Dunántúli Napló, 1965. május (22. évfolyam, 102-126. szám)

1965-05-06 / 105. szám

Kim «. napló 3 Bányamérők A tröszt bányamérési osz­tályának vezetője, dr. Ormos Károly azt mondja, hogy nem látványos az ő munkájuk, ál­landóan mérnek, mérnek és számolnak. Valóban nem lát­ványos munka, de annál fon­tosabb. Lyukasztás 524 méter mélységben A bányamérők a föld alatt és a föld felett egyaránt dol­goznak, sőt a méréseket csak úgy tudják elvégezni, ha a föld feletti pontokat veszik kiindulási alapnak. — Legkényesebb feladatunk két szemben haladó föld alatti vágat összelyukasztása. Ez esetben is a föld feletti adatokra van szükség. Példá­ul, ha a Széchenyi-akna bá­nyamezejében kívánnak egy vágatot kiépíteni, akkor mond­juk a György-akna irányából hajtanak vágatot és a főak­na, vagyis a Széchenyi-akna felől. Ezek aztán valahol ta­lálkoznak. — A támpontot a tenger­szint feletti magasság adja Széchenyi-akna aknagardjánál a sín magassága 232,4 mé­ter a tengerszint felett, a György-akna magassága pe­dig -I- 301,7 méter. Mind a két aknán a mérődrótokat le­engedjük a kívánt mélységre. Nagy pontosságra van szük­ség, hisz az aknában mozgó levegő, víz mind befolyásol­hatja a mérést. A pécsbányatelepi üzem VIII. szintje 524 méter mé­lyen van. Az ott haladó vá­gatnál vízszintes irányú és függőleges irányú mérést kell végezni, de előfordulhat — sőt ez a gyakori —, hogy a vágat nem egyenesen, hanem kanyarokkal szabdalva halad. Ez esetben a kanyarokat szög­méréssel határozzák meg. Ta­lán itt rejlik a legnagyobb hibaszázalék. Vajon sikerülnek-e a talál­kozások? Ilyenkor vizsgáznak a bányamérők is, s érthető, hogy nagy-nagy izgalommal figyelik a lyukasztásokat — Arra igen büszkék va­gyunk, hogy a lyukasztások általában igen jól sikerülnek, pontosak. 1—2 centiméter el­térés lehetséges akár vízszin­tes, akár függőleges irányban, de ez nem veszélyes. Mi eze­ket a centimétereket is ala­pos elemzés alá vesszük, hogy a legminimálisabbra szorítsuk a tévedést, az eltérést Tavaly előtt a szászvári bá­nyában volt lyukasztás és jól sikerült, tavaly István-aknán ugyancsak szépen sikerült a lyukasztás, az idén a Széche- nyi-aknán lesz majd vágat­találkozás, egy-egy kilométert haladnak egymással szemben a Széchenyi-aknáról és a tan­bányáról kiinduló vágatok. — Sok munkát jelent egy egy mérés, néha hetekig el­tart és utána ugyancsak hosz- szú ideig kell számolni, ehhez segítséget nyújtanak az elekt romos számítógépek. Nem véletlen, hogy külföl­dön — a bányászatban fej­lett országokban — a bánya­mérési munkát külön szak­mérnökök végzik, s nálunk is egyre több bányamérő szak mérnököt képeznek. Hogyan építkezzenek a bányatelken? — A lyukasztás csak egy j a kényes feladatok sokaságé- < ból. Lényegesebb, hogy előre! megmondjuk, mi várható a J bányabeli mozgás kapcsán. A! Mecsekre nem lehet receptet < adni, a már elfogadott elmé-. letek nem alkalmazhatók a i liászra. Sajnos, a külföldi szak í irodalomban is igen kevés a; felhasználható anyag. így ne- j künk kell úttörőmunkát vé- < gezni. Másfél év óta intenzi-< ven foglalkozunk a mérések' feldolgozásával, hogy megfe- j lelő elmélet alakulhasson ki j a meredek településű, mély < bányászattal kapcsolatosan. A bányászkodásnak komoly) kihatása van a felszínre. Amíg j a fö’d alatti térségből a sze-< net kitermelik, ott üregek ma- í radnak vissza, amelyek előbb-j utóbb „összemennek”, s a föld í felszínén látható nyomokat J hoznak létre. De csak a bá­nyatelek területén. Kérdés. < hogy mekkora a bányatelek. — Nagyobb mint a felszín alatti művelés területe. A bá­nyatelek nagysága a művelés hatásának kitett terület a föld felszínén. Mi ezt a terü­letet az illetékes tanáccsal közöljük, s ha a tanács épí­tési engedélyt ad, akkor mi szakvéleményt adunk az épít­kezéssel kapcsolatban, vagy előre megmondjuk, hogy azon a ponton nem szabad épít­kezni, mert a rongálódás eset leg törést eredményezhet. Amikor említem, hogy a cassiáni lakótelepen a negye­dik sor utolsó háza nagyon megrepedezett, pontos választ kapok: — Az a pécsbányai har­madik déli segédvágat ered­ménye. De van ilyen eset több is. A Hősök tere és környéke például az elmúlt 40 év alatt 7 méter 30 centit süllyedt. — Szinte hihetetlen. — De ez a süllyedés oly lassan, s olyan egyenletesen történt, hogy a Puskin Mű­velődési Ház épülete meg sem érezte. Ellenben a süllyedés határán, a Zsebi-féle házat le kellett bontani, mert kétszeri felújítás után is tovább repe­dezett, rajta volt a törési vo­nalon. — Egyéb példák is vannak? — A komlói kötélpálya III-as területénél négyméteres volt az oszlopok süllyedése az elmúlt időszakban. A Kossuth- aknánál négy házat le kellett bontani a süllyedés miatt. De itt vannak a fényképek a leg­utóbbi talajsüllyedésről. A III-as akna környékén körül­belül két és fél hónap alatt több mint négy métert süly- lyedt a talaj. A törésvonalba eső egyik építmény szinte ket­tévált. Vagy a Béta-akna mel­lett az erdőben a fák eléggé „lerészegedtek”, eldőltek a süllyedés miatt. — A mélyebb művelés ugyanolyan hatással van, mint a felszínhez közelebbi? — A hatás valamivel ki­sebb, de a süllyedés akkor is bekövetkezik, ha nagy mély­ségben folyik a művelés. Az említett III-as aknai esetben a felszíntől mintegy 200 mé­teres mélységben volt a mű­velés mintegy másfél évvel ez­előtt és a széntelep felett úgy­nevezett rideg kőzet helyez­kedett el. Az andezit köny- nyen eltörik és így élesebben „mutatja” a külszíni törést is. — Mondjuk a föld alatt 20 méteres réteget fejtenek le, akkor a süllyedés mekkora lehet? — Maximálisan 80 százalé­ka. Amennyiben a kifejtett üregeket tömedékelik, akkor a süllyedés mértéke körülbe­lül 20—50 százalék. Építmények pillérei Ugyancsak a bányamérők feladata, hogy kitűzzék az építmények védő pilléreit. Az aknáét és az aknához tartozó építményekét. A pillér süveg formában képzelhető el a föld alatti térségben. Ilyen ese­tekben pontosan meghatároz­zák, hogy a telepeket meddig szabad művelni, hogy a moz­gás ne veszélyeztesse a fel­színi objektumokat. Erre is több példát mon­dott el dr. Ormos Károly. A szabolcsi Béke-akna nemrégi­ben leállt, a mellette lévő si­lót ugyancsak megszüntették. A pilléreikben viszont sok ezer tonna szén van. A fej­tést már meg is kezdték a szabolcsi bányászok. Persze pillért lehet kitűzni olyan meglévő épületek — fontos létesítmények — részére is, amelyeknek a pótlása többe kerülne, mint amennyi kibá- nyászatlan szén marad a pil­lérben. Előfordul olyan terület, ahol nem szükséges pilléreket ki­tűzni, de a felszín védelme édekében a kibányászott üre­geket tömedékelni kell. Ez költségtöbblet, amely a ter­melés önköltségét terheli, de talán kevesebb, az esetleges későbbi kiadásoknál. Általá­ban a magyar bányászat évi 100 millió forintot fordít bá­nyakárok megtérítésére. Per­sze ez „benne van a rezsiben”. Végül egy bányamérési „csemege”. Az olasz—francia autóút, amely egy szakaszon a hegyek alatt fut, a legnaigyobb szabású mérések közé tar­tozik. Először az olasz kato­nai térképészeti intézet mun­katársai mérték másfél éven át, majd a francia katonai tér­képészet ugyancsak ennyi ide­ig. Az alagút lyukasztásánál ott voltak a legtekintélyesebb bányamérők és nagy izgalom­mal várták az eredményt. Az eltérés 23 centiméter volt, ami ragyogó eredmény. Gazdagh István Az Erdőgazdaság új székhaza Pécsett Biztos léptekkel! Szörény 160 lakossal került fel 1960-ban a népszámlálási ívekre és a megye 324 faluja közül mindössze 11 kisebb ná­la. A határa 767 hold, har­minckilenc házban 44 lakást és 73 szobát tartanak nyilván. A törpe falu mégsem sorvad, sőt! Városias külsőt renovál­tak a házakra. Uj kerítések szegélyezik az utcákat, az élet lüktet mindenütt. Az életet a Zrínyi Miklós Termelőszövet­kezet jelenti megye-hírű gaz­dálkodásával. A határban 560 holdon gazdálkodnak 48 tag­gal, ebből 11 asszony, hét fia­tal — harminc éven aluli tag. Mindössze öt alkalmazott „ter­heli” a gazdaságot: a fő­könyvelő, a két pásztor, a ka­nász és a takarmányos. Ennyi adat birtokában in­dultunk el Lehőcz János el­nökhelyettessel, hogy alkalmi szemlét végezzünk a Szörényi határban.;. A Dezső-dűlőben egy UTOS trágyát buktat kukorica alá. A traktoron ifjú Rippel Fe­Az üszögi kiserdő Már száz éve is elmúlt, hogy nevezetessé vált ez a kis bozótos erdőfolt ott * mohácsi országúton túl. Kö­zepén tisztáé, benne útszéli vendéglő, jó pihenője a fu­varosoknak, akik nap mint nap erre mentek igénytelen macskalovaiktól vont nyi­korgó szekereikkel, hogy a DGT szenét eljuttassák Mo­hácsra a gőzhajókhoz. Azután megépült a mo­hács—pécsi vasút, s egycsa- pásra megváltozott minden. Vasárnaponként családok indultak a kiserdőbe. A Pálya (Zsolnay Vilmos) utca eperfáinak árnyékát keres­ve rótták az utat át a ré­ten a nagy hídon, mely a nagy árkot boltozta át az üszögi állomásra. Csoda dói got lehetett ott látni — gőz- vasutat. Hosszú vagonsor szénnel megrakva, egy-két személykocsi, amit már csak múzeumban mutogatnak, s előttük a gőzmozdony. Hasa majd a földet éri, dugaty- tyúja messze előrenyúlik az egyik dobból. A gyerekek kerekrenyílt szemmel bá­mulják és lesik az indulás nagyszerű pillanatát, a pa­pa, mama sem kisebb, csak rejtettebb izgalommal. Vég­re megjelenik a főnök úr, $ engedélyt ad az indulásra, a postás megfújja az arany­fényes trombitáját, a masi­niszta hosszan fütyül és meghúz egy ragyogóan fé­nyes vaskart. Abban a pil­lanatban éktelen sistergés­sel gőzsugár süvít az egyik, majd a másik oldalra. Huh! Huh! Ijedten ugranak el a közelben lévők, még lefor­ráz bennünket. Azzal szik­rát okádva, gőzbeburkolóz- va, éktelen csörömpölés kö­zött elvágtat a masina 15 kilométeres, szédületes se­bességgel. A nézőközönség apróra megtárgyalva minden moz­zanatot, kielégülten indul át a kiserdőbe uzsonnázni, sörözni, az esti hűvösséget várni. Az apróhad meg le­vonul a Nagyárokba, hogy ott kiélje kalandvágyát. A kistálytiszta patakban apró halak cikáznak, a homokos részen rákok mászkálnak, lehetett ott lopott kukori­cát sütni, a löszfalakon alá­csüngő elvadult szőlőindák bogyóit kóstolgatni, érik-e