Dunántúli Napló, 1965. június (22. évfolyam, 127-152. szám)
1965-06-27 / 150. szám
AfMMMtMX napló Beszélgetés az irodalmi élet helyzetéről Az 1965-ös év első napjaiban lapunk összeállítást közölt a pécsi irodalom helyzetéről. Az összeállítás keretében Szederkényi Ervin, a Jelenkor főszerkesztője körvonalazta a folyóirat célkitűzéseit, perspektíváit, az irodalom pillanatnyi helyzetét. Munkatársunk most, fél év elteltével újra felkereste a Pécsett meg- je'enő irodalmi és művészeti folyóirat szerkesztőjét és a januári interjú logikáiét követve néhány kérdést intézett hozzá. — Ez év januárjában főszerkesztő elvtárs a Jelenkor szocialista arculatának megerősítését tartotta a legfontosabb feladatnak. Hogyan alakult az elmúlt időszakban a folyóirat arculata? — A folyóirat szépirodalmi anyagát tekintve az összkép megnyugtató. A szocialista realizmuson belül mozgó, értékes, érdekes írások születtek. melyekre a korszerűség igénye, a színes képi látásmód, az eleven kísérletező kedv. s az absztrakciós^ készség bizonyos elfogadható foka jellemző. Ezek többnyire mélyjáratú, moralizáló írások voltak, de egy időben jelentkezett velük egy derűsebb, oldottabb novella-típus is. A közelmúltban megrendezett Jel énkor-vitán hasonló megállapításokra jutott Tóth Dezső irodalomtörténész, az MSZMP KB Kulturális Osztályának munkatársa is, aki többek között a következőket mondta: , folyóirat szépirodalmi anyaijában főként a novellák, elbeszélések, színvonalasak, s ez annál is inkább figyelemre méltó, mert a szerkesztőségek országszerte éppen a jó szénpróza hiányáról panaszkodnak leginkább. Figyelemre méltó azért is, mert főként itt rajzolódik ki a JELENKOR sajátos törekvése, az a változatlanul vállalt célkitűzés, hogy a korszerű szocialista irodalmat művelje. Bár az olyan jelzős szerkezet, hogy „korszerű szocialista” valamelyes tautológiát is rejt magában — az írásokat olvasva érthetővé válik, miről van szó. Nagyjából arról a törekvésről. hogy az elvontabb, nagyobb általánosításra, erőteljesebb gondolati hatásra, sűrítésre lehetőséget adó eszközöket, módszereket a próza a szocialista' tartalmak kifejezésének szolgálatába állítsa. Ha a szocialista realizmust különböző megoldási lehetőségeket és gyakorlatokat szintetizáló módszerként értelmezzük — s jelenlegi ismereteink alapján ez látszik helyesnek — e célkitűzésnek rmmi elvi akadálya nincs. — Főt éppenséggel az ilyen természetű és kétségkívül szocia- ] ~+a sugallató művek léte j -‘osított fel a szocialista rea- T mus ilyetén értelmezésére. T -sze. minden a gyakorlat- 1 ' fimg — mindenfajta új- í - ' sajátps megoldásnak az f ‘ létjogosultságot, hogy va- 1 nely/ tartalmat legoptimáli- f ban csak így — és nem í jként — lehet s kell meg- í málni. kifejezésre juttatni H i a JELENKOR szépprózai -agát ennek alapján néz- a mérleg kétségkívül az erm’mények oldalára billen...” / folyóirat szépprózai anyaga dunántúli bázisra épült, így ez a kísérletezés nem vezetett aránytalanságokhoz, mivel szemzőinkkel állandó műhely- ]-"-)-<olatban álltunk. A Dunántúl lírai termését e!°mezve. egyre világosabbá válik, hogy a korábbi időszak kritikáiban gyakran emlegetett „Pannon idillizmus” komoly változásokon ment keresztül. A Dunántúlon élő költők verseiben felfedezhető Pannon jelleg nem valamiféle nyafo- gás, pesszimizmus, vagy rosz- szul értelmezett humanizmus. A táj és a természet kétségtelenül nagy szerepet játszik a Dunántúlon élő, vagy a Dunántúlról indult írók, költők műveiben, de a természet náluk nem kulissza, nem illusztráció, nem békés, ellentétek nélküli élet jelképe, hanem egy írói világlátás, érzékelés szerves részeként létezik. Természetesen szerepe van a harmóniának, de társadalmi szempontból vizsgálva ez nem egy elvont, embemélküli világ festegetésének az esz- ,köze, hiszen nagy ellentétek feszülnek a kérdéscsoportok mögött. Van a problémának olyan vetülete is, hogy a szocializmus szempontjából na- .gyon fontos és jelentős a természet beleépülése az írói világképbe, hiszen a szép, a tökéletes iránti érzék, esztétikai igény nélkül az ember nem lehet teljes. Nem lehet igazán jó munkás az, aki a munkáján, tevékenységén keresztül nem találja meg az egész természettel a kapcsolatai. A „jól érzem magam ebben a környezetben” érzése nélkül az ember szegény. A Pannon-jelleg, pontosabban a természethez való kapcsolódás újszerű tartalma köny- nyen tetten érhető a Pécsen élő írók, költők új műveiben. Csorba Győző új verseskötetének címadó versében, a „Séta és meditációdban a múlt és a jövő feszül egymással szembe, a meditálás tartalma nem a természeti idill, hanem az ellentétek, a változó, alakuló, az állandóan a jövő felé mozduló élet megragadása. Ez így nem egyszerűen csak dunántúliság, hanem a szocializmus, a haladás szempontjából nagyon fontos lényegmegragadás és ez az egész kötet alaphangja. Páko- litz István impresszionista látásmódja egymás után sorjázó köteteiben a szemünk láttára válik egyre gondolatibbá, tudatosabbá. Pákolitznál a táj a költői világkép eszköze és nem célja. Pákolitznál is jól megfigyelhető a múlt és a jövő egymásnak feszülése, az élet folyamatként való felfogása. Üj, „Me°szenéző” című kötetében jó példa erre az „Évgyűrűk” című ciklus, melyben a történelmet már a jövő érdekében vizsgálja, vallatja. Arató Károly verseskötetében a falusi és a városi élet közötti különbség emberekben realizálódó feszültsége, konfliktusa, az élet állandó alakulása, nagy átváltozása adja a lényeget. Ami a prózát illeti Bertha Bulcsu új könyvében a természeti élmény nagyobb, mint az elsőben, de a természet nála funkcionálisan van jelen, Itt fenn a hegyen jó a várakozás, ha annak jöttét várjuk, aki kedves nekünk. Kétszer jut hetenként ebből az örömből: ücsörögni a fák alatt, lesve, hogy jön-e már. S feltűnik az emberek között... Megismerem messziről, szemem szomjasan issza be alakját, s az öröm szinte ízlelhe- tően árad szét minden Vorci- kámban. A feleségem jön, most lépett be a szanatórium kapuján. Lassan, fáradt léptekkel közeledik az emelkedőn. Meny nyíre ismerem már minden mozdulatát! Hányszor jött így felém! Ugyanitt, ezen az úton... Akkor is beteg voltam. amikor első gyermekünket várta. Jött, két nappal a szülése előtt is, aprókat lépve, meg-megállva. kezét mellére szorítva, s úgy csittítgatta a szívét. Szelíd, hunyorgó szemmel már messziről azt fürkészi, láthat-e rajtam valami változást? Én pedig arcát nézem. Ugyanolyan, mint régen: a az egyetemes szintre emelés eszközeként. Thiery Árpádra a korszerű tömörség, a szimbólumok, áttételek, a frappáns filmszerűség, a gyors váltások váltak az utóbbi időszakban jellemzővé. Kende Sándor új kisregényét a társadalmi folyamat fejlődési csomópontjainak vallatása emeli az egyetemesebb igényű mű szintjére. — Januárban megoldatlan problémaként szerepelt még Dunántúl szellemi erőinek az aktivizálása, s elég lazának mutatkozott az írók és áz írószövetség Déldunántúli Csoportja, s általában az írók és a társművészetek kapcsolata. Azóta változott a helyzet? — A folyóirat műhelyjellege a szerkesztés és az író- szövetség jó, kiegyensúlyozott együttműködésének eredményeként sokat erősödött. Az őszi, téli, tavaszi munkaidőszakban hetente voltak műhelyjellegű megbeszélések, vitákat