Dunántúli Napló, 1965. február (22. évfolyam, 27-50. szám)
1965-02-17 / 40. szám
FEBRUAR IX napló 3 Három termés a tó mellett Tévedtek ax újságban! — eszel fogadtak a somogyapáti Aranykalász Termelőszövetkezet irodájában a vezetőség tagjai. — Miben tévedtünk volna? — Nem harminc forintot fizetünk egy munkaegységre, hanem negyvenegyet. Harminc forintot „csak” garantáltunk a tagságnak és úgy mondtuk az év eleién, hogy ami plusz bevételünk lesz, azt nyereségrészesedésként osztjuk szét. Csak ez hét forintot jelent munkaegységenként. Erre fizetünk még négy forint prémiumot Tévedés? De kellemes tévedés! A so- mogyapátiak azóta tudják, hogy a vezetőségnek lett igaza. És ez a fontos! Ambrusics János állatgondozó 48 ezer forintja, Vargha József traktoros 30 ezer forintja, Szűcs Jánosné állattenyésztő 24 ezer forintja..; Azt pedig még a járási tanácson elmondták, hogy aso- mogvapátiak az állattenyésztésükkel érték el szép eredményüket a tavalyi gazdasági évben. Bár őket is sújtotta a kedvezőtlen Időjárás és a tervezett 4433 mázsa helyett csupán 3800 mázsa búzájuk termett. A kiesés négyszázezer forint. Azonban az állattenyésztés helyrebillentette a gazdasági mérleget. Sőt! Megtoldotta Jó néhány százezer forinttal. Kapronczai János főagronó- mus így fogalmazta meg ezt: — Az állattenyésztésnek stabilabb a hozama. Nincs any- nyira kitéve az időjárás szeszélvének, mint a növénytermesztés és ha megfelelően takarmányozzuk a jószágot, nem lehet, különösebb baj a tervezett jövedelem körül. Az csak emelkedhet. Amit a főagronómus szakmailag megfogalmazott, azt a főkönyvelő, Barczlkay Lászlói- né számokkal támasztotta alá. — Tavaly 896 000 forintot kaptunk az 503 mázsa sertésHosszabb gyakorlattal rendelkező, gépészeti szerkesztésben jártas MŰSZAKI RAJZOLÓT, valamint asztalos szakmában Is jártas LAKATOS SZAKMUNKÁST azonnal felveszünk. Jelentkezéseket önéletrajzzal és pontos címmel „Azonnali belépés” jeligére a Sallai utcai hirdetőbe kérjük. húsért, 413 ezer forintot csak a tejért és 286 ezer forintot a 35 hízómarha után. így az állattenyésztésből összesen 1 756 000 forintunk származott, a tervben előírt 1 126 000 forint helyett. Ez az a bizonyos „plusz”. Nagy-Kovács István, az állattenyésztési brigádvezető foly tatja: — Az istállóátlag nálunk 2800 liter volt tavaly a legjobb a szigetvári járásban. Még ennél is fontosabb, hogy a tej önköltsége literenként 3,05 forint volt. Két éve még 3,84 forintért állítottunk elő egy liter tejet. — Milyen az állomány? — Az jó, nagyon jó. Tavaly kezdtük kialakítani a törzsállományt. Már van 28 literes tehenünk és 23—24 literes nem egy, se kettő, legalább 10—12. Az egyik istállónk most még csak 48 férőhelyes, ezt az idén kibővítjük százasra. Jövőre pedig megépítjük a következő száz férőhelyes tehénistállót és akkor már háromszáz szarvasjószágot nevelhetünk egyszerre. Egy vagon többlet! Persze ennyi jószágnak takarmány is kell, nem is kevés. Zöld takarmány, fehérjedús, nagy tömeget adó keverékek. A főagronómus megnyugtat: — Takarmányunk is van, egy vagonnal több, mint amennyit a jelenlegi állatállományra előírt az „FM” norma. Ezért az idén nemcsak megtartjuk, hanem egy kicsit fokozzuk is a hozamokat, a tejet, a hízósúlyt. Aztán ott van a nagy víztárolónk is, a három falu határában ... Abban víziszámyast nevelhetnek, halnak is kiváló, de a főagronómus tagadólag int a fejével. Nem arra gondolt ő most. — A szarvasjószág szempontjából jó ez a tó. Mert átvettük az Iregszemcsei Kutató Intézet zöldtakarmány termesztési módszerét, a fehérjedús takarmányok előállítását. Kétszer, sőt háromszor is termelünk ugyanazon a területen borsós napraforgót, szudáni fűvel kevert napraforgót, tiszta szudáni füvet, borsós csalamádét és szój ás csalamádét. A 182 holdas mesterséges víztároló mellett jelöltük ki a takarmányt termő 52 holdat, amelyet három öntözőberendezéssel a tóból öntözünk. — Mennyi takarmányt hoznak le az öntözött területről? — Mi szerények vagyunk és egy holdról „csak” 250—300 mázsa zöldtakarmányt várunk, de én már most tudom, hogy ennél több is lesz majd az öntözött táblákon. Viszik a bútort Kis tsz az Aranykalász, alig ezer hold szántójuk van és 167 tag dolgozott tavaly rendszeresen a közösben, mégsem érezték a kedvezőtlen időjárást, az egérkárt, mert ott fogták meg a forintot, ahová sem a meteorológiai viszonyok, sem a mezei pockok nem jutottak el. Ezért tudták 2,3 millióról 3,6 millióra növelni tiszta vagyonukat egy év alatt. S nemcsak a közös gazdaság tiszta vagyona gyarapodott. Beszélgetés közben a főagronómus — aki az ablakkal szemben ült — fel-felkapta a fejét. — A Futóék viszik a bútort! Futó Ferencék, meg Bodnár János, meg Kismárton János, meg Novák Jánosék — mind a zárszámadási pénzből vásároltak bútort a héten. Bútort, tielevízót, mosógépet, meg rádiót fuvaroztak a vontatók, szekerek Szigetvárról a faluba és karácsony előtt sem volt ekkora roham a boltokban. Az 503 mázsa sertéshúa, a cukorrépa, zöldség, len éa burgonya előbb átváltozott 876 ezer forint munkaegység részesedéssé, meg 108 ezer forint földjáradéknak és csak azután lett belőle néhány nap alatt lakást díszítő hárma* szekrény, rekamié és karoa- szék az Aranykalász tagjainál. Mert tavaly jó munka —- az idén jó zárszámadás volt. Gáldonyi Béla Napsnta 13 pnitúra M.or A valamikori kis asztalosüzem, majd kcsöbb tanácsi vállalatként működő Mohácsi Bútorgyár január elsejével újabb „gazdára” talált, a az összevonás eredményeként a Budapesti Szék- és Kárpitosipari Vállalat 6-o* számú gyáregysége lett. A mohácsi üzem a múlt évi tervét, — amely több mint 45 millió forint volt — teljesítette. A hagyományos „Mohács” lakószobát és modern 13 darabból álló „Csobánc” garnitúrát gyártották. Az idén is e kétféle garnitúrát gyártják. A tervek szerint 5100 garnitúra „Mohács” és 600 garnitúra „Csobánc” készül. Ez a mennyiség azt jelenti, hogy a mohácsi gyárban naponta 19 garnitúrát gyártanak. A Péesl Porcelángyárban felszerelték Svoboda Vilmos űjí'ását: egy programvezérlésű hajtóművet a rúdszigetelő faragóvépre. Ezzel megnövelték a gép termelékenységét, csökkentették a gépállások idejét az egyes típusok közötti átáll ásnál. A szabad időről Beszélgetés fiatalokkal - fiatalokról A SZÉCHENYI GIMNÁZIUM IlI/d. osztályában egy kis beszélgetésre vettünk igénybe egy „lyukas” órát A téma: mivel töltik a fiúk — 17—18 évesek — a szabad idejüket? Ezek a fiúk már embernyi emberek, s amikor a kérdés elhangzott itt is, ott is kuncogás volt a válasz, amit a rövid időre „osztályfőnökké” avanzsált újságíró elengedett a füle mellett... Először is azt kellett meghatároznunk, hogy mennyi is az az úgynevezett szabad idő? A kérdések és a válaszok alap jám kiderült, hogy a fiúk általában otthon napi 3 órát töltenek tanulással. Persze, volt aki ennél jóval többet de akadt aki még két órát sem. A tanítás általában fél 2-kor befejeződik, délután háromra otthon vannak, sőt már meg Is ebédeltek. Háromtól hatig tanulnak, — utána „szabad a vásár” 8-ig, fél 9-ig. A szabad idő tehát napi kettő, kettő és fél órára tehető. Embere vá- ! lógatja, mit csinál ezekben az | órákban. Bodnár Imre például focizik. Nem kis büszkeséggel mondja, hogy már tagja a Pécsi Bányász NB II-es alapozó keretének, — s ez nem kevés idejét veszi el. Hetente négy—- Hol vannak a munkás- vezetők, akikkel beszélni lehetne? — A régiek közül sokat elvittek ... Azt mondták: akkor menjek, amikor fogadónapot tart, elég. ha leülök egy székre és felírom, amit látok, meg hallok. Egy fogadónap fél délelőtt tart, legfeljebb még délután is. Vajon mennyi fér ebbe egy ember életéből? Nem sok. Fel lehet esetleg vázolni az élet fő vonalait, s meg lehet említeni a fontosabb részleteket: 1917-ben már dolgozott az akkori Ferenc Jó- zseí-aknén, negyvenöt előtt négy középiskolát végzett, azóta többek között a Vörös Akadémiát, tizenkilencben vöröskatona volt, negyvenötben a központi üzemi bizottság helyettes elnöke, később az MSZHRT magyar vezérigazgatója, kilenc éve jött vissza Pécsre, azóta itt van. Közben a fél világot bebarangolta; volt Afrikában, Ázsiában. Belgiumban, Hollandiában, Törökországban, Ausztriában és másutt. A nagy belső élmények a maradandó pillanatok viszont mégis idefűződnek, Pécshez, a bányához. — Beszélhetnék például Miszkarjan őrnagyról. — Beszéljen. •— Negyvenhat nyarán érkezett meg az őrnagy, abban az időben alig tudtunk megbirkózni a vads ' *" okkal, mindenkinek volt valami követelése. Bent ültünk az irodában, amikor benyitott ez a Miszkarjan. Tudják maguk, hogy a bányászok nem szálltak le? — kérdezte. Tudjuk, persze, elég nehéz helyzet ez, válaszoltuk. Hát akkor miért nem mennek ki az emberek közé, miért nem magyarázzák meg nekik, hogy milyen a helyzet? ... Alaposan összeteremtett bennünket az őrnagy. Nem mondom, hogy tőle tanultam, hogy vezetni nem lehet az emberekkel való szoros és természetes kapcsolat nélkül, de elég gyakran eszembe jut ez a Miszkarjan ... Körülbelül egy hét múlva megjelent Monahov kapitány. — Szén kell — mondta. A többiek bólintottak. — Itt maradtak a bányászok? — Mindenki. — Lehet velük annyi szenet termelni, hogy a front utánpótlását, meg az itteni kórházak és intézmények ellátását biztosítani tudjuk? — Lehet. A bányászok felvették a a munkát. Nehéz időszak következett, amikor abban reménykedtek, hogy esetleg könnyebb lesz, tulajdonképpen mindig valamivel nehezebb lett, bányaló például nem volt, előfordult, hogy amit azelőtt ló húzott, azt most a bányászoknak kellett húzni, vasár- nan családostól kijártak az erdőkre bányafát termelni, a kormány Debrecenben volt még, azután a fővárosba költözött, de ez a gazdasági helyzet lényegén nem változtatott semmit, fogyott az élelem, azután szinte teljesen elfogyott, a bányászok hóv-^ól hónapra nehezebb helyzetbe kerültek, s tulajdoniképpen még ennél is nehezebb helyzetbe a bánya munkásvezetői, mert mindenki szocializmust meg fehér kenyeret várt, de azonnal, s meg kellett magyarázni, hogy a fehér kenyérnek „előzményei” vannak, például az, hogy talpra kell állítani az országot, vagyis önmagunkat, hogy szén kell, meg gépek kellenek, meg minden más, amiből bonyolult gazdasági folyamatok révén fehér kenyér lesz. Negyvenhat tavaszán lejött Pécsre Szobefc András élelmezési államtitkár. — Vegyék tudomásul — mondta a bányászvezetőknek —, hogy a nyilvántartásokban semmiféle élelem nem szerepel. Vagyis nincs élelem. Aratásig húzzák ki, rendezkedjenek be önellátásra... Nem sokkal később meg alakult a pécsi báttyúcM^ konzumja. Az „alaptőkét” az a több mint 200 vagon szén képezte, amit a -'esi bányászok egy vasárnapi pótműszak alatt termeltek... Azt mondtam: mennem kell, pedig talán maradhattam volna még, a revizorok is várhattak volna, a revizorok egyébként se szoktak sietni, s Pataki Mihály is kezdett meg-megállmi a részleteknél, szokták mondani: belemelegedik az ember az emlékeibe, ez is felbukkan, az is felbukkan, időnként elkalandozott, és amikor elköszöntem, tudtam: feltétlenül folytatni kell. másokkal, névtelenekkel, más hősökkel, kétszer vagy háromszor húszévesekkel, mert sokan voltak, mert az első* között álltak talpra, mert fáradhatatlanok voltak, mert megöregedtek, és mert egy kissé megfeledkeztünk róluk. A kerek befejezések a leghatásosabb megoldások, minden a helyén van, mindenki elégedett, tulajdonképpen semmit se fejeztünk be, csak elkezdtük, csináltuk, beszélgettünk, kikérdeztük egymást, tehát megtettük az első, a kezdő lépéseket, ami azt jelenti: folytatni akarjuk. Mielőtt minden teljesen elmosódik az emlékezetből. Vég* Thlery Árpád saer fél 3-tól 5-ig edz. Utána megy haza tanulni. — A sport nem megy a tanulás rovására? — Nem. Az átlagom 4,8. — Mi szeretnél lenni? — Jogász. — S ha nincs edzés, mivel töltőd az időd? — Mert jogász szeretnék lenni, nagyon sokat tanulom a történelmet és sokat olvasok, különösen szépirodalmat. Horváth Laci szabad Idejében barkácsol. — Még általános iskolás koromban megszerettem a rádió- technikát. Szeretem a bütykö- lést — Honnan veszed az alkatrészeket? — A zsebpénzemből. Meg aztán értek már a rádiók javításához, az ismerősök adnak érte néhány forintot. Szeretnék majd valami „technikai” pályára menni. Tanulmányi átlaga közepes. — S ha a „technikai” pálya nem sikerül? — Szeretem a matematikát, a fizikát, a nyelvek közül a németet... a tanári pálya is érdekes... A tanári katedra előtt két paddal egy magas fiú ül. őt biz" at jak széles mosolyok közepette, mondja el 5 is, mit csinál szabad idejében? — Kaktuszokat gyűjtök — mondja hangosan, kissé elpirult arccal. — Két éve gyűjtöm már, van vagy 120—130 darabom. Társai nevetnek. — Ez a hobbyja — szól közbe valaki. — S miért ez a hobbyd? — kérdem. — Engem érdekelnek a növények. Hogy miért a kaktuszok? Talán azért, mert már kiskorukban szépen virágoznak. — Mi szeretnél lenni? — Kertész. Már nem nevetnek a fiúk — hiszen abban semmi nevetséges nincs, ha valaki kertész szeretne lenni és már középiskolás korában növényekkel foglalkozik. NEM KELL a fiúkat kérlelni, emelkednek a karok, mindenki el akarja mondani, mivel tölti szabad idejét. S ez a beszélni akarás többet jelent, mint egyszerű válaszadást. Jelenti azt Is, hogy van mit elmondani, hogy ezek az immár felnőtt korba lépő fiúk tanítás után nem az utcasarkon álldogálnák egyik lábukról a másikra, hanem hasznos kedvtelésült, ha úgy tetszik „hobbj’juk” van. — Szabad időmben képzőművészettel foglalkozom — mond ! ja Tamási Rezső. — A Képzőművészeti Főiskolára szeretnék kerülni. Érdekel a szobrászat, a grafika. — S ha nem sikerül a főiskolára jutni? — Akkor sebészassziaztens szeretnék lenni. Közvetlen előttem ül egy magas, erős fiú. O nem jelentkezik. Miért? — Tanítás után én szoktam az egyik moziból a másikba a filmet vinni. — Kapsz érte pénzt? — Igen — mondja halkan. Na és a sport! Ennek az oazn tálynak legalább kétharmada rendszeresen sportol. Torna, foci... Iványi Laci például a Dózsa motoros szakosztályának tagja. Van köztük, aki a cselgáncs serdülő vidéki bajnokságán a második helyezést érte el. Erős, kisportolt fiatalemberek. MÍG egyenként elmondják, hogyan is töltik a szabad idejüket, mind jobban „szót kap” a témához kapcsolódó másik probléma is: nagyon kevés a középiskolásoknak való ifjúsági klub. A kisiskolásoknak ilyen irányú elfoglaltságát az Uttörőház megoldja. De a középiskolásokét? — A Hullám ifjúsági szórakozóhely — mondja Ajtonyi Jóska. — A bátyám az ottani zenekarban játszik — én is zenész szeretnék lenni — több szőr meglátogatom. Megmondom őszintén, az ottani szórakozás lehet, hogy az „idősebb fiatalok” igényét kielégiti. áe nekünk középiskolásoknak hogy is mondjam ... nem ,:a- ló. Más az idősebbek szór .o- zási igénye, más a miénk. A téma „feldobódott”, sokan akarnak hozzászólni. Elmondják, hogy többen járnak közülük a Fegyveres Erők Klubjába. Azt szeretik, nagyszerűen érzik magukat a különböző vetélkedőkön. Csak az a baj, hogy sokan nem juthatnak be, mert a klubban — nincs tagfelvétel. — Meg egy jó táncos oeJy is kellene — szól közbe valaki. — Na és a Pannónia? Tudtommal ott sok fiatal táncol. — A Pannóniában negyven éves számokat játszanak. Ifjúsági Ház kellene — ez az általános vélemény. Egy épület, ahol a sok ezer pécsi Középiskolás közül, aki akar. nap, mint nap szervezett szórakozást, vagy ha úgy tetszik, szórakozva művelődést találhatna. Az egyik szobában a rádiósok, a másikban a képzőmű vészek, a harmadikban a zenészek .. Egy szére- kozó, művelődési Kombinát kivánalom. Nagyszerű dolog lenne, ök kérik. Garay Ferenc k SZIGETELŐK FARAGÁSA — PROGRAMVEZÉRLÉSSEL
