Dunántúli Napló, 1965. május (22. évfolyam, 102-126. szám)
1965-05-30 / 126. szám
Neves vendégek, gazdag műsor f a könyvhéten Hidas Antal; Ma, vasárnap este 7 órakor ünnepélyesen megnyitják az idei könyvhetet a Doktor Sándor Művelődési Házban. Ezen nagyszabású irodalmi es'iet is rendez a városi tanács v. b. művelődési osztálya. Az esten budapesti és pécsi írók vesznek részt. így Bedé Anita költő, Csorba Győző József Attila-clíjas költő, Ge- reiyes Endre író, Hidas Antal Kossuth-díjas író, továbbá Kende Sándor író, Kónya Lajos Kossuth-díjas költő, Páko- litz István József Attila-díjas költő és Szakonyi Károly író lesznek, akiknek művei szerepelnek az est műsorán. A megnyitó beszédet Szederkényi Ervin, a Jelenkor főszerkesztője mondja. A műsorban fellépnek a pécsi zeneművészeti szakiskola növendékei, valamint a városi művelődési ház irodalmi színpadának tagjai. Ugyancsak ma tartják a megyei irodalmi esteket is, mégpedig Komlón, Mohácson és Pécsváradon. Ezeken Hidat Antal, Bede Anna, Gerelyes Endre, Kónya Lajos, Szakonyi Károly és Pákolitz István vesznek részt A négy megnyitóval együtt kezdetét veszik az író—olvasó találkozók, és egyéb könyvnapi rendezvények sorozata. Ma délután fél ötkor az AKÖV helyi közlekedési részlegének dolgozói találkoznak Szöllősy Kálmánnal. Elsején este fél hatkor pedig „Ismerd meg az új irodalmat” címmel a pécsbányatelepi Zalka Máté Művelődési Otthonban rendez irodalmi estet a pécsbányate- iepi versbarátok köre. Harmadikén délután 2 órakor a kesztyűgyárban „A dolgozó nő és otthona” címmel rendeznek divatbemutatót és könyvkiállítást. Itt Juries Ibolya SZOT- díjas textiltervező találkozik" a gyár munkásnőivel. Ugyancsak 3-án a Komlói Május 1. Művelődési Házban a komlói asszonyokkal találkozik Juries Ibolya, mégpedig este hat Kossuth-cl íj ci s í ró ven d égé i n k Hidas Antal Kónya Lajos órakor. Ezen a napon a Puskin Művelődési Házban irodalmi e6tet ad a művelődési ház színjátszó csoportja, szintén hat órakor. Június 3-án délután négykor pedig a Zsol- nay Művelődési Házban rendeznek író—olvasó találkozót. Este 7-kor az építők új-me- csekaljai munkásszállásán könyvkiállítás és irodalmi vetélkedő lesz. A június negyediki program szerint a sörgyárban Szöllősy Kálmán, B. Németh János és Galambost László találkozik az olvasókkal délután négy órakor. Este 7-kor a Hőerőműben Vidám Irodalmi Est lesz a Városi Könyvtár irodalmi színpada tagjainak közreműködésével. Ugyanebben az időben az újmeszesi bá- . nyász munkásszálláson „Húsz év az irodalom tükrében” címmel lesz műsor, és ebben a meszesi általános iskola és a munkásszállás irodalmi csoportja működik majd közre. Hatodikén este 7-kor pedig könyvbál lesz Péesszabolcson. A nyolcadik programban az SZMT központi könyvtárában találkozik olvasóival Berkesi András SZOT-díjas író, délután 5 órakor. Néhány rendezvény időpontját még nem határozták meg, ezek közül érdekesnek ígérkezik az SZMT könyvtár új-mecsekaljai fiókkönyvtárának kiállítása is. Azonkívül a könyvhéten mutatkozik be újszerű, friss könyveket ismertető műsorával a városi könyvtár irodalmi színpada, mégpedig Meszesen és Gyárvárosban, valamint a már említett hőerőműi műsor keretében. A Benedek Elek Gyermekkönyvtár a Postavölgyben és ístenkúton tart rendezvényeket. A Ságvári Művelődési Házban ankétot rendeznek a gyermekkönyv akro!. A Kesztyűgyárban és az űj-mecsek- aljai munkásklubban pedig Várady Géza vezetésével irodalmi vetélkedőt is rendeznek majd. Nem tudom: az ág miről dong ősszel, ha elhagyja a lomb? , És nem értem, hogy mire jó, ha nincs hala, a legszebb tó? A lakatlan szoba kinek villogtat ablaküveget? Szekrényben ruha mért legyen, ha nincs: „Föl, melyiket vegyem?’ S mint eleven, mért néz rám ő: a láb-elvesztett csöpp cipó? És kinek játszik a zene a kiürített terembe’? Sugárnak mi célja-köze, ha nincs, ki visszatükrözze? Asztalon minek hús-kenyér, ha nem kérhetlek: „No, egyél...” És nem értem: mire való ágyon a kettős takaró? ... Hiányzol. Hangot halkitok. A szó kedvetlen. Hallgatok. Test-lelkem nem leli helyét: az arc arcát, a kéz kezét. Mikor jössz haza? Kónya Lajos: dl hítvullű Én századszoi inkább vállalom a gyarló próbálkozást, a tévedés iszapját, hogysem közönybe takarózzam. Kik a hit súlyos tömbjeit kirakják hajóikból, azokat l’öltarajió babok dédelgetik s valóban könnyebb nekik — de van-c örömük? Eszmék nem csalják zátonyokra őket, szirtek közé sem hívja a szirénhang, s bár van okuk nevetni rajtam olykor nem irigylem e folyton kétkedőket, mert éjük-nappaluk kifolyt bor, kihunyt parázs, kopár föld, árva parlag, De engem új s uj csillag, szűz remény hajt. * Kolumbusza vagyok magamnak. Meglehet, hogy könnyebb nekik, mert elkerülik az úttalan tájak, a csapdák és a nyársak veszélyeit, de nincs és soha nem lesz igazuk, mert levetik az egyetlen köntöst, amit emberre szabtak az emberarcú istenek, s vakok és süketek maradnak mindörökkön-örökre, ámen. Bede Anna: Fut a vonat, elzúgé erdészéiről ■'integetnek a gyerekek, jj Kihajolok, s mint szoktam, én is hosszan visszaintegetek. I Valaha vidított e percnyi szövetség, megfrissítette utamat, a kis kezek villódzva röpdöstek körül, mint könnyű maradak. De már tudom, hogy a gyerekek nem nekem integetnek, hanem a messzeségnek, mit en is csak félve sejtek. És én se nekik intek, hanem a gyermekkoromnak, mely ott maradt az elzúgó erdők nyirkos, kitépheletlen zöldje alatt. •i Ünnepi szó a könyvhéthez ■8 A magyar könyv — mimt évtizedek óta minden évben — ezekben a napokban kivonul az utcára. A könyvesboltok hűvös és előkelő magányából az üzemek, hivatalok előcsarnokaiba és sátrakba, az utcára kerül, hogy kínálja önmagát. Kinek, miért? Mindenkinek, a szépség, az igazság, a szocialista haladás, a teljes humánum befogadásáért. Ezek ma már olyan önként adódó válaszok és maga a jelenség is szinte teljesen egyértelmű. Dehát így volt-e mindig? Mindenki kincse volt-e a könyv, és mindenkihez szólt-e az író szava? Mint körtére, hadd tegyek tanúvallomást ebben az ügyben. A 20-as évek végén, vagy a 30-as évek elején: Supka Géza író, a Literature szerkesztője vetette fel a könyvhét eszméjét. A könyv mecénása akkor még nem a magyar nép állama volt, hanem a különböző kapitalista vállalkozók. Az ötletből tehát — Supka Géza jó szándékával szemben — az üzleti érdek szedte meg a maga hasznát. Ennek érdekében — természetesen — az áru piaci használhatósága volt a főszempont. Nem állítom, hogy jó irodalom nem került a könyvnapi sátorba, került, de csak módjával. Móricz Zsigmondék ellenében tömegével ott volt a Harsányi Zsoltok, Zsigrai Juliannák tábora, akiknek könyveit népszerű primadonnák igyekeztek népszerűsíteni a szűkrétegű olvasók körében. Kivonult a könyv propagálására Gömbös Gyula miniszterelnök is, hogy megfricskázza — éppen baloldaliságáért — Móricz Zsigmondot. a kor legnagyobb íróját. Aki nem tartozott valamilyen klikkhez, az viszont lemaradt a könyv ünnepi karneváljáról. Szegény Juhász Gyula az ifjúság és a baráti kör segítségével láthatta utolsó kötetét: a szegedi Magyar Téka kiadásában. József Attila pedig kávéházakban, ismerősöknek árusítgatta versesköteteit, melynek darabjai ma már a szocializmus századát kifejező világirodalom legrangosabb értékei közé tartoznak. Még Móricz Zsigrmond is 1933-ban, szombathelyi meghívásomra, szereplése tiszteletdíjaként azt kérte, hogy akkor megjelent könyvsorozatából 10 példányt adjak el könyvtáraknak, egyesületeiének, vagy tehetősebb magánembereknek. Illyés Gyula pedig 1934-ben „Előfizetői gyűjtő- ív”-et küldött, hogy „Űj versek” című, 500 példányban megjelenő kötetére vásárlókat toborozzanak. A kötet: „Szálló egek alatt” címmel jelent meg és már Illyés Gyula érett-szépségű termését tartalmazta. Mint érdekességet említem meg. hogy néhány éve a valóban „Űj versek”. címet viselő Illyés kötet 5000 példányban, gyűjtőívek, baráti összeköttetések nélkül, napokon belül elfogyott a könyvesboltokból. De vessünk egy pillantást az olvasókra is. A falu népe a 6 pengős búzaár, vagy a városi munkás a 80—100 pengős havi kereset mellett nem tolonghatott a díszes könyvsátrak körül. A fiatalság az állás- talanság réméttel küzdött. Az értelmiségi rétegnek csak kis köre vásárolt könyvet. Pedig a 30-as években már írni-olvasni tudó nép voltunk. Az analfabétizmus statisztikája a művelt Franciaország, Csehszlovákia és Belgium sr-ímpö-irruhn-/ ,-or koztatott fel bennünket és a 8,8%-c> arányszámunk sokszorosan jobb volt Olaszország, Spanyolország és Portugália helyzeténél. S mégis: olvasónemzet most lettünk, az utolsó húsz év alatt, amikor költők éneklik meg a Hemmingwayt olvasó őrzőlányt, a könyvtárba járó kanászt: sokszorosan túllépve térben és időben Tóth Árpád „Egy lány a villamoson” című ismert versének társadalmi jelenségét. Az a változás és fejlődés, amely ebben az időben az ellentétes érdekű osztályokból egységes népet ötvözött: az a könyvsátorban. az olvasás vágyában és a művészet igényében éppúgy lemérhető, mint szocialista életünk bármely területén. Az elmúlt húsz év alatt 12 000 szépirodalmi mű jelent meg 130 , millió példányban. Igen jelentős ebből a mai irodalom: 7500 mű, több mint 60 millió példányban. Az idei könyvhétre 75 kötet jelent meg 1,1 millió példányban és többszáz korábbi kötet: regények, versek, új és régebbi magyar szépirodalom, külföldi, ifjúsági és gyermekirodalom, tudományos és ismeretterjesztő irodalom tömegéből válogathat az olvasók legszélesebb körű tábora. Soha Magyarországon ilyen ízlésesen, gondozottan nem adtak ki könyvet, mint . ma.. A tegnap ..klasszikusai — Ady, Babits, Kosztolányi, Juhász Gyula, Móricz Zsigmond, Krúdy Gyula stb. művei papír- kötésben — Supka Géza szavai szerint: rossz karosszériában — kerültek forgalomba, és bizony, a rajongó olvasó köny- nyen rongyosra olvashatta kedvenc írója könyveit. Ma pedig: a legtöbb könyvet vászonkötésben, borítóval jelentetik meg a kiadók, példátlanul olcsó áron. Egy verseskötet ára 8—15 Ft, a széppróza hasonló értékű, de a díszesebb kiadású könyv ára is alig több egy vasárnapi sörözés tóadásainál. A művek pedig a mai valóságot tükrözik. A második vH-réMbení után fellépő uój nemzedék — nevek felsorolása nélkül mondom — sokat hozzáadott az előttük járó „nagyok” művéhez. Témában, világszemléletben új ez az irodalom. A „Puszták népe” cselédei, a „Város peremén” proletársága azóta elsöpörte a kastélyok lakóit, a munkásság bevonult az élet sűrűjébe, népe sorsát irányító posztokon áll, építi az új hazát. Ez a változás ott van az irodalomban is, pontosan tükrözve a valóságot. íróink egyformán vallják és hirdetik műveikben, hogy a béke, az építő munka: a szocialista rend alappillérei. Enélkül nem mozdul meg írói toll, mégha a nemzedék ügyek — öregek, „derék had”, fiatalok — vagy írói ars poeticák különbözőek is. Az olvasó — hitem szerint — bízhatik íróiban. Mert. az igazság és szépség igéit írják könyveikbe. Mindegy, hogy hogyan, ha művészi módon ..lélektől lélekig” kon- dul az íród szó. Fogadja el az olvasó az írót tájékozódásában, az élet megismerésében és az ember szeretetében. Az igazi mű mindig az életért van és az életet erősíti. A könyvnapon az író kezet ad az olvasónak, az olvasó az írónak. Jó tudni, hogy kinek írunk, hogy az íróasztal fénykörén túl látjuk, aki befogadja szavunkat. Soha sem felejtem el azokat a forró pillanatokat, amikor — a Pécsi Nemzeti Színházban — egy Csokonairól szóló daljátékunk bemutatóján: bányászok, munkások, katonák, diákok kezet szorítottak velünk. Szinte rokoni érzésháló szövődött körénk és jó volt magam mögött érezni a népet, amelyből vétettem és hogy meleg szavával visszhangozta érzéseimet és gon- golataimat. S azt gondolom: a könyv okos propagandáján túl, hogy új és igényes híveket toborozzunk a magyar írásnak: a könyvhétnek az a legigazibb haszna, hogy író és olvasó megismeri egymást, szövetséget kötnek az ..ember szépbeszőtt hitének” megtartá*'™.-: és rn»«erős“éréért. Buidosi Németh János a a a i 8 [ % i cJa fáztál
