Dunántúli Napló, 1965. május (22. évfolyam, 102-126. szám)

1965-05-30 / 126. szám

Valószínű, hogy a Helikon Ünnepségek vezetői meg .fog­nak sértődni, attól tartok, hogy lelkűk mélyén a pécsi helikonotok is. hiszen egy ilyen riportszerű beszámolót minimum a résztvevő együtte­sek, a vezetők s a produkciók 1 elsorolásával kell elkezdeni, precízen és tisztelettel, viszont ni a legszívesebben azokra a félórákra emlékszem vissza, amikor a keszthelyi gimnázium előtti főtéren ácsorogtam, fon­toskodó tételeket állítottam fel magamban, s romboltam ösz- s.'-'e. néztem a lassú és ele­gánsan fiatal tömeget; négy­ezer diák jött el az idei Heli­konra, érzésem szerint leg­dályt, mondja egy másik, tud­játok, hogy Váczi Mihály is itt van? — csodálkozik a har­madik. Tudom, hogy ezeknek a kis mozzanatoknak nincs szerepük a jelentésekben s az összegezésekben sem, viszont e mozzanatok nélkül csak egy száraz műsorha&maz volna a Helikon, mert van ebben az egészben valami egészen egy­szerű, kissé ugyan tájékozat­lan, de teljesen világos egy­szerűség. Szerintem ezkekel a kis mozzanatokkal együtt He­likon igazán a Helikon, Váczi Mihály szép bevezetőjétől az új Kodály-mű bemutatójáig, s ezek nélkül tulajdonképpen alig érthetnénk meg, hogy A Helikon emlékmű. A nyolc oszlopon álló kupola alatt vörösmárvány emléktábla örökíti meg a hajdani helikoni ünnepségek emlékét. tlább húsz százalékkal ttSbt) eány, mint fiú, a négyezer- jói legalább ezer állandóan a 'ótér környékén mászkált, fom- oskodva, mintha áflandóan cerestek volna valakit, tulaj­donképpen ettői volt olyan lá­zas ez a forgalom, egyébként s: biztosra veszem, hogy keres :ék valakit, mindenki kere­sett valakit, hiszen ez volt eb- jen az egészben talán a leg- zgal masabb, hogy keresni le­tetett a többieket, a tanáro­dat. a titkos diáikszerelmeket, i rendezvényeket, azt hiszem: nindent. A tornyok fölött ló- lőtt megint az eső lába, a -endezők és a diákok panasz- iodtak. hogy reggel is nagy sső volt. Azután megszólalt mögöttem egy irigykedő ka- maszhang: mi az Lévai, szi­varozol?. kubai, mondta Lévai ;i tizennyolcévesek elégedett nyugalmával, mögötte három ány jött, cigarettáztak, volt ív. egészben valami ügyetlen könnyedség, legalább rendesen tartanád a cigarettádat, kiál­totta egy fiú és fölényesen vi­gyorgott, közben megjegyez­tem magamnak néhány kis impressziót; a száz méterrel távolabb lévő főutcai borkós­toló üres, a lányok elegánsak, az egész tér egy orkánerdő, egy lány egy euripideszi sort skandál: Hát szólok, ez nyitó fohászom kezdete, bár jobb szíved lett volna, én szülő- anyám ... az előbb láttam Ko­miért van szükség az ifjúság­nak az ilyen kulturális jelle­gű összejövetelekre. Mert úgy hiszem: nagy szükségük vaui, a barátságok , a magatartás ok, a kulturális és egyáltalán; az ifjúsági közélet szempontjából. A „helikoni parancsnokság” egyik vezetője Merényi Ele­mér, az irodája mint egy buk­méker irodája; jegyek, pros­pektusok, plakátok, érmek, ka­talógusok, feljegyzések töme­ge, meg minden. Az adatok után érdeklődöm. — Az idei Helikonon közel négyezer diáit és háromszáz tanár vesz részt — mondja — 92 középiskolából s 14 ipari- tanuló intézetből. Benevezett 135 vers- és prózamondó, 85 hangszeres szólista, 65 szóló­énekes, 15 pár társas táncos, 30 énekkar, 12 hangszeres ka­maraegyüttes, 7 zenekar, 31 népitánc csoport, 14 irodalmi színpad, 11 szellemi öttusa csapat, 4 irodalmi vetélkedő csapat, beérkezett 565 irodalmi pályázat, 64 néprajzi pályamű, 174 képzőművészeti alkotás ... Nagy számok, ez biztos, de a színvonal — mondhatja va­laki. Dehát négyezer dunántúli középiskolás mégiscsak verset tanult, rajzolt, novellát írt, muzsikált és táncolt.. Ennyi diák eddig még sohase volt a Helikonon, a 15 ezer lakosú Keszthely a szó legszorosabb értelmében tele van, — Valami jellegzetességre vagyok kíváncsi — mondom — ami a mostani Helikont megkülönbözteti a korábbiak­tól. — Van. Először' is: az idei Helikon az éneklés jegyében