már, s akkora pöffeteg gom­bát találni, mint egy kalap. Csak a hangos kiáltozásokra jönnek elő nagy kerülővel és védekeznek az apai fe­gyelem ellen, mely most hangosabb mint máskor, de hamarább meg is bocsát. Aztán megépült a pécs— eszéki vonal, s az új sör­gyár. A Nagyárokban Abbá­zia néven sörözőt létesített a tulajdonos, az esti vonat megállt a nyílt pályán, hogy hazavigye a vendégeket. A kiserdő varázsa megfakult, de a sörfogyasztás emelke­dett. Lenn a réten ormót­lan deszkaalkotmányt szö­geitek össze a bicikli klub versenyeinek lebonyolításá­ra, Zsolnay Vilmos volt az elnök. A nagyárok domb­járól be lehetett látni — ingyen. Mögötte kanyargóit az ősi sánc, amelyen vala­ha — századokkal előbb — a Lámpás vizét vezették a Basamalomhoz. A basamal­mi réten széles víztükrök, tocsogók terjeszkedtek teli vízimadarakkal. Bíbicek si- kongtak és csapdostak a kí­váncsi gyerekek felé, ha túl­ságosan közeljártak fész­kükhöz. Nádirigó karicsolt, s a fűből haris hangja har­sogott. Megnézem újra, meg újra ezt az idillikus szép tájat. A kócos kiserdő elárvult, a palahányó kéngőzös leve­gője kerget el onnan. Az új sörgyár pincéiből termény­raktár lett, a Nagyárok mésziszaptól fekete, s a Kokszművek fenolos vize régen kiölt belőle minden életet. A rétet bolgárkertek foglalták el, a hajdani vize­seket az erőmű salakja töl­tögeti fel. Hát semmi szép­ség nem maradt? A régiből nem. De ha keressük, meg­találjuk az újakat, csak ezek már mások. Szép a vasút­vonalak viaduktokkal át- lyuggatott vonala, az erő­mű, a kokszoló kémény­óriásai, a hűtők tornyai, a tüzelőt szállító berendezés ezüstszalagja, s itt maradt az ősxnlágból a sánc fűzfa­sorával. A Havi-hegy lábá­nál a porcelángyár kémény- erdeje füstfellegeket dob fel. Mennyi kavargó szín­skálát tud mutatni a füstön áttörő nap aranyló ragyo­gása. Ha festő volnék, megrajzolnám, megfesteném ennek az új, lázasan lüktető életnek minden megnyilvá­nulását úgy, hogy abból a gépóriásök dübörgése is ki­hallanék a régi táj álmá­sító csendessége helyett. Somogyi Géz» renc, távolabb két tsz-tag te­ríti az istállótrágyát. Két Warsawa is port ver az or­runk alá a kövesúton, mire szót válthatunk Lehőcz János­sal. — Nálunk a kukorica fő nö­vény. Tavaly például 49 má­zsás holdankénti átlagunk volt és 85 holdon termeltük. Idén is van nyolcvan hold kokurica a tervben. Rippel Ferenc a tábla szé­lién megáll a piros UTOS-sal. Ránk vár. — Mióta traktoros? — Már hat éve és azóta a termelőszövetkezetben va­gyok ... — Kereset? — 560 munkaegység, tavaly egy munkaegység ... mennyi is volt? — ötvenkét forint és 8,60 forint a prémium, — segíti ki az elnökhelyettes — ebből ki lehet számítani, hogy legalább 32 000 forintot keresett. Már a vasúti pályán mére­getjük a talpfák közét, ami­kor szóba kerülnek a fiatalok. — Nálunk is magas az át­lag életkor, legalább ötven év körül van, de azért akad fiatal is. Van egy brigádunk, a két Szlavinits-gyerek és a Simon Jóska, mindig a nehe­zebb munkán vannak és nem akarnak elmenni tőlünk, — és hozzáteszi — talán majd a következő években ismét jön­nek a fiatalok. • — Azt mondják a megyé­ben, hogy könnyű a Szöré­nyieknek jó eredményt elér­ni, sokat fizetni a tagságnak, mert csak osztanak, semmi be­ruházás, kevés közös vagyon. Csak zsebre dolgoznak. Lehőcz János felnevet, ő is hallotta már ezeket a híre­ket, kész a válasza: — Ne én beszéljek, nézzük meg, mit ruháztunk be az utóbbi években. A vasútállomáfe mögött (egy kimustrált vagon az indóház Szörényben) van a tsz major­ja, közvetlenül a szélső házak közelében. Itt van a száz férőhelyes tehénistálló, a két baromfinevelő egyenként két­ezer baromfival, a két kuko­rica góré, még most is csak­nem félig az aranysárga ab­rakkal. A gépszín félig kész, ha sódert kaptak volna, már tető alá hozzák, de hát az anyagellátás... Aztán vado­natúj öttonnás hídmérleg, új kukorica morzsológép, mert... „rájöttünk, hogy a sokbélgyul ladást a rostálatlan kukorica okozta” — és még sorolhat­nám, Vagyis a kis tsz a le­hetőségeihez és erejéhez mér­ten sokat beruházott. Arányo­san, biztos léptekkel fejlőd­nek. — Ez a beruházás, de mit adnak közfogyasztásra, a vá­rosnak, az iparnak? — Egy évet említek csak. Tavaly 200 hízott sertést, negyven hízómarhát, kétezer tyúkot és ugyanennyi pulykát. Elég? A tagok • szorgalmasak. Csak ezen a napon 45 tsz-tag ■■olt a határban, a tagság 98 száza­léka. Bár Lehőcz János úsv említi a munkaelosztást, hogy reggelenként ..kiparancsoü#'':” a tagokat a határba, de ez csak Szörényi tájszólás lehet. Egyáltalán nem a vezető-ág parancsa a döntő, hanem az ésszerűségé. Példát is mond erre az elnökhelyettes. — Még tavaly történt a ve­téskor. Azt mondtam az em­bereknek, hogy kimegy egy tárcsa a földre és utána indul­hat a vetőgép. Csakhogy a ve­tőgéphez kiküldött tag meg­nézte a földet és visszaiött. „Annak a földnek még egv tárcsázás kell. csak akkor szabad bele vetni” — és neki volt igaza. Tartjuk is már évek óta a 15 mázsás holdan­kénti átlagot búzából. Törődnek a közössel. A tsz- udvart feltárcsázták, a ma­jorságot salakozzák, a sertés- hizlalda kifutóját javítiák. járdát építenek hozzá. Meg­becsülik a munkahelyüket, akárcsak egy ipari munkás a satupadját. Az irodában Vidákovics Ru- dolfné, a főkönyvelő statiszti­kából adja a tájékoztatást: egy szántóegységre 3590 fo­rint termelési érték jut. Est év alatt 251 ezer forinttal gyarapodott a közös vagyon és a Szörényiek most már mil­liós tsz-ben dolgoznak. Az ár­bevétel még ennél is jobb, megközelítette tavaly a két­millió forintot. A növényter­mesztés 566 000 forintot, az ál­lattenyésztés 1 144 000 forintot hozott. És ez nemcsak a hat­esztendős tsz-re jellemző. Szörényben mindig is az ál­lattartás jelentette a jövedel ­met. Hatalmas istállók van­nak ma is az egyes házakhoz ragasztva. Sokszor takarosab-, bak, masszívabbak, mint a lakóépületek. Ezért szorgalmazza a veze­tőség az állatállomány gyara­pítását. Ebből származik a nagyobb jövedelem is. Tavaiy egy tag átlagosan 25 833 fo­rintot keresett Szörényben. — Egyesülés? — Akarták, de amikor az istállónál szóba hozták az em­bereknek, felzúdultak. Én se helyeslem. Nézze, ez nemcsak akarat kérdése, ehhez szak­ember is kell. Mert itt va­gyunk például ml az elnök­kel. Egy ilyen ötszáz holdas, ezer holdas gazdaságot még- csak elirányítunk, de a na­gyobbhoz már több szakérte­lem kell. Az egyesülésnek is eljön majd az ideje. A Minisztertanács az 1964- ben meghirdetett országos ter­melési versenyben elért kima­gasló teljesítményeiért a Szö­rényi Zrínyi Miklós Tsz-t ván­dorzászlóval és „Kiváló ter­melőszövetkezeti gazdaság” címmel tüntette ki. Gálduiyi Béla

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents