Dunántúli Napló, 1965. május (22. évfolyam, 102-126. szám)

1965-05-27 / 123. szám

1965. MÁJUS 27. Befejeződött a vetés napló 3 Sürget a kapálás és lucernakaszálás — Több vagon alkatrész érkezik a AGROKER-hez A megyei operatív bizottság szerdai ülésén megállapítot­ták, hogy a tsz-ek a csapadé­kos időjárás eilcné~e a ka’á- szosok vegyszeres gyomirtását 36 000 holdon elvégezték. A közelmúltban lezajlott határ­szemlék eredményeiből azt a következtetést vonták le, hogy a megye őszibúza-vetésének 31 százaléka jó, 42 százaléka közepes és 27 százaléka gyen­ge. Ennél valamivel jobb a helyzet az őszi árpáknál és a tavasziaknál. 57000 hold kukorica A vetés befejeződött a me­gyében. örvendetes, hogy a tervezett 47 000 holddal szem­ben 57 OOO hold kukoricát ve­tettek. A hungazinozott terü­let is 30 százalékkal nagyobb, mint a tervezett. Különösen nagy területeket vontak be a kapálás nélküli művelésbe a siklósi, sásdi és szigetvári já­rásban. A csapadékos idő miatt azonban máris lemaradás van a növényápolásban. A cukor­répa egyelése, a napraforgó, a kukorica kapálása már nem tűr halogatást. Sürgető a lu­cerna első kaszálása is, me­lyet 10 százalékban végeztek el. Az időszerű munkák mel­lett már most meg kell kez­deni az aratásra való felké­szülést. Ezen a nyáron 129 450 hold kalászost kell betakarí­tani a megyében. Ehhez 216 aratógép és 242 kombájn áll rendelkezésre. A gépi aratás a tavalyi 87 százalékkal szem­ben 92 százalékos lesz, ezt se­gíti elő az a 35 új gabona­kombájn, mely az idén érke­zett. összesen 117 400 holdat aratnak le az idén gépekkel s ennek 60—65 százalékát kombájnok takarítják be. A kalászosok mellett 8000 hold borsó vár betakarításra a szövetkezetekben, melynek cséplése egybeesik az árpa aratásával. A borsó gépi ara­tása és cséplése eddig még egyetlen évben sem volt meg­oldva. A nagy szemyeszteség miatt a termés 20 százaléka kinn maradt a földeken, s újabb 20 százalékát szemtörés miatt vesztettük el, mivel magborsónál a törött szem nem jöhet számításba. Ennek megelőzésére az idén 32 gép­állomási és 8 tsz gabonakom­bájnt alakítanak át gumíro­zott dobos kombájnná a me­gyében a szemveszteség-men- tes borsóbetakarítás érdeké­ben. A kombájnok átalakítá­sát a villányi gépjavítóban kezdik meg. Sok másodvetésre van szükség A tarlóhántás elvégzéséhez 670—700 traktor áll a tsz-ek rendelkezésére. Eddig 8300 hold tarlóvetéshez elegendő vetőmagot kapott a megye központi keretből, azonban legalább 21 000 hold tarlóve­tés szükséges ahhoz, hogy a tavaszi víznyomás és egyéb kár okozta takarmánykiesése- k.et pótolják a szövetkezetek. Június 1 és 20-a között zaj­lanak le a nyári gépszemlék a termelőszövetkezetekben és a gépállomásokon. Ezt meg­előzően június 6 és 16 között e'"'hetes tanfolyamot tarta­nak minden gépállomáson a tsz- és gépállomási kombáj- nosok részére, melyeken mint­egy 500 kombájnvezető vesz részt. A kombájnjavításokban al­katrészhiány miatt némi lema­radás tapasztalható. Nagyobb lemaradás azonban csak a szentlőrinci gépállomáson van, melyet a szomszédos gépállo­mások segítenek a felkészü­lésben. Különösen az SZK- kombájnoknál volt súlyos al­katrészhiány egész tavasszal. A megyei AGROKER-hez a hét elején érkezett meg az el­ső vagon kombájnalkatrész és a jövő hét végéig újabb 5 va­gon érkezését jelezték Buda­pestről. így a gépjavítókban legkésőbb június közepéig be tudják fejezni a javítást. N?m ismétlődik meg a tavaly oly sok bosszúságot okozó ékszíj­probléma sem, mert április­ban nagymennyiségű ékszíjat kapott a vállalat különféle méretekben. Az elmúlt évhez képest lényegesen megjavult a gumiellátás is, mivel az AGROKER-hez máris megér­kezett a. teljes félévi megren­delés. Jönnek a traktorok Egyéb aratási cikkekből is nagy készletekkel rendelkezik az AGROKER. Jelenleg 35 000 új gabonás-zsák van a válla­lat raktáraiban és csaknem ennyi használt is. Aratógép­zsinegből 11 vagonnal tárol­tak, ami jóval több a tény­leges szükségletnél. Folyama­tosan érkeznek a megrendelt erőgépek is, melyek a nagy nyári behordási munkákban már részt vesznek. Csupán a Vörös Csillag Traktorgyár adós még 50 darab UE—28-as traktorral. A külföldi gyárak terv szerint szállítanak. A csehszlovákok az egész évi Zetor-megrendelés 80 százalé­kát már eddig leszállították. A járási tanácsok és a gép­állomások közösen ezekben a napokban készítik el az ara­tási rajonterveket s ezek alap­ján irányítják majd a pár hét múlva meginduló aratási mun kákát. Az fllexandrov-egyiittes Pécsett A szovjet hadsereg világ­hírű és hazánkban is jól isi­mért 190 tagú ének-, zene- és táncegyüttese Magyarországon vendégszerepei. A híres együt­tes Pécsre is ellátogat. A Pécsi Nemzeti Színházban június 24-én este 7 órakor mutatkoz­nak be városunk közönségé­nek. A bemutatót a helyőrség fegyveres testületéi szervezik és rendezik meg. A várható nagy érdeklődésre való tekin­tettel elővételben is kaphatók a jegyek a színház pénztárá­nál vagy a Fegyveres Erők Klubjában. Áramszünet — Áramszünet lesz május 19— 29-ig 7—17 óráig kisfeszültségű hálózat átépítése miatt a Hegyalja u„ Ignác u„ Nap u., Ótemető u., Tettye u., Zöldfa u., 1 Gáspár u., Barátur u.. Böck J. u., Bosnyák u. által behatárolt terü- I létén, (x) Elutazott Keszthelyre a Helikoni ünnepségek ötszáz baranyai résztvevője Szerdán utazott el Keszt­helyre a helikoni ünnepségek mintegy ötszáz baranyai és pécsi résztvevője. Idén május 27—30-ig rendezik meg a Ba- laton-parti városban a már hagyományos diáktalálkozót, melyen a Dunántúl legered­ményesebben működő kultu­rális diákcsoportjai és szólis­tái mérik össze tudásukat, fel- készültségüket. A keszthelyi hetedik helikoni ünnepsége­ken azok vehetnek részt, akik a megyék kulturális szemléin aranyfokozatot értek el. A pécsi és baranyai arany­érmesek között utaztak a vers- és prózamondók: a Nagy Lajos és Leöwey Gimnázium­ból 5—5, a komlói Kun Béla és a mohácsi Kisfaludy Ká­roly Gimnáziumból 4—4, a Janusból, a Radnóti Közgaz­dasági Szakközépiskolából, va­lamint a szigetvári Zrínyi Mik­lós Gimnáziumból 2—2, míg a Széchenyi Gimnáziumból, a Bányaipari és a Vegyipari Technikumból 1—1 diák. A hangszeres szólisták száma sajnálatosan kevés: egyetlen hegedűs indul a Nagy Lajos Gimnáziumból, valamint hat zongorista a Nagy Lajos és Janus Gimnáziumból, illetve Szigetvárról. Hasonlóképp ke­vés szólóénekes képviseli a Helikonon városunkat: a Leö­wey Gimnáziumból négyen utaznak (köztük a délszláv népdalokat éneklő énekkettős}, a komlói gimnáziumból ket­ten, a Janus és Széchenyi Gimnáziumból pedig 1—1 énekes. A Cséti Ottó Bánya­ipari Technikum és a Zipper- novszky Károly Gépipari Tech­nikum társastáncospárja mel­lett a Janus, Leöwey Gimná­zium, Radnóti Közgazdasági Szakközépiskola, a Bánya­ipari Technikum, MŰM 500-as Intézet, a szigetvári, komlói gimnázium és a szentlőrinci Mezőgazdasági Technikum népitáncos csoportja is részt vesz a nagy keszthelyi vetél­kedésen. Az előző Helikonok­hoz hasonlóan kimagasló sze­replést várunk az ének- és zenekaroktól. A Janus, Leö­wey és Nagy Lajos Gimná­zium, a Radnóti Közgazdasági Szakközépiskola, a MŰM 500-as Iparitanuló Intézet, a mohácsi és szigetvári gimná­zium kórusai képviselik Keszt­helyen városunk ifjúsági ze­nei tömegmozgalmát. A Janus Pannonius Gimnázium hang­szeres kamaraegyüttese és három zenekar: a Janus Gim­názium 15, illetve a Nagy La­jos Gimnázium 25 tagú vo­nószenekara, a Széchenyi Gimnázium 22 tagú fúvós ze­nekara mutatja be tudását a Helikon Könyvtár hangver­senytermében. Az irodalmi színpadok vetélkedésén a Nagy Lajos Gimnázium és a MŰM 506-os Intézetének együttese indul, míg a szel­lemi öttusában a Nagy Lajos Gimnázium, az irodalmi vetél­kedőben pedig az 508-as Ipari­tanuló Intézet csapata képvi­seli városunkat. A helikoni ünnepségek ün­nepélyes megnyitására csü­törtökön délelőtt kerül sor. A megnyitó ünnepségen közre­működik többek között a Pé­csi Janus Pannonius és Nagy Lajos Gimnázium egyesített énekkara Ivasivka Mátyás vezényletével, valamint a Széchenyi Gimnázium fúvós­zenekara Decleva László ve­zetésével. A csütörtöki nap egyébként a versmondó ifjú­ság napja, melynek védnök­ségét Illyés Gyula Kossuth- díjas költő vállalta. A szom­bat pedig az éneklő ifjúság napja lesz. Pannónia éneklő ifjúsága felett a fővédnöksé­get Kodály Zoltán Kossuth­díjas zeneszerző vállalta, aki a felszabadulás 20. évfordu­lója alkalmából írt legújabb művét első előadásra a keszt­helyi Helikonnak adományoz­ta. A bemutatóra a Balaton Múzeum oszlopcsarnokában kerül sor az énekkarok pén­tek esti hangversenyén. Kis­faludy Károly: Mohács c. ver­sét Papp Lajos, a pécsi Nagy Lajos 9Gimnázium tanulója szavalja, majd felhangzik Kodály Zoltánnak Kisfaludy Károly versére írott kórus­műve a pécsi Janus Pannonius és Nagy Lajos Gimnázium egyesített vegyeskarának tol­mácsolásában. Vezényel Iva­sivka Mátyás. Szombaton este a Kastélypark szabadtéri szín­padán emlékünnepség lesz.* majd koszorúzás a Helikoni Emlékműnél. A középiskolák és az idén első ízben részt­vevő iparitanuló-intézetek ezer tagú egyesített énekkara Berzsenyi—Kodály: Magya­rokhoz és Kövesdi—Kocsár: Tavaszi dal című művét szó­laltatja meg Bárdos Lajos Kossúth-díjas zeneszerző és Ivasivka Mátyás vezényletéi­vel. Utána tűzijáték és VTT- kamevál kezdődik a Balaton­part on. Vasárnap délután ered­ményhirdetés, majd a záróest keretében a legjobb ered­ményt elért szólisták és cso­portok mutatkoznak be a nagyközönségnek. Bizonyára másként ala­kult volna ez a riport is, ha az öt éve nyugdíjas Dom- sics János nem úgy vála­szol a kérdésemre, ahogyan válaszolt. Pedig a kérdés inkább udvarias volt, mint számonkérő. — Bejárogat még a vál­lalathoz? Felkapta rá a fejét, s mintha valami dacosság is bujkált volna a tekinteté­ben. — Ugyan kérem! Mire kell az, kinek kell az! Leg­feljebb arra lenne jó, hogy utána mondogassák a há­tam mögött: „Na, a Jani bácsi így vélekedett, úgy vélekedett, valami megint nem a szája íze szerint tör­tént ...” — hát ettől aka­rok én mentesülni. Amikor konkrétabban is érdeklődtem, kire, mire ér­telmezte, amit mondott, ki­térő magyarázkodásba kez­dett. — Nézze, jelentkezhettem volna én is arra az 500 fo­rintos nyugdíjas állásra, el is fogadtak volna, pedig hatvanöt éves vagyok már. De amikor arra gondoltam, hogy majd ötven éven át feletteskedtek rajtam a fő­nökeim, csak jobban esik ez a kései függetlenség. Csodálkoztam, hitetlen­kedtem a véleményén, hi­szen bent a vállalatnál rög­tön őt javasolták, hogy ná­lánál jobb, alkalmasabb ri­portalanyt keresve sem ta­lálnék. Domsics János az egyik legjobb, legmegbíz­hatóbb szakembere volt a Baranya megyei Építőipari Vállalatnak, és bizony fáj­lalták is, amikor nyugdíjba ment. Azt mondták, nézzem csak meg, mennyi kincset gyűj­tött össze magának a sok­sok év alatt. Nézzem meg a kormánykitüntetéseit, a ki­váló munkáját nyugtázó számolatlan oklevelét, s néz­zem meg, milyen nyugdíjat, milyen otthont teremtett magának Domsics János. Azért az ellenkezésem, a nógatásom végül mégiscsak felderítette morózus hangu­latának rejtegetett okait. — Az újságcikk! — kezd­te indulatos hangon. —Nem találom a helyem, amióta elolvastam. Maguk írták, egy hete talán. Hát abban a cikkben ... És sorolni kezdi, mi volt benne. Egy-egy részleténél megáll és heves gesztikulá- lással mondja róla a véle­ményét. — Az egészben az a leg- szomorítóbb, hogy az újság­írónak van igaza. Úgy látszik meglátta raj­tam a meghökkenést, ami­ért „szomorítónak” tartotta az újságíró igazát, mert azonnal helyesbített. — Csak annyiban szomo- rító dolog, hogy egy újság­írónak kellett kimondania olyan igazságot, amit nálá­nál sokkal előbb megláthat­tak volna ott, az újmecsek- aljai építkezésen a szakem­berek. Az újságcikk egyik rész­lete különösen felháborí­totta. — Hát egy újságíró fel­adata az, hogy az építésve­zetőnek szakmai magyará­zatot adjon? Hogy kioktas­Nyugtalan nyugalomban sa a helyes munkaszerve­zésre?! Aztán hogy megértsem, emlékezésből próbálja idéz­ni a kritikus sorokat. Az álldogáló anyagfeladókat, a tétlenkedő takarítókat em­líti meg az újságíró stílusá­ban, és gondolatban vele megy az építésvezető irodá­jába is. — Elsüllyedtem volna az építésvezető helyében, ha az én szemembe mondják azt, hogy „amíg az anyagfeladók álldogálnak, talán haszno­sabb időtöltés lenne, ha unalmukban összeszednék az állványcsövek szanaszét he­verő bilincseit...” — Baj van kérem, amikor a mun­ka legilletékesebb szervező­jét kell a munkaszervezés­re oktatni... • — Maga hogy csinálta Domsics bácsi, amíg főépi- tésvezető volt? —• kérdez­tem közbe. — Hogyan ment akkor a munkaszervezés? És újra meglepődtem a válaszán, ami nem is a fel­tett kérdésemre szólt, ha­nem annak egészen távoli indítékát élesztette fel. — Ezelőtt huszonöt-har­minc éve is építésvezető voltam, és abban az időben még nem szerepelt a szótá­runkban a munkaszervezés. Mégis, anélkül is úgy csi­náltunk mindent, mintha azt kérték volna számon tőlünk a vállalkozók. A vállalkozókról jutha­tott eszébe, hogy azért azo­kat sem a gólya költötte. — Na, azért a „százalé­kot” sem mostanában talál­ták ki, mert azt ők is meg­követelték annak idején. De csak kereken ám, nem tö­redékesen, mint ahogy ma­napság elnézik a munkások­nak ..: % Nem „kopogta le”, hogyan sikerült annak idején kike­rekíteniük a százalékot, de azért célzás volt abban, ahogyan visszaemlékezett rá. — Százszázalékos munkát követeltek, s mi adtuk is, ha megfizették. Nehéz ára volt. Különösen az én szá­momra, mert én voltam a munkavezető. Esténként, de még vasárnapokon is oda­kint időztem a munkahe­lyen, hogy megvizsgáljam, rendjén van-e minden, ne­hogy hibával kezdjük, ne­hogy a kis baj nagyobbal folytatódjék másnap. Nem tudom, igazam van-e, de valahogy így kellene ezt csinálni ma is. Ö frázisnak találta, amit ezek után a „máról” mon­dott, mégis feljegyeztem. — Pedig akkor nem kap­tunk ám annyi mellékest, mint manapság. Munkás­szállodát, kedvezményes ét­kezést, célprémiumot, fize­tett szabadságot, kitüntetést és egyebeket. Hát ezért volt elszomorító az újságíró igaz­sága. Erre újra eszébe jutott valami a „régi világról”, mert ismét tűzbe jött tőle: — Próbáltunk volna má annak idején olyan mun­kákat átadni, amilyenek sajnos még ma is előfor­dulnak. Az elismervény he­lyett munkakönyvét vagy még annál is rosszabbat kaptunk volna vissza érte. Azért nem vonja egy ka­lap alá a „mai” építőket sem, mert bőséges doku­mentuma van a jó példák­ból is. Egy bőrkötéses ké pes albumot tesz elém, de ő forgatja a lapjait, ő kom­mentálja a képek „szövegét” is. — No azért, mégiscsak ezek a maiak építették fel Meszest, Ujmecsekalját, a déli városrészt, s nem is akárhogyan. Újra lapoz, és rámutat a képre. — Ezek az én embereim. Nagyon nehéz volt megvál­ni tőlük. Pedig biztos, hogy van olyan is közöttük, aki könnyű szívvel vette a bú­csúzkodást. Elvégre hol van előírva, hogy egyformán érezzenek, vélekedjenek, gon­dolkozzanak az emberek. Hiszen az ujjunk sem egy­forma. S most hadd mondjam el azt is, amit másoktól hal­lottam Domsics Jánosról, hi­szen tóle hiába is kérdez­tem volna. A módszereiről, az ő sajátos munkaszerve­zési készségéről szeretnék néhány szót szólni. Azt mondták, Domsics János soha nem válogatta, kit szeretne, kit nem a gár­dájába. Neki mindenki meg­felelt, ha ö nem is felelt meg mindenkinek. De az ilyen embereket nem kel­lett kiseprűznie, elmentek, elkéretőztek maguktól is. De érdekesmód, előbb-utóbb vissza is kéretőztek hozza pedig azután is „huzatos ' volt az állványpalló, ha nen. úgy „öltöztek” a munkához, ahogy ő szerette volna. Mégis, miért kéretőztek vissza hozzá? Mert Domsics János szigorúsága forinto­kat, prémiumokat is ter­mett, nemcgak kellemetlen­séget. A fegyelmezést is sajátosan, „Domsics-módra’" osztogatta. Ha valaki ügyet­lenkedett a munkán, pláne szembeszállt az utasításá­val, nem gorombította le Tíz percre, fél órára kivet­te kezéből a szerszámot és megmutatta, hogy az építés- ‘vezető sem felejtette még e! a falazás, a vakolás frissen is óvatos fogásait. S ha ezt csak virtusból csinálta voi- na, akkor nem őrá illenék a másik példa, amit szintén a módszerei közé soroltak ö elé nyugodtan odaáll­hatott a segédmunkás, ha egy és másban nem egye­zett a véleményük. Ha iga­za volt az emberének, Dom sics János volt az első szó szólója, utasítója annak hogy azután úgy legyen ahogy a segédmunkás mondta. Nem csoda hál, hogy ide ges volt, amikor az újság­cikket és az újságíró ..igaz­ságát” példázgatta. Pedig ö éve már, hogy Domsics Já­nos nyugalomba vonult, nem is „tartozna” rá, hogy számontartsa, lelkére ve­gye az ilyen szomorító igaz­ságokat. Pálinkás György \

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents