Dunántúli Napló, 1965. március (22. évfolyam, 51-76. szám)

1965-03-23 / 69. szám

ms. mArcttts 83. Termékbemutató kiállítás napló 3 Megnyílt a pécsi felsőoktatási intézmények tudományos ülésszaka Papp János elvtárs (jobbról a második) megnyitja a kiállítást. Balról a második Rapai Gyula elvtárs, az MSZMP Baranya megyei Bizottságának első titkára, Vasárnap délelőtt Pécsett, a Szakszerveze­tek Megyed Tanácsa nagytermében megnyílt a hazánk felszabadulása 20. évfordulója tisz­teletére rendezett termékbemutató kiállítás. A megnyitón részt vett Rapai Gyula elvtárs, az MSZMP megyei bizottságának első titká­ra, valamint a tömegszervezetek, kiállító üze­mek képviselői. A kiállítást Papp János elvtárs, az MSZMP megyei bizottságának titkára nyitotta meg. Többek között elmondotta, hogy ez a kiállí­tás bizonyltja azt a fejlődést, melyet me­gyénk ipara az elmúlt húsz esztendő alatt élért. Míg a felszabadulás előtt kilenc, addig ma már kb. 37 ezer munkás dolgozik me­gyénk iparában. 1949-ben 20 minisztériumi, 3 helyiipari vállalat és 7 kisipari szövetkezet működött megyénkben. Ma ezek száma 27, 25, illetve 30. Olyan új üzemek léptek be a ter­melésbe a közelmúltban, mint a Pécsi Hőerő­mű, a Hidasi Brikettgyár, a Mohácsi Farost- lemezgyár. A fejlődés a legnagyobb a szén- bányászatban. Az 1949-es év; 1,4 millió ton­náról 4,5 millió tonnára növekedett terme­lése. A fejlődésit bizonyítja az is, hogy villa­mosén ergia-termelésünk 14 év alatt hat és félszeresére, téglatermelésünk kilenc és fél­szeresére, a cipőtermelés közel négyszeresére, a bőrtermelés nyolcszorosára, a kortzervgyár- tás hét és félszeresére növekedett. Ezek az eredmények elsősorban a jól dolgozó ipari munkásokat, a jól irányító gazdasági vezető­ket dicsérik. Az utóbbi években sikeresen dolgoznak a szocialista brigádok, akiktől a jövőben még többet várunk a munka terme­lékenysége, a műszaki színvonal emelése, a korszerű, kiváló minőségű termelés biztosi-1 tásában. Papp János elvtárs a megyei párt- i bizottság nevében megköszönte a kiállítás szervezőinek munkáját, a résztvevő üzemek, j szövetkezetek támogatását. Ezután a jelenlévők megtekintették a ki­állítást és elismerően nyilatkoztak a látot­takról. A rendező bizottság a kiállítást április 5-ig tartja nyitva, megtekinthető minden nap 11-től 19 óráig. Pécsett tegnap délelőtt 11 órakor a Pécsi Tudományegye­tem aulájában ünnepélyes ke­retek között megnyitották a pécsi felsőoktatási intézmé­nyek egy hétig tartó tudomá­nyos ülésszakát, amelyet a Magyar Tudományos Akadé­mia Dunántúli Tudományos Intézete, a Pécsi Orvostudo­mányi Egyetem, a Pécsi Tu­dományegyetem Állam- és Jogtudományi Kara, a Pécsi Tanárképző Főiskola, a Pécsi Állami Levéltár, a Városi és Megyei Könyvtár együttesen rendezett hazánk felszabadu­lásának 20. évfordulója alkal­mából. Az elnökségben foglalt he­lyet dr. Szabó Zoltán egész­ségügyi miniszter, Csendes Lajos, a megyei pártbizottság titkára, a felsőoktatási intéz­mények vezetői, professzorai. Az ülésszakot dr. Donhoffer Szilárd országgyűlési képvise­lő, rektor, az MTA levelező tagja nyitotta meg, üdvözölte a megjelenteket és felkérte Szentistványi Gyulánét, a vá­rosi pártbizottság osztályveze­tőjét Pécs vábos és Baranya megye tudományos életének és felsőoktatásának 20 évéről szóló megnyitó előadásának elmondására. Ki a vétkes? Március 19-én, pénteken délután 1 órakor szinte pél­dátlan esemény botránkoztat- ta meg az új-mecsekaljai Bánki Donát utcai általános iskola III. c. osztályának ta­nulóit. Osztálytársuk, a ki­lencéves F. G. volt a köz- botránkozás elindítója. Vézna testalkatát megha­zudtolva belekötött minden útjába eső gyerekbe, és már- már verekedéssé fajult a do­log, amikor Gregor Mária, az osztályfőnökük közbelé­pett. Persze, ilyen már elő­fordult máskor is, hiszen fiú­gyerekeknél nem ritka jelen­ség a virtuskodás. De ez már több volt annál. Kis társai megrökönyödve hátráltak előle, mert G. te­kintetében ismeretlen, Ijesztő jelek mutatták, hogy rend­kívüli baj történt vele. A kis III. osztályos tanuló ré­szeg volt. Hisztériásán hado­nászott maga körül, s szinte önkívületben kiáltozta: — Pálinkát ittam! Pohárral! Két tele pohárral!... OsztályfőRÖknője alig tud­ta becipelni az iskolaorvosi rendelőbe. Percek alatt meg­telt a szoba pedagógusokkal. Megdöbbenve hallgatták az orvos rendelkezését. — Hamar mentőkért, amíg az alkohol még jobban fel nem szívódik. Az igazgatói iroda telefon­ja két helyre is továbbította a segélykérést. Egyiket a mentőkért, másikat a kisfiú - szüleiért: — hátha nem is 'mlvak róla, hátha csak va- ' mi ostoba véletlen áldoza­ta a kilncévcs gyerek. Bár csalódtak volna. De amikor a mentőknél is előbb megérkeztek a szülők, csak rá fcriieft nézni az apára, s mir'>1'’n tisztázódott. Pálinka- bűzös tántorgással odaeset- ■ nkedett a rendelő fektető- asztalához és felemelte a már félig áléit gyerek fejét. — Mit akarnak vele?! — ordította, aztán hirtelen lehiggadva maga is megijedt kicsit, amikor a gyerek ful­dokló erőlködéssel hányta ki magából a mérget. — Mi jót akarunk vele, — mondta szigorúan az orvos —. Csak helyre akarjuk hoz­ni a maga vétkét... Közben a mentők is meg­érkeztek. Egyikük karjára vette a kisfiút és indulni akart, amikor az apa durván visszarántotta. — Az én fiamat senki ne kínozza!... Lent az utcán a mentőko­csi körül addigra összesereg- lettek a járókelők is. Volt miért. A brutális apa ököllel támadt a mentőkre. Az egyi­ket le is teperte és ütlegelni kezdte. Ketten is alig bírtak vele. A kisfiú azóta rendbejött a klinikán. És a gyerekek? Az iskola­társak? Az „emlékezetes” esemény óta riadtan, csendé sen húzódnak meg az órák alatt és a tízpercekben. Hogyan vezethetett el idáig F. G. aprócska életútja? Gregor Mária eiémteszi az osztálynaplót. — Talán ez... * ez talán magyarázatot ad rá ... Igen. A kisfiú félévi bizo­nyítványán légiéiül ez olvas­ható: Magatartás: 2-cs. És a bizonyítvány utolsó rubrikáia a következőkéi summázza: Általános osztályzata 2,7. De vajon ő az oka? A ki­lencéves gyereket nem lehet elmarasztalni ezért! Az osztályfőnöknő sok mindenre emlékezik. Különö­sen F. G. ellenőrző köny­vecskéjére, amelyben az in­tőkre, a szülői figyelmezte­tésekre így reagált az apa!” „— Nem veszem tudomásul!” Ezúttal nem térhet ki sem a tudomásulvétel, sem a fe­lelősség tcIOl. Mindkettőre gondja lesz ezután a ható­ságoknak és a közvélemény­nek. ■Hk — gy-—’ Sgüimefws's e?n!ékév Az UNESCO — az alapítá­sának 600. évfordulóját ün­neplő bécsi egyetem javasla­tára — az 1965. évet Semmel- wcis-emlékévnek deklarálta. Az Orvos-Egészségügyi Dolgo­zók Szakszervezete, az Aka­démia orvos-történeti bizottsá­ga és a Hazafias Népfront au­gusztusban ünnepélyesen em­lékezik • meg a nagy magyar orvosról. Az ünnepi ülés után lelep­lezik a Semmelweis-ház udva­rán felállított emlékszobrot, Borsos Miklós Kossuth-díjas szobrászunk alkotását és át­adják rendeltetésének a Sem- melweis-múzeumot. Szentistványi Gyuláné beve­zetőben emlékeztetett azokra a nagyszerű eredményekre, amelyeket a felszabadulás után az ország kulturális éle­tében a kommunisták vezeté­sével dolgozó népünk elért. Elmondotta, hogy az oktatás nagyobb támogatását biztosí­totta a 3 éves terv, amelynek időszakában például az egye­temek újjáépítésére és fejlesz­tésére mintegy 62 millió fo­Ha a felirat hiá­nyozna, akkor is tudnánk, a könyv csak színészé lehet. A művészi kisgráfí- kán ott van Thalia jelvénye, az álarc. — Ez az ex libris Bajor Gizié — mond­ja Szentesi Flórián, a pécsi ex libris-lá- állítás szervezője. Egy régi mondás azt tartja, hogy „Mu­tasd meg a könyvtá­rad, megmondom, ki vagy!’’ A pozsonyi Télinkes János könyv gyűjtő — az első magyar ex libris-tu­lajdonos — óta úgy­szólván kötelező, hogy a könyvek gaz­dájának egyéniségét rajzolják le arra a kisméretű grafikára, ami a házi könyvtár köteteinek első olda­lára kerül. A felirat — Ex libris Bajor Gizi — nemcsak a tulajdonjogot tisztáz­za, miszerint az a kö­tet Bajor Gizi köny­veiből való. A grafi­ka jellemzi a szín- ■■r>űv”srnőt is. A kü­lönböző hangszerek­ből összekombinált rajz Kadosa Pál ex EX LIBRIS librise, a pávás — Felszállott a páva! — Kodály Zoltáné. A ritka kiállítás kissé kultúrtörténeti jelentőségű. Nemcsak azért, mert a pécsiek ilyet még nem lát­tak. Igaz, ez a körül­mény önmagában is érdekes. Hiszen ed­dig csak Budapesten volt kisgrafika bará­tok köre és — bár a budapesti kör szer­vezetén belül —, de mégiscsak Pécsett alakult meg az első vidéki csoport, még 1961 őszén. Huszon­két tagja között 6'--~n nevek is van­nak, mint Martyn Ferenc. Bizse János, Soltra Elemér, Simon Béla. A többi tag pe­dig nem aktív mű­vész, hanem szenve­délyes gyűjtő. A pé­csi csoport megalapí­tójának, Szentesi Fló­riánnak több ezer külföldi ex librise van. Amiért azonban bizonyos kultúrtörté­neti jelentőséget le­het a kiállításnak tu­lajdonítani, azt Szen­tesi Flórián — aki Martyn Ferenc „kéz- vezetésével" ezt a ki­állítást rendezte r-* meséli: — Ez a szép szo­kás, az ex libris gyűjtése és használa­ta a huszadik század­ban kezdett igazán divatba jönni. Az utóbbi években azon­ban elfeledkeztek ró­la. Ezért fontos len­ne, ha a mai értel­miség is élne a mű­vészi, nevelőerejű szép szokással. A kis­grafika barátok köré­nek afféle tagtobor­zásán túl a kiállítás­nak ez a célja. Ezért összeállítottam Pécs és Baranya megye valamennyi könyv­gyűjtőjének névsorát. A kőnyvgyűjxö'zv.ek ajánljuk majd. hogy grafikussal készíttes­senek maguknak ex librist. Hiszen a ma­gyar ex libris-készí­tő grafikusoknak nemzetközi hírük rintot forditottak. Szólott ar­ról, hogy a felszabadulás előtt az állami iskolák száma 2336 volt, míg az egyházi iskolák száma 4391. Baranyában a 41? oktatási intézményből mind­össze 63 volt állami kezelés­ben. Emlékeztetett azosra a nehéz körülményekre, ame - lyek a felszabadulás előtt az iskolákból, egyetemekről kike­rült fiatalokra vártak. Elhe­lyezkedési lehetőség alig vob. a fiatalok diplomával a ke­zükben reménytelenül nézte: a holnapba. Arról, hogy kik kerülhettek az egyetemekre elmondotta, hogy az ország 40 főiskolája 16 000 tanú ló j„ közül mindössze 473 volt mun­kás- vagy paraszts7ü!ők gyer­meke. A felszabadulás után a .pécsi egyetemen és főiskolán 9549 oklevelet adtak .ki — s a tanulók 50—60 százaléka volt munkás vagy paraszt származású. Beszélt arról a nagyarányú fejlődésről, amit nagyszerűen dokumentál pél­dául a pécsi egyetemi város­rész • építkezése — közel fél- milliárd forintos beruházással. Az egyetem fejlődését más is példázza: 1937-ben 239 orvos- tanhallgatója és 794 joghall­gatója volt, most 1175 fiatal készül orvosi, 1049 pedig jo-1 gi pályára. A Tanárképző Fő­iskolának a régi 91 hallgató- jával szemben ma 1234 nap­pali és 2907 levelező hallga­tója van. Előadásának továb­bi részében az oktatási re­formról szólott, arról, hogy egyik legfontosabb feladatunk az oktatás és a gyakorlat kap­csolatának erősítése. Az eddi­gi eredmények bizonyítják: népünk helyesen élt a szabad Sággal és támogatja a párt és a kormány politikáját, a közös célkitűzést, a szocializmus felépítését. A nagy tetszéssel fogadott előadás után dr. Donhoffer Szilárd az ülésszak előadás- sorozatát megnyitottnek nyil­vánította, majd a délelőtti ülés véget ért. Délután 4 órakor dr. Szabó Zoltán egészségügyi miniszter Orvosképzésünk néhány kér­déséről címmel megtartott előadásával folytatódott a tu­dományos ülésszak. Az ülés részvevői között megjelent Rapai Gyula, a me­gyei pártbizottság eisó titká­ra, Palkó Sándor, a megyei tanács elnöke is. Dr. Szabó Zoltán miniszter előadásának bevezető részében megemlítette, hogy a négy or­vostudományi egyetemünkön ebben az évben minteg.y 1000 hallgató fejezi be tanulmá­nyait, majd arról beszélt, hogy milyen típusú orvosokra va. szocializmust építő társadal­tan. Kékesi László, a híres bélyegrajzoló készítette ezt a pél­dányt egy francia professzornak. A francia tudós nemcsak a tudomá­nyoknak élhet, mert ex librise egy ke- hclyt ábrázol, annak szélén predig gyönyö­rű nőalak ül. De a kiállítás arról is árulkodik, hogy nem­csak a franciák sze­retik a „kelyhet” ha­nem mi magyarok is. Hiszen az epyik ex librisen klasszikus nyelvű szöveg hirdeti a klasszikus igazsá­got: „In vino veri- tas!” vagyis hogy borban az igazság. De megtalálható Mó­ricz Zsigmond ex lib­rise is, amit még a. pécsi Nikelszky Géza rajzolt. A kiállításnak nagy sikere van. Jellemző erre, hogy többek között a Képzőművé­szeti Főiskola növen­dékeinek 74 tagi cso­portja is megtekin­tette. Érdemes tehát felfigyelni ró. Földessy Dénes munknak szüksége. Számos példával és érvekkel Vzoivd- totta: betegellátásunk legjel­lemzőbb vonása a szakorvo­sok igénylése. Az elmúlt ív­ben az összes orvosók 60 3 százaléka szakorvos volt De az igényekhez alkal máznod c ismeretanyagot oktatna - -e egyetemeink-: Az általános r- vosképzés során »*v»te'1"*> r - ken 39 tankönyvből és 29 se­gédanyagból tanulnak a hall­gatók. A tankönyvek ossz- oldalszáma 23 640, a jegyze­tek oldalszáma több mint 4000. Felmerül a kérdés: az átlaghallgató érdemben es maradandó jelleggel tudja-e magáévá tenni ezt a hatalmas anyagot? Célszerű-e a tan­könyveik aránya az alap- és a nem alapszakmák között? Ahhoz, hogy orvosképzésünk valóban korszerű legyen, az oktatási reform során k-alakí­tott keretek közölt kell ha­ladnunk. Beszélt arrói, hogy az egyetemeknek nemcsak ok-. ^ tató, hanem nevelő feladatai is vannak. Lényeges a világ­nézeti nevelés is — ebből is részt kell vállalniuk az egye­tem tanárainak. Előadásának további részé­ben az elméleti oktatás fon­tossága mellett a gyakorlati oktatás fokozására hívta fel a figyelmet. A hallgatóknak mmden lehetőséget mog kell adni a gyakorlati oktatás so­rán arra, hogy mind jobban elsajátíthassák a szükséges manuális, technikai eljáráso­kat. Ehhez a kezdő lépéseket már megtették; Budapesten és Pécsett például a kórházi osztályok is részt vesznek a gyakorlati oktatásban. Az előadás befejező részé­ben ismételten hangsúlyozta az oktatás és nevelés egysé­gét. A na.ety tapssal fogadott elő­adás után dr. Donhoffer Szi­lárd rektor, a tudományos ülés elnöke köszönte meg a miniszter beszédét, majd nem kis büszkeséggel emlékeztetett arra, hogy dr. Szabó Zoltán ennek az egyetemnek volt hallgatója s ezen a helyen vette át diplomáját. A tudományos ülésszak ma folytatja munkáját. Eredményes vadászati idény Az október elsejétől tartő vadászati évad a Mecseki Ál­lami Erdőgazdaságnál és a vadászati társaságok területe­in másfél hónapig szünetelt, ezért egy hónappal meghosz- szabbították a vadászati idényt, s így némileg javítani tudtak a kilövési terven. Az Erdőgazdaság vadászai 161 szarvast. 49 őzet és 37 vad­disznót ejtettek, míg a vadász- társaságok 248 szarvast. Í44 őzet és százharmnicbal vad­disznót lőttek ki február vé­géig. Ez annyit jelent, hygv a szeptember 30-ig tartó kilö­vési évben a gazdaságnak 65 szarvast. 24 őzet és 35 vad­disznót kel! puskavégre kap­nia, míg a társaságoknak 77 szarvast, 172 őzet és 9 vad­disznót kell kilőniük a terv teljesítéséhez. i >

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents