szabadságra menni, mert az állat rálép a lábukra. A baleseteket főként a vigyázatlanság, az állatok ingerlése idézi elő. Bár az előírások szerint a fogatos szállításnál csak egy ember, a hajtó ülhet a rakományon, minduntalan megszegik a szabályokat. A magasan rakott, labilis szekerek a rossz utakon felborulnak, s maguk alá temetik utasaikat. A következmény: kéz- és lábtörések, súlyos zúzódások, — esetleg halál. Minden évben előfordul egy sereg ilyen baleset. Sok baj származik abból Is, hogy a fogatosok alig ismerik a KRESZ szabályait. Úgy közlekednek a forgalmas utakon is, mintha dűlőúton járnának. Az ital is minden évben áldozatokat szed, mint néhány hete Is, Szőkéd és Áta között. A kocsis ittas volt, s a magára hagyott lovak a robogó vonat elé léptek a vasúti átjárónál. A két ló elpusztult. s a fogatost is csak az mentette meg, hogy az .ütés ereje messze kirepítette a kocsiból. „Bukni tudni kell" A növénytermesztésből származó balesetek 16 százalékkal részesednek. Itt sem a gépekkel, hanem a kapa, kasza és más munkaeszköz gondatlan használatából ered a legtöbb baj. Gyakran okoz sé- rülést az, hogy ebédszünetben rosszul rakják le a kapát és kaszát, majd játszani kezdenek s egy óvatlan pillanatban belelépnek a szerszámba. A gépesítés 9, a gépi szállítás pedig 8 százalékos aránynyal szerepel a balesetek között. Viszonylag alacsony arányok, veszélyességi szempontból azonban minden mást meg előznek. Ma is itt a legtöbb halálos. illetve csonkulásra vezető baleset. Görcsönyben a silótöltő. Bel várd gyulán pedig a zsáktöltőgép zúzta össze a kezelő tsz-tag ujját, mert belenyúltak. Sebestyén István, az SZMT munkavédelmi felelőse, a siklósi tsz-ben leállított egy traktort. mert egy tsz-tag annak sárhányóján utazott. A tsz- tag így válaszolt a munkavédelmi ' felelősnek: „Mit zavar Az SZMT munkavédelmi felügyelőle 1500, főfelügyelője pedig 3000 forintig bírságolhat azokban az ipari üzemekben, ahol a szép szó és rábeszélés dacára sem tartják meg a munkavédelmi szabályokat. A termelőszövetkezetekben semmi ilyen joguk nincs. Elvárják tőlük, hogy rendszeresen ellenőrizzék a tsz-eket, büntető szankciókat azonban nem alkalmazhatnak Ezért az SZMT ellenőre, ha olyan emberrel találkozik, aki a traktor sárhányóján utazik, s semmiképpen sem hajlandó leszállni róla, csak egyet tehet: levelet ír a tsz elnökének. Ha a tsz-elnök akarja, akkor megfogadja az intelmeket, ha pedig nem, egyszerűen papírkosárba dobja a levelet. A munkavédelmi felügyelőnek ebben az esetben a járási tanácshoz kell írnia, mire az is leír a tsz-hez, s ha a szövetkezet még akkor sem hajtja végre az utasítást, akkor büntet a járási tanács. Az ilyesmi azonban a legritkább esetben szokott előfordulni. Több hatáskört! Teljes joggal feltételezhető, hogy addig nem számíthatunk döntő fordulatra a termelőszövetkezeti munkavédelemben, amíg az SZMT felügyelőinek meg lesz kötve a kezük. Noha a termelőszövetkezet nem állami üzem, mégis megfontolandó, hogy nem kellene-e módosítani a jelenleg érvényben lévő rendeleteHosszú, kanyargó földút vezet a dombra, lent kitárulkozik a völgy, távolban a város. Itt van valahol a falu, a négyezer évvel ezelőtt élt emberek faluja. Talán a Balkánról jöttek, egészen eddig a domb;g, a mai Nagyárpád közelébe, a mocsaras völgy mellé, itt aztán letáboroztak és fölépítették a falut. A látogatók — Palkó Sándor, a megyei tanács elnöke és Takács Gyula, a művelődési osztláy vezetője — elindultak az expedíció felé. Sátrak és földkupacok jelzik az irányt. Áztán már jön az „expedíció vezetője”, dr. Bandi Gábor régész, e különös birodalomba kalauznak. Szerteszét kihányt föld, gondosan kiásott gödrök, itt-ott halomba hordva cseréptöredékek, csontdarabok. Félmeztelen fiúk forgatják az ásót, a lapátot, történelemszakos főiskolások, vannak jópáran közöttük. Odébb a restaurátor egy tálat ra- gasztgat műgonddal, három lány pedig piszkos cserepeket mos egy tálban. A laikus szeme elíévedten kalandoz a furcsa telepen, a közönségesnek látszó gödrök között. Am a hozzáértőnek itt a föld színárnyalatai is mesélnek. A „félkész” területen csak az ásónyomnyi földtakarótól megszabadított agyagos felszín látszik. A sötétebb foltok élesen körül vannak rajzolva, még eztán ássák majd ki őket. Az egész, mint valami térkép. És mégis: ez itt egy lakógödör volt, nagyjából téglalap alakú, ott csatlakozik hozzá a gádor, vagyis a bejárati rész, másik oldalról a verem, a mai éléskamra „őse”. Egyhelyütt látszik a cölöp is a „ház” sarkán. E falu lakói úgy építettek házat, hogy gödröt ástak az agyagos földbe, a kiásott fai mentén rendszerint sövényvázat emeltek és arra húzták a sátortetőt. E gödrök lakói továbbá kézzel formázták agyagedényeiket,_ némelyiken egyszerű vésett minta vagy mé'-z- berakás. Agancsból készítettek maguknak kapát, azzal művelték a földet. S például árpát termeltek, ott volt az egyik gödör alján néhány kiló égett árpa. Koruk a korai bronzkor, amikor az aranyból és a bronzból inkább csak ékszereket készítettek. Egy merítőháló nehezéke a tanú, hogy ebben a szomszédos vizes völgyben halásztak, A csontok arról mesélnek, hogy a juh, kecske, ló, sertés, kutya és a szarvasmarha már háziállataik közé tar toztak. Ugyanakkor vadásztak is, sok őzet és szarvast. A falu — a lakógödrök, tűzhelyek, vermek sora — félkörívesen helyezkedett el kárságvezető. Állandó tagjai a. bizottságnak az AKÖV, ÉPFU, MÁV, mint a fuvarozó intézmények képviselői- de képviseli magát állandó tagként a megyei tanács ipari, kereskedelmi, mezőgazdasági, építési és közlekedési osztálya is, aztán a Közúti Igazgatóság és most- az új rendelet értelmében, a Népi Ellenőrző Bi- zottszg is. Természetesen üléseinkre mindig meghívjuk azoknak az üzemeknek, vállalatoknak képviselőit is, akik a napirendben érdekeltek. A bizottság célja: a szállítást lebonyolító közlekedési eszközök koordinálása és a fuvarozófuvaroztató Vállalatok együttműködésének elősegítése. — Például? — Először Is ismernünk kell a szállítási igényeket. A megyében több száz üzem, vállalat- Intézmény nyújtja be igényét teherkocsikra, vasúti kocsikra, áru- és anyagszállításra. Nem nekünk természetesen, hanem a fuvaroztatónak. De az igényléseket mi is ismerjük. És tudjuk azt is- hogy melyik vállalat rendelkezik tehergépkocsival, menynyivel, milyen típusúval. — Miért szükséges ez? — Az igények jogosságának megállapítása miatt. Ugyanis a lényeg az, hogy bárkinek a tulajdonában legyen a szállítóeszköz- a kocsik gazdaságosan üzemeljenek. Vagyis ‘ lehetőleg minél kevesebb legyen az üresjárat, azaz súlynélküli kocsihasználat, aztán úgy meghatározni a szállítási útvonalakat, hogy a lehető legrövidebb legyen- továbbá növelni a súlyt, csökkenteni a kocsiállást stb. Azonban gyakran előfordul, hogy ,-X” vállalat teherkocsikat igényel azon túl, hogy saját magának is van kocsija, Megnézzük ekkor a vállalat úgynevezett 251-es teljesítményigazolását. Ez olyan, mint egy tükör: kimutatja- hogy a vállalat saját kocsiját mennyire használta ki. Ha nincs hiba, megkapja a még igényelt szállítóeszközt, azonban ha gazdaságtalan a jármű üzemeltetése, akkor igénye elől elzárkózunk. Ha a vállalat a saját kocsiját sem használja ki, a bizottságnak jogában áll igénybe venni közhasznú fuvarokra megegyezéses alapon. A válalatok ma már nem is igen tiltakoza dombtetőn. Középütt nagyobb szabad térséget hagytak. Itt játszott bizonyára a falu gyermekserege is, találtak egy kis agyagkereket, a tömör fakerék játékká kicsinyített mását. Százhúsz— százötven ember lakhatott a faluban. Most már lassan egészen kibontják a telepet, s a dolog jelentősége éppen ebben áll. — A teljes telepfeltárás — mondja a szakember — azért olyan fontos és jelentős, mert így tudjuk majd a teljes történeti rekonstrukciót elvégezni. Kik voltak ezek az emberek, honnan jöttek ide, milyen népességhez tartoztak, meddig éltek itt. Régmúlt korok történetét csak így tudjuk megírni, ha látjuk az egé-z faluképet. Nagyárpád pedig azért különösképp érdekes, mert az ún. zóki kultúrához tartozó népeknek ez lesz az első olyan települése, amelyet teljes egészében feltárunk. Egy-két házból sok érdekes adatot tudunk megállapítani, de csak a teljes falu képe ad választ e nép anyagi kultúrájának, mindennapi életének, fejlettségének sok kérdésére. Ilyen értelemben „kincskeresés” folyik itt. A =ok látszatra egyforma gödör végülis mutatja, hogyan rendezték telepüket ezek az emberek egy ilyen jól körülhatárolt földrajzi területen, nak ez ellen- mert belátják, hogy a szállítás nagyon drága dolog, tehát a gazdaságos szervezés feltétlenül szükséges. Egyébként a vállalatok zöme önként fölajánlja bizonyos napokra kocsiját. Ezt a gazdaságosságot most az a rendelet is elősegíti, amely szerint a fölajánló vállalat szállítással foglalkozó dolgozói 5 százalékos prémiumot kapnak, és ugyancsak 5 százalékot kap a tehergépkocsi vezetője. — Kik a „főkuncsaftok’’? — A Közúti Utépitő Vállalat, az Aszfaltútépítő, aztán a MÉK- az építőipar, a kőbányák, FÜSZÉRT, Pincegazdaság. — Jelenleg mi a legnagyobb problémája a bizottságnak? — Sok van. De talán az egyik az, hogy egyes vállalatok nem fogadják az árut délután vagy éjszaka, vasárnap pedig semmi esetre sérti. Délután bezárnak a telepek, nincs ember, aki az érkező árut vagy anyagot átvegye Pedig át kellene venniök, mert csak úgy lehet gazdaságosan szállítani, ha az áru minél hamarabb és minél gyorsabban kikerül a vagonokból, teherkocsikról, hogy aztán a következő fuvarra állíthassuk a száll í tóeszkö zoket. És itt már nemcsak a kötbérről van szó, hiszen azt valahogy „kiheverik”, attól még nem ürülnek ki a vagonok és a teherkocsik, márped'g a szál1 íróeszközök csak úgy hoznak valamit a konyhára, ha telje? mértékben üzemeltetjük a kocsiparkot. A bizottság evén mindig felfigyel az ilyen >e- lenségekre és megfelelő ú*ormodon oda hat, hogy e tekintetben is rend legyen. — Tudomásunk van arré’. hogy a Baranyai Szállítás' zottság a többiek alő., jár 'tfcicj tűnő tevékenységével. — Igen. Ezt leginkább azzal tudnám bizonyítani hogv a múlt esztendőben pékiáu' 15 százalékkal magasabb volt az elszállított súlymenmyiség. mint az előző évben, csökkent a kocsiállás, és hatékonyabb lett a kocsik kihasználtsága. Pedig a tavalyi teherkocsiparkunk négy százalékkal csökkent és az idén is csökkenés várható. Az alaposan átgondolt szervezés ennek ellenére meghozta a gyümölcsét. A csontok összessége például komoly matematikai számítások után, arra ad majd választ, milyen arányban volt a vadászat és a háziállatok tartása. A gödrök be- temetődnek később, hiszen minden, ami itt található, fényképre, térképre kerül. Aztán elkészül majd e kis falu makettje is, agyagból, fából és a többi anyagból, amit itt használtak. — Az igazi az lenne — sóhajt a régész, — ha a temetőt is megtalálnánk. A kép akkor teljes lenne, olyan szempontból is. hogy miféle emberek éltek itt, mekkora családok, milyen volt az átlagos életkoruk, milyen volt a csecsemőhalandóság, stb., stb. És megtudnánk pontosabban, hogyan öltöztek, milyen személyi tárgyaik voltak. A sírokat nagyon szeretnénk megtalálni. A szemben lévő dombon már keresték. Mialatt befejezik a falu ..szélének” feltárását is, megpróbálkoznak, még körben-körben a teme~ tő megtalálásával Az expedíció reménykedik. A nagyárpádi 8000 négyzetméteres ása+ás így is nagyon jelentős és érdekes. Mi 'em bizonyítja í-’-San -t hogy még aznap újabb tátogató érkezett, egy neves régész, dr. S. Folt’ny a nrin- cetoni egyetem professzora. Hajlama E, \
