Dunántúli Napló, 1965. május (22. évfolyam, 102-126. szám)
1965-05-15 / 113. szám
M«5. MÁJUS IS. napló 5 Miért kevés az ápolónő? Évről évre jelentkező gond a lányok pályaválasztása és munkába helyezése. A város ipari fejlesztése ezt a kérdést a közeljövőben sem fogja megnyugtatóan megoldani. A nehézségek ellenére is van azonban néhány olyan lehetőség, amelyeket a pályaválasztási tanácsadásban érdekelt szervek véleménye szerint nem használtunk ki olyan mértékben, mint az lehetséges lett volna. Ilyen ki nem használt lehetőség az egészségügyi intézmények középkáder-igé- tiyeinek kielégítése, illetve az egészségügyi szakiskolák férőhelyeinek kihasználása. Tízféle szakképzés Pécsett egészségügyi szakiskola 1949-től kezdve működik és az indulási évben egy, 1951- ben kettő, 1954-ben négy, 1959- ben öt, 1960-ban hat fajta szakképzést folytatott bejárá- sqs, bentlakásos és munkamelletti képzési rendszerben. Jelenleg tízféle szakképzésre van lehetőség. A szakképzés jellegétől és időtartamától függően 2—3 évenként indul egy-egy képzési ciklus. Az iskola szülésznő, ápolónő, munka melletti ápolónő, gyermekápolónő, munka melletti gyermekápolónő, csecsemő- és gyér mekgondozónő, munka melletti csecsemő- és gyermekgondozónő, laboratóriumi asz- szisztens, gyógyszerészeti asz- szisztens-képzést tud biztosítani. A képzés sokféleségéből, valamint a több mint 15 éve folyó munkából arra következtethetnénk, hogy az iskola bőségesen ellátja a jelentkező szükségletet. Sajnos nem így van, mert a felsorolt szakképzésekben 10—50 százalékban lemorzsolódások vannak. Ennek számszerű érzékeltetésére a legalkalmasabb a beiskolázottak és végzettek számának szembeállítása. 1949-től 1964-ig terjedő időszakban az iskola beiskolázott 2100 tanulót, végzett összesen 1300 tanuló az ez évben képesítőző tanulókat is figyelembe véve. A beiskolázottaknak tehát 62 százaléka végzett, s ez már jobban bizonyítja a mennyiségi hiányt A hiány még inkább nyilvánvaló akkor, ha figyelembe vesszük, hogy a végzetteknek csak mintegy 20— 50 százaléka dolgozik a kapott képzés szerinti munkakörben. (Meg kell jegyezni, hogy a végzetteknek mintegy 70—60 százaléka dolgozik továbbra is az egészségügy keretében, de nem a közvetlen gyógyító szolgálatban.) A kedvezőtlen arányokon belül is legrosszabb a helyzet az ápolónőképzés területén, egyrészt .mert még 40 százalékos végzős növendék számmal sem számolhatunk, másrészt az e munkakörben dolgozóknál legerősebb a fluktuáció. Miért kevés a* ápolónő? A képzésben lehetséges ' munkaköröket elemezve arra a következtetésre jutottunk, hogy az egészségügyi képzés területén is vannak keresettebb képzési fonnák, mint például a laboratóriumi asz- szisztens, gyógyszerész-asszisztens és a gyermekápolónő szakmák. Nehezebb a stabilitás megtartása a szülésznői munkakörben és amint már említettem, különösen az ápolónői munkakörben. A felme• rülő miértre három okot tudtunk megjelölni: 1. a tényleges munka során érvényesülő pszichikai élmények negatív hatása, 2. a keresettebb munkaköröknél a munkakörülmények és lélektani tényezők pozitív érzelmi eredménye, 3. kereseti lehetőségek. A felsorolt három okból az első kettőt valóban meghatározó jellegűnek véljük, a harmadik szempontot azonban nem. A kereseti lehetőség ugyanis a szóbanforgó bármely egészségügyi foglalkozási körben a hatályos bérrendszer ’ alapján 1000—1500 forint között mozog, bár nyilvánvaló, hogy a kezdő szakembert a bértétel alsó határa körül so-. rolják be, gyakorlati évek alapján azonban az 1200— 1300 forintos besorolás a mértékadó. Ez a besorolás a szolgálati éveket figyelembe véve nem, vagy csak .alig számottevő mértékben kisebb az ipari üzemekben foglalkoztatott női szakmunkások vagy ügyviteli dolgozók kereseténél. Bár a bérezéssel kétségtelenül vannak problémák és reméljük, hogy a rendezésre is sor kerül, pillanatnyilag azonban mégis úgy vélem, hogy az anyagi.rész a-problémában nem több, mint valóban csak harmadrendű tényező. Az első két tényezővel kapcsolatos probléma nyilvánvaló, az ott jelentkező feszültségek nem is vitathatók, mivel a munkával kapcsolatos körülmények megváltoztatására lehetőség nincs. A megoldást más oldalról kell keresni. Százharminc állá* A megoldás első lépéseit már az iskolai életre-nevelés során kell megtenni. A tapasztalatok szerint az egészr ségügyi pálya iránti érdeklődés legerősebb az általános iskolát végző lányok körében.- Ez a kategória azonban utánpótlás tekintetében csak 3—4 év után jöhet számításba, sez az idő túl hosszú ahhoz, hogy a pályaválasztási indíték- eny- nyi ideig megmaradjon. Általában az a jellemző, hogy a képzéshez szükséges életkor alsó határának eléréséig az indíték vagy spontán megváltozik vagy a létfenntartási körülmények késztetik más irányú foglalkozás választására az eredetileg érdeklődőketAz utánpótlás legkézenfekvőbb forrása a középiskolát végzők köréből lenne, mivel az életkori feltételek itt adottak, a pályaválasztással kapcsolatos meggondolások sokkal érettebbek és az esetleges ilyen érdeklődés időveszteség nélkül realizálható is. Hogy az utánpótlás mégsem a középiskolát végzők köréből adódik, annak kettős okát látjuk. Egyrészt az egészség- ügyi munkakörök tevékenységének ismertetésére valószínűleg csak nagyon felszíner sen kerül sor és valószínű az is, hogy az elképzelt és tényleges ‘ munka közötti különbség okozza azt a törést, amely végül is lemorzsolódásra vagy; más pálya riasztásához vezet. Másrészt az egészségügyi képzésre jelentkező középiskolások az egészség- .ügyi képzést elsősorban átmeneti állapotnak tekintik. Ha' tehát a képzés és utánpótlás számszerű emelésében eredményt akarunk elérni, az említett két hiányosság felszámolására kell törekedni. Várják a jelentkezőket Az egészségügyi iskola igazgatójának tájékoztatása szerint a pécsi és Baranya megyei egészségügyi középkáder- szükségletet a következő 2—3 évben ápolónőből mintegy 130-ra, gyermekápolónőből, szülésznőből, gondozó- és védőnőből pedig összesen mintegy 100-ra tehető. E lehetőségek kihasználását az egészségügyi és a pályaválasztási tanácsadásban érdekelt szervek részéről még a mostani időpontbán is ajánljuk. Figyelemmel arra, hogy az igények kielégítésére nemcsak Pécsett történik a képzés, hanem Nagykanizsán, Szombathelyen, Szegeden és Budapesten is, ezért az érdeklődők pályázatuk benyújtása előtt a pécsi szakiskola vezetőjétől kérjenek felvilágosítást. Molnár Zoltán, a városi tanács munkaügyi osztályának előadója. Házhoz járó kultúrotthon Ez is Déryné szekere. De singvas helyett gumiabroncs van a kerekén és többnyin nem Thália művészeit fuvr rozza, hanem mikroszkópé verseskönyvet, vagy valam; lyen tudományos kérdést nép szerűsítő szakembert. De a hivatása ugyanaz — elvinni a szépet sok faluba, megismertetni a világot a „világ végén” élő emberrel. Mert „világ vége” is van még! Igaz, ma már oda is naponta jár a posta, a Kossuth adó bemondója kora reggel „közhírré teszi” a legfrissebb külföldi híreket és a képernyőn esténként fogat mos a mackó. De sár van. tehénbőgés, bőrcsizmák, aztán magányos harangláb meg sohasem magányos italbolt és semmi egyéb. Az „egyebek” — úgy mint közhivatal, rendőrség, kultúr- ház, szövetkezeti iroda — csak a körzeti központban lelhetők fel. Itt az ember otthonülő és jól megnézi az idegent. Ide látogat a huszadik század Déryné szekere — a mozgó művelődési ház. Többek között baranyai jellegzetesség a sok kis falu, így baranyai ötlet ez az újszerű művelődési módszer is. Hogy miként dolgozik? Ezt néztem meg három faluban. Kisharsány Az 1908-as „Mozgóképszínházi Híradó” — az első magyar filmszaklapok egyike — A MAGYAR RADIO PÉCSI STÚDIÓJÁNAK 1965. május 15-i, szombati műsora a 223,8 m középhullámon: 17.30: Szerb-horvát nyelvű műsor: Baranyai mozaikok. — összeállítás. Baranyai dalok és táncok. 18.00: Német nyelvű műsor: Vidám, zenés hétvége. Tréfás verjek, vidám történetek, szórakoztató dallamok. 18.30: Magyar nyelvű műsor: Hallgatóink kérésére. 49.10: Dél-dunántúli híradó. Válasz a hallgatóknak. 19.30: Jó szórakozást! — Zenés • összeállítás. 19.58; Műsorismertetés, 20.00: Műsorzárás. SZÍNHÁZ: Nemzeti Színház: Don Juan (délután fél 3 órakor). Móricz zs.- bérlet. — Rozsdatemető (este fél 8 .órakor). Somlay-b-érlet. MOZI: Park: A játszma véget ér (szv., 4, 6, 8). Petőfi: Nem (szv., 4, 6, 8). Kossuth: A mi világunk vége (S7V., 4, 7). Híradó Mozi: Magyar híradó, A gólya és a béka, A közlekedés románca, Barna legényke, Látogatás Picassonál, Peti vidám űrutazása, 65/9. sz. világhíradó. (Előadások 11 órától 3 óráig folytatólagosan). Gyárváros: Kallódó emberek (szv., 6). Zsolnay K. O.: Akik meghódítják az eget (5, 7). Pécssza- bolcs: Fekete szárnyak (szv., 5, 7). Mecsekalja: Elvtársak (szv., 7). Vasas II.: Egy olasz Varsóban (szv., 7). Mohács: A tárgyalás (szv., 6, 8). Szigetvár: 101 kiskutya (szí., 8). Sásd: A betörő (szv., szí., fél 8). Siklós: Robin Hood új kalandjai (szv., szi., 8). Sellve: Bátor emberek (7). Harkány: Altona foglyai (szv., 7). Beremend: Másfél millió (szv., 8). Mágocs: A tengeti macska (szv., 7). Pécsvá- rad: Most és halálom óráján (szv., fél 8). írta meg, hogy a film nélkülözhetetlen eszköze lesz a „gyermek és a nép nevelésének”. A mozgó művelődési ház most a legparányibb falvakban is valóraváltotta ezt a jóslatot.' A néhényszáz lelkes községben kis híján „telt ház” van az előadóteremben. A közönség pisszenés nélkül figyeli dr. Takács József külföldi élménybeszámolóját. Meg kérdem Bándy Gábomét, a mozgó művelődési ház mindenütt jelenlévő munkatársát: — Honnét tudták a falubeliek, hogy ilyen jő előadó érkezik Kisharsányba? — Egyrészt a jó előadót számontartják, másrészt rendkívül vonzó a vetítés. Ma már falun és városon egyaránt kevés ember van, aki egy csak szóban megtartott előadást végighallgat. Ezért minden egyes ismeretterjesztő műsorban szerepel epidiaszkóp, vetítőgép, keskenyfilm, vagy ahogy falun nevezik, a „mozi”. Már fa Esik. A falusi népművelés számára ez a vég kezdete. Ki indul el ilyenkor a sarat cap- latni? Még ha eláll, akkor sem mozdul ki senki. Azazhogy ... Egy fejkendős asszony lenyomta a kilincset, utána a többi, végül a klubból át kelVékony arcú, 12 éves Bä K. László. Vasárnap éjjel a pécsi vasútállomás várótermeiben sétálgatott — onnan vitte be a rendőr a Gyermek- és Ifjúságvédő Intézetbe. Megszeppenve áll az intézet igazgatója előtt Kezét hátrateszi, a földet nézi, s. amikor a kérdésekre válaszol, akkor sem pillant a kérdezőre. — Mi a neved? — K..; László. — A rendőrségen nem ezt mondtad, fiacskám; — Tudom, más nevet diktáltam be azért, hogy minél később jöjjenek rá, ki vagyok;.« ■ — Hol laksz? — Pécsett, a Pélmonostor utca 23-ban; Laci elmondja, hogy két. testvére van, az egyik 13 éves, a másik 6 éves. Arra a kérdésre, hogy miért szökött el hazulról, könnyes lesz a szeme és sírástól el- elcsukló hangon válaszol: „mert otthon nem érzem jól magamat Sokat kikapok. Ha édesapám a kocsma után jön haza, nagyon megver.. s De nemcsak engem, hanem a másik két testvéremet is”. — Milyen rendű • tanuló ▼agy? — Négyes. — Ez volt az első, hogy elcsavarogtál? — Igen. — Hova akartál menni? — A nagymamámhoz, Fel- csutrzL .— Pénzed volt? Laci története figyelmeztet Nem. — Akkor hogyan akartál utazni? A kérdés válaszolatlan marad. — Hova jársz Iskolába? — A gyárvárosi általá- nbsba. Laci osztályfőnökét Tavasz Lajost, Hideg Gyulával, az Ifjúságvédő Intézet igazgatójával kerestem fel. Mit mond az osztályfőnök? — Lacira általában nincs panasz — talán egy egész kevéssel csintalanabb itt az iskolában, mint a többiek. Tisztán, rendes ruhában jár iskolába. Tanulmányi átlaga a közepesnél valamivel gyengébb, de most bukásra nem áll semmiből. Ellenben... (kinyitja az osztálynaplót és abból olvassa az adatokat) í . egyszer már bukott, januárban pedig 40 órát mulasztott igazolatlanul. Míg az osztályfőnök jellemzést ad, megérkezik Laci édesanyja is. Hideg Gyula elytárstól tudja meg, hogy fia az intézetben van. i Mit mond Laciról az édesanyja? ’— Nem első eset, hogy elcsavarog. Vasárnap Kaposvárról hozta haza a rendőrség délelőtt 11 órakor s délután ismét eltűnt hazulról. Nem bírok vele. Pénzt is lop hazulról.;. A múltkor is odaadtam a pénzt, hogy fizesse be az ebédjét, azt másra költötte, sőt feltörte a szekrényt és abból is kivett 100 forintot Az asszony Is, férje is dolgoznak, nem tudnak állandóan a fiú sarkában lenni. Mit tegyenek? — Szeretné, ha fia állami intézetbe kerülne? — Igen. Csak az állandó felügyelet segíthet rajta. — Laci azt mondja, hogy otthon ütik, verik, ezért akart a nagymamájához elutazni. Meg, hogy az apja kocsmázik;.. Az anya a csodálkozástól összecsapja a tenyerét: — Hazudik a fiam. Miért ne mondanám meg, ha kocs- mázna? De nem igaz. Sőt, ha valamit olyant tesz a gyerek, amiért verést érdemel, akkor sem hagyom bántani. Igaz, én néha megverem, de alaptalanul még sohasem kapott ki. Hideg Gyula mondja: — Sajnos, intézetben egyelőre nem tudjuk elhelyezni Lacit, nincs helyünk. Sem az átmeneti gyermekotthonban, sem Bakócán. A gyermekotthonok telve vannak. (Rövid ideig gondolkodik, aztán folytatja) — Talán ... talán valamit tudunk segíteni.«. egyelőre ott marad nálunk, beíratjuk iskolába... Az anya nagyon köszöni és hálálkodva megy el. Az osztályfőnök megjegyzi, hogy ő már egyszer jelezte az I. kerületi tanácsnak, probléma van a gyerekkel, jó lenne állami gondozásba venni, de azt válaszolták: „nincsen hely”. S a válasz igaz volt. Valóban nincsen hely. Kevés a férőhely Bükkösdön, Bakócán, Csertőn is. A pécsi átmeneti gyermekotthonban is nagyon szűkösen vannak. A 45 férőhelyre — megtörténik — közel 60 gyerek szorul. Nem megoldott a fiúk és lányok különválasztásának problémája sem. Laci történetének kapcsán sürgetően merül fel az igény: növelni kell a gyermekotthoni férőhelyek számát. Nem, korántsincs arról szó, hogy a megyében több baj lenne a gyerekekkel, mint másutt —, hanem a szükséghez képest kevés a férőhely. Még egy gyermek- otthonnal vagy a meglévők némi bővítésével ez a probléma megoldható. Módot kell keresni a megoldására! Egyedi eset-e Lacié, vagy más is indokolja a férőhelyek számának növelését? Dr. Nagy Zoltán, az I. kerületi tonács igazgatási osztály ' ' -s vetője ezt mondja: lett menni az iskolába, hogy a „Húsz év szerelmes versei” című irodalmi estet — a mozgó művelődési ház irodalmi színpadának első nyilvános elő adását — megtarthassák, mégpedig hatvankét néző előtt. A végén ezt mondta Gelencsér János, a mozgó művelődési ház vezetője: .— Azt hittem, kicsit magas lesz az előadás színvonala, de a kis faluból összejött 62 ember meggyőzött, — falun is emelkedett az igény. Svává Ide a Bodő-fivérek jöttek. Bodó László ötödéves népköz- társasági ösztöndíjas orvostanhallgató tart egészségügyi elő- a adást, öccse, a harmadéves Bodó Miklós segédkezik, bár - ő is „törzstagja” az előadó gárdának. A kellékek: két mikroszkóp, festett csontvelő, agyvérzés és hámmetszet, egy tüdőtályog és egy tüdőgyulladás röntgenképe, és egy-egy felvétel a kézről és a koponyáról. A siker itt sem maradt el. De előadás után azt mondták a Bodó fivérek: — Tizenhat éven felülieknek kellene nyilvánítani több előadást, hogy így is elősegítsük a falusi közönség szemérmességének eltűnését. Hiszen sokszor emiatt nem kérdezgetnek semmiről. — Csak ebben a kerületben 90 olyan fiatalkorúról tudunk, akik veszélyeztetett környezetben élnek. — Szükséges lenne ezeknek a gyermekeknek állami gondozásba vétele? — Ha nem is valameny- nyié, de jó részüké igen. Ha volna férőhely ;.. Nem kérdeztem meg sem a II. kerületi, sem a III. kerületi tanácsot, az ő területükön hány fiatalkorú lakik veszélyeztetett környezetben. A 90-es szám tovább növekedne! S akkor még mindig csak Pécsről beszéltünk! Több férőhelyet! írjak „alátámasztásul” más példát is? Vasason nemrég az egyik családban a gyermeknek egy szelet kenyeret adtak, s a kenyérben 4 gombostű volt! Hogyan került a gombostű a kenyérbe — ezt pontosan még nem tudni. De annyi tény, hogy az anya ellen már volt ifjúság elleni bűntett miatt eljárás. íme, egy példa a „veszélyeztetett környe- zetre”, Nem vitás: a megyében is sokat tett már a tanács a fiatalkorúak védelme érdekében. Hogy csak egy példát említsek: megoldódik a vidákpusztai leánynevelő problémája. De egyre sürgetőbben jelentkezik az újabb feladat: a férőhelyek számának növelése. Lacika története — figyelmeztet! Garay Ferenc \ ♦
