Dunántúli Napló, 1965. május (22. évfolyam, 102-126. szám)
1965-05-01 / 102. szám
6 napló 1965. MÁJUS t. Kései vizsga ,szerszámismeretbőr VALAMI NEM PÁSZOL a mi magyar szerszámszótárunkban. Sehogyseim lehet olyan ízesen kifejezni vele a munka hangulatát, mint huszonötharminc évvel ezelőtt történt Próbáljuk csak ki! Amikor 1935-ben odaállítottak Exner Miklós esztergapadja mellé, mindjárt azzal kezdte a pallérozásomat. — Na, fiú, drehus akarsz lenni, vagy gömbölyítő? Tájékozatlan voltam még az iparban, pláne a szakmai szókincsben, de valahogy mégis megéreztem, hogy a két vá- la ztás közül melyiknél maradjak. Nyilván a férfiasabb, a markánsabb kívánságnál tettem le a garast. — Drehus! Az szeretnék lenni... — Na, az derék dolog — nyugtatott meg és már sorolta is a ..beiktató'’ feladatokat. — Hát akkor ezzel a bilétá- val elmégy a szerszámműhelybe és hozod amit mondok: egy borstanglit, egy harmincas kalibert, egy spanhercet és egy nikkelezett szemmértéket. Öt perc múlva restell kedve álltam eléje: — Nincs! Azt mondják, kifogyó tt.’.s — Mi fogyott ki? — kiáltott rám összeérő szemöldökkel. de nem mutatott csepp haragot sem az arca. — Hát, a szemmérték, a nikkelezett... Azt mondták, a lakatosoknál van. — Na, de a másik három? A kaliber, meg a többi az csak nem fogyott ki?! — Azokat..., azokat meg eli'elejtetlcm ..., — Látom, mégiscsak gömbölyítő leszel, nem drehus — csapott a hátamra nevetve. — Számontartottad ami nincs, az agizit meg elfelejtetted... Harminc év múlott el azóta, dó nem, felejtettem el. a szavát. Igaza volt’ „gömbölyítő” lettem. Számontartom, ami nincs, ami már a múlté, de az emlékezés, „szerszámműhelyéből” ma már „biléta” nélkül is előhozom, törleszt- ge'em a régi adósságot. És harminc év után is megkísérlem, hogy hiány nélkül odategyem Exner Miklós esztergapadjára a „drehus-szerszá- mokat”. Sorba, ahogy elvárja, ahogy elvárják tőlem a többiek is. KEZDEM a „borstangüval”. Feiramtot dudált akkor a gépház rekedt kürtje, szombati feiramtot. A báléta az öltöző- szekrényben, a borstangli a szerszámműhelyben pihente a hosszú hét fáradalmait. A munkás nem. Az valahogy minden szombaton felvidult, alig várta, hogy túl legyen a vaskapun. A porta előtt már előre kinyitotta a táskát, kiforgatta a bélést, hogy ezzel is könnyítse a „z. ebelő’’ kapuőr dolgát. így volt,, ezen a napon is. Először Exner Miklós jutott túl a csiklandozó aktuson, aztán sorra előléptek a többiek. Jámbor bácri. Kolombusz Károly és Kristóf József. őket sohasem zsebelte ki a kaouör, mert elolvasta egyszer Kolombusz Kristóf történetét és azóta állandóan szellemes- kedett velük. — Na, fölszedtem a horgonyt, maguk kihajózhatnaik ... Ped:g ha ezen a napon ki- fprga ta volna . a zsebüket, ugyancsak jö fogást talál. Zrínyi utcai meghívók lapultak a bi’és alatt, tízes, húszas kötetekben. Hadd kurtítsam innen a történetet. így legalább kihagy- ha'om belőle azt, ami sokáig bántott. Mert a kapun kívül minden ifimunkás kapott egy marókra való meghívót és hozzá megbízatásit is, csak én r.em. — Zöldfülű vagy még, majd egysze- or kerül rád is. Sor került, de csak a tor- U,r.ct c í inon eins a un. Központi előadót, Pajor Rudolfot várták vasárnap reggelre a Zrínyi utcai székházba. Sikerrel járt a meghívók kézbesítése, mert az előadás előtt fél órával már több mint nyolcvan meghívott szorongott