Dunántúli Napló, 1965. március (22. évfolyam, 51-76. szám)
1965-03-03 / 52. szám
MÁRCIUS S. napló 3 Az állami gazdaságok tavaly is növelték árutermelésüket Megyénk állami gazdaságai évről évre nagyobb részt vállalnak a közellátásban. Három legfőbb áruféleségük: a kenyérgabona, a vetőmagfélék — elsősorban hibridkukorica — és a bor. Mellette, ahogy az új telepítések fokozatosan termőre fordulnak, egyre nagyobb jelentőséget kap a gyümölcstermesztés. Kisebb mértékben — de annál szebb eredményekkel — foglalkoznak a sörgyártás egyik alapanyagának, a komlónak előállításával. Az állati termékek közül marha-, sertés- és baromfihús előállítással. valamint tojás-, tej- és halhústermeléssel foglalkoznak nagyobb mértékben. A tenyészállatértékesítés gazdasága' nkban ma már sokkal kisebb volument jelent, mint évekkel ezelőtt. amikor ez volt egyik legfőbb feladatuk. 22,4 mázsás! iT'or°caát’ag Az 1964-es esztendő mostoha időjárása az állami gazdaságokat is sújtotta. Kenyér gabonából egyetlen gazdaságban sem tudták megismételni az előző évi szép termésátlagokat. összesen 1520 vagon kenyérgabonát értékesítettek, g termésátlaguk is alatta maradt a tervezett 16.5 mázsának. Borból 7500 hektolitert adtak el az államnak. Ennek zömét a siklós—villányi gazdaság szállította. A harmadik legfőbb árucikk a vetőmag, amit fémzárolás után adnak köztermesztésre. Kisebb mennyiségben árpa, zab, borsó, napraforgó, repce és pillangós magvakat állítottak elő, a nagy volument 1964-ben is a hibridkukorica jelentette, melyből 450 vagonnal értékesítettek. A hibridkukorica-termesztésben a bó- lyi állami gazdaság országosan is egyedülállóan 2700 hold átlagában 27.2 mázsás termést ért el. Az úgvnevezett kommersz kukoricából is igen figyelemre méltó a gazdaság eredménye, hisz 3307 hold átlagában 24.5 mázsás szemes termést takarítottak 4be. Ennél szebb eredményt csak a szentlőrinci tangazdaság ért el, — igaz. hogy jóval kisebb területen. 34.5 mázsás átlagtermése pillanatnyilag meEgy csoport fiúnak feltettem a kérdést a villányi mezőgazdasági szakmunkás- képző iskola folyosóján: Mi akar lenni? A fiúk így válaszoltak: „Én szőlész” ... „Én zöldségtermelő szeretnék lenni.” Egyszóval több, mint amit ezzel az általános érvényű szóval kifejezünk, hogy „földműves, paraszt, tsz-gazda”. Ezek a 14—18 éves fiatalok — fiúk és lányok szakmunkások szeretnének lenni. Olyan szakmunkások, akik — a szőlőben, a gyümölcsösben, a zöldségtermesztésben, a tejgazdaságban, vagy éppen a baromfitelepen — többet tudnak az általános, apáról fiúra szálló paraszti ismereteknél. Olyan szakmunkások, akik szakszerűen végrehajtják az agronómusok, a mezőgazdasági mérnökök terveit. Alapos képzést kapnak a hároméves iskolában és a legjobb megyei gazdaságokban gyakorolják be az elméleti ismereteket. A villányi szakiskola 1959 óta mint egy négyszáz fiatal szakmunkást bocsátott a mező- gazdaság rendelkezésére. Nem sok, ha különösen azt is figyelembe vesszük, hogy az ország minden részéből érkeznek tanulók a villányi kertészeti szakra. Mégis örvendetes, hogy csak ez az egy intézmény évente majd nem száz fiatallal gyarapítja a mezőgazdaságban dolgozó szakmunkások számát. Az iskola — hat év után — joggal volt kíváncsi arra, hogy mi lett a kibocsátott több száz szakmunkással? Hol és hogyan hasznosítják a tanultakat? Megtalálták-e. gyei rekordnak számít. A gazdaságok megyei átlagtermése kukoricából 1964-ben 22,4 mázsa volt. Négyezer ho’d nagyüzemi gyümölcsös A legnagyobb gyümölcstermelő állami gazdaságok Pécs, Zengőalja, Villány-Siklós. ösz- szesen 4000 hold nagyüzemi gyümölcsössel rendelkeznek, mely mind új telepítés s 1964- ben ebből 1000 hold volt a termő gyümölcsös, tehát 25 százalék. A legfőbb gyümölcs- féleségek a tájjellegnek megfelelően Pécs környékén az őszibarack — 740 hold, a kajszi — 940 hold, a megye más részein a szilva — 1000 hold és a téli alma — 600 hold. Ez majd csak a következő évben fordul teljes termőre. Az elmúlt évben 180 vagon vegyes gyümölcsöt, elsősorban őszibarackot értékesítettek az állami gazdaságok részben hazai fogyasztásra, részben exportra. Az exportlehetőségek kihasználását hátráltatja egy nagy gyümölcsmanipuláló üzem hiánya, melynek megépítése égetően sürgős volna a megyében. Az állati termékek előállításában is élenjárnak gazdaságaink. Marhahúsból 100 holdanként 37 mázsát értékesítettek, míg a tsz-ek csak 25,2 mázsát. Összes hízómarha értékesítésük 252 vagon volt az elmúlt évben. Sertéshúsból a tervezett 285 vagon helyett 530 vagonnal járultak hozzá a közellátáshoz, s 100 hold szántón 77 mázsa sertéshúst állítottak elő. Baromfihús értékesítési tervüket 156 százalékra teljesítették, s az egész húsmennyiség 77 százalékát a görösgali állami gazdaság termelte, mely 1964-ben plusz 500 mázsa baromfihúst adott a népgazdaságnak. Tojásértékesítési tervüket 1 millió darabbal teljesítették túl. Egy tojó évi termelése az állami gazdaságokban átlag 189 darab tojás. Ezen belül különösen kiemelkedő eredmény a bólyi gazdaságé, ahol a tyúkok évi tojáshozama az elmúlt évben már meghaladta a 220 darabot. A bikali és zengőaljai gazdaságok halhús előállítással foglalkoznak. A két gazdaság az elmúlt évben 3100 mázsa halat szállított. Tenyészállatok tsz-eknek Az árutermelés mellett, ha kisebb mértékben is, tenyészállatot is forgalmaztak a baranyai gazdaságok. Az elmúlt évben 100 tény észmarhát adtak át továbbtenyésztésre. A bólyi, szentegáti és görösgali gazdaságok 46 hidegvérű mén csikót értékesítettek, melynek egy része exportra ment. Ezen kívül 736 tenyészsertést, 1440 tenyészjuhot és 600 000 te • nyészbaromfit adtak el a termelőszövetkezeteknek és háztáji gazdaságoknak, A fogszuvasodás és foglazulás — népbetegség Látogatás a Stomatolósiai Klinikán Hatan ülnek a magas támlájú székekben hátrahajtott fejjel. Fehérköpenyes orvosok és asszisztensek hajolnak föléjük ezüstös, csillogó kis szerszámokkal. Valahol hátul, halkan zúg egy fogfúrógép. — Már nem félnek az emberek a fogorvostól? — kérdem dr. Schranz Dénes professzortól, a klinika Igazgatójától. — Nincs okuk a félelemre — válaszol a professzor mosolyogva. — Csak a kivizsgálás járhat némi fájdalommal, az is csak azért, mert fájdalomérzés nélkül az orvos nem tudja felállítani a pontos diagnózist. A kezelésnél már nincs fájdalom, mert a be‘eg tökéletes érzéstelenítést kap. Fogunk és a civilizáció A professzor gondterhelten beszél arról, milyen sok betegük van. Húsz évvel ezelőtt csak 3500 páciens járt hozzájuk, most meg 54 ezren fordulnak meg évente. Beteg- forgalmuk tehát több, mint tizenötszörösére emelkedett. Sajnos a civilizáció, az emberiség nagy jótéteménye nem tett jót a fogainknak. Száz évvel ezelőtt a civilizált embernek alig tíz százaléka szenvedett a fogszuvasodástól, ma pedig 99 százaléknál tartunk világszerte. A fogszuvasodás oly tömegessé vált, hogy népA Pincegazdaság pécsi borkóstoló-termébe készít fali mozaiktervet Lantos Ferenc pécsi festőművész. A képen a befejezés előtt álló mozaikterv. betegséggé kellett nyilvánítani. És ez csak a fogszuvasodás. Mert van egy másik fogászati népbetegség is, a foglazulás, közismertebb nevén a fogínysorvadás. Nem kevésbé rosszabb az előbbi betegség nél, mert anélkül, hogy a szu- . vasodás megtámadná a fogat, . az valamilyen oknál fogva meglazul és kihullik. Az emberek több mint fele szenved ettől a betegségtől. Arra a kérdésre, hogy mi okozza a két fogbetegséget, s valóban összefüggés van-e a ' fokozódó cukorfogyasztás és fogaink romlása között, a pro- fesszor meglepő választ adott. Mint mondotta, a túlzott cukor, kenyér, tészta, sütemény, tehát szénhidrát-fogyasztás valóban nem használ a fognak, különösen akkor nem, ha azt nem kíséri megfelelő fogápolás. Nem a cukor azon- ■ ban az egyedüli bűnbak, s ta- . Ián nem is a legfőbb. A professzor inkább abban látja a baj okát, hogy a civilizáció hatására elszokunk a csecse- ; mők megfelelő szoptatásától és az erőteljes rágástól. , Rendszeres edzés A természetes viszonyok között élő embereknek, állatoknak ma is jó a foguk, s csak öreg korukra vesztik eL Mi ennek a magyarázata? Részben az, hogy hosszú ideig szoptatják a kicsinyeiket. A szoptatás ugyanis nemcsak az anyatej miatt fontos, hanem azért is, mert erősíti a csecsemők rágószervét. A természetben élő emberek életkörülményeik folytán kényszerítve vannak arra, hogy a táplálkozás során intenzíven rágjanak. Mi, civilizált emberek viszont mindent alaposan megfőzve, megpuhítva veszünk magunkhoz. Nem szeretjük a nagyon rostos marhahúst és szalonnabőrkét, levágjuk a kenyér héját, meghámozzuk az almát és így tovább. Nem gondolunk arra, hogy ennek rágószerveink el- csökevényesedése, fogaink meglazulása és kihullása lehet az ára. A professzor szerint a csecsemők megfelelő szoptatásával, rágószervünk rendszeres edzésével, erősítésével és természetesen a napi kétszeri fog ápolással megelőzhető, illetve minimálisra csökkenthető fogaink szuvasodása, kihullása. Elmondotta, hogy orvos édesapja őt ebben a szellemben nevelte, s most idősebb korában is megvan és egészséges minden foga. A szívre is hat A professzor figyelmeztetett arra, hogy ha a foglazulás elkezdődött, aíkkor már nem sza bad intenzíven rágni. Felhívta a figyelmet, hogy a beteg, szuvas fogaikat ne hanyagoljuk el. A látszólag ártatlan, bár fájdalmas fogbetegségek ugyan is izületi bántalmakra, a szív, a vese, a szem, a bőr stb. meg betegedésére vezethetnek. Kitért arra a kérdésire is, hogy miért nevezik klinika-- jukat stomatológiának. Mint mondotta, a Fogászati Klinika elnevezés valóban magyaros lenne, jelentése azonban nem fedné munkájuk valódi tartalmát. A szokásos rutinmunkán túl ugyanis szájsebészettel, áll csonttörési esetekkel, daganatos betegségek (száj, nyelv, állcsont-daganatok) gyógyításával is foglalkoznak. Mai klinikájuk nem tud teljes mértékben megfelelni a hivatásának, mert nincs fekvőosztálya. Mivel a komplikált, illetve szövődményes esetek ezt sürgetik, kezdetben 12, majd 24 ágyas fekvőosztály kialakítására törekszenek. Erre majd a klinika általános rekonstrukciója során kerül sor. A fogorvosh'ány ellen Megkérdeztem a professzortól, hogy a fogorvosképzés lépést tart-e a fogbetegségek rohamos térhódításával? Egy- i szerűbben: van-e elée fogorvosunk? A professzoi nemmé, iáiéit ; kérdésre. Mint mondotta, )Gl-ben 1412 fogorvos vök az >rszágban, tízezer Ukosrr o- hát másfél fogorvos jut'"' az arány nagyon rossz. s éa Bulgáriában mintegy "000— 1200 személyre jut eg:- ogor- vos, Angliában. Amerikában pedig 1800—2000-re. Messze elmaradtunk tehát a világszínvonaltól, de mindent elkövetünk, hogy rövidesen felzárkózzunk. Még 1952-ben meg'refomiál- ák fogorvosképzésünket, az utóbbi években pedig újabb, gyökeres változásokra került sor. A Budapesti Orvostudományi Egyetem fogorvostudo- mányi fakultásán, illetve a hozzátartozó négy klinikán 180 fogorvost képeznek ki évente. Ezenkívül Szeged is kibocsát évente 25 fogorvost* minden esztendőben tehát 2Ó5 új fogorvos áll munkába. Ez a szám az ország lakosságához viszonyítva olyan magas* hogy 1970-re annyi fogorvosunk lesz, amennyire szükség van. Bővítik a klinikát Régi dolog már, hogy bővíteni kell a klinikát, erről meg győződtem már két évvel ezelőtt is, amikor a fogászati inspekció ügyében jártam a Stomatológián. Pécsett nem nehéz zsúfolt klinikát találni, de mégis meg döbbentett, amit akkor a fogászaton tapasztaltam. Az értékes gépek egy résziét ugvan- is nem tudják használni, S már arra sem volt helyük, hogy a drága berendezéseket raktározzák. Láttam az orvo* sokat és asszisztenseket is, akik a klinikához tartozó műhely satupadjánál, illetve a folyosón étkeztek, mert nem volt helyük, hol ebédeljenek. Nem volt öltözőjük, fürdőjük, irodájuk, oktatótermük. Schranz professzor másfél éve került a klinika élére, azóta sok harc árán sikerült a fogászati intézményt valamelyest bővíteni, nemcsak ebédlővel, öltözővel és fürdővel, hanem műtővel, fotólaboratóriummal, gyakorlati teremmel, könyvtárral és egyebekkel is. És nemcsak a korábbi, raktározásra ítélt gépeket tudják használni, hanem az azótá szerzett új berendezéseket is. Ennek ellenére, a klinika még most is olyan szűk, hogy a jelenlegi férőhely két és félszeres bővítésére volna szükség. A bővítést már eldöntötték, maholnap már a módosított és végleges tervek is elkészülnek. Úgy hírlik, hogy a rekonstrukcióhoz szükséges 3 millió forintban sem lesz hiány, csak... Mint m'ndig, megint közbejött valami. És a közérdek? Arra, hogy a klinikát bővítsék, földszintes részeit egy emelettel megtoldják, elavult födéméit kicseréljék, arra lenne szükség, hogy a klinika épületében lévő négy lakás felszabaduljon. Egy lakást sikerült szerezni, egy család tehát elköltözhetne már. Sajnos nem költözik, pedig az új lakás jobb a réginél, hiszen távfűtéses és fürdőszobás. Csupán az a bökkenő, hogy az új lakás Uj-Mecsekalján van, a régi pedig itt, a város központjában. A lakó ezt olyan nagy előnynek tartja, hogy a távfűtés és fürdőszoba ellenére sem hajlandó kicserélni. A közérdekhez, a klinika bővítéséhez mérten mindez roppant apró mozzanatnak látszik, mégis az ilyen apróság miatt feneklett meg a bővítés ügye. Legalábbis egyelŐ- ■e. De reméljük nem sokáig, liszen a közérdek mégi-c<>ak ontosabb. ötvennégyezer em- :er jár be a klinikára! (m) Mi lett belőlük? mindazt az életben, amire a szakmunkásképző iskolában három éven át készültek? Levélben keresték meg az egykori tanulókat és a kétszáz válaszból eléggé pontos és tanulságos képet alkothatunk a fiatal szakmunkások sorsáról. Sajnos a kibocsátott tanulók egyharmada maradt csak meg választott szakmájánál, a mezőgazdaságban. A többi alig egy-két hónapi munka után más munkahelyet keresett magának. Az okok elég változatosak: 1. Sok helyen nem fogadták kellő megértéssel a fiatalokat. Egy új dolgozót láttak benne csupán és nem fiatal szakmunkást, aki sokat lendíthet a gazdaságon, de maga is még tanításra szorul. 2. Sok helyen háttérbe szorulnak azokkal szemben is, akik nem végeztek hároméves iskolát és nem ren delkeznek szakmunkásbizonyítvánnyal. 3. „Eddig is elvégeztük, ezután sem kell iskola hozzá” — elv nagyonis érvényesül ma még és ellenszenv övezi emiatt a szakmunkást, aki ugyanazt a munkát nagyobb hozzáértéssel végzi el és így többet is produkál. 4. Egyes gazdasági vezetők nem támaszkodnak a fiatalokra, megelégednek azzal, hogy a KISZ-ben fejtenek ki társadalmi tevékenységet, ugyanakkor mellőzik őket kisebb megbízatásoknál, amik viszont önbizalmat adnának a szakmunkásoknak. A villányi szakmunkás- képző iskola igazgatójával baranyai fiatalok leveleit válogattuk ki a kétszázból. Scháb Mária a Pécsi Központi Sajtérlelőben helyezkedett el sajtkezelőnek és 1100 forintos fizetéssel. Azon ban.........szerződéses munkaviszonyom lejárt, három hónapig dolgoztam csak. Legyenek szívesek elősegíteni, hogy a szakmában elhelyezkedhessek." Pál Irén viszont a Bólyi Állami Gazdaságban baromfitenyésztő ma is ezer forintos fizetéssel. Pánics Erzsébet a pellérdi Űj Barázda Tsz baromfigondozója 960 forintos havi keresettel és ezer baromfit bíztak gondjaira. Horváth Arankának már nem ilyen kedvező a helyzete a csány- oszrói összetartás Tsz-nél, ahol szakmunkásnak alkalmazták. Ezt írja levelében: „Felbomlik a kertészet, ahol dolgoztam és jeles kertészkedést akarnak bevezetni. Az irodában beszéltem a főkönyvelővel, hogy szeretném akkor otthagyni a kertészetet, ő erre azt válaszolta, hogy akkor vissza kell fizetni a tandíjamat." Szakmunkás, baromfigondozó a pécsi állami gazdaság keresztespusztai üzemegységében Magyar Magdolna és 1300—1400 forintot keres, mégis panaszkodik. „Semmiféle szociális létesítmény nincs a telepen, se egy fürdő, ahol az egész napi gázos-szennyes munka után tisztálkodhatnánk, se egy öltöző. A munkaruha sem lenne luxus. Nagyon el vagyok keseredve." Kerékgyártó Piroska a bári Üj Élet Tsz-ben 1400 forintos fizetéssel csoportvezető, a KISZ-ben kulturos. A somogyapáti termelőszövetkezetről pedig csakis felsőfokon tudnak beszélni a villányi szakmunkásképzőben. Bányász elvtárs, a tszel nők már vagy húsz fiatalt küldött az iskolára, köztük a két saját lányát és a legtöbbjük osztály-, sőt iskolaelső lett A somogyapáti tsz- ben a villányi szakmunkásokra építik a zöldségtermesztést. A tsz-elnök rendszeres látogató a villányi iskolában, személyesen érdeklődik — jobban és többet, mint a szülők — hogyan tanulnak a fiataljai. Ilyen gondoskodást jó tanulással, később pedig jó munkával hálálnak meg a szakmunkások. A villányi szakmunkás- képző iskolához érkező levelek igen nagy és fontos tanulsággal szolgálhatnak: nem elegendő megszervezni a tanfolyamokat, iskolákat, nem elég biztosítani az előírt hallgatói létszámot a tanárokat, az oktatás anyagi és erkölcsi feltételeit a fűtött szobától a jól felszerelt tantermekig. Arról is gondoskodni kell, hogy a szakmunkások megtalálják helyüket és számításukat a gazdaságokban. S mindezeken felül nagy-nagy emberség és megértés is szükséges a fiatalok fogadásához, „beiktatásához”, hogy valóban otthon érezzék magukat munkájuk közben is. Gáldonyl Béla
