Dunántúli Napló, 1965. május (22. évfolyam, 102-126. szám)

1965-05-22 / 119. szám

■ ms. MÁJUS 22. napló 3 Sok kicsi sokra megy Céltalan fuvar a betonközpontból — Napozó fiatalok Általános rendellenség A harmincadik Az új-mecsekaljai befejezet­len áruház mellett lakóházat építenek. A munka a második szinten folyik, helyesebben ott látni embereket, mert hárman dolgozgatnak, heten zsebretett kézzel ténferegnek. Kérdem a művezetőt, hogy kik azok ott fennt — Ipari tanulók. Ácsok, Be­mutató foglalkozáson vannak. Mondhatom szép bemutató foglalkozás. A művezető szét­tárja karjait: — Nekem nincs jogom bele­szólni. Tovább megyek és a hét­emeletes házalóiéi állapodom meg. Egy ideig a szemben le­vő járdáról figyelem az épít­kezést. Körülbelül 600 ember — nem tévedés, hatszáz! — dolgozik a két épületen. A magas daru mellett négy em­ber áll és beszélget. Tízper­cenként megjelenik két szere­lőruhás dolgozó, vállukon vas­csövekkel, leteszik a beszél­gető emberek mellé és tovább mennek; „Kevesebbet keresek..." Egy vállrándítással lezárják az ügyet, s valószínű a pokol­ba kívánnak. De kédem: hol vannak a fiúk szakoktatói? Ezek a fiatalemberek néhány hónap múlva megszerzik a szakmunkásbizonyítványt. Ha így kezdik az életet, mi lesz később? Még alvásra is jut idő? Háromnegyed kettőkor az épület mellé áll egy teher­autó, rendszáma FB 12-08. Körülményesen befordul a buckás terepen, majd tíz perc múlva visszakanyarodik a be­tonkeverékkel együtt, s húsz méterrel odébb áll meg a fő­útvonalon. A gépkocsivezető tekintget, valakit keres. — Miért jött el az épület­től? — kérdezem. — Azt mondták, hogy nekik nem kell a beton. — Most mi lesz? — Nem tudom, ha itt sem kell, akkor visszaviszem a központhoz. — Miért hozta, ha nem kell? — Azt hiszem a betonköz­pontban szúrták el a dolgot. — Az ilyen fuvarokat „meg­érzi” a fizetése? — Persze. Engem teljesít­ményben fizetnek. Sajnos, sok az állás, — legyint lemon­dóan, — eddig másfél órát ve­szítettem. Kevesebbet kere­sek ... Negyedórái keresgélés után; beijl a kocsiba és elhajt a város felé. Az építkezés egyik < vezetője felvilágosít: ők meg-j hagyták a betonközpontnak, J hogy csak akkor szállítson, j amikor kérik. Most nem kér­ték. A gépkocsivezető viszont ! jogosan legyintett, s ezt a ki-< hagyást nehéz lesz a fizetés­kor megmagyarázni családjá­nak. Ha így kezdik, j mi lesz később?! A daruval szemben öt fia- < talember élvezi a napon az', édes semmittevés óráit. Né- < ha kettő bemászik a földszinti ablakon és három marad kint, majd fordítva. Odamegyek \ hozzájuk két órakor és meg­kérdem, hogy mióta állnak. — Dél óta — mondja az { egyik. — Miért? — Nincs elég téglánk. — Szóltak már valakinek? — Az anyagos intézi a szál- j lítást. — De mondták neki, hogy) elfogyott és dél óta nem tud-i nak dolgozni? — Mi nem. Elválok tőlük és meg jegy-í zem, hogy majd én szólok a! művezetőnek a tégla miatt.; Csodák-csodája, azonnal dől- ( gozni kezd mind az öt fiú. A saroknál látom, hogy né- i hány méterrel arrébb bőven van tégla. Megtorpanok és j visszafordulok. — Órabérben dolgoznak, J fiúk, vagy normában? — A teljesítmény hatvan) százalékát kapjuk, mivel har-S madéves ipari tanulók va- j gyünk. — Ilyen tempó mellett la- J pos lesz a boríték. A másik épület felé tartok. Közben rendezett sorokban két katonai csoport érkezik. Itt dolgoznak az építkezésen. A parancsnok oszoljt vezényel és a csoportok gyorsan „fel­szívódnak” a két hatalmas épületen. Az épület végén idillikus kép. Egy idősebb ember a téglarakást támogatja és ami­kor meglát, barátságosan mo­solyog. A mosoly persze nem nekem szól, hanem partneré­nek, aki a fal melletti malte- ros ládák mellett ül és alszik. Valamiféle zörejre feláll és kavargatni kezdi a láda tar­talmát. — Miért állnak? — érdek­lődöm. — Klinkereznek odafenn — néznek felfelé az állványokra és ezzel úgy érzik, hogy min­dent meg is magyaráztak. Kérdő arckifejezé'emre még megtoldják: — Ha kell anyag, mi adjuk fel nekik. Visszafordulok a két épület közé. Rengeteg anyag van itt felhalmozva. A rend kifogá­solható. Az állványok csövei még rendesen állnak egy cso­móban, de az összekötő bilin­csek szana-széjjel hevernek. Más anyagok is eléggé ren­detlenül borítják a terepet. A gyorsfelvonók mellett ál­landóan négy-öt ember áll. Két hői segédmunkás az el­telt két óra alatt alig dolgo­zott többet tíz percnél. Köré­jük néhány férfi is seregük. Ez a sarok inkább társalgónak látszik, mint munkahelynek. Sok az ellentmondás a munkaszervezésben Az építésvezető irodája az első emeleten van. Az abla­kon át látni a két ház közötti területet és a szemben lévő épületet. A „társalgó” sarok is jól látható. — A két nő órákon át áll, semmit sem tesz. Miért? — Ök 'a takarítóktól várják a munkát, ha „lejön” egy vö­dör szemét, akkor kiöntik. — És a többiek? A férfiak? — Azok is általában anyag­feladók. Valamelyik brigád­hoz tartoznak. A főépítésvezető elmondja, hogy az egyik hétemeletest jú­lius elsejére kell átadniuk, a másikat meg szeptemberben. — S van-e valami problé­májuk? — Az idő. Ember van, anyag van, gépek is vannak, csak az idő rövid. A munkaszervezés is szóba kerül, s általában a munka­végzés, az idő kihasználása, mivel éppen az a legnagyobb probléma. Megjegyzem, hogy amig az anyagfeladók ott áll­dogálnak, talán az elszórt bi­lincseket rakhatnák össze vagy valami mást, He hagyják szó nélkül! A két épület közötti terüle­ten ennyi emberre nem lenne szükség, ha nem merevítenék meg a szervezés sémáit. Az a két ember, aki a klinkerezők- nek adja fel az anyagot, köz­ben a takarítók által „össze­gyűjtött” szemetet is kiborít­hatná vagy fordítva. De így, mindenki arra hivatkozik, hogy „nem az ő asztala”. Ilyen nagy létszámú épít­kezésen talán el kellene te­kinteni a régi szervezéstől és a kiszolgáló csoportot egy fel­ügyelet alá helyezni, akkor kevesebb társalgó sarkot le­hetne látni. — Valamikor így is volt — jegyzi meg egy művezető. — Ha a pallér meglátta, hogy nincs munkája valakinek, ak­kor adott neki feladatot. De moi nem teheti, mert az em­ber máshova tartozik. Azt sem én jegyzem meg, hanem az egyik vezető mond­ta, hogy sok kicsi, sokra megy. Igaza van: a sok kicsi, sokra megy. S nem hagyhatjuk szó nélkül. Gazdagh István A realizmus reneszánsza? Jegyzetek a TIT művészeti választmányainak országos ülésén Május 11-én és 12-én a TIT Baranya megyei Szer­vezete művészeti szakosztá­lya képviseletében, mint an­nak elnöke, részt vettem Budapesten a Társulat mű­vészeti választmányainak ülésén. Az ülésen Ortutay Gyula, a TIT országos elnöke tar­tott vitaindító előadást „Mai társadalom — mai művé­szet” címmel. A művészeti élet és is­meretterjesztés kérdéseit sokoldalúan felölelő, gondo­latokban rendkívül gazdag vitaindító előadás alapján két napon át tartó, magas színvonalú, de a mindenna­pi gyakorlatot egy pillana­tig sem szem elől tévesztő vita alakult ki, melynek so­rán huszonketten szólaltak fel. A vita nagyon gazdag anyagot ölelt fel, mindenek­előtt a művészetek külön­böző ágainak szoros együtt­működését hangsúlyozta. — Egyébként ezt húzta alá a közös választmányi ülés is. Az elvi kérdések közül a realizmus kérdését említem meg A felszólalók közül többen a közelmúltban jár­tak külföldön, Nyugaton és Keleten, és egyértelmű vé­lemény alakult ki ezen a magas szintű értekezleten, mely szerint a realizmus ma már nemcsak a szocialista országokban, hanem nyuga­ton is, mint a holnap mű­vészete kibontakozásának lehetősége jelentkezik. Ez az oka annak, hogy ma pl. a franciaországi vagy nyugat­németországi művészeti kö­rökben egyaránt örömmel üdvözlik azokat a szocialis­ta országokból érkezett mű­vészeket, esztétikusokat, mű­vészettörténészeket, akik a realizmus és ezen túlmenő­en a szocialista realizmus kérdéseivel foglalkoznak. A másik kérdés, amelyet a sok közül kiemelek, egy lát­szólag módszertani kérdés, a komplexicitás kérdése. Azonnal előrebocsátom, hogy magát a kifejezést elmarasz­talták. A komplexicitás (komplex előadások például) — én sem találok jobb ki­fejezést ennél, bár én sem tartom jónak — a különbö­ző művészeti ágak együtt­működését jelenti és ezzel lépi át a módszer határát és válik tartalmi és ennek következtében szemléleti kérdéssé is. Feladata a dol­gok, jelenségek összefüggé­sének megmutatása a mű­vészetek terén. Ennek fel­ismerése viszont egyetlen út a valóság megismerésére. Még talán annyit, hogy a megyei küldöttek általában gazdag, színes munkáról számoltak be, mely azt bi­zonyítja, hogy a TIT isme­retterjesztő munkája a mű­vészetek terén is a tudat­átalakítás egyik fontos esz­köze; ; v:V| ... —ai— Má ris népszerű a Patyolat új, harmincadik szolgáltatása, a tolltisztítás. A tollat kívánság szerint háztól házig szállítják és három nap alatt készül ei, de helyben is megvárható a tisztítása. Korszerű keletnémet félautomata portaianítja és gőzöléses eljárással fertőtle­níti is egyben a tollat. Az új gép napi 100 kilogramm toll feldolgozására alkalmas. Már az aratásra készülnek a gépállomáson Megtartották az első aratási megbeszélést az Ócsárdi Gépállomáson A kedvezőtlen időjárás el­lenére is szépen fejlődnek a kalászosok megyénkben és várható, hogy egy hónap múl­va megindulnak a kombájnok az ősziárpa-táblákon. Ezért a megye gépállomásai és gép­javító állomásai főagronómu- sainak részvételével tegnap Öcsárdon megtartották az el­ső aratási tanácskozást. Álló Miklós, a Gépállomások Ba­ranya megyei Igazgatóságának főagronómusa számolt be a feladatokról. Elmondotta, hogy a kombájnok 70 százaléka a gépállomások, 30 százaléka a termelőszövetkezetek tulajdo­nában van, a megye 260 ara­tógépéből viszont csupán 26 van a gépállomások tulajdo­nában. A gépi kapacitás lehetővé teszi, hogy az aratást a me­gyében mintegy 92 százalék­ban gépekkel végezzék el és ebből 76 százalékban kom­bájnok vágják le a gabonát. Baranya domborzati viszo­nyai alapján elképzelhető 98 százalékos gépi aratás is. A megye gépállomásai és ter­melőszövetkezetei arra töre­kednek, hogy ezt az értéket minél jobban megközelítsék. A javításra kerülő kombáj­nok mintegy 70 százaléka már üzemképes állapotban várja az aratást. A megyében 1962- től 75 darab AC—400-as ma­gyar kombájnt kiselejteztek, idén — 12 darab kivételével — csak SZK—4-es kombájn arathat. Ha az aratásra az ígért gépek megérkeznek, ak­kor összesen 25 gépállomási és tsz-kombájnt állíthatnak munkába. Fontos és felelősségteljes munka ezekben a hetekben a kombájnvezetők kiválasztása. Csak több éves gyakorlattal rendelkezőket ültessenek a gépekre és a termelőszövet­kezetből is kérjenek segítsé­get az ott dolgozó, jelenleg más beosztásban lévő kom- bájnvezetők személyében. A kombájnszérűk helyes kiala­kításáról tavaly Mágocson tar­tottak megyei bemutatót, az idén azt javasolják, hogy min­den nagyobb termelőszövet­kezet a tavalyi bemutató ta- ! pasztalatai alapján létesítsen ' kombájnszérűt, és ehhez a gépállomások adjanak mű­szaki segítséget. A cél az, hogy minél kevesebbet moz­gassák a gabonát, de ezt a mozgatást is minél tökélete­sebben oldják meg. Gondoskodnak az aratőgé- ; pék megfelelő üzemeltetéséről és lehetőleg éjszaka vagy va­sárnap délután cserélik az ola­jat, az alkatrészeket, de gon­doskodnak a vezetők az ara­tásban dolgozók ellátásáról is. Még az aratás megkezdése előtt kétnapos oktatásban ré­szesítik a traktor- és kom­bájnvezetőket, hogy megis­merjék a tűzrendészeti, bal­esetvédelmi előírásokat. Arra is felhívta a tegnapi tanács­kozás a gépállomások figyel­mét, hogy időben gondoskod­janak valamennyi, aratásban dolgozó meleg ebédjéről. A gépállomások 62 ezer hol­dat vágnak le kombájnnal és egy kombájn átlagosan 367 holdon takarítja be a gabo­nát. Azonban az aratási mun­kaverseny lehetővé teszi a kombájnok még nagyobb ter­melékenységét. Baranyából in­dult el az 500 holdas mozga­lom, mely országos versennyé szélesedett és a Wolf Ede- mozgalom nevet kapta. Ta­valy már a megyében 46 kom- bájnos teljesített 500 hold fe­lett. Az idén már eddig 32 kombájnos csatlakozott a ver­senyhez és a bólyi Mészáros Kálmán 600 hold feletti tel­jesítményt vállalt. A verseny­mozgalom kiszélesítése lesz az egyik feladata azoknak a ter­melési tanácskozásoknak, me­lyeket a következő hetekben — de még az aratás előtt , minden gépállomáson és gép*., javító állomáson megtartanak?*1 Ülést tartott a vórosi tanács vb Miért drá»a a pécsi piac? Pécs lakosságának élelmi­szerellátásában fontos szere­pet töltenek be a piacok. Élel­miszereinknek ugyanis csak­nem tíz százalékát a piaco­kon szerezzük be. 1964-ben a pécsi piacok zöldáru- és gyü­mölcsforgalma 28 millió fo­rint volt, ugyanakkor a MÉK zöldség-gyümölcs bolthálózata 34 millió forintos forgalmat bonyolított le. Bár a MÉK ellátási tevékenysége évről évre javul és az elmúlt év fo­lyamán már mind az áruvá­laszték, mind az áruutánpot- lás tekintetében általában ki­elégítő volt, a piacok még hosszú időn keresztül az élel­miszerellátás fontos bázisai lesznek. Fenntartásukat, kor­szerűsítésüket, fejlesztésüket ennek megfelelően kell meg­oldani. Közismert, hogy a pécsi piac az egész országban a legdrá­gább. A Statisztikai Hivatal adatai szerint 1963-ban a zöld­ségfélék 17,7, a gyümölcsök 8,5, a paradicsom 43,4, a zöld­borsó pedig 32,2 százalékkal drágább volt nálunk mint más városokban. Átlagosan 10—11 százalékkal vásárolnak drá­gábban piacainkon a pécsiek, mint bárhol másutt az or­szágban. És míg 1983-ban a piacon 15,26 forint volt a tej­termékek évi átlagára, burgo­nyát 3,31, zöldséget 4,02 forin­tért lehetett kapni, 1964-ben a tejtermékek ára 16,11, a burgonyáé 3,78, a zöldségé 4.61 forint volt átlagosan kilogram­monként. 1964-ben 182 787 kiló val kevesebb áru került a piacokon keresztül pécsi csa­ládok asztalára, mint 1963- ban, de ezért az árumennyi­ségért csaknem 2 millió fo­rinttal többet fizetett iri i la­kosság, mint 1963 ban. Olyan adatok ezek, amelyek intézkedésre késztetnek es élénk vitát váltottak ki a vá­rosi tanács végrehajtó bizott­ságának ülésén. A MÉK meg nem tölti be teljesen árszabá­lyozó szerepét — állapították meg —, de nem szabad fi­gyelmen kívül hagyni n„gy a probléma megoldását '-'-a- rólag a felhozatal növelés* e- lenti. A kereslet—kínálat ob­jektív tényezők a piaci for­galomban, de a kínálat növe­kedését el lehetne érni ha a termelőszövetkezeteket érde­keltebbé tennék a piaci fel­hozatalban. Különösen a pe­rempiacokon érezteti hátrá­nyé* hatását, hogy a terme­lőszövetkezetek nem vesznek részt a szabadpiaci kereske­delemben, Ujmecsekalján és Meszesen alig-alig van piaci forgalom. A jelenlegi helyzetből ki­vezető legjobb megoldásnak a termelőszövetkezetekkel foly­tatandó tárgyalásokat látja a végrehajtó bizottság, valamint azt, hogy a kerületi tanácsok az eddiginél nagyobb ügybuz­galommal kezeljék a piacok kulturáltabbá tételének ügyei, hiszen a kulturált környezet önmagában is vonzó hatású lehetne. A vita után határozattá emelte a végrehajtó bizottság azokat a javaslatokat, ame­lyeknek végrehajtása elősegít­heti a város piaci ellátásának javítását: a kerületi tanácsok végrehajtó bizottságai a jövő­ben jobban figyelembe veszik majd a piacok fejlesztés! i vé­nyeit. a határozaton kívül pe­dig felkeresik a megyei ta­nács kereskedelmi, illetve me­zőgazdasági osztályait. hogy ök is segítsenek a termelő­szövetkezetek megnyerésében. II. M.

Next

/
Thumbnails
Contents