Dunántúli Napló, 1965. június (22. évfolyam, 127-152. szám)

1965-06-27 / 150. szám

3 Székely Júlia: Elindultam szép hazámból * Móra Ferenc Könyvkiadó 1965. TVejji életrajzot írtam 99í ' Bartókról. Erre csak olyan író lenne méltó, aki vele egyenrangú művész. De Bartókról írni kell. Ezer író esetleg el tud róla valamit mondani. Ezek egyikének fel­adatát igyekeztem elvégezni.” így vall áz írónő, Bartók Béla tanítványa, maga is ze­nepedagógus a Pécsi Tanár­képző Főiskolán, századunk kiemelkedő művész- és tudós- egvéniségéről, most megjelent könyve utószavában. Talán akik már végigolvasták a Bar­tókról szóló könyvtárnyi iro- dp ’mat, azok is élvezettel ve­szik kezükbe a Móra Ferenc Kfnvvkiadó gondozásában ir-'^elent kis kötetet. Hát rrAz azok, akikhez a népszerű „Naiv emberek élete” sorozat elv borban Szól: fiataljaink. Bariók műveihez közeljutni, S" ' at megérteni, nem köny- n ” feladat. Ismerni kell hoz- a zeneköltő emberi alak­ja' művészi törekvéseit, küz- de’mes életútját. Ismerni kell a . úszta forrást”, ahonnét ez az életút elindult, azt a szél­lé i kapcsolatot, mely hosz- szú láncolatként Vezet el a szellemi elődöktől Bartókig. Érnek a felderítése Székely Júlia könyvének egyik leg­nagyobb értéke. Ahogy fényt derít a tanár és tanítvány minden időben fennállott mély kapcsolatára: a kiindulópont Beethoven. Az összekötő Bee­thoven és Liszt között Czerny Olvasom a színház fali hir­detményein a „Rozsdatemető”’ műfaji meghatározását: drá­ma. Ez a példa meg sok ha­sonló korábbról, késztet arra, hogy végi gszőjem az alábbi gondolatmenetet. A „dráma” eredetileg gyűj­tőfogalom volt. Jelentette mindazt az irodalmat, amit színpadra alkottak. Ezen be­lül megkülönböztették a tra­gédiát és komédiát vagyis a szomorújátékot és vígjátékot. A kettő között átmenetet al­kot a színmű, vagyis az olyan jellegű darab, amelyen ugyan nem lehet harsányan nevetni, de haláleset sem fordul elő benne. Az utolsó évtizedek­ben a dráma szó jelentésvál­tozáson ment át: csak a tra­gédiát jelöli. Kialakult ez a hármas meghatározás: dráma- színmű-vígjáték. Holott a szín­mű is dráma meg a vígjáték is, az eredeti értelem sze­rint, mint ahogyan a dráma szóból alakított „dramatur­gia” nevű tevékenység sem korlátozódik csak a tragikus művekre! Károly, mint előbbinek ta­nítványa, utóbbinak tanára. Arra tanította Lisztet, amit Beethoventől tanul. Liszt egyik legkiválóbb tanítványa pedig Thoman István, Bar­tók zongoratanára a Zene- akadémián, ugyanolyan össze­kötő tanítvány-tanár Liszt és Bartók között, mint Czemy volt Beethoven és Liszt kö­zött. Az ő közvetítésükkel jutott el titokzatosan és ész­revétlenül, de feltartóztatha­tatlan biztonsággal Beethoven minden üzenete Bartókhoz. De azt is megtudjuk Székelv Jú­lia könyvéből, hogy Bartók soronkövetkezése Liszt után történelmi szükségszerűség. Liszt zenei végrendeletét Bar­tók hajtotta végre. A Csárdás macabre elemzésével bizonyít a szerző: mintha a harminc­éves Bartók komponálta vol­na a XX. század húszas évei­ben e csodálatos művet, s nem a hetven éves Liszt a XIX. század nyolcvanas évei­ben. Az Allegro barbaro édes­testvére a Csárdás macabre! Pedig Bartók még csak nem is ismerte, soha nem is hal­lotta e zongoradarabot, mely­nek kézirata Bartók halála után öt évvel került napvi­lágra! A könyv érzékletesen mu- tatja be a fiatal Bar­tók ismerkedését az első ideál­lal, a „villámcsapásként” ható Richard Strauss-mű okozta varázslattal, melyet csakha­darabbírálat, dramaturg—da­rabbíráló. Koreográfia—moz­dulatsor, aki alkotja, a ko­reográfus—mozdulatíró vagy mozdulatalkotó. Nem túlzás az „író”, hiszen a mozdulatot is le lehet, sőt le kell je­gyezni! Mily jól bevált az újság­írásban, könyvkiadásban a „lektor” átállítása „olvasó- szerkesztő”-vé, pedig ez há­romszor olyan hosszú! Az én javaslataim ezzel szemben nem is hosszabbak, sőt né­hány esetben rövidebbek is: koreográfia—mozdulatsor. Legyen tehát ez a rövid fej­tegetés elindítója egy olyan mozgalomnak, amely újra fér nyesen bizonyítaná, hogy a magyar nyelv egy minden ár­nyalatot kifejezni tudó, sok­színű kultúmyelv! Járjon az élen a Pécsi Nemzeti Színház és a jövő színésznemzedéket hivatására felkészítő Színmű­vészeti Főiskola! Veress Endre mar elmos Liszt közelsége, aki sohasem hatott rá villámcsa­pásként, ellenkezőleg, eleinte idegenkedett tőle, csak nagy fáradsággal tudta megismerni megszokni és megszeretni, j Villanásnyira megismerke­dünk a többiekkel is, akik ha­tottak Bartókra: a francia De- bussyval. Maurice Ravellal, az orosz Muszorgszkijjal, akik ha nem is éppen egy időben, de egy célért küzdöttek: zenei szabadságharcot hirdettek a német diktatúra ellen. Schön­berg révén az atonális, tizen- kétfokú skálára épített zene Bartókra gyakorolt hatásáról is szó esik, ügyesen gyara­pítva az olvasó ismeretkörét. A gyermekkor, a főiskolai évek, a népdalgyűjtés néha keserves, de esadálatos kincse­ket napfényre hozó munkája, találkozás Kodály Zoltánnal, a közösen megteremtett új ze­nei nyelvezet, a megnemérté- sek és gáncsoskodások kínja, a tanár-Bartók, a magányosan maradt ember portréja, mind­ezekkel átszőtten pedig a re­mekművek keletkezésének tör­ténete és ismertetése: — ez a könyv tartalma, lényege. Bartók emberi portréját gaz­dagítja a mama forró szere­tettel megrajzolt alakja, a Kodállyal való barátságnak sok szép dokumentuma, a „magánéletről’’ írott, a Mes­terhez méltóan szemérmes fe­jezet. Lehet, hogy sokaknak nem mond újat e könyv. Gondo­lom, a cél nem is ez volt, inkább a népszerű formában történő summázás, összefogla­lás. A kötet gondosan kiválo­gatott dokumentum-anyaga, a rövid, tömör megfogalmazás, a szinte lebilincselően izgal­mas, olvasmányos stílus, a könnyed formában lényegeset mondó, sohasem nagyképű megállapítások olyan értékei Székely Júlia könyvének, me­lyek jelentős helyet biztosíta­nak számára a ma már sze­rencsére igen gazdag Bartók- irodalomban. f^sak a magyarországi ^ életút fért bele e kor­látozott terjedelmű könyvbe, valamint annak felvillantása, ami Bartók halála óta történt annak érdekében, hogy Bartók hazavágyó szavai: „... sz éret­nék hazamenni, de végleg...” valóra váljanak. Bartók mű­vei hosszú megnemértés után otthonra találtak, mint ahogy Magyarországot választotta hazájának felesége, Pásztory Ditta is. A Bartók-művek dia­dalmas hazatalálásáért folyó munkálkodás egyik