Dunántúli Napló, 1965. május (22. évfolyam, 102-126. szám)

1965-05-01 / 102. szám

f öldeák János: Mii (cií tiiuihy Mint aki év «feig gépekkel dolgozott s tisztelőjük. mindig megrendülök, mikor gyárba járva, kíváncsian, egy-egy új masina előtt, elidőzünk, és hivatkozunk a modern technikára, 0yenkor úgy érzem, időfecsérelés verset írni, hogy haszontalanul és üresen élek, Mert ha dicsérik is néha műveinket, csínján hinni; kitalált vigasz, hogy van költői lélek,,. Ezzel mentegetnek mindenkor a bölcsek, s igazuk van, ha ránk hagyják, hogy a múltat hogyan szánjak, és igy döbbenünk rá: a tevő ember úgy él korunkban, hogy forradalom les* legtöbb találmányuk! De mire mozgósít vagy lázit a líra, ha nem élünk az új energiák győztes közelében?... Ha csak felkiáltójelekre futja még merészségünk, s diktátorral szemben szívünk engedékeny? Mit feleljünk, költők? A konok valóság is rég sürget, s a történelmi, múlt szólít számadásra! Ne a megalkuvók s közönyösek vallják majd versünket de gyárak népének legyen kiáltása! Közöttük a helyünk! És sorsuk a sorsunk mindhalálig' S költészetünk mint a gépek hajtó gőze — gyáraink fölött már vérpiros csillagok fénye játszik, hogy széles egünket sötét ne felhőzze. Jobb, ha vitatkozik a lelki ismeret olykor, mintsem mi legyünk, akiknek pusztulás és gyász ad tekintélyt; úgy írjunk verset, hogy minket tekintsen e kor szivének a következő század! A Lenin díj új kitüntetettje Czinke Ferenc: Kohász Sz. Sjauirnoo Szergej Szmimov nevét min- tíen szovjet ember ismeri. Ne­ve. szárnyakat kapva, az or- Rv.ghalárokat is átrepülte. Ma már földgolyónk számos or- s> iában’ beszélnek róla. Az új I.enin-dfjas író tolla a. Nagy Honvédő Háború vi­harában edződött acélossá. Később a béke teremtő nap­jaiban érlelte meg nagyszerű alkotásait. Közülük js kiemel­kedik a „Ereszt erődje” című regénye, amely <?leven sínek­kel és a személyes élmény megjelenítő varázsával állítja elénk a breszti hősöket. Azo- kát a szovjet embereket, akik , az' alkotó munka sürgős teen­dőit szakították félbe, hogy ke- , 7i1,;':a .fegyvert fogjanak és mrg' k/tsák a feléjük zúduló fasiszta áradatot. 1 A fasiszták ellen vérüket : omló szovjet, katonák soraiban - menetelt Szergej Szmirnoy Tis, i a villamossági mérnök, akit az írás annyira vonzott, hogy új­ságíró lett. Kezdetben a Gu- dók című vasutaslap szerkesz­tőségében dolgozott. Onnan szólította el a kötelesség. De tollához a hadseregben is hű­séges maradt. Mint a „Mu- zsesztvo” című katonaújság munkatársa, tollával és fegy­verével harcolt, a frontokon. Részt vetít számos nagyíontos*. ságú ukrajnai ütközetben. Az­tán Románia és Magyarország felszabadításában. A Budapest felszabadításáért vívott har­cokról számunkra . is nagyon tanulságos könyvet írt. Ami­kor a bélié megszületésének híre 1345. május 9-én az ausztriai Grúzban találta, mel­lét már kitüntetések ékesítet­ték. A háborút követő években Szergej Szimiruov immár tel­jes ereiét az. írásra fordította. Imi valója bőségesen volt, hi­szen. az átélt vérzivataros na­pok élményei számára örök­re feledhetetlenek maradtak. És ezek az élmények anóta számos nagyhatású könyvben az egész szovjet .nép közkin- csévé. helytállásra nevelő er­kölcsi fegyverévé válták. iSzmdmov alkotásai közül a Breszf erődje című regény a legismertebb. A város védői­nek hősi harcát, fáradhatatlan küzdelmét liébilincselően jele­níti meg. Bár a fasiszta sere­geik újabb és újabb rohamo­kat indítottak ellenük. Ereszt katonái eBenállták és óriás’ veszteségeket okoztak az el­lenségnek. A bátor szőriét katonák hőstettéinek híre a nagy szovjetarszág legtávolab­bi zugába is eljutott, a szov­jet emberek bátorítást, erői merítettek belőle. Szergej Szmirnov a braszti erőd legendáshírű katonádnak fényesen csillogó emléket ál­lított. Először 1957-ben, a moszkvai rádióban .