Dunántúli Napló, 1965. május (22. évfolyam, 102-126. szám)
1965-05-23 / 120. szám
1985. MÁJUS 28, 4 -----------------------------napló Ta lálkozás egy másik fiatalemberrel Fészket raktak-e a vándormadarak? Ellentéte « rműHSoarl fiatalembernek? Nem lehet ezt il.v *n egyszerűen megkülönböztetni. A fiatalok abszolút magabiztosságával s egyszerűségével várja a kérdéseimet. Harmadikos gimnazista, félévkor négy tárgyból megbukott: orosz, latin, matematika és fizika, aiki iskolába járt, tudja, hogy ez bizony nagyon kínos helyzet, de nem okolja a ta- n '■mit. s ami még ezen túl is szimpatikus, anélkül, hogy ezt kü'ön hangsúlyozná, látszik hí ! la: tisztában, van & helyzet súlyosságával. — Kiírhatom a nevét? i Tehát L. J.) — Mi akart lenni tíz éves korában? ' — Állatorvos. — Most? A Testnevelési Főiskolára akartam... meg is próbálom még. — Ha nem sikerül? — Akkor műszerésztanuló so rclnék lenni, állítólag lesz is helyem otthon a Gélkánál. — Nem pécsi? — A szüleim vidéken élnek, én albérletben lakom itt egy egyetemistával. (Nem először találkoztunk, nem először kérdezősködöm, mégis az egész helyzetben van valami különös feszesség, mintha valamilyen tantárgyból esetleg én is meg akarnám buktatni, s az a maga- biztosság, amit az első pállana tokban megnyugvással koms találtam: most nem is olyan magabiztos.). — Van zsebp>énze? — Minden vasárnap egy huszas. Legtöbbször feketét szokta in inni belőle. — Mi a véleménye a lányok ról? — A legtöbbje rendes, de a liz százaléka erkölcstelen— Mit ért az alatt, hogy egsöJeotelem? t Mindenkivel elmennek, ra az illető akarja, pénzért ír i ndent feláldoznak. — Hisz a szocializmusban? — Hát igen. — Fel tudná áldozni rálátni?:'! az életét? — Fel. Mondjuk, ha meg- tóptadnák a hazámat, és katona lennék, — Ön szerint ml a hivatás? (Hc-tízabb töprengés). — Amit az ember elvállalt, azt meg is csinálja, nem hanyagolja el. — És a boldogság? — Amit sajátmaga szerez meg. abban a környezetben boldog tud lenni, — karrier? (Töprengés). — Nem tudok válaszolni. — Van példakepe? _ Igen, az édesapám. Szeretnék olyan, lenni, mint ő. — Mit tud arról az évről, amelyben született? — Elmesélték, negyvenhaX- ban kicsit még tartott a háború. de sokkal jobb volt, mini negyvenötben. Többet nem tudok. — Mit szeretne a legjobban? ÓT írméz, kissé bizalmasaim:.). — Nincs semmi legfontov •. Mindent megkapok. i\, bukásokat eddig mintha s : .ói;osan elkerültük volna, i idom, hogy az általános iskolában meg négyesrendű tanuló volt.). — Hogy történ* a bukás, m; volt az oka? — Betegség. Idegkimerült- ’. Tavaly majdnem két hóba kórházban feküdtem, b'.óom. gyulladással. Két hörn nőm. maradt a pótlásra, éjjel. nappal tanultam, nem bírtam idegekkel. Tulajdonképpen ezt sínylettem meg az idén is. — Mennyit hiányzott ebben é'. ben? — Körülbelül száznyolcvan órát. (Ez nagyon sok. L. J. sao morú, lehangolt, hiszen az iskolai bukás is azt Jelenti, hogy az ember vereséget szén ' edett, valószínű ezt érzi, s pillanatnyilag erre gondol. Nem az a típus, aid a mu- U? dúsait elintézi egy hanyag »«ilrárvdítással.) . — Mindig attól fittem, hogy megbukom. Még sohasem buktam meg. Arra nem is számítottam, hogy négy tárgyból. Ha most mebukom. nem tehetek pótvizsgát, ismételnem se lehet már. (A kissé elkapkodott szavakból vázszerűen rajzolódik ki egy inkább homályos, mint egy valahová, valamilyen pályára elkötelezett egyéni jövő képe.). — A főiskola tananyaga teljes embert kíván, s minimum egy megfelelő bizonyítványt. — Tudom. — Fontos magának beiratkozni a főiskolára? — Esetleg szeretnék. — A szüleinek mi erről a véleménye? — Azt mondják: minden áron .végezzem el a gimnáziumot, ki akartam maradni és esti tagozaton folytatni, az orvos is javasolta, a szüleim azonban hallani sem akartak róla... (Hosszú csend, közben eszembe jutnak a szokásos szülői intelmek, amikkel minden gyereket felszerelnek. Azelőtt így mondták: hogy úr legyen belőled, ma úgy mond ják tisztán és tartalmasán: hogy többre vidd, mint az apád. Ez eddig igaz is és természetes, a mai apák számára még nem volt természetes, hogy ha bekopogtattak egy munkahely ablakán, bemutatkozáskor egy érettségi bizonyítványt vagy egyetemi diplomát vettek ki a zsebükből. Azonban sok belső dráma, nyomasztó lelkiállapot kezdődik ott, amikor egy családnál kellő alapok hiányában rögeszmévé válik az „érettségi bizonyítvány” vagy az „egyetemi diploma”.) — Megértik magát a szülei? — Van, hogy megértenek, van, hogy nem. — Mikor nem? — Például én nagyon szeretem a futballt, játszom is egy megyei csapatban, illetve községünk csapatában, s el tudom úgy képzelni a jövőmet, hogy műszerész leszek, és közben otthon a csapatban játszom. — Mi a szándéka a sport terén? — Kekem se* s legkedvesebb szórakozás, ebben találom meg minden örömömet. —■ Ezt nem értik meg? — Nem értik meg, hogy csak úgy, hogy... — Mi az, hogy csak úgy? (Nagyon hosszú csend, tudom, hogy nehéz választ adni egy ilyen kérdésre, egy ilyen helyzetben, azt is mondhatnám, hogy lehetetlen, hiszen ezek belső dolgok, tulajdonképpen csak a lelke mélyén érzi az ember). Dunántúli Napló, 1965. május 15., szombat. Tanácstagok fogadóórái: Május 21-én, 5 órakor: Ké- méndi György, Bálics út 54., Szabó István. Bánki Donát u. 11., dr. Bojtor János, 39-es dandár u. iskola. 6 órakor; Herendi Ferenc és Balogh József patacsi kultúrotthon. © Kémén di György Bálicsi úti lakását nem a legkönnyebb megtalálni. Az idegen néhányszor elmegy a ház előtt anélkül, hogy felfedezné a bokrokkal takart feljáratot. Az utcabeliek természetesen jól ismerik a járást, s éppen ezért senki sem kifogásolhatja, hogy Kéméndi György kerületi tanácstag kissé eldugott lakásán tartja fogadóóráit. A kopogtatásra kisgyerek nyit ajtót — Édesapád itthon van? — Igen. — A fogadóóra miatt Jöttem ... — Ma nem tartok fogadóórát, — fogad Kéméndi György. — A közlemény szerint Bt óra* kezdettel tártja. — Még ha akarnám, akkor sem menne. Ma hat órakor tanácstagi beszámoló lesz a Sörgyárban. Éppen oda készülök. . No, de ne a közepén kezdjük! Egy hónappal ezelőtt végigjártam az aznapra hirdetett négy fogadóóra helyét, A négy — Ha esetleg kitanulj« a műszerészetet, s az otthoni futballcsapatban játszik; úgy gondolja, hogy boldog és kiegyensúlyozott élete lesz? — Egy ideig. Aztán szeretnék valamit... — Mit? (Nem kaptam választ. Azután gondoltam, leülök, s az eredeti tervemnek megfelelően megírom, hogy az iskolában vannak jó tanulók, s rossz tanulók, ez természetes, az értékrendek a gyakorlat a valóság elemei alapján alakulnak ki, s az ember természete szerint általában nem bonyolódik bele veszélyes és fölösleges csatákba, ahol csak vereségeket szenvedhet. Vagyis: leírhatom, hogy L. J. négy tárgyból megbukott mert hosszú ideig beteg volt, leírhatom, hogy a középiskolai tanulmányok egy bizonyos határon túl meghaladják a képességeit, vagy az érdeklődési körét, esetleg