Dunántúli Napló, 1965. június (22. évfolyam, 127-152. szám)
1965-06-05 / 131. szám
Vtlócj proletárjai, egyesüljetek! Dunámon napló t ^ ______ ___ ___ ____ II HIT A z MSZMP Baranya megyei Bizottsága és a Megyei Tanács lapja________ X XII. ÉVFOLYAM, 131. SZÄM ARA 50 FILLÉR 1965. JÜNIUS 5., SZOMBAT Pedagógusnap, 1965 Június első napjaiban, amikor a diákok, szülök, pedagógusok — úgyszólván az egész társadalom az évről évre ismétlődő pedagógusnapra készülődik, valahogy mindig eszembe jutnak a régi idők, — Móra, Gárdonyi, Tömörkényi által megrajzolt pedagógusok. A néhai mester, rektor-uraimék, akikre az úri világ nagykegyesen ráakasztotta a „nemzet napszámosa” jelzőt, de úgy is bánt velük, mint igazi napszámosokkal. Sanyarú kenyéren dolgoztatta és ami még rosszabb, kimondhatatlanul sokszor megalázta őket. Nemcsak a Fáklya tragikus sorsú iskolamesterére gondolok, és nem is Juhász Gyula Orbán Gergelyére, de arra a sok regényesnek éppen nem nevezhető pedagógussorsra, amelyet pókként font át az állásié lanságtól, a dilettáns iskolaszékektől, baeáskodó esperesektől való félelem. Létbizonytalanság szorongatta az egész régen volt magyar pedagógus-társadalmat. A falusi tanítók természetbeni javadalmazásának értéke például mindig a piactól, az időjárástól és más efféle bizonytalan tényezőktől függött. A Hét krajcárt akármelyik, harmincas években dolgozó falusi pedagógus családjáról megírhatta volna Móricz Zsigmond. A Dollárpapa vagy a Hannibál tanár úr „cifra nyomorúságban” elő pedagógus figurái valóban tipikust jelenítettek meg, a városban élő pedagógusokét, akiknek a szűkös tanári fizetés éppen hogy a legszükségesebbre futotta, de a társadalmi látszatot mégis minden áron fenn kellett tartanvok. Tudom, hogy anyagi problémák ma is akadnak. Pedagógusaink fizetési rendszere elavult, keveset nyújt. Túlzottan sokat kell dolgoznia egy pedagógusnak, ha egymaga akarja eltartani családját. Különösen a fiatal, kezdő pedagógusok fizetése kevés. Ismert, évek óta húzódó porbléma ez, és sajnos a pedagógusnap ünnepi hangulatában is szembe kell nézni vele. Kormányzatunk, felelős vezetőink szavában bízva, remélhetőleg sor kerül a pedagógus-fizetések rendezésére, amely eddig sem a megnemértés miatt maradt el, hanem azért, mert a népgazdaság problémákkal küzd és jelenleg nem tud százmilliókat előteremteni erre a célra. Mégis ismételten utalni szeretnék arra, hogy a korábban oly gyötrő és oly sok pedagógus álmot, kezdeményezést elsorvasztó létbizonytalanság egyszer, e mindenkorra a múlttá. Álláetalanság? Nem tudunk annyi pedagógust képezni, ameny- nyire szükség volna. Egyes szakágazatokban szinte versenyeznek a főiskolákból, egyetemekről kikerült fiatal tanárokért. Kiszolgáltatottság? Szocialista jogrendünk — mint minden más f’Jrynlgtirét — teljes súlyával és szigorával biztosítja a pedagógusok munkájához szükséges anyagi, erkölcsi, társadalmi feltételeket. Szakmai csötömeg? Szép, korszerű, jól felszerelt iskolákban taníthatnak. Módjuk van a továbbképzésre, bel- és külföldi tanulmányutakon gyarapíthatják szakmai ismereteiket. Kilátástalanság? A felszabadulás előtti idők nevelői mindig azzal a szomorú érzéssel várták a tanév befejeztét, hogy ismét el kell búcsúzniuk egy csomó, — rendszerint a legtehetségesebb — tanítványuktól, mert bár iskolakötelesek, de szüleik és a nyomor parancsát követve, kiscselédnek, napszámosnak kell állniok, vagy otthon maradniok, hogy a még kisebbekre vigyázzanak. Valahogy úgy járhatták ők is, mint a szorgalmas kertész, aki minden álmát, elképzelését, tehetségét arra áldozza, hogy kertjét széppé, gyümölcsözővé varázsolja, de mire a virágok sziromba szökkennek, a fák termést hoznának, valami mindig közbejön. Vihar, fagy, kártevő pusztítja el a kertész virágait és reményeit. Milyen nagyszerű azt tudni, hogy a ma Istenes Ferkói, Báli Julikái — a termelőszövetkezetek, bányavidékek, munkásnegyedek kutatószemű, korán felnőtté váló gyerekei számára — minden tekintetben zöld utat biztosít a szocializmus. Először is mindenki nyolc osztályt végezhet. Utána jól felszerelt, középiskolai szintű iparitanuló-iskolákban szakmát tanulhat. Ha végzett, ezer munkahely várja, — szakmunkás lesz, a társadalom megbecsült, anyagiakban jól dotált tagja. A középiskolák és egyetemek kapuin ma már az a legfontosabb belépési feltétel, hogy ki mit tud, kinek milyen a tehetsége, felkészültsége. Kár, hogy az elmúlt tíz-tizenöt évben túlzottan csak a középiskolákban és ,egyetemeken való továbbtanulást hangsúlyoztuk, pedig a folyamatosság azok számára is biztosítva van, akik igazi mezőgazdasági szakmunkások lesznek, akik a kétkezi munkát választják. Éppen az jelent minőségi változást a húsz-harminc év előtti múlttal szemben, hogy egyetlen gyerek sorsa sem reked meg, mindegyikük számára biztosítva van a munka, a megélhetés. A ma pedagógusa abban a biztos tudatban végezheti munkáját, hogy jó földbe kerül az elvetett mag, nem dolgozik hiába. Az iskola a kor tükre. Ma éppoly bonyolult, változatos és állandóan változó az oktató-nevelő munka, mint a kor, melyben élünk. Sok régi séma elavult, és helyette még nem találtuk meg az új, helyes módszert. Nem minden reform- kísérletünket kíséri például általános megelégedés. Gyakran előreszaladunk, máskor viszont feleslegesen nagy az óvatosság. Nem élünk eléggé a korszerű pedagógia eszközeivel. Nincsenek tisztázott fogalmaink, és főleg módszereink az úgynevezett politechnikai képzéssel kapcsolatban. Még nagyobb probléma, hogy sokan a munkáranevelés egész dolgát elintézettnek veszik a heti egy vagy két politechnikai órával. Gyakori gondot okoz a nevelőtestületek ideológiai egységének hiánya. Egyes pedagógusoknál hiányzik a szavak és tettek, vagy még inkább a belső meggyőződés közötti összhang, pedig ez a nevelés legfontosabb alapfeltétele. Sok még a tennivaló tehát, hogy az iskoláinkban folyó oktató-nevelő munkát megillesse a korszerű jelző, ami alatt természetesen nemcsak módszerbeli, hanem ideológiai, világnézeti korszerűséget is értünk. Nagyon jól választott, aki június első vasárnapjára tette a pedagógusnapot. Ez illik legjobban az ö szép munkájukhoz. A friss, megújuló természet, a korai nyár zsenge virágai. Köszöntsük őket virággal, biztató, köszönő szóval! Kérjük meg őket, gondozzák továbbra is az eddigi szeretettel, türelemmel és jószívvel legdrágább kincsünket: gyermekeinket! Vasvári Ferenc Köszöntjük a pedagógusodat!- Szokolai felv. — A hatodik árhullám közeledik Mohácshoz A tetőzés június 9-e körül várható Kádár János fogadta P. F. Lomakót P. F. Lomako mlnlszterel- nökhelyettest, a Szovjetunió Állami Tervbizottságának elnökét péntek délelőtt fogadta Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, a kormány elnöke. A megbeszélésen részt vett dr. Ajtai Miklós, az Országos Tervhivatal elnöke. Ma éjszaka érkezik Pécsre Lahti város küldöttsége Ma délután 5 órakor megérkezik Budapestre, a Ferihegyi repülőtérre Pécs finn testvérvárosa. Lahti küldöttsége. A delegációt Harri Havia vezeti. Tagjai: Kaarlo Humalisto és Aarto Vuorikko. A finn vendégeiket dr. Ga- labár Tibor, a városi tanács titkára fogadja a Ferihegyi repülőtéren. Rövid budapesti városnézés után Pécsre utaznak, s a késő éjszakai órákban érkeznek meg városunkba. A lahfci küldöttség vasárnap délelőtt rövid kirándulást tesz a Mecseken, délután pedig Komlóra utaznak és meg tekintik a Komlói Bányász— Pécsi Dózsa bajnoki labdarúgó mérkőzést. Ezután visszatérnek Pécsre, s este 20,30 órakor Körösi Lajos, a városi tanács vb-elnöke fogadást ad tiszteletükre a Nádor Szálló egyik termében. A finn vendégek hétfőn délelőtt fél tíz órakor látogatást tesznek a városi tanács elnöki irodájában, ahol Körösi Lajos elvtárs tájékoztatja őket a város fejlődéséről, életéröl. Ezt követően rövid sétát tesznek a belvárosi üzletnegyedben. Délután megtekintik az Egyetemi Könyvtárat, székes- egyházat és a római kori katakombákat, majd a Bánki Donát utcai iskolába, bölcsődébe és óvodába látogatnak. Ezután megszemlélik az új- mecsekaljai lakásépítkezéseket. Lahti város küldöttsége huzamosabb ideig tartózkodik Pécsett. Látogatásaik későbbi programjáról majd hírt adunk lapunkban. Az április 3-a óta tartó magas dunai vízállás egyre jobban érezteti hatását Mohácson. Sorrendben a 6. árhullám közeledik a Duna mohácsi szakaszára. Tegnap még apadt a víz, s a mohácsi vízmérce 844 centimétert mutatott. Csütörtök estétől péntek délig egy centit apadt a Duna. Most már várják, hogy ismét árad a folyó, és a 6. árhullám június 9-e körül tetőz. Éz az áradás az előrejelzés szerint ismét eléri a 890 centis magasságot. Az 5. árhullám május 28-án ugyanennél a vízmagasságnál tetőzött. Nehezíti á helyzetet, hogy a Száva végig árad, a Dráván is vízemelkedé's tapasztalható, és a Balatonból is vizet eresztenek le, ugyanis a tó vízgyűjtő medencéjében nagyobb esőzések voltak, s ezért vált szükségessé a Sió-zsilip megnyitása. A Rába is árad, és jelenleg két hullámban közeledik az áradó Duna-viz Mohács felé. A határ közelében levő veszélyeztetett gátszakasz megerősítése a befejezéshez közeledik, most egy újabb gátszakaszon indul meg a nagyobb arányú védekezés. Mohács alatt a 3-as számú gátőri járásnál jelentkezett nagyobb arányú átázás, a védekezés itt azért különösen nagy jelentőségű, mert ez a gátszakasz igen közel van a városhoz. Közerőt rendeltek ki a veszélyeztetett szakaszok megerősítésére. Az első közerő igénybevételére május 21-én került sor, s azóta eddig ösz- szesen 3793 dolgozó segített a gátakon. A mohácsi járás 30 községéből 23 már hozzájárult az árvédelemhez. A védekezéssel egyidőben hozzáfogtak a fakadó vizek eltávolításához, a gátak mögötti területről. A vízügyi igazgatóság négy nagykapacitású szivattyú telepe 24 órás műszakban üzemel, és naponta 230—240 000 köbméter belvizet távolítanak el. Azért is fontos ez, mert — többek között — már v!z alá került a kölkedi országút egy része. Ugyancsak a fakadó vizek eltávolításával kapcsolatos az az intézkedés, hogy a belvíz elvezető csatornákat koszáltatják és a rajtuk levő átereszeket tisztíttatják. Megkaptuk az első összefoglaló jelentéseket a talajvíz és a fokozott esőzés miatt víz alá került területekről. Duna- szekcsőn 4 hold kertészetet, Dunafalván 350 hold vetést, 112 hold rétet és legelőt. Homorúdon 500 hold szántót, 600 hold erdőt, Kölkeden 250 hold szántót, 120 hold erdőt és 230 hold legelőt borított el g víz. Remekül vizsgáztak a német koesitisztító vegyszerek Nagy tömeg állt tegnap délután az Irányi Dániel téren egy vajszínű Wartburg kocsi körül. — Baleset történt? — kérdezte az egyik járókelő. — Csak hajtanak, mintha versenypálya lenne az utca! Sohasem tudnak vigyázni... — mondta egy másik nagy hangon és a tömegbe furako- dott. Bizonyára kíváncsi volt a sérültre. Csalódott, mert nem embert ápoltak a tömeg közepén, hanem dr. Kiss Lászlónak, a Pécsi Autóklub elnökhelyettesének kocsiját. A lipcsei Globo vegyiüzem szakemberei tartottak bemutatót az általuk gyártott kocsitisztitó vegyszerekkel. A bemutatót árgus szemekkel figyelték az autóklub megjelent vezetőd és tagjai. Fritz Linder és Gustav Nies- ke autósamponinal mosták a kocsit, utána szárazra törölték, majd autópolitúrral fényesítették a lakkozott felületet. — A politúr foltot hagy, ha vizes felületre kerül — magyarázták a tolmács segítségével az érdeklődőknek. Ezután a krómpolitúrt mutatták be egy Moszkvics kocsin, — melynek lámpafoglalatai már erősen megkoptak. A tubusból kinyomott különleges paszta valóságos „csodát” művelt, néhány pillanattal később már ragyogott a lámpafoglalat. — Mikor lehet ilyen krómtisztító vegyszert kapni nálunk az üzletekben? — kérdezték többen is, akik a krómozott alkatrészek tisztitásá- val eddig sehogyan sem boldogultak. — A Chemolimpextől függ. hogy mikor rendel tőlünk — hangzott a válasz. Bemutattak egy korróziógátló anyagot, amely különösen azok számára nélkülözhetetlen, akik csak „csillag-garázsban” tudják tárolni kocsijukat. Az anyag vékony viaszréteggel vonja be a krómozott és fém alkatrészeket és megakadályozza az olvadási sók és savak lerakódását. Igaz, hogy emiatt télen kissé matt, de tavasszal azután annál fényesebb lesz a kocsi. Érdekes az a vegyszer is, amely pillanatok alatt eltünteti a ráfagyott havat és a zúzmarát az ablaküvegről. Igaz, hogy ezt nem tudták bemutatni ezen a júniusi délutánon, de azok után. hogy olyan ügyesen eltüntették a kocsikról a bitumenfoltokat — a Globo cég szakembereinek ezt az állítását sem lehet kétségbe vonni. A bemutató végén Sebestyén Pál, a Pécsi Autóklub titkára, az autósok nevében —, akik kocsijuk szépségére is adnak — megköszönte a tájékoztatást. Volt némi célzás abban, ahogy az egyik néző megjegyezte: — A pécsi autóbuszoknak sem ártana egy kevés ezekből a csodaszerekből... (Lőrincz) I <
