Dunántúli Napló, 1965. március (22. évfolyam, 51-76. szám)
1965-03-31 / 76. szám
19«. MÁRCIUS SI* napló 5 SZERKESZTOSEG Közlekedésünk további fejlődésének kiindulópontja IWkjwttMä Köszönet az BKOV-nek Kíváncsian olvasok minden cikket, tanulmányt amely a közlekedés problémáival foglalkozik. Érdekel a közlekedés. mint pécsi, de úgy is, mint világprobléma. Utastársaim nagyrészével együtt töb- bé-kevésbé ismerjük a pécsi nehézségeket, azok okait. Eddig valahogyan úgy láttuk, hogy az AKÖV a lehetőségek között mindent megtett a haladás érdekében és a jelenlegi eredményeken kívül, önerőből többet elérni nem tudott. Bizakodó reménnyel tölt el a Dunántúli Napló cikkeinek olvasása a jobb közlekedésért indított mozgalomról. Mert ahol a társadalom összefog, mint jelen esetben, az már Szerkesztői Szenetek Or. I. J.-nek üzenjük, hogy az MTV 30. szakasz, valamint az MTV 30/C. és az R 18. 5-ban foglaltak az Irányadók. Ezeknek az értelmében legkorábban 1967-ben kaphatja meg a Jubileumi jutalmat. * S. Lászlóné, Pécs: Bírósági Idézésre köteles megjelenni a tárgyaláson. t- J.-nek üzenjük, hogy a tsz- küzgyülés hozzájárulása szükséges kérése teljesítéséhez. * Tstván-alcnai dolgozók aláírással érkezett levélre nem tudunk érdembe» választ adni. Kérjük, közöljék pontos címűket, ha segítségünket kívánják igénybe venni. szinte mozgalommá válik és eredménye nem marad el. Jó érzés volt hallani, hogy tanuló ifjúságunk szinte egymással versenyezve ajánlotta fel segítségét az utasszámlálás felelősségteljes munkájában. Ez a felmérés nemcsak egyszerű utasszámlálás lesz, hanem sokkal több annál. Jelenlegi közlekedésünket, annak teljesítőképességét, minden oldaláról bemutatja. Örömmel üdvözöljük a KPM segítségét és a munkához sok sikert kívánunk. Biztos vagyok abban, hogy utazóközönségünk az űrlapokat becsületesen kitölti, mert csak így érhető el jó eredmény, mely közlekedésünk további fejlődésének kiindulópontja lesz. Kovács József, a Széchenyi Könyvesbolt vezetője. „Mindent a dolgozókért’ jelszót gyakran hallja az ember. Igen örvendetes tény, hogy napjainkban nemcsak tartalom nélküli frázis ez. Az emberség és a megértő elvtársi segítségnyújtás nyilvánul meg a 12-es AKÖV vezetősége részéről, amikor a Baranya megyei Tanács tbc-gyógyintézete dolgozóinak, betegeinek és a betegek hozzátartozóinak kérését megértve lehetővé tette, hogy különautóbuszok beállításával biztosítsa utazásuk zavartalanságát. A számunkra nagyon előnyös intézkedésért a betegek, a dolgozók és a látogatók nevében is köszönetét mondunk a 12-es AKÖV vezetőségének. A TBC GYÓGYINTÉZET IGAZGATÓSÁGA. Hol alkalmaznak erdészt? Szigetvári olvasónk, S. D. erdész írja: „Hogy juthatnék mielőbb munkához, mikor az Erdőgazdaságnál elbocsátások vannak, azt pedig nagyon hosszadal- mos és fárasztó volna lekilincselni, hogy melyik termelő- szövetkezet alkalmaz szakképzett erdészt”. Olvasónk levele nyomán érTaláljon kővetőkre a példa! A Dunántúli Napló március 6-1 számában „Fehér foltok Baranya régészeti térképén” címmel cikket közöltünk a még napjainkban is ismeretlen és felderítésre váró területek történetének kutatása érdekében. Segítséget kértünk a megye lakosságától, hivatkoztunk arra is, hogy a régmúlt történetét egyre többen kedvelők és ismerők milyen hasznos anyagokkal segíthetik múzeumaink munkáját Néhány hét telt el a cikk megjelenése óta, s máris olyan eredményről számolhatunk be, amely megérdemli, hogy nyilvánosságra kerüljön. Március 9-ón két levetet hozott a postás a Janus Pannonius Múzeum régészeti osztályának. Az egyiket Bedegi J6- zsefné írta Teklafaluból, a má sik Bakócáról érkezett Kovács József, Petőfi u. 25. sz. alatti lakostól. „Miwtán olvastam a Naplóban a múzeum felkérését a lakossághoz..." írja Kovács József, vagy ahogy Bede- giné kezdte a levelet: „A fehér foltok című cikk nyomán bátorkodom én is megírni levelem”. Gondolom, máris elegendő e pár szó ahhoz, hogy levonjuk a következtetést: két ember megértette felhívásunkat, tudta, hogy egy-egy történeti adat, lelőhely vagy föld bői előkerülő régészeti lelet valóban történeti értékű és nem szabad elkallódnia. ^ A múzeum számára önigazolás Is ez a két levél, igazolása annak, hogy eddigi eredményeink valóban olyan közös munkából származnak, melyek történelmi érdeklődésű közönségünkre támaszkodnak, s ami a legfontosabb: életképes ez a kapcsolat, s a továbbiakban egyre többre képes Baranya régészeti munkájának felderítésében. A bakócai levél külön figyelmet érdemed Hadd idézzem ismét Kovács Józsefet: „Szánfás közben egy kosárra való bronztárgyat találtam, melyek között török kardok és sarlók a leggyakoribbak”. _ A különös és igen ritka lelet- együttes azóta már a múzeum ban van, hogy két korábban előkerült baranyai testvérével együtt, a kutatás kezében bizonyítékká váljon egy mozgalmas őskori történeti esemény megértéséhez. Az időszámítás előtt II—I. évezred fordulóján, tehát körülbelül háromezer évvel ezelőtt, a hosszú ideig területünkön élt „kora vaskori nép” életét ellenséges támadás zavarta meg. Az északnyugatról érkező ellenség elől meginduló menekülés bizonyítéka ez az úgynevezett raktárlelet, melyet a veszély eltelte után gazdája újraöntve sokáig használta volna még. Az elrejtő többé nem tért vissza, s így egy szerencsés véletlen, no meg egy nagyon tudatos bejelentés nyo mán múzeumba kerültek a koravaskori kultúra e fontos leletei, valamennyi eszköz és fegyver, ami abban az időben használatban volt. Dicséret és köszönet jár az értékes történeti adat megmen tőjének, köszönet jár minden lelkes múzeumbaráünak, mindenkinek, aki szereti a történelmet, kutatja a maga módján szűkebb hazájának, községének vagy városának történetét. Bízunk benne, hogy a példamutatás sok követőre talál megyénk területén. Dr. Bán dl Gábor deklődtünk a megyei tanács mezőgazdasági osztályán, s megnyugtatásul közölhetjük, hogy a nemrég megalakult pécsi Szakirányítási Erdészetnél jelenleg is van felvétel. A volt birtokossági erdők átvétele után a termelőszövetkezeteknek is szükségük lesz szakképzett erdészekre. Az erdő- rendezés azonban csak ez év októberében fejeződik be Baranyában, s csak azután lehet hatóságilag kötelezni a termelőszövetkezeteket, hogy 500 hektárnál nagyobb erdőterület esetében erdészt alkalmazzanak. Az ennél kisebb területű erdőkhöz is felvehet szakképzett erdészt a termelőszövetkezet, ha jónak látja. Olvasónk máris érdeklődhet a püspöklaki, a pécsváradi és a véméndi. Találkozások egy fiatalemberrel (Az első találkozás) Szereti a gyorsaságot? Vallásos? Miért nem? Mi az, amiért fel tudná áldozni az életét? Mi a véleménye a halálbüntetésről? Mit szeretne pillanatnyilag a legjobban? Az első bemutatkozó jellegű mondatok után megegyeztünk, hogy csak őszintén érdemes beszélgetni. Azt mondtam: körülbelül száz kérdésem van, legépelem, elviheti haza, gondolkozhat a válaszokon, azután majd találkozunk, s mindent szabályosan megbeszélünk. Azt mondta: szívesebben válaszolna most azonnal, ha elviszi a kérdéseket, az egészben lesz valami kellemetlen mesterkéltség. Ekkor eszembe jutottak a közkedvelt rágalmak: a fiatalok szeretnek kitérni az őszinte megoldások elől, a fiatalok bizalmatlanul viselkednek. Ha emberekről van szó, én sem szeretem a leegyszerűsített és óvatos képleteket: az ifjúság tanul, az ifjúság sportol, az ifjúság boldog, de a szabályokról sem szeretem bebizonyítani, hogy tulajdonképpen kivételek. Közben különböző történetek bukkannak föl bennem, arra gondolok, legjobb volna megírni ezek közül valamelyik történetet, mint feltenni ezt a száz kérdést egy fiatalembernek, mégha legalább a világ száz legfontosabb kérdése volna ... — Szokott-e még játszani? (Meglepődik, ez nagyon váratlan volt, a komoly beszélgetéseket nem így szokták elkezdeni.) — Játszani? Most már nem nagyon. — Mi akart lenni tízéves korában? — Idegenvezető. — Mi akart lenni tavaly? — Hallgató a közgazdasági egyetem nemzetközi ismeretek szakán. — Ha leérettségizik? — Egyetemre jelentkezem, orosz—spanyol szakra. Nem Fogságba került lakók Állandó éjszakai műszakban dolgozom a vasasi Petőfi-aknán. Húsz éves munkaviszonyom alatt nem hiányoztam igazolatlanul, de amióta a Doktor Sándor utca 49/b szám alatt lakom, sajnos előfordul a hiányzás. Oka az, hogy fogságba kerülünk esténként, mivel nincs kapukulcsunk. Március 9-én este sem tudtam a házból kijutni, mert a kijárati ajtó zárva volt. A pincén keresztül mentem át abba a lépcsőházba, ahol a házfelügyelő lakik, de hiába csengettem neki, nem jelentkezett. Mások is szerettek volna kijutni, sőt bejutni is, de hiába. Végül az egyik lakó — akinek több féle kulcsa volt — kinyitotta az ajtót. Persze a buszom elment és műszakot mulasztottam. Ki igazolja mulasztásom? S ki téríti meg a kiesett munkabérem? Azóta az erkélyen át közlekedem éjjel, de az négy méter magasan van és veszélyes. Könnyen meg lehetne oldani a dolgot, ha a lakóknak is adnának kapukulcsot, vagy a ház mester csengetésre kinyitná a kaput. Téczeli Lajos vájár Higiénikusabb kenyérszállítást! A napokban a következő levelet kaptuk: „A kenyér higiénikus szállítása visszatérő kérdés. A Dunántúli Napló már évekkel ezelőtt foglalkozott ezzel, de szó volt a lapos, összenyomódott kenyerekről is. Valószínűleg ennek hatására vezették be a kenyér rekeszekben történő szállítását. Ezzel elértéit, hogy a meleg kenyerek nem válnak lepénnyé, azonban egy új jelenséget észlelünk: a kenyér héján sárfoltokat, port Esős időben alig lehet olyan kenyeret vásárolni, amelyik nem sáros. A kereskedelmi dolgozók ismerik a problémát és ezért a „ketrecet” okolják, ami latyakos időben nem védi a kenyeret a szállító dolgozók lábbelijéről és az asz“ faltról felfröccsenő sártól, de attól sem, hogy a szabadban tárolt rekeszekbe tapadt szenny ne érintkezzék mindannyiunk fontos élelmezési cikkével”. Körútra indultunk, hogy a panaszt alaposan megvizsgáljuk. Az első javaslat a rekeszek miatt sokat bosszankodó Perlaki Ferencné üzletvezetőtől hangzott ei: mosható anyagból kellene készíteni ezeket, mert nemcsak porosak, sárosak, magukon viselik a kenyérüzemben folyó munkák — jelenleg a meszelés — nyomait is. A rekeszekre csak rá kell nézni, hogy meggyőződjünk róla: joggal emelnek kifogást a fogyasztók, a boltvezetők és az eladók. De nemcsak a rekeszek tisztátlansága feltűnő, hanem rozzant állapotuk is. Jónéhánynak kitöredezett az alja — következésképpen közvetlenül az aszfalttal, illetőleg a raktárak kőburkolatával érintkeznek a kenyerek. És jócskán akad olyan rekesz is, amely megrongálódott keretléceivel balesetet okozhat. A Sütőipari Vállalat központi üzemében Pilkó Ferenc üzemvezető és Csiszár Ferenc gyártásvezető válaszol az egész várost foglalkoztató kérdésre. Négyéves rekeszeket használnak a kenyérszállításhoz, s ezek jócskán elhasználódtak már. Cserére azonban nincs lehetőség, mert hét évben szabták meg a rekeszek élettartamát. Bár a vállalat karbantartó részlegénél 30—40 rekeszt javítanak naponta, nem tudnak lépést tartani az elhasználódással- Ezért kerül nap mint nap több rossz állapotban lévő rekesz a pécsi üzletekbe. Sok kárt okoz a rekeszek gondatlan kezelése is. Szombati napokon példul 130—149 mázsa kenyeret szállítanak el a Zsolnay utcai központi üzemből. Ez a tetemes meny- nyiség gyors munkatempót igényel a szállítóktól, következésképp törik és újból törik a rekesz. A megoldást egy alapos selejtezés jelentené vagy valamennyi rekesz gyors megjavítása, amihez a KÖJÁLL utasítására rövidesen hozzákezdenek a vállalatnál. A selejtezés, illetőleg rekeszjavítás azonban a problémának csak egyik oldalát jelenti, a másik a rekeszek rendszeres tisztítása. A vállalat minden hónapban egyszer kisúroltatta a rekeszeket A KÖJÁLL higiénikus orvosa most utasítást adott, hogy minden héten ki kell súrolni és fertőtleníteni a rekeszeket. S hogy ez így történjen, a jövőben még szigorúbb lesz az ellenőrzési vagyok biztos benne, de bízom, hogy felvesznek. — Ha mégse? (Sokkal kevesebb ideig latolgat, mint sejtettem.) — Azt hiszem, elmegyek katonának. Ha egyáltalában nem vesznek fel, akkor az idegen- forgalmi pályát választom. (Négy idegen nyelvet tanul, angolul már tolmácskodik, oroszul is jól beszél, spanyolul és németül több mint két éve tanul.) — Mi a véleménye arról, hogy a munka a felnőtté válást jelenti? — Feltétlenül így kell lenni. Erről mi egymás között nagyon sokat beszélgetünk. Sajnos a munkaerkölcs nem áll nálunk olyan magas fokon, hogy a felnőttektől sok jó példát láthatnánk. A felnőttek között sok olyan van, aki a munkáját nem tekinti hivatásnak. Szerintem aki a gimnáziumban a tanulást munkának tekinti, s ezzel együtt hivatásnak, annak nem lesz nehéz az élet. Szerintem a fiúk kétharmada ilyen. — Mi a hivátás? (Nincs gondolkodási idő.) — Nem amiért, hanem amiben az ember egy egész életen át fel tudja áldozni önmagát. Amiért a kudarcokat is hajlandók vagyunk vállalni. — Mi az, hogy karrier? (Bizonytalanul elmosolyodik, egyszerű kis kérdés, tényleg, mi az, hogy karrier, mond valamit, de nem hangzik valami meggyőzően.) — Ezzel a szóval szemben neveltetésünknél fogva ellenszenvvel vagyunk... (Nagy bizonytalanság van az arcán meg a szemében.) — Vallásos? — Otthon a szüleim nem úgy neveltek, másrészt bennem olyan vélemény alakult ki, hogy nem igaz, ami a vallásban van. — Ki a példaképe? — Bizonyos vonatkozásokban az osztályfőnökömet tekintem példaképemnek, bizonyos vonatkozásban pedig az apámat. Persze, vannak tulajdonságok, amiket szeretne az ember magáénak érezni a nagy emberek jelleméből, de- hát ezek olyan érzelgős dolgok ... — Mi az apja foglalkozása? — Általános iskolai tanár. — Mit tud arról az évről, amelyben született? — 1946-ban születtem. Tudom azt, amit a történelemben tanultunk ... (egy ideig csend van.) Végtelenül nehéz korszak lehetett... (Elhallgat, nehezebb ez, mint egy vizsgakérdés, gondolom: most egy fix pont után kutat az emlékezetében, ami viszont fontos: a pillanat egyáltalán nem kínos, tulajdonképpen megnyugtató. Mindenesetre megpróbálok segíteni.) — Infláció? — Naigen, infláció plusz stabilizáció. — Van-e zsebpénze? — Havonta körülbelül kétszáz forint. Nyelvkönyveket szoktam venni, moziba, színházba járok. — Maga szerint mennyi havi jövedelemre van szükség egy négytagú családnak? — Az apám havi jövedelme 2500 forint, négyen vagyunk, s ebből ha nem is fényesen, de szerényen, nehézségekkel megélünk. Persze ez nem ideális, ennél valamivel több kell. Talán háromezer. — Hogyan látja az érettségizett fiatalok munkalehetőségeit? — Ügy gondolom, hogy sok lehetőség van, csak ahogy az egyetemekre is egyre nehezebb bejutni, a jó munkahelyek iránt is elég nagy a „kereslet?’. Akikben megvan a feltétéi, hogy rendesen megállják a helyüket, azoknak van lehetőségük. — Biztos ebben? — Biztos vagyok. — Véleménye szerint megérti magát a környezete? (Egy könnyű, jellegzetes vonás jelenik meg az arcán, tulajdonképpen most veszem csak észre, hogy a 18 évesekhez viszonyítva szokatlanul kiegyensúlyozott. Nem töpreng sokáig.) — Kevés kivétellel igen. — Szereti a rendet? — Ha értelmes az a rend, — Fel tudná valakiért vagy valamiért áldozni az életét? — Attól függ. Meggondolás nélkül: őrültség. A becsületéért az ember persze képes az áldozatra ... Én? ... (egy ideig zavartan hallgat) Talán egy hozzám nagyon közel álló ember életének a megmentéséért. Hogy valamelyik eszméért? ... Ez bennem még nem alakulhatott ki, talán öt-hat év múlva, ha mindent tisztán látok. — Mi a véleménye a felnőttekről? — Bizonyos kérdésekben gyakran előfordul, hogy a felnőttek nem tekinthetők példaképnek ... Ezeket a felnőtteket egyszerűen nem értékeljük. Igyekszünk, hogy ne hasonlítsunk hozzájuk. Persze,, jóval több az én környezetemben is az olyan felnőtt, akiket szeretek és tisztelek, de jóval többet várok a felnőttektől, általában. — Mit? — Jóval több meggyőződést. Nem jó az, ha valaki sehova se tartozik. Persze, nem úgy kell valahova tartozni, hogy csak kiabálok. Csinálni is kell valamit. — Maga szerint van ellentét a felnőttek és a fiatalok között? — Az más. Ha esetleg van, az nem abból áll, hogy egy lányt nem engednek el táncolni, ez nem ellentét. Mondjuk én el akarok menni százig, az apám csak tízig enged. De ő már tapasztalatból tudja, hogy ceak tízig szabad az adott helyzetben elmenni.' Lehet, hogy nekem azért van ilyen véleményem, mert nálunk az otthoni nevelés azonos az iskolai neveléssel. — Mi a véleménye a fiatalokról? — Nekem jó véleményem van az ifjúságról. Persze, elég sok az olyan fiatal, aki negatívan értékelhető, de az, hogy valaki ilyen vagy olyan, az túlnyomóan a neveléstől függ. — Mit szeretne pillanatnyilag a legjobban? — Ha június harmincadika volna, s a kezemben lenne, az értesítés: felvettek az egyetemre. — Véleménnyé szerint maga szabály, vagy pedig kivétel, ami az ifjúságot illeti? — Szerintem inkább szabály. Egyre többen leszünk ilyenek. A következő találkozásig néhány tájékoztató jellegű adatot. Szőke. Fegyelmezett. A jól sikerült egészségügyi plakátokon szoktam 1-átfci ilyen egészséges, biztató arJ>- kat. Mint az első találko>|s alatt kiderült: nem szereti a fölösleges kerülőket. Az idén érettségizik a pécsi Nagy Lajos Gimnáziumban. Kitűnő tanuló. A neve: Záhonyi János. (Folytatása következik.) Thiery Árpád ÉM Baranya megyei Áll. Építőipari Vállala Pécs, Rákóczi út 56. sz közületek részére ÜJ CSERÉPKÁLVHA ÉPÍTÉSÉT VÁLLALJA. O Megrendelés esetén cse répkályha-méretet és egyszámlaszámot kő rünk közölni. DUNÁNTÚLI NAPLÓ az MSZMP Baranya megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja. Főszerkesztő: Vasvári Ferenc Szerkesztőség: Pécs, Hunyadi János út U. Telefon: 15-32, 15-33 , 21-60, 26-22, 60-11. — Belpolitikai rovat: 51-88 Kiadja: a Baranya megyei Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Braun Károly. Kiadóhivatal: Pécs, Hunyadi út 11. Telefon: 15-32, 15-33, 21-60, 26-22 . 60-11. Pécsi Szikra Nyomda, Pécs, Munkácsy Mihály utca 10. szám ____________________Felelős vezető: Melles Rezső. Terjeszti a Magyar Posta! “ “ Előfizethető a helyi postahivataloknál és kézh sttőknél Előfizetési díj 1 hónapra 12.— Ft. — Indexszám: 25 051. A
