Dunántúli Napló, 1965. június (22. évfolyam, 127-152. szám)

1965-06-20 / 144. szám

Hat hét C amp Luphungoula poklában Szemtől szembe a kongói titkosrendőrséggel A Leopoldville-i távírdában az újságíró arra várt, hogy az öt sajtókabin egyike végre megürüljön, amikor hirtelen mellette termett egy kongói óriás és az útlevelét követelte. A tudósító tiltakozott, mire a jövevény: — Gyerünk ki innen!... Az újságíró, persze, nem ment. A kongói dulakodni kezdett. A külföldi újságíró- kollégák felugráltak a helyük­ről, de ebben a pillanatban ott termett még három mar­kos kongói legény. Miközben a tudósítót a kijárat felé lök- dosték, az, aki elsőnek lépett hozzá, megmondta, hogy a kongói titkosrendőrség embe­re A rövid tusa ezzel végét­ért. Az újságírót betuszkol­ták a távirda előtt várakozó gépkocsiba és elrobogtak vele. Néhány perccel később a saj- tókabínokban ülő külföldi tu­dósítók már diktálták a hírt: „A kongói hatóságok letartóz­tatták Nyikolaj Hohlovot, a moszkvai Izvesztyija tudósító­ját.” A miniszterelnök kézfogása A jelenet január 29-én zaj­lott le Leopoldville-ben. Hoh­lov szabadonbocsátása érdeké­ben megmozdult a nemzetközi közvélemény is. Hatheti ra­boskodó® után a szovjet újság­író kiszabadult Csombeék bör­tönéből. Nem. mindennapi vi­szontagságairól, börtönélmé­nyeiről Hohlov most érdek« riportsorozatban számolt be lapja, az Izvesztyija hasábja­in. (Innen pergetjük vissza az események filmjét.) Miközben a titkosrendőrség gépkocsija az ismerős utcákon száguldott vele, Hohlovnak eszébe jutott, hogy aznap reg­gel még nem hitte volna: utol­jára sétál a lemibai afrikai negyedben, utoljára intett üd­vözletei Gizenga erkélyére, utoljára beszélgetett a piacon a ferokodilvadászokkal, akik — elevenen kínálgatták raga­dozó portékájukat a járókelők, nek. Igaz, feltűnt neki. hogy a leopoldville-i lapok az utób­bi időben különös előszeretet­tel veszik át a szovjet sajtó­ban napvilágot látott cikkeit, tudósításait. Rossz ellőérzetét azonban eloszlatta, hogy az elnöki iroda sajtótitkára csak nemrégiben ajánlotta fel neki a segítségét, ha esetleg inter­jút akarna csinálni az állam­vagy a kormányfővel. Egy foga­dáson, a Kongó folyó partján elterülő festői parkban maga Csőmbe miniszterelnök há­romszor te feltűntette figyel­mével és kézfogásával Hohlo­vot, aki immár hatodszor lá­togatott, el Kongóba.»« Miniszterelnöki kézfogás Me, Csomibe-parola oda: a titkos­rendőrség gépkocsija hirtelen fékezett. Hohlov egy csend­őrökkel zsúfolt udvaron találta magát. Pár perccel később be­vezették a jól őrzött épületbe, egyenesen Nendakának, a kon gói biztonsági szolgálat veze­tőjének irodájába. Az interjú házhoz jön Nendaka, s egyetlen tollvo­nással áthúzta a vízumot. Az­tán csöngetett: — Táborba vele! Hohlovot két évvel ezelőtt egyszer már lecsukták Kongó­ban, de akkor utólag a kül­ügyminisztérium hivatalosan bocsánatot kért: félreértés tör­tént, Nendaka apparátusa még kezdő... Ha netán így volt is. ma már — nem az. „Le a ruhát!” Hohlov találgatni kezdte, va jón hová csuíkják majd. Leo­poldville-ben ugyanis többféle börtön van: kormány-, tarto­mányi-, katonai, sőt törzsfő- nökj hatáskörbe tartozó. Az egyik börtön felügyeleti szer­ve — a külügyminisztérium! Külön fegyintézete van Mo­butu hadseregfőparancsnofaiaík és persze külön Nendakának. Hohlovot mindenesetre meg bilincselték, iratait és pénzét elvitték. Aztán ismét gépko­csira rakták. Estére az autó egy őrbódéhoz ért. Piszkos­szürke egyenruhás, rohamsi­sakos. fegyveres, gumibotos csendőrök álltak körülötte. Hohlov megjelenése határo­zott érdeklődést váltott ki be­lőlük: Ide memigŐn hoznak fehér embert. Az újságírót egy terembe vitték. >— Le a ruhát! — hallotta. Hohlov tiltakozott: egyszer már megmotozták. — Az igazi motozás csak most kezdődik — hangzott a válasz. — Ez itt Luphúngoula. Talán hallotta Camp Luphun­goula hírét? Hát ehhez tartsa magát... Maga a pokol,.. Vannak még ■wSetkneib: Hohlov már gyűjtögette az anyagot a kongói Sunerbé Na­tional főnökéneik megírandó portréjához^ Interjút még nem kórt tőle, s íme, most ott áll szemtől szembe Nendakával. A szemüveges, rosszarcú férfi a függetlenség kikiáltása előtt ?z Otíraoo belga cég, majd az '’•'goi Sedec tisztviselőié volt. ' nnak idején maga is gyakran ült a leopoldville-i Ndola börtönben. Azokkal ellentét­en. akiket most 5 küld oda, Nendaka nem politikai meg­győződése miatt került rács mögé. hanem közönséges sik­kasztásért. Nendaka első szava ez volt: — A maga útlevele érvény­telem! Hohlov tSKaknaot#. mftne Nemdáka elvette tőle okmá­nyait, fellapozta az útlevél vízumrovatát. Valóban ott állt a pecsét: a beutazási enge­délyt kiadta a Kongói Köztár­saság brüsszeli nagykövetsége. •— Érvénytelen! >— mondta A börtön — az börtön. De Camp Luphungoula ráadásul — kongói börtön volt: Maga a pokol. Amikor Hohlovot a közös cellába lökték, valaki gyufát gyújtott: megnézni a jövevényt. A gyufaláng im­bolygó fénye ráverődött a szürke betonfalakra, a töre­dezett cementpadlóra, a fog­lyokra. Egy-kettőn ing volt, de a többség egyetlen öl­tözéke csak klottnadrág. Valamennyien mezítlábasok. Az újoncot nyomban közre­fogták, hátha maradt nála ci­garetta, pénz. újságfoszlány. De Hohlov egyetlen használ­ható holmija a cipője volt. Egy szálfatermetű fogoly ba­rátságosan felszólította, hogy vegye le. Az újságíró enge­delmeskedett A kongói test­vériesen megosztozott vele a cipőn: az egyik fél párat a maga feje alá tette és intett Hohlovnak. hogy a másikat tegye a saját feje alá, Szük- ségpámáinak... Lingála nyelvlecke Fehér ember és ráadásul: szovjet „Ezt bizony kinyír­ják” — mondták ki egymás­közt a szentenciát a foglyok. A jelek valóban nem voltak biztatóak. Hohlov, ha akarta, ha nem, egész éjszaka — lin- gala börtön-nyelvleckét vett *— Beta ie — hallatszott odakintrőL — Üsd. vágd, nem apád! — Beta te na moto! — Csak a fejét, hogy meg ne sántul- jom! Beta ie lokolo na lábú­mul «— Ne sajnáld a lábad a gyomrától! S a nyelvlecke vége rend­szerint: — Efcoíd to bakisza Bszusz? SSég volt, vagy akarsz még? — Majd szánté hallani lehetett a hangból, hogy lemondó kéz- legyintés kíséri: — Ie afeufi — Ez bizony ki­készült . Közben meg-megcsfkordult a börtön nehéz vasikapuja. Ugyan hová viszik a foglyo­kat';' Kivégző osztag elé, vagy feítnzókamnába? Mert a tábor különleges rendeltetésű, a Su- reté National főnökének, Nen­dakának közvetlen igazgatása alá tartozik. Camp Luphungo­ula neve magyarul egyébként azt jelenti: Kulcs-tábor. Való­ban. kulcskérdésről döntenek üte tenni vagy nem llenni A kérdés a foglyokra vonatko­zik, és aki eldönti: maga Nendaka. Jövevény a Reginából Hohlov csodálkozással látta, hogy a cellában még egy fe­hér fogoly van. Rogers fő­hadnagy. Micsoda találkozás: szovjet újságíró és belga zsol­dos Csombeék börtönében. — Tévedés, fatálig tévedés, — mondta a belga. — Reggel re kiengednek. Addig is szóval tartotta Hohlovot: — Nézze, ketten vagyunk itt fehérék, legalább mi tartsunk össze... Végül még a Regina szállóba, lakosztályába, a 303. szobába is meginvitálta Hohlovot. Ro­gers a hírhedt Michael Hoare zsoldos-osztagban szolgált, fize­tése 40 ezer kongói és 18 ezer belga frank volt A börtönbe úgy került, hogy előző este mulatozás után az afrikai piacon részeg fővel lövöldöz­ni kezdett. Ébresztő előtt va­lóban kiengedték. Már vilá­gosodott. látni lehetett az ar­cát: hegyes orr, ellenszenves kis bajuszfca, belga főhadnagyi egyenruha, vörös katonai tá­bort sapka. Az egyik néger fogoly szit­kot küldött Rogers nyomába. Az a férfi volt, aki este Hoh­lov cipőjét tette a feje alá pár­nának. A kaszai törzsből szár­mazó Alphonse Oulou börtön- ügyekben kifogyhatatlanul ta­lálékonynak bizonyult, ö mu­tatta meg Hohlovnak, hogyan lehet körömmel — papír híján — banánhéjra, cipőtalpra — vagy: gyufaszállal kötrömne jegyzetelni. — Napközben még cigaret­tát is szerzünk •— ígérte. A törzs törvénye Hogyan? A titok nyitja egy­szerű. A táborparancsnok, Dibou gyakorlatilag „isten után az első”. Ide ugyanis bírói eljárás nélkül kerülnek a foglyok, akikről sokszor jó­szerivel még azt se tudjáik, hogy kicsodák tulajdonképpen, így aztán Dibou azt enged ki, akit akar. Persze, azt akarja felengedni, akinek a rokonsága megfelelő válságdíjat fizet A börtönben a szabályzat szerint nem jár élelem a foglyoknak. Amikor a hozzátartozók végre kinyomozzáfe, hogy a szeren­csétlen Camp Luphungouléba került, igyekeznek ennivalót bejuttatni neki. Ehhez persze „meg feell kenni” a fái börtön - személyzetet. A titok harmadik nyitja — Jellegzetesen kongói. Az or­szágban rendkívül erős a tör­zsi összetartozás érzése. Ezért a foglyok először is azt próbál­ják kideríteni, níncs-e az őrök között olyan, akivel egy vi­dékről származnak. Mert ha van: a fogolynak nincs többé gondja pénzre, ételre, italra. A törzsi törvények még a börtön­szabályzatnál is erősebbek. Ha az őr megszegi őket és nem segít bajba jutott „távoli ro­konán” — a törzs bosszúja elöbb-utőbb utoléri .., I Telt ház és a trükk az üvegsel A főállamügyész türelmet kér,. tiomov mar masooaiK napja figyelte a foglyot, akit két­heti „kezelés” után rettene­tes állapotban, több sebből vérezve vezettek a közös cel­lába. A keleti tartományban fogták el: felkelő volt. A fog­lyok segítették, ahogy tudták ápolták, hamut szórtak a se­beire, de a fiatal férfinak egy jajszavát sem lehetett halla­ni. Szemét lehunyta, alig lé- leezett. És akkor Hohlov egy- szercsak döbbenten vette ész­re, hogy valaki odakúszik a fogolyhoz és nyalni kezdi a sebeiből szivárgó vért. Igen, ez itt Camp Lup hungoul a — villant agyába újra az iszo­nyat. A pártvezér - pártot keres A cellába most már tömegé­vel hozták a foglyokat. Hiába, megkezdődött a választási had járat. Az egyik újonc. Daniel Kanyenda bűne az volt, hogy Kaszavubu-párti választókör­zetben — saját szavazókat akart az urnákhoz agitálni. Kenyenda pártfőtitkárként mu­tatkozott be Hohlovnak, de hogy melyik párté, azt nem tudta megmondani: még nem talált nevet a pártjának... Kongóban tucatszám vegetál­nak az ilyen pártelnökök és pártfőtitkárok, elaprózott cso­portosulások. Persze, mind­egyik „nemzeti” programmal lép fel. Még Csőmbe blokkja is. A miniszterelnök fontos törekvése, hogy több csoport­ból „összkongói” pártot gyúr­jon — saját politikai ambíciói támogatására. Márpedig ezek az ambíciók — az államelnö­ki székig érnek.., Hohlov kongói Odisszeiájá- nak következő állomása a Ndola börtön volt, Leopold- ville-ben. Itt kezdte emléke­zetes éhségsztrájkját, amely után áthelyezték a központi gyűjtőfogházba. Makalába. Ennek a Leopoldville hatá­rában álló börtönnek a neve magyarul „szenet” jelent. He­lyén valamikor szénégető te­lepülés volt. A börtönt, az or­szág legnagyobb fegyintézetét még a belgák építették, rövid­del a kongói függetlenség ki­kiáltása előtt. Most a Csombe- rezsimet szolgálja. Modern építkezés, körülötte négymé­teres falak, őrtornyok, szöges- drót. S a személyzet: csupa válogatott góliát... A Volkswagen- szöktető A Makalában az a szabály, hogy a politikai foglyokat ösz- sízezárjók a közönséges bűnö­zőkkel. tolvajokkal és gyilko­sokkal, akikből a házi felvi­gyázókat is verbuválják. A börtön igazi rémei ők. A II. blokk 19. cellájának 478/(55 azonossági számú lakója, az Izvesztyija tudósítója még egy hírességgel is összeakadt. (Bi­zonyára nem véletlenül zárták össze vele.) A nevezetes fo­goly — harminc Volkswagen gépkocsit „szöktetett meg” ban dájával annak Idején az ENSZ parancsoonkság (gará­zsából. Hohlov másfajta foglyokkal is találkozott a Makalában. Ezek a Keleti tartományba, Kasszáiba, Kwiluba valósiak, olyan vidékre, ahol sokan ro­konszenveznek a Szovjetunió­val. Hohlov nevét nem tud­ták kiejteni, de a lapjáét könnyen megtanulták, ezért csak így szólították: „Orosz Izvesztyija bajtárs”. Egyikük séta közben mellé szegődött: — Camarade, én lumumbis- ta vagyok. Három évet mér lenyomtam itt. Viszontlátásra Camarade Izvesztyija. Meg­látja, még találkozunk, baj­társ ... Ismerősök te afeacftalfc az egyik fogoly Moszkvában járt korábban, egy másikkal Eli­zabeth ville-ben találkozott Hohlov, az illető katangai lapszerkesztő. A Makalában a köztörvé­nyesek éjszakánként vadá­szatra indulnak a szomszédos cellákba. Kívülről könnyen nyílnak az ajtók (a falak és a Kzöigesdrótok a szökést le­hetetlenné (teszik). Hohlov­nak az egyik őr azt ajánlotta: támasszon egy üveget az aj­tóhoz, ha jön a hivatlan lá­togató. a csőröm nő’ majr felriasiztja.' De honnan ve gyen a fogoly üveget? Simoni a börtönőr megmagyarázta: — Adjon pénzt, az üvegfó majd én gondoskodom A ka­puőr kap egy százast, abbé1 kitelik két üveg sörre. A> egyiket