Dunántúli Napló, 1965. március (22. évfolyam, 51-76. szám)

1965-03-07 / 56. szám

»SS. MÁRCIUS %

napló

3

Csökkentett árú cipók boltja

Uj rendeltetésű üzlettel gazdagodik Pécs: a vásárlók érdekében a Baranya megyei Ruházati Kiskereskedelmi Vál lalat a Kossuth Lajos utca 31. szám alatt olyan boltot nyit, melyben csak cipőket lehet majd kapni — csökkentett áron. Leértékelt cipők boltja már volt ugyan a Sallai utcában, de ez nem volt képes a nagy forgalom lebonyolítására. Ezért megállapodás jött létre a Dél-dunántúli Cipőnagykereskedelmi Vállalattal, hogy a pécsi, kaposvári, nagy- kanizsai és szekszárdi leraka- tokban lévő,, leértékelt lábbeliket átveszik, s a Kossuth Lajos utcai boltban árusítják.

Hétfőn, a megnyitás napján sok ezer pár cipő között válogathatnak majd a vásárlók. Lesz 500 pár női papucs-pan- tonett 50 forintért, ezer pár férfi félcipő 30—10 százalékos árengedménnyel, 4 ezer pár női körömcipő, melyekből már 73,50 Ft-ért is lehet venni.

Hol von a Pécsi tó?

Palkó Sándornak, a Baranya megyei Tanács elnökének nyilatkozata<

Az emberiség jobbik fele

,>A Baranya megyei Tanács, a Pécs városi Tanács, a Szakszervezetek Megyei Tanácsa, a KISZ Baranya megyei Bizottsága, a KISZ Pécs városi Bizottsága, a Hazafias Népfront Baranya megyei Elnöksége és a Hazafias Népfront Pécs városi Elnöksége közös felhívással fordul Baranya megye és Pécs város munkásságához, parasztságához, a hivatalok és intézmények dolgozóihoz, a fegyveres testületek tagjaihoz, a sportolókhoz és a tanulóifjúsághoz, hogy alkotó társadalmi munkájukkal vegyenek részt a 150 hold vízterületű, több mint két kilométer hosszú és 250—350 méter széles pécsi üdűlőtó építésében. A tervezett 3 millió köbméteres Pécsi tó a rendkívül előnyös és festői környezetben egyaránt alkalmas lesz a dolgozók üdültetésére, a hét végi kirándulásokra és nagyTavas

Varga Gyula felv.

szabású vízisport-versenyek rendezésére, ugyanakkor méltó befejezését jelenti annak a jelentős programnak, ami a Pécs környéki üdülőövezet teljes kialakítását szolgálja ...” Ez résztot az 1963. október 29- én nyilvánosságra hozott felhívásból. Tizenhat hónappal a felhívás megjelenése után felkerestük Palkó Sándor elvtársait, a Baranya megyei Tanács elnökét, hogy tájékoztatást kérjünk a Pécsi tó sorsáról.

— Az eredeti tervek szerint az idén kész lesz a Pécsi tó. Valóban ez a helyzet?

—• Az első ütemnek a múlt év október 31-ig el kellett volna készülnie, azonban a munkát különböző tervezési, műszaki és szervezési akadályok késleltették. Kétségtelen, hogy ilyen nagyméretű gátat először építenek Magyarországán, teháit a műszakiak nem rendelkeznek megfelelő gyakorlati tapasztalattal, csak az irodalomra támaszkodhatnak, emiatt óvatosan dolgoztak a tervezők, óvatosain dolgoztak a kivitelezők éá óvatosak a munka helyszínén a műszaid vezetők, ami részben érthető, ha a szokatlan feladatot tekintem. Mindenesetre hozzáteszem, hogy ennyi óvatos műszaki vezetőt együtt még nem láttam. Nem dicsekedhetünk, hogy itt a műszakiak merész megoldásokra törekedtek volna, számunkra teljesen érthetetlen a túlzott óvatoskodás. Ezt nemcsak én látom így, de a nálam jobb szakértőik, a vízépítő gépeket kezelő munkások is. A munkások érthető türelmetlenséggel várják, hogy mikor kapnak utasítást a munka teljes erővel való folytatására. A munkások akkor keresnek, ha dolgoznak, jelenleg azonban hétszámra dologtalanul ácso-. rognak a gépeik mellett' Amint ők mondják: oldottak ők már meg ilyen feladatúba, a jelenleginél' nehezebb körülmények között is. A gépeik többnyire jók, megbízhatók, ugyanakkor beköszöntött a jó idő. ennél még jobb időjárást várhatunk, tehát minden feltétel rendelkezésire áll a teljes munkához. Szerintünk, a mostoha téli időjárás ellenére is közelebb kellene állnunk a megvalósításhoz. A Vízügyi Igazgatóság vezetőinek ígérete szerint most már remény van arra, hogy ez év április végére elkészül a Pécsi tó gátjának első üteme. Ha Gombás Lukács is úgy akarja., akkor május elsején egy új színfolt- í tol gazdagodhatnak ünnepségeink; ünnepélyesen felavathatjuk a gátat. Minden rémé- c nyünik megvan, hogy ez a ki- > vánság, illetve a Vízügyi Igazgatóság ígérete teljesül, annál is inkább, mivel Dégen Imre, az Országos Vízügyi Főigazgatóság vezetője nagyon sok segítséget nyújt a Pécsi tó építéséhez.

— 1963 novemberben a me- ]

gye párt-, állami és gazdasági < vezetői társadalmi munkában kezdték el a gát építését, j Folytatódott-e a társadalmi se- j gítség?

— Igen. Egy ideig a KISZ, a megyei tanács, a városi ta-í nács dolgozói, a mohácsi já-> rás minden községi vezetője,) az AKÖV fiataljai és sokan j mások, részt vettek a tó épí- < tűsében és figyelemreméltó j teljesítményt nyújtottak. A í társadalmi műm kában elvé- i gezhető feladatok ideje azon- j ban tulajdoniképpen most ér- í kezett el. Többek között még< mindig sok fűzfa vár kitér- S melésre a tómederben, él kiéli í végezni a tó déli határvona- J Iának mélyítését és a csónak- ve-sónyek fordulóiénak med- i rét is ki kell alakítani. Arra < is számítunk, hogy a sport- / egyesületek fiataljai eljönnek segíteni, de számítunk azok- 5 nak a vállalatoknak, termelő-j szövetkezeteknek és iskoláknak a segítségére is. amelyek < már felajánlást tettek vagy ez- í után tesznek felajánlást. A tó > társadalmi . építését . irányító 1 bizottság a közeli napokban < ül össze, hogy á sorón követ- j kező feladatokat megbeszélje,

s a társadalmi. munkát vállalóS üzemek és intézmények szá- S mára a részfeladatokat kije- j lölje.

— Mikor' kezdődik meg a j tó feltöltése?

— Nagyon szeretnénk, ha! május elsején ünnepélyes kc-i retek között elzárhatnánk a í zsilipeket, megkezdődne a tó! feltöltése, és a pécsi dolgozók ! birtokukba vehetnék ezt az' új baranyai üdülőhelyet — j fejelte be Palkó Sándor elvtárs a nyilatkozatát,

Thiery Árpád

Jól dolgozni — es nemcsak annyit jelent, hogy a ránkbízott munkát mindig a lehető legpontosabban végezzük el. Dolgozni örömmel kell, s ebben már kicsit benne van a »jól élni" is.

Ilyesféléket gondoltam, amikor a hét fiatalemberrel beszéltem Sellyén.

— Szeretik s mezőgazdaságot?

— Persze, de »okkal tókább a gépeket. Van köztünk olyan is, old már szerelő

szakmunkás.

Ök heten hatvanhat fiatalembert képviselnék. Ennyi

hallgatója van a Sellyéi Felsőfokú Mezőgazdasági Gépészeti Technikumnak. Egyelőre ez csak egy évfolyam, mert az iskola még fiatal, tavaly tódult.

• Felsőfoké technikám. Sokan húzogatták a szájukat, mikor erről az új iskolatípusról hallottak. Mert az egyetem mégis más! Ide úgyis csak azok mennek, akik az egyetemekről kiszorultak.

— Ki jött maguk közül ide azért, mert más felsőoktatási intézménybe nem vették fel?

Egyetlen kéz emelkedik a magasba, az egri Csíkor Lászlóé.

— Hova jelentkezett?

— A körmendi felsőfokú mezőgazdasági gépészeti technikumba.

A hét fiú kőzfll öten végeztek általános gimnáziumot, a szenyéri Balogh István mezőgazdasági gépszerelő

szakközépiskolát, a darányi Nagy Károly közgazdasági technikumot. Melczer Attilának és Bodor Gyulának az

Jól dolgozni — jól élni

érettségin kívül autószerelő szakmunkás vizsgája is van.

— Miért jöttek a felsőfokú technikumba?

A kérdésre persze nem várhat egyöntetű feleletet hét embertől senki. Egyben mégis megegyeznek valamennyien: a mezőgazdasági szakembereiknek nagy jövőjük van, s a mezőgazdaságban jól lehet keresni

Bár tulajdonképpen, amikor idejöttünk, még egyikünk sem tudta pontosan, mi lesz belőlünk, s milyen feladat vár ránk a diploma kézhezvétele után. Csak annyit tudtunk, hogy gépekkel kell foglalkoznunk.

S ahogy kiderül, az iskola megindításakor még nagyon sokan nem tudták, milyen beosztásba is kerülnek azok a fiatalok, akik itt végeznek.

— Valaki tapasztalatcserén volt as NDK-ban, mondta, hogy az okleveles mérnökök ott főleg elméleti kérdésekkel foglalkoznak, a hozzánk hasonló végzettségűek pedig üzemmérnökként a gyakorlati munkát irányítják.

Persze hogy a valóságban hogyan lesz nálunk, azt még nem lehet pontosan tudni. Ügy látszik, hogy a nagyüzemekben még nem alakult ld a felsőfokú technikumot végzettek munkaköre, sok helyen még nem tudnak megfelelő beosztást adni nekik.

A fiúk nagy része dolgozott már különböző helyeken,

elmondták, hogy előfordult, hogy a fiatal technikusokkal nem sokat törődtek, nem is nagyon hallgattak rájuk, s nem kaptak végzettségüknek megfelelő munkát Ez persze kellemetlen, de az élet majd úgyis kialakítja a megfelelő formákat hiszen világos, hogy a mezőgazdaságban egyre több specializált szakemberre van szükség.

S képesítésűk különben ipari elhelyezkedésre is lehetőséget nyújt hiszen gépész- technikusok lesznek.

— Van valaki, aki már most elhatározta, hogy az iparban helyezkedik el?

Csend támad. Ilyenről nem tudnak. Legalábbis az ittlé- vők közül valamennyien mezőgazdasági nagyüzembe szeretnének elhelyezkedni.

— Milyennek tartják a technikum színvonalát?

Erre elmosolyodnak.

. — Nem hisszük, hogy valamennyien nagyon buta legények lennénk, a félévi kollokviumokon mégis a társaság több mint fele elhasalt valamiből.

— Hetük közöl?.

— Nem, hatvanhat közük

— S maguk közül ki bukott meg?

— Inkább úgy kérdezze, ki nem bukott meg.

Ez így valóban egyszerűbb, mert kiderül, hogy a vizsga- időszakot mindössze Balogh István úszta meg „szárazon", de ez nem is csoda, hiszen 6

szaktechnikum után került

ide A fiúk egyáltalán nem a túlzott szigor rovására írják ezeket a bukásokat ők maguk is örülnek neki, hogy nem lehet akárhogyan tovább < jutni. Az utóvizsgákat azóta í már letették, mindössze egy hallgatónak nem sikerült J „venni a magasságot".

— Sellyével hogy vannak < megelégedve?

— Hát lehetne nagyobb is. kevés a szórakozási lehetőség. ] A kollgégium és az iskola j egyébként megfelelő, nem lehet rá semmi panaszunk. Itt) bent szabadidőben sokmindent lehet csinálni, de néha a J város hiányzik.

Aztán még sok mindenről S beszélgettünk, arról, hogy a l magyar mezőgazdaságba na-) gyón sok jó szakember kell, 5 a hálókban folytatott éjszaké-i banyúló kapitalizmusról, szó- i cializmusrók erkölcsről folyó í vitákról — na és persze a > lányokról is. i

Nagyon őszinték valameny- \ nyien, nyíltan beszélnek ésí okosan. $

És most már tudom, hogy ^ igazam volt, mikor az .jutott 5 eszembe, hogy ezek a fiata-! lók majd kint a termelőszö-) vetkezetókben, állami gazda-1 Ságokban nagyon jól akarnak jl dolgozni, nekik váló felada-> tokra várnak, szeretni fogják j; az újat, tele lesznek tervek- ( keL És persze jól is akarnak) élni. Autót akarnak, jő In- 5 kást, vidám szórakozást, szín- j házat — mindent, ami egy< embert megillet. Bízni kell) bennük és hinni kel] nekik!)

L. E.

1/ edves, stzép és már régóta hagyományos ünnepünk a nemzetközi nőnap. Ezen az évenként ismétlődő szerény márciusi ünnepen, — anyánk, hitvesünk, leányaink, munkatársnőink ünnepén mit is tehetnénk mást, mint hogy pár szál virág kíséretében megköszönjük: áldozatos, önfeláldozó munkájukat, kedvességüket, türelmüket. Legfeljebb még arról lehet szó, hogy évről évre újra megfogadjuk, hogy ezután többet segítünk. Levesszük vállukról a terhek egy részét, figyelmesebbek, igazságosabbak leszünk irányukban, mert erre igen nagy szükség volna. Ők még ennyit sem várnak. Nem köszönetért, szép szavakért, nem is az ajándékért vállalják az anyaság, a gyermeknevelés, a család ellátása, a munkahely ezernyi gomdját-baját, hanem mert minden ideg- szálúkkal arra törekednek, hogy szeretteik életét meg-, szépítsék, kényelmessé, boldoggá tegyék.

A szavak ereje kevés ahhoz, hogy a női hivatás fontosságát, a nők szerepét és feladatait megfelelőképpen méltassa. Gorkiji, József Attdla-i zsenialitás kellene . ahhoz, hogy méltó módon szólhassunk az anyai szívről, szerétéiről és áldozatván altról. A mama — ugy e — mindent megért és mindenki gondját magára vállalja. A mama ott virrasztott az ágyunk mellett gyermekkorunk lázbafülledő éjszakáin. A mama jobban drukkolt a vizsgák alatt, mint mi. A mamák sírni sem mertek, amikor a frontra induló menetszázadokban ott állt a fink és talán az utolsó búcsúra kellett erőt gyűjteniök. Szegény mamák, szakadt szívvel a téboly mezsgyéjén támolyogva nézték, amint kisgyermeküket betuszkolták a gázkamra ajtaján. Hány millió mamácska zokogott a rommá bombázott városokban, a földig perzselt falvakban haldokló férjét, gyerekét szorítva szívéhez.

Első köszöntő szavunk tellát az édesanyákhoz szóljon, mert nekik köszönhetjük a legtöbbet, — az életünket. \T irág és dal köszöntse asszonyainkat is! A félesé- ’ get, aki minden esetiben sokkal többet vállal magára a családi gondokból, mint a férje. A házimunkán, főzésen, takarításon, mosáson kívül nagyon sokan még kereső foglalkozást is választanak. Az országos statisztika szerint Magyarországon az összes keresők 37.8 százaléka nő — átlagosan negyven százalékkal járulnak hozzá a család fenmtartásánafc, a gyermekek nevelésének költségeihez. Jól tudjuk, hogy „csak otthon dolgozni’' milyen fárasztó robotot jelent, de azért kétszeresen becsülendő az az asszony, aki kereső foglalkozása mellett otthon még egy műszakot vállal. Egy nemrégiben elvégzett vizsgálat megállapította, hogy a hivataliban, üzemben eltöltött nyolc órai munka után, a kereső nők hétköznapokon 4,3, vasárnapokon pedig 6,1 órát kénytelenek otthon is dolgozni. Átlagosan napi egy órát töltenek takarítással, egy órát főzéssel, a többi pedig kell a mosáshoz, a gyerekekkel való foglalkozáshoz, bevásárlásokhoz. Ugyanez a statisztika közli azt az elszomorító adatot is, hogy a kereső nők átlagosan csak ötven percet tudnak naponta szórakozásra fordítani. A falun élő asz- nyok helyzetéről nincsen ilyen, pontos adatunk, de aki ismeri a mezőgazdasági munka jellegét, az tudja, hogy a munkacsúcsok idején 12—14 órás mezei munka mellett el kell látniuk a családot, és nekik még a Patyolat, a közétkeztetés, a gyermekvédelmi intézmények sem igen segíthetnék ma még.

A megoldás mind városon, mind falun kézenfekvő.

A háztartási gondok egy részét le kell venni az asszonyok válláról. Résziben a férjek, nagyobb gyerekek feladata ez, részben pedig az államé. A társadalmi szervek, üzemek, termelőszövetkezetek vezetői szintén sokat tehetnek a második műszak megkönnyítése érdekében, örülnék, persze, hogy örülnek az asszonyok a nőnapi szép felköszöntőknek, nyilván a virág is kedvükre van, de a legszebb beszédnél is többet ér, ha látják, hogy konkrét intézíkedésékkel könnyítik meg munkájukat. Több bölcsőde, napközi kell, jobb városi közlekedés, célszerű nyitvatartási idők, gyorsabb kiszolgálás a boltokban, több korszerű félkész, előrecsomagolt étel, olcsó és tartós háztartási gép. Ezekre van szükség, mert ezek ténylegesen kőnnyítenek a kereső nők helyzetén;

A mi társadalmunk — így szoktuk mondani — a nők előtt is szélesre tárta az érvényesülés kapuját Ezernyi tény bizonyítja, hogy mi valóban tiszteljük a nők egyenjogúságának alkotmányban rögzített elvét, de hiába, évszázadok mulasztását nem lehet egy vagy két évtized alatt bepótolni. Nem írott maszlag, örvendetes valóság az, hogy a nőknek helyet biztosítottunk az élet minden területén. Ha tehetségükből és erejükből futja, akár miniszter, képviselő vagy igazgató is lehet belőlük. Ugye ismerősek ezek a szavak, választások idején különösen sokat hallani ilyesfélét, de azért ha megnézzük a vezetőállásban lévők névsorát, bizony még mindig aránytalanul kevés a vezető sorba állított nő. Különösen falun kevés, pedig köztudott dolog, hogy a termelőszövetkezetek megerősödésében, jó eredményében asszonyok vállalták a nehezebbik részt

Férfiak szempontjából már rég megszűnt a munkanélküliség, viszont még sok állás nélküli nő van. Szakmunka persze nekik is jutna, de ott a bökkenő, hogy az állást kereső nők nagy többsége, — több mint kilencven százaléka — semmiféle szakképzettséggel nem rendelkezik. Jellemző, hogy amíg a szakmunkásoknak mindössze egytizKde kerül ki a nők soraiból, a segédmunkásoknál viszont éppen megfordítva, csaknem kétharmad része nő. Az egyenjogúság szép élve tehát még elég súlyos csorbát szenved e tekintetben.

Jól szervezett, célirányos, tömeges méretű szaktanfolyamok, esti iskolák kellenének, különösen falun és az eddigieknél átgondoltabb ipartelepítési politika, hogy Szigetváron, Komlón és Mohácson is munkát tudjunk biztosítani a keresni szándékozó nőknek.

fa arra gondolunk, hogy az ország lakosságának több mint ötven százaléka nő, — akkor ez a holnapi ünnep, bármennyire is szerény kereteik közt ünnepeljük, mégis igen jelentős társadalmi esemény. Amikor virággal és ünnepi szavakkal felkőszöntjük asszonyainkat, leányainkat, mégsem ezt a „biológiai erőfölényt” tiszteljük bennük, hanem mindazt, amivel a szépnél is szebbé teszik életünket: a szerelmet, a szeretetet, a hűséget és gyengédséget. Mindazt, amit pár szóval nem lehet elmondani. A legkedvesebb szó is elszáll, a legszebb virág is elhervad egyszer — soha nem múlhat el azonban a hála és szeretet, amellyel mi férfiak, valamennyien tartozunk a nőknek: édesanyánknak, hitvesünknek — az emberiség jobbik felének.

Vasvári Ferenc

Ha

»