Dunántúli Napló, 1965. május (22. évfolyam, 102-126. szám)
1965-05-06 / 105. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek! Dunámon napiö Az MSZMP Baranya megyei Bizottsága és a Meg tjei Tanács lapja ________ XX II. ÉVFOLYAM, 105. SZÄM Ara 50 FILLÉR 1965. MÄJUS 6.. CSÜTÖRTÖK Adminisztráció és a létszám Az utóbbi éveik egyik jelentős bestsellere C. N. Parkinson professzor magyarul is megjelent könyve: a „Parkinson törvénye”. A könyv voltaképpen világméretű tréfa — a szerző szellemes pamfletnak szánta a hivatalnokok számának képletbe foglalt növekedési „öntörvényét”. „A hivatali szervek személyi állományának növekedése úgyszólván független az illető szervre háruló tényleges munka mennyiségétől” — írta Parkinson a londoni Economist- ban, gunyoros túlzással, bár •— ki tudja ... i Mert a tréfában kétségkívül „van valami”! Annyi feltétlenül, hogy az adminisztráció bürokratikus burjánzása világjelenség, hiszen ezért is válhatott ez a szakmai szatíra a nemzetközi könyvpiac „sztárjává”. Csakhogy a gondokat tetézi a másik világjelenség: a fokozódó „adatéhségP. Az adminisztráció, az adat-igény rohamos növekedése ugyanis együttjár a technikai fejlődéssel; az ipar irányítás és -ellenőrzés korunkra jellemző bonyolultságából következik:. Az iparilag fejlett országokban ezért nőtt az irodai dolgozók összes keresőkhöz viszonyított aránya a század eleji 5 százalékról 15—20 százalékra. Jellemző, hogy az USA-ban 1935-ben 10, de 1950-ben már csak 2,5 üzemi munkás jutott egy irodai alkalmazottra. Azonos folyamat zajlik nálunk is; az 1941. évi népszámláláskor az összes keresők 6,6 százaléka. 1949- ben 8,8, majd 1960-ban 14,9 százaléka dolgozott irodai íróasztalok mellett. Mivel pedig az irodai munkában keveredik a szükségszerű a feleslegessel, nem egyszerű feladat az alkalmazotti létszám napjainkban időszerű mérséklése. Egyetlen „biztos pont” azért megállapítható: nem elsősorban a létszámot, hanem a felesleges ügyintézést kell csökkenteni! Ha nem így tennénk, hamarosan visszaáll- na az eredeti Létszám, hiszen a meglévő íróasztal — „munkát keres magának”. Elég erről szólva a régebbi és lényegében sikertelen létszám-kampányra: az úgynevezett „racionalizálásra” utalni. Ismeretes, hogy akkor éppen az maradt el. ami pedig az élnevezésből is következett volna: a munka ésszerű megszervezése, tehát racionalizálása. Nem is vitatható pedig, hogy akad felesleges adminisztrálás a vállalatoknál! Er. re mutat mindenekelőtt az alkalmazotti létszámnak különösen az utóbbi években észlelhető/ aránytalan növekedése. Miközben a munkások száma 1958—1963 között 26 százalékkal nőtt — az adminisztratív létszám: 34 százalékkal. Hasonlóak voltak a tavalyi tünetek is: az állami ipar műinké «létszáma 1964-ben 3,5 százé’ékos. az alkalmazotti létszám pedig 4,5 százalékosoméi kelést mutatott. Amikor a legutóbbi néhány hónapban az ipari üzemekben alaposabb vizsgálatot tartottak, és a termelőhelyeken dolgotok létszámát összevetették a feladatokkal, kiderült: az adott célkitűzéseket — a szervező munka megfelelő javításával — kisebb munkáslétszámmal is teljesíteni tudják. Ennek megfelelően nem késlekedtek. hogy — a saját munkájuk gazdaságosabbá tétele és más vállalatok munkaerő- hiányánalk enyhítése érdekében — a fétesleSes léjssaájnot leépítsék. Az adminisztrátori létszám csökkentésénél már korántsem észlelhető ilyen buzgalom és gyorsaság. Pedig kétségtelen, hogy tüzetes felmérés és összehasonlítás az adminisztrációs munkahelyek tájékán is hasonló tapasztalatokkal szolgálna, mint a műhelyek környékén. Nem tótok: a vállalatok összevonásával sokhelyütt a tervezettnél nagyobbra duzzadt az irodai létszám elsősorban azért, mert az átszervezést nem követte mindenütt az ügyvitel ésszerű megszervezése is. Néhány példa jól szemlélteti ezt. A KGM-válla- latok száma kevesebb, mint a harmadára csökkent, miközben az ágazató döntőbizottsághoz 1964-ben is lényegében ugyanannyi ügy érkezett, mint 1963-ban. Az építőipari vállalatok száma csak newede a réginek, s 1962-ben 1875, egy év múlva 2477, majd a múlt év harmadik negyedéig 1927 vitás ügy futott be a döntő- bizottsághoz. Ez azt jelenti, hogy bár a régebbi „vitatkozók” közül sokan már egy vállalatba kerültek, az ügyek száma gyakorlatilag nem csökkent. Ennél is jobban „fülöncsíp- te” a felesleges ügyintézést a népi ellenőrzés egyik vizsgálata a Csepel Vas- és Fémműveknél. (Meg kell jegyeznünk, az itt tapasztaltak töb- bé-kevésbé más vállalatokra is vonatkoztathatók.) Kiderült, hogy a központi irodákban és hat üzemegységnél egy év alatt hozzávetőleg 120 ezer órát töltöttek el bizonyíthatóan felesleges adminisztrálással. Mintegy 100 ezer órát kötött le olyan kimutatások készítése, amelyeket a kötelező előírásokon felül dolgoztak ki Beszámolók íródtak például a Nemzeti Bank részére, noha a tröszt ezeket már nem is továbbította, mert a banknak az anyagra nincs szüksége! összesen 3872 féle jelentés, statisztika készült a vizsgált üzemrészekben és a központban egy év alatt. A Vörös Csillag Traktorgyárban összegezett adatok szerint évente 1700 féle jelentést „állít elő” az üzem. Figyelmet érdemel az a jellegzetes tünet is, hogy hasonló üzemekben, iparágakban rendkívül eltérő az irodai létszám. — Ez pedig azt bizonyítja, hogy javarészt az ügyvitel jó vagy kevésbé jó szervezésétől függ az adminisztratív létszám is. A szükségtelen ügyvitel csökkentésében természetesen az irányító-hatóságoknál is sok a teendő, de a vállalatonként eltérő arányok ielzik a helyi, üzemi lehetőségeket. (Hiszen azonos irányítású vállalatoknak — azonos mennyiségű adatot kell „felfelé” je- lenteniök, ez tehát nem indokolja a nagymérvű létszám- eltérést.) Számolni kell a vállalati lehetőségek mérlegelésekor egyebek között az irodai munka növekvő gépesítésével is. Évente hozzávetőleg 50—60 millió devizaforintért hozunk be külföldről irodagépeket, s noha az igényekhez képest ez még kevés, azért ennek a kiadásnak tükröződnie kellene az alkalmazottak számában is. Mindez képet ad arról, hogy az irodai létszám az ügyvitel jobb szervezésével, korszerűsítésével nem „fedezett” csökkentése aligha hozhat tartós eredményeket. A sort tehál a munka egyszerűsítésével, a bürokrácia kiiktatásával, de I el keü Érdekes vízügyi megoldás a Moh ácsi-sziget öntözésére Úszó vízkivételi mü — A belvízlevezető csatornákat használják fel öntözésre Szellemes módon oldották meg a vízügyi mérnökök Mohácsi-sziget öntözését. A szigetet behálózó csatornarendszer, amely eredetileg a tavaszi árvizek, illetve belvizek összegyűjtésére és levezetésére épült, mostantól kezdve öntözővizet is szállít a „szomjas” földeknek. A mérnökök azt a természeti adottságot használták ki, hogy a szigetet nyugatról határoló Duna vízszintje magasabban van, mint a keleti határt képező Ferenc- csatornáé. A terep ugyancsak Kelet felé lejt és így a vízleMég mindig reng a föld San Saivadnr térségében San Salvadorban és környékén a mentőosztagok megszakítás nélkül fáradoznak azon, hogy a hétfői földrengés során összedőlt házak romjai alól kiássák az eltemetett sebesülteket és halottakat. Bár a fenti térségben még mindig mozog a föld, a sebtében helyreállított távíró- és távbeszélő-vonalakon érkezett hírekből kezd kialakulni a földrengés okozta pusztulás. A Salvador fővárosában kedden kiadott hivatalos jelentés szerint a földrengésnek eddig száz halottját találták meg és mintegy ötszáz sebesült j ét részesítik kórházi ápolásban. A salvadori kormány több szükségkórházat rendezett be a földrengés súj tóttá térségben, valamint elrendelte a lakosság beoltását járványok ellen. Az állandó és az átmeneti állomások előtt hosszú sorban állnak azok, akik a súlyos sebesültek segítségére sietnek. A hajléktalan családok ezreit további megpróbáltatásnak tette ki a földrengés sújtotta térség egyes pontjain végigörvénylő tornádó. vezető árkok is mind a Ferenc-csatornába ömlenek. Az öntözővizet tehát a Dunából emelik ki, az „végigcsorog” az egész szigeten és a felesleges a túlsó oldalán a Ferenc-csatornába jut. Eredetileg azt tervezték, hogy felszín-alatti nyomócsöves, központi vezérlésű öntözőfürttel oldják meg a sziget öntözését. Ez azonban többmillió forintos beruházást jelentett volna és gyakori többletköltséget is, amennyiben minden nagyobb áradás után fel kellett volna újítani az egész felszín-alatti csőhálózatot. Az Alsódunavölgyi Vízügyi Igazgatóság mérnökei elvetették ezt a költséges tervet és helyette a belvíz-levezető csatornahálózatot tették alkalmassá öntözővíz szállítására. A Dunán — az úgynevezett Kanda-foknál — úszó vízkivételi művet állítottak fel. Ez emeli át a gáton a folyó vizét: másodpercenként kétezer litert és nyomja a mintegy harminc kilométer hosszú csatornahálózatba. A csatornákat megfelelő műtárgyakkal — csillapító medencékkel, zsilipekkel, duzzasztókkal és átereszekkel — látták el. A zsilipek segítségével irányítják majd a vizet az öntözendő táblákra. A műtárgyakat természetesen úgy építették meg, hogy veszély esetén zavartalanul és gyorsan el lehessen vezetni a vizet a szigetről. Az idén a sziget Baranya és Bács-Kiskun megyei részén öt gazdaság — a dunafalvi Kossuth, a homorudi Kossuth, a sárháti Uj Ut és az új-mohácsi II. Rákóczi Ferenc Terme- I lőszövetkezetek, valamint a Bajai Állami Gazdaság — öntözi majd a földjeit: egve- lőre 1700 holdat. Később Du- nafalvánál újabb úszó vízkivételi művet helyeznek majd el a Dunán és annak segítségével további területek válnak öntözhetővé. A gazdaságoknak kettős hasznot jelent ez az újszerű öntözési rendszer. A műtárgyakat ugyanis ha' á- csokkal látják el és így a la- talmas csatornahálózatot haltenyésztésre is felhasználhatják. Újabb légitámadás # Eszak-Vletnam ellen A nyugati hírügynökségeik Bien Haoból keltezett jelentésükben köriák, hogy szerdán hajnal óta újabb amerikai csapatok érkeznek folyamatosan Dél-Vietnamba. A Pentagon Dél-V ietnamba vezényelte a 3500 főt számláló 173. ejtőernyős dandárt Akinawá- rói. Hatszáz katona Bien Hóéban, Saigontól 18 kilométernyire északkeletre, 600 pedig déli irányban 40 kilométernyire a fővárostól Vung Tau- ban lépett Vietnam földjére. A dandár a tervezett három zászlóalj helyett öt zászlóalj erősségű. Az újabb csapatszállításokkal a Dél-Vietnamban állomásozó amerikai katonaság létszáma több mint 35 000 főre duzzad. Közölték, hogy az ejtőernyősök Dél-Vietnamban ugyan azt a feladatot látják majd el, mint a tengerészgyalogság, gondoskodniok kell a fontos katonai berendezések és stratégiai pontok védelméről. További részletek váltak ismeretessé az Észak-Vietnam ellen kedden indított újabb amerikai légitámadásról. A hírügynökségi jelentésekből kitűnik, hogy kedden 105 ame rikai és dél-vietnami repülőgép három hullámban támadt a Vietnami Demokratikus Köztársaság területére. Közülük 28 repülőgép a határtól nyolc kilométernyire észak ra hajtott végre kalóztámadást, épületeket és hidakat bombázott. A laoszi határtól 32 km-nyire keletre Zum Rung térségében raktárépületeket bombáztak. Az amerikaiak állítása szerint ezek az épületek lőszertárolásra szolgáltak. A támadó gépek harmadik csoportja a keleti part mentén bombázott hidakat és hajókat. Egy másik saigoni jelentés arról számol be, hogy a délvietnami rezsim mind ellenségesebb magatartást tanúsít Franciaország iránt, mert a franciák az amerikai agresz- srió megszüntetését sürgetik és az ország semlegesítését szorgalmazzák. A dél-vietnami kormány megvitatta a Párizshoz fűződő kapcsolatok alakulását és több miniszter „megtorlásul'’ azt javasolta, hogy zárolják Dél- Vietnamban a francia bankszámlákat és tiltsák meg a pénzátutalásokat Franciaországba. Ezt a javaslatot azonban mégiscsak elvetették, mert figyelembe vették, hogy Dél- Vietnamban ma is fontos szerepük van a francia üzleti köröknek és ez a gazdasági intézkedés hátrányos lehne magára Saigonra nézve. Ehelyett a saigoni kormány azzal fejezte ki „neheztelését” hogy bezáratta a Saigonban működő francia kulturális rádió- állomást. Orlutay Gyula elv társ leleplezi Radnóti Miklós mellszobrát a Közgazdasági Technikum kertjében. 4 A i