a teremben. A munkásmozgalom története volt napirenden, s szépen sűrűsödtek a sorok a hallgatők jegyzetfüzeteiben. Meglepetéstől sem kellett tartaniuk, hiszen ifimunkások vigyázták a kaput, a kerítést, az utcát Annál nagyobb volt a megdöbbenés, amikor az előadás kellős közepén egyszerre csak sarkig vágódott az ajtó és pisztollyal a kézben Bánó rendőrkapitány ugrott az előadói emelvény elé. — A törvény nevében letartóztatom magukat! Még arra sem volt idejük, hogy eldugják a jegyzetfüzeteket Mert Bánó kapitány a végére sem ért a letartóztatási szövegnek, amikor darázsraj módján gumibotos rendőrök árasztották el a termet Minden hallgatóra két rendőr jutott. Goromba igazoltatások, adatjegyzések után mégis szélnek eresztették a szemináriumot Másnap reggel mégsem találtam a padja mellett Kristóf Józsefet, Kolombusz Károlyt De Exner Miklós ott volt Kicsit sápadtan, idegesen rakosgatta ki a szerszámait és kiadta számomra a hétfői utasítást. — Itt a biléta, eredj a bor- stangliért. Vídiát is hozzál, homokos az öntvény. Most sem telt belé öt perc, és már vittem is hiány nélkül a szerszámokat. De a pad mellett már nem ő állt, hanem a művezető. Mogorván tett, vett valamit, aztán rámkiabált. — Mit bámulsz!? Vidd visz- sza a holmit, aztán tűnés a fűrészgéphez! Ott hallottam meg a lesújtó hírt. — Miklós bácsit most vitték el a rendőrök. A tegnapi gyűlés miatt. Az ifisek tolták el a dolgot. Ahelyett, hogy őrizték volna az utcát, a kaput, beálltak ping-pongozni. Ervin, a gyakornok mondta el és a végén, hogy ón is okuljak belőle, hozzátette még. — És ezekre mondták szombaton, hogy nem zöldfülűek már... FOLYTATOM a „vidiával”. De erre már harminc évet kellett várnom, hogy folytathassam És most is éppen úgy álltam oda a padja mellé, mint annak idején. Igaz, már nem félszegen, de tisztelettudóan mögé álltam, hogy ne zavarjam a munkában. És lám, milyen csodákat művel az idő. Megismétli, megidézi önmagát. Ez történhetett, mert Exner Miklós azzal kezdte, ahol annak idején abbahagyta. — Na, mi lesz a vidiával? Hát nem mondtam, hogy homokos az öntvény? — Megyek már — értettem meg a tréfát, — de mi van a bilétával? Anélkül nem megy. .. Nem kellett mennem, nem kellett mozdulnom érte. Elveszett rég az a biléta, örökre elveszett. De Exner Miklós zsebében ma is megtalálni a meghívókat, kutatni sem kell értük. Még a rendeltetésük is hasonlít a régihez. Van közöttük szemináriumra szólító, és van tagfelvételi blanketta is, úgy mint régen. Mert harminc évvel ezelőtt és ma is szakszervezeti elöljáró Exner Miklós. Hogyan szerzett annyi időre szóló jussot hozzá? Ahhoz el kellene még mondanom a „kaliber”, a „span- herc” érdekes történetét, és él is fogom mondani egyszer. El kell mondanom, mert ma is vannak fiatalok a Sopiana Gépgyárban, és ma is vannak Exner Miklósok, akik így kezdik a pallérozást: — Na, fiú, drehus akarsz tenni, vagy gömbölyítő?! És nem árt, ha megtudják, ha megszívlelik, milyen ára volt valamikor a „drehusság- nak”. Pálinkás György Műsor Színház Mozi SZOMBAT: A MAGVAR RÁDIÓ PÉCSI STÜDIOJANAK 1965. május 1-i, szombati műsora a 223,8 m középhullámon: 17.30: Szerb—horvát nyelvű műsor. Májusi köszöntő. Tavaszi hangulatban. Zene. 18.00: Német nyelvű műsor. A munka ünnepén. — Zenés irodalmi műsor. 18.30: Magyar nyelvű műsor. A munka ünnepén! — Riportösszeállítás. 