Dunántúli Napló, 1965. április (22. évfolyam, 77-101. szám)
1965-04-18 / 92. szám
Ihiery Árpád: Ne gyűlöljétek a Jaguárokat!... A z emberek nem tudták pontosan, hogy Fiaton mikor érkezett a Városba. Arra még emlékeztek, hogy egy esős délelőtt volt, amikor megjelent a Százhetedik Utcában egy megviselt sport-Ja- guár, megállt egy angol stílusú kávéház előtt, a kocsiból egy sovány, szögletes idegen szállt ki, keresztül nézett az embereken, és elégedetten mosolygott, mintha sohase szokott volna az életére gondolni, azután bement a kávéházba, és pálinkát kért, arra azonban már senki sem emlékezett pontosan, hogy ez az esős nap a múlt héten volt, vagy esetleg száz évvel ezelőtt. Az emberek rövid habozás után tudomásul vették Fiatont, mint vasárnapok után a kellemetlenül pontos héttőket, s egy idő óta Fiaton alakja már csak úgy ólt a tu- oaiukban, mint egy bőrruhás, pálinkaszagú fantom, aki a Város köralakú salakpályáján minden délelőtt és délután, tehát naponta kétszer a megviselt Jaguárral életveszélyes mutatványokat szokott bemutatni. Vasárnap nem. Fiaton egyébként oly nagy biztonsággal végezte nyaktörő mutatványait, hogy & köaön- ségben sohase támadt föl az aggodalom, v®gy a sajnálat érzése, a tribün időnként esetleg amiatt moraj lőtt föl, hogy mát kibír egy ilyen megviselt autó. ' laton se tudta pontosan, hogy mikor érkezett a Városba, és mikor kezdte el a mutatványait, de sohase fordított nagy gondot az időpontokra. Fiaton az időt kétféleképpen osztályozta: tevékeny idő és tétlen idő. Az egyiket elviselte, a másikat utálta, ennek megfelelően a hétköznapokat lenézte, a mutatványaival együtt, a vasár- és ünnepnapokkal viszont nem tudott mit kezdeni, s egész nap kínosan tehetetlennek érezte magát Zárkózott természete megóvta a váratlan lelki hatásoktól, állandóan napszemüveget viselt, hogy ne láthassanak a szemébe, s ezzel mintegy távol tartotta magától az embereket, szüksége volt a magányra, emiatt sehol sem szerették túlságosan, csak tudomásul vették. Fiaton elég jól ismerte a világ titkait, s ezért látszott olyan fölényesnek, s ezért volt mindenütt olyan idegen. Amikor a Városba érkezett, már tisztában volt azzal, hogy az ember élete a legtöbb esetben úgy kezdődik, hogy világhírű sportoló akar lenni, vagy fel akarja építeni a Nemzetek Palotáját, és a legtöbb ember ezekkel a nosztalgiákkal hal meg, boldogtalanul. Fiaton is átélte azt az időszakot, amikor úgy érezte, hogy valami nagy, sötét vadra vár, ez * világ legveszélyesebb vadja, és nem kis iszapszagú pecsenyéket akar sütögetni, egy ideig lesben állt, hosszú, bizonytalan és tétlen idő telt el, azután megvette a sport-Ja- guárt, de akkor tulajdonképpen már késő volt: meghalt már az anyja, sok volt már a világhírű versenyző és felépítették a Nemzetek Palotáját A mutatványok ezen a napon is úgy kezdődtek, mint máskor. A tribün és az állóhely most is zsúfolt volt, a lelátókon többezer külföldi és belföldi turista várta Fiaton produkcióit, a hangszórókon át ideges amerikai dzsesszel szórakoztatták a közönséget, s miután befejeződtek a kiegészítő számok, a pályabejárón betolták a sport-Jaguárt a salakra. A közönség izgatottan felmorajlott Fiaton beült a kocsiba, beszíjazta magát, intett a főrendezőnek, hogy menjen félre az útból, egy pillanatig az anyjára gondolt, mint indulás előtt, mindig, azután minden különösebb készülődés vagy ceremónia nélkül, megkezdte a húsz percen át tartó mutatványsorozatot, ami több részből állt, bevezetésként például végiszáguldott teljes három kört, körülbelül kétszáz kilométeres átlagsebességgel, majd amikor teljesen leszállt a finom salakpor: különböző ügyességi gyakorlatok következtek, két jobbkeréken, majd két balkeréken, azután vonal-, hurok- és betűgyakorlatók bekötött szemmel, azután teljes sebességgel át- rebogott egy betonalagúton, ami csak centikkel volt szélesebb és magasabb a Jaguár méreteinél, azután újabb száguldozások, bukfencek. nyaictörő megoldások következtek, végül pedig a tűzugratás: Fiaton a Jaguárral nagy sebességgel felfutott egy trambolinszerű szerkezetre, s a kocsi körülbelül öt metres magasságban, a levegőben úszva átsuhant egy égő acélkarikán, mint a cirkuszi oroszlánok, azután könnyed, ruganyos huppanással földet ért. Fiaton nem szerette a műsornak ezt a számát, mert volt benne valami vásári jelleg, valami közönséges olcsóság, de a közönségnek az egész műsorból ez tetszett á legjobban, tehát nem lehetett kihagyni. E l .-ten a napon tulajdonképpen egész vé- . let'enül egy külföldi újságírónő ye- ^ tődött a Városba, útban volt Afrika felé, a misszionáriusok életéről akart egy riportsorozatot írni, enyhébb megfázással bajlódott, gondolta: néhány napra megszakítja az utat, s a kitűnő klímájú Városban kipiheni magát. Az újságírónő szőke volt, fiatal és csinos, nem öltözött túl feltűnően, mind a harminckét eredeti foga meg volt még, es megérkezéséig tobbszáz riportot írt a lapjának, tehát megfejelő újságírói gyakorlattal rendelkezett. Reggeli után sokáig bolyongott a Város szűk, történelmi utcáin, más várost is választhattam volna, gondolta bosszúsan, azután a havi műsorplakáton felfedezte Fiaton különös mutatványát. Jobb a semminél, gondolta, azután a pálya bejáratánál felmutatta a nemzetközi igazolványát, de hiába. Itt mindenkinek fizetnie kell, mondták a rendezők könyörtelenül. Az újságírónő felült a tribünre, eleinte dühös volt, hogy fizetni kellett, azután a figyelmét egyre jobban lekötötték Fiaton vakmerő mutatványai. Egyre jobban életre kelt benne a riporteri szenvedély, néhány vonallal gondolatban már fél is építette magában az interjút: Jaguár, naponta kétszer a levegőben, gondolta, figyelemre méltó cím lesz, eszébe jutottak a legnagyobb világlapok, és tudta, hogy az ilyen interjúktól- lesz népszerű egy újságíró. A mutatványok befejezése után megkereste a főrendezőt. — Beszélhetnék ezzel az emberrel? — Ha tud. — Néma? A főrendező szemtelenül vigyorgott. — Rosszabb — mondta, azután átnézte az aznapi bevételi kimutatásokat Fiaton végigmérte az újságírón őt, és arra gondolt, hogy a szőke nőkkel szemben egész életébe® valami különös, nagyon nehezen magyarázható rokonsaenvet érzeti, azután megadta az első kérdésre a választ. — Megírhatja, hogy m. apámat egy autó halálra gázolta. Az újságírónő meghökkenve felnézett, egy pillanatig tehetetlennek érezte magát, mintha a hátára fektették volna, mi köze van egy apa halálának a mutatványokhoz, a hangszíneket se tudta egymástól pontosan megkülönbözteti ni: gúnyolódott-e Fiaton az élőbb, vagy tényleg így kezdődött valami az életében, azután eszébe jutottak a mutatványok, az egész egy kissé hasonlított az állatszelidítéshez, gondolta gúnyosan, azután megigazította a haját, mintha még mindig zavarban lett volna, és beírta a noteszba, hogy Fiaton apját halálra gázolta egy autó. — Régóta csinálja? — így Születtem. — Nem szokott félni? — Az autómon időnként észrevettem már, hogy fél valamitől. Cinikus fickó, kellemetlen is, gondolta dühösen a szőke nő, hátra dőlt a széken, cigarettára gyújtott, szép ujjal voltak, tulajdonképpen valamilyen oknál fogva időt akart nyerni, megszokta a kellemetlen alakokat, a munkájával együtt járt, Fiaton szögletessége, szabálytalan csúnyasága, a válaszai, átható, hideg pillantása, egész magatartása azonban felidegesítették, időnként teljesen elbizonytalanodott, mintha kezdő riporter lett volna, s tudta, hogy nem a férfi van zavarban, hanem 5 szolgáltatta ki magát, egész észrevétlenül, csak azt nem tudta, hogy hol követte el az alapvető hibát. — Nem gondolt még arra, hogy esetleg abbahagyja a mutatványait? — Megsértődne a Jaguár. Az újságírónő ekkor még idegesebb lett, megfeledkezett a sztereotip megoldásokról, amik az ilyen helyzeteken rendszerint átsegítették, és egy újabb hibát követett él. — A riportjaimat egy közismert világlap számára készítem — mondta önérzetesen. — Félek, hogy nem mond igazat -— mondta a iiö, s egész idő alatt most érezte először, hogy egyenrangú a férfivel. — A hazugságokra szoktam gondolni. — Milyen hazugságokra? — Amikkel félrevezetjük egymást, s amik nélkül még boldogtalanabbak lennénk. Egy ideig csend volt. mintha mind a ketten magukba roskadtak volna. — Szereti a Várost? — kérdezte a nő. — A kérdés így túl szimpla. Nem szeretem. Körülményes és konzervatív. Csak ezt nem hiszik el nekem. — Miért? — Mert őszintén mondom. Kint elkezdett esni az eső. langvos tavaszi eső volt. Fiaton az, ablaknál ácsorgók. arra gondolt: ha felázik a salak, akkor a mosószer- hirdetés előtt nagyon kell vigyázni a túlsó kanyarban, pedig többször ielentette már. hogv meg kell javítani a pályának ezt a szakaszát, a polgármester többször megígérte, de nem intézkedett. — Mit szeretne a legjobban? — kérdezte később az újságírónő. — Egy másik Jaguárt. — Furcsa ember maga. F iaton szomorúan mosolygott, hosszú idő óta ez volt az első enyhe vonás az arcán. — Sajnos, ha azt mondom magának, hogy mégis: egyszerűen nem akarok megtanulni hazudni, akkor nem hiszi ei. S ezért gondolja, hogy furcsa vagyok. Ez a fixa ideája, gondolta a szőke nő kissé fölényesen, mint egy légtosmász, aki visszanyerte egyensúlyát, azután összecsukta a noteszét, és azt hitte, hogy ha kerülő módszerekkel is, de mindent megtudott Flatonról, pedig az igazság az voit, hogy lényegében semmit se tudott meg róla. A pálya bejáratánál a főrendező meg a polgármester ácsorgott, az eső elől az eresz alá húzódtak, a pályán már tócsákban állt a víz, az újságírónőt várták, kíváncsiak voltak. A nő fáradtnak látszott, mintha egész éjszaka egy férfi lakásén lett volna, megállt a pálya kapujában, s elgondolkozva nézett a polgármesterre, meg a főrendezőre, mintha nagyon régen, a történelmi -múltban találkozott volna velük utoljáira. . — Beszélt vele?— kérdezte a főrendező. — Beszéltem. — És? Az újságírónő furcsa volt, mintha megváltozott volna, egy ideig a sűrű ködbe bámult, nem értette, hogy miért gondol állandóan a Jaguárra, s miért szerette volna valakitől megkérdezni, hogy a felázott salakpálya hány százalékkal növeli a baleseti veszélyt. — Kellemetlen ember — mondta később, és megborzongott. A főrendező bólintott. A polgármester is bólintott. — Az. Az. A nő behúzódott az eresz alá. — Nem gondoltak még arra, hogy meg kellene szabadulni ettől az embertől? A polgármester szomorúan megrázta a fejét, és szomorú is volt a valóságban, mert meg kellett volna magyaráznia, hogy Flatontól nem lehet megszabadulni, mert az egész Várost ő tartja el mutatványaival, de a polgármester nem adott választ, mert hiú ember volt, s szégvellte bevallani az igazságot. BODÓCZKY ISTVÁN NŐI FEJ Pákolitz István: Páska A Lefkovics-gyerek kezéből vihogva kivertük a kovásztalan kenyeret. A Lefkovics-gyerek könnyen árokba huppant, ha előzékenyen nem adott helyet. A Lefkovics-gyerek tiszta férfinságára vigyázott az intézményes szögcsdrót-keret. A Lefkovics-gyerek húsvéti bárány vére falra fröccsent. Senki nem segíthetett. A Páska-ünnep közeleg, útlevél nélkül is meglátogat a Lefkovics-gyerek. Néma kérdésére nincs felelet. Szomorúan, szótlanul tördeljük a kovásztalan kenyeret. V _____________________J F iaton mosolygott. — Sejtettem. A világítás elég rossz volt, az arcok elmerülték az árnyékokban, mindem egy kissé homályossá vált, s ennek érdekes módon Fiaton is, meg az újságírónő is örült. Egy ideig hallgattak, mintha titokban egymás figyelték volna, Fiaton közben arra gondolt, hogy itt kellene tartaná ezt a nőt éjszakára, van benne valami finom, nehezen utánozható idegesség, ami az érzékeny versenyautókra emlékeztette, jól berúgnának, anélkül, hogy szemrehányásokra kellene számítani, mert az egyszeri nők okozzák a legkevesebb problémát, az újságírónő pedig közben a következő értelmes kérdésen törte a fejét. — Mi az elképzelése az életről? — Az, hogy élni kell. Az újságírónő esküdni mert volna, hogy Fiaton legalább ezer kérdésre előre megfogalmazta és betanulta a cinikus és divatos válaszokat, ravasz és megfontolt alak, gondolta, vigyázni kell vele, eg?’éhként is tudta, hogy a riportban mindent át kell majd fogalmazni, ez ugyan a közlés szempontjából nem jelent semmit, de a szőke nő nem szerette az alattomos megoldásokat. Fiaton felállt, végigment a szobán, ami az övé volt, a barátságtalan béréndezéssel együtt, megállt az ablaknál, és lehajtotta a fejét, mintha megsajnálta volna a nőt, de ez csak egyetlen pillanatig tartott. — Arra nem kíváncsi, hogy a mutatványok alatt mire gondoiok? Harlekin és szerelmese- Jegyzetek Bertha Bulcsúról új kötetének megjelenése alkalmából — Bertha Bulcsút már első kötelének megjelenése óta legtehetségesebb fiatal novellistáink között tartjuk számon, Gerelyes Endrével, Moldova Györggyé1, Száhonyi Károlyival és társaikkal együtt indult, azzal a prózaíró nemzedékkel, amely többniyre az ellenforradalom utáni időszakban kezdte pályáját, s igére-, tes írásokkal bíztató utánpótlásként sorakozott fel a középnemzedékhez, Galambos La jós. Kamondy László. Sánta Ferenc, Szabó István stb. mellé. Miként lírában a „tűztán- cosok” nagy része, Bertháék is új élménjranyaggal, s új igényekkel léptek . fel: a háborút még gyermekként élték át. az 50-es éveik légköre felnőtté válásuk kritikus éveiben hagyott nyomot bennük, de íróvá érésük már az 57 utáni konszolidáció időszakára esik. A nagy történelmi sorsfordulók, a háború, a felszabadulás, az induló új élet pátosza, majd a szocializmus fejlődésének megrázkódtatásai inlzábh érzelmi benyomásként, semmint intellektuális élmény ként hatottak rájuk, s egy új háború lehetősége is érz-.Jmi színezettel jelentkezik, még gyermekkori félelmek szövetébe ágyazódva. A szocializmus eszmeiségük természetes meghatározója, írói világuknak éppoly alapvető közege mint a napfény, a víz vagy a levegő. Ám a szocializmus — éppen mert belülről élik — nem meghatározott és lezárt rendszer számukra, hanem most alakuló, forrongó félig-kész világ, állandó vívódás és küzdelem. Ellentmondások halmaza. néha „zavaros képlet”, s különösen az, ha az emberi magatartás morális alapjait vizsgálják. Bertha Bulcsút kiváltképpen ezek a morális alapkérdések érdeklik. Szenvedélyesen, néha elkeseredett, látszólag hite- ves2tett indulattal keresi az emberi magatartások alapvető mozgatórugóit, dühödten leplezi le a nyugalmasnak és ártalmatlannak tűnő „zárt egzisztenciák” hazug látszat- rendszerét, a merevség mögött meghúzódó erkölcsi bizonytalanságokat vagy anakronizmust. (Az öthey lány, A rend fokozatai, Változatok egy témára). Izgalommal bontja széf •zyan akkor az nlpko'é zocialista ember leiké i : lyózó csomókat, $ boldogan mutatja fel az önmaga s a világ igazi harmóniáját megtaláló jellemek minden mozdulását. (Háromszögletű labda, A fehér csend, Nyugtalan Európa). Fontos jellemzője azonban, hogy alapjában indulatos, szenvedélyes magatartása sohasem közvetlenül fejeződik ki írásaiban (mint például Gerelyesnél), hanem a hangnem és stílus legnagyobb tárgyilagossága, a szemléletnek már- már cinikus fölényessége' mögé rejtve — szemérmes, de mindig kitapintható, sokszor a mű konstrukciójának mélyén húzódó líraiságbe öltözve. Már első kötetében (Lányok napfényben. 1962.) kibontakozott az író rendkívül erős légkör- és hangulatteremtő ereje, amely néhány kisebb novellájában még a hagyományos stílus-realista eszménynek megfelelő egyensúlyban áll a cselekmény és a ieílem- ábrázoliás eszközeivel (Egy ember megmozdul, Fuvarosok, Citerás), a kötet legértékesebb darabjai ban azonban funkcionális túlsúlyra jutott, s ezzel hozzájárult Bertha Bulcsú légügyin ibb művészi av'- J';nak kialakításához (A halakat nem lehet kipusztítani. Lányok na»