‘elenáfa#­zeit a vár katonáinak küz­delmét bemutató írásával. Si­kere volt, de újabb igényeket támasztott írásával szemben és az elkövetkező éveik folyamán átdolgozta művét. Érdemes volt: 19á4-bem; magasrangú műrészi alkotással lepte meg a széles oli'asóköeönséget. — Könyveit milliók és millióik olvassák. Csodálják Breszt hőseit és újabb erőt meríte- nek belőle az alkotó munká­hoz. a béke védelmezéséhez. Nemrégiben ' ’„gyerekek­ről olvastam: a laléves kis Argay Attiláról, aki tizenkét nap alatt tanult meg latinul, a híres Praun Zsigmond Ottó­ról, akit a szülei két és fél éves korában írattak be az elemibe, továbbá a zseniális Franki .Móricról, aki számtan- tudományával királyok előtt produkálta magát. Ezekről a csodagyerekekről eszembe jutott a fiam. Nem, ő nem tanult meg ti­zenkét nap alatt latinul, nem két és fél éves korában írat­tuk be a.z általánosba, és nem lehet rá azt mondani, hony számtanzseni, mégis csodagye­Tradíció Mészáros András rajza CSODAGYEREK rek. Tessék elhinni, nem az atyai büszkeség beszél belő­lem, nem vagyok elfogult szü lő. Miért csodagyerek? Elmondom. Tegyük fel. hogy vendég­ségbe akarok menni vele. A gyerek játszik valahol. Jó fél óra, míg megtalálom. Ijesztő külseje van: a haja tel - ho­mokkal, a homlokán okker- sárga festékjeit, az arca kát­rányos, az álla sáros és a ke­zén gipsznyomok. Feleségem gyorsam megfürdeti tiszta ruhát ad rá. Amikor egy pil­lanatra nem ellenőrizzük, el­tűnik. Két perc múlva visz- szasomfordál. Az arcán lila tintafolt, a fülén zöld olaj­festék és ingén pörköltszaft. — Hol voltál? — kiáltunk rá kétségbeesetten. — Sehol — feleli pityereg- ve. — Kardos Pityuval be­szélgettem az ajtó előtt... Nem értem. A feleségem nem főzött pörköltet, nem fes­tettünk zöld olajfestékkel, és én nem használok lila tintát. Utálom a lila tintát. Végigjá­rom a szomszédokat: ők sem főztek pörköltet, nem festet­tek zöld olajfestékkel és egyi- kőjüknek sincs lila tintája. Végignyomozom az egész há­zat. Semmi eredmény. Feleségem újra megfürdeti a gyereket, és tiszta ruhát ad rá. Ráparancsolok a fiamra: meg ne moccanj! Nem moccan meg. Mégis, amikor indulni akarok, észre veszem, hogy a? egyik karja kormos, a másik poros és az ujjain karmazsin- piros festéknyomok. — Elmozdultál? — rival- lok rá. Sírva fakadt, hogy ő • nem mozdult el. Hát akkor a ko­rom. a por, a karmazsin-piros festék? Rejtély. Tanácstalan vagyok. Meggyanúsítom a fe­leségemet, -rosszul fürösztötte meg a gyereket. — Akkor fürdesd mag ie ff fiadat, ha én nem értek hoz­zá — feleli sértődötten, es kezembe nyomja a szappant s a súrolókefét. Meg is teszem. Aztán tiszta ruhát adok rá és elindulunk: Midőn felszállunk a villamos­ra. megdöbbenve veszem ész­re. hogy a gyerek bal arca olajos, jobb arcán kávéfóVc'c és az ingén fűnyomok von­tának. Misztikus dolog — gondol­tam magamban —. ha nem volnék materialista. akkor most azt gondolnám, h.og>j ... Megpróbálom zsebkendővel tisztára dörzsölni az arcét, nem megír, még jobban szét­dörzsölöm a foltokat. Ford’d - junk vissza szégyenszem-->? Azért sem fordulok vissza rá­szállunk a villamosról. A n--i csendben, illedelmesen lépeget mellettem. Utunk céljához ér­ve, még eoyszer szeműm--e veszem. Soha még ihren pisz­kos nem volt: cipőjén n»r- pacnik. talpára tőlgyfalevel-k ragadtak, harisnyája agyagos: homlokán baracklekvár.' rl"6 karján aranyfesték, m’-n-'n qépolaj, tányérén- zsírtól’ in­gén csokoládényomok, hajá­ban angyalhaj. Nem. így nem lehet iPrii- dégségbe menni, Mit pop fal­nának rólunk? Szép est'- visszafordulunk, Otfhrm » fe­leségem gyorsan me,gcir--\■ a gyereket és vac.sore ■uí:'„, mars o.z ágyba. Egy perc alatt elalszik. LóbuHhegyert odálooHrí t-.i- az ágú óhoz. és gvövnö-l-:'-1l> benne. A takaró alól kilátsz'i -x lába. Az egyik lábán szil-vám. a másikon hamu. — Csodagyerek — sv*‘ t s-t ,7 feleségem. — E:t má” ' win tudná utó.vaerh'iílvi Elérzékenyülten. büszkén egymásra nézünk. Mikes Györjjy I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents