Dunántúli Napló, 1965. február (22. évfolyam, 27-50. szám)

1965-02-16 / 39. szám

FEBRUÁR 1«. naplő 3 Mi épült a nyolcvanmillióból? Beszélgetés Szemlédi Gézával, a Baranya megyei Beruházási Iroda főmérnökével Tavaly 80,5 millió forint be­ruházási hitelt kaptak a me­gye termelőszövetkezetei. En­nek a jelentős összegnek a felhasználásáról, a kivitelezé­seknél tapasztalható nehézsé­gekről beszélgettünk Szemlédi Tehénistálló: 20 darab 1 568 férőhely Borjúnevelő: 6 darab 606 férőhely Csibenevelő: 3 darab 60 000 férőhely Sertésfiaztató: 9 darab 270 férőhely Sertéshizlalda: 9 darab 2 400 férőhely Növendékistálló: 5 darab 500 férőhely Tojóház: 4 darab 20 000 férőhely Magtár: 7 darab 224 vagon os Juhhodály: 4 darab 1 200 férőhely Gőré: 11 darab 110 vagonos — Ezenkívül több építke­zést megkezdték, de ezek be­fejezése áthúzódik 1965-re. így épülőben van 11 tehén- istálló, négy borjúnevelö, egy csibénevelő, nyolc sertésfiaz- tató, három hizlalda és három tojóház. A 80,5 millió forintos tavalyi beruházási hitelt csak B5 százalékban sikerült elköl­teni. t — m mének as okát — Elsősorban az áthúzódó beruházások alacsony készült­ségi foka, de közrejátszik az is, hogy néhány épületet már ít kellett volna adni, azon­ban mind a mai napig nem készültek el. Különösen a Tol­na megyei Állami Építőipari Vállalatnál nagy a lemara­dás. Már ismert a hidasi te- hénlntálló két éve húzódó építése, de hasonló a helyzet Vasason is. A vasasi tehén- istállót már be kellett volna fejezni, de még mindig csak félig készültek el vele, pedig nagy szükség lenne itt is a 102 férőhelyes létesítményre. — Mennyi az idei tsz-be- ruházási összeg? — Egyelőre még csak keret­számot tudok mondani, mert a részletes terveken most dol­goznak. Ebben az évben 76 millió forintot kapnak külön­féle beruházásokra a megve tsz-ei. örvendetes, hogy vala­mennyi beruházáshoz rendel­kezünk kivitelezővel és az összes tervek elkészültek. — Sorra alakulnak a tsz- közl társulások és sok mun­kát elvégeznek a saját re­zsi s brigádok. Mi erről a tapasztalata? — Általában elmondható, hogy ezeknél a brigádoknál rugalmasabb a terv teljesítése. A tsz gyorsabban elvégzi a sürgős munkát, hiszen saját embereit kell bíztatnia. A na­gyobb termelőszövetkezetek­nél. vagy több tsz összefogá­sával feltétlenül szükséges az Gézával, a Baranya megyei Beruházási Iroda főmérnöké­vel. — Kezdjük talán azzal, ami megvalósult a 80,5 millió fo­rint beruházási hitelből. Erről pontos adataink vannak: ilyen megoldás, hiszen az üze­meknél is vannak karbantartó brigádok a sürgős feladatok megoldására. A baj az, hogy nagy az eltérés a Földműve­lésügyi Minisztérium és az Építésügyi Minisztérium által kiadott normák között, az előbbi javára. Ez magával hozza, hogy a szakiparosok szívesebben vállalnak munkát a tsz-ekben, a tsz-közi társu­lásokban, mert ott könnyeb­ben és többet kereshetnek. Másrészt a szövetkezet sok előnyt tud biztosítani számuk­ra és végül az sem közöm­bös, saját falujukban, vagy ahhoz közel foglalkoztatják őket —> A tsz-közi társulások­nál bizonyára nagyobb a fe­lelősség a munka iránt? — Ezt is mondhatjuk, hi­szen a tsz elnöke jobban ma. gáénak érzi a szakmunkáso­kat, könnyebben szót ért velük és rendszeresebben ellenőrzi őket, mivel nemcsak szerző­désileg függnek tőle, hanem anyagilag is, mert tőle kapják az építő szakmunkások a fize­tésüket. — Az állami vállalattal szemben csak kötbérigényt támaszthat a szövetkezet. Milyen tapasztalatai vannak erre vonatkozóan? — Még most készülnek el a múlt év végleges adatai. De már előre látható, hogy 2—300 ezer forint körül lesz az éves kötbér. így egyösszegben nem sok, de ha nagyobb lenne, ak­kor sem sok a hatása. A köt- j bér nem serkenti a vállala- tokát. Általában azt nézik, i honnan származhat nagyobb kötbér, és oda összpontosítják a munkaerő zömét, míg a ki­sebb összegű beruházásokat elhanyagolják. Természetesen ez elsősorban a szövetkezete, két ériniti érzékenyen. Hasonló a helyzet a célprémiummal is. Csak azt érjük el vele, hogy a célprémiumos feladatokat minden áram, más beruházá­sok rovására is megoldják. — Tudna erre példát i* említeni? — Mohács mellett épül a nagy baromfitelep. Mivel en­nek befejezésére célprémiumot tűztek Id, a vállalat elhanya­golja a környező kisebb beru­házásokat. Az összes dolgozót a baromfitelephez vonták ösz- sze, ezért van lemaradás Ho­morúdon, Bolyban és másutt. — Milyen megoldásokat javasol a tsz-beruházások megjavítása érdekében? — Addig, amíg az állami vállalatok nem képesek ellát­ni a termelőszövetkezetek be­ruházásait, a kisebb építkezé­sek megvalósítására Igen al­kalmasak a tsz-közi társulá­sok, brigádok. Erre már több jó példa van. A pécsváradi járásban, a mohácsi járásban és Mohácson, a szigetvári já­rásban már megalakultak a brigádok. A brigádokat olyan mértékben szükséges megerő­síteni, sőt, bizonyos mértékig gépesíteni is, hogy termelé­kenységük elfogadható legyen. Jelenleg viszont nem éri el az állami építőipar termelékeny­ségét. Hasznos kezdeményezések az iskolai gyermekétkeztetésben Évről évre növekszik az is­kolai gyermekétkeztetésben résztvevők száma. Több éves tapasztalat bizonyítja, hogy ennek létrehozása, fejlesztése nemcsak a dolgozó szülök helyzetét könnyíti meg, ha­nem gyermekegészségűgyi szempontból is jelentős. A kor­csoportonként} étkeztetés ugyanis szem előtt tartja a különböző korú gyermekek el­térő szükségleteit. Az étlap­terveket, kalórianormákat, re- cepturákat gondos körültekin­téssel állapították meg. Beváliak a gyermekélelmezési központok A Baranya megyei NEB 35 iskolai, óvodai, napközi otthon konyháit, tálalóit, éttermeit ellenőrizte, hogy megállapít­sa: megfelel-e az élelmezés a normativáknak, továbbá a fő­zés, az élelmiszerek tárolása, feldolgozása megfelel-e a hi­giénia követelményeinek. Be­tartják-e mindenütt a recep- turákat, az élelmezés meneté­nek bizonylatolását, a társa­dalmi tulajdon védelmét, stb. Általános megállapítás, hogy helyes kezdeményezés volt Pécsett a II. és a III. kerület gyermekélelmezési központjá­Kcpcsík-generáfort szerkesztett az Állami Áruház műszaki osztályának kollektívája. A generátor által kibocsátott jelek segítségével tv-készülckek olyankor is kipróbálhatók, amikor a tv-adó nem sugároz. nak létrehozása, amely óvo­dák, általános iskolák, napkö­zi otthonok élelmezését bizto­sítja. (Megyei viszonylatban Komlón és Mohácson történik még központi ellátás. A külór böző diákotthonok, menzák önálló apparátussal rendelkez­nek, de sok óvodában, iskolá­ban, napköziben is önállóar oldják meg a gyermekétkezte­tést.) E központokból az egy hétre előre elkészített étren­den kívül ugyancsak egy hét­re biztosítják a konyhák leg­szükségesebb ételalapanyagait A heti étrendet a „Tanulók iskolai étkeztetése” című ki­advány recepturái alapján ké­szítik. Figyelemre méltó, hogy az alapanyagot cikkelemen­ként szorozzák a főzési lét számmal, majd formanyomtat­ványokon mutatják ki a heti szükségletet. Ez nagymérték­ben megkönnyíti az irányítá­suk alá tartozó egységek mun­káját, miután jóval nagyobb gondot tudnak fordítani az ételek szakszerű elkészítésére, az általános higiéniára, követ­kezésképp az étkezők megfe­lelő ellátására. KözfyisWésolüial! kevés a 11 forintos norma Korántsem Ilyen a kép a város és a megye önellátó egységeinél. Az élelmezési központokon kívül csak né­hány helyen használnak szak­könyveket az étrend összeállí­tásához, s legtöbb helyen nein is ismerik e szakkönyveket Az étrendet az anyagbeszerzés lehetőségeihez igazítva ötlet­szerűen állítják össze. Példa erre a siklósi gimnázium konyhája, ahol a rendszertelen étrendösszeállítás folytán a szénhidrát van túlsúlyban a zöldfőzelékek rovására. Nagy­jából ugyanez jellemző a komló-dávidföldl iskola nap- köziotthon-konyhájára. ami annál is inkább érthetetlen mert a szomszédos kenderfcl- di napköziben változatos az étlap. Ugyanis a konyha veze­tője rendszeresen kikéri az egészségügyi hatóság vélemé­nyét az étlap összeállításához Vigasztalan képet mutat a mohácsi külvárosi iskola ét­keztetése. A 60 főre tervezett ebédlőt 260 fő étkeztetésére használják, s a helyiség egy­ben tornaterme is az iskolá­nak. Ilyen eseteket tucatjával le­hetne felsorolni, de marad­junk az étrend szakszerűsé­gének, változatosságának prob­lémáinál. A vizsgált pécsi kol­légiumokban az étlapok ter­vezését általában gondosan végzik, de a 14—18 éves ta­nulók étkeztetéséhez szükséges kalóriamennyiséget a jelenle­gi 11 forintos napi norma mellett nem tudják biztosíta­ni. A forintkeret lehetetlenné teszi a változatosságot Is. Ez elsősorban akkor mutatkozik ha a hűsszükségietet baromfi­val kell megoldani. Ilyenkor ütközik ki a beszerzési ár és a forintnorma közötti arány­talanság, amely mindenkép­pen veszélyezteti a heti fehér­jeszükséglet norma szerinti biztosítását. Két gyermeknél! egy fe’ndtt adag A pécsi óvodákban általá­ban a korcsoportoknak meg­felelően főznek, ott azonban, ahol az óvodások iskolai kony­háról kapják az élelmet, el­kerülhetetlenül valamelyik korcsoport rovására történik az étlap összeállítása. Az élet­kori sajátosságok figyelmen kívül hagyása ismét a komlo- dávidföldi iskolára jellemző Az étlap menetközbem változ­tatása folytán a vizsgált na­pon például tízóraira a ter­vezett sajt, tojás helyett ve­gyesízt adtak a gyermekek­nek. De más napokon is ha­sonló helytelenséggel találko­zott az ellenőrzés. A legsürgetőbb problémá­val olyan intézményeknél ta­lálkoztak, amelyeknél az üze­mi étkezéssel összekapcsolva oldják meg a középiskolások étkeztetését, A pécsi Báijki Donát úti gimnazisták az Építők tálalóhelyiségében ebé­delnek. Itt a „rend” kedvéért két menüről készítenek nyers­anyagkivetést, a gyakorlatban viszont azonos a két menü. Aa ebből adódó problémát úgy próbálják áthidalni, hogy az építőipari dolgozók 5, a diá­kok 4 deciliter levest kapnak ebédre. Az új-mecsekaljai Iskolában csak tálalókonyhákat építet­tek, ezért mind a két iskola napköziseit az Üzemi Ven­déglátó Vállalat látja el éle­lemmel. Az étrend nem ve­szi figyelembe a gyermeké'el- mezés kalorikus, illetve bioló­giai igényeit. A való he'vzet az, hogy két gyermek kap egy felnőtt adagot. KŐFA-a’apból keli megoldar A NEB-vizsgálat nyomán felkerestük a Pécsi városi Ta­nács Művelődésügyi Osztálváí is, hogy ezekre a problémák­ra választ kapjunk. Ugyanis a vizsgálatot követő NEB-ülé- sen az is felvetődött, hogy a tanácsi községfellesztési alap­ból csak igen kevés jut a gyermekétkeztetési intézmé­nyek bővítésére, korszerűsíté­sére. A tájékoztatás megtehet ősén lehangoló volt. Az egymás után épülő korszerű iskolák távolról sem biztosítják még a megfelelő férőhelyet, a szo­ciális rendeltet-5^ helyisége­ket tanterem céljaira használ­ják fel. Az új iskolák terve­zésével kapcsolatos országos normatívák nem veszik figye­lembe egyes gyorsan növekvő ipari városok saiátos problé­máit. így a pécsiekét sem, ahol mint a fenti példák mu­tatták. egyelőre nem sok hasz­nát látták a különben korsze­rű iskolák szociális létesítmé­nyeinek. Persze, hiába hivatkozunk olyan problémákra, melvek megoldása pénzügyileg is csak a következő évek feladata. Ilyenformán egyelőre csak a saját házunktálán söprögethe- tünk. E saját házunktája nő­dig a városi tanács község- fejlesztési alanja. A NEB ugyanis megállapította, hogy a KÖFA-alaoból tekintélyes összegek kerülnek a legkülön­bözőbb felújításra, korszerű­sítésre. csak igen kis hányada jut a fentebb felsorolt problé­mák megoldására. Ezt a meg­állapítást alátámasztotta a művelődésügyi osztály cso­portvezetőinek nyilatkozata. Az idei évre szóló teljes KO- FA-alaonak mindössze 4 és fé! százalékát, 270 ezer forintot irányoztak elő a pécsi isko­lák, illetve oktatási intézmé­nyek felújítására, korszerűsí­tésére. Az előirányzat szerénységét bizonyítja, hogy a művelődés- ügyi osztály ötéves korszerű­sítési terve kimondottan a gyermekélelmezés helyzetének enyhítésére három és fél mil­lió forintot irányzott elő. Ké­sőbbi tervükben szerepel még a város II. és III. kerületében egy-egy gyermekélelmezési előkészítő üzem létesítése, amely a konyhákat félkész­ételekkel látná el. Ez újabb négymillió forintnyi beruhá­zást igényelne. Márpedig nincs mód arra, hogy mindezeket állami beruházásból vagy vá­rosi költségvetésből oldják meg, egyedül csak a KÖFA- alapból lehetséges a megvaló­sításuk, Égető problémák Éppen ezért helyénvaló a NEB javaslata, hogy a pécsi és megyei vonatkozásban a ta­nácsi keretlehetőségeken belül, az eddigieknél körültekintőb­ben vegyék figyelembe a na­gyon Is égető problémák fo- kozc *os megoldását. S ezzei egy időben a felettes szervek is rendszeresen, gondosan ellen­őrizzék az étkeztetéssel kap­csolatos nyersanvaebeszerzés. az adagmennyiség és -minő­ség, a korcsoportok szerinti ét­keztetés követelményeinek szi­gorú betartását, — s. gy. i A azélni, a politikai rendezvé­nyeken, tanácskozásokon, mun­katársak között. Ha egyáltalán szokott ezekről az időkről be­szélni. Azt mondja: azóta na­gyon nehezein, megfontoltan dönt az embereik ügyében. — Abban az időben tanul­tam meg igazán bizakodni. — Valami bosszúérzés? Megütközve réz rám. — Nem lennék kommunis­ta, ha bosszút éreznék. Kiegyensúlyozott, fáradha­tatlan, s van benne egy saját­ságos, nem is szomorú, in­kább töprengő vonás, amit nem lehet utánozni, s amit nem lehet kitörölni belőle. — Szenvedély? Nevet — Fiatal koromban baTösz- szekötőt játszottam a DPAC- ban. A nagyobbik fiam is bal­lábas, balkötőt játszik Zala­egerszegen. Sakkozni is sze­retek, és persze: ultizni ... Negyvenötben azt mondta az embereknek: majd meglátjá­tok, hogy mi lesz itt tíz év múlva. Húsz évet el se tudott pontosan képzelni, húsz év ab­ban a helyzetben, negyvenöt­ben, negyvenhatban, negyven­hétben, még merészen távoli volt. Mosolyog. — Negyvenhét, Hotel Kike­let... Látja, ezt például meg­írhatná ... «— Ti bányászok vagytok? — Miért? Eltűritek, hogy a Hotel Kikeletben a feketézők meg a spekulánsok dőzsöljenek! Ahelyett, hogy rendet csinál­nátok! ... Stier felhúzta a szemöldö­két, ez a teljes bizonytalanság jele volt, tulajdonképpen csak hallott arról, hogy a Mecse­ken van egy Hotel Kikelet. — Merre kell odamenni? — kérdezte. Aszmann Jenővel, az újhe­gyi pártszervezet titkárával még aznap megbeszélték a ha­ditervet, majd közölték az új­hegyi RG tagjaival, a bányá­szok gumicsöveket vagdostak, óvatosan „kipróbálták” egy­más hátán, közben nagyokat nevettek, körülbelül negyve­nen voltak, és az újhegyi párt- szervezetben találkoztak. Te nem jöhetsz velünk, mondták Stiemek, neked magas funk­ciód van, majd mi elintézzük. Az alkalmi gumibotokat a ka­bátok alá dugták, azután Asz­mann Jenő vezetésével elin­dultak, és egész úton mun­kásindulókat énekeltek. Sza­bályosan körülfogták a Hotel Kikeletet. Egy ideig tanakod­tak. — Én olvastam, hogy fog­lalták el a Téli Palotát tizen­hétben — mondta valaki. — Na és, ez nem a Téli Palota. — Mégis először a telefon- központot kell elfoglalni — Majd a Pipás elfoglalja. Kiss István „megszállta” a telefonközpontot, a többiek benyomultak az üdülőbe, az egész feketéző-spekuláns tár­saságot beterelték az étterem­be, az ergárdisták elállták a kijáratokat, Aszmann pedig leült egy asztal mögé, szem­ben a feketézőkkel. — Most pedig elbeszélge­tünk — kezdte. — Egy kicsit politikailag. Nagyon ráfér ma­gukra, mert amíg a bányá­szok kenyéren meg üres krumplin dolgoznak a föld alatt, addig maguk... Megtartotta az előadást, az­után leült. — Most pedig kérem a hoz­zászólásokat — mondta. A feketézők sápadtan hall­gattak, egymásra nézni se mertek. Az ergárdisták közül többen felszólaltak, leszidták a szálló lakóit, azután Asz­mann szabályosan megköszön­te a hozzászólásokat, mint egy pártnapon, azután elénekelték az Internacionálét. A feketé­zők az ergárdisták kettős sor­fala között vonultak ki az ét­teremből... Aszmann végig­járta az egész üdülőt, az alag­sorban egy mosónőre buk­kant. Felnézett a mennye­zetre. — Hányas ez a villanykör­te? — kérdezte dühösen. — Hatvanas. Aszmann káromkodott, majd azonnal kiadta az utasítást •— Hozzátok le az étterem­ből a huszonnégy ágú csillárt! Itt egy hatvanas égő mellett most ez a szegény asszony, azok meg a huszonnégy ágú csillár mellett dőzsölnek ... Másnapra kiürült a Hotel Kikelet Az esemény heves koalíciós viharokat váltott ki, egymás­után jöttek le Pestről a veze tő instruktorok, viták a koa­líciós pártokkal, szabad, nem szabad, helyes volt, nem volt helyes, a vasasi és a pécsbá- nyai bányászok mindenesetre megsértődtek. — Nekünk miért nem szól­tatok? Ha még egyszer lesz ilyen... Teljesen besötétedett. Elfe­lejtettünk villanyt gyújtani, .< az ember csak most érzi, hogy igazságtalan volt ezzel a párt- bizottsági irodával szemben. Kimehettünk volna az aknák meg a szigorú fák közé, kö- szöntgettük volna a havas nagykabátokat. így is csak ezt tettük, azt hiszem. — Ne legyenek szomorú emberek — mondja, hallom. Egy ideig csend van, hosz- szú, megnyugtató csend, mint amikor szabaddá teszik az ember előtt az utakat. — És magunk is legyünk emberek. Ez nagyon fontos — mondja, mielőtt villanyt gyújt. Thlerjr Árpád

Next

/
Thumbnails
Contents