Dunántúli Napló, 1965. április (22. évfolyam, 77-101. szám)

1965-04-04 / 80. szám

számítottak. A kormány an­nak idején 531 millió forin­tot szavazott meg az üveg­gyár létesítésére és elkezdő­dött a munka. 1961. május 1-én volt az első kapavágás, azután fiatalok sokasága lep­te el az építkezést. A KISZ felhívására fiatalok „bábás-- kodtak” az építkezésnél. A munkák irányítására operatív bizottság alakult, amely ál­landóan kapcsolatot tartott a kivitelező és gyártó vállala­tok KISZ-szervezeteivel. Se­gítette az ipari tanuló-képzést, a fiatal szakmunkások felké­A haladást akadályozó „vá­rosatyák” azóta messze jár­nak, az egykori cselédek uno­kái pedig nagy közös gazda­ságokban egyesítették erejü­ket. Készült betonjárda, Tán­csics nevét hirdető nagy gim­názium és épült még valami, amire büszke nemcsak a vá­ros. hanem az ország is. Ha­talmas üveggyár, amely szinte megváltoztatja az alföldi me­zőváros fejlődését. Fiatalok segítségével Gyár...! Gyár ...! Az oros­házi emberek még mindig íz­lelgetik e szót. Nem tudnak betelni vele, mert hiszen ter­veikben szerepelt ugyan va­lami gyárféle, amely a mező- gazdaságból felszabaduló mun­kaerőt befogadja, munkát, ke­nyeret ad sok leánynak, asz- szanynak, de ilyen óriásra nem szódát a baráti országokból: Romániából. Bulgáriából és az NDK-ból importálják. Föl­merül a kérdés: miért ide te­lepítették a gyárat? A fele­lethez az ábrát a határban égnek meredő fúrótornyok és kígyózó csővezetékek példáz­zák. A jelentős energiát igénylő üzem fűtőanyagát az Alföld új ipara: az olaj- és földgáz-bányászat adja. Az itt nyert földgáz felhasználásával 40 százalékkal csökken az energiaköltség a hagyományos energiával dolgozó üzemeké­vel szemben. Másrészt jelen­tős mennyiségben ez a gyár látja el a közelfekvő városok — Békéscsaba, Kecskemét, Szeged, Nagykőrös — kon­zervüzemeit üvegekkel. Jelentős importmegtakarítás Száztízezer tonna. Ennyi a gyár évi termelési terve. Köz­nyelven ez 162 millió kon- zervesüveget, 50 millió tejes és egyéb palackot, 1 millió 400 ezer négyzetméter síküveget jelent. Ezzel az orosházi gyár az ország rohamosan megnö­vekedett konzervesüveg szük­ségletének több mint a felét adja és megoldja az építőipar síküveg ellátásának gond­jait. A gyár üzembehelyezése je­lentős import megtakarítást tesz lehetővé. A korábbi évek több 10 millió konzervüveg behozatalával szemben ma hazai gyárak fedezik a gyors ütemben növekvő szükségletet és lehetőség van exportra is. Az orosháziak 1964-ben 1 millió 800 ezer tejespalackot tartalmazó küldeményükre már ezt írhatták: Made in Hungária. Feladó: Orosházi Üveggyár. Címzett: Cseh­szlovákia. Automata gép és kapa. Mi­lyen nagy távolság van idő­ben a két munkaeszköz kö­zött Itt egészen közel kerül­tek egymáshoz, mert sok-sok asszony, leány a kapát váltot­ta fel a nagyszerű automata gépekkel. Az 1200 főt foglal­koztató gyár fiatal munikás- és műszaki gárdája (az üzem dolgozóinak átlag életkora huszonhat év, a műszakiaké harminc) bánni is tud a kor­szerű technikával, pedig csak­nem valamennyien itt a gyár­ban ismerkedtek meg az üveg gyártással. Itt ismerkedett elő­ször a vidéki műszerész az automata gépekkel, a tegnapi libapásztorlány a vegyi elem­zéssel, a villamos targoncá­val. De rövid idő alatt meg­tanulták a szakma fortélyát és jó irányítói, ügyelői a csat- togató, sokkarú gépcsodának, amely engedelmesen for­málja, tereli az izzó, csil­logó anyagot. Deák Gyula A nyugatnémet Stem című képes hetilap „Amerikas schmutziger Krieg'’ — Ame­rika szennyes háborúja cím­mel nagy képes riportban számolt be a jenkik dél-viet­nami vérengzéseiről. A cím­adó kép aláírása: „Amikor ő megszületett, megkezdődött a küzdelem Indokínában. Ez a fogoly nem tudja, md a bé­ke.” Drámai erejű szöveg ez, de a valóság mérhetetlenül „drámaibb”. Egy egész nép Angliában jelenleg több mint 4 000 olyan törvény van érvényben, amelyeket még a XIII. században hoztak, 300 000 olyan precedens, amelyeket a bíráknak figyelembe kell venni, de amelyek gya­korlatilag csak zavarják őket, ezenkívül csaknem száz kötetnyi más törvény. Az egyik Ilyen törvényről szól John Davidsonnak az angol Weekend című folyóiratban megjelent cikke. Bocsássanak meg az ostoba kérdé­sért, de milyen évet is írunk? Azt mondják, 1965-öt. Én is így gondolom. Bár az sem lenne természetellenes, ha azt hinném, hogy még csak 965-ben vagyunk. Vannak ugyanis emberek, akik kénytelenek a múltban élni. Láto­gassanak csak el Anglia belsejébe és mindjárt találkozhatnak is velük — a kis földbórlők ezreivel. Ök olyan tör­vény szerint élnek, amely a deli­zsánsszal együtt érkezett ide. Ez a törvény: az egyházi tized. Az egyházi tized olyan adó, amelyet azoktól szednek, akik Nagy-Britanni-, bármely vidékén földet bérelnek. A pénzt közvetlenül az anglikán egyház kapja- összege 2 250 000 fontsterling, amit évente százezer embertől szednek be. Az egyház áldozatai túlnyomórészt farmerek, de az egyházi tizedet ott is beszedik, ahol a mezőgazdasági terü­leteket nem rendeltetésüknek megfe­lelően használják. Angliában ezer évvel ezelőtt vezet­ték be a tizedet. Minden földművelő köteles volt gabonájának, háziállatai­nak, a tejnek, a tojásnak, a méznek, egytized részét a legközelebbi papnak odaadni. Ezt a tizedet karácsonytájt gyűjtötték össze. Az élelmiszerek táró­lásával kapcsolatos nehézségek miatt azonban 1836-ban a parlament törvényt hozott, amely szerint a tizedet pénzben kell befizetni. Az 1930. évi válság idején a bíró­ságok arra kényszerítették a farmere­ket, hogy eladják háziállataikat és fel­szereléseiket, s azok árából fizessék De az adót. A farmerek tönkrementem. Akkoriban kezdték mondogatni: „Mi nyírjuk a juhokat, az egyház meg minket”. 1936-ban a kormány elhatározta, hogy megszünteti az egyházi tizedet és 3 százalékos állami kölcsön formájában 70 millió fontsterlinget ad az egyház­nak, a tizedet fizető embereket pedig kötelezte, hogy 60 év alatt törlesszék le ezt az összeget. De az országnak nem minden vidékén hallottak erről a törvényről. Négyszáz egyházi kerü­letben mai napig is ugyanúgy fizetik a tizedet, mint korábban. (A Negyelja-ból) Kapától az automata gépig Már exportra is termel az Orosházi Üveggyár Amerika szennyes háborúja határtalan szenvedései rej­tőznek a sorok mögött. Második képünk a Stern eredeti montázsa. A kép felső részén hollywoodi színésznők énekelnek 2000 jenki katoná­nak egy Saigon környéki re­pülőtéren. A csinos színésznők nyilván mindent elkövettek a jenki-katonák hadászati Ke­délyállapotának megjavítása céljából. A montázs alsó képe viszont egy elfogott dél- vietnami férfi szörnyűséges helyzetét ábrázolja. A Stern szerint a polgárháborúban 1 ?) i foglyok helyzete nem könv- yű, és úgy véli hogy oz ’merikaiak az embertelen* <- leket „nem tudják megaka­dályozni” mert borzalmak mindkét oldalon előfordulnak. A valóság az, hogy a jenkik ős zsoldosaik egyoldalúan ke­gy etlenkednek és ez bizo­nyítható. Semmiféle magya­rázkodás nem takarhatja el a tömeges emberölés, az ame­rikai napalm- és gázháború borzalmait. Az amerikai hadvezetés ma már naponta 2 millió dollárt fordít szennyes háborúiára. Ámde a megtámadott nép védekezik. Dél-Vietnam na­gyobbik felében nem paran­csol többé az USA zsoldjában álló saigoni kormány. A jen­ki katonák pedig pusztulnak. Harmadik képünk azokat a koporsókat ábrázolja. ame­lyekben az agressziót szolgáló elesett amerikai tiszteket szál­lítják vissza országukba. Eze­ket a hollywoodi színésznők éneke és tánca már nem szó­rakoztathatja soha többé. (-) *.«:*• xV,' t v:>w. ':< Amerikas schmutziger Krieg I .... S zállításra kész termékek az új gyár udvarán szításét az üvegipari mun­kára. A bizottság tárgyalt, le­velezett a belföldi vállalatok­kal, hogy rövidített határidőre szállítsák a berendezéseket. A baráti Csehszlovákia fiataljait is segítségül hívták. Az ön­tött-üveg gyártáshoz a beren­dezéseket a Klatovi Gépgyár szállította. A csehszlovák üzem fiataljait arra kérték: egy fél évvel hamarabb szál­lítsák a gépeket. És a ha­táridőnél korábban, 1963. no­vember 7-én, megkezdhette üzemszerű termelését a ma­gyar üvegipar legkorszerűbb üzeme. Járjuk a gyárat. Az iparvá­gányra vasúti kocsikat tol­nak. Fehérvárcsurgóról fehér homokot hoztak. A dolomitot Pilisvörösvár szolgáltatja. A gyártáshoz nélkülözhetetlen A Föld és az emberiség élelmiszerforrásai Nyikolaj Zsavoronkw szov­jet akadémikus úgy véli, hogy a földművelés akkor is biz­tosítaná tudja az emberek teljes értékű táplálkozását, ha a Földön százszor annyi em­ber lesz, mint ma. Elvileg ugyanis a növényekben lévő minden anyag alkalmas, ha nem is az állatok, de a gom­bák és baktériumok táplálá­sára, amelyele azután élelmi­szerré alakíthatók át. A Földön 1964-ben 3,3 mil­liárd ember élt. Az évi nö­vekedés 65 millió. A zöldnövények fotoszin­tézisének termékei együttesen tübbszázszorosan felülmúlják az; a mennyiséget, amely a növekvő emberiség táplálko­zásának biztosításához szük­séges. A szovjet tudósok — bioló­gusok, vegyészek. közgazdá­szok, statisztikusok — azt a nézetet vallják, hogy nem a lakosság számát kell összhang­ba hozni a gazdasággal, ha­nem ellenkezőleg, az élelmi­szertermelés szintjét kell a lakosság szaporulatának meg­felelően növelni. Ez pedig tel­jes mértékben lehetséges. John Bemal tájékoztató jel­legű adatait alátámasztva a szovjet szakemberek kiszá­mították, hogy a jelenlegi ve­tésterületek hétszeresére nö­velhetők. Mihail Szokolov, a moszkvai egyetem professzo­ra, aki ezt az eredményt kap­ta, feltételezi, hogy az em­beriség a már rendelkezésre álló tudományos vívmányok segítségével máris körülbelül hússzorosára növelhetné a mezőgazdasági termelést. Konsztantyin Malinnak, a műszaki tudományok doktorá­nak a napsugárzási energia elemzésén alapuló számításai szerint a jelenleg megművelt területekről 134 milliárd em­bert lehetne éMmezni. (A potenciálisan lehetséges vetés­területekről pedig 933 milliárd embert). Ha figyelembe vesszük, hogy a tengerek és az óceá­nok felszínére körülbelül 2,4- szerte annyi napenergia jut, mint a szárazföldre, akkor ki­számíthatjuk, hogy az éleítom- szerforrások több billió ember létfenntartásához elegendőik, hangsúlyozza Malin. A Föld élelmiszerforrásai­val kapcsolatos elgondolások és számítások részletesebb ki­fejtését a szovjet tudósok az augusztusban Belgrádban sor­ra kerülő nemzetközi népese­dési konferencia résztvevői elé fogják terjeszteni. A szovjet tudósok 42 előadással készül­nek e konferenciára­Szóbeszéd Orosházán, hogy amikor a század eleji községi elöljáróság tanácskozásán né­hány elöljáró betonjárda épí­tésével hozakodott elő, a kép­viselőtestület többsége így nyi­latkozott: „Minek ide beton­járda, hisz tudvalevő, hogy Orosházán csizmában jár­nak’. Igen! Ez volt a század eieji Orosháza viriliseinek szemlélete, akik gondolkodás nélkül megszavaznák az Uri- kaszinó építését, de fogukhoz verték a garast, ha arról volt szó, hogy gimnázium kelle­ne. Akik ezer évvel elmaradtak

Next

/
Thumbnails
Contents