a kapuőr megtart\e magának, a másikat ideadj nekem. Én megiszom a sört az üveg — a magáé ... Koponya, lábszár csont tál Ez a Simone — a Mobutu- hadsereg tisztje volt. sikkasz tásért minősítették vissza börtönőrnek. A Makala őrsze mélyzete már ilyen, öt-hétezer frankért néhány órára még lumpolni is beviszik Leopold- ville-be a szerencsés fogoly­kuncsaftokat ... De a börtönnek nemes.' az őrei verbuválódtak a hadse­regből. hanem gyakran — a foglyai is. Olyan tisztek ezek, akik nem voltak hailandők harcolni a felkelők ellen. — Központi gyűjtőtelepük: Binza ’ámssznnnt de ott már ..telt ház” van, ezért kerülnek a Makalába is. Hohlov néhárv név c idéz: Muboszo ,1oka őrnagyok Mmbel Orera. Léon Tasso. Valéry Cimboulou had­nocfv^V Trticipr*^ X! n.’1 ^ 0 P "'3­niei Botela Miche] Mboyo zászlósok ... Kívülük tucatnyi őrmester, tizedes is van a foglyok között. .. Hohlov cellájában az egyik előd koponyát karcolt a faira, lábszárcsontokkal. Figyelmezte tőül: ez itt a központi börtön. A kongói főállamügyés7 köz­vetlen hatáskörébe tartozik A főállamügyszébe. a-kl a letar­tóztatás óta először — hívatta Hohlovot... A Kongoi Köztársaság fő- államügyészénék Bunning su­gárúti rezidenciáján a kihall­gatás előtt egy afrikai tiszt­viselő aktacsomót nyújtott át Hohlovnak. A dossziében a szovjet lapokban megjeleni tudósításai voltak, francia nyel vű fordításban. — Nos, valóban az ön cik­kei? — Igen. De kénem, adjanak nekem egy-egy példányt azok­ból a szovjet lapokból, ame­lyekben napvilágot láttak ügy látom, fordítás közben több lényeges hiba csúszott a szö­vegbe ... A brüsszeli levél A tisztviselő finoman elmo­solyodott. Leopoldville-be nem járnak szovjet lapok. A cik­kek fordítása Brüsszelből ér­kezett. A dossziéban később Hohlov valóban megtalálta a belga titkosszolgálat — nem neki szánt! — levelét, amelv- nek címzettje a kongói Bu­raié National volt, csupa nagy betűvel ugratta ld kérdéseit: „Milyen alapom tartózikodik a tudósító a kongói fővárosban? Ki adott neki vízumot?” (Em­lékszünk rá: Kongó brüsszeli nagykövetsége...) A Kongói Köztársaság fő- államügyésize, Monsieur Rémy Debatty, különben szántén bel­ga. A jó ötvenes, őszhajú, középtermetű férfi a szovjet újságírót korrekt udvariasság­gal fogadta. Annikor Hohlov közölte vele, hogy ha vissza­adnák az útlevelét, választ kapnának minden kérdésre, a főállamügyész áttelefonált Nendaka biztonsági főnöknek. De hiába. Rémy Debatty men­tegetőzött: — Nézze, a kiszabadulása most már csak néhány for­maság kérdése. Pár napig le­gyen türelemmel, hiszen a ne­hezén már túlvan. — Aztán széttárta a karját: — Hiába, ez itt Kongó... Az útlevél valóban rövide­sen megkerült. Hohlovot azon­ban nemcsak hogy nem bocsá­tották szabadon, hanem — több mint háromheti rabos- kodás után — bíróság elé ál­lították. Az alsófokú bíróság ítélethozatal nélkül áttette az Ügyet a legfelső bírósághoz. A legfelső bíróság — az igazág- ügyminiszterhez, az igazség- ügyminiszter — az alsófokú bírósághoz küldte vissza az aktákat. A labdázás ezzel új­ra kezdődött. Közben Hohlov a magánzárka cementpadlójág súlyosain megbetegedett, lába megdagadt, nem tudott ráállni A főállamügyész intézkedett: a szovjet újságíró kórházba került. Kongói ki mit tud Rövidesen azonban kitették a kórháziból: Nendaka hosszú­nak találta a kezelést. Négy hete volt már fogoly Hohlov Az indiai ideiglenes ügyvivő felkereste cellájában és azzal bíztatta, hogy sikerült elérni: ügyével most már személyesen Csőmbe miniszterelnök fog­lalkozik. Kevésbé vigasztaló dolgot aligha mondhatott vol­na a szovjet újságíró számára, aki a helyj hatalmi viszonyok ismeretében jól tudta: Csőm­be nem engedheti szabadon azt, akit — Nendaka csukatott 1°. A mai kongói vezető poli­tikusok a leikük mélyér va­lamennyien szeparisták Leg­főbb törekvésük, hogy „saját” tartományuk uralmát honosít­sák meg az egész országban. Kaszavubu kongói elnök és pártja például Leopoldville- ben és környékén a legerő­sebb. Itt, Alsó-Kongóban min­dig volt olyan törekvés, hogy a vidék egyesüljön a Kongó folyó túlpartján fekvő másik Kongóval (Brazzaville) vala­mint Angola portugál gyar­mat északi országrészeivel. Csőmbe miniszterelnök, katangai születésű, idegenül mozog Leopoldville-ben. Po­zícióját erősíti, hogy a bel­ügyminiszter. Munongo, az ő embere. Ám Kaszavubu trium virátusa a hadseregfőparancs­nok Móbutut és Nendaka biz­tonsági főnököt tudhatja má­sodik. illetve harmadik oszlo­pául. Ezek a kongói erőviszo­nyok húzódnak meg annak a hátterében, hogy bár Csőmbe kétszer is sajtóértekezleten ígérte meg Hohlov szabadon- bocsátását, gyakorlatilag tehe­tetlen volt. Munongó belügy­miniszternek elég lett volna egy telefon: ő a miniszterel­nök személyes barátja. Nen­daka esetében azonban más volt a helyzet. Csőmbe ezért úgy döntött, hogy az ügyet továbbadja — Kaszavubu el­nöknek ... Az utolsó felvonás Az utolsó két hétben már nem hallgatták ki Kohl: vöt. Sorsáról Gruska csehszlovák nagykövet tájékoztatta a világ városokból érdeklődő laptudó­sítókat. A nagykövet felesége kerülőutakon élelmet juttatott be Hohlovnak a Makala bör­tönbe. Svoboda csehszlovák konzullal együtt Abramov bol­gár ideiglenes ügyvivő és Ed- remoda, a nigériai nagykövet­ség munkatársa is sókat fára­dozott Hohlov szaibadonbocsá- tása érdekében. Hat heti fogság után. végre március 15-én délután a bör­tönigazgató irodájába kísérték Hohlovot, ahol a szovjet ’íj- ságírót Svoboda és Edremoda fogadta. Omar Khalala. a biz­tonsági szolgálat embere, nyi­latkozatot íratott vele alá: sza­badon bocsátják, de kiutasít­ják Leopoldville-ből. Csak any nyi időt hagytak neki, hogy a csehszlovák nagykövetségen at öltözzék, majd a repülőtérre szállították. Itt a repülődén Ri­tája előtt kapta vissza Hohlov Khalalétól az útlevelet, ame­lyet január 29-én vettek el tőle. A szovjet kormány. ?. újságírótársadalom és a nem­zetközi közvélemény közbe1 é- pését végül siker koronázta. A 46 éves Nyikolaj, Hollio- vot, aki előbb a Pravda, maid tíz év óta a Izvesztyija mun­katársa volt, több sikeres úti­könyv ismert szerzőjét, a szov­jet újságírószövetség moszkvai tagozata néhány hete 1964 <?v, működése elismeréséül a les­jobb külpolitikai újságírói tel­jesítményért járó Vorovszkij- dijjal tüntette ki...

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents