Dunántúli Napló, 1965. április (22. évfolyam, 77-101. szám)
1965-04-25 / 97. szám
IMS. ÁPRILIS 25. napló 3 Hozzászólás egv ..beszédtémához" — További helyes és főként gazdaságos intézkedéseket várok. — Tulapdonképpen nehéz ügy ez, egy teljesen beidegző- dött felfogást kell átalakítani. — Erélyes kézre van szükség! Majd ha néhány felelőtlen bürokratát a milliós veszteségek miatt becsuknak a börtönbe... — Csak így tovább, korábban kellett volna ilyen intézkedéseket hozni. — Húsz éve nem tudtunk alapos rendet teremteni a gazdasági életünkben, gondolja, hogy most majd sikerül? — Majd meglátjuk, mi lesz. Fent vagy lent? Ezeket a szánté tipikusan sztereotip kijelentéseket nem én találtam ki, beszélgetések közben jegyeztem meg magamnak, az utóbbi időben ugyanis a közéletnek sajátságosán gazdasági jellegű atmoszférája van, végre, s ez az atmoszféra, ha helyenként diszharmonikus is, mindenesetre őszinte és célzatos. Gazdasági életünk jelentős és korszerű változások előtt áll, sőt: én hiszek abban, hogy negyvenöt óta alig volt aktívabb a magyar társadalom, mint most: megoldani gazdasági probléminkat. Nem jelszavakkal, nem hangzatos kommentárokkal, nem kampányszerűen, hanem folyamatosan, a felelősség teljes tudatában és szakértelemmel. Az ország gazdasági helyzete általános beszédtéma, az emberek időről időre átgondolják ezt a helyzetet, javaslatokon törik a fejüket, a legtöbben személyes felelősséget éreznek az ország gazdasági ügyei iránt, mert lényegében személyes ügy is, átgondolják a lehetőségeket, kitalálnak valamit, vagy valamiket, elmondják egymásnak az autóbuszon, ebé.dl, közben, lefekvés előtt, bor mellett, a témának tehát társadalmi vérkeringése van. Azt mondja erre valaki: nagyon szépen megfogalmaztam, húsz éve így fogalmaznak az újságok, csakhogy a konkrét körülmények között kissé másképpen fest a helyzet, inkább „beszédtémáról” van szó, mint egy cselekvőképes társadalmi akcióról, egyelőre a végletek csapnak össze, bizonyos körök közben arra várnak, hogy majd „lent” elkezdődik valami, más körök pedig ahelyett, hogy felvennék a telefont, ami az asztalukon van, tehát csak ki kell nyúlni érte, s két perc alatt elintézhetnének valami nagyon fontos és hasznos dolgot, azt várják, hogy mikor kezdődik el „fent” valami, közben ismét felélénkültek a bürokraták, s máris megkezdték „a tinta ki ne száradjon” című veszélyes kis akcióikat. Megfogni a munka végét Persze. Tudom. Sajnos, de azért nem kell azonnal megfordítani a tabellát, hogy ha így nézem: utolsó, ha úgy nézem: első, tegyük csak a mérlegre a maguk valóságában azokat a bizonyos konkrét körülményeket, türelmesen, de nem pesszimizmussal. Lehetőségeinknek két oldala van. Az egyik: amit meg lehet szervezni, a másik: amit nem 1^ hét megszervezni. Ami az első „kategóriát” illeti, Baranya megyében is történt néhány figyelemre méltó intézkedés a gazdasági hatékonyság, a termelékenység, a terv és munkafegyelem, a takarékosság terén. Ilyenek: a kereskedelem irányító szervei a jövőben szervezettebben foglalkoznak majd a piackutatással, növelik a termelőktől való közvetlen élelmiszer felvásárlást, más vonatkozásban már eddig 11 millió forintos többletrendelést adtak a helyiiparnak. Azután: a munkanormák felülvizsgálására tett intézkedések között például a Mecseki Szénbányászati Trösztnél a megfigyelések alapján csökkentik a veszteségidőket, ezzel körülbelül 4 millió forint bérmegtakarítást érnek majd el, a Pécsi Kesztyűgyárban a norma felülvizsgálat révén 60 ezer óra megtakarítást terveznek, a Szigetvári Konzervgyárban a technológia felülvizsgálatával egyetemben minden gyártmányra összevont munkaóra-szükségletet állapítanak meg, és az anyagi ösztönzőket is erre csoportosítják, az ÉM. Baranya megyei Építőipari Vállalatnál a program végrehajtásában bekövetkezett esetleges elcsúszások anyagi és munkaerő kihatásait minden negyedévet megelőző tíz napon belül felmérnek, s ezt a következő negyedév tervfeladatainál már figyelembe veszik. Importanyagok felhasználásának csökkentése? A szénbányák intézkedési tervében szerepel például, hogy a fejtési acéltámok ez évi importját teljes egészében lemondják, s a meglevő készletet használják fel. Gépesítés, a jelenleg használatos technológiai megoldások felülvizsgálata, az ÉM. Baranya megyei Építőipari Vállalatnál például a jobb gépkihasználás érdekében bevezetik a gépi vakolást, amivel egyébként eddig nem értek el különösebb eredményeket, a Pécsi Hőerőmű a komlói szénelőkészítőben történő technológiai átalakítással ez évben 50—60 ezer tonnavagon kapacitást szabadít fel, s folytathatnám ezt a megnyugtatóan hosszú sort a Hidasi Bányaüzemmel, a Porcelángyárral, a Mohácsi Bútorgyárra], vagy a Szigetvári Cipőgyárral. Többet kell dolgozni ezután? Az igazság az, hogy eddig kevesebbet dolgoztunk, s a két megfogalmazás között alapvető különbség van. Kevesebbet dolgoztunk a konkrét munkában, kevesebbet törődtünk azzal, hogy másképpen is lehet, egyáltalán: a szocializmus nem jóléti intézmény, hanem társadalmi rendszer, aminek alapvető lényege a becsületes munka. Nagyvonalú nemzet vagyunk, tudom, önmagunkat is hajlandók vágunk kigúnyolni, de milyen kínos ugyanezt az ellenfél szájából visszahallani. Az angol The Guardian „ismertet” egy mai magyar viccet: Miért építed a szocializmust, elvtárs? — kérdezi az egyik magyar a másiktól, Mert még mindig jobb, mint dolgozni ... Kínos, ugye? nek, a szomszédnak, a másik vállalatnak. Ilyenkor következnek be a formális megoldások, a csodavárás, a türelmetlenség, a pesszimizmus, egyáltalán: minden olyan ok, ami akadályozza a belső tartalékok feltárását. Természetesen vannak jó egyéni példák, különösen ott, ahol a pártszervezetek életszerűen fogják fel a helyzetet, s a feladatokat, például a Mohácsi Selyemgyárban a kommunisták hívták fel a figyelmet a 17 ezer méter, évente veszendőbe menő selyemre, de ez az aktivitás egyelőre még nem tömegjel- legű. Egyelőre ott tartunk, hogy a gazdasági kérdések, a termelés problémái ugyan egyre nagyobb jelentőséget kapnak, az állami intézkedésekkel szembeni fegyelem javult, elkészültek a vállalati intézkedési tervek, csak éppen az egyéni megoldások hiányoznak. A tömeges egyéni megoldások. Kinyúlni a telefonért, intézkedni, átgondolni, mindenekelőtt a saját munkánkat. Néha lenézően bánunk azzal a kifejezéssel, , hogy aprópénz. Ki lehet valamit fizetni egy összegben, kampányszerűen, ez elegáns, volt, nincs, de a folyamatokhoz állandó egyéni aprópénzekre van szükség. Az teljesen jelentéktelennek látszik, ha egy bolti eladó a vásárlónak a kifizetett szikvíz patronok helyett üres, egyszer már használt patronokat ad, figyelmetlenségből? Ha a tejbolti tejben kis kenyérdarabok úszkálnak, ha az eladó a csupasz mérlegre kiömlött túrót csupasz kézzel kotorja vissza a tartályba, jóétvágyat (pécsi példák) ha a kőműves tíz percig az eget nézi, mert valahol elakadt az anyag? Ha az Autóközlekedési Vállalat egyszerűen nem törődik az utasok jogos panaszaival, sőt, a saját ígéreteivel sem (pontosabban az esti gyorsvonathoz kapcsolódó új-mecsekaljai 40-es járatról van szó) egyáltalán: valaki azt hiszi, hogy a kapitalizmussal azért állunk szemben, mert ott legalább százhúsz százalékos munkát kell produkálni... de hát nincs nekem olyan hosszú papírom, hogy mindent, vagy a mindennek akár egy részét is felsoroljam. Mindez jelentéktelen volna az Egész szempontjából? Nem hiszem, Felismerés és igyekezet Egy. biztos: a gazdasági életben, s mindenekelőtt az embernek önmagában, felismerésekre és igyekezetre van szükség, meg olyan humanizmusra, amelyik nem tartja aratihuimánusnak, ha a fe .- lelőtlenül bűnös mulasztóval szemben az emberi tartás teljes szigorával lépnek fel. Mégha a hamisan felnagyított illúziók, az álhumanizmusok és a bürokrácia védekező bravúrjai miatt eddig ez szokatlan is volt. Thiery Árpád Húsz év emlékeiből ,A pénzügyminiszter jól választott" Az első munkásigazgató volt abban az üzemben, amelyet a munkások a fel- szabadulás első óráiban birtokukba vettek, helyreállítottak. A szomszédos utcákban, még folyt a harc, amikor a nyomdászok a falhoz lapulva osontak az üzembe, hogy megkezdjék a munkát a Vörös Hadsereg számára. A betűszedők, tör- delők, az öntők és a gépmesterek az első napokban romot takarítottak, leporolták a gépeket, amelyeken évtizedek' óta dolgoztak és újra elosztották a betűket a szedőszékrónyekbe. Közben futárt küldtek Pestlőrincre egyik régi bizalmi szaktársukért — Palkó Sándorért. Később erről így emlékezett vissza Tarján Sándor, az Athenaeum Nyomda szakmunkása: — Húsz évet dolgozott az Athenaeumban. Itt tanulta meg a betűszedést. Alig szabadult fel, máris bizalmivá választották. Éleslátása, tömör beszéde, szocialista tudása révén hamarosan főbizalmivá, majd a nyomdászok ' egyesületének vezetőségi tagjává választják. A felszabadulás után távollétében az ideiglenes üzemi bizottság elnöke lett, majd a nyomda orosz parancsnoka az orosz városparancsnokságon kinevezteti az Athenaeum felelős vezérigazgatójának. Mindez a munkások bizalmából történt így, hiszen Odegov kapitány, a nyomda parancsnoka csak azokra a szervezett munkásokra támaszkodhatott az első pillanattól, akikben a négyszáz nyomdász megbízott. A futár már Palkó Sándorral tért vissza. így emiéikezik vissza ezekre a napokra: — A nyomdászok minden áldozatot vállalták. A nyomdagépek alá bújtak és aknát szedtek, hogy megmentsék az értékes gépeket. Később kézzel hajtották a gépeket, hogy az első szabad napilap: a Szabadság, napvilágot lásson. Gyertyafény és pipics lángja mellett dolgoztunk.- És most már elmondhatjuk húsz. év távlatából, ered menyesen dolgoztak. Odegov kapitány nem győzte dicsérni munkájukat: „Köszönöm mindnyájuknak és mindenekelőtt Palkó Sándor .vezérigazgatónak, hogy minden erejüket latba vetették és idejében elkészítették a Vörös Hadsereg rendeléseit”. Csakhogy a fenti köszönő szavak és az első nyomtatványok megjelenése között hosszú, áldozatos munkával átvirrasztott napok teltek el. Csak az alap volt meg, azonkívül mindent maguknak kellett létrehoz- niok. — Nincs gáz, akkor xvillamosítsunk, és a nyomda szerelői helyreállították a villamosberendezéseket. Nincs pénz? összeadtuk ameny- nyink volt és a magunk költségén szereztük be az anyagokat a saját találmá- nyú villamosfűtéshez, de mégis megindultak a szedőgépek. A kitört ablakokon befütyült a szél, a sapkákat emelgette a huzat. A hideget kétszeresen érezték, mert üres gyomorral merték a fagyos vizet, takarították a rotációs gépei. Már-már mindennel végeztek, amikor valaki lóhalálában jelenti a vezérigazgatónak: — Beszakad a rotációs gépterem teteje ... — Mitől, mikor? — A sok törmeléktől, a szeméttől, ami rajta van. Újabb intézkedés: .aki csak teheti, siessen megmenteni a legfontosabb gépet. A nyomdászok magukat fogtak be a szekérbe és húzták, szállították a törmeléket a lóversenytérre. Az utolsó pillanatban megvédtek a rotációs gépet. Az első könyvnapon már ott vannak az Athenaeum Nyomda termékei is. A Nemzeti Színház színészbejárata előtt állították fel sátrukat és olyan vendégek gratuláltak itt az első munkásigaz- gatónak a kiváló teatmóke- kórt, mint Vas Zoltán, Budapest polgármestere. Dalnoki Miklós Béla miniszter- elnök. Uj szellem — új könyv! Ez volt a jelszava a könyvnapon az Athenaeum Nyomdának, csakhogy ennek meg valósítása érdekében még temérdek akadályt kellett leküzdeni. Akadályt jelentett a csaknem nyolcszáz nyomdász élelmezése. — Megjavítottunk egy rozzant teherautót és elindultunk beszerző körútra. A kocsival leutaztunk a Dunántúlra és ruhákért cseréltünk kukoricát. A ra- ! -kománnyai elrobogtunk Erdélybe sóért. A sót elhoztuk megint a Dunántúlra, a he kaptunk érte zsírt. A konyhagondok mellett a koalíciós pártok marakodásai is megkeserítették a fiatal munkásigazgató napjait. — Az egyik napon ultimátumot kaptunk, hogy a nyomdát azonnal adjuk át a kisgazdapártnak. Vásárhelyi államtitkár küldte az üzenetet, amire mi szintén ultimátummal válaszoltunk. A nyomdászok sztrájkba lépnek, ha nem vonják vissza a rendelkezést. Engem küldtek tárgyalni a kormányhoz. A nyomda továbbra is a munkásoké maradt, de koalíciós alapory igazgatóságot kellett válasz- ’ tanunk. Ennek első elnöke Kossá István lett. Később megérkezett a pénzügyminiszter hivatalos nyilatkozata is, amellyel elismerte az Athenaeum munkásainak és a szovjet városparancsnokságnak a döntését és most már kormányszinten küldte meg a vezérigazgatói kinevezést Palkó Sándornak. Munkatársai büszkék voltak a győzelemre is, a kinevezésre is. Megint csak Tarján Sándort idézem: „Büszkék vagyunk munkánkra. Fegyelmezett öntudattal, keményen elhaiíá- rozott összetartással jutottunk el idáig. Valljuk, hogy eredményt elérni„csak azo,k;.í tudnak, akik munkatársaik ‘5 bizalmára támaszkodnak Palkó Sándor jó szervező és jő politikus, mert ezen az úton jár. A pénzügyminiszter jól választott. Egészen 1949-ig volt vezér igazgatója az Athenaeumnak. Aztán mindig ott állt ki a munkáshatalomért, ahová éppen a párt küldte. Dolgozott a pénzjegynyomdában, a Műszaki Könyvkiadóban — mindenütt felelős beosztásban. Majd 1953-ban Pécsre került és a Gépipari Technikum igazgatója lett. Később pedig — ismét a dolgozók bizalmából, — a megyei tanács elnökhelyettese, majd pedig elnöke. — Nehéz volt — mondom inkább magamnak, mint kérdésnek szánva. «— Mindig az a nehéz, amit pillanatnyilag tesz az emberi de mindjárt nem nehéz, ha sokan állnak mellette és segítenek megvalósítani, — és hozzáteszi: Nagyon fontos a bizalom! Gáldonyi Béla 1 Mindenki a maga területén A lehetőségek másik oldaláról is tehát valamit, azaz arról, amit „nem lehet megszervezni”. Ez sokkal bonyolultabb. Tulajdonképpen mindenkinek van valami elképzelése a gazdasági megoldásokról, ezek az elképzelések eléggé konkrétak, csakhogy rendszerint arra vonatkoznak, hogy mit kellene csinálni XA TIT Baranya megyei szervezetének ügyvezető elnöksége április 23-án tartott ülést. Az ülés megvitatta a TIT-ben tömörült értelmiség ismeretterjesztő tevékenységét. Az ügyvezető elnökség ülésen adta át dr. Kariinger Tihamér, a TIT megyei elnöke a TIT Országos elnöksége által adományozott dicsérő okleveleket azoknak, akik az ismeretterjesztésben kiváló munkát végeztek. így Jeges Károly főiskolai tanárnak, a Tanárképző Főiskola fizikai tanszék vezetőjének, dr. Molnár Péternek, a Művészeti Gimnázium igazgatójának, Dénes Bélának, a Tanárképző Főiskola tanárának, dr. Kienle Ernőnek, a Közegészségügyi Intézet tanársegédének és Szaksz Bélának, a mohácsi gimnázium tanárának. Tanulmányi kiránduláson Dicsérő oklevél