rendeztünk megjelent és új kéziratos művekről, fiatalok Írásműveiről, előadások, élménybeszámolók követték egymást rendszeres időközökben. A viták elsősorban a fiatal írók fejlődése szempontjából voltak hasznosak, mivél a tartalmi, formai elemzések kapcsán általános érvényű tapasztalatokra tehenek szert. Némi eredményt sikerült elérni a helyi értelmiség aktivizálásában is. Kapcsolatot teremtettünk az egyetemek marxista tanszékeivel. így. értékes, idológiai’ filozófiai, szociográfiai írások is születtek. Kapcsolatba léptünk az Ércbányászati Tröszt irodalmi szakkörével, akik a jövőben részt kívánnak venni a Jelenkor és az írószövetség vitadélután- jain. A társművészetekkel is javult a Jelenkor kapcsolata, amit a folyóirat művészeti rovata jól tükröz. Rendszeresen közlünk színházi beszámolókat, képzőművészeti tanulmányokat, ismertetéseket, a grafikád anyagunk pedig a folyóirat hagyományainak megfelelően elég bőséges. Az irodalmi közélet és a társművészetek kapcsolatán természetesen még sokat javíthatunk. — Mi okozza a folyóirat életében pillanatnyilag a főproblémát? — A folyóirat pillanatnyilag kiegyensúlyozottan dolgozik, úgy érzem hasonló nyugalom, a csendes, folyamatos alkotómunka jellemző az egész pécsi irodalmi életre. A lehetőségeink persze korlátozottak, a Jelenkor az országban a leggyengébb anyagi körülmények között szerkesztett folyóirat — mondta Szederkényi Ervin fő- szerkesztő. Szűcs Andor: A Művészeti Lexikon I. kötete A Művészeti Lexikon címe betűnként egy-egy kis művészeti tárgyú képből világít ki. A nemes, klasszikus vonalú fehér betűk kellemes elegán- ciával tűnnek élői a =zínes hát térből. A kötés fekete vászon a- íny nyomással. Megörvendeztet már első „nézésre”, hogy az illusztrációk változatosak. s nagyon sok az ismeretlen, kép. A nagy mesterek remekeiből feltétlen van dokumentáció a cikk mellett, de ezeken a „kötelező” képeken kívül jut a kisebb mestereknek is bőven a képanyagból. Különösen tetszetősek az afrikai művészet illusztrációi, egy remek ajtókopogtató, Angers, Ausztria művészetének képanyaga, a bizánci művészet gazdag illusztrációs anyaga, Bologna, a Borobudur, Bul gária művészetének képei, egy ceyloni sziklafreskó, Chartres, Chenonceaux, Chorsabad kapuőrző emberfejű bikája, a Corvinák. Csehszlovákia művészetének képanyagából a prágai képek és a Vyssi Bro- di madonna, a nálunk úgyszólván ismeretlen dániai művészet anyaga, a gazdag egyip tömi képanyag, az elámi művészet illusztrációja, a szép erlegkedvesebb. A szél gyengéden hátrasimítja a laza konty ból kiszabadult szálakat. — Szervusz! De jó, hogy ma ilyen korán jöttél... — Jól vagy? — kérdezi halkan. Szemei közelről is megvizsgálnak. sugara átjár, mint a röntgensugár. Meleg is, hűvös is egyszerre a szája és amikor átölelem vékonyka vál Iáit, mintha egészsége átköltözne belém, hirtelen erősnek érzem magamat. — Gyere, üljünk ide a pádra. A nap is idesüt. — Jó. — Ha fázunk, sétálunk majd egy kicsit. Letelepszünk, s egy pilla- nátra mosolya álarc alól elővillan a fáradtság. Gyorsan megsimogatja az arcom, hogy belémrekessze a kérdést. Tudom anélkül is... Nálunk más a rend, mint amit az úristen meghagyott a világ teremtése után. A nap a nagytakarításé. A gyerekeké is olyan az ing két nap után, mintha kubikosok lennének ... — A gyerekek? — Megvannak. Akár az ördögök, Sírtak. hogy jönnek ők is, hozzád. — És Te...? — Elbontottam két párnahuzatot az éjiéi. Am'.4 sohasem használunk. Fehér inget varratok, szerepelnek az óvodában ... — A cipőt megvetted magadnak? — Sötétkék ruhát találtam nekik az . egyi!- üzletben. Ha látnád, milyen jól áll öcsinek ... Csak ... Hamar kinövi. A vasárnap délután zajai dé!yi szőnyegek, az eszikimó művészet érdekes képei, Esztergom. az etruszk művészet és az expre&szionlzmus érdekes illusztrációs anyaga. Már ez a szemelvényes felsorolás megérteti, hogy végül is szálul kezdtem a képeket, de ezernél abbahagytam. Ekkor még hátra volt a kötet 628 oldalából vagy ötven oldal. Közben szemünkbe ötlik a magyar anyag. Űjra végig kel] műnk a kötetet: Aerstein. Altdorfer, Amerling, Baidung, m. Bellini, Bol. Boltraf- fino. Böcklin, Brueghel, Cam- biaso, Campi, Garriére, Cézanne, Cipper, Claude Lorra- ino, Constable, Coques, Cor- regio, Costa, Courbet. Cranach. Crespi, Crivolli, Cuyp, Daubigny, Daumier, David, Decker, Delacroix, Denis, Dürer, Eybl, Jan van Eyck egy- egy közölt képe Szépművészeti Múzeumunk tulajdonában van. A 35 kép — Baldung Grientől kettő — már önmagában is érték a magyar olvasóknak. Hozzájuk csatlakoznak azok a képek, amelyek idegen művészek magyarorszá- • gi' munkáit mutatják be. tgy például Attavante pompás Corvinája, Bergl freskója az Egyetemi templomban. Cane- va'o váci diadalíve Joseph Engel válj temploma. A magyar műemlékek — most nem beszélve a nagyobb városcikkek illusztrációiról — különös öröm Bélapátfalva, Csákvár. Csaroda. Csem nesz- kovács és Egregy képe. A középkori magyar festészet kénviselői közül az Aoos- tolvértanúsáeok mestere. Acmi- la János, a Bártfai Madonna mestere, a Báti I. és B E. mester egy-egy képét láthatjuk. de rajtuk kívül még <jt régi mesterről olvashatunk £ szövegben. A XVII—XX. századi magyar festők között Donát János egy portréja és Beller Ja kab freskói szerepelnek. Ebből az időszakból még tíz magyar festő, három rézmetsző — Czetter Sámuel képpel — H szobrász — Dunai szky Lőrinc és Engel József képnél — két építőmester, hat kőfaragó, tizenegy bútorműves, asztalos és ács — Baumgartner Bemát, Dohányosi József és Éder József képnél — egy pesti kártyafestő, két harangöntő, egy-egy kőnvom - dász pecsétmetsző, fazekas és kályhás, rézműves és órás szerepelnek cikkekkel. De a múlt mellet* a modem anyag is jelentős helyet kapott. Nemcsak olyan nagy ne vek szerepelnek, miint Aba Novák. Berény, Bemáth Aurél. Csók, Csontváry. Derko-' vies, Dési Huber, Domanov- szky. Ék Sándor. Egry, hanem minden számításba jövő fiatal művész is. Ugyancsak gazdag a lexikon cikkanyaga. A Művészeti Lexj kon a ma szemléletével a mai magyar emberhez szól és igv valóban hivatott betölteni azt a sokéves hiányt, amely az eddig megjelent egyetlen magyar művészeti lexikon elavulásával támadt. Éppen ezért elismerés illeti a mű sz.erk sz tőit, Genthon Istvánt és '7,ádor Annát, a lexikon több mint száz munkatársát, h.-gv e nagyon jelentős munkát létrehozták és végül, de nem utol- q? Akadémia-' ”0: ‘m-gy ilyen könios'r •'’entette meg a könyvet. Somogyi István Szabados Árpád Krúdy illusztráció dünnyögnek körülöttünk. A fogaskerekűt kurta kis tombi- taszó indítja, s nyomban ide- hallik, amint az áram felsivít a motorokban. Madarak és gyerekek kiáltása száll néha hozzánk. A nap melege nyugalmat áraszt, elkerül bennün két a szél is egy-egy pillanatig. Évődéssel akarom elhessegetni a némaságot, amely egyszerre ránktelepült. — Mondtam már Neked? Csak néz rám, kicsit hunyorgón, mintha ostoba tréfa következnék. — ... hogy Te vagy a legjobb feleség a világon? Néz némán, s amikor megszólal. könnyben úsznak a szemei. — Tudom ... Mert akarattal csinálom... Könnyesen néz... Nagy ég! Nem ismertem eddig a meit! Ámulok, mint 1nőre■ Bolkonszkij az austerlitzi közét után. amikor n- árokba- feküdt sebesülten s rázuhant az ég kék magassága.
