Dunántúli Napló, 1965. május (22. évfolyam, 102-126. szám)
1965-05-07 / 106. szám
MATOS X napló 3 Gyerekháború" ÜJ-Mecsekalj án Gépektől hangos a határ Uj-Mecsekalja terei, parkjai, épülő új házsorai lassan haditerületnek számítanak. Gyerekcsapatok „géppuskáznak” az árkokból, bokrokból, házsarkok mögül, s vidám diadalordításuk és a vesztes csapat elkeseredett bőgése a szigeti vámtól a vasútpartig hallatszik. „Ez az Uj-Mecsek- al.ia igazi gyerekparadicsom, tele van grunddal, itt aztán mindenki felcsaphat Pál utcai fiúnak ... És ez a jó levegő ... És látják az építkezéseket... Darukat látnak és érdekes talajerőgépeket ... Ez igen ...” — bólogatnak az elégedett felnőttek, akár van gyerekük, akár nincs. Es már nem játék A „gyerekparadicsom” egyre teljesebb lesz, s feltűnő torzulással mellett most már nem lehet szótlanul elmenni! Az rendben van, hogy a városrész összes gyereke „harcol”, s fékevesztett csatáiknak időnként egy-egy utcai lámpa, vagy alacsonyabb ablak is áldozatul esik. De az már nincs rendben, hogy furcsa gyerek- falkák szállták meg a hétemeletes lakóházak és a vasútpart közötti építkezéseket és szisztematikusan bedobálják az összes átadás előtt álló ház ablakát! Itt nem véletlenül törnek be az ablakok, itt játékról már a legjobb akarattal sem lehet beszélni. A gyerekek csapatostul felállnak az épülő házakkal szemben, és célbadobálnak az ablakokra. Minden ablakot bedobnak a földszinttől a negyedik emeletig, az építők és a leendő lakástulajdonosok legnagyobb rémületére és megdöbbenésére. Magam láttam és hallgattam végig, amikor a vasárnap délután lak ás néző be kisétált házaspárok, leendő lakástulajdonosok nagy kiabálással és szaladgálással igyekeztek megakadályozni egyik épület ablakainak bedobálását — teljesen eredménytelenül. A felnőttek közbelépésére a gyerekek elfutottak, aztán negyedóra múlva újra megjelentek és módszeresen becsördítették az ablakokat. Ez nem játék, hanem vandálság, rombolás! A „hadi terület” virágágyait, pázsitját legázolták, autóablakokat dobtak be, tükröket tördeltek le... Az épülő házak külső ipari felvonóit, melyeket az építők elfelejtettek áramtalanítani, elindították, s ha nem lépnek közbe a felnőttek, magukra rántják a támasztékrendszert a háztetőről. A Misi cukrászda mögött már reggel nyolc előtt megkezdődik a cigarettázás, pusmogás, „haditanács”. A gyerekháborúk átterjedtek a félig kész házakra is, lélegzetelállító magasságban mászkálnak a falakon, vágtatnak a korlát nélküli lépcsőházakban. Veszélyeztetik saját testi épségüket. rombolnak és .akármilyen kényelmetlen kimondani: lopnak is, A játék garázdaságba fulladt. A garázdálkodók többnyire általános iskolás korosztályú gyermekek, aki felügyelet nélkül maradtak. Szülők a tanárok ellen A felnőttek lelkesen kiabálnak mások gyerekeire. A szöveg többnyire azonos: „Ezt tanulod az iskolában?” — Az iskolában a gyerekek persze nem tanulnak vandálságot, ezt mindenki tudja. Legfeljebb arról lehetne beszélni, hogy az iskola a tanításon túl milyen mértékben foglalkoztatja a gyerekeket? Mindkét új-mecsekaljai iskola túlterhelt. A 39-es dandár úti iskolában reggel nyolctól este háromnegyed hatig, az iskola összes helyiségében, beleértve a tornatermi öltözőt is, tanítanak. Az úttörőfoglalkozásokhoz és az iskola tíz szakkörének munkájához egyetlen alagsori helyiséget tudnak biztosítani, amit szigorú órarendszerinti elosztás alapján vehetnek igénybe a gyerekek. Ilyen körülmények között tökéletes úttörő és szakköri munkáról beszélni sem lehet. Az iskolának 1143 tanulója van. Az elmúlt tanévhez viszonyítva 250-nel nőtt a tanulólétszám, s az iskola vezetői a pontos létszámot soha nem tudják megmondani, mert szinte mindennap érkeznek új gyerekek. Hasonló a helyzet a Bánki Donát utcai iskolában is. A két iskola nagy erőfeszítések árán is csak a kötelező iskolai oktatásról tud gondoskodni. A gyerekek lényegében a tanítási órák után szabadon rendelkeznek az idejükkel. Itt következne a szülők szerepe. Általánosítani nem lehet, de sajnos a közelmúltban az is előfordult, hogy amikor a parkot rongáló gyerekekre rászólt egy tanár, a szülők lekiabáltak neki az ablakból, hogy: „Nem vagyunk az iskolában, itt nem dirigálhat...” Elég gyakori eset, hogy a rongáló, üvöltő gyerekcsapatokat a szülők a tanárokkal szemben védelmükbe veszik, az iskolával és megbízottjaival szemben ellenségesen lépnek fel. Hasznos, érdekes programot! Uj-Mecsekalján gyakorlattá vált, hogy az iskolából hazaérkezett gyerekeket „kicsapják a fűre”, mondván, hogy „el lesz az a gyerek a jó levegőn ...” A gyerekek aztán falkákba verődnek és megkezdődik a hajszás, veszélyes, nagy mértékben káros délután. A szülők felelőssége nyilvánvaló. A gyereket kötelezően be kellene kapcsolni délutánonként valamilyen hasznos tevékenységbe. Ellenőrizni a tanulását, a rendszeres felkészülést. Nagy szerepe lehetne ebben az esetben egy- egy hasznos különórának, zenének, sportnak, nyelvtanulásnak. Hasonlóan értékes elfoglaltság lehetne a módszeres, korosztályhoz illő olvasás. Mindezt a szülőknek kell megszervezni és ellenőrizni, mert attól az iskolától, melyben két műszakban tanítanak az iskola összes helyiségében, ezt már nem lehet elvárni. Jó lenne, ha az új-mecsekaljai játszótéren a KISZ és az úttörő-mozgalom rendszeres napi foglalkozásokat szervezne, mert bizonyos ellenőrzés mellett mód nyílna labdajátékra, sportra, okszerű versengésre. A félig kész épületek között folyó életveszélyes „utcai harcoknak” véget kell vetni. Ezt kívánja a gyerekek érdeke és a közérdek is! Bertha Bulcsu A babarc! határ is hangos a gépek zajától. A traktorosok vetéshez készítik elő a talajt Előadás a mesterséges borjűnevelésről NiveniékkoriiaB kell jó! lakarmányozni a szarvasaiarhát Megyénkben jelenleg 36 termelőszövetkezetben nevelik itatásos módszerrel a borjakat, s az év végéig újabb 19 tsz csatlakozik hozzájuk. Az állam 2 millió forint támogatást nyújt a tsz-eknek, hogy korszerűsítsék a borjúnevelőket és középlejáratú hitellel segíti az új borjúnevelők építését. Ilyenek épülnek Püspök lakon, Pécsváradon és Somberekéin, valamint Villányban. Néhány szövetkezetünk — mindenekelőtt Sellye, Babarc, Gerde, Beremend, Bikái és Mágocs — máris szép eredményeket ért el az itatásos neveléssel. Ezekben a szövetkezetekben eleget tettek az alapvető higiéniai követeknéZengői majális—a népművészet ünnepe Néhány esztendővel ezelőtt a „népművészet mesterei” — közel százan — ellátogattak Baranyába országos találkozójuk alkalmából. Pécsett a baranyai népművészet gazdag anyagával ismerkedtek meg, Komlón pedig saját művészetük gyöngyszemeivel ajándékozták meg az úttörőket és a bányászokat. Dalokkal, táncokkal, mesével, zenével, bábjátékkal azok, akik a szellemd népi értékek leghűbb megőrzőinek bizonyultak, s remekbeszabott kis alkotásokkal a népi díszítőművészet mesterei. Mintha ma látnám, úgy emlékszem a sárpilisd K. Kovács János bácsira, amint az úttörők gyűrűjében verses népi mesét mond, előadóművészeket megszégyenítő átéléssel, megjelenítő-készséggel. Végűi már nehéz lett volna megállapítani: gyermekek vagy felnőtték hallgatják-e többen? Új pécsi jellegű ajándéktárgyak Az elmúlt évben jelentősen bővült a pécsi jellegű ajándéktárgyak köre. Sikerükre jellemző, hogy még most is igen keresettek a borostyán utánzatú, pécsi nyomattal díszített karkötők, kitűzőtűk, könyvjelzők, gyufatokok, fényképalbumok, dohányzacskók és le- véltárcák, amelyeket a város jellegzetes műemléképületeinek képe díszít. Most tovább gazdagodott a pécsi ajándéktárgyak választéka. A Széchenyi téri ajándékbolt kirakatában megjelentek az ízléses és tetszetős iparművészeti munkák, amelyek méltán vonják magukra vendégeink figyelmét. Máris sokat megvásároltak az eloxált alumíniumból készült cigaretta- kínáló dobozokból és a többi újdonságból. Az új ajándéktárgyak slágere a pécsi városképpel díszített kerámiaváza, melynek sikere nemcsak kecsességében és tetszetősségében rejlik, hanem olcsóságának is közön- hető. Az autósok sokféle schlusskulcs-tartó között válogathatnak, s hasonlóan dús választékot találnak azok is, akik műanyagból, bőrből vagy pergamentből készült könyvjelzők után kutatnak. Újdonság a miniatűr vitrindísz-tévé, melynek képernyőjén, forgatás közben tizennégy, különböző pécsi városkép jelenik meg. Amiből viszonylag kevés van, — a porcelánból készült pécsi ajándéktárgy. Az ajándékboltba várják, hogy a Porcelánevár mielőbb megvalósítsa azt az ígéretét, amely szerint apró porcelán ajándéktárgyak készítésével hozzájárul az idegenforgalom fellendítéséhez. Zsíros Ferencné és Szabó Mi- hályné galgahévízi népi énekesek nemcsak szülőföldjük népdalaiból nyújtottak át feledhetetlen csokrot a vendéglátóknak, hanem az ősi népdalok és a máj valóság ihlette énekeik komoly mondanivalója, tréfás csipkelődése is visszhangra talált a hallgatókban. Karsai Zsigmcmd pé- celd népművészet mestere pontozó legényesére csak összenéztünk: hogyan is leheit ilyen könnyedséggel, természetességgel és tánctechnikai bravúrokban nem szűkölködő népi táncot ott a helyszínen rögtönözni, alkalmazkodva a hir- teien-hamar megoldott zenéhez. Nem csoda hát, ha örülünk annaik, hogy ismét Baranyában köszöntjük őket, Pécsváradon, a Zengői majálison. S annak is örülünk, hogy velük együtt színpadon láthatjuk Baranya népművészeit is: Dem- se Dávidnét, a népművészet mesterét Bikáiról és Gusa Pál furulyást Egyházaskozárrói, akik a Hegyhát dombjai közé hozták el szülőföldjüknek, Moldvának csángó népdalait; Kovács Jánost és Bárácz Györgyöt Felsőkandárói, akik olyan — ma már csak itt-ott fellelhető — hangszert szólaltatnak meg, mint az okarina és a gajda. A népművészeik Május- Ja c. műsora minden bizonynyal a Zengői majális egyik legszebb ajándéika lesz a népi szellemi kincsek értékelőinek és kedvelőinek. S akik nem lesznek közöttünk vasárnap Pécsváradon, a népi díszítőművészet kiváló alkotómesterei, azok — a Népművelési Intézet és a Népi Iparművészeti Tanács, valamint a Janus Pannonius Múzeum jóvoltából «— legszebb alkotásaikkal szerepelnek a péosváradi gimnáziumban megnyíló Magyar népművészet c. kiállításon. A kiállítás népünk díszítőművészetének olyan alkotásait mutatja be, amelyek kimeríthetetlen for- a hivatásos művészed nek, s nemcsak régmúlt korok muzeális értékeiként jelennek meg előttünk, hanem mint az élő népművészet remekei, melyeknek helyük és szerepük van mai életünkben is. A Zengői majálisról tehát méltán elmondhatjuk hogy a népművészek napja. Pécsváradon találkoznak Baranya „népművészet mesterei”: Hoff er János faragó Szaporcáról, Horváth János fazekas Mohácsról, Jakab Sándorné szövőnő Csányoszróról, Maticsányecz Márkné szövőnő Alsószent- mártonból és Szalavári Imre szövő Hosszúhetényből. Sajnáljuk, hogy ifjú Kapoli Antal, aki a neve előtt szereplő jelző ellenére legidősebb népművészünk, egészségi állapota miatt nem vehet részt a találkozón. Ezúton is jobb egészséget kívánunk neki, hogy mihamarabb újabb értékekkel gazdagíthassa népművészetünket. A népművészek találkozója nemcsak arra ad alkalmat, hogy megismerjük alkotásaikat, tehetsegüket, hanem arra is, hogy a megye vezetői és mindnyájan elbeszélgethessünk velük, műveik nerncsaii a személytelenné vált népművészet értékes remekeit jelentik majd számunkra, hanem az alkotás mögött látjuk és érezzük az embert, aki hűséges sáfára, megújítója és továbbfejlesztője népi kulturális örökségünknek. A Zengői majálison fellépő népi együttesek, csoportok műsora pedig azt igazolja, hogy népi kultúránk ápolását, továbbfejlesztését és közkinccsé tételét szocialista társadalmunk saját ügyének tekinti, s megteremti a kedvező feltételeket ahhoz, hogy a megőrzött népi értékek — ha mültbéQii társadalmi funkciójuk megszűnik is —, műkedvelő művészeti mozgalomban tovább éljenek, s gazdagítsák, színesítsék ünnepnapjainkat, tolmácsolják a múlt üzenetét a mának. Lemle Géza nyéknek és az itatásos nevelésből adódó tejzsír-megtaka- rítással jelentős plusz-bevételre tettek szert. Valóban korszerű borjúnevelésről azon ban még ezekben a tsz-ekbon sem beszélhetünk. Hogy ezt elérjék, sok probléma vár még megoldásra: mindenekelőtt a hozzáértő gondozó gárda kialakítása, a ma még sok helyen meglévő zsúfoltság megszüntetése, a takarmány, elsősorban a széna minőségének megjavítása, a tejpótló borjú- tápszerekkel való jobb ellátás stb. S tisztázásra szorul emellett néhány szakmai kérdés is. Mérsékelten intenzív takarmányozás borjúkorban A gyakorlatban meglévő téves vagy idejétmúlt felfogások felszámolására a Megyei Tanács mezőgazdasági osztálya előadást rendezett, melynek meghívott előadója dr. Czakó József volt. A Budapesti Állattenyésztési Kutató Intézet igazgatóhelyettese hazai és külföldi kísérletek ered menyeire hivatkozva bírálta a gyakorlatban meggyökeresedett felfogást és helytelen módszereket. A régi felfogás szerint a fiatal szervezet nagyobb fejlődési erélyét borjúkorban igyekeztek kihasználni, ezért túletették a borjakat, pazaroltak, ugyanakkor a növendékeket koplaltatták. Az újabb kutatások és üzemi kísérletek szerint az a célszerűbb és gazdaságosabb, ha a fejlődési erélyt nem borjúkorban, hanem később használjuk ki. Az állatok felnevelési költsége 20—25 százalékkal csökkenthető, ha a borjúkori takarmányozás mérsékelt intenzitású, de az állatok növendékkorban teljes értékű takarmányt kapnak. Megfigyelték, hogy azok az állatok, melyeket borjúkorban intenzíven takarmányoztak, 2956 liter tejet adtak 3,84 százalék tejzsírral egy laktáció alatt, míg azok az állatok, melyeknél a borjúkori takarmányozás mérsékelten intenzív volt, 3156 liter 3,82 százalékos tej zsírtartalmú tejet produkáltak Mikor milyen lápot adjunk ? A gyakorlat még idegenkedik ettől az irányzattól, különösen nagy pazarlás van a borjaknál a fehérjében. Kéthónapos kortól választásig, míg tejet vagy tej pótló borjútápszert — a tápszer hazai gyártását már megkezdték — eszik a borjú, addig a borjútáp 15 százalékos tejportartalmát nyugodtan 8 százalékra lehet csökkenteni, s ezt inkább kalóriadús takarmánnyal pótoljuk. A kutató arról is beszámolt, hogy a középnagytestű fajtánál — ilyen a magyartarka is — 90 napig tartó tejtáplálással érünk el legjobb eredményt — a gyakorlatban az itatásos szakasz 4 hónapig is eltart. A tej táplálási idő meg rövidítését az indokolja, hogy a szilárd takarmányokra való korai áttéréssel a borjú fejletlen előgyomrai hamarabb kifejlődnek. A marha összetett gyomra a szilárd takarmányok ingerére alakul ki idegi mecha nizmus alapján. Ebben nagy szerepük van az indító tárc :- nak. Ha a borjú szabadon választhat a szilárd takarmányok közül, kezdetben az árpát választja, később a korpát, hat hét eltelte után pedig a zabot részesíti előnyben. A kukoricadara iránt ped]g nem mutat érdeklődést. Ez a> tény támpontot ad az Indítótápok összeállítására, melyeknél — éppen az előgyomrok kifejlesztése miatt — egyáltalán nem mellékes szempont az ízletesség. Tejpótló tápszeres kísérlet A jövőben egyre inkább tejet helyettesítő tápszerekkel fogják megoldani a mesterséges borjúnevelést. Hazánkban is megindult a borjútápszerek gyártása, melyek nemcsak igen jó takarmányok, de magas vitamin- és antibiotikum- tartalmuknál fogva védettséget is adnak a borjaknak. Kiszámították. hogy mig tejitatással a borjú etetése 90 napos korig 1000—1100 forintba kerül, addig tápszerekkel csak 800 forintba. A mesterséges borjúnevelés baranyai erdményei láttán Czakó József három baranyai termelőszövetkezetet bevont a Kutató Intézet tápszeres kísérleteibe. Azokban a tsz-ek- ben pedig, ahova még nem jut el a tápszer, azt javasolja, itassanak savanyított tejet a borjakkal. Az ilyen pehely- szerűen kicsapódott tejet nem kell melegíteni. azon mód fogyasztható. Főleg a nyári nagy melegben fontos enr.ík alkalmazása, amikor a tej gyorsan romlik, s csak 0.5 fillérrel növeli az egy liter tej kezelési költségét, tehát olcsó. A Kutató Intézet minden hozzá forduló tsz-nek megküldi a savanyú tej készítésének útmutatóját. [dőjárásjelentés Várható időjárás péntek estig: Időnként felszakadozó felhőzet, átfutó esőkkel. Mérsékelt, a Dunántúlon élénk, helyenként erős, északnyugati, északi szél. A hőmérséklet alakulásában lényeges változás nem lesz. Várható legalacsonyabb éjszakai hőmérséklet 6—11. legmagasabb nappali hőmérséklet 13—18 fok között» I
