Dunántúli Napló, 1965. június (22. évfolyam, 127-152. szám)
1965-06-20 / 144. szám
IMS. JÚNIUS 3ft 1 4 napló' Otthon sem magánügy Ha valaki világos nappal, forgalmasabb helyen rúgja fel a társadalmi együttélés szabályait, manapság könnyen megjárhatja. Az emberek már rég r ájöttek, hogy a huligán, a garázda legjobb ellenszere a határozott fellépés, a gyors megtorlás. Nem vagyok híve semmiféle önbíráskodásnak, de azért örömmel hallottam, hogy miként ugrasztott meg a minap valaki három hu- igánt, akik pityókás fejjel belekötöttek. Amikor látta, ogy szép szóval semmire sem megy, mindegyiknek lehevert egy jókora pofont, aztán nyugodtan faképnél ■ agvta ókét. Sajnos, igen sok durva, magáról megfeledkezett ember van, akivel szemben nem lehet erélyesen fellépni, :it a hatóságok szigora is elég nehezen ér el: mert otthon garázdálkodik. .— Mxgánüffíf, kinek «ni köze hozzá” — hallani igen . sokszor és legyünk őszinték, nem is olyan egyszerű beiratkozni a családjukat, feleségüket, hozzátartozóikat sanyargató, durvaságukat a „magánügy” védőpalástja mögé rejtő otthoni garázdák ügyeibe. Ha a szomszédok, a rendőrök közbe akarnak lépni, még nekik áll feljebb: Saját lakásomban, saját gyerekeimmel, saját feleségemmel vagy szüleimmel, azt teszek, amit akarok. Én tartom el őket, én tudom, mát érdemelnek... stb., stb. •” Sajnos, sok az ilyen sorozatos botrányokat okozó házi huligán”, és csak ritka esetben vonják őket fele- : lősségre. A hatóságok nem igen szereztek tudomást a lakásokban lejátszódó durvaságokról. A szomszédok nem szeretnek belekeveredni mások ügyeibe. A szerencsétlen áldozatok pedig újabb megtorlástól félve, inkább eltűrik, bogy sorozatosan kínozzák, szidalmazzák, gyötörjék, rágalmazzák őket, durván, brutálisan viselkedjenek velük szemben, — rajtuk töltve ki részeg dühüket. Különösen a fizetés körüli napok, éjszakák veszélyesek ebből a szempontból. Ilyenkor gyakran még az is lerészegszik, aki egyébként nem barátja az italnak. Amikor aztán üres zsebbel, illuminált állapotban hazaszéde- leg és felesége jogos elkeseredéssel felelősségre vonja, bizony könnyen vér tolul agyába és — bár később megbánja — eljár a keze. Az első ütés után már könnyeb- í ben csattan el a többi, és a hosszú évekig megértésben élő, kiegyensúlyozott családi élet máról holnapra pokollá változik. Az emberek — különösen falun —, nem is tartják különösebb tragédiának az ilyen eseteket. „Az asszony verve jó” — hirdeti az oktondi mondás, de ebbe természetesen nem törődhetünk bele. A részegség az emberek többségét kötekedővé, türelmetlenné, gátlástalanná teszi. Ez a családi körben, ahol természetszerűleg sokkal kisebbek a gátlások, sokkalta súlyosabb formában jelentkezik. Aki az utcán még pityókás fejjel sem merne belekötni valakibe, illetőleg akit az utcán igen hamar kioktatnának a tisztességes viselkedésre, otthon egészen természetesnek tartja, hogy feleségét egyetlen ellenkező szóért megüsse. Az alkoholmámor ködén át is ott dereng a legtöbb ember előtt, hogy ne nyúljon máséhoz, de otthonról . minden további nélkül elhurcolja az utolsó forintot, a . . legszükségesebb holmit is, csakhogy pénzhez jusson és tovább ihasson. Tudok ólyan esetet, hogy az alkoholista szülő iskolás gyerekeinek táskáját, sőt télvíz idején nagykabátjukat hordta el hazulról, hogy potom áron. értékesítse azokat. Az orgazdánál is nagyobb únt követ el az. aki pénzt ad az alkoholista apának, családja legszükségesebb használati tárgyaiért. A magánlaksértést igen határozott és hatályos tör- 5 vények tiltják. Aki más lakásában kárt tesz, arra bör\ tőn vár. De ha valaki saját lakása bútorait zúzza össze, I és ezzel feleségén, családján áll bosszút, ismét csak megmenekül a felelősségrevonástól, hisz „saját lakásában azt tesz, amit akar”. Egy idegen megverése már néhány pofom esetében is büntetést von maga után, de védtelen feleségét vagy iskoláskorú kisgyermekeit gyakran minden jogi következmény nélkül, többrendben is megverheti a részeges férj vagy apa. Sajnos, ma még védi őt az otthon, a magánlakás polgári értelemben vett sérthetetlenségének nimbusza. Mint mindenben, itt is a megelőzésen lenne a hangsúly. Ásóért mondom így, feltételes módban, mert az alkoholizmus elleni küzdelem hivatalos szerveinek figyelmét ma még eléggé elkerülik a házi-huligánok otthonuk négy fala között elkövetett botrányai. Jobbik esetben is csak akkor intézkednek, ha bejelentés érkezik. Elképzelhető, hogy mennyi lelki tusa, vívódás és főleg mennyi szenvedés, megaláztatás után szánja rá magát egy feleség, hogy férjét lényegében a törvény kezére adja. Férjét. akinek mégiscsak a gyermekeit köszönheti, aki régebben, sőt talán még most is, minden hibája, durvasága ellenére is szeret... A lakóbizottságoik, a kerületi szociális előadók, körzeti orvosok, védőnők segítségével el kellene késziteni az alkoholisták teljes kataszterét. A tbc-seket, nemibetegeket nyilvántartjuk, az idült alkoholizmust nem — vagy legalábbis nem minden esetben, pedig legalább olyan veszélyes, mint az első kettő. Sajnos, az üzemben vagy hivatalban sok alkoholistáról nem is tudnak, mert félve az esetleges következményektől, sokan csak otthon isznak, és szenvedő családjuk tudná tanúsítani, mikre nem képesek, ha leittasodnak. Nem lehet elfogadni az olyan farizeus nézeteket, miszerint „ha munkáját elvégzi, otthon azt csinál, amit akar. Ehhez az üzemnek, hivatalnak semmi köze sincs”. Az otthoni botrányok előbb-utóbb kitudódnak és a munka sem mehet sokáig jól ilyen esetben, de ettől függetlenül, tudomásul kell venni a munkahelyi koUektí- í vának, a munkatársaknak, személyzetiseknek, hogy a munkahely és a magánélet elválaszthatatlan egymástól. Törődniük kell munkatársaik otthoni magatartásával, családi körülményeivel is. TV em szabad eltűrni természetesen a szomszédok- ” nak, ismerősöknek sem, hogy bárki is durván viselkedjen, garázdálkodhasson a házban, az utcában. Magánlakás ide, magánügy oda — meg kell védeni az otthon négy falai közé zárt, az alkoholista férjnek, szülőnek kiszolgáltatott asszonyokat, gyerekeket! Ha kell, a fennálló törvények megszigorításával, vagy akár új, hatályosabb törvények és jogszabályok bevezetésével. Az utcán, nyilvános helyen ma már nem lehet büntetlenül garázdálkodni, — most a házi huligánok, a garázda férjek, apák megfékezésén a sor. VAS VARI FERENC A BŰVÖS VADÁSZ Weber operájának bemutatója a Pécsi Nemzeti Színházban FINÁLÉJÁHOZ érkezett el a színházi évad. Az utolsó bemutatót pénteken este tartotta operaegyüttesünk, mely az évad elején országos visszhangot eredményező Soszta- kovics-opera bemutatójával biztatóan hívta fel magára a figyelmet. A kissé erőn felüli Don Juan-előadás után az évad harmadik operabemutatója, a többféle elképzelés után, végül is A bűvös vadász lett. A Mozart-opera után szinte szükségszerűen következett Weber legnépszerűbb, legismertebb dalműve. Carl Maria Weber a múltszázadi német nemzeti daljáték megteremtője, a romantikus zeneművészet Wagner előtti korszakának legjelentősebb mestere, örökbecsű drámai alkotását 1821-ben komponálta. A bűvös vadász „kitűnő, hátborzongató és érdekes” témáját a zeneszerző és Friedrich Kind librettóíró közösen alakította ki a „Kísértetek könyvének” egyik novellájából. A befejezést azonban megváltoztatták: ott mindenki meghal és megőrül, itt a jó legyőzi a gonoszt. A derék Max, egy évi próbaidő után, elnyeri Agáta kezét és vele a főerdészi állást, a gonosz hatalmakkal szövetkező Gáspár pedig halállal lakói bűneiért. A bűvös vadásszal a romantikus század minden kelléke bevonult az operaszínpadra : „édes, ártatlan mesehang, babonás varázslat, ízes, paraszti humor és mindezen túl valami friss, fenyő- szagú fuvalom, mintha az erdők üzennének ...” Elsősorban a weberi muzsika természetfestő ereje, gazdag érzelmi világa volt nagy hatással nemcsak az addigi egyeduralkodó olasz opera híveivel szembenálló hallgatóságra, hanem a muzsikus kortársakra is. Wagner őszintén csodálta Webert, példaképének tekintette, és ő volt az, aki a Weber által megkezdett utat zenedrámáiban folytatta. Bár A bűvös vadász-ban még prózai párbeszédek váltakoznak zenei részekkel, az egyes szereplőket, érzéseket, gondolatokat az egész művön végigvonuló zenei motívum, a Wagner művészetében beteljesedő „vezérmotívum” jelzi. A természet ábrázolására, különösen az ördögárok-jelenet romantikusan hátborzongató színeinek illusztrálására Weber olyan hangzásokat csalt ki a zenekar hangszereinek korábban elhanyagolt regisztereiből, melyek merően új- szerűek és a későbbi romantikus hangszerelés alapjául szolgálnak. Bár az operáról azt jegyezték fel, hogy sikere a német színpadokon a Varázsfuvoláé- val vetekedett, hazánkban ritkán kerül színre. Ezért is szerencsés volt a Pécsi Nemzeti Színház választása, amikor ezzel a nagyon dallamoe, áradó melódiájú, látványos operával ismertetett meg bennünket, Igen kellemes és sikeres estéket ígérve az operakedvelő közönségnek. A PÉCSI ELŐADÁSON t* jelentős feladat hárult a Pau- lusz Elemér vezényelte zenekarra, mely ezúttal is jó teljesítményt nyújtott. Már a közismert nyitányt nagy tapssal fogadta a közönség. A Weber által sokszor használt fafúvók szép dallamosan szólaltak meg. A 4 kürtnek is nagy szerep jutott (pl. mindjárt a nyitányban), e nehéz feladattal rézfúvósaink a bemutatón nem tudtak tökéletesen megbirkózni. A hangszépség és tisztaság rovására ment a forték túlzott hangereje, valamint a tempók helyenkénti elsietése (pl. a vadászkórus jelenetben). A három énekes főszereplő (Max, Agata és Gáspár) áriáinak végén a zenekar dinamikája túlhaladta az énekesek hangerejét. Hasonlóképp jelentős a kórus feladata. Az erősen fel- duzzasztott énekkar (Károly Róbert betanítása nyomán) szép eredményt produkált. Hangereje átütő, azonban a hangzás egyöntetűségén és szépségén még érdemes volna csiszolni, valamint a karakterbeli egységes megformáláson (pl. a vadászkórusban). Liszt-díjas karnagyunk, Paulusz Elemér magávalra- gadó, biztonságot árasztó vezénylése nyomán mindvégig élvezetes, színvonalas és őszinte közönségsikert arató előadás részesei lehettünk. Ezúttal is érvényesült az a törekvés, hogy az opera szereplői egységes koncepció szerint formálják meg szerepüket. Ezt a kiegyenlítettséget még teljesen nem érték el a szereplők, ezért az előadáson az énekesek hangvételében némi egyenetlenség érződött. Max vadász szerepében, hosszú idő után, ismét hallhatta a pécsi közönség Csongor Józsefet, örömmel vártuk szereplését, melyet ezúttal némi elfogódottsággal kezdett. Hangszíne és hangvétele megfelelt az opera által kívánt szerepnek, így pl. I. felvonásbeli áriájának felépítési és érzelmi kitöltött- sége muzikalitását bizonyítja. Hangja mély fekvésekben kissé erőtlennek tűnt (pl. az ördögárok jelenetben) és prózájára is nagy gondot kell még fordítania. Az ábrándozó Agáta és a derűs, fürge An- nuska szerepét a bemutatón Bárdos Anna és Ágoston Edit énekelte. Bárdos Anna ezúttal ic helyes érzékkel formálta meg a Maxba szerelmes leány alakját. Játékából átélés érződött, finom pianói hangulatteremtőek voltak. III. felvonásbeli áriája mindvégig kiegyenlítetten és árnyaltan hangzott, Ágoston Edit játékos kedvének kielégítésére bőven adott alkalmat Annus- ka szerepe és énekesnőnkéit is ezzel a lehetőséggel. A szerep karakterét jól tükröző vérbő, felszabadult játéka könnyed koloratúrázással párosult. A bemutató előadáson Tréfás István folytatta szépen ívelő, sikeres szerepelnek sorát, megtalálva mind színészi játékban, mind énekhangban a szerep helyes megoldását. Gonosz Gáspárja félelmetes erejű, áriái jól átgondoltak és szuggesztívak. Berczeli Tibor szép, tömör hangtónusa kitűnően érvényesült Kunó fővadász szerepében. Jól illeszkedett az együttesbe Marczis Demeter méltóságteljes, átélt remetéje, tovább Bolla Tibor, Fodor Pál és Csida Gizella kisebb szerepekben nyújtott alakítása. A közelmúltban kezdődtek meg a jelentkezések a mező- gazdasági szakmunkásképző iskolákba. Baranya megyében az általános iskolát elvégzett jelentkezők száma elérte a 204-et, de számuk napról napra nő. Az 1966-os tanévben összesen 271 baranyai fiatalt tudnak fogadni a megyében és az ország más vidékein működő szakmunkásképző iskolák. A kertész és baromfi-tenyésztő szakmára jelentkezőA RENDEZÉS átgondolt, á legapróbb részletekre is kiterjedő, a romantikus történet tanulságait jól értelmező munkája ezúttal is Horváth Zoltánt dicséri. Az opera zárt áriákban megnyilvánuló sta- tikussága számára is nem egyszer jelentett leküzdhetetlen problémát, de a játékos részek megoldása annál jobban sikerült. Különösen a színes tömegjelenetek mozgalmasságában dominált ötletessége. A színház korlátozott színpad- technikai berendezéseihez képest nagyon hatásosan oldotta meg az ördögárok jelenetet. Samiel megjelentetésének megoldásával, valamint a remetének a szövegtől eltérő későbbi bejövetelével lehetne vitatkozni. Az ügyesen alkalmazott fényhatások csak fokozták a mű romantikus hangulatát, melyhez a vendég Katona Piroska stílusos jelmezei, Léka László mutatós maszkjai és Lux Adorján színes díszletei járultak. Agata szobájának díszletképe azonban félreértést okoz. Veöreös Boldizsár koreográfiái tovább fokozták az opera látványosságát. A betanításban résztvevő dr. Döry Miklós és a rendezőasszisztensként működő Téri Tibor részese mégsz előadás sikerének. WÉBER OPERÁJA külön világ. Operaegyüttesünk művészei nagy igyekezettel törekedtek ennek az eddigiektől eltérő, a repertoár színskáláját gazdagító játékstílusnak az elsajátítására. A közönség nagy tapsa, a jól sikerült bemutató sikere azt bizonyította, hogy nem eredménytelenül. Dr. Nádor Tamás ket a villányi és mohácsi szakiskola fogadja, de nagy az érdeklődés a többi szakma iránt is, kivéve a tejkezelői szakmát, melynek oktatása ebben az évben megszűnt, a szarvasmarhatenyésztő szakmán belül kapnak ilyen jel" legű kiképzést a tanulók. A most jelentkező fiatalok augusztus 15-ig kötik meg a tanulószerződéseket az állami gazdaságokkal, illetve termelőszövetkezetekkel. 204 baranyai fiatal jelentkezett mezőgazdasági szakmunkás tanulónak Emberi közelségben „Aki iól dolgozik..." majd alkalomadtán kap pénzjutalmat. Va,gy a termelési tanácskozáson megemlítik a nevét. Ez is jó. „Jól dolgozni)” Kicsit banális megfogalmazás ez. Lehet úgy tevékenykedni, hogy „megteszem, amit kell”. És lehet úgy is, hogy többet tesz. mint amit éppen elvárnak az embertől. De ezt a „többet”, miiképpen nehéz meghatározni, úgy még nehezebb lemérni, mert a lelkiis- meretet — amelyben a „több” gyökerezik —. aligha lehetne számokban, adatokkal, százalékokkal kimutatni. Viszont ez a plusz mégiscsak elismerést igényel, vagyis az anyagin kívül erkölcsi elismerést, amely akkor őszinte, ha mentes minden fellengzős, harsogó frázistól. Igényli az ember, de vajon megkapja-e? Az ónozó-műhely — ahogyan mondani szokás — egyáltalán nem drogéria. Gázos, poros, meleg munkahely ez, nem csoda, hogy a munkaidő szigorúan csak hét órás lehet. Erdős! Jenő, a brigád- vezető, itt dolgozik, meg az öccse, a Lajos, aztán Kovács Jancsi és Várhídi Ernő, aki ugyan most táppénzen van, derekát fájlalja, valami nyavalyát kapott. A sütőiparban használatos dagasztócsészéket savazzák, zúzalék-kővel fujat- ják, ónozzák itt, ebben az elavult kis műhelyben. Most csapágyakat öntenek, valamivel könnyebb munka, de a fő profil a dagasztócsésze. — Kaptunk már jutalmat. Május elsején oklevelet is... — Nem erre gondolok. Jenő... — Hanem? — Néha az is keli, hogy az embert észrevegyék, számon- tartsék a jó munkája után. Egy-egy jó szó, elismerő jelző ... — Megvan. Évekkel ezelőtt az öntödében dolgoztam. Elég ronda szellem volt ott akkoriban; bizony hamar a képembe vágták, hogy „ha nem tetszik, fogd a munkaikönyvedet”. De ez rég volt. Az a lényeg, hogy emberi hangot üssenek meg. Itt van a Szopka Mihály, a művezetőnk. Hozzá tartozik a lakatos részleg 16. Van vagy negyven embere, de komolyan mondom, én még soha sem láttam ingerültnek. Ide jön, azt mondja: „Jenőkém! Szorít a határidő, próbáljatok ráhajtani. Hátha sikerül!” Meg aztán: „Jenőkém! Este vissza kéne jönni..Tudja ilyenkor mi van? Jövünk, azó nélkül. Akár éjjel kettőkor is, ha éppen szükség lenne rá. Elvégezzük a munkát, látja, hogy igyekeztünk. jobban „rávertürik” a melóra, mert megértjük, hogy gyári érdekről van szó. Megszorítja a karomat. ,.Klassz srácok vagytok,^ Jenő!” Ezt mondja. Nagyon jól esik az ilyesmi. Közben a megolvadt ólom- ötvözetről tenyérnyi kis lapáttal leszedd a salakot. Utána a készülékbe elhelyezi a csapágy-sablont, beindítja a forgófejet és egy nyíláson a folyékony ötvözetet beönti. A forgás révén egyenletesen oszlik el az ötvözet. Néhány perc az egész, addig rágyújt egy cigarettára. — Ha már az erkölcsi elismerésről van szó, mondok én valamit, g ha meg lehet írni. írja meg. Nem tartozik szorosan a témához, de engem nagyon bánt. A múltkor — hazafelé — bemegyek a kocsmába. Ha van pénzem, rendszerint benézek egy vagy két pohár sörre, mert itt az ember kiizzadja magát, meg a torkomon is érzem a savnak, ólomnak a gőzét, jó ha leöblítem. Hát képzelje, jön a rendőr, azt kérdi tőlem, mit keresek itt, dél tájban) Persze nem dél volt, hanem egy óra is elmúlt, egyig az üzemben voltam, mert mondtam az előbb, hogy nekünk hétórás munkaidőnk van. Szóval, kérdi: mit keresek itt? Mondom neki. sört iszok. Nagyon furcsán nézett rám, nem szólt többet, de azért a tüske bennem maradt. Érti. ugye? Ha én elvégzem a munkámat. — márpedig jól elvégzem —, ezt minden dicsekvés nélkül mondom, kérdezze csak meg a művezetőnket, nos, akkor ne avatkozzon bélé senki az én dolgomba. De ezt csak úgv mondom, csak azért mondom, hogy ilyen is van. Átmegyek az eszfergamu- helybe.. Két esztergályossal, Exner Andrással és Czinderi Ferenccel beszélgetünk, később hozzánk lép a fiatal művezető is, Várai Sándor. Erkölcsi elismerés? Csodálkoznak. Ilyesmire nem is gondoltak még. — Hogy érti ezt) Magyarázom nekik Exner válaszol először: — Nézze. A mi üzemünk sok mindenben különbözik más munkahelyektől. Például a jutalmazási keret eléggé szűk nálunk, de ha egy évben kétszer-háromszor alkalom adódik jutalmazásra akkor kapunk. — Főleg a törzsgárda tagjai — teszi hozzá Várai művezető. A ké* esztergályos is törzsgárda-tag. nem is csoda, Exner 25, Czinderi 16 éve dolgozik az üzemben. A lehelé K 1 »