18.45: Májusi vidámság. 19.50: Sporthírek. Műsorismertetés. 20.00: Műsorzárás. SZÍNHÁZ Nemzeti Színház: Csókos asszony (este 7 órakor) (Somlay-bérlet). MOZI Park: Rákóczi hadnagya (szi., 4, ff, 8). Petőfi: A nap szerelmese (szv., ázi. 4, negyed 7, fél 9). Kossuth: Többgyerekes agglegény (szv. 4, 6, 8). Híradó mozi a Park filmszínházban: m. h. 65/8 vil. h. Holdhorgász. Vasárnap (szv.) Húszévesek lettek, Bábolna 1964. Előadások 11 órától folytatólagosan 3 óráig. Gyárváros: Altona foglyai (szv. 6). Zsolnay k. o.: Gábor diák (szi. 5, 7). Pécsszabolcs: Mit csinált felséged 3—5-ig? (sz.v, szi. 18 évtől, 5, 7). Mecsekalja: Komédia a kilinccsel (7). Vasas II: Déltől hajnalig (7, szv.). Mohács: A Saint Tropez-i csendőr (szv., szi., 6, 8). Szigetvár: Elcsábítva és elhagyatva (szv., 8). Sásd: A cselszövők gyűrűjében (szv., fél 8). Siklós: Súlyos döntés (8). Sellye: .A betörő (szv., szi., 7). Harkány: A matador (szv., 7). Bér emend: Háborús bűnösök (8). Boly: A generális (8). Mágocs: Don Carlös (szv., 7). Pécsvárad: A vádlott (7). Meszes: Párduc I., II. (szv., szi., 4, dupla helyárak.) VASARNAP: A MAGYAR RÁDIÓ PÉCSI STÜDIOJANAK 1965. május 2-i, vasárnapi műsora a 223,8 m középhullámon: 17.30: Szerb—horvát nyelvű műsor. Zenés műsorunkat összeállították a hallgatók. 18.00: Német nyelvű műsor. Levél Ofaluról. Ki ván sági iá ngv erseny. Í8.30: Magyar nyelvű műsor. Három megye krónikája. DÖmi rabsága. összeállította a Pécsi Tanárképző Főiskola hagyománykutató munkaközössége. Muszty László, dr. Rónai Béla és dr. Vargha Károly. Közreműködnek: Pécsi Ildikó, Bakos László, Fekete András, Győri Emil, Monori Ferenc, Szerencsi Hugó és Váradi Szabolcs. Gyermekszereplők: Monori Péter és Molnár László. 19.17: Magyarnóták. 19.52: Sporthírek. 19.58: Műsorismertetés. 20.00: Műsorzárás. SZÍNHÁZ Nemzeti Színház: Csókos asszony ; (délután 3 és este 7 órakor). Bérletszünet. ÜTTÖRÖHAZ „Hazám, hazám, te mindenem” — zenei vetélkedő (3 órakor). MOZI Park: A 66. szélességi foktól északra (10). Rákóczi hadnagya (szi., 4, 6, 8). Petőfi: 2x2 néha 5 (10). Több- gyerekes agglegény (szv., fél 5, fél 7, fél 9). Kossuth: A kis csalogány (10). Többgyerekes agglegény (szv., 4, Gyárváros: Kis hősök (10). Altona foglyai (szv., 4, 6). Zsolnay k. o.: Hóvihar (10). Gábor diák (szi., 5, 7). Pécsszabolcs: A kis álmodozó (10). Jelena öböl (3). Mit csinált felséged 3—5-ig? (szv.. szi. 5, 7). Csak 18 éven felülieknek! Mecsekalja: Varázsemberke (10). Komédia a kilinccsel (5, 7). Vasas II.: Déltől hajnalig (szv. 5, 7) . Istenkút: A kém nyomában (7). Meszes: A párduc I., II. (szv., szi. dupla helyárral 4). Mohács: Légy jó mindhaláig (10). A Saint Tropez-i csendőr (szv., szi. 4, 6, 8L Szigetvár: Ugyefogyott Romeo (10). Elcsábítva és elhagyatva (szv. 6, 8) . Sásd: A cselszövők gyűrűjében (szv. 5, 7). Siklós: Bogáncs (10). Súlyos döntés (6, 8). Sellye: A betörő (szv., szi. 4, 7). Harkány: A matador (szv. 5, 7). Beremend: így jöttem (szv. 6, 8). Bóly: Szilveszteri puncs (10). A generális (6, 8). Mágocs: Don Carlos (szv^. fél 5, 7). Pécsvárad: Rab Ráby (szv., fél 5, 7). HÉTFŐ: A MAGYAR RADIO 1 PÉCSI STÚDIÓJÁNAK 1965. május 3-i, hétfői műsora M a 223,8 m középhullámon: ,. 17.30: Szerb—horvát nyelvű műsor* így ünnepelt a megye. • " • Népi hangszerszólók. A korszerű mezőgazdaságért. Riport a szederkényi tsz-ből.". Vidám ritmusok. Ténczene. •'* • Ablak a világba. A tánczene folytatása. 18.00: Német nyelvű műsor. Hétfői kommentár. Keringődallamok. Glossza. Jódlidalok. Olvastuk — feljegyeztük. 18.30: Magyar nyelvű műsor. Szeretem a nyíló orgonát. .. Könnyű zene. 18.45: Déldunántúli híradó. 19.00: Részletek a Pécsi Tanárkép* ző Főiskola női- és vegyeskarának április 27-én, a Liszt-teremben rendezett hangversenyéből. 19.20: A pécsi stúdió mutatta be ... Esther. Rádiójáték. Ismétlés.) 19.59: Műsorismertetés. 20.00: Műsorzárás. SZÍNHÁZ Nemzeti Színház: Szünnap. MOZI Park: A cselszöyők gyűrüjébert (szv. 4. fél 7, 9). Petőfi: Többgyerekes agglegény, (szv., fél 5, fél 7, fél 9). Kossuth.: Többgyerekes agglegény (szv. 4, 6, 8). Híradó mozi a Park fümsziij" házban: ni. h. 65/8. vil. h. Holdr horgász, Vasárnap (szv.). Húsz évesek lettek. Bábolna, 1964. Előadások H órától folytatólagosan 3' óráig. Gyárváros: Rab Ráby- (szv. 6). Pécsszabolcs: Társtalanul (szv-.- 5, 7). Vasas II: Altona foglyai (szv. 7). Üjmecsekalja, Ság vári: Sodrásban (fél 6, fél 8). Mohács: Komédia a kilinccsel (6, .8). Szi?. getvár: Moszkva—Genova (8). Siklós: Elcsábítva és elhagyatva (szv. 8). HALÁLOZÁS- j Szeretett leányunk, drága feleségem, TAMÁS JANOSNÉ Zátonyi ! Rozália 27. évében hosszú szén- i védés után csendesen elhunyt, j Hétfőn du. fél z órakor kísérjük í drága halottunkat a központi ra- j vatalozó díszterméből. A gyászoló | család. A& utolsá dá&zHafyty dolgot elhagytam belőle, s inkább a magam kitalálását illesztettem be. Később már több volt a kitalálás, mint az eredeti szöveg, aztán a régit teljesen elhagytam ... Rengeteg verset gyűjtöttem azóta össze! — Ha most elmennénk a akására, megmutatná? — A verseket? Nem láthatók azok, mert mind itt vannak a fejemben. — Mégis, mennyi az a vers? — Sohasem számoltam össze. És nem is lehet, mert miközben elmondom, hirtelen új versszakokat költők hozzá. — Mikor szokta a verseket költeni? — Általában munka közben, vagy akkor, ha a tsz- majorba megyek, tehát mindig olyankor, ha valami mást csinálok. Akarattal nem lehet verset költeni. Az olyan vers senkit sem tudna megrikatni. — Miért? Sími is szokták a lakodalmakon? — A menyasszony kikérése mindig azzal jár, hiszen ott hagyják az anyjukat. A vőlegények általában megmakacsolják magukat, hogy ők férfiak, és nem pityereg- nek, de hiába. Ök is köny- nyeznek. Mindig a nyakukat szoktam figyelni, — mert rp.nds?.pri.nt. hát.fsíi nllnsils me>— Még a tagkönyvbe ta úgy írták be a nevem, hogy Bocz István (násznagy). így ismernek egész Hosszúhe- tényben. — Van több Bocz István is a faluban? — Vagyunk vagy hatan. Iszik a söréből, majd viszszateszi korsóját. Egy pillantást vet a söntéspult felé, ahol — hétköznap délelőtt lévén — néhány ember ácsorog csupán. — Mióta násznagy? — Harmincegy éve. Majdnem véletlenül lettem az. Ha a szomszédom nem özvegyember, talán minden másképp alakul. De mivel az volt, s nem akart nagy felhajtást csapni a második lakodalmán, elhívott engem. Valószínű, ő sem gondolta, hogy a lakodalmas népnek annyira megtetszem. — És a régi násznagy? — A Császár Miklós bácsi? Azt hiszem rosszul esett neki a dolog. Nem is akartam a legközelebbi lakodalomra elmenni, de azt mondta a menyasszony, hogy a Császár bácsi nagyon régies. — öreg volt már? — Nem az öregséggel volt baj! Tudja, abban az időben még vásárokon árulták az alföldi vőfélykönyvet meg más olyan könyveket, amelyekből a lakodalmas verseket lehetett megtanulni. Császár bácsi mindig a maga könyvéből készült fel a lakodalomra, de csak azt mondta, amit abban megtalált. Én viszont sok régi kém, ha bemegyek a vőle- gényes házba —, s ha azt látom, hogy pirosodik, akkor tudom, hogy a következő percben eleresztik magukat. Sír a násznép is, mert nem nehéz az embereket sírásra bírni. Az egyiknek odaveszett az ura a háborúban, a másiknak a ffa pusztult el, szóval mindenkinek van valami keserve. Persze, a sírással sem szabad visz- szaélni, a násznagyot csak akkor kedvelik az emberek, ha tud tréfálni is. — Hallhatnék valamit a tréfából? — Legutóbb a tsz zárszámadáson mondtam el egy felköszöntő verset. Mindenkit felköszöntöttem: kapáló asszonyokat és irodistákat, traktorosokat, disznóetetőket — mindenkit. Tetszett ám a fejeseknek! A tagok meg odajöttek hozzám, s azt mondták, tizenhét percig szavhltam, nem is tudják elképzelni, hogyan férhetett el a hosszú szöveg papír nélkül a fejemben. De hogy a tréfára térjek, így beszéltem a tsz-asszonyokról: 'Púderral vannak azok meszelve, Szájuk, körmük pirossal befestve... — Nem voltak púderosak? — Falusi öregasszonyok? Elképzelheti, mennyit nevettek ezen. — A lakodalmakon is ilyen hosszú verseket mond? — Még hosszabbakat, hiszen a kétszáz, háromszáz személy közül nagyon sokat kell felköszönteni. Ezenkívül ott van a sokféle étel, ital és miegymás. Azokat is ajánlani kell a vendégseregnek. Végül a zenekar, a menyasszonytánc meg a többi irányítása, ami a násznagyi tisztséghez tartozik. — Mennyi lakodalmat vezetett a harminc év alatt? — Ki számolta! —' Mikor volt több szerelmi házasság: régen vagy ma? — Régen sokat számított a birtok. Sokszor nem is emberek, hanem holdak házasodtak össze. Ma csak szerelemből, bár... a rang azért megmaradt! Tudok én olyan lányt, aki nem ment volna hozzá a fiúhoz, ha az a tsz- ben dolgozik ... — Mikor volt jobb a fiatal házasoknak, mikor tudták előbb összeszedni magukat? Régen vagy most? — A módosabbaknak régen is jó volt, a szegényebbek földre gyűjtöttek. A testvéremnek is csak egy szekrénye és egy ágya volt egyéves házas korában. Ma többre vinné. — Mikor volt Utoljára lakodalomban? — Tavaly — kettőben. Tudja, úgy fogynak a násznagy os lakodalmak, mint a májusfák. Legénykoromban még vagy húszat felállítottak, tavaly pedig csak egyet láttam. — Mivel magyarázza ezt? — A fiatalokat már nem nagyon érdekli, csak mosolyognak rajta. — S az öregek? — Azok is mások. Valamelyik télen rámpisszegtek, hogy ne tartson sokáig a menyasszonykikérő, mert fáznak az udvaron. Az ember kénytelen volt rövidr • fogni, pedig nagyon szépen tudtam volna cifrázni. — Azelőtt is fáztak télen, nem? — Igen, de nem a meny- asszonykikérőnél. — Nincs valami fiatalabb vetélytársa? — Vetélytárs csak én lehettem valamikor, nekem már nincs. Maholnap mindenki úgy házasodik, mint régen az iparosok: demokratikus módon, ceremónia nélkül. Amikor már a paraszt is írásos meghívókat kezd küldeni... Kiitta maradék sörét, aztán arról beszélt, hogy eljárt a násznagyi tisztség felett az idő. Megérti ő, de azért sajnálja, kicsit, hiszen ... Nem tudtuk befejezni. Táskarádiós fiatalember lépett be a kocsmába. Szűk nadrág, orkánkabát, furcsa zene. Maga volt az újkor szimbóluma. Magyar László ő