szerény, de hasznos köve Székely Júlia kitűnő érzékkel megírt köny­ve, aki megpróbálta Bartókot lefesteni olyannak, amilyen­nek látta, háttérben a hazá­val, ahonnét elindult. Dr. Nádor Tamás A Magyar Színház nyelvmegújítása A vezetés és a szervezetek Az eleven munka inten­zív felhasználásának, a gé­pek ésszerű, maximális ter­melésének jelentőségét már régen felismerték. Az irá­nyító apparátus idejének ész­szerű felhasználása, szerve­zettsége legalább annyira ré­sze a termelésnek, mint a gépek, szerszámok kezelőjé­nek munkája. A vezetés pozitív vagy ne­gatív szerepe, akár egyetlen üzemrészben is észlelhető. Ahol jó a vezetés, ott az ösz- szes műszaki, technikai és szubjektív lehetőségeket egy­formán maximálisan haszno­sítják. Ahol az irányításban kisebb-nagyobb fogyatékosság mutatkozik, ott zavar kelet­kezik az egész termelő fo­lyamatban. A leggyakoribb, legáltalá­nosabb irányításbeli fogya­tékosság a vállalati vezetés ésszerűtlen időfelhasználásáé­ból fakad. A magyar, szovjet, lengyel, csehszlovák és más közgazdászoknak az elmúlt évben végzett vizsgálatai egy. formán tanúsítják, hogy a gyári vezetőik, főleg a nagy­vállalatok igazgatóinak idő­beosztása távolról sem felei meg a követelményeknek. A legtöbb igazgató — a közgaz­dasági vizsgálat, szerint — törvényes munkaidő helyett napi 11—12, vagy ennél is több órát tölt el vállalatá­nál. Az igazgatók a 11—12 óra legnagyobb részét a leg­különbözőbb közvetlen ter­melési operatív ügyek inté­zésére fordítják. Irányítás helyett lényegében csak vita- vezetők! Az ilyen vezető (igazgató) ügyintéző, és ezért nem ma­rad ideje vezetni! A munkai idő tetemes részét az igazga­tók olyan ügyekre fordítják, amelyeket a személyzeti, munkaügyi osztályok vagy a beosztott műszaki vezető szakemberek is elintézhetnek. Az igazgatót megfosztják attól, hogy a legfontosabb feladatok megoldásával el- mélyülten foglalkozzék. Lát­szatra tetszetős a mindenkor, mindenki előtt nyitott ajtó módszere. Ám ezáltal, hogy a legfelső vezetésre nem tar­tozó ügyekkel (naponta 30— 40 szer is) megzavarják az igazgatót, szaggatottá (ütem- telenné) válik a legfontosabb, a termelést irányító tevé­kenység. E fogyatékosság a vezetőt idegessé, kimerültté teszi. A vezetésben mutatko­zó szervezetlenség károsan hat a vállalat egész tevé­kenységére. A másfél évvel ezelőtt 12 magyarországi üzeihben végzett vizsgálat egyebek között azt is meg- állaoította, hogy a hó és ne- eiredév végi hajrá 38 száza­lékon a vezetés iderres szer­vezetlen munkájából keletke­zik. „Az a birtos, amit saját ma- °am tpszek” — valHa a válla­lati igazgató má'indik bírálan­dó típusa. A felfogás indo­kolása hogv a beosztott veze­tők döntései eev vpev töhh esetben nem igazolódtak. Fz lehetséges. Ebben az ese+hpn azonban nem az a megoldás, hogv az igazgató végezzen oi mindent. A beosztott veze+ő- aonarátus ilven vaev olvan módon történő megerőeftése egyetlen helves megoldás. El­képzelhetetlen, hoev a mű­szaki és közgazdasági vezető- anoará+ns kikapcsolásával az igazgató irányíthat. Aki min­dent salát maga akar elvégez­ni. képtelenné válik a megala­pozott döntésre, és nem csök­kenti, hanem szaoorítia a ba­lul végződő intézkedéseket. Találkoztak, a vállalatokat tanulmányozók olvan igazga­tóval is, aki a gyár műszaki és közgazdasági kollektíváiá- ra olyan módon támaszkodik, hogy folytonosan annak véle­ménye alapján cselekszik. A véleménykérés helyes és szük­séges. A baj az, hogy az ilyen igazgató a szakvélemény ész­szerű alkalmazása helyett a valóságban vezetteti magát, s nem ő vezet. Az effajta veze­tőknek, az önálló konstruktív munkára már azért is szűk a lehetősége, mert a folytonos értekezlet és tanácskozás el­veszi az idejét. A jó nagyvállalati igazgató az irányító munka szervezé­sében jelentős szerepet juttat titkárságának. A titkárság — a legjobb műszaki és köz- gazdasági szakemberekből szervezve — hasznos szolgála­tokat tehet az igazgatónak. A szakemberekből szervezett titkárság (de nem a divatos, igazgatási főosztály!) készíti az igazgató időbeosztási prog­ramját. Fontos teendője az ilyen összetételű titkárság­nak, hogy gondosan, megala­pozottan készítse élő azokat a döntésre váró ügyeket, ame­lyek valóban az igazgatói ha­táskörbe tartoznak. Az egyéb — nem feltétlenül az igazga­tói döntésre váró ügyeket a titkárság a megfelelő beosz­tott vezetőhöz továbbítja, A gyári titkárság az igaz­gatósági értekezleteket is rész­letesen, gondosan előkészíti. A titkárság az értekezlet összes résztvevőit alaposan tájékoz­tatja a megvitatandó témáról. Ezzel biztosítható, hogy az alapos ismeretek birtokában az értekezlet a lehető legrövi­debb idő alatt képessé válik az állásfoglalásra, a helyes igazgatói döntés elősegítésére. A titkárság helyesen cselek­szik, ha az igazgatóhoz tarto­zó azonos jellegű témákat csonor+osítia Hasonlóképpen a titkársáp elősegíti az ieaz- ppté mpei^piát. ha az Ismét- lődő ügyeket — arrtennríre rsaV lehet — a hétnek, vagv a hónaonak bizonyos napián, meghatározott órára szervezi. Az ilven előkészítesse' és cso­portosítással a vállalati vez°tő a munkaidejét lényegesen in­tenzívebbé tudja tenni. Az olyan vállalatvezetésben, ahol felismerik az igazgatói (és az egész vezető apparátusi) munka ésszerű szervezésének fontosságát, még az előre meg nem tervezhető ügyek intézé­sére is jut — a gyakorlati tapasztalatnak megfelelően — 30—36 percnyi idő. A műszaki és közgazdasági szakemberekből álló titkárság­ra különösen a nagy üzemek­nél van szükség. De vajon — találkozhatunk a kérdéssel — az ilyen vezetői módszer nem építhet-e válaszfalat az igaz­gató és az üzemi munkások közé? Ez megtörténhet, de nemcsak ott, ahol nagy hatás­körű titkárságot szerveznek, hanem ott is, ahol az igazga­tó naponta többször is végig­száguld a műhelycsarnokokon. A korszerű szocialista válla­latvezetési módszernek része, hogy a titkárság és a műsza­ki, gazdasági szakemberek nemcsak műszaki, pénzügyi és kereskedelmi problémákról adnak tájékoztatást, hanem a legfontosabbról, a termelő al­kotó emberről is. A gondosan szervezett irányító tevékeny­ség lehetőséget ad arra, hogy a dolgozó indokolt esetben felkeresse a vállalatvezetőt. Az igazgató is talál módot ar­ra, hogy felkeresse a dolgo­zókat, találkozzék a termelő kollektívával. E találkozások — nyugodt légkörben — erő­sítik a vezetést, összekovácsol­ják az egész gyári kollektívá­val, amely segíti a feladatok sikeres megoldását A legtöbb gyárban kialakult gyakorlat alapján sokaknak utópisztikusnak tűnik a jó vezetésről tett néhány észre­vétel. Mégis érdemes a meg­jegyzéseken elgondolkodni. Lónyai Sándor A Stahlhelm- dalnokok Jó volna tehát országos mozgalmat kezdeményezni ab­ban az irányban, hogy a drá­ma szónak állítsuk Vissza gyűjtőfogalom jelentését és élesszük újjá Vörösmarty Mi­hály, Katona József és kor­társaik szép kifejezését a tra­gédiára: szomorú játék. Ha a v gjátékot nem nevezzük lati­nosán komédiának, miért tesz- szük ezt ellentétével, a szo morújátékkal? Tudjuk, hogy a nyelvújítás mozgalmát őseink lelkesedése gyakran tette túlcsordult po­hárrá. Senki sem erőlteti a hangulatos „rivalda” szó he­lyett az — egyébként kitűnő — „homloktér” használatát vagy „operett” helyett a „dal­műké” úgynevezett szakkife­jezést. De el kell ismernünk, hogy azok, akik a teátrum-ot színház-zá magyarosították, nagy értékű munkát végeztek. A „dalmű”-vet használjuk, keverve az „operá”val. Senki sem mond és ír ma már ak- tor-t színész helyett, akció-t cselekmény helyett, taktus-t ütem helyett, kosztüm-öt jel­mez helyett, kulisszá-t díszlét helyett, orkeszter-t (sőt — ó borzalom — ores észtért!) ze­nekari árok helyett. Ámde mondjuk és írjuk ma is még: reflektor, dramaturg, dramaturgia, koreográfus, ko­reográfia. Ezeket az egyébként nemzetközileg jól alkalmaz­ható szavakat szeretném ma­gyar nyelvterületről kiszorí­tani. Ajánlom helyettük a kö­vetkezőket: reflektor—fénydo­bó, fényvetítő, dramaturgia— A rajnai dobosok kihirdet­ték: már csak három hónap van hátra a nyugatnémet választásodéig. A dobosok mögött ötvenévesek mene­telnek. Hűséges, régi kame- rádok, akik most újra — dalosköröket alakítottak. Höchingen kis helység, de nagy látványosság színhelye. A közelmúltban a „Stahl­helm” 800 régi baj társa gyűlt itt össze. Nem baj, hogy pocakot eresztettek, az sem baj, hogy az idő eljárt fölöttük. Zászlóhoz, jobbra iga­zodj, s lépésben előre — mars! A „stahihelirnsták” nem viselnek egyenruhát. Ilyen alkalmakkor bőrrel szegett lovaglónadrágba préselik ma­gukat, mások pedig külön­böző árnyalatú zöld ingek­kel is megelégednek. A fon­tos csupán a katonás tar­tás, a fegyelem és fontos­ságtudat. Ezért is menetel­nek, ezért énekelnek. A württembergi Höchin­gen,, a már kihalt Hohen- zollem királyi ház bölcsője és feudális szentélye. A „Stahlhelm” kamerádjai hí­ven órák a hagyományt, s Irta: Bozsidar Dikics gyülekezőhelyük az utolsó Hohenzollem emléktáblája. AZ „ACÉLSISAKOK” SZÖVETSÉGI HIMNUSZA Igaz, a Stahlhelm”-ek nem a múlt századból szár­maznak, hanem akkor kelet­keztek, amikor Európában ki hunyt az első világháború lángja. Váll-váll mellett ha­ladtak azokkal, akik aláás­ták a Weimari Köztársasá­got, majd Hitlerhez társul­tak és beolvadtak roham- osztagaiba és büntető expedí­cióiba. Miután Európa is­mét megbékélt, a Stahl-' helm”-ek feltámadtak, 1951- ben elővették az összecsavart zászlókat, a harsonákat és vaskereszteket. Höchingeniben felelevení­tették az emlékéket: von Stephens gróf, a régi käme-, rád emlékeztetett „azokra a hagyományokra, melyeknek Németország legjobb éveit köszönheti.” Melyek ezek az évek? Ezt magyarázza a jel­kép, a „Stahlhelm”-ek vezé­re, a héilbroni Herr Maas mellén: a »Lovagkereszt”, a Hitlernek tett szolgálatokért. Maas, a lovagkereszt tulaj­donosa ma a „Stahlhelm Bundes-Führer — vagyis az egész nyugat-németországi szövetség vezetője. A „Stahlhelm”-ok mai jel­szavából is a tegnap leve­gője árad: „A haza feltá­masztása, német birodalmunk helyreállításáig”. E jegyben csatlakozott a „Stahlhelm”-ek gyülekezetéhez a háború utáni nyugatnémet Bundes­wehr delegációja is. Az acél­sisakosok patrónusának em­léktáblájára koszorút helye­zett el von Hassel szövetsé­gi hadügyminiszter üzeneté­vel. A Bundeswehr delegált őranagya a maga nevében hozzáfűzte: a helyőrségben sajnos, még nem jött létre a „Stahlhelm” alapszervezete. S miközben dobszóra me­neteltelt, felhangzott a „Stahl­helm Szövetség menetdala”: „Nem sokára ti is meg­értitek, mit veszítettetek belünk! Kamerád, nyújtsd a kezed, mint régen, megesküdtünk: a Stahlhelm szellemének szívünkben kihunynia nem szabad, a frontkatonák szövetsége sziklaszilárd marad”. A szövetségi kormány el­nöke sem maradt el a szö­vetségi hadügyminiszter, von Hassel mögött, aki „Stahl- helm”-ek hűséges daloskörei­ről hiszen a miniszter is a Harmadik Birodalom Wehr- machtjában szolgált az el­múlt háborúban a fronton.) A miniszterelnök Bonnból üdvözlőtáviratdkat küldött a többi, hasonló gyülekezet­nek: a „Szlovákiai Kárpát­aljai Németek Szövetségének” — revansistáknakk, akik még mindig egy idegen ország visszacsatolásáról álmodnak, továbbá a szudétanémeteknek és az erdélyi szászoknak — Romániából száműzött re- vansdszta menekültéknek. „A HOLNAP GYILKOSAI” Mindezek a gyülekezetek, a zászlókkal, dobokkal és rend­jelekkel, transzparensekkel és revansiszta jelszavakkal felfegyverzett daloskörök mintegy patetikus nyitást szolgáltatnak az NSZK idei választási hadjáratához. A „hazához hű” bajnokok ál­arca alól előkandikál a so­vinizmus kiférte te, a nagyné­niét nacionalizmus árnyéka. Amikor a legzajosabb áram latok szócsöveként megje­lenik a National und Solda­ten Zeitung, a felelős bonni férfiak csak legyintenek: „..: hiszen mindössze 70 000 példány”» A németek között is sokan látják be, hogy ez a lap mégis csak veszélyes. A Bundestagban egy képviselő „a holnap gyilkosainak” szó­csövét vélte látná benne. E jóslat határideje azonban túl hosszú. A „National und Soldaten Zeitung” és azok, akik e égér mögött állnak, ma már nyilvánosan uszít­ják a zsarolókat és érgyil­kosokat Ezt bizonyítják a mersburgi bűntény nyomai is. „Egysizer” Hitler is kis, jelentéktelen politikai mel­lékfigura volt A Weimari Köztársaság e sajtószabadság szellemében kísérelt meg „együttélni Hitlerrel” Ered­mény: 50 millió halott!” — figyelmeztet Kari Linmann Wiesibadenből. N agyon -nagyon sok nyugat­német szerint Hitler nevének említése ma, húsz évvel vriin den után”, — úgyszólván 'il­letlenség. Talán Igazuk ' an. Akkor csak egy kérdés ma­rad: mire vezet az, ha Hit­ler oly sok neveltjének, zsoldosának és udvaroncának annyit engednek meg Nyugat- Németonszágban ? (Megjelent a Politikában) Fordította: Péter a # i

Next

/
Thumbnails
Contents