nincs is nagy kedve tanulni, ezek többé, kevésbé kapcsolódnak az igazsághoz, azonban ez az igazságnak csak az egyik része. Itt vannak a szülők, a háttérben, akik azt hiszik, hogy csalhatatlanok, hogy az életben minden sémaszerűen megismétlődik, akik azt hiszik:, hogy önmaguknak, a családnak, a történelemnek minden mulasztását feltétlenül a saját fiaikkal kell bepótol tatra. Ez sajnos nem olyan egyszerű, hogy ha belőlem valamilyen oknál fogva nem lett hajóskapitány. akkor majd a fiamból az lesz, ha addig élek Is ... Általában könnyen el szoktuk verni a port a fiatalokon, hiszen ez olyan egyszerű, de én azt hiszem: kissé konkretebben, s őszintébben kell beszélni a szülői elképzelésekről is. A szülőkkel.) Thiery Árpád Hidason 1960-ban kezdték meg a feketeri taszké telepítését hét különféle fajtával. Az ültetvény — melyet öntöznek — már a telepítést követő má sodik év óta biztos jövedelem forrás a szakcsoportnak. 1962- ben a bokrok nyesedékéből 3000 gyökeres dugványt értékesítettek holdanként az Ul- tetvénytervező Vállalat révén. Az első gyümölcstermést — előtermést — 1963-ban szüretelték tövenként átlag fél— közül egyet sem tartották meg. Két helyen nem találtam a megjelölt helyen senkit, a tanácstagot sem, harmadik helyen csak a feleség tartózkodott otthon, negyedik helyen a tanácstag kórházban feküdt. Mindez véletlen is lehetett, éppen ezért május 21-én, pénteken este újból elindultam szerencsét próbálni. Kéméndi Györgynek igaza van: a tanácstagi beszámoló valóban fontosabb a fogadóóránál, hisz ott féléves munkáról leéli számot adni. Öt tehát nem. érheti vád. De hát akkor miért adták le a hírt, hogy fogadóórát tart a lakásán? óra 25. A Bánki Donát út 11-ben Szabó István lakása zárva. A házmester azt mondja, pár perce ment el, rögtön visszajön. A folyosón találkozunk. — Miért teftszflc keresni? — A fogadóóra miatt — Éppen csak leugrottam a* »teára. Hivatalosain 5-től 5-ig tart a fogadóóra, de hiába ül odafenn* az ember. Még senki sem keresett meg ilyen „hivatalos” keretek között. Maga az első. — Mekkora a választókerülete? Amikor módosították a Munka Törvénykönyvének egyes pontjait, azzal a szándékkal tették, hogy nagyobb megbecsülésben és anyagi elismerésben részesítsék a munkahelyükhöz hű, hosszú ideje ott dolgozó embereket, de ugyanakkor hátrányosabb hely zetbe hozzák azokat, akik min den különösebb ok nélkül váltogatják munkahelyüket. A cél helyességét nem lehet vitatni. A rendelet megjelenése után sokat foglalkoztunk e témával. A törzsgárdák tagjai elismeréssel szóltak a szabályokról, a jogi tanácsadásokon zömmel Ilyen jellegű kérdések szerepeltek. De az utóbbi időben mintha lecsillapodtak volna a kedélyek. Talán megállapodtak a hajdani vándorok? Lássuk a tényeket! Enyhe mérséklődés Három vállalat adatait tar nulmányoztam, s a számok sajnos csak nagyon enyhe mérséklődést mutatnak. A* Építőipari Vállalatnál így alakult a munkaerővándorlés az elmúlt négy hónapban. Kilépett Belépett I; 94 SS II. 49 105 III. 96 128 IV, 74 78 A múlt esztendőben a vándorlás havi átlaga: 114 kilépő és 110 belépő volt. Az idei havi átlag: 78 kilépő és 82 belépő. Tehát bizonyos csökkenés tapasztalható. Majdnem hasonló arányokat találtam a Betonárugyár mun- j kaügyi osztályán. A műit év- I ben 539 dolgozó lépett be a vállalathoz és ugyanannyi egy kilót. Tavaly a tövek átlag hozama már 2—3 kiló gyümölcs volt. A rekorder a Góliát F. lett 3,03 kilóval, mag közelítően jó termért adott a Góliáth H. és a Wellington fajta. Az átlagtermés 26 mázsa volt, mely holdanként 23 950 forint tiszta jövedelmet biztosított a szakcsoportnak. A hidasi „ribiszke-fák” ebben az évben fordulnak teljes termői«, a legutóbbi becslések alapján 40 mázsás termést várnak tőlük holdanként. — öt lakótömb. — Kérték már a segítségét valamilyen ügyben? — Hogyne. A múltkoriban interpelláltam is a tanácsülésen, Nézze, itt van ez a felvonulási épület. A pack területére építették. Mindenki fel volt háborodva. A kár is jelentős — 20 ezer forint —, de még ennél is bosszantóbb a felelőtlenség. Miért nem lehetett arrébb építeni? Akadt volna hely. — Gyakran felkeresik a választók? — Nem kell engem keresni. Mindennap találkozunk, mindennap beszélgetünk. A Bánki Donát úttól pár perc a 39-es dandár utcai iskola, A folyosók csendesek. 17 óra 40 perc. Vajon hol lehet a fogadóóra? Falragasz, útbaigazítás sebed. Az első emeleti tantermekben takarítónők dolgoznak. — Bocsánat, hol less a fogadóóra? — Milyen fogadóóra? — Dr. Bojtor János tanáraiig tartja. — Én kérem seovvlt ssea tudok. Egy pedagógus azt javasolja, nézzem meg az ebédlőben. Földszint, lent a farokban. Senki. Az ajtó sár«, hagyta ott őket, a havi átlag 45 fő. Az idei esztendő első négy hónapja így alakult: Belépett Kilépett I; 43 16 II. 19 29 III. 27 34 IV. » 24 — a havi átlag 82, illetve 2« fó. Itt is csökkenés mutatkozik, A Porcelángyér adatai a múlt év hasonló időszakában 19 belépőt mutat és 97 kilépőt (létszámcsökkentés volt), az idei hónapok már kiegyensúlyozottabbak: Belépeti Kilépett \ 24 18 IL 14 16 IIL 12 28 IV. M 14- vagyis 19:17-« átlag slaku!t ki. Ez a szám nem nagy a gyár összlétszámúhoz viszonyítva, hiszen a Porcelángyárban 1378 ember dolgozik. Bejegyzés: áthelyezve A rendelet több kiskaput nyitva hagyott a vándormar darak előtt. Például áthelyezéseknél nem éri hátrány a dolgozót De hadd jegyezzem meg, hogy a múltban a fizikai dolgozóknál szinte fehér holló-számba ment egy-egy áthelyezés, manapság viezont igen megszaporodott a* ilyen bejegyzések száma. A Beton- áru gyárban például a múlt hónapban négy dolgozó került így új munkahelyére: mind a négy szakképzetlen munkás. Két vállalatnál részletesen is vizsgáltuk a ki. és belépő dolgozók adatait A Porcelán- gyárban 14 kilépő közül kikértek egy dolgozót a vállalat azonnal megadta a beleegyezését az áthelyezéshez. Indítékuk: a dolgozó 66 éves volt, legalább nem nekik kell nyugdíjba küldeniük; A Betonárugyár munkaügyi előadója elmondta, hogy nyolc éves tapasztalatokkal rendelkezik beosztásában, de a rendeletnek egyelőre nem sok hatását látja. Előveszek egy „vastag” munkakönyvét. Kettő van egyberagasztva, de ez a második is lassan betelik. M. János 43 éves dolgozónak ebben a két könyvében — 1950 közepe óta — pontosan 87 munkahelyét számláltam meg, tehát évente 2—8 munkahely jut, de — a legutolsó bejegyzés lassan másfél éves len. P&tKMH fcdán Mgyofib szerencsénk lesz. A közlemény szerint hát órakor Herendi Ferenc és Balogh József a kuí- túrutthomban várják választóikat. Negyed hét. A kultúrotthon ajtaján hatalmas lakat. A szemben levő tar-épületben talán tudnak valamit. —- Herendi elvtáno* nem látták? — Nem járt erre. — Hát Belogt eJrtára? — Nincs az Italboltban? A s öntés ©lőtt nyolcan-tlzen állnak. A tanácstagokat egyikük sem látta. — Talán otthon vnwnidf. Most mehettek hm a munkából. — Msnó « hetim a tm-bea dolgoznak? Túlírtam jhff rw-rimtr ISifT Ti ■ iiSSiiiltimrti-liilftIjr som. abba a mánkét Elmúlott tél hét, näher elfőttünk. Herendi Ferenc és Balogh József nem karúit elő. Da mtoefe h jöttek: volna? Rajtánk kívül senki sem kereste őket, A várra! tanács nrs&h év! statisztikája szerint 878 bejelentés és ptsnm étkezett a iraafefgeagrlfat eeeTje&hea. Ei> Nem érdemes tovább sorolni az állandó „mozgásban” lévő embereket, de érdemes felfigyelni néhány dologra, amelyek nem szolgálják a ren* delet szellemének érvényre- jutását. Mégis több a jövede'em ? Hat hónapig nem lehet magasabb órabért adni, mint amennyi az előző munkahelyen volt. Ezt minden vállalatnál tudják. Mégis .;. Bus Károly 20 éves fiatalember egy pécsi ktsz-ben dolgozott segédmunkásként, órabére 4 forint volt A múlt hónapban kilépett és a Betonáru gyárban helyezkedett el. új besorolása 5 forintos személyi órabér. Azt mondják, hogy a szövetkezeti tagoknál nem lehet érvényesíteni a rendelet szabályait Tehát itt is van kiskapu. „De egyébként sem adhatunk kevesebbet mint a többinek, hiszen ő is normában dolgozik. A teljesítményt A Betonáru gyárban áprilisban vették fel Gadó Bélát is, is Pammer Károlyt is. Előző munkahelyükön 6,50, illetve 5,38 forint volt az órabérük! vagy a besorolásuk. E mór gékony emberek még ugyanabban a hónapban el is távoztak új helyükről, de a bérbesorolásuk már magasabb volt mint belépéskor; Gadó 6,50 helyett 7 forintos besorolással távozott, Pammer viszont az 5,50-es besorolását 7,50-re tornászta fel két hét alatt. A Betonárugyár áprilisi belépői közül — harmincnyolcán voltak — négy még abban a hónapban el is távozott; A beiktatott „kanyart” egyik sem bánta meg; Hatéroiettabbcm Az enyhe mérséklődés oka nem la a rendelet gyengeségében keresendő, hanem elsősorban abban, hogy a vállalatok a belépő embereknél nem veszik figyelembe aZ előírásokat. Lábra kap az át- helyezéses munkahelyváltozás, vagy különböző hivatkozásokkal egyszerűen megadják a magasabb órabért. Az állandó munkahely-váltogatás a népgazdaságnak kárt jelent, éppen ezért ideje volna következetesen ragaszkodni a rendelet szelleméhez, néhány kiskaput bezárni, mert ellenkező esetben az 1965-ös fluktuáció nem sokban fog különbözni a múlt évitől. Gazdagít István MI 188 a fon teste go* cm keresztül jutott el az illetékesekhez. — ülhess jönnek még a kerületekhez befutott észrevétele*. Évente átlag 1800 panasszal és közérdekű bejelentéssel foglalkoznak a tanácsszerve*. Ezekről pontos kimutatás készül. Arról sajnos nem készül pontos kimutatás, hogy a tanácstagok által továbbított ügyek hány százalékát panaszolták el a választók a havonta tartott fogadóórákon. Az 1954-es tanácstörvény előírja, hogy a tanácstag köteles rendszeresen fogadóórákat tartani, és félévenként tanácstagi beszámolón ismertetni addigi tevékenységét Ezen a napon a Sörgyár kultúrtermében egy ilyen beszámolóra is sor került dr. Bugás! Endre városi, Dani Sándomé és Kéméndi György kerületi tanácstagok részvételével. A beszámolót negyvenen hallgatták meg, s ez a szám az eredménytelen, formálissá vált fogadóórák tanulságaira figyelmeztet Az emberek panaszos ügyeikkel, kéréseikkel és tanácsaikkal nem várják meg a havonként egyszer tartott fogadóórákat de szívesen dmennefc egy olyan rendezvényre, ahol megtudhat iák, hogy mit tett jelöltjük fél év alatt választókerülete érdekében. Bfibfo Sanda* Tjanáedaqi fogadóévá Negyven mázsa ribiszke holdanként
