Dunántúli Napló, 1965. május (22. évfolyam, 102-126. szám)

1965-05-16 / 114. szám

1965. MÁJUS 1«. \ napló Épül az új egyetem 1 I Falusi vasárnap Szilágyon A mozgó művelődési ház EGY BARNA ALBUMBAN őrzik azokat a fényképeket, amelyeket azon a napon ké­szítettek, amikor ünnepélye­sen megkezdték az építkezést. Meleg, nyárias nap volt, a nők rövidujjú ruhában ülnek a fék alatt felállított széke­ken. Az egyik képen Dole- schall Frigyes, egészségügyi miniszter látható. A négyszáz ágvas klinika épületének fe­hér modellje fölé hajol és fi­gyelmesen nézi. A modell ma­gassága talán harminc centi­méter. A kővetkező képen egy markológép harap bele a föld­be. A legelső „harapás” 1961 májusában.-íjMáR ÁLL az igazi „mó­déi!'’, körülbelül százszor olyan magas, mint az „ere­deti” volt. Nagy, pirogránit lapokkal fedték be oldalát. Az egyik emeleten nyikor­gó janánert tolnak a kék- overallos lányok. Tartály a _ te- ’e van habarccsal. A másik helyen már a kórtermeket festik. Színes villanydrótok lósnak ki a falakból. A folyo­sók tele vannak beépítésre vá­ró bátorokkal. A hét emelet tetőteraszáról m -’g a ..Dózsa” épülete is ala­csonynak látszik. Ütemes ko- pá<-solás zaját hozza onnan a szél. Bontják a tetőt és a ki­ugró fal részeket. Levésik azt a hivalkodó, nehézkes pompát, amelv máig is a Monarchia talmi csillogására emlékeztet. Cs?ik a sima falaik maradnak meg. melyekre lapos tető ke­rül. Az új nemzedék már nem fosta tudni, hogy a modern kiiGeíű épület valamikor K. u. K.-kaszárnya volt. Ott kap heivet a rektori hivatal, oda építik az aulát is, körbefutó sa’ériával. Nagyobb lesz a debreceninél is. * A KONYHA valóságos étel- pv ír, hatalmas gőzüstökkel, elektromos sütőkkel, hűtőszek- rép v°kkel. fagylaltgépekkel, fr-’-h emeletet magában fogla­ló zöldségelőkészítőkkel és ra'-1 -rákkal — egyetlen ember nélkül. A hatalmas konyha, melyben naoonta több ezer embernek főzhetnének ebédet, ken« az ürességtől; A szakemberek szerint csak e z kellene ahhoz, hogy meg­nyílhasson, de hát gőz nincs. S hogy miért nincs? Mert nem működik még a kazán. S hogy miért nem működik ÉPÍTÉSZMÉRNÖKÖT vagy ÉPÍTÉSZTECHNIKUST MŰSZAKI ELLENŐRI MUNKAKÖRBE azonnali belépéssel fel­veszünk. Magyar Állami Pince­gazdaság Alföldi Üzeme, Kecskemét, Katona József tér S; a kazán? Mert a vezérlőberen­dezést késve kaptuk meg Ausztriából. Több tucat hazai és külföl­di gyár szállítja az anyagot és gépeket az építkezéshez, s ha ezek közül egyetlen üzem késik, megáll a munka. Rá­adásul a kőművesek, villany- szerelők és más szakmunká­sok száma is kevés. Ezért ké­sik az egész építkezés vagy háromnegyed évvel; A munkások és műszakiak remélik mégis, hogy jövő ta­vaszra végeznek az első ütem­mel. A kazánt és a konyhát két hét múlva szeretnék üzem­behelyezni. * A KÉT épületkolosszust — a négyszáz ágyas klinikát meg a „Dózsát” — körbejárni is elég. Majdnem egy kilométer a kettő kerülete. A klinikai tömbben több mint ezer kór­terem, laboratórium, iroda és más helyiség található. Száz­húsz villanyórát kell felszerel­ni, hogy minden folyosóra és fontosabb helyiségbe jusson belőle egy. Már készül az új, négyszáz személyes kollégium beruhá­zási programja. Ezer szemé­lyes diákszállót meg egyebet épít a Tanárképző Főiskola is. Mire minden felépül, több négyzetkilométer kiterjedésű egyetemi városrésze lesz Pécsnek, nagyságban csak a miskolcival lehet összemérni. * GYÁRBAN, hivatalban gyak­ran előfordul, hogy valaki va­lamilyen hivatalos ügyben el­hagyja munkahelyét. Ha kere­sik őt, telefonon szoktak utá­na érdeklődni, vagy pedig be­kapcsolják a hangosbemondót. Egy mammut-méretű klini­kában nem lehet mind az ezer kórtermet és irodát végigtele­fonálni, s a hangos bemondó sem recseghet örökké. Ott már csak egy segít — a tel- inform. Ez a személyhívó körülbe­lül olyan, mint egy ezüstszí­nű cigarettatárca. Köpenyük felső zsebében hordják az or­vosok és ápolók. Bárhol tar­tózkodjanak, jól hallható bú­gás fogja tudtukra adni, hogy keresik őket. Ha a fülükhöz emelik a készüléket, még azt is megtudják, hogy ki a hívó fél és mit akar tőlük. A telinform-készüléket egy adóberendezéssel irányítják a klinika „postájáról”, falba épített antennarendszer segít­ségével. Az antennarendszer szerelését nemrég fejezték be. * A KAZANHÁZBAN nem lesz se szén, se por. A kazá­nokban olajat fognak égetni. A fűtő fehér köpenyt hord, s kapcsolókkal, elektromos vil­lanólámpákkal ellátott beren­dezés előtt ülve, gombnyomás­sal szabályozza a befúvandó olajmennyiséget. A klinika kórtermeit, iro­dáit a Pécsi Hőerőmű forró vízével fogják fűteni. A mű­tőben és laboratóriumokban, tehát a tisztaságra különösen igényes helyeken nem hasz­nálnak porfogó fűtőtesteket. Ott a mennyezet fűt* Áz épület legfelső emeletén hatalmas, pirosra festett, kür­tő alakú gépek, berendezé­sek láthatók. Légkondicioná­lók: télen a fűtésben, nyáron a hűtésben segédkeznek, ideá­lis páratartalmat teremtenek az egész klinikán. A műtők mennyezetén nem­csak a nagy fényerejű lám­páknak hagytak nyílásokat, hanem a tv-kameráknak is. Ezekkel figyelik a fiatal or­vosjelöltek az operációkat. A hatalmas, lépcsőzetes előadó­teremben hamarosan hozzá­fognak a tolmácsfülkék kiala­kításához. A tolmácsok leg­alább négy nyelven azonnal lefordítják a szónoki emelvé­nyen elhangzó előadásokat, * A KÜLFÖLDIEK áramlása már 1961 nyarán megkezdő­dött. A vendégkönyv első be­jegyzései még abból az idő­szakból valók. Azóta hónap­ról hónapra újabb és újabb csoportok tekintik meg az építkezést, s spanyol, francia, orosz és angol, német, len­gyel, cseh, finn és magyar nyelven írják le véleményü­ket észrevételeiket. Az építkezésen járt Molnár Ferenc, a Budapesti Orvostu­dományi Egyetem gazdasági főigazgatója is. A következőt vetette papírra: „Ilyen épüle­teket szeretnénk mi is!”.:. Magyar László Mielőtt a képzeleteket a kelleténél jobban felcsigáz­nám, két levélrészletet szeret­nék nyilvánosságra hozni. Az első. „Hogy ha az őszi munkák betakarítására munkásokra lenne szükségük, én elvállal­nám a munkások toborzását, és a gazdaságot 150—200 ci­gánymentes munkással tud­nám biztosítani... Szerződte­tés megbeszélése végett a gaz­daság megbízottja utazzon ide Rábahidvégre, és itten min­dent megtárgyalunk, érkezését táviratilag jelezze ... Koós István.” (Részlet az 1964. jú­nius 15-én a Szentegáti Álla­mi Gazdaság igazgatójának kül dött levélből.) A második. „Hogy ha az őszi munkák betakarítására munkásokra van szükségük, én hajlandó vagyok a munkások toborzá­sát elvállalni, azért írok idő­ben, hogy a kötelességemnek eleget tudjak tenni, az elmúlt évben az őszi munkások to­borzását megkezdtem június elsejével, és 570 jő munkást szállítottam a gazdaságnak. Ismételve csak úgy tudom biztosítani a gazdaságot jó munkásokkal, hogy ha a mun­kások toborzásával minél előbb megkapom a megbíza­tást, de a szerződtetés szemé­lyes megbeszélést kíván. Le­het, hogy későbben már el sem tudom vállalni, mert más legsikerültebb komplex ren­dezvényeinek a Falusi va­sárnapokat tekinthetjük. Az egésznapos kulturális prog­ram nemcsak a' falu lakossá­gát mozgatja meg a legifjab- baktól a idősekig, hanem a környéket is. Szilágyon a már előző nap elkészített kiállítások várták a falu lakosságát. A két ki­állítás járási rendezvény volt: a fotoszakkörök mutatták be fényképeik javát a felszaba­dulási emlékkiállítás kereté­ben és számot adtak a pécs- váradd járás 20 éves fejlődésé­ről. Az egyes tablók sokat­mondó címei alatt igényes felvételek dicsérték a pécsvá- radí, hidasi, mecsefknádasdi, máriakéméndd és hosszúheté- nyi fotosok munkáját. A klub- helyiségben gyermekrajzkiálli- tás kedves és beszédes alko­tásai mondták el ugyanazt, amit a fotókiállítás. A kis műalkotások szerzői a püspök­laki, berkesdi, hosszúhetényi, mecseknádasdi, és szederké­nyi úttörők voltak. Délelőtt a pécsváradi járási művelődési ház bábjátszói kedveskedtek a szilágyi úttö­rőknek. A három kismalac és a Tüske játszani akar c. darab bemutatásával; majd a mozgó művelődési ház mu­tatta be a Hej, a csóka! c. színes kisfilmet. A délutáni műsorban a berkesdi körzet bonyolította le a felszabadu­lás! kulturális szemle körzeti találkozóját. A változatos mű­sorban népballadát Petőfi, Vörösmarty, József Attila, Radnóti, Benjámin és Fodor verseket szavaltak Ellendről Kovács Ilona és Halmos Ka­talin, Berkeséről Bakó Ágnes. Tóth Erzsébet, Papp Éva és Hegedűs Mihály, Perekedről pedig Czakó Ibolya és Trisch- ler Anna. A perekedi KISZ- szervezet színjátszói Sásdi Sándor A tolvaj, c. jelenetét mutatták be. Sikert aratott a berkesdi körzeti általános is­kola énekkara, Cseke János berkeséi táncdalénekes, Szórn­ál István szilágyi harmonikás és a perekedi fiatalok tánccso­portja. A műsor kiemelkedő száma volt a körzeti irodalmi színpad Érdemes élni című összeállítása. Este a zengővárkonyi mű­velődési otthon színjátszói, néptáncosai és tánczenekara fejezete be a Falusi vasárnap programját. A színjátszók vi­dám jeleneteikkel nagyszerűen gazdasággal fa érintkezésben vagyok ... Koós István." (Részlet az 1965. február 3-án a Pécsi Állami Gazdaság munkaügyi előadójának kül­dött levélből.) Ki ez a Koós István? Rábahidvég, Ady Endre ut­ca. A karját keresztbefűzi a mellén, ősz, 61 éves, de hiány­zik belőle az öregek méltósá­ga. Azt kédezem: mióta csi­nálja. Azt mondja: kérem, én ebbe beleszülettem. Bizonyta­lanul pislog, ideges. Eredetileg egészen másra készültem fel, így a párbeszéd teljesen egyenlőtlen, mintha Koós Ist­ván állandóan felhúzva tarta­ná a vállát, s széttárná a kezét: uram, én egy egyszerű öregember vagyok. — Szakmája? — Pincér. Nyáron a Bala­ton mellett szoktam dolgozni. — Hány állami gazdasággal van „üzleti’’ kapcsolata? — Többfelé. Legutóbb a Lajtai Állami Gazdaság bí­zott meg. — Évente hány időszaki munkást szokott „leszállíta­ni”? — Az a szerencsétől függ. Változik. Talán négyszáz? — Tavaly az egyik bara­nyai állami gazdaságnak egye­dül 570 munkást küldött. Nem válaszol. — Honnan toborozza az em­bereket? Kissé felélénkül. szórakoztatták a közönséget, s mindenképpen érdemesek arra. hogy a mozgó művelő­dés« ház programjában minél sűrűbben szerepeljenek. A népitáncosok falujuk hagyo­mányainak ápolásával ás könnyed, átélt mozgásukkal tűntek-ki. A tánczenekar ér­deme nemcsak a műsor ügyes kiegészítése volt, elismerés il­leti őket azért is, mert a mű­sor után ők szolgáltatták a bálhoz a zenét. Ha az egész nap program­ját értékeljük, mindenekelőtt céltudatosságát és változatos­ságát kell' kiemelnünk. Gyer­mekek és idősek, férfiak és nők egyaránt találtak az egész nap műsorában őkét érdeklő számokat. A nevelés és szóra­koztatás ügyesen kialakított egysége is jellemzője volt a programnak. Szembetűnő volt az is. hogy a járási szervek egyre nagyobb gonddal, igé­nyességgel szervezik remdezvé­— Mindenfelől. Bn most is tudom, hogy honnan jönnek szívesen dolgozni, milyen munkát szeretnének, hol en­gedi el őket a tsz. Engemet mindenütt ismernek, jönnek hozzám az emberek, azt se tudják, hogy szolgálják meg, a múltkor is ■ itt volt egy em­ber, hogy szerezzek neki egy jó helyet. Van egy nagy tér­képem az országról, és én mindig tudom, hogy merre vannak a munkások. . — Mennyi pénzt kap a szer­ződések után? Zavart csend. — Fejenként szokok kapni húsz forintot. És amíg tobor- zok, ott a fizetés 1700 vagy 2000, meg az útiköltség, mert én az embereket addig ott nem hagyom, amíg mindent rendbe nem teszek, a gazdaság azt mondja: nézze Koós, ilyent hozzon, én olyant viszek, va­lamennyivel mindig többet.. 1 — Mondjuk, ha én egy álla­mi gazdaság igazgatója vol­nék, s most munkásokat ren­delnék magától, mennyit tud­na „leszállítani”? Hosszú, ravasz csend. — Ha időben megszerződ­nek, akkor ötszáz biztos lesz. Böröcz László, a postames­ter becsukja a kis ablakot. — Koós öli meg az idege­inket! Távirat, telefon, távirat, telefon!... Az egész vonal ismeri már a nevét!... Mátyás István, a rábahid­nyeiket. Különösen a fotelnál, lítás és a zengővárkony iák műsora bizonyítja ezt. A ki­állítás anyagának vándorolta­tása helyes kezdeményezés. Á pécsváradi bábcsoport szerep­lése bíztató ígéret. A kezdő gsoport hamarosan a járás közkedvelt gyermekműsorát szolgáltathatja. A körzeti szem le műsora azért lehetett — nem túl magas színvonal? el­lenére' is — hasznos száma a programnak, mert a hely­beli és környékbeli fiatalok fellépését biztosította, s így a körzet lakosságának mozgósí­tásában is nagy szerepe volt. A lakosság érdeklődése, rész vétele, hangulata mindenben megfelelt a várakozásnak s olyan helyzet is adódott, ami­kor a művelődési otthon naav- terme is szűknek bizonyult. Ebben nagy része volt a helyi szervezőmunkának, amelyről a legjobb rendezvények eseté­ben sem mondhatunk le. végi pártszervezet titkára be­harapja a szája szélét, kelle­mesebb helyzetet is el tudna képzelni. — Tudomásom szerint nincs munkaviszonya, de olyan te­vékenységet nem fejt ki, ami­vel akadályozná a község helyzetét. Itteni viszonylat­ban a munkaerőt nem zavar­ta. Hogy ez a dolog mit tesz ki, ő tudná megmondani... Az az igazság, hogy nem­csak Koós Istvánról van szó, vagy Hídvégi Lajosról vagy másokról, akiknek a nevét a Baranya megyei Állami Gaz­daságok vezetői valószínűleg jól ismerik, hanem az idő­szaki munkások szerződtetési rendszerében egy olyan tűrhe­tetlen dzsungelhelyzetről, ami eddig teljesen érthetetlen mó­don érintetlen maradt! Csak egyetlen példát a helyzet il­lusztrálására! Tulajdonképpen még leírni is kínos, hát még elszámolni: a Szentegáti Ál­lami Gazdaság körülbelül 180 időszaki munkásnak csak a megszerzésére — tehát a munkások még hozzá sem nyúltak a szerszámhoz, csak „megjelentek” a gazdaságban — több mint 70 ezer forintot költött. A Bogádmindszenti Állami Gazdaság ugyancsak a „költségek fedezésére” 63 ezer forintot. Az időszaki munká­sok általában 25—30 napot dolgoznak egy gazdaságban, de előfordul, hogy csak 15 na­pot. A számokat mindéi, zse­nialitás nélkül egymás mellé kell helyezni. Hogyan bonyolódnak le az ilyen toborzások? Az állami gazdaságok álta­Kezelés után Adorján Sándor (Miskolc) felvétele. (Az Orvos-Egészségügyi Dolgozók Szakszervezete VII. országos fényképkiállítása és filmbemutatója anyagából). {a über Leves Ledelem ? «

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents