Dunántúli Napló, 1965. július (22. évfolyam, 153-179. szám)
1965-07-29 / 177. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek ! DundniüU napló __________Az MSZMP Baranga megyei Bizottsága és a Megyei. Tanács lapja__________ X XII. ÉVFOLYAM, 117. SZÄM ÄRA 50 FILLÉR 1965. JÜLIIJS 29., CSÜTÖRTÖK Papírfedezék mögött A közvélemény általában " a bürokrácia „jelzőműszerének” a felesleges hivatali papírfogyasztást, az értelmetlen adminisztrálást tekinti. Pedig hát a papír, amely közmon- dásszerűen türelmes — igazán nem tehet róla... Az ok és az okozat felcserélése, ha a bürokrácia kétségkívül kellemetlen és költséges, de mégis csupán felületi tünetét má- gával a bürokrácia lényegével azonosítjuk. Ne adjunk azonban felmentést a szükségtelen irodai papírhalmaznak se, mivel a bürokráciának ez a kísérőjelensége önmagában is sok kárt okoz, s egyébként a pontos diagnózishoz gondosan tanulmányozni kell a tüneteket is. A nyomdák évente mintegy tízezer tonna papírból állítanak elő ügyviteli nyomtatványokat, de a „kereslek’ ezt jócskán meghaladja. A különös hiánycikk eredőit kutatva, az év elején tartott országos vizsgálat megállapította, hogy például a tsz-eknek étzen te átlag mintegy 230 féle jelentést kell készíteniük, amelyek 36 ezer adatot tartalmaznak, a nagyob iparvállalatok pedig olykor 80—90 szervnek tartoznak jelentést, adatot szállítani. Fontos előrelépés, hogy azóta országos érvényű intézkedések születtek a felesleges adatszolgáltatás „kiszűrésére”. Természetesen korántsem a nyomtatványok és kitöltésük költsége a legsúlyosabb követ, kezmény. Sokkal inkább az a munkastílus, amely többhe- lyütt a „papírfedezék” mögött kialakult! Valójában ez a gazdasági jellegű bürokráciának hatásában legfontosabb kórtünete: a döntéseket elkerülő, a feleslegességtől irtózó „papír stilus”! Itt már szoros kölcsön hatásba fonódik az ok az okozattal: a sok papír, amely egyrészt felszínes tünete a bürokráciának, másrészt táplálja, sőt leplező! e is. Mert, aki min den intézkedését, döntését ügyiratok halmazával „támasztja alá”, az valójában megkerüli magát a személyes döntést is; elvégre 6 „fedezve van”, a többi pedig — úgymond, nem rá tartozik. A túlontúl ismert körvonalak helyett — nézzük inkább a gyakorlati tényeket. Az egyik iparvállalat idei tervéből még az esztendő elején töröltek 43 millió forint értékű termelést. A vállalat anyag, és áruforgalmi osztály vezetője ezt követően cikket írt a gyári újságba, s ebben bejelentette az üzem közvéleményének: a tervről törölt termeléshez szükséges anyagok beszerzése — amint írta — „továbbra is folyamatban van, mivel semmi intézkedésit nem kaptunk ennek leállítására, így ez az 1965. évi anyagkészletünk további növekedését fogja eredményezni”. Számára nem a szabályok szelleme, célja a lényeg — az tehát, hogy szükséglet, megrendelés nélkül pazarlás lenne termelni —, hanem a csupasz tény, hogy van-e vagy nincs paragrafus a kár megakadályozására. A hűvösen tárgyilagos közlés — „semmi intézkedést nem kaptunk” —, valójában azt fedi, hogy sok milliónyi érték (s a gyár profiljából következően: devizáért vásárolt importanyag is) eleve kikapcsolódik a népgazdaság vérkeringéséből. Bár azóta életbe léptek országos jogszabályok a felesleges megrendelések lemondásáról, de itt nem ez, hanem az ügy mögött kitapintható jelenség érdemel figyelmet. Miféle szabály, miféle érdekeltség kell a nyilvánvaló népgazdasági kár megakadályozásához? Elvégre a helyi látószög áttekinthető határain belül, mindenkitől megkövetelhető — ha nem is jogszabály, de a lelkiismeret alapján! — hogy védelmezze a közösség érdekeit, gátat vessen a kárnak, pazarlásnak. Ismeretes, hogy a Központi Bizottság kezdeményezésére szakértő bizottságok dolgoznak irányítási-tervezési rendszerünk tökéletesítésén — de az új módszerekhez is a megvalósítás logikája, az észszerű gyakorlati alkalmazás szükséges! A z előbbi példa kirívóan ” egyértelmű, de a bürokratikus — magyarán a papír mögé bújó — stílus ányal- tabb, finomabb formái is ugyancsak többhelyütt fellelhetők. A Központi Statisztikai Hivatal egyik vizsgálata tanulmányozta több mint száz gépipari termék korszerűségét, s kitűnt például, hogy 98 vizsgált gyártmányból 70 jóval nehezebb a hasonló külföldi termékeknél. Ez pedig azt jelenti, hogy a jobbára import eredetű anyagból a kelleténél többet használnak fel, s ez nemcsak költségesebb, de az egész gyártmány konszerűtlenebbé, alacsonyabb áron értékesíthetővé válik. Sokan őszintén és tettreké- szen törekednek a bürokrácia gyomlálására — irtva a szükségtelen papírbozótot. Ez feltétlenül üdvözlendő, mert sok hasznot Ígér mind morálisan, mind pénzben. De célszerű és valóban eredményes csak az lehet, ha a személyes, önálló és felelős munkastílus erősítésével kezdjük a sort. Johnson sajtóértekezlete Az amerikaiak szerdán utakat és hidakat bombáztak Szerdán délután amerikai repülőgépek a VDK területén, a határtól 100 kilométernyire északra utakat és hidakat bombáztak. Más amerikai gépek Dien Bien Phut bombázták. Az amerikai jelentések szerint egy gépet lelőtt a VDK légelhárítása. Saigonban újabb részleteket közöltek a VDK ellen intézett keddi légitámadásokról is. Ezek szerint az F—105 típusú amerikai vadászbombázók kedden közelítették meg leginkább az észak-vietnami fővárost. Hanoitól 45 kilométerre bombáztak célpontokat. Kedden az amerikaiak saját beismeréseik szerint is hat gépet vesztettek — ezek közül kettő a saigoni jelentés szerint összeütközött. * Washington: Johnson elnök szerdai sajtóértekezletén mondanivalójának hangsúlyát az Egyesült Államok vietnami agresszív háborús erőfeszítéseinek fokozására helyezte. Az elnök bejelentette, hogy az Egyesült Államok szerinte jelenleg 75 000 főnyi dél-vietnami erőinek létszámát 125 000 főre növelik. Az Egyesült Államok — mondotta — megkétszerezi, havi 17 ezerről 35 ezerre emeli a katonai újoncbehívások számát. fogadni a vereség gondolatát sem”. Az Egyesült Alla- nok — hangoztatta — kész akár öt-hat évig is háborút viselni. Miután felsorolta a vietnami háború kiszélesítésére tett széleskörű amerikai intézkedéseket, Johnson megismételte korábbi általános kijelentéseit arról, hogy az Egyesült Államok „kész a csatamezőről a tárgyalóasztalhoz vonulni”, de ismét azt állította, hogy a másik fél nem fogadja el ezt a kezdeményezést. Sajtóértekezletén Johnson tájékoztatta az újságírókat arról, hogy az Egyesült Államok új ENSZ-megbízottja, Arthur Goldberg szerdán 'rvelet továbbított U Thant ENSZ-fö- titkárhoz. A levélben Johnson az ENSZ közreműködését kéri az „agresszió elhárításához” Vietnamban. Fejlesztik a szigetelőgyártást a Pécsi Porcelángyárban A második negyedévben félautomata hosszúrúdszigetelő-« faragógépet helyeztek üzembe a Pécsi Porcelángyárban. A gép segítségével idén 15 ezer hosszúrúdszigetelőt gyártanak. Ezeket a nagy teljesítményű szigetelő porcelánokat már felhasználják a 400 kilovoltos szovjet—magyar távvezeték építésénél és az év végéig nagyobb mennyiséget küldenek egyiptomi megrendelésre. Romániába 60 ezer egysapkás függőszigetelő porcelánt szállítanak az idén. Az első félévben kidolgozták a gyárban az ASA jelű, amerikai szabvánvnak megfelelő függőszigetelők gyártását, amely iránt Pakisztánból máris érdeklődnek. Most folynak a tárgyalások arról, hogy méa az idén 27 ezer ilyen szigetelőtestet vásárolnak a Pécsi Porcelángyártói. A képen: A Zsolnay gyár évente több ezer 110 kilovoltos szigetelőt gyárt. Ezek egy részét teljesítménykapcsolókhoz használják fel. Háromszáz kombáin vágja a gabonát Baranyában Közölte azonban, hogy nem rendeli el egyelőre a nemzeti szükségállapotot és a tartalékosok behívását, mindamellett kilátásba helyezte, hogy „szükség szerint” további erősítéseket szándékozik Vietnamba küldeni. Az Egyesült Államok elnöke bejelentette, hogy McNamara hadügyminiszter kérni fogja a képviselőházat és a szenátust, szavazzanak meg póthiteleket a vietnami háborúban való amerikai „részvétel” növelésének finanszírozására. Az elnök azonban nem idézett semmilyen számadatot, s nem rögzítette McNamara kérelmének időpontját. Johnson sajtókonferenciáján, amelyen hivatalosan is háborúnak minősítette az Egyesült Államok vietnami beavatkozását, harcias hangot megütve, azt hajtogatta, hogy „az Egyesült Államok nem hajlandó kivonulni Vietnamból, s nem hajlandó elBaranya megyében mintegy 300 kombájn dolgozik. Háromszáz kombájn, háromszáz kombájnvezető s ugyanennyi váltótárs. Hatszáz kombájnos ül fel nap mint nap az ernyő alá, s száll le esténként gém- beredett tagokkal az ülésről, hogy pár óra pihenés után újra kezdje. Az idő rövid, s a tempó ennél fogva igen nagy. Az aratók jó ellátására népi államunk kezdettől fogva komoly gondot fordított. Az aratópálinka és szalonna divatja azonban ma már a múlté. Bár a földművesszövetkezetek évről évre gondoskodnak az úgynevezett arató- szalonna beszerzéséről, a készlet azonban soha nem fogy el. Ma már a mezőgazdasági dolgozók körében is egyre nagyobb az igény a változatos koszt, a meleg ételek fogyasztása iránt. Megyénk legnagyobb gazdaságában, a bólyi Állami Gazdaságban 1 500 főt étkeztetnek ezekben a hetekben. Télen csak 500 fő veszi igénybe a gazdaság üzemi konyháit, de most, hogy megindult a nagy nyári munka, megnyíltak az ifjúsági táborok, a gazdaságban 1 000 fővel nőtt az ebédigénylők száma. Jelenleg hat helyen főznek: Bolyban, a központban, Károlymajorban, Sátorhelyen, Babarcon, most nyílt meg az új üzemi konyha Sziebert-pusztán és Mohácson a gazdaság baromfitelepén. Sátorhelyen üzemeltetik a gazdaság saját vágóhídját, ahol minden nap vágnak marhát, borjút, sertést. Most az aratás idején előfordul, hogy 14—15 darab sertést vágnak itt le naponta. A kombájnvezetőket és az aratás többi dolgozóját különleges ellátásban részesíti a gazdaság. A meleg ételt minden délben fogaton szállítják ki a helyszínre, mivel a töm- bösítés során lehetővé vált, hogy egy táblában 6—8 kombájn dolgozzon. a meleg ebéd biztosításával sok probléma volt, most azonban csak két termelőszövetkezetből érkezett panasz. Az egyik a szajki tsz, ahol állandóan 4—5 kombájnvezető dolgozik, s részükre megtagadta az élelem biztosítását a szövetkezet. Nem oldották meg a kombájnosok ellátását a ká- tolyi tsz-ben sem. E két hely kivételével elmondhatjuk, hogy még egy évben sem volt illyen jó a kombájnosok és az aratásban résztvevők ellátása, mint éppen most. Nem ilyen kedvező a helyzet az úgynevezett védőitalok terén. Igen kevés helyen van mozgóárusítás a megyében, amikor helyszínre viszik a hűsítő italokat: gyümölcslevet, hűtött szörpöket, szódavizet. A villányi Fmsz körzetében például csak a cséplés idejére kértek mozgó büfét a tsz- ek. A 26 kombájnnal 52 vezető dolgozik — váltva —, s ennek az 52 embernek kell 1 50o vagon gabonát betakarítani. A kombájnosok versenyben állnak egymással, melyre igen értékes díjakat tűztek ki, s nem kisrészt ennek köszönhető, hogy a búzának eddig már több mint 50 százalékát learatták, emelett 100 százalékban befejezték a borsó, az őszi árpa, és megkezdték az 1000 hold kétszeres aratását is. A zengőaljai Állami Gazdaságban védőitalként-jégbe hűtött citromlevet adnak a kombájnvezetőknek. A pécsi Állami Gazdaság az Fmsz útján látja el hűsítő, üdítő italokkal, szörpökkel a kombájno- sokat. A gépállomási kombájnvezetőket — ezeknek a száma a legnagyobb a megyében — a termelőszövetkezetek látják el élelemmel. Az elmúlt években A beremendi Fmsz-nél van ugyan mozgó árusítás, de szállítási problémákkal küzdenek. Hasonló a helyzet a mohácsi földművesszövetkezet körzetében is, ahol egyetien mozgó büfé sem működik ilyen okokból. Mint Wilheim Ádám főkönyvelő elmondotta, nem is léptek fel ilyen igénynyel a tsz-ek, bár a kombájnosok biztos igényelnék. Pedig üdítő ital van bőségesen. A közkedvelt H ű s i -t Majson palackozzák, de ottjártunkkor éppen nem volt szállító jármű, amivel a községekbe széthordhatták volna. A sörhiány viszont általános panasz az egész megyében. A mohácsi Fmsz-nél elmondották, hogy nyolc naponként kapják meg a sört. ami 2—3 nap alatt elfogy, s aztan 5 napig egyáltalán nincs. EaA- szen július 1-ig nem volt probléma a sörrel, éppen most, amikor az aratás folyik, most kevés. I SzázttzmUIió forintos beruházással épült a Mohácsi Farostlemezgyár üj Iamlnátos tizemének egyik csarnoka. — Szokolai felv. —
