Dunántúli Napló, 1965. június (22. évfolyam, 127-152. szám)

1965-06-27 / 150. szám

4

1965. JÚNIUS it ^

ngplö---------------------------—-------------Ű

j lakásba költözik 146 család

AMÍG MEGKERESIK a főmérnököt, addig tessék csak rágyújtani! Igein, itt van egy doboz Szimfónia, bontsa csak fel, ez mindenkié. Ilyenképpen tehát a titkárnő egyszerűben rokonszenvessé vált, s főleg azért, mert Rikker Mihály főmérnököt sűrű telefonálgatás közepette próbálja előkeríteni. Amire kíváncsi lennék, nem más, mint hogy a Bm. Építőipari Vállalat hogyan érié el ezt a szép teljesítményt, miszerint ebben a félévben háromszázegynóhány la kást adnak át.

A főmérnököt megtalálják, lengyel építőipari szakemberekkel tárgyal — néhány percnyi időt azért szakít magának.

— Rosszul informálták — mondja —, mert nem hároom- százegynéhány, hanem pontosan 404 lakást adtunk, illetve adunk át ebben a félévben. Százhetvenhat lakás átadására az utolsó három napban kerül sor.

— Minek köszönhető?

Felsorolja: először is a jól

megszervezett teljesítésnek. A téli hónapokra fedél alá kerültek az épületek, tehát lehetett fűteni, kedvezők voltak a munkakörülmények. Másodszor pedig a folyamatos termelésszervezés és a fejlettebb technológia alkalmazása.

— Mit ért fejlettebb technológia alatt?

— Egyre kevesebb arányban építünk hagyományosan. A jövő a paneloké. Jelenleg évi hatszáz lakás panelüzemünk kapacitása, de három éven belül szeretnénk elérni az évi ezer lakást.

*

KINT A HELYSZÍNEN, UjMecsekalján a két építésvezetőséget (hagyományos és panel) az új postaépület szomszédságában rendezték be. Beillik afféle főhadiszállásnak is, ahol már reggel hét órakor nagy a forgalom. Az úgynevezett gazdasági építésvezető, Hauzer Károly megmutatja az átadási tervet. Jelen, van a beszélgetésen Wolf István is, a panel- epítkezés vezetője. Tehát: június 28-án átadják a 68-as számú panelépületet 30 lakással, 29-én a 123-as kockaházat 20 lakással és 30-án a hétemeletes lakóházat 96 lakással, illetve a legfelső szinten 7 műtermi lakást.

Középkorú férfi lép az irodába:

— Néhány vázlatot szeretnék készíteni az építkezésről

— mondja. Neves pécsi festőművész, aki — ahogy mondta

— festegetni szeretne valamelyik munkahelyen, s ezt itt bejelenti. Örömmel fogadják, ha valamire szüksége van, szóljon csak. Viszont figyelmeztetik, hogy ne a daruk hatósugarában állítsa fel állványát.

Alighogy elmegy, egy fiatalember lép be, kéri az építésvezetőt, adjon egy nap szabadságot, mert a technikumi viz gán „elhúzták”, pótvizs- gáznia kell. Ezt is elintézik, aztán ismét a lakásokra terelődik a szó.

— Csökkent-e a panelok átfutási ideje? — kérdezem.

Wolf István mondja:

— Schatzlék kezdték tulajdonképpen a panelok építését a vasútvonal menti területen. Abban az időben kilenc-tíz hónapot vett igénybe egy panelépület teljes felépítése. De az még kísérletezés volt. Ez az idő lecsökkent hét-nyolc hónapra. Az emberek begyakorolták magukat, most már könnyebb.

— Bizonyára más oka is volt annak, hogy ez a félév ilyen sikerrel zárul...

Hauzer Károly válaszol:

— Az anyagellátás és a termelésszervezés is jobb volt az idén. De a siker alapja mégis az. hogy kialakult a törzsgárdánk. A két építésvezetőség — vagyis a hagyományos és panelépítkezés —

között munkaverseny indult az év első napjától. Ezenkívül mindkét építésvezetőség kitűnő szocialista brigádokkal rendelkezik, tevékenységük gyümölcse tulajdonképpen most tapasztalható: javult a munka minősége és végre betarthatjuk a határidőket.

Azonban Wolf István és Hauzer Károly sem kívánja rózsaszínre festeni a jelenlegi állapotokat. Ugyanis az igaz, hogy a lakásótadásd terveket teljesítették, de a következő félévben átadásra kerülő lakások jelenlegi munkálatainál már akadályok tapasztalhatók.

A problémák ezek: 1. Néhány dömper és lovasfogat áll rendelkezésükre csupán, mert a teherkocsikat árvíz- védelemre rendelték és a szállítás most gondot okoz. (Egyébként, amint kimegyünk az építkezésre, egy teherkocsi érkezik, ajtókat, ablakokat szállítanak, de a kocsit azonnal elirányítják Bajára, árvízvédelemre. így hát ez a kocsi sincs.) 2. A dolgozók létszámának 56 százaléka Duna menti lakos, következésképpen napok óta a helyi tanács utasítására ár- vízvédelmi közmunkán vesznek részt, itt az építkezés lelassult. 3. A födémek hő- és hangszigeteléséhez szükséges „salakgyapot-paplant” nehéz beszerezni, előfordult már az is, hogy két hetet is vártak az említett anyagra és a kapcsolódó munkák is késtek emiatt. A „paplan’’ alapanyaga ugyanis importáru, beszerzése nem folyamatos. 4. A daruk is az utóbbi időben gyakran meghibásodnak. Kijavításuk legföljebb néhány órát vesz igénybe, de a gyakorlatban három-négy nap kiesésről van szó, mert a szerelőket minden esetben Budapestről, az Épületgépszerelő Vállalattól kell lehívni. Ráadásul itt Pécsett még pótalkatrészük sincs.

— Tehát a második félévben ezek szerint lemaradás lesz?

— Nem lesz. A határidőket nem befolyásolják ezek a gondok, mert menetközben azért behozzuk a lemaradást. Csupán azért mondtuk el, hogy lássák. mennyi gátló körülménnyel kell megbirkóznunk, ha a tervet teljesíteni akarjuk.

*

A SZIGETI ÚTTAL párhuzamos területen már állnak a panelépületek, amelyeket majd csak a következő félévben adnak át. Itt dolgozik többek között Gombár Ottó kőműves brigádja is. ötven fős brigád, a tagság zöme a brigádvezetővel együtt már a városrész építkezésének leg- kezdetén itt dolgozott. Bumli? Lehetetlen. Civakodás?

— Az előfordul — mondja Gombár. — Ennyi ember között nem is csoda. De azért nagyon összetartó gárdánk van és ez a lényeg.

— Melyik módszer tetszik jobban önnek, a hagyományos vagy a panel?

— Mindegyiknek van elő- nye-hátránya. En kőműves vagyok, de van már két éve, hogy nem falaztam. Itt az alapozást kivéve nem kell falazni, hiszen előregyártott elemekből szereljük össze a házakat. A panel gyorsabb. Jó néhányszáz lakást megépítettünk panelból, mindenki egy-ugyanazon munkaműveletet végez éveken át, megszoktuk, szinte behunyt szemmel tudjuk, mit kell csinálnunk.

— Hallotta-e már a lakók véleményét?

Gombár elneveti magát, aztán legyint:

— Tudja, olyan dolog ez, hogy az első tíz-húsz napban a lakók elégedettek, messziről köszönnek, dicsérnek bennünket. Aztán egyszer csak jönnek a kifogásokkal, Amikor már megszokják az összkomfortot.

— Bizonyára okuk is van rá — vetem közbe.

— Van, amikor van rá okuk. Nem is tagadom, ml sem vagyunk angyalok, de elhiheti, sokszor vannak olyan hibák, melyről nem tehetünk. Például a durva felületű falakról. A vakolat egyik anyaga pécsi homok. A pécsi homok pedig meglehetősen szemcsés, nem lehet vele szépen dolgozni. Mit tehetünk erről?

*

ÁTSÉTÁLOK a városrész déli felére, a vasútvonal menti házakhoz. Pótkocsis teherkocsiról most pakolnak le az új lakók. Kovács Sándor ércbányász, felesége és három fiúgyerek. Az asszony kissé pirulva mondja:

— Két napig a nyakamban hordtam a lakáskulcsot, nehogy elveszítsem, mire költözködünk. Nem akartam elhinni, hogy végre ilyen szép lakásunk lesz.

A gyerekek székeket, horgászfelszerelést, edényeket cipelnek fel a lépcsőházban, érthetően nagy zsivajjal.

— Volt már fürdőszobás lakásuk?

— Soha — mondja a férj. — Szoba-konyhás lakásunk volt, öreg, vizes, szűkablakos házban, bent a belvárosban. Negyvenkét éves vagyok, most van fürdőszobánk ..;

— Nekem a szép, tágas balkon tetszik és a világos, nagy ablakok — mondja az asszony.

— Tudják ki tervezte?

— Mit?

— A lakást. Az egész épületet. Aki kiötlötte, hogy világos, napfényt eresztő ablakok kerüljenek ezekre a szép, modern lakásokra — magyarázom nekik.

— Nem, nem tudjuk.

— Tillai Ernő tervezőmérnök.

Kovácsné megismétli a tervező nevét, talán hogy el ne feledje. Érdemes megjegyezni és érdemes emlékezni néha az építők többszázfőnyi gárdájára is, a vízhordó lányoktól kezdve a kőművesekig, mindenkire, akik megalkották ezt a szép városrészt.

Rab Ferenc

Negyven évvel ezelőtt kapta meg a tanítói oklevelet. 1925 óta voltaképpen töretlen az útja, mint általában azoké, akik hivatásnak tekintik a megválasztott életpályát. Na, de a választás és a célbaérkezés közötti út keveseknek tapostatott ki kapaszkodók, buktatók nélkül.

Kiss Feremc sem tartozott e kevesek közé, noha minden olyan előfeltétele megvolt, ami alkalmassá tette

Befejexődőtt a szúnyogirtás

Mohácson

Százszemélyes szükségkórház áll készenlétben Százezer liter ivóvizet szállítanak naponta a városba

A mohácsi egészségház a város egyik csendes utcájában kapott helyet, amelynek máskor csak egy ritkán elhaladó jármű verte fel a nyugalmát. Most teherautók hosszú sora áll a házak előtt. Az egészségház épületében is szokatlanul nagy a sürgés-forgás.

Az egészségügy főhadiszállásán

Amikor belépek a főorvosi irodába, dr. Szűcs Endre, a megyei KÖJÁLL igazgatója, aki az Egészségügyi Minisztérium összekötője a megyei árvízvédelmi területi bizottságban, éppen telefonál Hangja rekedt, fáradatnak és álmosnak látszik. Szemmellát- hatóan megviselte az a három hét, amelyet az árvízvédelem egészségügyi „főhadiszállásán” töltött ÓL

— Éppen most készülök jelentést tenni a minisztériumnak — mondja, majd a papírlapokba mélyedve így folytatja: — Hét orvos, kilenc közegészségügyi ellenőr, a járási és városi tanács egészségügyi osztályainak 14 dolgozója, — ezenkívül 156 vöröskeresztes aktíva vesz részt a védelemben.

Hozzáteszi, hogy kivétel nélkül önféláldazóan dolgoznak. Dr. Margittai Márius körzeti orvos például Uj-Mohács kiürítése utolsó pillanatáig rendelt és ellátta a betegeket. Zvacsek Ferencné, 60 év körüli háziasszony, vöröskeresztes aktíva, amióta az árvíz tart, mindennap reggeltől estig a gátakon tartózkodik és elsősegélyt nyújt a kisebb sérülteknek. Ezt tette az 1956- os árvíz idején is. Hasonlót mondhatna a többiekről is. Azon a vasárnapon például, amikor a városban elterjedt a rémhír, hogy a Duna áttörte a gátat, fél óra alatt mind a 156 vöröskeresztes aktíva megjelent az egészségház előtt, hordagyakat kértek, s azonnal „bevetésre” akartak indulni. Ilyen fegyelmezettségre és szervezettségre korábban még soha sem volt példa.

Telefonhívás szakítja félbe a tájékoztatót. Szűcs doktor a füléhez emeli a hallgatót és határozott, utasító hangon mondja:

— Csak gyümölcsfagylaltot! Minden más fagylalt készítése tilos.

A járványokat megelőzték

Visszateszi a kagylót és folytatja: a város és a járás közegészségügyi helyzete jó. A korábbi árvizeknél gyakori volt a tífusz, hasmenés, étel- mérgezések, s most egyik sem fordult élő. Mindent megtettek, hogy megelőzzék. Tíz mázsa klórmeszet használtak el az elöntött és kitelepített területek, valamint az ár- nyékszékék fertőtlenítésére. Máskor ez a mennyiség az egész megye több évi szükségletét fedezte. Kiszűrték azokat az embereket, akik nem betegek ugyan, de tífusz- és tbc-bacilusgazdáknak bizonyultak. Pillanatnyilag 17 tífusz- és 12 tbc-s bacilusgazda fekszik a városi kórház fertőző osztályán. Minden rendkívüli eshetőségre felkészültek. ha kell, néhány óra alatt száz személyes szükség-kórházat tudnak berendezni a gimnázium kollégiumában.

Újabb telefonihívás. Azt üzenik a drót túlsó végéről, hogy a vasútállomás közelében 80 gépkocsivezető tart készenléti ügyeletet, s már egy hete nem tudnak meleg vízzel tisztálkodni. Szűcs doktor azonnal odaküldi az egyik fürdető gépkocsit. Mint mondja, naponta 500 embert fürdetnek meg ilyen módon.

Ami az ivóvíz-ellátást illeti: hat tartálykocsi hordja

szünet nélkül Pécsről, Bárból, Dunaszekcsőről és a környékibeli falvakból a vizet. Naponta százezer litert szállítanak a várasba. Szűcs doktor megjegyzi: szerencsénk, hogy a környékbeli falvak egészséges vizet adó törpevízművel vannak ellátva. Ez az eset arra figyelmeztet, hogy az áirvíz elvonulása után meg kell gyorsítani Mohács vízvezeték- és csatornahálózatának kiépítését. A legközelebbi, esetleges árvíznél ilyen ivó- vízinség miár nem fordulhat

Gondoskodtak a gyermekekről

A szigetről és városból több mint 6 ezer családot telepítettek át Baranya és BácS megye biztonságos részeire« Ezek között van 56 kölkedi cigánycsalád, akiknek települését, kunyhóit teljesen elöntötte és szétrombolta a víz. Nagynyárádra telepítették őket, s tekintettel lakóhelyük árvízveszélyes voltára; az egészségügy nem javasolja, hogy a jövőben régi helyükön letelepedjenek.

A kiürítettek közül 48 magatehetetlen idős embert a városi és környékbeli szociális otthonokban helyeztek el. Szükségbölcsődéket nyitottak Palotabozsokon, Somberekén; Bárban és Dunaszekcsőn olymódon, hogy a meglévő 20 férőhelyet 40 férőhelyre bővítették. A felszerelést az egészségügyi minisztérium biztosította; Nyolcvanöt homorúéi gyermek Bólyba, 35 új- mohácsl gyerek pedig Ma- gyarbólyba került. Elhelyezték az árvízkárosultak óvodáskorú gyermekeit w.

Kincs maláriaveszély

Az utóbbi időben sokat panaszkodtak a gátaknál a szúnyogokra. Szűcs doktor megnyugtat: maláriás szúnyog nincs. De mivel a szúnyogok gyötrelmes órákat okoznak a gátépítőknek, 200 üveg Anotoxot osztottak közöttük szét. Ha az Anotox- szal bekenik a testüket, az elriasztja a szúnyogokat. Ea csak szükségmegoldás volt,1 Ezzel egyidőben ugyanis repülőgépet kértek a fővárosból, s 100 mázsa Aerosolla! végigpermetezték a Duna partjait. Még a gemenci erdő szúnyogjait is kiirtották;

Mintha csak Szűcs doktor tájékoztatóját akarná befejezni, belép az irodába egy fáradt arcú ember, dr. Csűrös Csaba, a Megyei KÖJÁLL munkatársa; Katonás rövidséggel jelenti, hogy végeztek a szúnyogirtással, s a permetező repülőgépet átadták a mezőgazdaságnak.

•— Magyar —

NEMZEDÉKEK.

volna arra, hogy néhány esztendő árán megváltsa a tanítói oklevelet. Már gyermekkorában sóvárogva szerette a tankönyveket. Segítette, korrepetálta kis társait és velük kesergett, velük örült, ha akadoztak vagy kicsit is előreléptek az előmenetelben. Tíz-tizenkét éves fejjel amolyan „másod-tanítója” volt a bányatelepi iskolának. Csendben, de szívósan készülődött a „nagy terv” megvalósítására. És amikor a hat elemi után megvolt már hozzá a jeles bizonyítvány is, akkor álltak elébe a legnehezebb akadályok.

A hét testvér és az özvegyen maradt édesanya gondjai, a bánya-társpénztár 11 koronában mért nyugdíja, eloszlatott minden merész tervet, ami kicsit is túlmutatott volna a hajszás napi gondokon.

Hetük közül János, a legidősebb testvér változtatott leghamarabb a sorsán, amihez egy eredménytelen sztrájk adta az indítékot. Megunta a raportokat, a mellőzéseket és kivándorolt Amerikába. A korban soronkövetkező István és Ferenc gyerekfejjel még, de apjuk nyomdokait követve kenyérkeresőnek állt be az András-aknai napszintre.

/

A Tanácsköztársaság hetei, hónapjai 16 évesen találták Kiss Ferencet. Talán itt a soha vissza nem térő alkalom ahhoz, hogy kivere- kedje magának a már eltemetett tervet. Talán most jött el az ideje annak, hogy a bányacsilléket könyvekkel cserélje fel a pécsi tanítóképzőben. De ehhez az kell, hogy együtt verekedjen azokkal, akik véráldozattal védelmezték az ilyen terveket. Így történt, hogy a Tanácsköztársaság végnapjai ott érték az érsekújvári 44. Vörös Dandár harcoló csapatai között.

S senkisem kérdezősködött, amikor az összeomlás után alig behegedt sebesülésével újra visszatért a bányához. A bátyjától sem, pedig ő két évvel volt idősebb nála, és ő is megjárta a harci ösvényeket a komlói vörös határőrökkel.

Aztán együtt járták tovább a bányát, együtt segítettek a család gondjain, és hosszas anyagi megalapozás után egyszerre iratkoztak be a pécsi reál-gimnáziumba, ahonnan az útjuk végül is kettévált. István a vizsga után a bányánál maradt tisztviselőként, Ferenc meg a négy osztály után iratkozott át a tanítóképzőbe.

Negyven év áll mögötte a tanítói pályán. Ebből öt esztendőt egy alföldi kisvárosban, harmincötöt itt a va- sasi, szabolcsi iskolákban töltött el. Fölösleges kíváncsis- kodás volt hát, amikor megkérdeztem tőle, melyikre milyen szívvel emlékszik.

— Kincses év volt valamennyi, — emlékezik .vissza. — Sok szomorúsággal, még több örömmel ' tele emlékek kötnek ahhoz is, ehhez is.

Kevés gondolkodás után egy nevet mond. Egyik pusztai tanítványa nevét. Cser Gézáét.

— Talán azért emlékszem rá a legszívesebben, mert hasonlított a sorsa az c nyémhez. Azzal a különbséggel, hogy ő nyolcadmagá- val lest« a kenyeret hadiözvegy édesanyja kezéből.

Aztán kiderült, hogy a „különbséget’’ még ezzel sem merítette ki

— Még ma is elszorul a

szívem, ha rágondolok arra a szűkös segítségre, amit én adhattam Gézának. Téli időben öt-baí varjút lőttem neki naponta, hogy meglegyen náluk odahaza a levesnek, a pörköltrek való. Kenyeret az édesanyám csomagolt a varjú akomáhcz. kilenc egyforma Karéjjal, nogy az anyjuknak s jusson.

Okos, élelmes fiú volt, ki tudta használni az „osztatlan iskola’’ miieden előnyét.