zajlik, ezt jelzi például az is, hogy az egyik fővédnök:, Ko­dály Zoltán, aki erre az al­kalomra komponálta Kisfaludy Károly versére Mohács című művét, amit az ünnepség má­sodik napján este a pécsi Ja­nus Pannonius Gimnázium és a pécsi Nagy Lajos Gimná­zium egyesített vegyeskara ad elő Ivasivka Mátyás vezény­letével. Kodály Zoltánról egyébként a Helikon alatt film készül. A másik jellegzetesség: hogy az idén vesznek részt először az iparitanuló Intéze­tek a Helikonon. A harmadik jellegzetesség, hogy megszűnt az iskolák közötti rivalizálás, ezt a versenyformát kiiktat­tuk. Bizonyos szinteket kell a versenyzőknek elérni az arany, az ezüst vagy a bronzérem­hez. Iskolák közötti pontver­seny nincs... Helikon. Érzésem szerint egyszerre tud ünnepélyes és nyáriasan könnyed lenni, tu­dományos és fontoskodó, mint általában az ilyen nagyszabá­sú ifjúsági találkozók, ahol barátságok és szerelmek szö­vődnek, ami tulajdonképpen valaminek a befejezését, illet­ve befejeződését jelenti. A helyzetet persze át kell érté­kelni, a jellegzetességek időn­ként megváltoznak, különösen ha visszagondolok a félórákra, a főtér tömegének ritmikus mozgására, a kamaszok mutat­ványaira, meg mindenre, s hozzáolvasom Berzsenyi Keszt­hely című versét: Itt a kék Balaton viranyain, Hol min­den mosolyog, mint az arany- virág, Hol dús búzakalász vengedez a mezőn, S a halmok, koszorús oldalain ragyog. A százféle gyümölcs s a zamatos gerezd, Itt a keszthelyi zöld parton emelkedik, A csendes Helikon... — esetleg azt mondhatnám magamban, hogy szegény Berzsenyiek. Diákok veszik körül a keszthelyi park gloriettszerű emlékművet, a Helikon em­lékművet, nézelődnek, valaki hangosan olvassa a többiek­nek a vörösmárvány emlék­tábláról a Jókai-idézetet, gon­dolom életükben először van­nak itt: És lesz népünk, amely hazájának örül, mely nevének díszére munkál, lesz­nek nagy embereink, kiket a világ bámulni fog, lesznek hő­seink, dicső szellemeink, kik­ben újjászületünk, lesz éle­tünk, melynek szűk lesz a vá­ros, leszünk nemzet, mint még sohse voltunk és az utókor írójának nem kell költeni, ha­nem csak a valót leírni, hogy dicsőítse hazáját..Szép sza­vak, igaz szavak. S be is bi­zonyosodtak: vannak dicső embereink, akiket bámul a vi­lág, hőseink, dicső szelle­meink, vagyunk nemzet, mint még sohse voltunk, s az író­nak nem kell költeni, csak a valót leírni, hogy dicsőitse a hazáját. A fiúk továbbmen­nek ki, a mólóhoz, lehet, hogy nem is gondolnak ezekre az összefüggésekre, én azért fölé­nyeskedés és alakoskodás nél­kül megérzem a jogfolytonos­ságot egészen a négyezer sza­való, csodálkozó, időnként kegyetlennek látszó tréfákba keveredő, táskarádiós, min­denki engedelmével: esetleg tán esókolózó helikonos fia­talokig. Világos. Az ilyen nagy ünnepségeket gyakran a szervezések szoktak megbuktatni. Az itteni szer­vezés korrekt, mindennek pontc« helye van, talán csak a műsorok zsúfoltsága okoz egy kis idegességet. Délelőtt a helikoni láng meggyújtása, plusz megnyitó beszédek, har­minc perc múlva könyvheti műsor, majd a Versmondó If­júság Napja kezdődik, a pé­csiek, s a baranyaiak is pó­diumra lépnek, a műsor két helyen folyik, rengeteg a versmondó, azután hegedű és zongoraverseny, délután a né­pi tánc csoportok bemutatója, a pécsi Leöwey Gimnázium tárcosaí másodikként nagy si­kert aratnák a hálás diákkö­zönség előtt, ugyancsak dél­után folyik az irodalmi szín­padok bemutatója, a pécsi Nagy Lajos Gimnázium együt­tese Bécsy Tamás vezetésével ötödiknek mutatja be a Harmadszor kiáltott a madár című felszabadulási emlékmű­sorát. tegyük hozzá: nagy si­kerrel. A közönség' s a ver­senytársak is érdeklődnek, az együttes naplójából, amit Papp Lajos vezet szaksze­rűen . mindenki kielégítő vá­laszt kap: az együttesnek 14 tagja van, ősz óta nagy ré­szük háta mögött körülbelül 130 próba áll. négy műsorban szerepeltek, volt időszak, hogy minden másnap próbáltak, s a legutóbbi Helikonon arany­érmet kaptak. Közben az elő­csarnokban felbukkan Dobay József, a pécsi Nagy Lajos Gimnázium igazgatója, tele egy egész nap nehéz, fárasztó izgalmával. — Különvonattal jöttünk Pécsről, illetve Baranyából — mondja —. Több mint hétszá- /.an, közülük százötven ipari tanuló. . . Az eddigi legna­gyobb élményem? A pécsi diákok a múzeum előtt szaka­dó esőben karmester nélkül énekelték a Mohácsot, amíg a karmester bement a múze­umigazgatóhoz, hogy az idő­járás miatt engedje a gyere­keket bent próbálni . .. Sze­rintem a kétéves szünet nem jelentett színvonal emelkedést, sőt, a hangszereseknél csök­kent a színvonal, a tömeg viszont egy kicsit nagyobb ... A mai eredmények? Eddig a mai napon a Leöwey Gim­názium 1 arany és 12 bronz, a Janus Pannonius Gimná­zium 2 ezüst és 7 bronz, a Nagy Lajos Gimnázium 4 ezüst és 2 bronz, a Széchenyi Gimnázium 2 ezüst és 2 bronzérmet kapott... A nap pécsi ezüstérmesei közé tartozik Kun László is, a pécsi Nagy Lajos Gimná­zium negyedik éves tanulója, az ezüstérmet egy novellájá­val nyerte. — Mi volt a novella címe? — Boldogság kertje. — Miről szól? — Hát ez bonyolult. A ser­dülőkorból a felnőtt korba va­ló áttérés, egy lelki megráz­kódtatás története. — Mióta ír? — Elsős korom óta. — Verseket is? — Csak novellákat. — Hány novellát írt eddig? — Ez a harmadik. — Szeretne író lenni? — Az idő úgyis eldönti. Azután egész késő este lesz, mint mindig szokott, az ember egy ideig még úgy érzi, mint­ha a Balaton fővárosa „test- magasságban” valamivel talán megemelkedett volna, a lakos­ság néhány napra pontosan az egynegyedével növekedett meg, s ez nem kis dolog, az­után minden elnyugszik, meg­nyugszik. a költők, az írók. a zeneszerzők, a karmesterek lehajtják az utolsó pohár bort, a rendezők még fontoskodva megbeszélik a másnapi felada­tokat, a legtöbb ember egyéb­ként is önmagát érzi a legfon­tosabbnak, s gondolom: a négyezer diák is a motelek­ben. a turista szállókban, a diákotthonokban esküdni mer­nének, hogy a világ közép­pontja pillanatnyilag ponto­san ott van. ahol ők tartóz­kodnak, dehát istenem, a He­likon első napjáról lévén szó, egyelőre még nem juthat eszükbe, hogy milyen nehéz valamit — amit szeretünk — abbahagyni. Sokkal nehezebb, mint befejezni. (Thiery) Magyar könyvek külföldön Fejes Endre: Rozsdatemető c. regénye nemrégiben szerb- horvát nyelven jelent meg a jugoszláv Svjetlost könyv­kiadónál. szinte egyidejűleg szlovák nyelvű • • kiadásával, amely a pozsonyi Politikai Kiadónál látott napvilágot. A Rozsdatemetőre nemrégiben a Helsinki Ottava Könyvki­adó is szerződést kötött. Lengyelországban már a nyolcadik kiadást kötötték le Molnár Ferenc Pil-utcai fiuk c. regényére. A bukaresti if­júsági könyvkiadó, az Editura Tineretului román nyelven válogatást ad ki Gárdonyi Géza elbeszéléseiből. Déry Tibor G. A. UR X-ben című regénye francia nyelven megjelent a párizsi Du Seuil könyvkiadó gondozásában. Az író novelláiból, The giant címmel a londoni John Cal- der válogatást jelentetett meg. Ugyancsak Déry-novella válogatást állít össze német nyelven a lipcsei Philipp Reclam Verlag Alvilági játé­kok címmel. Illyés Gyula ,^Száz versé”* nek fordítására kötött szerző­dést a firenzei Vallecchi könyvkiadó. Válogatóit ver­seiből pedig a varsói Pa- noswowy Institut • Wídaivni- czy szándékozik lengyel nyel­vű kötetet kiadni. Cseres Tibornak egyszerre i két könyvét kötötte ie szerb- j harcát nyelvű kiadásra a bel- j grádi Minerva könyvkiadó. I ..Hideg napok?’ és „Ember fia [ és farkasa’’ c. könyvét. A zaragozai Editorial Acrt- ! bia spanyol nyelven adja ki ] Nemeséri László és Holló Fe- ! renc „Állatorvost parazítoló- ! giar című könyvét. „Cart Actual” néven új, nemzetközi. negyedéven ki 11 megjelenő térképszolgálat in­dul Radó Sándor professzor szerkesztésében. A 24 oldalas új folyóirat térképeken ábrá­zolja á változásokat, az új országokat és településeket stb. A kiadvány gazdasági térképeket is közöl. (X*Zt • r • ÜNNEPI KÖNYVHÉT 1965. fíuifiu 29,-tat piithu 6.-ig,

Next

/
Thumbnails
Contents