Dunántúli Napló, 1965. június (22. évfolyam, 127-152. szám)
1965-06-19 / 143. szám
•MS. JÜNIUS 19. —---------------------------------------napló I dén végeznek először a Felsőfokú Vegyipari Gépészeti Technikumban ***** A Villányi Gépjavító Állomáson kedden tartották a gépszemléket, de hivatalosan csak akkor nyilvánítják befejezetté a gépjavításo kát, ha a gépeket az üzemeltető gépáilom ísok és termelőszövetkezetek átveszik. Ezekben a napokban vette át az Öcsárdi Gépállomás a kilenc darab kijavított kombájnt, most pedig a vajszlóiaknak adják át az üzemképes kombájnokat. Képünkön: Pálkuti György megbízott főmérnök, Susánszki János műhelyvezető. Vass József szerelő átadják a kombájnt Fűzi Józsefnek, az Öcsárdi Gápállomás kombájnosának. Nagy jövő előtt áll a vegyipar — Szétkapkodták a szakembereket Könyvismertető irodalmi színpad alakult A pécsi városi könyvtár új kezdeményezéseként könyvismertető irodalmi színpad alakult Pécsett. A kilenctagú irodalmi színpadot Rudolf Gyula vezeti. Tervük: a frissen megjelenő könyvek népszerűsítése, új formában, auditív eszközökkel. Ezért a városi könyvtár előzetes kiválogatása után időszakonként megtanulják az újonnan kiadott verseket, felolvasásra begyakorolják az új regények jellemzőbb, érdekes részleteit, de előadnak párbeszédeket is. Az előadásokat a könyvtárak olvasói részére tartják meg. Legközelebb a Postavölgyön „Humor a magyar irodalomban” címmöl adnak műsoros estet. Mezőgazdasági «épbonfó telepeket állítanak fel A földművelésügyi miniszter elrendel te, hogy minden megye egy-egy központi fekvésű gép-, vagy gépjavító állomásán mező- gazdasági gép-bontó telepet állítsanak fel. A bontó-telepek feladata lesz a selejtezett erő- és munkagépek még felújítható, illetve használható alkatrészeinek és szerkezeti egységeinek tárolása és értékesítése. A szállítás a bontó-telep feladata. A bontó-telep az ufol ó üzemeltetési állapotnak megfelelő komplett erőgépet kilogrammonként 3.— forintért, a hiányos erőgépet és a komplett munkagépet kilogrammonként 2.20 forintért veszi át A hiányos munkagépek átvételi árát kilogrammonként 1.90 forintban állapította meg a rendelet. 1962-ben, az Alkotmány utcai legényotthon középső épületében létesült egy műszaki káderképző iskola: a pécsi Felsőfokú Vegyipari Gépészeti Technikum. A három év alatt szembeszökő fejlődés volt tapasztalható. Ma már mindhárom épület az iskoláé, s noha oktatás közép- és felsőfokon csak a középső épületben folyik, a Baranya megyei Építőipari Vállalat jóvoltából az új tanév kezdetére már több hely áll rendelkezésre. A középső épület felújítására csak azután kerül sor. A hirtelen fejlődés nagyon is indokolt: az országnak műszaki szakemberekre van szüskége, igen nagy szüksége, amit az is mutat, hogy az első végzős évfolyamon nincs olyan technikus, akinek ne lenne meg az állása. A vegyipar különben is olyan terület, amely igen nagy lehetőségeket rejt magában, s nagy jövő előtt áll. Hazánkban igen széles skálán mozog ez az iparág, gondolhatunk elsősorban világhíres gyógyszeriparunkra, műtrágyagyárainkra, most fejlődő kőolajiparunkra, különböző vegyigyárakra, mint például kénsavgyártásunkra, vagy az építőipart kiszolgáló kerámia- és cementgyárakra. Milyen fejlődés előtt áll a pécsi intézet, hogyan helyezkednek el a végzett növendékek, milyen program alapján dolgozik, s milyen feladatokat vall magáénak a technikum: ezekről a kérdésekről beszélgettem dr. Kisbán Lászlóval, a pécsi Felsőfokú Vegyipari Gépészeti Technikum igazgatójával. — Idén május végén, a MTESZ rendezésében Miskolcon ült össze az országos felsőfokú műszaki oktatási konferencia. Minden műszaki főiskola és egyetem képviselte magát. Főhatóságként dr. Polinszky Károly, a művelődésügyi miniszter helyettese, a veszprémi egyetem hajdani rektora volt jelen. Ez a konferencia egyértelműen elfogadta, s egyben javaslatként terjesztette elő a minisztériumhoz azt az elvet, hogy a műszaki káderképzés három- lépcsős legyen: középfokú szakiskolák, felsőfokú technikumok és egyetemek biztosítsák a szükséges szakembereket. A konferenciára főképpen az volt jellemző, hogy messzemenően kihangsúlyozta a felsőfokú technikumok szükségességét. Ennek a programnak értelmében a Pécsi Felsőfokú Vegyipari Gépészeti Technikumnak fő feladata, hogy a vegyipar számára olyan műszaki kádereket képezzen, akik főleg abban különböznek a mérnököktől, hogy a termelésben és a közvetlen jnűszaki vezetésben, karbantartásban jártasak legyenek. Ez tehát gyakorlati képzést jelent az egyetemi elméleti képzéssel szemben. Ez tantervűnkben is megmutatkozik, amelyben 54 százalék a gyakorlati tananyag és 46 százalék az elméleti rész. — Milyen jövő vár a végzős hallgatókra? — Az idén nálunk 48 fő jelentkezik államvizsgára. A sikeres államvizsga esetén különböző üzemekhez, vegyipari létesítményekhez mehetnek dolgozni. Kilépő hallgatóink 62 százaléka társadalmi tanulmányi ösztöndíjas, ők szerződésük értelmében eredeti munkahelyükön fognak tevékenykedni. A többieket a Nehézipari Minisztérium a vállalatok által benyújtott Igények alapján már szétosztotta. Jellemző a szakemberek szükségességére, hogy egyes ,.későn ébredő” vállalatok munkaügyi vezetői személyesen is jártak nálam, hoey vállalatuk részére biztosítsanak szakembereket, de őket már nem minden esetben tudtuk kielégíteni. A hallgatók közel 20 százaléka egyébként pécsi illetőségű, számukra, ameny- nyiben szükséges, helyben is van elhelyezkedési lehetőség: Porcelángyárban, Kokszműben, Hőerőműnél, Bőrgyárban és a Mecseki Ércbánya Vállalatnál. — Az iskolára főleg a gyakorlati képzés jellemző. Van-e az intézetnek jelenleg megfelelő felszerelése ezt elősegíteni? — Ez ideig különböző évfolyamcsoportok megfelelő szaktanári vezetéssel a Budapesti Műszaki Egyetem laboratóriumába jártak a gyakorlati anyagot elsajátítani, s emellett helyi vállalatok, mint a Sopiana Gépgyár, Hőerőmű nyújtottak segítséget a gyakorlati képzésben. Vannak olyan részlegek, amelyek már megvannak intézetünkben, Egyébként nincs gondunk, nemsokára megoldódik ez a problémánk: udvarunkon körülbelül 50 milliós beruházással megépül a műhely-laboratórium kombinát. Ha ez készen lesz, nincs szükség az állandó utazgatásra, helyben mindent meg tudunk oldani. Jó ütemben épülünk, hiszen szeptemberre kész lesz a két szélső épület, s ez a műhelyépítkezés is nemsokára megindul. Eddig azért nem indult meg, mert városrendezési okokból távolabb kényszerül a műhelyépület, s így a szomszédos Tüzép-telep területére esik. Amennyiben a Tüzép- nek megfelelő helyet biztosítunk, az építkezés lendületesen megindul. A Baranya megyei Építőipari Vállalat szavát tartva végzi a munkálatokat, s ha így megy tovább, körülbelül két év múlva teljesen kiépül az iskola. Kampis Péter 1 Tanuljunk a legjobbaktól Hogyan lehet 1 kiló sertéshúst 3,92 kiló abrakból előállítani? Megtermelhető-e egy tehén egész évi takarmánya 0,7 holdon „Tanuljunk a legjobbaktól” ez a helyes elv ma már meggyökeresedett a köztudatban, ir'-m tanulni nem szégyen s még a legjobbak is tanulnak Valakitől. Viszonylag kis méretei ellenére a szentlőrinci tangazdaság a megye egyik legjobb nagyüzeme. Mert a nagyüzem fogalom nem merül ki a méretekben. Szentlőrinc igazi nagyüzem, ahol egy dolgozóra 70 katasztrális hold szántó megművelése esik, míg pél- lául a háromszor akkora bel- ■árd gyulai tsz-ben még 10 íold sem. Megyénk egyetlen angazdaségától lehet és kell s tanulni. Például azt, milyen s legyen a nagyüzemben a lelyes takarmányozás. SZIGORŰ TECHNOLÓGIAI FEGYELEM Idővel a mezőgazdaság is sarassá fejlődik. S, hogy ez em utópia, azt számos jel mu atia már ma is. Egyes mező- azdasági ágakban — barom- ő-s sertéshizlalás, orjúnevelés stb. máris Preizen kidolgozott technoi ógiá- al dolgoznak a szakemberek egyes területeken, mint pl. baromfihizlalás, tojóüzemek fcb. már csaknem gyárszerű i'~m“1és. A ragyogóan kidolgozott ■■M'" ' ■ ' ' ’'gaz- aság megkapja, a technológiai fegyelem betartására azonban még nem mindenütt fordítanak gondot. A szentlőrinci tangazdaság kiváló eredményeit éppen a technológiai fegyelem következetes és igen szigorú betartásával érte él. A Központi Bizottság mezőgazdasági irányelveiben feladatként szabta meg, hogy a mezőgazdasági üzemek egy kiló sertéshús előállításához maximum 4,5 kilogramm abrakot használjanak fel. Baranya termelőszövetkezeteiben átlag 5 kg-ot használnak fél ehhez, ezzel szemben a szentlőrinei tangazdaságban már 3,92 kiló abrakból termelnek 1 kiló sertéshúst. — Míg egy szarvasmarha számosállat évi takarmányszükségletét megyei szinten átlag 1,5—2 holdon termelik meg, addig Szentlőrincen mind össze 0,7 holdon. Hogy érték ezt el? Ügy, hogy ebben a gazdaságban ma már nemcsak a takarmányfelhasználást végzik szigorú technológia szerint, de a takarmánytermesztést is pontos, tudományos előírás, az úgynevezett iregi módszer szerint szervezik. „IREGI MÓDSZER” A GYAKORLATBAN Ezekben a takarmányszűkös években Szentlőrinc azok közé a ritka lei vételeik közié tartozik, ahol nem ismerik a takarmányhiányt. Dömötör Jenő főállattenyésztő azt mond ja: „mi még egyszer sem szorultunk arra, hogy az új kukorica etetését októberben már elkezdjük. Decemberben de még januárban is ókukoricát etetünk, s csak február táján kezdjük meg az újat.” S, hogy ez mennyire igaz, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy ezen a télen kereken 50 vagon szemes abrakot adott át Szentlőrinc, a bikali, a szen- tegáti, és a bükkösdi állami gazdaságoknak. Az óriási takarmánykészletek a jól szervezett öntözéses takarmánytermesztésnek s az ezzel járó nagy hozamoknak köszönhetők. Az úgynevezett iregi módszert második éve alkalmazzák, de náluk azelőtt is termesztették már a borsós napraforgót, a szudáni füvet, melyekből holdanként 200 mázsán felüli tömeget takarítanak be. Az öntözés biztosította hármas termesztéssel egy 650 kilogrammos tehén évi létfenntartását, és napi 8 liter tej termelését, az iregi módszerrel már 0,5 holdon elérik, ehhez jön még a legelő, ezzel együtt 0,7 hold egv tehén éves szükséglete. Tejelő pótabrakot csak a 8 literen felüli termelésre adnak 45 deka vegyes abrakot — melynek 40 százaléka kukorica dara, 20 százaléka korpa, 20 százaléka árpa és 20 százaléka extrahált napraforgódara — literenként. Az iregi módszer legfőbb gyakorlati haszna, mint náluk is beigazolódott a területt&ka- rékosság mellett az, hogy változatos, tápanyagban gazdag tömegtakarmányt ad, s ezáltal a szarvasmarháknál jelentős abrakmennyiség megtakarítható, amit azután az abrak- igényesebb üzemágakban, — mint például sertéshizlalás — hasznosítanak. ABRAKTAKARÉKOS HIZLALÁS A marháknál megtakarított abrakot azonban a sertéseknél sem pazarolják él a tangazdaságban. Itt is szigorúan a technológia szerint takar- mányoznak. Kocáik átlagsúlya 160—180 kiló. A szoptatós kocák naponta 5,30 kilogramm, a 3—4 hónapos vemhes kocák naponta 3,50 kilogramm, az üresek napi 1,90 kilo abrakot kapnak. Ehhez a téli szezonban 300 kilo takarmányrépát, nyáron naponta 3—4 kiló zsenge lucernát kapnak a kocák pótlásként. A hizlalásra szánt sertést már választott korban hízónak tekintik. A 25 kilós malac 1 10 kiló 1-es sertéstápot kao- naponta, s mire eléri a 65 kilót, a napi tápadag — öt kilónként 20 dekával emelve — éteri p 2 60 kilót. A 70 kilós sertés 2.80 kiló Il-es hízótáoot kap, ettől kezdve 1,10 kilós súlyig 3,60 kilóra megy fel a napi adag. De 110 kiló feletti hízót nem értékesít a gazdaság, mert ez esetben kilónként 40 fillér büntető forgalmi adót keltene fizetnie. A táp mellett fölözött tejet kapnak a sertések napi 1,5—2 litert darabonként, m hizlalás második felében a tejet fokozatosan teljesen megvonják. 1963 óta mióta fölözött tejet etetnek — ezzel keverik be az abrakot — hizlalása eredményeik ugrásszerűen emelkedtek és csökkent az önköltség. A fölözött tej igen jól transzformálódik az állati szervezetben és elősegíti a növényi eredetű takarmányok értékesülését is. Amíg fölözött tejet nem etettek, addig a havi átlag súlygyarapodás a hizlaldában csak 13,8 kiló volt a ke- ményítöértékesülési százalék pedig 27,63. A fölözött tej etetésének bevezetésével a súly- gyarapodás 17,4 kilóra, a ke- ménvítőértékesülési százalék 34,06-ra emelkedett, s jelenleg Is ennyi. A hízókat 7 hónapos korban 104 kilós átlagsúlyban értékesítik. A novemberi születésű malacokat május végén már kész hízóként leszállították. Egy kiló sertéshús előállításához 3.92 kilogramm abrakot használnak fel illetve 2.93 kilogramm keményítőértéket — ez utóbbiban mór a fölözött tej is benne van. — Egy kiló sertéshús anyagköltsége a tervezett 10 81 forinttal szemben 9 forint. Egy kiló súlygyarapodást 74 fillér munkabér terhel, mert a 300-as hizlaldát eevetlen személy látja el. A hús teljes önköltsége kilónlkén-t 11—12 forint között van a tangazdaságban. A SOKKAL IS TAKARÉKOSKODNI KELL Szentlőrincen nagyon sóik takarmányt termelnek, de nem nagy területen. A gazdaságnak jelenleg 383 szarvasmarha számosállata és 28 lova van, ennek évi tömegtakarmányszükségletét 186 katasztrális holdon termelik meg — háromszoros hasznosításban — * s emellett 30 hold beállott és 170 hold úitelepítésű lucernájuk van. Évente 3100 mázsa abrakot használnak fel a borjak. a növendékek és a tehenek etetésére, marhab5 zí a- lássál férőhely hiányában nem foglalkoznak, ezért a hízónak szánt borjút választott korban küldik át Szenteséin. Évente 100 marhát tudnának lehizlalni, ha megkapnák az új 100-as istállót. Abrak és töfnegtakarmánv- hozamaik a legjobbak a megyében. Százas tehenészetüket tavaly 200-ra növelték s még további 100-zal képesek növelni. Takamv'nvkészleteik nem 50, hanem 100 törzskoca tartását tennék tehetővé s akkor évente nem 135, hanem 270 darab tenyészsertést. és nem 535 mázsa, hanem ennek a dupláia, 1000—1100 mázsa hízósertést értékesíthetnének. Egy 300 férőhelyes sül- dőszállás megépítésén múlik mindez. Míg ez meg nem történik, Szentlőrinc ikénytelen eladnj az abrakfelesleget, melyet a nagy hozamok és az okszerű abrakfelhasználás űt- ián „megtakarított” a népgazdaságinak. Ma még nagyon sok bara- nvai gazdaság, termelőszövetkezet szorul takarmányvásárlásra. Ezeknek a szentlőrinciek két megoldást javasolnak, vezessék be a tömegtakar- mány-termesztés iregi módszerét, s tartsák be szigorúan a technológiai előírásokat úgy a szarvasmarha-, mint a sertés-üzemekben. Nem lesznek takarmánygondjaik s nem kell arra gondolniok, hogy a kenyérgabona vagy más növények rovására takarmányfélé- '■'et vessenek. — Bné -9
