Dunántúli Napló, 1965. június (22. évfolyam, 127-152. szám)

1965-06-15 / 139. szám

ma. juntos is.

napló

3

Csaknem húszezer vendég a siklósi várfesstiválon

r (Folytatás az I. oldalról)

Zenthe Ferenc, a Tenkes kapitánya helyett sajnos csak egy üdvözlő távirat érkezett Siklósra, pedig a filmbemutatón nagy tömeg várta őt is, valamint a megjelent örsi Ferencet, a film íróját, Vuji- csics Tihamért, a film zenéjének és a Tenkes indulónak szerzőjét. Pécsi Ildikó művésznőt és Mezei Istvánt, a film operatőrjét.

— Emlékszem — mesélte a Tenkeg kapitánya kétrészes mozifilm-változatának baranyai premierjén Mezei István —, mikor a Fészek-klubban szóltam örsinek, hogy kellene már egy jó magyar tv-ka- landfilm sorozatban. Azt mond *;a: „Várjál, mindjárt jövök!” Három és fél óráig vártam erre a „mindjártra”. örsi hajnalban tért vissza és két- három gépelt papírlapot nyomott a kezembe, az első lapon felül ezállt: Tenkes kapitánya.

Ma már a nyugatnémet, a román, az NDK-belI, a bolgár és a esehszlovák televízió is műsorára tűzte a belőle készült tv-filmet.

— Az semmi — teszi hozzá örsi Ferenc —, Berlinben az utcán kuruc—labanc-játékot őznek a gyerekek és az NDK nemzeti hadseregének gyakorlatán az ellenségnek „labanc” volt a fedőneve.

Vujicslcs Tihamér ezt mondja;

— Utolsó percben fejeztem be a Népek barátsága Című fúvószenekari művemet, amit az idei várfesztiválra írtam a bejelentett müvek mellé, „terven felül”.

Nem tudom, a kritikusok mit írnak majd a fesztivál művészeti értékeiről. Az mindenesetre biztos, hogy 3 komplex népművelés elvei Siklóson valóban érvényesüllek. A vendég, legyen az jugoszláv vagv magyar, akárhova ment, művelődésből mindenütt „ragadt rá valami”. Az országból összesereglett fúvószenekarok. a műkedvelő művészeti csoportok mindenkineK nyújtottak kedvérevaiót.

A „művelődési választékot” növelte a Janus Pannonius Múzeum Magvar csataképek című szép kiállítása, a bör- tönmúzeum és a helytörténeti kiállítás. Különlegesség volt a honvédség és az MHS haditechnikai parkja,

aho' napirenden volt a „népi vita”.

Ante Blazsencslcs professzor

— Állandóan 200—300 néző van — mondta Merényi József százados.

Az idősebb generáció így intette le a korszerű, új fogy vereket próbálgató gyereksereget: „Bár még mindig bunkóval harcolnánk!”. A nyolc-tíz évvel ezelőtt leszerelt katonák viszont azon kaptak hajba, hogy melyikük fegy verneme fejlődött nagyobbat. Ez a „népi vita” aztán többnyire a néhány lépéssel arrébb lévő hordókorzón higgadt le, az állami gazdaságok és tsz-ek finom borai mellett.

A szövetkezeti és állami

vendéglátóipar egyébként kitett magáért. A pavilonokban és lacikonyhákban kifogástalan ízeket lehetett kóstolni finom ételeket és italoka* fogyasztani. Erről még Pákolitz István költő, az írószövetség Pécsi Csoportjának titkára — egyébként megyeszerte elismert halászlé-szakértő — is így nyilatkozott: „A szekcsői- ek halászléje kifogástalan volt”.

Egyedül az a kár, hogy a rendkívül népszerű Buga-kalapot magas ára nem tette tömegviseletté.

Az örsi Ferenc által említett „szomorúság” elsősorban a jugoszláv vendégek«'*, érintette, hiszen az árvíz miatt most nem jöhettek annyian, mint a mohácsi busójárásra. A Putnik Utazási Irodától mintegy 3000 vízumot adtak el, a megyei tanács lelkes KISZ-aktivistái pedig 350 darabot vittek ki és adtak cl a két határátkelő állomáson. De reméljük, nem lesz mindig árvíz és beteljesül professzor Ante Blazsencsics jóslata:

— Nálunk a fesztiválokon a népi és a klasszikus zene mellől hiányzik a fúvószene. örömmel látom, hogy Magyarországon igyekeztek pótolni az ilyen hiányosságot.

Ha rendszeres lesz a fesztivál idején a határnyitás, akkor ez Jugoszláviában is érezteti hatását. Egyébként maga az egész várfesztivál rendkívül komoly szerepet tölt be a két nép barátságának fejlesztésében.

Földessy Dénes

Pécs vezetőit meghívták Laktiba

Bővülnek a két város kulturális és sportkapcsolatai

Egy hétig lobogott a finn zászló a Pécsi városi Tanács épületének homlokzatán. A finn testvérváros, Lahti háromtagú küldöttségének látogatása vasárnap befejező szakaszához érkezett. Elutazásuk előtt munkatársunk rövid beszélgetést folytatott a finn vendégekkel és több kérdést tett fel pécsi élményeikről, tapasztalataikról.

— Mik voltak a benyomásaik a látogatás során? — hangzott az első kérdés.

— Nagyon sokat láttunk, annyi új és új élményben volt részünk, hogy még nem volt időnk arra, hogy- a látottakat kellően összegezzük — válaszolta Harri Havia, a küldöttség vezetője. Annyit mindenesetre megállapítottunk, hogy igen nagyok az eltérések a két testvérváros között. Pécs 2 ezer éves, Lahti 60; Pécs tele van műemlékkel, Lahti- ból hiányzanak. A Mecsek, a környező erdők sajátos természeti környezetet kölcsönöznek Pécsnek. Mások itt az emberek is. Ahogy tapasztaltuk, temperamentumosabbak, élén- kebbek, mint nálunk.

Egészében véve sok szép emlékkel térünk haza. Sok olyan dolgot láttunk, amely új és érdekes volt számunkra, s megnyerte tetszésünket.

Ezek közé tartozik a Mecseki Tüdőszanatórium is. Az volt a benyomásunk, hogy jól gondoskodnak ott a betegekről,

A Iahti küldöttség a Fenyves Szálló éttermében, Góc? Béla, a városi tanács vb-elnökhelyettesének kíséretében.

Siklósi panoráma.

s a létesítmény építészeti megoldása is jó.

— Harri Havia úr Laht: egyik könnyűipari üzeméber dolgozik. Pécsett is több üzemet megtekintettek. Mi a véleménye az itt látottakról, az itteni munkaütemről és munkaszervezettségről, összehasonlítva a finnországi tapasztalatokkal?

— Pécs gyárai többnyire régiek, Lahtié pedig újak — válaszolta. — Az adottságok tehát meglehetősen eltérnek egymástól. Annyit mindeneset re megállapítottam a Pécsi Porcelángyárban, hogy a munka üteme és szervezettsége körülbelül olyan, mint nálunk. A gyár tiszta volt. a félkészáruk jól voltak tárolva.

— Úgy tudjuk, Kaarlo Hu- malisto úr a Finn Népi Demokratikus Unió 'lahti irodájának vezetője. Szabadna érdeklődni az Unió lahti szerepéről? Mivel foglalkoznak, hogyan munkálkodnak a város érdekében?

— A Lahti városi Tanács mellett is több közszolgáltatási és egyéb bizottság működik. akárcsak Pécsett — válaszolta K. Humalisto. — A Finn Népi Demokratikus Unió arra törekszik, hogy e bizottságok tevékenységében a munkások kívánsága, érdeke minél teljesebb mértékben érvényre jusson. Erre törekszem magam, személy szerint is.

Mohács, június 13., éjfél.

Rendőr irányítja a forgalmat a kölkedi kövesúton. Jobbról leállít egy üresen visszatérő Skodát, balra szabad utat int a megrakott kocsinak. Épül a lokalizációs gát az eszéki műút és a Duna között. A gátra csak „rükwerts"-ben juthatnak fel a kocsik. A töltés végén lebillentik a földet és Dóser teríti szét, amíg jön a következő. Éjszaka van, reflektorok világítják be a terepet itt is, meg az eszéki útnál is, ahol a földet termelik ki a kotrógépek.

Az öreg gát ide alig száz méter. Közte és a kölkedi kövesút között volt az Uj Barázda Tsz kelkáposztája. Most békák koncerteznek a fakadó vízben. Sík tenger az egész, néhol már derékig ér. Csak a kövesút jelent száraz helyet, vagy már az se. Éppen a gátépítésnél kellett salakkal magasítani az utat, különben víz alá kerül. Aztán éjfélkor elered az eső.

A Skodák csúsznak, egy Csepel berágta magát a töltésbe tengelyig. Küzdelem ez percnyi megállás nélkül, a sárral, esővel, áradó folyóval.

Hatalmas a töltés. Az alapja ll méter széles és a korona négy méter lesz helyenként két’ ember magasságban, de ez a terepszlnttől is függ. Kisebb korona szélesség is elég lenne, de a gépesítés miatt

GÁTÉPÍTŐK

vább szállíthasson. Egy üvegben feketét hozott, az tartja benne a lelket éjjel.

Két óra van már, az ember abban is elfárad, ha a cuppo- gós sárban az épülő gátat járja. Iván Árpádnak még hét órája van vissza a mai műszakhoz. Amíg a kotró megtölti a platót, azzal foglalatoskodik, hogy segít a társának. Különös szakmai társadalom a sofőröké. Aki bajbajutott, az számíthat a kollégák szolidaritására. Egy. vonórudat akaszt le a kocsiról, aztán megígéri, hogy visszajön érte, csak ezt a rakományt elviszi a gáthoz. A kolléga kocsija lerobbant, a műhelykocsihoz kell vontatni.

így megy ez már harmadik napja.

Éjjel és nappal. Heroikus küzdelem az elemekkel. A gátépítésnél is, az öreg gátrendszer erősítésénél is. Szombaton a határ közelében, de már a jugoszláv oldalon egy gejzírként feltörő buzgárt fogtak el. Rossz rágondolni mi van, ha nem veszik időben észre. De a gátat vészjelzők járják és figyelik a víz mozgását. Közben mindenki találgat és összehasonlít. Alapul az 1954-ben zöldár szolgál. Akkor

— Aarto Vuorikko úr erdő- gazdasági agronómus. Pécsi látogatásuk során megtekintették a mecseki erdőket is. Mint szakembernek, mi a véleménye a látottakról?

— Azok a részek, ahol jártunk, nagyon szakszerűen voltak gondozva. Azok a szakemberek, akikkel beszélgettem, mind nagy szakmai hozzáértésről tettek tanúságot, — mondotta A. Vuorikko.

Itt tartózkodásuk során számos esetben tárgyaltak a város vezetőivel. Közvéleményünk lapunk vasárnapi számából értesülhetett arról, hogy az MTS városi tanácsán tett látogatást gyümölcsöző megállapodások követték. Születtek-e még hasonló megegyezések az élet más területéről is?

— Igen születtek — válaszolta H. Havia. — Pécs város vezetőit meghívtuk Láhtiba. A látogatás időpontját a két város vezetői majd a későbbiek során fogják eldönteni. Ezen kívül, Lahti megalapításának 60. évfordulója alkalmából rendezendő ünnepségek re meghívtunk három oboó.s, fagottos, illetve szárnykürtös pécsi. zenészt. Meghívót küldtünk egy pécsi népi tánccsoportnak is. A jövő tavasszal finn énekkar érkezik Pécsre Lahtiból. Hasonlót mondhatnék a sportkapcsolatokról is: amint látja tehát, a két város barátsága tovább mélyült és erősödött.

— Befejezésül egy külpolitikai kérdést! Ma az egész világot foglalkoztatja a vietnami és dominikai helyzet Önök ismerik a mi álláspontunkat. Mi az önök véleménye a világ e két pontján lejátszódó, a békét súlyosan veszélyeztető eseményekről?

— Nem könnyű a kérdésre válaszolni, hiszen Vietnam is. Dominika is messze esik tőlünk, s nincs alkalmunk arra, hogy a maga teljes mélységében áttekinthessük az eseményeket, Annyi azonban ké*ség- telenül megállapítható, hogy Vietnamban és Dominikában is nagyhatalmi beavatkozás történt. Finnország is kis ország, ezért mi is rossz néven vennénk, ha valaki a mi ügyünkbe szólna bele. Az ilyesmit a semleges külpolitikát folytató Finnország sem helyeselheti, már azért sem, mert mi is békét akarunk, nem pedig háborút — fedezte be nyilatkozatát H. Havia.

Pécs vezetői vasárnap este búcsúvacsorát adtak a finn vendégek tiszteletére a Nádor Szálló különtermében. A búcsúvacsorán megjelent Ambrus Jenő, a városi pártbizottság első titkára, dr. Rugási Endre, a városi pártbizottság titkára, Körösi Lajos, a városi tanács vb-elnöke, Gócz Béla és Papp Imre, a városi tanács vb-elnökhelyettesei és dr. Galabár Tibor, a városi tanács vb-titkára.

A finn vendégek tegnap

reggel visszautaztak Lahtiba.

M. U

1

kell ekkorára építeni. Harmincezer köbméter megy bele a két kilométer hosszú szakaszon.

Gyors számítás: egy kocsi öt köbmétert szállít, vagyis hatezer teherautó föld. ötven kocsit állítottak munkába. De nem dolgozik ennyi, mert egy részüket Kölked alá irányították, ahol nagy volt a csur- gás. Aztán műszaki hiba miatt is van kiesés ...

Mégis szeretnék a gátat csütörtök—péntekre megépíteni. Azt mondják, legalább ezer házat védenek meg vele Mohács alsó részén. A gátépítés nem kerül többe 2,5 milliónál, viszont ennek az értéknek a tízszeresét mentik meg az árvíztől, nem beszélve a kilakoltatással járó gondokról.

Iván Árpád a töltés végére tolat. Skodája hat köbmétenyi földet hozott. Amíg leborítja, beszélgetünk.

— Munkaidő? — kérdez vissza a fiatal sofőr — 15 óra. Este hatkor kezdtek és reggel kilencig tart a munka. Váltás nincs, amíg pihenek, a kocsi is áll.

— Pardon — mondja, aztán és kihajol az ajtón, megnézi kiürült-e már a kocsi platója.

— Mehet! <— ordítja valaki

924 cent! magas víz 26 nap alatt vonult le a Dunán. Most 75. napja tart az árvíz, és magassága vasárnap 928 centi volt.

Hetvenötödik napon tartunk és legalább még 25 napig elhúzódik a magas vízállás.

Mohácsot megvédi minden várható és váratlan veszélytől az új lokalizációs gát. És Kölked? A falu alatt a gáton találkozunk a körzeti megbízott rendőrrel. A gátat járta. Azt mondja Kölkednél nincs nagyobb vész, a falu magasra épült, a házak alapzata egy szinten van a gát koronájával. Csupán néhány tanyából kellett kitelepíteni a lakosokat. Azért itt is épül lokalizációs körgát.

Áldozata is volt már a magas víznek. A Dunába fulladt egy hátai halász. Gayer János a dunaszekcsői halásztanyáról motorcsónakon indult haza társával. Felállt a csónakban és felborultak. Gayert elkapta a víz sodra és elmerült. Holttestét még nem találták meg.

A gátépítésnél „szabadot” int a rendőr. Hosszú sorban állnak a Skodák. Egy kocsi bentrekedf a tengelyig érő sárban. Istenverte időjárás, megint szakad az eső, feláztak az utak, csúszik a kerék. Pedig a gátnak mielőbb meg kell épülnie.

Gáldonyi Béla

a szűnni nem akaró zúgásban és Iván Árpád ismét elvész a nyolctonnás kocsi vezető fülkéjében.

Vele megyek a földbányához. Zötyögős úton aránylag gyorsan haladunk. Szemben velünk állandóan jönnek a kocsik. Tíz másodpercenként egy teherautó. Irtózatos forgalom egy keskeny mellékutcában;

— Éppen elég a burkolatnak — magyarázza Iván — egy utcát már tönkretettünk, azt most lezárták a forgalom elől. Ez sem bírja sokáig.

A 12-es AKÖV komlói telepén van az állandó állomása. Lakás, család viszont Hegy- hátmarócon él.

— Mikor volt otthon?

— Egy hete. Este mentem, hajnalban jöttem. Inkább a feleségem jön. Most is itt volt, hozott fehérneműt és hazait.

— Hol kosztol?

— Meleget a vállalat főz, jó koszt, elég is, olcsó is. A többit megoldjuk magunk a napi harmincegy forintból.

— Éjfél elmúlt, de még nem vacsorázott. Azt mondja lefoglalja a vezetés és amikor lett volna ideje valamit harapni, műszaki hiba miatt ezt is elmulasztotta. Inkább a Skodát 1 "’ ö't", hogy (o