Dunántúli Napló, 1965. március (22. évfolyam, 51-76. szám)
1965-03-25 / 71. szám
Í965. MÁRCIUS 25. napló 3 Tavaszi divatbemutató Lila kiskosztüm, sőtct tűzés- disszel, részekre szabott szoknyával. (Pécsi modell) Hangulatos zene szól a Pannónia Szálló nagytermében és az asztalokból összeállított, szőnyeggel fedett „kifutón” éppen az ellenkezőjét láthatják a szabó kisiparosok divatbemutatójára összesereglett pécsiek, mint amit a bevezetőben elhangzott tájékoztató után vártak volna. Pedig már megjegyezték, hogy mi mindentől kell búcsút venniük 1965- ben: a sima, egyenesvonalú ruháktól, a szűk szoknyáktól, a sötét színektől, mert „nőies” lett a divat, sláger a fodor, a masni, a rüss, mert bő a szoknya, trapéz, rakott vagy hólos, mert a pasztellkék, rózsaszín, halványzöld szorítja ki a komor hangulatú sötéteket. Közben kilépnek a függöny mögül a manekenek és elegánsan végiglejtenek a termen. „Jön” egy simavonalú, szűkszoknyás bükié kosztüm, mellényhatású blúzzal, majd a klasszikus vonalú tavaszi kosztümök egész sora következik, és ilyen feljegyzések kerülnek a nézők jegyzeteibe: „Hói helyett slicc adja a szoknya bőségét”, „Sok a hosz- szú ujjú, mintás selyemruha”, „Rózsadísz, rózsadísz kalapon, derékon, galléron egyaránt”, „Gombbal azonos klipsz”, „A zippzár deréktól a hátközépig ér, onnan szabad a hát a galléron lévő gombig”, „Fodor és horgolás a két leggyakoribb ruhadíszítő elem”. Sokan írnak, de néhányan rajzolnak is, hogy a látottakhoz alakítsák saját elképzelésüket a tavaszi, nyári öltözékeket illetően. Mivel a nagyszabású divatbemutató elsősorban a pécsi szabó kisiparosoké, s csak másodsorban szerepelnek a budapesti szalonokban készült ruhák, sokszor tapsolnak a nézők a sikeres pécsi modelleknek, Egy igazán „alkalmi” ruha: lila tónusú tisztaselyem ruha, fodrozott állógallérral. A ruhához sötétlila ujjatlan buklé- köpenyt viselnek II henger a legfontosabb kora tavaszi munkagép Napirenden az őszi vetések ápolása Régi igazság, hogy a mezőgazdasági munkák elvégzésére receptet adni nem lehet. A földművelésnek mindig az időjáráshoz kell igazodnia. Szembetűnő az az óriási különbség, mely az egymás után következő két tél időjárása között volt. A tavalyi tél hosszú volt s vastag időtálló hótakaróval borította be a vetéseket. S mivel abban az évben a mag is időben a földbe került, s a kalászosok már megerősödve mehettek a télbe, tavaly kora tavasszal, mikor a vetések ápolása megkezdődött, a fogas volt a legfontosabb munkagép. Most viszont mindennek az ellenkezője érvényes. Az elmúlt ősszel a sok csapadék és egyéb tényezők miatt a szokottnál később kerültek elvetésre az őszi gabonák s nem volt idejük kellően megerősödni a tél beálltáig. A tél rövid volt ugyan, de száraz, hónélküli. A növénynek védelmet nyújtó összefüggő hótakaró csak pár napig borította a földet. A szakemberek már a tél vége felé felismerték a felfagyás jeleit, mely ellen ha nem lépünk fel hathatósan, súlyos károkat okozhat a gabonafélékben. A száraz telek velejárója a felfagyás. A nagy téli hőingadozások, az enyhe és fagyos napok gyakori változása miatt a talaj felső része kiterjed, az ősszel elvetett növények gyenge gyökérzete és a támaszt jelentő talaj közötti kapcsolat fellazul. A felfagyás következtében a hajszálgyökerek megszakadoznak s tápanyagellátási zavarok lépnek fel. Ezért kora tavasszal az ilyen felfagyott vetéseken legsürkő- sebb teendő a talaj tömörítése, mert ezáltal a búza gyökerei újra biztos támaszhoz jutnak s fokozódik a kis növény tápanyag ellátása. A tömörítésre legalkalmasabb munkagép a simahenger vagy a Kolbai-féle könnyű gyűrűshenger. A tél végi határszemléken kiderült, hogy Baranya megyére általában jellemző az őszi vetések felfagyás által okozott károsulása. S mivel a vetések egyébként is gyengébbek a szokásosnál, fogast használni ezen a tavaszon az ősziek ápolására nem szabad. A legfontosabb kora tavaszi munkagép a henger. A biztos termés érdekében minden arra rászoruló őszi vetést hengerezni, tömöríteni kell. Ahol ezt a műveletet kihagyják, ott a fejtrágyázástól sem várhatnak kellő hatást s a vetések további ápolásával sem tudják már ezt a kezdeti hibát orvosolni. A csütörtökön lehullott nagymennyiségű csapadék helyenként módosíthatja ezt az alapelvet, mert az eső kétségtelenül tömöríti a talajt. Minden gazdaságban táblánként kell eldönteni, hogy szükséges e a henger használata, mert a felfagyások helyrehozását nem lehet pusztán az esőre bízni. Az őszi esős napokon (sok termelőszövetkezetben az arra alkalmatlan időben is dolgoztak a gépek) elvégzett szántások, illetve vetések talaját a fentiekkel ellentétben nem tömöríteni — hisz ezek túlságosan is hantosak, tömöttek — hanem lazítani, a hantokat töretni kell. Erre legalkalmasabb eszköz a küllős- kapa, mely az idei tavasz második legfontosabb munkaUBBHHHnBm A Baranya megyei Állami Gazdaságok Igazgatósága március 24-én, szerdán 9 órai kezdettel termelési tanácskozást tartott, melyen részt vettek a Baranya megyében lévő állami gazdaságok igazgatói, főagronómusai, főmérnökei, főkönyvelői, szakszervezeti bizottsági, valamint párttitkárai. Az egész napos program keretében az első előadás a szántóföldi növénytermesztés időszerű kérdéseivel és a takarmánytermesztéssel foglalkozott, amelyet S z a bó János, a Bólyi Állami Gazdaság főagronómusa tartott. Az előadásban a növénytermesztés problémáiról beszélt, főleg a gépesítés nehézségeire utalt. Nagyobb területre igyekeznek kiterjeszteni a kukoricatermesztés gépesítését, ami any- nyit jelent, hogy a kukoricát lehetőleg emberi munka begépe. Ebből a valamikor oly általánosan használt eszközből sajnos ma már igen kevés — mindössze 20 darab —, van a megyében. Pedig nagyon hasznos munkagép, és adott esetekben, mint például a mostani is legjobb munkát a küllőskapától várhatjuk. Beszerzéséről annál inkább gondoskodni kéne, mivel nincs kizárva, hogy a mostani helyzet a következő években újra megismétlődik. A tavaszi munka már megindult a megyében. Az őszről elmaradt szántások mellett a gépek most az őszi vetések ápolását végzik mindenütt. A talaj munka mellett nagyon fontos a télről elmaradt fejtrágyázások befejezése is, hiszen a felmelegedés következtében a vegetáció intenzívebb megindulásához tápanyagra, elsősorban nitrogénre van szüksége a növénynek Még nem késő a fejtrágyát kiszórni az ősziekre, most érkezett el az ideje a növény intenzív fektetése nélkül igyekezzenek betakarítani. A szénabetakarításról szólva elmondta, hogy a hagyományos, renden való szárítást fokozatosan a Vámosi-féle hideglevegős szénaszárító berendezésekkel váltják fel, melyből ötvenöt már működik a megyében és az évfolyamán számuk még tizenöttel növekszik. Az előadó foglalkozott az istállótrágya felhasználásának fontos szerepével, emellett azonban a tápanyagpótláshoz megfelelő mennyiségű műtrágyát is alkalmazzanak a gazdaságok. A talaj műveléssel kapcsolatban elhangzott az a megállapítás, hogy nem szükséges minden évben elvégezni a mélyművelést, leggazdaságosabb a munkát 2—4 évenként ismételni. Somogyi József, a megyei igazgatóság főmérnöke a gépesítés szervezésének problémáival foglalkozott beszámolójában. Kiemelte a silózás vegetatív fejlődésének a gyors növekedésnek. Áprilisban, májusban azonban már késő a fejtrágyázást elvégezni, mert az akkor adagolt nitrogén hatására a növény a zöld részekre, a levélzetre kezd „dolgozni” nem pedig az akkor már elsődleges magképződésre. Az ilyen megkésett feitrá- gyázások következtében szokott előfordulni a gabona nagyarányú meedőlése is. ami csökkenti vagy teljesen kizárja a gépi aratás lehetősnél Most érkezett el az ide e az őszi vetések gyomirtást „v is. Mivel a vetések elégeé gyengék és a mezei oocr kártétele miatt sok helyen hiányosak, foltosak, a gvom jobban eluralkodhat az ilven táblákon. Különösen az üres foltokon üti fel a fejét ahonnan aztán az egész táblát fertőzi. Ha valaha rászorultak, akkor most rászorulnak őszi kalászosaink a vegyszeres gyomirtásra, melyet ezen a tavaszon mintegy 100 000 holdon kell elvégezni a megyében. — Rné — jelentőségét. Ebben az évben az állami gazdaságoknak mintegy 10 ezer vagon siló betakarítására kell felkészülni, ami komoly munkát igényei. Javasolta a lánctalpas traktorok esetleges helyettesítését G—3ü-ös traktorokkal, valamint olyan gépekkel, amelyek szántásra már nem alkalmasak. Kern József, az igazgatóság főállattenyésztője az állattenyésztés és takarmányozás időszerű kérdéseivel foglalkozott. Az 1965. évi termelési feladatok szervezéséről tartott előadást K u t i Ernő termelési osztályvezető, és ismertette az állami gazdaságok eredményeit, eszerint Baranyában a legjobb gazdaság a Bólyi Állami Gazdaság, ugyancsak jó eredményt ért el a Zengőaljai Állami Gazdaság és a Szentlőrinci Tangazdaság. Az előadásokat hozzászólások követték. Termelési tanácskozás az Állami Gazdaságok megyei Igazgatóságán A termelés gazdája A LÁNYOK fehér köpenyt viselnek. Fémteknőben nagykanállal kevergetik a sárgabarackot, gőz csapódik fel a főzőüstből. A műhely közepén talán 20—25 hordó áll, tele szűvalekvárral. Exportáru a szilvaiz, kint bizonyára kedvelt cikk, de itthon... valamikor szegényes eledel volt, manapság jócskán veszt'ett kényszer-népszerűségéből. A főművezető Fesszel György, nem szívesen mutatja meg rezidenciáját, azt m end ja, most elég nagy a rendetlenség, a másik helyiséget átadták a zakusz- kát gyártó részlegnek, ideiglenesen itt húzzák meg magukat ebben a kis műhelyben. Fesszel egyébként is zárkózott ember, bár rokonszenves. de azt hiszem inkább a nyilvánosságot nem szívleli. Mondom neki, róla szeretnék egy riportot ösz- szehozni, kérdi erre: „Minek?” — ön mondta az élőbb, hogy a művezető a „termelés gazdája”. — Mondtam, persze. így is van. — Ezért. — A Szigetvári Konzervgyár igazgatójával, Szűcs Istvánnal az udvaron találkozunk. Fesszel György^ vált vele néhány szót: „Főnök! A tizenöt vagon meggy-íz kész..." Az igazgató bólint, valamit mond a cukorborsóitól, hogy az idén három téttel korábban kezdhették él vetését a szerződő felek, s ez a háromhetes előny szép reményekre jogosítja a konzervgyárat. Ismét kettesben maradok Fesszel Györggyel. — Hogy érti azt, hogy a művezető, vagy főművezető a „termelés gazdája”? Amit mond, abból kiderül, hogy a művezetők tevékenysége milyen sokirányú, következésképpen roppant nagy a felelősségük: foglalkozni emberekkel, gépekkel, termelési mutatókkal, anyag elasztással, minőséggel... Felsorolni is sok. Havonta egyszer — rendszeresen meg tartják a balesetelhárítási előadást a dolgozók részére, hiszen itt, ebben az üzemben, ahol még nincsenek tökéletes biztonságot nyújtó automatagépek, bizony előadódhat baj, bár... az üzemi baleset egyre ritkább. A művezető felel a tisztaságért —, aminek itt hatványo- zottabb a jelentősége, hiszen élelmiszert állítanak elő. Naponta vezetik a létszámfigyelőt: vagyis ellenőrzik, hogy a rendelkezésre álló munkáslétszám megtermelte- e a napra élőirányzott meny nyiséget? Mert előfordulhat géphiba, vagy a beérkezett üvegek szennyezettebbek, mint ahogy várható volt, a gondosabb tisztítás már lelassítja a termelési folyamatot. Előfordulhat az is, hogy a szalag mellett álló lányok, asszonyok egyike- másika lassabban dolgozik, s ennék oka lehet akár egy rossz kedélyállapot is. Ez emberileg érthető, de a lemaradást — bármitől származik — be kell hozni, akár vasárnap, vagy a következő napokban. Aztán a bérkérdés ... Az egy hóra, egy főre eső bér arányában kell a teryet is teljesíteni. Ha túllépik a bért, baj van, ha megtakarítanak bért, akkor az összeg bizonyos hányadával növelhetik a dolgozók keresetét. — Hogyan lehet bért meg takarítani? — Semmiképpen sem a létszámcsökkentésre gondolok. Van üzemen belüli lehetőség, mégpedig: mondjuk az anyagmozgatás ésszerű megszervezésével, vagy az inproduktiv munkaerő átcsoportosításával és hát egyáltalán, a több termeléssel. — Kissé frázisként hangzik .. — Lehet, pedig így van. Mi tudjuk ennek a lényegét. Például egy héttel ezelőtt még hatvan emberem volt, exportra indítottunk egy dzsem-szállítmányt. Most a szilvaíznél nincs szükség erre a létszámra, lecsökkentettük harminc főre, vagyis felét átirányítottuk más munkafolyamatra. Mindig azt kell szem előtt tartanunk, hogy egy-egy munka elvégzésére csak a legszükségesebb létszámot biztosítsuk. JÜNTUSTÖL talán október végéig tant a nagyszezan: több száz idénymunkással bővül a gyár létszáma, hiszen a gyümölcs-, zöldség-, főzelék-alapanyag ezekben a hónapokban érkezik be az üzembe feldolgozásra. S ebben az időszakban megnövekszik a művezető gondja is. A szezonmunkásokkal már az első naptól kezdve I. osztályú árut kell gyártatniuk, holott gyakorlatuk alig, vagy egyáltalán nincs. A Szigetvári Konzervgyárat is többirányú üzleti szálak kötik a külföldi piachoz. És a külföld előtt — érthető módon — nem lehet érvelni azzal, hogy a szezonmunkásaink ... stb. — Megfizethetetlen segítséget kapunk mi a brigádoktól. vagyis a törzsgárdától. Lehet, hogy furcsán hangzik, de nálunk minden év szezonkezdetén felbomlanak a szocialista bdrgádok. — Hogy-hogy? — Minden szezonmunkás mellé képtelenség lenne művezetőt állítani, aki megtanítja őket a technológiai eljárásokra. Mi mást tehetünk, mint hogy egy-egy kulcsmunkahelyre a brigádtagokat állítjuk, melléjük pedig a szükséges létszámot biztosítjuk, szezonmunkásokból. Például a fölönitőlé-főzésnél, előfőzésnél, vagy a zárásnál. Ez utóbbinál feltétlenül fontos a megbízható szakember, hiszen az üvegek hermetikus lezárásán múlik. hogy a gyárból kikerült áru meg- éri-e a szavatossági időszakot. — Hallottam, hogy egyetemi tanulmányokat folytat. Tenyerét végighúzza, kissé fáradt arcán. — Igen. A technikumot korábban elvégeztem, most a közgazdasági egyetem másodéves hallgatíója vagyok, levelezőn. — Gondolom, igénybe veszi szabad idejét... — Átlagosan napi három órát tanulok. Szombat, vasárnap kivételével. Akkor nem tanulok Tagja vagyok a Mecseki Fotoklubmak. Tetszik ismerni az Oppe doktort, Pécsett? Igen? Vezetőségi tagja a klubnak, a napokban találkoztam a Sanyi bácsival, szemrehányást tett, nem jelentkezem mostanában. De aztán bevallotta, hogy ő sem igen ér rá. Pedig nagyon szép és izgalmas szenvedély a fotózás. Fesszel Györgytől kérdezem, elmondaná-e egy napját, hogyan zajlik, mondjuk a tegnapi? Felsorolja. Reggel fél hétkor kel, fölhordja a tüzelőt, addig a felesége — különben itt dolgozik az üzemben — mosdatja, öltözteti, reggelizteti a két gyereket: Péter, másodikos általános iskolás, Brigitta óvodás. Többnyire együtt indulnak el hazulról: iskolába, óvodába, üzembe. Első teendője: körüljárja a munkahelyeket, ezután átnézi a létszámfigyelőt, a művezetők jelentését, az éjszakai műszaknaplót. Ez eltart egy óra hosszat. Néhány órát dolgozik az irodában: fel kell mérnie az üzem éves kapacitását, vállalati megbízásból. Délben ebéd, délután ismét a műhely, ellenőrzi, hogy a délutáno6 műszaknak lesz-e elegendő anyaga, tegnap például a TMK-lakatosokkal tárgyalt, javítsák meg gyorsan a sű- rűlé-szivattyút. Figyelmeztette a délutánosokat, hogy a szilvaíz színére — a főzésnél — gondosan ügyeljenek, ez is export-követelmény, öt óra körül indul haza feleségével, Otthon átöltöztetik a két gyereket, „munkaruhába” — ahogy mondja, — mehetnek játszani le az udvarra. — Mi történt még? Nem tanultam tegnap, mert most vizsgáztam és tele van a fejem, „szabadságoltam” magam a tanulástól egy estére. Jha! Dehogynem történt! Az anyám, különben Pesten él, most itt van nálunk, tud németül, azt mondja, egyik külföldi adón hallotta, hogy az űrhajós kilépett az űrhajóból. Mondom neki: „Anyám, maga még sem tud tökéletesen németül, ilyen nincs!" De aztán kiderült, hogy mégis van, este láttuk a televízióban. így telt el a napom. KIKlSÉR a gyárudvarra, türelmetlennek látom, persze, elraboltam az idejét, mondom is neki, de tiltakozik. jó volt egy kicsit elbeszélgetni, csak kár, hegy megírom, azaz hogy róla írok, írjak inkább másról — elneveti magát — ..... a tavaszról” mondjuk. A műhelyajtóból valaki kiált neki, hívják hárman is egyszerre. Rab Ferenc
