Dunántúli Napló, 1965. július (22. évfolyam, 153-179. szám)
1965-07-29 / 177. szám
IMS. JÚLIUS 29. napló 5 Háromezer irodalmi levél Űj helyiségbe költözött a helytörténeti és munkásmozgalmi osztály A Janus Panmonius Múzeum helytörténeti és munkásmozgalmi. osztálya április második felében a Káptalan utca 2. sz. épület földszinti traktusának keleti szárnyába költözött A nedvesség miatt legféltettebb fotó-gyűjtemény így teljes egészében végre száraz és védett helyre került, Nemcsak új helyiséggel, hanem újabb jelentős művelődéstörténeti és munkásmozgalmi emlékekkel is gyarapodott a múzeum. Éppen ezek nyilvántartásba vétele, rendezése, revíziója és leltározása közben találjuk Szabó Gyula muzeológust, az osztály vezetőjét. — Milyen jelentősebb szerzeményekkel gazdagodott 0z osztály gyűjteményanyaga? — A munkásmozgalmi gyűjtemény-csoport szépen növekvő anyagából megemlítem: Kovács József, Hódy Szilveszter, özvegy Faust Imréné, Késmárki János, Szoboszlai Gyula, B. Nagy Gusztáv, Ab- rasits Zoltán, özvegy dr. Fischer Béláné, dr. Boros István, Igaz Sándor, Nendtvich Andor, Tétsi Gyula, Pömetz Tamás, Ete János, dr. Cserta Béla, özvegy Farkas Oszkár- né, Kincsei János, Absinger Imre, dr. Iglói Zoltán, valamint Kerekes József fénykép- és írásos dokumentum-ajándékait. — Gazdag tartalmú, és kortörténeti szempontból komoly értéket jelent a 625 darabból álló gyűjtemény-csoport, amelyet Csuthy Lászlóné kertvárosi általános iskolai, tanárnő ajándékozott a múzeumnak. Az ajándékozó szülei és nagyszülei is tanítók lévén, számos értékes, XVIII—XIX. századi kéziratos dokumentumokat gyűjtöttek össze és őrietek meg baranyai és Somogy megyei községekben eltöltött munkálkodásuk során. Ebben az anyagban találhatók kántori búcsúztatók, prédikációs gyűjtemények, a szigetvári tanítói kör, az okorvidéki tanítói kör jegyzőkönyvei, a tanítói körök' levelezései. — Igen érdekesek a különféle' régi iskolai tankönyvek is. Ilyen például az „Elemi oktatás beszéd, írás, olvasásban” 1853-ból, vagy Gyerkes Mihály „Vizsgázó hetedik osztály”, továbbá Tóth Lőrinc „Ismerettár”, valamint Karacs Ferenc híres rézmetsző „Atlasz” című műve. — Milyen irodalmi emlékekkel gyarapodott « múzeum? — Kiemelkedő fontosságú az az újabb irodalmi levelezés-gyűjtemény, amelyet dr. Várkonyi Nándortól. a kiváló irodalomtörténésztől szerzett meg a múzeum. E gyűjtemény 381 magyar és külföldi író 1646 levélét foglalja magában. — A gyűjtemény egészében igen fontos és gazdag forrásanyagát .képezi megyénk eddig meglehetősen elhanyagolt művelődéstörténetének, közelebbről az ország életében is irányító szerepet vivő pécsi és baranyai irodalmi életnek. A levelek egy része lezárt életművek írásait őrzi. Ezeknek ez a körülmény adja meg növekvő értékét. — Különös szerencse, hogy ez az értékes és a maga nemében is ritka gyűjtemény a háborús viszontagságok között is épen maradhatott. Elismerés illeti az érdemes tudóst, aki ennek az anyagnak a további megőrzésére, kiállítási és tudományos kutatási anyagként leendő fel- használására a pécsi Janus Pannonius Múzeumot tartotta illetékesnek. — Ez az anyag nem azonos azzal az írói levélgyűjteménnyel. amelyről a Dunántúli Napló már hírt adott? — Nem, ez teljesen új szerzemény. Amikről a sajtó már i hírt adott, azok a pécsi „Sorsunk”’ című és egyéfc pécsi folyóiratoknak küldött írói levelek • voltak. A most beszerzett gyűjtemény pedig kimondottan dr. Várkonyi Nándor irodalomtörténésznek küldött írói vallomások. Ezekkel és a „Sorsunk”, valamint más pécsi folyóiratoknak küldöttekkel együtt a múzeumnak most már körülbelül 3 300 értékes irodalmi levélgyűjteménye van. — Ezeket mikor teszik hozzáférhetővé a kutatók részére? — E gyűjtemény anyaga csak a most folyamatban lévő leltározás befejezése után kutatható, Illetve publikálható. — Milyen újabb várostörténeti. anyagot sikerült a múzeumnak beszereznie? — Az eddig felsoroltakhoz hasonlóan értékesnek számít néhai dr. Gösztonyi Gyula pécsi építészmérnök hagyatékából származó, 847 darabból álló ajándékegyüttes. Ez a gyűjtemény magában foglalja a lelkes várostörténet-kutató építésznek Pécsről írott munkáiból megmaradt példányokat, különböző szakfolyóiratokban megjelent cikkeit, továbbá tervrajzairól készített fényképgyűjteményt, valamint várostörténeti fényképfelvételeit. Az értékes hagyatékot Gosztonyi Gyula fivére, dr. Gosztonyi Miklós adta át a múzeumnak. Lopott repülőgéppel Olaszországba? Kalandvágyó fiatalemberek a bíróság előtt — Búvárfelszerelés, puskák, ejtőernyők a repülőgépben Fantasztikusnak tűnő tervet eszelt ki két, vékonydongájú, halkszavú, 17 éves gimnazista, Cs. Ferenc és Sch. Ferenc. Az álomtervek a bíróság elé juttatták őket. Lehajtott fejjel álltak tegnap a pécsi járásbíróság büntetőtanácsa előtt. Mig a bíró a vádiratot olvasta, Cs. Ferenc gyakran törölgette zsebkendőjével könnyes szemét. A vádirat hallatán a tárgyalóterem közönsége csak ámuldozott: milyen meggondolatlanságra ragadtathatja a kalandvágy némely fiatalt. Hz öninditó nem miMdött A MAGYAR RADIO PÉCSI STÚDIÓJÁNAK 1965. júl. 29-i, csütörtöki műsora a 223,8 m középhullámon: 17.30: Szerb-horvát nyelvű műsor: Rádió híradó. Vidám hangulatban. Zene. 18.00: Német nyelvű műsor: Aktuális témák. Kívánsághangverseny. A hét vidám története. Koraesti muzsika. 18.30: Magyar nyelvű műsor: Vállaltuk, teljesítjük. — Riportműsor • a mohácsi árvízkárok helyreállításáról'. 18.45: Zenéről zenére. Közben: Dél-dunántúli híradó. 19.25: Sporthíradó. 19.40: Zenélő levelezőlap. 19.58: Műsorismertetés. 20.00: Műsorzárás. MOZI Park: Folytassa Kleo (szv.; szi., fél 5, fél 7, fél 9). Jó idő esetén az utolsó előadás a kertben. Petőfi: Folytassa Kleo (szv., szL., 5, 7, 9). Híradó Mozi (a Park filmszínházban): Magyar híradó, Gusztáv so- ronkívül, A kisöreg, 65/4. sporthíradó, Rozsda szerelem. (Előadások 11 órától 3 óráig folytatólagosan). Zsolnay K. O.: Kár a benzinért (5, 7). Mecsekalja: A szórakozott professzor (szv., 7). Vasas II.: Nyári intermezzo (szv., szi., 7). Mohács: A szép Antonio (szv., 6, 8). Csak 18 éven felülieknek! Szigetvár: Max Linder társaságában (fél 9). Siklós: Ne sírj Péter (szv., 8). Harkány: Szemet szemért (szv., 7). Mindkét fiatalember repülőgéppel akart Olaszországba menni. Miért? Mert mindketten három tantárgyból is buktak félévben, féltek az év végi bizonyítványtól. De volt más indokolásuk is. Cs. Ferenc minden áron repülő akart lenni. Három évvel ezelőtt tagja lett a pécsi MHS repülő szakosztályának, vitorlázott, „B” vizsgát is szerzett. Igazi vágya azonban a motoros repülő volt. Egészségügyi okokból motoros kiképzésen nem vehetett részt. Nem nyugodott bele. önkéntes alapon eljárt a motoros repülők elméleti kiképzésére, figyelt, tanult, az életből semmi más nem érdé. kelte, csak a repülőgép. „Itt én gépre soha nem ülhetek, menjünk Olaszországba, majd ott veszünk repülőt” — mondta osztálytársának Sch. Ferencnek. Sch. Ferenc is fél az év végi bizonyítványtól — megegyeztek: mennek. De hogyan? „Repülővel” — mondotta Cs. Ferenc. A két fiatalember a tavasszal szinte nap mint nap együtt volt és latolgatták az utazás mikéntjét, esélyeit. Végül arra az elhatározásra jutottak, hogy — mivel Cs. Ferenc ismerős a pécsi repülőtéren, ismeri az MHS repülőgépének hangárját, sőt elméletben — mint mondotta — el tudná vezetni a sportgépet — a választás erre a gépre esett. Alkalmas időben felülnek a gépre, aztán irány Jugoszlávia, majd Olaszország. Az alkalmas időt május 29- ben állapították meg. Cs. Ferenc is ott volt a repülőtéren a többi repülősnövendék között, akik néhány próbarepülést végeztek oktatók irányításával. Amikor a kiképzést aznap befejezték és a gépet betolták a hangárba, lelakatolták, ő Is segédkezett. Már indultak hazafelé, amikor Cs. Ferenc azzal az ürüggyel, hogy orkánját a hangárban felejtette, visszament és a már előzőleg elkészített acélfűrésszel a repülőn lévő lakatokat átfűrészelte. Fegyvereket is szereztek. Az MHS raktárából — oda is bejáratosak voltak — egy céllövőpisztolyt és két céllövő kispuskát, valamint 1500 darab lőszert loptak. A fegyvereket a repülőtér közelében eldugták. Éjjel aztán hozzáláttak ... Odalopakodtak a hangárhoz, a gépet feltöltötték üzemanyaggal, aztán szép csendben kigördítették a kifutópályára. A fegyvereket, lőszert, a magukkal hozott köny nyűbúvár felszerelést, sőt két ejtőernyőt is elhelyeztek a gépben és beültek. Úgy egyeztek meg, hogy Cs. Ferenc vezeti a gépet, ő ült a vezetőfülkébe. Sch. Ferenc pedig a lövész szerepét vállalta, — netán megtámadná őket valami, vagy még indulás előtt valaki ... Az önindító nem működött. Hiába állították gyújtásra, csak köhögött a gép ... Látták: tervük dugába dőlt, megijedtek, féltek kitudódik a dolog, ezért „megoldásként” az ország elhagyását választották. Gyalog indultak a jugoszláv határ felé. Cs. Ferenc zsebében csőre töltött pisztolyt szorongatott. A határ előtt azonban mintegy 6 kilométerre határőrökbe ütköztek ... Faliázat énítettünlc volna a tenprparton A DUNA MENTEN — Naponta jönnék az új lakók. Szegények kíváncsiak, mikor lesz kész a ház és főleg, mennyibe kerül. Az imént volt itt egy öreg néni, azt mondta, egy rozoga volt istállóban lakik, nagyon szeretne már költözni. — Mit mondott neki? Széttárja a karját: — Mit mondhattam volna? Vigasztaltam, mintha az anyám volna. Elhiheti, ml úgy dolgozunk itten, .hogy meg sem tudom mondani. Nézze, nem dicsekvés szól belőlem, de hat éve dolgozik együtt a brigádunk, mi igazán tudunk hajtani, ha kell. És itt kell. Én látom a szerencsétlen ki- télepítetteket. Mindennap jönnek ide. Az állam kezünk alá ad anyagot, pénzt, teherautót, gépet, most már mirajtunk a sor. Lucz Lajos: — A szövetkezet a legjobban hajtás brigádokat küldte ki Mohácsira. Nézzen körül, valamennyien fiatalok. Két Idősebb segédmunkásunk van, a többi fiatal. — Kell is a két öreg, legalább ráncbaszedi a gyerekeket ... Mármint az ipairi tanulókat. No nem, nincs velük semmi baj, de a ■’ért fiaital gyerekek mégis. Itt a pécs- váradi részlegnél harmincán dolgoznak, ebből tizenkét [ szakmunkás, a többi segédmunkás, ipari tanuló. Múlt hét első napján érkeztek. Hét végén autó jön értük, hétfőn pedig vissza. — Az építők gyakran dolgoznak távol szűkebb kis hazájuktól, de azért itt hónapokig lesz munka, talán sok egy kicsit, nem? Brandt vállát vonja: ■— Hét végén hazamegyünk. Kacsáméi elhúzza a száját: — Hát én azért kétnaponként hazaugrok motorral. De á' nyavalya essen bele, éppen most délelőtt elszakadt a láncom a motoron. — Miért kétnaponként? — Menyasszonyom van. Most volt az eljegyzés. Muszáj hazamennem. Tudja hogy van ez. —• Ha megnősülsz, utána nem szaladgálsz haza — ugratja Brandt Mártom. Az ebédről valamit. Ma zöldséges leves volt, zöldbabfőzelék, sülthús. Este is főtt ételt kapnak, reggelire pedig kávét és melléje töltelékárut.' Tizennyolc forintért, ebből ugyan csak 1,80 forintot térít a szövetkezet, viszont a dolgozók megkapják a napi tizenöt ötvenet kiszállási díjként és napi tíz forintot távolléti pótlókként. Tellát a napi három- i szőri étkezésre futja bőven. — Szállásuk? — A városban lakunk egy kultúrteremben. Tisztaság van, rend van. De ha felhúzzuk az első lakóházat, akkor beköltözünk és közel leszünk a munkahelyhez. Reggel hattól este hatig tart a munkaidő, nehéz munka, nem irigylésre méltó, már a tempó miatt sem. De vállalták. — Mit csinálnak esténként? ■— Sörözünk. Van, aki pe- cázni jár a Dunára. Sör... Van itt egy büfé a konyhasátor melled. Munkaidő alatt csak hűsítő italt árusítanak — rendjén is van —, de munka után, amikor elfogyasztják a vacsorát, söröznének, lyiúlt héten volt sör, tegnap és ma már nem volt. Különben hétfőn és kedden — legalábbis kedd délig — egész Mohácson nem volt sör, pedig dolgoznak jtt nemcsak az újjáépítésen, hanem a gátakon is. Ismerik a határidőt, december tizenötödikét, de elgondolásuk szerint, november hétre szeretnének készek lenni. Persze sok függ az időjárástól is. aztán a stáza-elemek tervszerű szállításától is. Jön egy apró kis fiúcska, haja nem is szóiké, hanem kesefehér, „ö a legfiatalabb ipari tanulónk! Egy hetes!” Lucz Lajos műszaki vezető int neki, jön a fiú, illedelmesen bemutatkozik: Prein Rajmund Mecseknádasdról. Tizennégy esztendős. így hónapja végezte el az általános iskolát, most kőműves tanuló. Apja bányász. — Nagyon ügyes, fürge kis gyerek — súgja nekem Brandt. Kacsándi hozzáfűzi: — Rajmund igen, de a tanulok között azéirt akad olyan is, amelyiket úgy kell odébb tolni. — Te is hetente egyszer mégy haza, ugye? — Igen. — Este mit csinálsz? — Tegnap? A gáton ültünk a Frank Tibivel, meg a Bohóccal. — Nem hiányoznak az otthoniak? Tűnődik. — Anyádnak nem üzensz? 1— Tetszik elmenni Mecseknádasdra? — Nem, de ha üzensz, beírom az újságba, jó? — Jó! Azit üzenem, hogy jól viselkedem és csókolta- tom... Vége az ebédidőnek. A tanulók már ott szorgoskodnak a téglakupacok között. Raymundnak kiáltanak: „Mi az, nyilatkoztál a sajtónak?!” S Rajmund eiszáguld haverjai irányába. Beindítják a betonkeverőt. teherautók billegnek az úttala.n úton, az emberek folytatják az alapozást. Szeptember elejére már a födémeket szeretnék beépíteni néhány épületre. Rab Ferenc S most itt állnak a bíróság előtt. — Bűnösnek érzik magukat? — Igen. A tárgyalás folyamán kiderült, hogy mennyire elvakítóttá őket a kalandvágy, a repülés vágya. A bíró kérdéseire a bűntudatra jellemző, alig hallható szavakkal válaszoltak. Cs. Ferenc csak a padlót nézte. — A repülés alapelemeivel tisztában volt? — Igen. Nagyon szerettem volna motorosgépre ülni. Olvastam, hogy külföldön lehet repülőt is vásárolni. Ezért akartam kimenni. — S miért éppen Olaszor- szába? — Mert a gimnáziumban olaszt is tanultam ... — Miből akarták a gépet megvenni? — Dolgoztunk volna... — Hol akartak leszállni a géppel? — A Pó síkságon, addig elég lett volna a benzin. — S aztán? — Aztán egy elhagyott tengerparton tanyát ütöttünk volna, vadászni, halászni akartunk. Fából házat építettünk volna.... — A vadászáshoz kellettek a fegyverek? — Ahhoz is. Meg a tervünk az volt, hogy ha a repülő megszerzésében valaki meg akar akadályozni bennünket, akkor használjuk a fegyvereket... Cs. Ferenc még soha nem ült motoros repülőgépen. Úgy tűnik, hogy csak most itt a tárgyalás folyamán ébred tudatára annak, hogy mi is történhetett volna velük, akár a felszállásnál, akár a levegőben ... Olaszország, elhagyott tengerpart, halászni, vadászni, repülőt .vásárolni? — Ha mindezt egy 10—12 éves gyerek gondolja ki. ‘a'.án még érthető — mondja a >író. — De maguk immár 17 evesek, harmadikos gimnazisták... Igaz. maga az általános sko- lát is kettes eredménnyel végezte ... Cs. Ferenc elsírja magát. A két fiatalember, amikor a repülőutat meghiúsúltnak látta, gyalog vágtak a határnak, hogy majd a búvárfelszerelés segítségével átússzék a Drávát. — Úszni tud? — kérdi abíró Sch. FerenctőL — Nem. — Akkor hogyan akart a Dráván átúszni? — Amikor mentünk. Harkányban megálltunk és a medencében próbálgattam az úszást... — Miért akartak repülőgépet vásárolni, hiszen ott lett volna amit kivittek? — Azt haza akartuk küldeni. — Hogyan? — Postán. Félrecsíiszot! álmodozás Az ember nem tudja, hogy mosolyogjon-e ezeken a válaszokon, vagy szomorkodjon ennyi tájékozatlanság és tudatlanság hallatára. De valóban el tudta-e volna vezetni a gépet Cs. Ferenc, ha működik az önindító. A kérdésre tanúként kihallgatott egyik repülő-tanuló így válaszol: — Ha a felszállás sikerül, akkor igen ... talán ... hiszen elméletileg valamit értett hozzá. „Nem lehetnek eléggé hálásak a sorsnak, most kórházr ban vagy esetleg a temetőben lennének — Egy akkumulátoron múlott az életük”. — így kezdte vádbeszédét az ügyész. A korukhoz képest alacsony általános műveltségük miatt összekeveredett bennük a kevéske realitás és a mese a két önálló fiatalról, akik tűzönvízen keresztül, de végrehajtják vágyaikat, álmaikat. A félrecsúszott álmodozás miatt állnak most itt. A vád ellenük: fegyveresen elkövetett tiltott határátlépés bűntettének kísérlete, a társadalmi tulajdonban különösen nagy kárt okozó lopás bűntettének kísérlete, valamint emberölés bűntettének előkészülete. A következményeket viselni kell. A bíróság július 30-án hirdet ítéletet. Garay Rerenc Haragosok voltak Huri Ferenc csillés nécsi lakos Farkas Józseffel -ara- gos viszonyban volt. mert Farkas a ház lakóivei -gvütt tett. panaszt az I. kér Hnács igazgatási osztályán Huri rendzavaró magatartása miatt Június 15-én, amikor K irí hazament, a lépcsőházbar *a- lálkozott Farkas Józseffel. — „Most megöllek!” — mondotta és előkapta zsebkését. A szúrás Farkas Józsefen 5 centiméter hosszú, a mellüreget is megnyitó sebet ejtett. Élet- veszélyes állapotban szállították a pécsi I-es Sebészeti Klinikára, ahol csak a gondos orvosi ellátás mentette meg az életnek. Két hónap helyett — két nap Az emeletes házak amúgy sem rövid építési idejéből jelentős időt követel az úgynevezett műkölépcsők felhordása. Másfél-két hónap kell ahhoz; hogy egy vagy két emeletes ház lépcsője elkészüljön. Ezt az időt a Pécsi Járási Építő Ktsz egy-két napra rövidítette le. Az általuk épített társasházakhoz műkő te! lepükön előre gyártják a függőlépcsőket. Faburkolattal beborítják és a kívánt időben szállítják a helyszínre. A burkolat addig marad a lép- csőn, amíg az épület teljesen el nem készül. így védik meg a lépcsőket az esetleges rongálódástól. A lépcsőket a telepen sablon után szériában gyártják, így nincs belőle hiány, . * >
