Dunántúli Napló, 1965. május (22. évfolyam, 102-126. szám)

1965-05-09 / 108. szám

A kapitány rosszkedvűen sürgetőzött, a rakodó matrózok loholtak a kosaraikkal, ládáikkal. Amáinit hátrált a hajó, meglökte a vízen lebegő állomást Valaki kurjantott: „Felébred a szép Burá- nviné!” S ki Is nézett a szétpattanó zsalugáter résén a fiatal barna asszony, sebtében felkapott pongyolában, s az ablakot szegélyező piros petúniái? feketének látszottak a híg sötétben. Nehézkes madárként röppent az asszony felé egy köteg virág. Elkapta s azonnal hajította visszafelé, a hajót már nem érte el, a vízbe szóródott, eltűnt a habos kavargásban a hajó nyomában. — Burányi a stéges, tisztelgésre emelte ökölbe ránduló kezét, és bámulta a piros tatlámpát. Egy szál virág megakadt a rácson, lerúgta azt is. Úgy látszik Csorba — a szomszéd állomás vezetője, jóképű nőtlen fickó — még mindig okoskodik az asszonnyal, a matrózoktól küld majdnem minden nap virágot.

"Jurányi kétméteres óriás, Ilyent nemigon látni a hajósok között. Széles, bol- ! 'rs mellén feszült a kék zubbony, a fehér sapkát idegesen csapta le s kicsit rágta a dühe nagyját, mielőtt benyitott a . asszonyhoz. — A Dunán lebegő fa-, házikó csöpp szobájában meleg volt, a zsalugáter résén áradt be a folyam hűvössége. Zümmögtek a távolodó hajó g oai, az elülő hullámzás locsogott a tö'‘ós alján, verte a köveket.

Vz asszony dús hajfoijatát rendezne 'e éjszakára — mint koszorú keresztezte pirosló arcát — s szemében csintalan fények vilióztak.

— Mi bajod megint? te ember? — S'"nógatott a szava.

burányi olyant nyújtózott, megnőtt, te. o majdnem elérte a Lámpát.

— Megöllek mind a kettőtöket, ha... nem tűröm tovább!

Az asszony felcsattant:

— Ne olyan magasan, hé! Ha nem lennél ilyen gügye, megmondtad volna már a drágalátos barátodnak, ne adja hajósok szájára a feleségedet! De te?! h ■ idejön, sört iszol vele!

jurányi mérgesen vetkőzött., Amint sötét lett, az asszony az ágy belső felére fészkelődöft, szinte személytelenné vált, eltűnt...

3urányi reggel kirakta a horgokat, ténfergett a parton. Nemsokára hozzák megint a gyümölcsöt.

Néha az asszonyra sandított. Imént mosott még, áttetsző piros ruhában hajlongott a vén fűzfák derekánál. Most teregette a lepedőket. Amint felnézett, villant a szeme — s Burányi is meglátta a töltésen közelgő kerékpárost.

A küllők aprították a szelíd fényt. Csorba jött, a felső állomás vezetője, aki virágot küldött tegnap — meg azelőtt. annyiszor. Ügy áll a vékony fiún s hajós egyenruha, mintha operettben szerepelne, csinosan kivasalva.

Burányiban feszül az indulat, de jó- lelkűen mosolyog, int az asszonynak, húzza fel a Dunában hűsölő sört.

Tisztelgéssel köszöntik egymást. A kis házikóban bogárdongásos csend lappang. Hideg pára csapódik le a vastag söröspoharakon. Burányiné betölti a csöpp konyhát, kilibben, dudorászik.

Kihörbölik az első pohárral. A házigazda illemtudáan vár. Csorba megoldja a nyakkendőjét. Kék nadrágja hajtókájából körülményesen kiveszi a csíptetőket. A menyecske dúdolása beszivárog hozzájuk, önkénytelenül figye lik. S komorabb lesz a házigazda. Csizmás lábak dobognak a stégen, Burányiné leméri a kosarakat, vényt ad.

Csorba suttogva evez ki a hallgatásból:

— A tegnapi csokrot a Dunába dobta a feleséged . . mint hallom . ..

Burányi furcsálkodva néz.

— Az ő dolga ... meg a tied.

Szentiványi Kálmán:

A szép Burányiné

— Búcsúzóul küldtem.

Burányi a sört csorgatja s közben odapillant. Nem szól.

— Elhelyeztettem magam... jó mesz- szire.

— Mindenütt jó... víz mellett.

— Ne haragudj rám, Burányi. . Nem tudom Gizit elfelejteni... Én akartam elvenni, mennyi virágot küldtem neki... s tehozzád ment. Pedig neked is én mutattam be a hajósbálon. Azelőtt jó barátok voltunk...

Krákogva isszák a hideg sört. Burányi ökle az asztalra döccen.

— Mióta kóbor kutyaként kerülgeted ... vége a cimboraságnak.

— Mondta Gizi, hogy ... mit üzentem, mielőtt áthelyezést kértem?

— Nem beszéltünk rólad.

Nem lehetett tudni, hol vám a szép Burányiné. Kilesett az ember. Kint volt a parton, igazgatta a kötélen a férje ingeit, le ne rántsa a szól. Mikor megfordult, azt kérdezte a vendégtől:

— Minek jöttél?

Csorba kis baj uszitája remegett.

— Búcsúzni.

— Tőle?

— Tőletek.

Burányi elfogta az ajtónyitást.

— Aztán ... nem félsz?

— Nem. Jó ember vagy te Burányi,.. Gizi azért választott téged. Hát akikor,

testvér ... tartsatok meg jóemlékezetben ... — Nyújtotta a kezét.

Burányi elfogadta, hanem a kézfogás furcsán sikerült, közeire rántotta a búcsúzót, az fájdalmasan szisszent, karja majdnem kicsavarodott, letérdelt, mintha könyörögne. Nem tudott védekezni. Burányi mellenragadta, és felrántotta, közelről nézett Csorba fátyolosán pislogó kék szemébe; félelmet nem látott, csak hamuszínű bánatot. Nagyot fújt és elengedte a fiatal hajóst.

Éppen akkor nyitott be az asszony. Sült halat hozott, csak úgy serpenyőben.

— Megnéztem a horgokat.. . Am volt, megsütöttem. Jó lesz sör mellé. — S a vendég kezeügyébe igazította a nagyobb halat, közben a férjére nézett.

— Hallom, Csorba, elmegy?

— Igen.

— Jobb lesz, Ne úgy éljen, mint itt. — S megfogta férje karját. • — Tudod, mit gondoltam? Adj be kérvényt, átmehetnénk oda ... Nagyobb a lakás, szebb a kert.

— Ott akarsz lakni?

Az asszony csendesen beszélt:

— Hallod . .. Csorba úgyis elmegy.

A fiatalember azt mondta:

— Itt hagyom a sok tulipánt.

Az asszony azt mondta:

— Nem szeretem a tulipánt.

Kosarakat hoztak, lrint tanakodtak az

asszonyok. Burányiné kiperdült. Burányi lökte a serpenyőt.

— Egyé]... neked sütötte az asszony! Akinek halat sütnek, szerelmet kínálnak.

Csorba a küszöbre lépett s lehajtott fejjel, sírós hangon beszélt:

— Nincs idő evésre. Itt a hajó.

Szinte úgy lopakodott közeire, hullámzott már a Duna, ringott az állomás, dohogtak a gépek.

Mindkettőjüknek ugrani kellett. — Együtt tisztelegtek az érkező hajónak. Amint a kosarakat behordták, Csorba a bicikliért ment. Odaköszönt az asz- szonynak, lehajtott fejjél. Barátja előtt is megállt egy pillanatra.

Burányi mormolt valamit. A hajósok figyelték a kézfogást. Leszólt a kapitány:

— Átköltöznek, Burányi? Jobb lesz ott a szép menyecskének.

Csorba támaszkodott a biákldkoirmá- nyon, és szomorúan bámult. Azt mondta még Burányinak a kapitány:

— Legény, semmi gondja. Odajártak hozzá a nők... Másutt is feltalálta magát.

Burányi sokáig nézett a hajó után, elsimult már a habos nyomvonal, s a hullámzás, alig rezgett a házikó. Az asszony megfogta embere karját, szelíden húzta befelé.

Ketten ették meg a sült halat.

Volt még egy üveg sör is. Mikor a hajó távolodó sippantása elhalt, azt mondta Burányi:

— Hozz papírt... megírom azt a kérvényt.

Qiaranyai hépzúifiu iiéizek (ja! épiája

Mikrominiatür könyv

Nyikolaj Jadrisztij kárpát- ukrajnai mester mikrominiatür példányban elkészítette « „Kobzar” című könyvet (Tarasz Sevcsenko ukrán költő verseinek gyűjteményét). A könyv mérete 0,6 négyzetmilliméter,

A gyönyörű kivitelezésű, s mikroszkóp alatt megcsodálható könyv első oldalán Ivan Franko cikke olvasható Sevcsenko alkotásairól, majd a következő 12 oldalon verseket találunk, A könyvben illusztrációk is vannak, a költő portréja és szülőházának a rajza.

A világnak ezt a legkisebb könyvét a szovjet mester a „Kobzar” megjelenésének 125. évfordulója alkalmából készítette.

Uj egyetemi város épül Bratislavában

Bratislavában 1970-ig 10 000 főiskolai hallgató és egyetemista részére új egyetemi vá- 1 j.; épül. Az egyetemi város í -k telepe 5 komplexumból, revenként 15—18 emeletes épü- te‘böl fog állni. Az egyes komplexumok saját szociális és knlturális intézményeket és spj’i létesítmény eket kapnak. A : egyetemi város részére külön központi stadion, fedett iszoda stb. épül. Itt laknak majd a természettudományi, fizikai—matematikai és villamosipari karok, valamint a Testnevelési és Sportintézet hallgatói.

Új-Mecsekalja

vagy Ujmecsekalja?

Városunk húszéves fejlődésének egyik beszédes bizonyítéka: a nyugati új városrész, amelynek nevével nap nap után találkozunk a sajtó hasábjain éppúgy, mint a közlekedésben vagy a közigazgatásban. Ha az ejtésiben nem is, Írásmódjában többféle változat fordul elő.

A Dunántúli Naplóban nemrég megjelent „Az illetékesek válaszolnak," c. rovatban három cikk foglalkozott e városrész problémáival. Mindháromban Űj-Mecsekaljának írták e városrész nevét. Hogy ez az írásmód terjedt el legjobban, azt a különféle sajtóközleményeken kívül a pécsi távbeszélő-névsor címed is igazolják. Az 1963-ban kiadott, Pécsett nyomtatott névsorban az olt élő telefontulajdonosok lakáscímében az Ü j-Mecsekal ja- írásmódot használták. A legújabb, az 1964-ben a budapesti Kossuth Nyomdában nyomtatott névsorjegyzék' viszont mindenütt az Újmecsek- alja-írásmódot alkalmazza. Ugyanez található autóbuszaink névtábláin is rövid u-s változatban. (HiáJba, takarékossági év van!) Néhanapján még az Ű j-mecsekalja-alak

is előfordul.

Melyik a helyes a három közül?

A magyar helyesírás szabályai című akadémiai kiadvány 243. pontja értelmében a magyar nyelvű város-, községne- veket akkor is egybe kell irn\ ha nevük többelemű: Kiskunfélegyháza, Dunaújváros, Sátor aljaújhely, Zalaegerszeg stb. Ezekhez hasonlóan a nyugati új városrész nevét is Űjme- esekálja-iofm&b&a kell írnunk. J oggai mondhatná va*

csekaljától, még akkor is, ha ezt a tényt közigazgatásilag nem is veszik figyelembe. Hisz ugyanígy beszél a pécsi közvélemény Kertvárosról, Gyárvárosról, Meszesről, holott ezek a városrészek közigazgatásilag nem önállósult területek. Más dolog az, ha a MÁV a közigazgatásilag különálló helységek nevét vasúti szempontból összekapcsolja. Ezt csali kötőjeles és nagybetűs formában teheti. Ez a szabály azonban — miként kifejtettük— nem vonatkoztatható a szóbaníorgő nyugati új városrész nevének írására. Ezért arra kérjük az illetékeseket, a sajtót, a vállalatokat és a közigazgatási hatóságokat, írják már végre helyesen ennek a városrésznek a nevét Üjmecsekaljának.

Fölmerülhet még egy kérdés Ű jmecsekalja nevének írásával kapcsolatban. Hogyan írjuk mellékneves változatát? Erre szabály: az -i képzős származék külömrás, kötőjeles írás, illetőleg egybeírás tekintetében megegyezik az alapformával. Kezdőbetűje kicsi, ha a név egyedemű (pl. pécsi), ha egybeírt (pl. újmecsekalji). Nagy viszont a kezdőbetűje, ha többelemű és különírott, pl. a Baranya megyed.

Nem is annyira ez itt a kérdés, hanem inkább az: újme- csekaljai-t vagy újmecsekalji-t írjunk-e? A helyesírási szabályzat szerint a -háza, -falva, -telke, -földe utótagú helységnevek -i képzős, kis kezdőbetűs származékában elhagyjuk a szóvégi a, e-t: pálfalvi, gu- torföldi, nyíregyházi, jános- telki, kemenesalji. Ennek az utóbbinak a mintájára helyesen újmecsekalji-t kell írnunk.

Toliseprű |

Simon Béla: Rajz

Simon Béla: Baranyai művészek csoportja

* ff*#1

Soltra Elemér: Rajz

• vin -'j| ••jpr ' »yavar«.-w

Soltra Elemér: Tanulmány

h

laki, hogy Űjmecsekalja nem városnév, hanem csak egy városrész neve. A mindenkire nézve kötelező, előbb említett helyesírási szabályzat 245. pontja viszont világosan kimondja: „A városrészek ösz- szetett nevét egybeírjuk: Belváros, Ferencváros, Józsefváros, Víziváros stb.” Hozzátehetjük még a pécsi mintának leginkább megfeledő Újszeged nevét is.

Az Űj-Mecsekalja-féle városrészjelölésnek is vannak hívei. ök az idézett szabályzat 244. pontjára hivatkoznak: „Az alkalmilag (pl. a vasútnál) együtt használt, de közigazgatásilag nem egyesített helységek nevét kötőjellel kapcsoljuk össze, és mindkét tagot nagybetűvel kezdjük: Hort- Csány, Kál-Kápolna, Nemes- kér-Egyházasfalu stb.” Ezeknek a mintájára született meg az Üj-Mecsekalja-írásmód. Az e véleményt vallók arra hivatkoznak, hogy az Üj-Mecsek- aíja-írásmóddal éppen azt fejezzük ki, hogy ezt a városrészt még nem egyesítették Mecseküljóval, s ha erre előbb-utóbb sor kerül, ezt a városrészt is majd Mecsekalja- néven emelegetjük. Mivel tehát az új jelzőt alkalmilag használjuk, az idézett pont értelmében a két szót külön kell írni.

Ez az érvelés azonban sántít, mert mindkét városrész a III. kerületi Tanács hatósága alá rendelt terület. Nem lehet, de nincs is szükség itt egyesítésre, hisz közigazgatásilag egységes veaedés alatt áll mindkét városrész. Bizonyos azonban, hogy a közvélemény még évtizedeken át meg fogja különböztetni Üjmecsekalját Me-