Dunántúli Napló, 1965. július (22. évfolyam, 153-179. szám)
1965-07-29 / 177. szám
MOT. JÚLIUS 29. napló 3 Negyvenezer tonna szén nyomában: (IV.) A TRÖSZTNÉL Válaszol: Pozsgai Károly főmérnök A Zöbák-alkmai Kollár Dé- mesnél azzal kezdtem, hogy vajon mi függ egy csapat teljesítésétől? Sok vagy kevés': Nem lehetett egyöntetű választ adni. Attól függ. A tröszt főmérnökének a szobájában a 40 ezer tonnás adósságot mérlegelem: sofk-e ez a lemaradás, vagy nem? Ahogy vesz- sziik. Ha az évi termelés ösz- szességét nézzük, akkor nem tetemes, hiszen annak még az egy százalékát sem teszi ki. Azonban figyelembe kell venni azt is. hogy a Mecseki Szénbányászati Tröszt valahogy nem szokott ilyen zavarokkal küzdeni, legalábbis eddig nem. Ugyanakkor az előző válaszokból olyan dolgok is kiderültek, hogy nem kellene még ezzel az 1 százaléknyi hiánynyal sem küszködni, ha ... 6.6 százalékkal emelkedett a termelés Pozsgai főmérnök kérdés nélkül így kezdte: — Ha múlt év első félévévéi teszek összehasonlítást, akkor a következő tényeket kapom: a termelés mennyisége 6.6 százalékkal emelkedett, az összüzemi teljesítmény pedig 3,9 százalékkal. A hazai bányászat többi egységeinél nem történt ilyen arányú emelkedés. — Persze a tervek nem 6,6 százalékos emelkedést írtak elő, hanem 10 százalék körülit. S amikor a gazdasági évet kezdték, nem látszott különösebb akadály. — Ez igaz. Úgy indultunk, hogy probléma nem lehet. Minden mutatót reálisnak és teljesíthetőnek tartottunk. Hogy mégis 40 ezer tonna lemaradás történt az első félév folyamán, az részint objektív nehézségekkel magyarázható, de természetesen mégsem kizárólag csak azzal. Az első nehézség január 25-én jelentkezett, amikor a zobáki tűz okozott megrázkódtatást. Ezután kissé idegessé és kapko- dóvá vált a tröszti vezetés is, valamint a lemaradás behozására felszólított üzemek vezetése is. — Fokozta a nehézségeket, hogy Béta-aknán és Kossuth-, bányaüzemben geológiai meglepetések következtek be, amelyek megoldása a normálisnál jóval nagyobb tevékenység mellett sem volt megoldható. A zobáki kies'és pótlására és a geológiai viszonyok miatti visszaesés kiegyen Ütésére új területek bekapcsolása vált szükségessé, ami gépészeti problémákkal is járt Gépi berendezéseink jelentős része már nem új, másrészt a felújításuk sem volt egészen kifogástalan. Ugyanakkor a gépek beszerelése, az elektromos áram átvitele az új helyre, gyorsított ütemben történt, ami már eleve magában hordta a későbbi és gyakori meghibásodások alapjait. fi mídsnce bányamunkásai jó dolgoznak — Lényegében erről beszélt Kollár Dénes és Nagy Dezső is. hogy a nénészeti hibák miatt jelentős a termeléskiesésük. Nagy Dezső mondta, hogy a hibák zöme a gépészet hanyagságán múlik. E tekintetben kívánnak-e valamilyen intézkedést hozni? — A hibákat nem lehet teljes egészében a gépészeti vonalra hárítani, azok 35 száza-- léka bányászati vonatkozású és körülbelül 15 százaléka a munkahelyen dolgozó emibe- -ek mulasztásából adódik Egyébként annak érdeiiében, ho"v a meglévő gépészeti here- '-1 'sak jobban Uzenielje- nal olyan utasítást adunk ki, amely szabályozza a bányászati feltételeknek megfelelő gépbeszcreléseket, De szabályozza azokat a feltételeket is, — például biztosítékok beépítése, azonos gyártmányú alkatrészek beépítése és így tovább —, amelyek megléte mellett csökkenhel az üzemzavarok száma. — A munkaszervezéssel nincsenek problémák? •— A négynegyedes munka- szervezéssel kapcsolatban csak annyit, hogy az hasznos a munkahelyek kihasználása érdekében, de hasznos olyan értelemben is, hogy megrövidíti a dolgozók üzemben tartózkodásának az idejét. Nem teljes még a négynegyed: hiányzik még a műszaki szervezésekkel alátámasztott teljes kitöltése. .— Mivel elégedett a főmérnök elvtárs? ■— Elégedett vagyok azzal, hogy a medence bányamunkásai jól dolgoznak, amikor annak a lehetősége fennáll. De sajnos néha akkor is dolgoznak, amikor nem volna szabad. s ilyenkor ők okoznak problémát. Például sok üzemzavart el lehetne kerülni, ha ezt figyelembe vennék. Egyébként a termelési tanácskozások hangulata kielégítő, s talán csak annyit ehhez, hogy néha a fizikai dolgozók optimistábbak, mint sok vezető beosztású állásfoglalása. —■ Más intézkedést tesznek-e annak érdekében, hogy a lemaradást behozzák? — A közeli jövőben a bányászati munkálatok terén jelentősebb technikai vagy műszaki fejlesztésre nincsen kilátás. Csak a meglévő adottságok jobb kihasználásával számolhatunk. Persze ez nem jelenti azt. hogy tisztán munkaszervezési vonalon kívánunk csak előbbre lépni, a gazdasági mutatók javitása érdekében nem mondunk le a koncentrációk fejlesztéséről vagy az eddig elért technológiai fejlesztésről. De sokkal gondosabban megnézzük, hogy melyek azok az adottságok, amelyek idomulnak a mi szénmedencénk körülményeihez. így kívánjuk a gazdaságosságot és a termelési feladatainkat teljesítem. A lemaradás behozható — Véleménye szerint év végéig behozható a lemaradás? •— A NIM által jóváhagyott terv teljesíthető és bízok abban, hogy december végére eleget teszünk éves feladatainknak. Ehhez persze az kell, hogy üzemeinkben megteremtsük a nyugodt légkört, amely nem elbizakodott ugyan, de mindig reálisan számító. Azt a munkamenetet kell biztosítanunk, amely mindig is jellemezte a mecseki bányaüzemeket, s ha ez a hit megvan, akkor minden gazdasági mutatónk teljesíthető. Gazdagh István Tízezer vagon cukorrépa Baranyából Tért hódítanak az új módszerek a cukorrópa-termesztésben A búza és a kukorica után megyénk harmadik legfontosabb szántóföldi növénye a cukorrépa, melyet több mint 6000 holdon termelnek ebben az évben is a szövetkezetek. Ezekben a napokban vált aktuálissá a cukorrépa utolsó kapálása, aminek igen fontos szerepe van a hozam alakulásában. A répa levelei most már teljesen befedik a talajt, és ha ez a kapálás elmarad, a megfelelő szellőztetés hiányában a fülledt, párás levegő tápot ad a Cerkospóra elterjedésének. Ennek következtében csökken a levélzet asz- szimiláló felülete, kisebb lesz a termés. A mostani kapálás azért is szükséges, hogy az így fellazított talajból ősszel könnyebben kiszedhessék a répát Magas főszám A répa szépen fejlődik, s a tavalyihoz hasonló, jó termést ígér. Az árvíz és belvizek következtében számítani kell némi kiesésre is. A kölkedi, drá- vaszabolcsi, az egyházasha- raszti és beremendi tsz-ben — s még néhány helyen — okozott több-kevesebb kárt a víz. De ez a kiesés nem lényeges, az összkép biztató. Köszönhető ez mindenek előtt annak, hogy az utóbbi években teret hódítottak a korszerű eljárások. Figyelemre méltó mindenek előtt a tő- számnövelés. A korábbi holA forgalom karmesterei Ott áll az úfcközépre állított csepp szigetecskén, s látszólag rendíthetetlen nyugalommal, katonás fegyelemmel, lendületes, látványos mozdulatokkal vezényli a forgalmat, őrzi, óvja a vigyázatlan, fegyelmezetlen gyalogosok testi épségét. Lám, most is. Egy Wartburgra sípolt rá, amely egész testtel belehajtott a tilosba. Aztán, amikor a sípjelre visz- sza tolatott a járda mellé, nyitott ablakán át tisztán hallottam dühös megjegyzését: — Ez is csak molesztálja az embert! Azért fütyörészik, kapálózik, hogy ne legyen melege ... Pech j éré azonban őt pillesztette ed a forróság, mert hívatlanul, váratlanul melléje lépett a váltásra váró őrszem, akinek már az iméntinél sokkal szolidabb hangon diktálta be adatait. Aztán én vettem elő a jegyzetfüzetemet, s a váltás után én „igazoltattam” Színek László forgalmi rendőrt, aki az egyórás nehéz szolgálat után egy pohár szódavizes frissítőre tért be a sarki csemegeboltba. Ügy látszik, a kinti hőséget nem nagyon enyhítette « hideg szódavíz sem. tikkadtan válaszolgatott a kérdéseimre. — Bizony, nemegyszer kapunk ilyen, vagy ennél is cifrább megjegyzéseket — mondja, amikor megemlítem a wartburgost —, pedig az ő érdekükben „fütyörészek, kapálózok”, nem a magam pasz- sziójára. Ezt nem kellene bizonygatnia, magam is láttam az imént. Különben is naponta látom, hiszen reggel-este erre visz az utam. Ezúttal azonban olyan dolgokat is feljegyezhettem, amelyről nagyon keveset tudnak a gépkocsizók, a gyalogosok. A forgalomirányító rendőr lélekjelenlétéről, pillanatnyi helyzetfelismeréséről, reflexvillanású intézkedéseiről, amelyekkel valóban életeket, sorsokat tart a kezében, s amelyekre nincs paragrafus egyetlen szolgálati szabályzatban sem. Színek László forgalmi rendőr nem idéz neveket, dátumokat, csak rövidre fogott példákat mond, ahogy már említettem. — Nagyon hiányzik a jelző szemafor, elkelne már, hogy felszereljék — mondja, és indokolásként hozzáragasztja a példát is. — Nem is a zsúfolt forgalom, azt már megszoktuk, baj nélkül el is irányítjuk, de a panelszállítás... A panelelemekkel megrakott tizenkét tonnás Rába kocsikat említi elsőnek, amelyek naponta ott viharzanak el az orra előtt. — Legtöbbször le kell lépnem a dobogóról, hogy le ne sodorjanak. Hiába, nagyon szűk az utca az ilyen méretű kocsiknak ... Aztán kiderül, hogy a veszélyt nemcsak a testes Rábák, hanem a sikkes magángépkocsik, különösen a bontott zászlós mentőautók hordozzák maguk előtt, maguk mögött. — Mindennél nehezebb utat adni a szirénázó mentőkocsinak. Nem tarthatom fel, pedig a száguldása nemcsak életmentés, hanem életveszély is. Mit tehetek? Csak „szabálytalanságot”. Kénytelen átengedni a menetirány szerinti bal oldalra, amit viszont csak úgy tud megoldani* ha leállítja a szabályos oldalon szembejövő gépkocsiforgalmat. — Persze csak akkor kockázat ez, ha a szembe jövő gépkocsisor elején tapasztalatlan magángépkocsizó halad. Nem ismeri fel időben a karjelzést, nem villantja fel a stoplámpákat, és kész a baj. De mindjárt le is kopogja, hogy a szolgálati ideje alatt egyszer sem történt említésre méltó baleset. Pedig a Rákóczi úton szinte állandó a csúcsforgalom. Reggelenként, esténként ezrével suhannak át az útkereszteződésnél a gépkocsik, tízezrével a gyalogosok. Az ő életüket, épségüket vigyázza a közlekedési rendőr. És ebből a gyalogos, a gépkocsizó csak a katonás lendületet, látványos vezénylést látja, és a rendíthetetlen határozottságot. Az erőfeszítéssel magára parancsolt határozottságot, fegyelmet, amit a gépkocsizók, gyalogosok lassanként maguk is átvesznek, Színek László közlekedési rendőr legnagyobb megelégedésére. — Sgy — dankénti 40 ezres tőszámot az idén 50 ezerre növelték a tsz-ek, de jónéhány szövetkezetben elérték már a kívánatos 64 ezres tőszámot holdanként. Ezek elsősorban a ba- barci, a lánycsóki, a szabad- szentkirályi tsz vagy a bólyi Kossuth Termelőszövetkezet, ahol rekordtermést ígér a répa. Az idén már mintegy 2000 holdon vetettek Dizisztollal megcsávázott répamagot. A csávázott magot az igények alapján a gyár bocsátotta a tsz-eik rendelkezésére. Óriási előnye a csávázatlannál szemben az, hogy a vetéstől számított hat héten belül védettséget nyújt a répának a le- véltetvek, a bolha és a barkó ellen. A csávázási költségek 42 forinttal terhelik a répát holdanként, s általa négyszeriötszöri porozás megtakarítható. Ez tetemes kiadástól mentesíti az üzemet, hisz a porozást költség minden alkalommal 200 forint haldanként. A gyárhoz most beérkezett igényekből kiderült, hogy 965- ban már a cukorrépa-terület 70 százalékára kérnek csávázott magot a baranyai termelőszövetkezetek. Monogerm vetőmag Ez évben már a terület 80 százalékán koptatott magot vetettek a tsz-ek, melynek nagy előnye, hogy az ilyen répa 2—3 nappal előbb kezd csírázni, s az egyelése is köny nyebb. Jövőre a gyár megkezdi a Sopronhorpácson előállított hazai úgynevezett monogerm répamag forgalmazását is, mellyel elsősorban azokat a tsz-eket látják el. ahol a szemenkénti répavetőgépet — jelenleg is kapható az AGROKER-nél — már beszerezték. A monogerm répa óriási előnye, hogy „egyelve vetik”, vagyis a sok fáradságot igénylő egyelés helyett csak ritkítani kell valamelyest. Uj eljárás a répa karbamidos, úgynevezett levéltrágyázása is Ez évben vezették be, s máris több száz holdon alkalmazták. E módszerek együttes alkalmazása révén komoly termés- növekedés tapasztalható a megyében. A korábbi 120 mázsáról két-három év leforgása alatt sikerült a cukorrépa-termést holdanként átlag 16Cf mázsára növelni. Ezt a 169 mázsás eredményt 1964-ben érte el a megye, s úgy néz ki, hogy az idén is meg lesz, esetleg még ennél is több. Melasz és répasze'et Az előzetes kalkulációk szerint az idén kb. 10 000 vagon répát vesz át a gyár Baranyából. ennek 65 százalékát nyers szelet, fél százalékát pedig melasz formájában juttatja vissza az üzemeknek. E szerint 6500 vagon répaszeletre és 50 vagon melaszra számíthatunk. Sajnos, a tsz-ek mintegy 20 százaléka visszamondta a melaszt. pusztán kényelmi szempontból, mivel folyadék formájában kell tárolni. Ugyanakkor jónéhány előrelátó tsz a saját járandóságán felül is átvesz melaszt. Ezek közé tartozik a beremendi Dózsa Tsz is, amely nagy befogadóképességű — 250 mázsás — tartályt épített a vasútállomás közelében, s a környező szövetkezetektől felvásárolja a melasz- ,,felesleget”. A beremend'ek tisztában vannak vele, mit nyernek, hisz a melasz ni eső — mázsája 82 forint — é- ‘Bt mázsa melasz értéke egv r.á- zca kukorica értékének elei meg. Ezer fiatal oryos kezdi me£ az idén kétéves gyakorlatát Az orvostudományi egyetemeken befejezték munkájukat az elosztó bizottságok, a négy egyetemen 860 orvostanhallgató fejezi be tanulmányait, s az idén először kerül sor nagyobb számú — 140 — fogorvos elhelyezésére. Legnagyobb részük vidékre kerül, az ottani fogorvoshiány pótlására. Az új orvosok a diploma kézhezvétele után rövidesen megkezdik kétéves gyakorlatukat. Egyes orvoshiány- nyal küzdő megyék ellátásának megjavítására az idén lehetővé tették, hogy a fiatal általános orvosok egy része félévi kórházi gyakorlat után körzetbe kerüljön. A középfokú egészségügyi dolgozók kihelyezése befejeződött. Az ország negyven szakiskolájában többek között 450 ápolónő, 350 gyermekápolónő, 250 védőnő és több mint kétszáz gyermekgondozónő végzett. Legtöbbjüket abban a megyében helyezték el, ahol tanultak, vagy ahonnan az iskolába kerültek. Befejeződött az idén végző gyógyszerészhallgatók elosztása is. A budapesti és a szegedi gyógyszerészeti karról kikerült 216 fiatal július 15-én megkezdte az államvizsgát megelőző féléves szakmai gyakorlatot. Valamennyien úgynevezett közforgalmú oktató gyógyszertárban teljes^—ek szolgálatot, és készülnek föl az államvizsgára. ÍJJRA „lElFEDEZfÜK €>6> Tulajdonképpen évek óta ismerik a pécsiek az IstenkúU Turistaházat. S amióta ismerik, kisebb- nagyobb csoportokban, több-kevesebb lelkesedéssel fel is keresték a vendégek, hogy néhány pohár sör, esetleg zónapörkölt mellett feledjék a város aszfaltolvasztó melegét. A fentebb említett „több-kevesebb lelkesedés” aszerint vál takozott, ki hányszor töltötte el itt szombat, vasárnapjait. — Csak az első benyomás volt biztató, a második, a harmadik fokozatosan lelohasz- totta a kirándulókedvet. Ugyanis az éger- fákkal, fenyőkkel, hársfákkal árnyékolt kedves ligetecske egy magában gyengének bizonyult a tartós vendégmarasztal őshöz. Hol ez, hol amaz hiányzott a fák alá terített asztalok étel- ital-választékából. — Nem csoda, ha a kedves vendég néhány kísérlet után más hét végi hely után kutatott. Az elmúlt télen aztán „csoda” történt. Valamely odatévedt turista felfedezte, hogy a menedékháznak új vezetője, mi több, új étlapja van, amelyen mindjárt az első sorok disznótoros vacsorát, halászlét és egyéb hasonló ínyencségeket ígértek. Igazában tehát hosszú évek után ekkor kapott méltó rangot, nevet az Istenkúti Turistaházi S azóta? A kilom- bosodott hársfák, égerfák alatt Pécs város egyik legnépszerűbb szórakozóhelye csábítja a vendégeket, a hegyeket megjárt turistákat. S amikor Besenci Istvánt, a turistaház vezetőjét, a „csoda” felől faggatjuk, szerényen széttárja a kezét: — Ilyen környezethez, szinte kínálja magát a választék is. Igaz, fáradság, utána járás kell az igények kielégítéséhez, — de megéri.;. Bizony megéri. A nyár folyamán eddig megjelent több ezer vendég tanúsítja, hogy megéri. A töméntelen mennyiségben elfogyasztott választékos hús- és halétel, köztük a rendkívül népszerű sült keszeg, szalon-sör, a magyarnótákkal, tánc zenével eltöltött délutánok, esték üvéte- les rangot adtak a turistaháznak. S ha gondjai vannak Besenci Istvánnak, azok egyre inkább arra szorítkoznak, hogyan tudjon helyet, asztalt biztosítani a vendégeknek és a városba sereglő sok száz turistának Rohamosan nőnek az igények, s rohamosan nő a kielégítésükkel járó gond is. De ennek a gondnak a summásabb felét csak a Turistáit áza- kat Kezelő Vállalat tudná megoldani. (Palink ásl /
