Dunántúli Napló, 1965. június (22. évfolyam, 127-152. szám)

1965-06-05 / 131. szám

Vtlócj proletárjai, egyesüljetek! Dunámon napló t ^ ______ ___ ___ ____ II HIT A z MSZMP Baranya megyei Bizottsága és a Megyei Tanács lapja________ X XII. ÉVFOLYAM, 131. SZÄM ARA 50 FILLÉR 1965. JÜNIUS 5., SZOMBAT Pedagógusnap, 1965 Június első napjaiban, amikor a diákok, szülök, pedagó­gusok — úgyszólván az egész társadalom az évről évre ismét­lődő pedagógusnapra készülődik, valahogy mindig eszembe jutnak a régi idők, — Móra, Gárdonyi, Tömörkényi által meg­rajzolt pedagógusok. A néhai mester, rektor-uraimék, akikre az úri világ nagykegyesen ráakasztotta a „nemzet napszámosa” jelzőt, de úgy is bánt velük, mint igazi napszámosokkal. Sanyarú kenyéren dolgoztatta és ami még rosszabb, kimond­hatatlanul sokszor megalázta őket. Nemcsak a Fáklya tragi­kus sorsú iskolamesterére gondolok, és nem is Juhász Gyula Orbán Gergelyére, de arra a sok regényesnek éppen nem ne­vezhető pedagógussorsra, amelyet pókként font át az állás­ié lanságtól, a dilettáns iskolaszékektől, baeáskodó esperesek­től való félelem. Létbizonytalanság szorongatta az egész régen volt magyar pedagógus-társadalmat. A falusi tanítók termé­szetbeni javadalmazásának értéke például mindig a piactól, az időjárástól és más efféle bizonytalan tényezőktől függött. A Hét krajcárt akármelyik, harmincas években dolgozó falusi pedagógus családjáról megírhatta volna Móricz Zsigmond. A Dollárpapa vagy a Hannibál tanár úr „cifra nyomorúságban” elő pedagógus figurái valóban tipikust jelenítettek meg, a városban élő pedagógusokét, akiknek a szűkös tanári fizetés éppen hogy a legszükségesebbre futotta, de a társadalmi lát­szatot mégis minden áron fenn kellett tartanvok. Tudom, hogy anyagi problémák ma is akadnak. Pedagó­gusaink fizetési rendszere elavult, keveset nyújt. Túlzottan sokat kell dolgoznia egy pedagógusnak, ha egymaga akarja eltartani családját. Különösen a fiatal, kezdő pedagógusok fizetése kevés. Ismert, évek óta húzódó porbléma ez, és sajnos a pedagógusnap ünnepi hangulatában is szembe kell nézni vele. Kormányzatunk, felelős vezetőink szavában bízva, remél­hetőleg sor kerül a pedagógus-fizetések rendezésére, amely eddig sem a megnemértés miatt maradt el, hanem azért, mert a népgazdaság problémákkal küzd és jelenleg nem tud száz­milliókat előteremteni erre a célra. Mégis ismételten utalni szeretnék arra, hogy a korábban oly gyötrő és oly sok pedagógus álmot, kezdeményezést elsor­vasztó létbizonytalanság egyszer, e mindenkorra a múlttá. Álláetalanság? Nem tudunk annyi pedagógust képezni, ameny- nyire szükség volna. Egyes szakágazatokban szinte versenyez­nek a főiskolákból, egyetemekről kikerült fiatal tanárokért. Kiszolgáltatottság? Szocialista jogrendünk — mint minden más f’Jrynlgtirét — teljes súlyával és szigorával biztosítja a pedagógusok munkájához szükséges anyagi, erkölcsi, társa­dalmi feltételeket. Szakmai csötömeg? Szép, korszerű, jól fel­szerelt iskolákban taníthatnak. Módjuk van a továbbképzésre, bel- és külföldi tanulmányutakon gyarapíthatják szakmai is­mereteiket. Kilátástalanság? A felszabadulás előtti idők neve­lői mindig azzal a szomorú érzéssel várták a tanév befejeztét, hogy ismét el kell búcsúzniuk egy csomó, — rendszerint a legtehetségesebb — tanítványuktól, mert bár iskolakötelesek, de szüleik és a nyomor parancsát követve, kiscselédnek, nap­számosnak kell állniok, vagy otthon maradniok, hogy a még kisebbekre vigyázzanak. Valahogy úgy járhatták ők is, mint a szorgalmas kertész, aki minden álmát, elképzelését, tehetségét arra áldozza, hogy kertjét széppé, gyümölcsözővé varázsolja, de mire a virágok sziromba szökkennek, a fák termést hoznának, valami mindig közbejön. Vihar, fagy, kártevő pusztítja el a kertész virágait és reményeit. Milyen nagyszerű azt tudni, hogy a ma Istenes Ferkói, Báli Julikái — a termelőszövetkezetek, bányavidékek, munkás­negyedek kutatószemű, korán felnőtté váló gyerekei számára — minden tekintetben zöld utat biztosít a szocializmus. Elő­ször is mindenki nyolc osztályt végezhet. Utána jól felszerelt, középiskolai szintű iparitanuló-iskolákban szakmát tanulhat. Ha végzett, ezer munkahely várja, — szakmunkás lesz, a tár­sadalom megbecsült, anyagiakban jól dotált tagja. A közép­iskolák és egyetemek kapuin ma már az a legfontosabb be­lépési feltétel, hogy ki mit tud, kinek milyen a tehetsége, felkészültsége. Kár, hogy az elmúlt tíz-tizenöt évben túlzottan csak a középiskolákban és ,egyetemeken való továbbtanulást hang­súlyoztuk, pedig a folyamatosság azok számára is biztosítva van, akik igazi mezőgazdasági szakmunkások lesznek, akik a kétkezi munkát választják. Éppen az jelent minőségi válto­zást a húsz-harminc év előtti múlttal szemben, hogy egyet­len gyerek sorsa sem reked meg, mindegyikük számára bizto­sítva van a munka, a megélhetés. A ma pedagógusa abban a biztos tudatban végezheti munkáját, hogy jó földbe kerül az elvetett mag, nem dolgozik hiába. Az iskola a kor tükre. Ma éppoly bonyolult, változatos és állandóan változó az oktató-nevelő munka, mint a kor, melyben élünk. Sok régi séma elavult, és helyette még nem találtuk meg az új, helyes módszert. Nem minden reform- kísérletünket kíséri például általános megelégedés. Gyakran előreszaladunk, máskor viszont feleslegesen nagy az óvatos­ság. Nem élünk eléggé a korszerű pedagógia eszközeivel. Nincsenek tisztázott fogalmaink, és főleg módszereink az úgynevezett politechnikai képzéssel kapcsolatban. Még na­gyobb probléma, hogy sokan a munkáranevelés egész dolgát elintézettnek veszik a heti egy vagy két politechnikai órával. Gyakori gondot okoz a nevelőtestületek ideológiai egysé­gének hiánya. Egyes pedagógusoknál hiányzik a szavak és tettek, vagy még inkább a belső meggyőződés közötti össz­hang, pedig ez a nevelés legfontosabb alapfeltétele. Sok még a tennivaló tehát, hogy az iskoláinkban folyó oktató-nevelő munkát megillesse a korszerű jelző, ami alatt természetesen nemcsak módszerbeli, hanem ideológiai, világ­nézeti korszerűséget is értünk. Nagyon jól választott, aki június első vasárnapjára tette a pedagógusnapot. Ez illik legjobban az ö szép munkájuk­hoz. A friss, megújuló természet, a korai nyár zsenge virágai. Köszöntsük őket virággal, biztató, köszönő szóval! Kérjük meg őket, gondozzák továbbra is az eddigi szeretettel, türe­lemmel és jószívvel legdrágább kincsünket: gyermekeinket! Vasvári Ferenc Köszöntjük a pedagógusodat!- Szokolai felv. — A hatodik árhullám közeledik Mohácshoz A tetőzés június 9-e körül várható Kádár János fogadta P. F. Lomakót P. F. Lomako mlnlszterel- nökhelyettest, a Szovjetunió Állami Tervbizottságának el­nökét péntek délelőtt fogadta Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, a kormány elnöke. A megbeszélésen részt vett dr. Ajtai Miklós, az Országos Tervhivatal elnöke. Ma éjszaka érkezik Pécsre Lahti város küldöttsége Ma délután 5 órakor meg­érkezik Budapestre, a Feri­hegyi repülőtérre Pécs finn testvérvárosa. Lahti kül­döttsége. A delegációt Harri Havia vezeti. Tagjai: Kaarlo Humalisto és Aarto Vuorikko. A finn vendégeiket dr. Ga- labár Tibor, a városi tanács titkára fogadja a Ferihegyi repülőtéren. Rövid budapesti városnézés után Pécsre utaz­nak, s a késő éjszakai órák­ban érkeznek meg városunk­ba. A lahfci küldöttség vasár­nap délelőtt rövid kirándu­lást tesz a Mecseken, délután pedig Komlóra utaznak és meg tekintik a Komlói Bányász— Pécsi Dózsa bajnoki labdarúgó mérkőzést. Ezután visszatér­nek Pécsre, s este 20,30 óra­kor Körösi Lajos, a városi tanács vb-elnöke fogadást ad tiszteletükre a Nádor Szálló egyik termében. A finn vendégek hétfőn dél­előtt fél tíz órakor látogatást tesznek a városi tanács elnö­ki irodájában, ahol Körösi La­jos elvtárs tájékoztatja őket a város fejlődéséről, életéröl. Ezt követően rövid sétát tesz­nek a belvárosi üzletnegyed­ben. Délután megtekintik az Egyetemi Könyvtárat, székes- egyházat és a római kori ka­takombákat, majd a Bánki Donát utcai iskolába, bölcső­débe és óvodába látogatnak. Ezután megszemlélik az új- mecsekaljai lakásépítkezése­ket. Lahti város küldöttsége hu­zamosabb ideig tartózkodik Pécsett. Látogatásaik későbbi programjáról majd hírt adunk lapunkban. Az április 3-a óta tartó ma­gas dunai vízállás egyre job­ban érezteti hatását Mohá­cson. Sorrendben a 6. árhul­lám közeledik a Duna mohácsi szakaszára. Tegnap még apadt a víz, s a mohácsi vízmérce 844 centimétert mutatott. Csütörtök estétől péntek délig egy centit apadt a Duna. Most már várják, hogy ismét árad a folyó, és a 6. árhullám jú­nius 9-e körül tetőz. Éz az áradás az előrejelzés szerint ismét eléri a 890 centis ma­gasságot. Az 5. árhullám má­jus 28-án ugyanennél a víz­magasságnál tetőzött. Nehezíti á helyzetet, hogy a Száva végig árad, a Dráván is vízemelkedé's tapasztalható, és a Balatonból is vizet eresz­tenek le, ugyanis a tó víz­gyűjtő medencéjében nagyobb esőzések voltak, s ezért vált szükségessé a Sió-zsilip meg­nyitása. A Rába is árad, és jelenleg két hullámban közele­dik az áradó Duna-viz Mohács felé. A határ közelében levő ve­szélyeztetett gátszakasz meg­erősítése a befejezéshez köze­ledik, most egy újabb gátsza­kaszon indul meg a nagyobb arányú védekezés. Mohács alatt a 3-as számú gátőri já­rásnál jelentkezett nagyobb arányú átázás, a védekezés itt azért különösen nagy jelentő­ségű, mert ez a gátszakasz igen közel van a városhoz. Közerőt rendeltek ki a ve­szélyeztetett szakaszok meg­erősítésére. Az első közerő igénybevételére május 21-én került sor, s azóta eddig ösz- szesen 3793 dolgozó segített a gátakon. A mohácsi járás 30 községéből 23 már hozzájá­rult az árvédelemhez. A védekezéssel egyidőben hozzáfogtak a fakadó vizek el­távolításához, a gátak mögötti területről. A vízügyi igazgató­ság négy nagykapacitású szi­vattyú telepe 24 órás mű­szakban üzemel, és naponta 230—240 000 köbméter belvi­zet távolítanak el. Azért is fontos ez, mert — többek kö­zött — már v!z alá került a kölkedi országút egy része. Ugyancsak a fakadó vizek el­távolításával kapcsolatos az az intézkedés, hogy a belvíz elvezető csatornákat koszál­tatják és a rajtuk levő át­ereszeket tisztíttatják. Megkaptuk az első össze­foglaló jelentéseket a talajvíz és a fokozott esőzés miatt víz alá került területekről. Duna- szekcsőn 4 hold kertészetet, Dunafalván 350 hold vetést, 112 hold rétet és legelőt. Ho­morúdon 500 hold szántót, 600 hold erdőt, Kölkeden 250 hold szántót, 120 hold erdőt és 230 hold legelőt borított el g víz. Remekül vizsgáztak a német koesitisztító vegyszerek Nagy tömeg állt tegnap dél­után az Irányi Dániel téren egy vajszínű Wartburg kocsi körül. — Baleset történt? — kér­dezte az egyik járókelő. — Csak hajtanak, mintha versenypálya lenne az utca! Sohasem tudnak vigyázni... — mondta egy másik nagy hangon és a tömegbe furako- dott. Bizonyára kíváncsi volt a sérültre. Csalódott, mert nem embert ápoltak a tömeg közepén, ha­nem dr. Kiss Lászlónak, a Pé­csi Autóklub elnökhelyettesé­nek kocsiját. A lipcsei Globo vegyiüzem szakemberei tar­tottak bemutatót az általuk gyártott kocsitisztitó vegysze­rekkel. A bemutatót árgus sze­mekkel figyelték az autóklub megjelent vezetőd és tagjai. Fritz Linder és Gustav Nies- ke autósamponinal mosták a kocsit, utána szárazra töröl­ték, majd autópolitúrral fé­nyesítették a lakkozott felü­letet. — A politúr foltot hagy, ha vizes felületre kerül — ma­gyarázták a tolmács segítsé­gével az érdeklődőknek. Ez­után a krómpolitúrt mutatták be egy Moszkvics kocsin, — melynek lámpafoglalatai már erősen megkoptak. A tubus­ból kinyomott különleges pasz­ta valóságos „csodát” művelt, néhány pillanattal később már ragyogott a lámpafoglalat. — Mikor lehet ilyen króm­tisztító vegyszert kapni ná­lunk az üzletekben? — kér­dezték többen is, akik a kró­mozott alkatrészek tisztitásá- val eddig sehogyan sem bol­dogultak. — A Chemolimpextől függ. hogy mikor rendel tőlünk — hangzott a válasz. Bemutattak egy korrózió­gátló anyagot, amely különö­sen azok számára nélkülözhe­tetlen, akik csak „csillag-ga­rázsban” tudják tárolni ko­csijukat. Az anyag vékony viaszréteggel vonja be a kró­mozott és fém alkatrészeket és megakadályozza az olvadá­si sók és savak lerakódását. Igaz, hogy emiatt télen kissé matt, de tavasszal azután an­nál fényesebb lesz a kocsi. Érdekes az a vegyszer is, amely pillanatok alatt eltün­teti a ráfagyott havat és a zúzmarát az ablaküvegről. Igaz, hogy ezt nem tudták bemutatni ezen a júniusi dél­utánon, de azok után. hogy olyan ügyesen eltüntették a kocsikról a bitumenfoltokat — a Globo cég szakembereinek ezt az állítását sem lehet két­ségbe vonni. A bemutató végén Sebes­tyén Pál, a Pécsi Autóklub titkára, az autósok nevében —, akik kocsijuk szépségére is adnak — megköszönte a tájékoztatást. Volt némi célzás abban, ahogy az egyik néző megje­gyezte: — A pécsi autóbuszoknak sem ártana egy kevés ezek­ből a csodaszerekből... (Lőrincz) I <

Next

/
Thumbnails
Contents