Dunántúli Napló, 1965. április (22. évfolyam, 77-101. szám)
1965-04-18 / 92. szám
t96S. ÄPRILHI It, ! 4 napló ,4 termelőszövetkezetek hitelterheiről A termelőszövetkezetek gazdálkodásának számbavétele során — a zárszámadás és terv készítés idején — a pénzügyi nehézségek okaként, a jövedelmet kedvezőtlenül befolyásoló tényezőként említik meg a növekvő hitelterhek, hitelvisszafizetések problémáját. Itt főleg az állóeszközök forrását képező közép- és hoez- szúlejáratú beruházási hitelekre gondolnak, amelyek a termelőszövetkezetek hitelállományának mintegy háromnegyedét teszik ki. Gyakori az olyan vélemény, amely szerint a termelőszövetkezetek hitelterhei most már meghaladják azt az optimális határt, ameddig ezek törlesztése nem okoz gondot. Sz a kérdés korántsem olyan egyszerű, hogy sommás megfogalmazásokkal vagy elhamarkodott általánosításokkal — amelyek elég gyakoriak — eldönthessük. Bonyolult problémák egész sorát kell megvizsgálni ahhoz, hogy tárgyilagosan ítélhessük meg a helyzetet. Ezek közül most a termelőszövetkezetek állóeszközellátottságáról és az ezekkel kapcsolatos beruházási hitelek összefüggésével foglalkozom, Kétszeresére nőtt az állóeszközáliomány Baranya megye termelőszövetkezeteinek állóeszköz-állománya az utolsó öt évben abszolút számban a háromszorosára, szántóegységre vetítve több mint a kétszeresére emelkedett. Ez törvényszerű, hiszen a nagyüzemi gazdálkodás feltételeinek megteremtése nagy beruházásokat tesz szükségessé. A szövetkezetek állóeszköz-ellátottságának ilyen fejlődésében természetesen — a mezőgazdaság szocialista fejlesztése lenini elveinek alkalmazásával — az állam anyagi és pénzügyi támogatásának volt döntő szerepe. Az állam a támogatás nagyobb részét hitel formájában bocsátotta a szövetkezetek rendelkezésére, s így természetesen egyre nőtt a termelőszövetkezetek hitelállománya is. Ezt mutatják a következő adatok: Egy szántó- egységre Jutó állóeszköz Ft I960. «V %-ábaa Egy szántó- e gységre esd beruh, bitéi Fi 1960. év %-ábaa i9 60. évbén 3614 100 1229 100 1961. „ 20» 100,7 1138 92,6 1962. „ 3649 131,5 1549 126,— 1963. „ 3492 168,9 1879 152,9 1964. „ am *13y4 2435 198.1 A támogatás egy más formája volt, hogy az állóeszközök létesítése érdekében folyósított hitelek egy részét az állam közvetlenül a beruházás megvalósítása után, vagy valamilyen feltétel teljesítésétől függően, elengedte. Ennek eredménye, hogy az állóeszközök állományának növekedése nagyobb ütemű volt a hitelállomány-növekedésnél, továbbá az is, hogy a termelőszövetkezetek állóeszközeinek jelenleg csak 60 százalékát; terheli kötelezettség, holott' azok eredetileg mintegy 85 százalékban állami támogatással létesültek. fi hitelesedékessé! 229 Ft/széiitíegység Az állóeszközök létesítésére folyósított hiteleket a szövetkezeteknek 3—35 év alatt kell visszafizetniök függően az adott szövetkezet teherbíróképességétől, a beruházási ráfordítások megtérülési idejétől, de függően természetesen az állóeszközök várható élettartamától, elhasználódásától is. Az említettek alapján legnagyobb volument képviselő épületek és telepítések megvalósítására folyósított hiteleket általában 35, a gépek vásárlására engedélyezett hiteleket pedig 8—10 év alatt kell visszafizetniök a szövetkezeteknek: Az állóeszközök és a megvalósításukra folyósított hitelek állományának növekedésével együtt természetesen évről évre emelkedett a visszafizetendő hitelek összege is, Esedékesség Bsedéfces be*gy szántó» a tagok részeruházási hitel egységre eső sedésének mnuú Ft esedékesség Ft %-ában 196«. évben M 19 2,9 1961# M 10,5 31 3,9 1962, 1S4 56 5,3 1963. • 39,5 114 10,1 14,6 1964. H 55,7 166 Az egy szántóegységre eső esedékesség megyei átlaga 1964-ben 166 Ft volt, 1965-ben 329 Ft lesz. A visszafizetési kötelezettség súlyát érzékelhetjük akkor is, ha az esedékességet a tagok részesedésének százalékában fejezzük ki. A megyei átlagon belül az egy egységre jutó állóeszközökben és ennek megfelelően a hitelesedékességben nagy az eltérés az egyes járások között. Az állóeszközökkel legjobban ellátott mohácsi városi -tsz-eknél egy szántóegységre 5197 Ft értékű állóeszköz jut, illetve 256 Ft hitelesedékesség esik. Ugyanakkor a szigetvári járás átlaga csak S845, esedékessége 178 Ft. Az. egységre eső esedékesség függ az állóeszközök ösz- szetételétől is. Például a mohácsi járásban magasabb szintű (4685 Ft) az állóeszköz-ellátottság, mint a siklósiban (4408 Ft), mégis alacsonyabb a hitelesedékesség — 149 Ft — a siklósi 187 Ft-tal szemben, mert a mohácsi járásban a hosszabb lejáratú építési hitelek, míg a siklósiban az álig 8—10 éves lejáratú géphitelek aránya a magasabb az összes hiteleken belül. Lehetőség a magasabb szintű termelésre Az állóeszköz-ellátottság a belterjesség fokának egyik meghatározója. Minél magasabb az egységre vetített, állóeszköz-állomány, minél jobban el van látva egy gazdaság a szükséges nagyüzemi állóeszközökkel, természetesen annál magasabb szintű termelést folytathat. Járásonként vizsgálva ezt a kérdést, az alábbi képet kapjuk: A fentiek szerint az egységre jutó termelési érték a Mohács városhoz és a mohácsi járáshoz tartozó szövetkezetekben a legmagasabb, s a költségszint pedig a legalacsonyabb, tehát ott, ahol a szövetkezetek állóeszköz-ellátottsága a legjobb. A többi járásban nem ilyen kedvező a helyzet, amit azonban részben objektív tényezők is indokolnak (talaj adottságok, domborzati viszonyok stb.) Az egyes szövetkezeteket — az 1964. évi zárszámadási adatok alapján — vizsgálva és összehasonlítva még nagyobb eltéréseket találunk: Mohácsi Uj Barázda Tsz Siklósi Magyar—Bolgár Tsz Szörényi Zrínyi Tsz Szászvári Uj Barázda Ts# Sár háti Uj Ut Ts* Pécsváradi Dózsa Tsz Mennyire használják ki az állóeszközüket? A siklósi tsz-nél például jobb az állóeszköz-ellátottság, mint a mohácsinál, eredményei mégis összehasonlíthatatlanul rosszabbak. Ugyanez a helyzet Szörény és Szászvár, Sárhát és Pécsvárad ás még számos más szövetkezet vonatkozásában is. A szövetkezetek egy részénél tehát jól kihasználják a nagyüzemi gazdálkodási a lehetőséget nyújtó állóeszközöket és ezek is segítséget nyújtanak számukra ahhoz, hogy jelentősen túlszárnyalják korábbi eredményeiket Ezen szövetkezeteknél a még olyan magasnak látszó hitelesedékesség sem teher, könnyűszerrel visszafizetik azt. Például a mohácsi tsz egy szántóegységre eső 346 Ft, a Szörényi 428 Ft hitelesedékesség mellett is 15—25 ezer forint részesedést biztosított tagjainak. Ugyanakkor a pécsváradi, szászvári, sásdi stb. tsz-ek 100 Ft körüli esedékességgel sem bírnak; Honnan adódnak a nehézségek? Annak okai, hogy több szövetkezet viszonylag magas állóeszköz-ellátottsága mellett is gyengén gazdálkodik, s emiatt arra szorul, hogy időnként hitelhalasztásban részesüljön, az alábbiakban foglalható össze: Állóeszközeik egy részét egyáltalán nem üzemeltetik. Ilyenek például: A tagok által bevitt, többségében kisüzemi vagyontárgyak jelentős része már korszerűtlenné vált, másik részére pedig a bevitelkor sem volt a szövetkezetnek szüksége. A termelőszövetkezetek egyesülése, a nagy gazdasági egységek kialakítása során természetszerűleg szakosításra is sor került. Ennek elkerülhetetlen következménye lett, hogy egyik-másik üzemegységben lévő épületet az újabb célnak megfelelően kellett átalakítani, vagy ha ez nem volt gazdaságos, üzemen kívül kellett helyezni: A szerfás létesítmények egy része még téliesítésük után sem vált be. A nagymérvű állatelhullások miatt a szövetkezetek ezeket a létesítményeket is üzemen kívül helyezték. |_\ A termelőszövetkezetek állóeszközeik egy másik csoportját üzemeltetik ugyan, de nem gazdaságosan, a kapacitás nem megfelelő kihasználásával. Itt elsősorban a gépeket kell megemlíteni, amelyek kapacitásának nem megfelelő kihasználásában a szervezetlenség, a munkagépek és traktorosok hiánya egyaránt szerepet játszik. Nem egy szövetkezetben a teljes gépesítés után is csak alig csökkent a gépállomási munkadíj. (Pl. a pécsváradinál.) A gépek gondatlan tárolása pedig élettartamukat rövidíti meg jelentősen. Nem megfelelő az öntözőtelepek kapacitásának kihasználása sem. A szövetkezetek 1964-ben a lehetséges 13 ezer katasztrális holddal szemben csak 6500 katasztrális holdat öntöztek; Számos létesítmény nem W megfelelő helyen és járulékos beruházások nélkül épült Ezért üzemeltetésük költségesebb az átlagosnál: _JN Sok a nem megfelelő (köztük kísérleti) típus. Pl. a baranyahídvégi és szálán tat tehénistállók, a kátolyi ÁllóesKk' érték term, érték Költségek (munkabérrel együtt) Költségszint % Hiteles edékes- s ég egy sz.- egységre Ft Egy dolgozó t agra jutó részesedés Ft e gy szántóegységre Ft 3588 7*02 4123 Sí,3 346 14 744 6572 5236 4839 Sffyi 3*9 9 180 5*13 7632 4486 *M 428 25 833 5962 4*17 3834 M.9 8S 5 863 4853 8361 581* SM 229 15 221 4681 4824 *587 se,» Ifi 6 458 és siklósi 26 ezer férőhelyes csibenevelők stb. Ezért például az istállók közvetlenül megépítésük után átalakításra szorultak, az említett csibenevelők pedig télen nem üzemeltethetők. Az ilyen beruházások természetesen nagyon drágák, gazdaságos üzemeltetésükre nagyon kevés a lehetőség. _\ Széleskörű tapasztalat “/ az, hogy a termelőszövetkezetek beruházásaikkal kapcsolatban nem fordítanak elég gondot az olcsó megoldásokra. A meglévő lehetőségeket alig használják ki. Ezzel szemben a baksaiak által régi épületek átalakításával olcsón megvalósított csibenevelők ezen a téren a kiemelkedő jó példák közé sorolhatók. D EIég számottevő a megalapozatlan beruházásokra való törekvés. A szükséges feltételek megléte nélkül megvalósított létesítmények kapacitását nem tudják kihasználni, s ezzel a szóban- lévő ágazat gazdaságosságát is aláássák. (Pl. a siklósi csibenevelő.) Az előzőkben felsorolt példákat azért is indokolt megemlíteni, mert a tapasztalatok szerint az esedékes hitelek visszafizetése általában azoknál a szövetkezeteknél okoz legtöbb problémát, ahol az, állóeszközök hasznosítása, gazdaságossága — az ismertetett okok valamelyike miatt — nem megfelelő. Nem tértem ki a témával kapcsolatos olyan problémákra, amelyek a szövetkezetek hitelterheinek alakulását más oldalról is befolyásolhatják. (Pl. értékcsökkenési leírás elszámolása, beruházási anyagok, gépek, másrészt a mező- gazdasági felvásárlási árak, állami kedvezmények stb. kérdése.) Ezek a gazdasági mechanizmust érintő - problémák, amelyek átalakítása, tökéletesítése — mint ismeretes — napirenden van, Dr. Nagy József Jobb közlekedés érdekében Április 21-én, szerdán egész napos utasszámlálás 000023 000023 n. sí. hői Pits 5 s 5 i 3 3 i *> t Jé m fS a s a m Megállóhelyt JÓZSEÍ ■ Á. u. u. Lakheli Munkahét* RET •"a 1 S MeséUóMoGÉPIPARI Lakhely mvta* Munkahely KIUÁN G) 'u. Az ed étét, «éljél kérjük aláhúzott) KútfiEÉW- — tó't!3é P«ctt Szikra Nyemdf A város vezet« felkérték a közlekedési embereket a városi tömegközlekedés megjavítását célzó tanulmány kidolgozására. E tanulmány alapját azok az adatok szolgáltatják majd, amelyeket az április 21-i utasszámlálás során gyűjtenek. A pécsi au tábuszközűekedés egy napos utasszámlálásával a jelenleg kialakult vonal- hálózat és járatok szükségességét az egyes vonalak terheltségének egyidőbeni lefolyását, a teljes vonalhálózat megállóhelyeinek forgalmi jelentőségét állapítják meg. A feldolgozás sikere nagymértékben függ az adatok helyes felvételétől, ezért ismételten. kérik az utazóközönséget, a számlálólapokat helyesen, lehetőleg már a felszállás előtt állítsák ki. A szám- lálólapot mai számunkban is közzétesszük, ugyanis a húsvéti ünnepek miatt legközelebbi lapunk csak a számlálás napján, szerdán jelenik meg. A rovatba a mindenkori fel- száHóheüyet és a felszállóhely közelében levő lakást vagy munkahelyet kell bejegyezni, aszerint, hogy a felszállás előtt hazulról vagy a munkahelyről utazik valaki. A „hová” rovatba az utazás céljának megállóhelyét és asz utcát, illetve üzemet kell beírni. Az iskola, hivatal; vagy egyéb helyiség megközelítése esetén értelemszerűen ugyanúgy keli a lapot kiállítani. Az átszállást a számlálók*- pan nem kén feltüntetnél ugyanis az átszállás előtt a kocsiról való lelépéskor egy átszállójegyet ad a számlálóbiztos az utasnak, amit a végcélnál kell majd ismét leadnia. Átszállás után tehát nem kéül számlálólapot kérni az utasnak csak fel kell mutatnia az átszállást igazoló , jegyet. A vidékieket ts kérjük; hogy a városba érkezésükkor a „honnan” rovatba a főpályaudvar, a Jakhely” rovatba pedig a vidék bejegyzést kel beírni. Gazdag memoár gyűjtemény átfogóbb megemlékezéseket Várnai Ferenc (Fejezetek a baranyai dalosmozgalom 20 évéből), Dallos Nándor (Honismereti munka a huszadik évfordulóra), dr. Fekete László (Húsz év beruházásai), Szalay László (Baranya közúti úthálózatának fejlődése 1945—63- ig) írta; A Baranyai Művelődési Tájékoztató legújabb száma a fel- szabadulás huszadik évfordulójának jegyében született. A havonta kilencszáz példányban megjelenő színvonalas, folyóirat-igényű kiadvány ebben a számában rendkívül gazdag memoár-gyűjtemény van; A nagyobb szabású és NEM VOLT RENDKÍVÜLI EMBER A képpel kezdem. A harminc évvel ezelőtt exponált képpel, amit annak idején a Tolnai Világlapja fotoriportere készített a Pavlicsek családról. Mi adta hozzá a szenzációt? A pécs-vasasi bányászsztrájk befejező aktusa, s abból is az a pillanat, amikor az éhdaccal leszámolt bányászok egyike hazaérkezett a kolóniára. Borzol- tan, csigázottan állt meg a „boldog” család gyűrűjében, s a riporter csak erre várt. Kattant a gép, s egy hétre rá már sok ezer példányban mosolygott rá a „világra” a Pavlicsek család. „Pavlicsek Lajos űjra a szerettei között” — érzel- meskedte alá a szöveget a fotoriporter és magyarázatként még hozzáfűzte: „A lelkiismeret erősebbnek bizonyult az éhségsztrájknál. Az asszony és a hét apró gyerek hívó szava megtörte a makacsságot.” Harminc év után nem kérdezhetem már meg Pavlicsek Lajost, hogy mit szólt a képhez, a szöveghez, hiszen annak k több mint húsz esztendeje, hogy a szilikózis örökre kizárta öt a véleménynyilvánításból. De él és tanúskodik helyette is a 71 éves özvegye, aki olyan dévaién idézi meg a három évtized előtti órákat, napokat, mintha csak tegnap történt volna. Amikor elkezdi, mindjárt le is „fokozza” a fotoriportert — Hazudott a fényképész! Az én Lajosom nem a családért jött ki a bányából, hanem a családért maradt lent a többiekkel. Béremelést követeltek. Éhségsztrájkot fogadtak, s nem is engedtek, amíg meg nem kapták az emelést. Igaz, nem annyit, amit megköveteltek, de már az is segítség volt Csak azután jöttek feL Igazolja, védi még jóidéig férjét, aztán mintha csak kézenfogná az emlékeket sorra elém vezeti valamennyit. — Hanem, nagyon legyengült szegény a hosszú koplalástól. Nem tudom már pontosan hetet, vagy tíz napot éheztek-e odalent, de amikor elébem állt elsírtam magam. Azt sem tudtam, mihez kapjak előbb. Ágyat bontsak vagy étket tegyek eléje. Részletesen elmagyarázta, hogyan csinált először teát piritóssal, hogy a gyenge gyomor elviselje a terhelést. — Csak másnap mertem eléje tenni a rendes ételt. Csirkét vettem hitelbe Györ- kő szomszédéktól, rántani valót semmi kis jószágot. Azt hittem, egy fogára sem lesz elég, mégis kilencen ettünk belőle. ő maga. merte ki a tányérunkra a becsinált levest, a csirkehúst s addig hozzá sem nyúlt a magáéhoz, amíg mi el nem kezdtük. Ilyen ember volt az én Lajosom. És milyen még? Erről már nem Annus néni beszélt hanem a vasasiak, órával, kettővel előbb, mielőtt benyitottam volna őhozzá, a „koronatanúhoz”. Azt mondták, nem volt hős típus, nem volt rendkívüli ember Pavlicsek Lajos. Sohasem volt sztrájkok szervezője, de nem maradt el egy sem az ő részvétele nélkül. Azért egy kicsit elakadtak azon a történetmondók, hova is sorolják Lajos bácsi egyik-másik cselekedetét. Hősiességnek vagy egyszerűen csak kötelességnek mondják? Aztán megtalálták rá a legmegfelelőbb jelzőt. Pavlicsek Lajos önzetlen ember volt. Ha társai közül valakit is a leszámolás veszedelme környékezett meg betegség miatt, ő volt az első, aki a pártjára állt. Atkérte, átvette a csapatába, s helyette is dolgozott, a ktálUtott uuns£ftmiál61«p sífel- vényét leérj Uh megőrizni. mert * I« kfá!N róttak*« Jutalomsorsolásban részesítjük Kisorsolunk J db táskarádiót, s db zsebrádiót, in db dísztárgyat 12 SZ AKÖV VEZETÖSfíGB s s cS o *c 3 0 s' ili ni a* •ópg m IÜ* Éi-feil •SS fi 3 hSsa ö/ tr‘‘0 « ■*» 8 M $ s A ü Ä -4. *> t ^5 Ä Cs. £ Mohács város 5197 6819 4079 59.8 Mohácsi járás 4688 5638 3624 64.3 Pécsi járás 4118 4314 3216 74,5 Pécsváradi járás 4685 4749 3390 71,4 Sásdi járás 3987 4453 3550 79,7 Siklósi járás 4408 4553 3462 76,— Szigetvári járás 3845 4447 3066 68,9
